Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)
1924-11-04 / 250. (698.) szám
Kedd, november 4> A tapintatlan Bratianu Az amerikai Baídwin-eég képviselőiéi kidobta a minisztériumból Bukarest, november 3. A román pénzügyminisztériumban most folynak a tárgyalások a román kormány és az amerikai Baldvincég között a mozdony- szállitásoknál előfordult differenciák kiegyenlítése céljából. Ebben az ügyben a román kormány helyzete a kényesebb, s éppen ezért kétszeresen szükség lett volna a ro- íiián tapintatosságra. Ezzel szemben az történt, hogy Bratianu Vintila ma egyszerű Írásbeli rendelkezéssel kitiltotta a pénzügyminisztériumból azt az amerikai ezredest. aki a Baldwin-cég képviseletében tárgyalt. A pénzügyminiszter szerint az ezredes több indiszkréciót követett el a tanácskozásokkal kapcsolatban s igy nem tűrhető, hogy ö tárgyaljon tovább a kormánnyal. Bratianu Viníiiának ez a tapintatlan intézkedése nemcsak a kormánypártban de diplomáciai körökben is nagy felháborodást keltett, annál is inkább, mert már egyszer pontosan ilyen módon rontotta el Vintila a dolgát, az elmúlt évben, az olasz-román tanácskozások idején. A pénzügyminiszter intézkedése természetesen a Baldwin-céggel folytatott tanácskozások megszakítását vonta maga után. után. Á magyar érdekképviseletek a magyar—cseh-szlovák kereskedelmi tárgyalásokról Az „Omge“ és a „Gyosz“ igazgatóinak nyilaik ozaía a Prágai Magyar Hírlap számára Budapest, november 3. A nemsokára újból meginduló cseh-szlo- vák—magyar kereskedelmi tárgyalások kapcsán munkatársunk felkereste az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és a Gyáriparosok Országos Szövetsége érdekképviseleteit, hogy megkérdezze tőlük, melyek azok a kívánságok és érdekek, amelyeket a kötendő •egyezményben érvényesíteni szeretnének és milyen kilátásokat fűznek a tárgyalásokhoz. kozni és a csehek nem fognak áthidalhatatlan nehézségeket támasztani. Természetes, a cseh ipari cikkek behozatalánál méltányoljuk a magyar ipar érdekeit is, amelyet nem szabad elpusztítani. De a két érdek véleményem szerint. nagyon szépen ösz- szeegyeztethető és nincs szükség azokra a túlzásokra, amelyekkel ezt a kérdést pertraktálják. Nagyon fontosnak tartjuk a szerződés megkötését főképpen abból a íális szerződés, amelyet megkötünk és éppen Cseh-Szlovákiával fontos a megegye* szempontból, hogy ez lenne az első tari- zés létrehozása, amellyel legközvetlenebb érintkezést teremthetünk, hiszen a szerződés után, amely a magyar mezőgazdasági érdekeltségeknek régen sürgetett óhaja, megtehetők a lépések a többi államokkal való kereskedelmi szerződések megkötésére. Úgy látjuk, Csehszlovákiának szintén érdekében áll a megállapodás megteremtése és ezért azt hiszem, kölcsönös méltányossággal a megegyezés létre is fog jönni. De áll ez a többi államokra is, amelyeknek szintén érdekük a Magyarországgal való kereskedelmi egyezmények megkötése. A magyar ipar szempontjából a csehszlovák—magyar kereskedelmi tárgyalások lehetőségeit s az ehhez fűződő ipari kívánságokat a magyar közép- és nagyipar legjelentősebb érdekeltsége, a Gyáriparosok Országos Szövetsége világította meg, ahol Fenyő Miksa, a Gyosz igazgatója a következőket mondotta munkatársunknak: — A Cseh-Szlovákiával küszöböli álló kereskedelmi szerződéses tárgyalások dolPrága, november 3. Kilega Szaniszló hosszabb cikket irt a Lidové Novinyben, mely szerint egy év előtt a kormány gondolni sem akart a szlovák néppártnak a koalícióba való bevonására, ma azonban már nagyon kívánatosnak tartja a kiegyezést. A szlovák néppártba is meg volna a hajlandóság a békére, ha a kormány a gát a magyar gyáripar nagyon komolyan veszi és a maga részéről nagy súlyt helyez arra, hogy a szerződés létrejöjjön. —r Nem azért helyez erre annyira súlyt, mintha azt hinné, hogy Cseh-Szlovákia részéről bárminő koncessziókat is kaphatna, hiszen ellenkezőleg, mindazok az engedmények, amelyeket a magyar kormány az autonóm vámtarifa tételeiből Cseh- Szlovákia javára tenni fog, a magyar gyáripar termelési érdekeit érintik, anélkül, hogy ezek ellenében megfelelő elíenkoncessziókra volna kilátása, de súlyt helyez azért, mert tudatában van annak, hogy becsületes, jóindulatú és kölcsönös engedékenységen alapuló kereskedelmi szerződések nélkül KÖzépeurópában a termelésnek és a fogyasztásnak rendje helyre nem állítható és hogy az igazi szanálás tulajdonképpen csak akkor következik be, ha egész sora a kereskedelmi szerződéseknek és itt természetesen nem primitív kontingens-szerződést, hanem tariíális szerződéseket értek, teszi lehetővé, hogy Középeurópai államai között a forgalom a békebeli méretekre emelkedjék. — Magyar részről tehát semmi akadálya sincs egy barátságos kereskedelmi szerződés megkötésének és ha cseh-szlovák részről ugyanez a hajlandóság meg van, akkor azt hiszem, néhány hét tárgyalásai után egy komoly kereskedelmi szerződéssel léphetünk a világ elé. —ák. párt egyházpolitikai követeléseit •teljesítené. Ezek a kívánságok azonban olyanok, hogy a jelen viszonyok között teljesítésükre gondolni sem lehet. Minthogy a választások nagyon közelednek, a kormánynak kettőzött figyelemmel kellene a szlovák néppárt agitációit ellensúlyozni s mindenek előtt le kellene mondania a Szlovenszkót gyarmatosító politikáról Belgiumban is uj választások lesznek Brüsszel, november 3. A parlament feloszlatása december végére vagy január'elejére mindinkább valószínűbbé válik, tekintve, hogy a jobboldal végképpen ellenséges magatartást tanúsít a Theunis által kezdeményezett adókkal szemben. A jobboldal lyesen követeli a Ház feloszlatását. Világhírű hegedűművész az utcasarkon — A hortyogó férj Piítsburg, október hó. Kettőn magyarok, akik tíz év előtt botlottunk egymásba a kőszénváros ködjében, rójjük az utcát. A Fort Piti-hotel előtt egy görnyedtihátu férfi vonta magára a figyelmünket. Kopott zsákból régi hegedűt húzott elő s a húrokat stimmelni kezdte. — Cigány, öreg magyar cigány, — örvendezett a barátom. — Nem, csak egy kóbor utcai muzsikus, — állap itottuk meg, amikor megálltunk az öreg mellett. Mégis álltunk és vártunk. Nem a nótára, a várható keserves hangi csalásra, hanem talán azért, mert vén magyar cigányra hasonlított az öreg. V.alk hegedűs az utcasarkon. Senki sem vet ügyet rá, senki sem kiváncsi a muzsikájára. A közönyösen őgyelgők, a munkára siető’k, az örök rohanók azonban egyszerre csak megtorpantak s a csodálkozástól kerekre meredt a szemük, amikor a vak koldus hegedűjéből csodásán, melegen hullámzott elő Schumann „Tráu'merei“-je. A vak zenész egyik darabot a másik után játszotta, a Tanniháusert, a Troubadur- ból a börtönjelenetet, a Parasztbecsület in- termezzóját s végül egy spanyol szerenádot. Az áihitatosan hallgatók tömeggé nőttek s az emberek szemébe könny gyűlt s a vak muzsikus kalapjába nem pennyk et, hanem dol- 1 ár óikat dobáltak. Az öreg, világtalan művészt megrohanták kérdéseikkel csodáiéi s halk feleleteiből" megtudtuk, hogy a vak koldus Peter van dér Meer Isaye volt jeles tanítványa, aki végig- hang versenyezte egész Európa hangversenytermeit s 1908-ban a Carnegie-Hallban, ahol csak világhírű művészek léphetnek föl, Cseh zenészek és marokkói katonák harca Páris mellett Mutschenbacher Emil dr,, az Omge ügyvezető igazgatója erről a következőket mondotta munkatársunknak: — A magyar mezőgazdasági körök legfőbb óhaja, hogy a kötendő egyezmény névén biztosítsák a magyar mezőgazdaság termékeinek azt a piacát, amely a régi monarchia keretein belül egykor rendelkezésünkre állott. Úgy a régi Csehország, mint Szloven- szkó és Ruszinszkó fontos elhelyezési piacai voltak e termékeknek, amelyeknek régi intenzív forgalmát szeretnök most helyreállítva látni. Elsősorban gabona, liszt, élőállatok, vágómarha és sertés kiviteléről akarunk tárgyalni, azután jelentős tétel volna mint exportcikk a bor, különböző vetőmagvak és hüvelyesek. Mi viszont Cseh-Sziovákiában előállított iparcikkeket használhatnánk, valamint a volt Felsőmagyarország íakészleteit. — A szerződést természetesen mielőbb megkötendőnek tartjuk, de megkötésének szerintünk csak akkor van értelme, ha tényleg olyan kedvezményeket kapunk, amelyek kivitelünket lehetségessé teszik. Az is kétségtelen, hogy a cseh iparnak nagyon nagy szüksége van arra, hogy a magyar piacot megkapja s ez a cseheknek sokkal nagyobb érdeklik, mint nekünk a kivitel s ezért feltétlenül számítunk arra, hogy a tárgyalásokon megértéssel fogunk találOOOOGOOQOOOOOOOGOOQOOO^OOQO’ ’UOWO | GotiMáek és Ínyencek fiplmsbe! | | Éllerem-megniiiíás 1 Q IXVnrtíinggim, 30. 5. Q O (második háa a Jindrisska-ufeától.) § Elsőrangú Szolid árán. § O W. vendéglős. O GOOOQG0O0OOOOOGGOOO0OOO0OOOOOOOO Paris, november 3(Saját tudósítónk telefonjelentése.) A Paris melletti Argeutil község korcsmájában cseh zenészek mulatságot rendeztek. A korcsma előtt marokkói katonák ácsorogtak, akik az .egyik cseh zenészt, amint kijött a korcsmából, megtámadták. A csehek erre segítségére siettek társuknak, összetűztek a marokkóiakkal, mire azok megfutottak. A csehek azután visszatértek a korcsmába és tovább mulattak. A marokkóiak azonban London, november 3. A Review os Reviews-ben Wickham Steed számos anekdotát közöl a békeszerződések idejéből, amelyeken Steed mint a közép- és déleurópai ügyekben az amerikai delegációkhoz beosztott nem hivatalos tanácsadó vett részt. Steed részletesen leírja azokat a nehézségeket, amelyek Wilsonnak rendkívüli ingerlékenységéből és érzékenységéből keletkeztek s azt a meggyőződését fejezi ki, hogy az elnök ezzel a bánásmóddal a legokosabb és legönzetlenebb híveit is ellenségeivé tette. Időről-időre meghívott 1 ugyan pár vezető szenátort ebédre, de ahelyett, hogy velük tanácskozott volna, prédikációkat tartott nekik, ami végül is arra a kényszerű eredményre vezetett, hogy a közvélemény végérvényesen ellenséges lett vele szemben az Egyesült Államokban. Steed úgy véli, hogy ezek a figyelemreméltó kitörések, ez a szeszélyesség és önfejűség későbbi betegségének előjelei voltak, amelyek már Párisban nyilvánvalóan képtelenné tették a munkára anélkül, hogy ezt nyomban észreösszeszedelődzködtek és rövid idő múlva revolverekkel felfegyverezve visszatértek a korcsmához és lesbe álltak az ajtó előtt. Az első két embert, akik kijöttek a korcsmából, agyonlőtték. Ezek egyike, egy cseh zenész, másika pedig egy polgárember volt, aki bort ment venni a korcsmába. A francia rendőrség erélyes nyomozást indított és három marokkói katonát letartóztatott. vették volna. Wilson néha annyira megközelíthetetlen volt, hogy a személyes érintkezés közte és Clemenceau között megszakadt. Amikor Steed egy alkalommal egy ilyen személyes szakítás után közvetíteni akart köztük, Clemenceau igy fakadt ki: — Hogy beszélhetek egy fickóval, aki abban az önhittségben él, hogy kétezer év óta ő az egyetlen ember a földön, aki ért valamit a békéhez. Wilson egyszerűen meg van győződve arról, hogy ő a második megváltó, akinek az a küldetése, hogy a világnak visszaadja a békét és azt hiszi, hogy rajta kívül senki sem ért ehhez. Én mindent megtettem, hogy hízelegjek hiúságának, a lépcsőház legalsó fokán állva fogadtam, mintha ö lenne az angol király. Ha őrák- hosszat is bezárnának vele együtt egy szobába, nem tudnóik álláspontunkat közelebb hozni egymáshoz. Az ilyen természetű személyi súrlódásokon, mint Steed közli, hajótörést szenvedett a Saar-vidékre és a Rajna balpartjára vonatkozó közvetítő akcióhódította meg a metropolis legkényesebb igényű közönségét és kritikusait, Peter van Meer 1915-ben megvakult, kórházba jutott, ahol hat évig kísérleteztek az orvosok szemével, végül, mint gyógyíthatatlan vakot, elbocsátották. így került az utcasarkra. Városról-városra botorkál hóna alatt a hegedűvel, amelyet még Isayetól kapott ezzel a kijelentéssel: — Te leszel, fiam', a jövő egyik 'legkitü- n őbb hegedüvirtuóza. S a milliárdosok, földjén nemi akad egyetlen egy miaecenias sem, aki fölszedné ezt a világhíres, szegény, vak művészt az utcasarokról. öp A másik kép, amely a pittsburgi tör- vényház'ban pereg le előttünk, sokkal derűsebb. bár egy boldog családi élet tragikumát tükrözi. De ezt >a tragikumot a bohó élet úgy átfestette komikummal, hogy inkább kacajt, mint részvevő sóhajt csal az ajkakra. Missi's Matilda Mertls, bár a negyvenes éveket taposta, mégis szép asszony számba ment. Senki sem r óhatja hát föl neki, hogy szemet vetett egy huszonhaté vés, csinos fiatalemberre, akihez hozzá is ment feleségül. A házasság könnyen is, hamar is létrejött, amihez nem kevésbbé járult hozzá a másod- virágzásu miissis negyedmillió dollárnyi vagyona, bár a bíróság előtt bizonyítást nyert, hogy a fiatalember is szerelmes lett a szép özvegybe. Kimondhatatlan boldog is volt a pár — egész a lefekvésig. A lefekvésnél azonban kitudódott az ifin férj rémes hibája, ami aztán ide is juttatta a házasokat a bíró elé. A csinos és kedves fiatalember ugyanis, mihelyt lefekszik, elkezd — hortyogmi. Nem csak úgy egyszerűen, megszakításokkal, bizonyos halk aláárnyal ássál, mint igen sok ember. Hanem hangosan, állandóan, szinte ordítva, minit a havasi kiirt. Ez az irtózatos harsogó, robbanó hortyogás adott okot a váló-keresetre. Mit mondott Clemenceau Wilsonról? Wickham Steed memoárjai az érzékeny és ingerlékeny Wilsonról — A P. M. H. eredeti londoni tudósítása — m & Á szlovák néppárt a koalícióban? | í KS®3$rfWa8L¥ Vatikán i || 5&%SS5‘iM» ____________ = MoSicre - ===== rg»-M*co jjg •9 I . /.*; \ 1 ' Í ' V • J ", . ; 0. - 1 ■"* ■ VrtCTgBK v • . Vy , ' Ü
