Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)

1924-11-21 / 265. (713.) szám

A cseh szlovák—magyar régi koronakövetelések összeírása Prága, november 20. Jelentettük, hogy a kormány elrendelte a volt osztrák-magyar koronában a cseh-szlo vák és magyar hitelezők között létrejött kö­vetelések és tartozások összeírását. A közér­dekű rendeletet az alábbiakban ismertetjük: I. Ki köteles bejelentést tenni? Bejelentést tenni kötelesek az állami ille­tőségre való tekintet nélkül összes fizikai és jogi személyek s egyéb hasonló gazdasági egységek (pld. kereskedelmi társaságok, pol­gárságoknak sörfozési joggal biró közössége és h.), melyeknek lakhelyük (székhelyük) 1919 február 26-án a cseh-szlo vák köztársa­ság területén volt —• ideszámítva a köztársa­sághoz későbben csatolt területeket is (Teschen, Vitoraz, Valcicko, Ruszinszkó). Mindazok, akiknek lakhelyük (székhe­lyük) 1919 február 26-án a cseh-szlovák köz­társaság területén kivül volt és csak ezen nap után költözködtek át, a belföldi összeírásból ki vannak zárva. Ha azonban lakhelyük (székhelyük) 1919 február 26. napján a ma­gyar királyságban volt, a bejelentést Magyar- országon nyújtják be. Azok, akik 1924 novem­ber 1-én sem a cseh-szlovák köztársaság, se-m a magyar királyság területén rendes lak­hellyel i em birtak, a bejelentés kötelessége alól fel vannak mentve. A kereskedelmi és ipari követelések­nél és tartozásoknál, továbbá a jogi sze­mélyek és egyéb hasonló gazdasági közösségek követeléseinél és tartozá­sainál a vállalat (cég), illetve a jogi személy fő (bejegyzett) székhelye (nem pedig az üzemek székhelye) szolgál irányadóul. Csupán a pénz- és a biztosítóintézeteknél dönt ama fióknak a székhelye, amelynek kö­veteléséről, vagy tartozásáról van szó. Azoknál a hagyatékoknál, melyek 1919 február 26-án még nem voltak átadva, mérv­adó a hagyományozó utolsó rendes lakhelye. A bejelentést az örökösök ugyancsak a lak­helyükre való tekintet nélkül nyújtják be. A hagyományozó elhalálozása esetén, amennyiben ez az 1919 február 26-án a cseh­szlovák köztársaság területén állandó lak­hellyel birt, a bejelentést 1919 februái 26. után az örökösök — a saját lakhelyükre való te­kintet nélkül — nyújtják be. Az a tény, hogy a követelés, vagy tarto­zás 1919 február 26. után bármi okból (enged­ménnyel, a tartozás elvállalásával, örökösö­dés utján stb.) más személyre lett átruházva, nem érinti annak bejelentési kötelességét, bárhol is legyen lakhelye. II. Mely követelések és tartozások jelentendők be? Az ossz Írásnak alá vannak vetve .az összes, bármikor esedékes követelések és tartozások (alanti fentartássJ), melyek 1924 novemb-. 1-én még fennállnak, amennyiben 1919 február 26. előtt magánjogi cL.en osz­trák és magyar koronákban keletkeztek, vagy szerződéseken és aás magánjogi ügy­leteken alapultak, szintén 1919 február 26. előtti időből. E kötelező összeírásnak alá van­nak vetve 1. azok a követelések és tartozások, me­lyek a magyar állammal'szemben 1Q18 októ­ber 28. után, de 1919 február 26. előtt kelet­keztek, 2. azok a követelések és tartozások, me­lyek 1919 február 26. előtt keletkeztek (meg- alapittattak) valamely oly fizikai, vagy jogi személlyel, vagy más hasonló önálló gaz­dasági közösséggel szemben, melyeknek lak­helyük (székhelyük) a fent megjelölt napon a magyar királyság területén volt. Ez esetben az 1919. évi február 26-án külföldi székhellyel biró pénzintézetek bel­földi fiókjai belföldi intézeteknek s belföldi székhellyel biró pénzintézetek külföldi fiókjai pedig külföldi intézeteknek tekintetnek. A biztositó társaságok az 1922. évi junius 30-iki 207. számú törvény 1. szakaszának 3-ik bekezdése szerint pénzintézeteknek tekinten­dők. A többi jogi személyeknél, vagy más hasonló gazdasági közösségeknél az 1919 feb­ruár 26-án volt (bejegyzett) székhelyük, nem pedig az üzemük helye szolgál irányadóul. Ama kérdésnek, hogy a hitelező, vagy az adós cseh-szlovák, vagy magyar illetőségü-e, az ezzel a rendelettel megállapított be­jelentési kötelességre nincs befolyása. A beje­lentési kötelességnek alá vannak vetve nem­csak a már lejárt követelések és tartozások, hanem azok is, melyek még nem esedékesek. Csak azok a követelések és tartozások vannak ^ bejelentés alól kizárva, melyek köz­jogi címen alapulnak (u. n. igazgatási, admi­nisztratív tartozások, mint a tulfizetett köz­adók, hadi szolgáltatásból eredő -kevetélések s hasonlóak.). v (Folytatjuk.) Az ellenzék klvonu ása és a cseh lapok önvigasztalása Prága, november 20. A parlamenti ellenzék legnagyobb ré­szének a költségvetési tárgyalásokról való kivonulásával foglalkoztak a koalíció összes szónokai és ennek kapcsán a kormánypártok hivatalos lapjai is. A C-eskoslovenska Repub- lika vezércikket irt arról, hogy a magyar pártok és a szlovák néppárt is a távozás me­zejére lépett, azzal vigasztalódik azonban, hogy a néppárti klub a szlovák népnek csupán igen jelentéktelen részét képviseli. A lap egyébként abban látja az ellenzék sorainak ingadozását, hogy a deklarációkat nem egyetlen egy szónok adta elő, hanem minden klub külön. Az ellenzék kivonulásá­nak az a nagy haszna van, hogy a költségve­tési vita ideje igen jelentékenyen megrövi­dül. — A Tribuna ugyanezzel a kérdéssel foglalkozva összefoglalja a deklarációk tar­talmát s azokat összehasonlítja egymással. A német szociáldemokraták kivonulásának lég főbb magyarázatát abban találja, hogy ez a párt is érzi, tudja, miszerint az uj választások küszöbén állunk. Ez a lap egyébként nem ütközik meg azon, hogy a német szociáldemokraták elveik állítólagos feladásával mentek volna a polgári pártokkal, mivel a koalíció is élő (nézetünk szerint haldokló) példáját nyújtja annak, hogy a legellentétesebb világnézetű csopor­tok is egyesülhetnek egy meghatározott cél érdekében. lorga: „A mai államrendel csalt katasztrófa változtathatná meg — de az még nem fón“ Kolozsvár, november 20. Jorga Miklós egyetemi tanár és képvise­lő, aki a kisebbségi kérdéssel szemben több Ízben adta tanujelét megértő gondolkodásá­nak, de aki a magyarság politikájával szem­ben az utódállomokbeli uj politikusok elfogult­ságától nem mentes, egy kolozsvári ujságiró előtt nyilatkozott és kijelentette, hogy az er­délyi magyarságnak örökös tiltakozásokban kimerülő politkáját nem lehet kisebségi politi­kának nevezni. Ez csupa negatívum, sors­jegyváltás a katasztrófára — mondotta. Nos, a mai áilamrendeí tényleg csak ka­tasztrófa változtathatná meg, de az még nem jön. A bolsevizmus sem jön, kezdjenek hát hozzá egyszer a munkához. Higyjék el, végeredményében az fog győzni, aki töb­bet, jobban, nemesebben dolgozik. Törvé­nyes konkurrencia jöjjön létre köztünk s mindketten előbbre megyünk. A magyarokról szólva kijelentette, hogy a magyar romantikus nemzet. Ez gyönyörű. De ha romantikusok maradik — mondotta — elvesztik kis-Magyarországot is, nemcsak a nagyot. A magyarországi életnek most nem revánsra kel dolgoznia, hanem az utód­államok .nagyárságánk kultiu újára kell építe­ni a magyar mnkát. egy állam annái erősebb, minél kiterjed­tebbek az öt körülvevő idegen országokban a testvérkulíurák. Különben szerencsétlenek is voltak. A forradalmukat Károlyi Mihály vezette, aki ugy«ü derék és jóhiszemű ?mber lehetett, de valami belső paralizisbe.. szenved, helyesen ítél, jól lát, kellemes ember, csak éppen jár­A Pék®!® itnber Történeti regény — A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye — Irta: Szikíay Ferenc (11) — Sebaj, van az én csizmaszáramban! Csak lénia legyen. — Azt majd én csinálok! — Előrántotta kacrát, egy láda vasalásairól lekaparta a ki­virágzott rozsdát, a bal tenyerébe belekö­pött és- összekeverte a jobbkeze mutatóujjá­val. Szolgálatkészen tartotta Urbán elé: — Tessék! — Hisz nem nekem kéül, itt a toll, ird alá. — De ... de ... én ... most nagyon resz­ket a kezem. Urbán jói kacagott a cigány-mosakodá­son, megvigasztalta: — Jól van no, próféta uram, majd alá- kanyarintom én a neved, te meg fogd a toll végit. így ni!... Most huzz ide három ke­resztet. Tudod, mit jeleni ez? Az egyik a Krisztus urunk keresztjét, mert ez az írás olyan szent, mintha arra esküdtél volna, a második, hogy keresztet vethetsz magadra, ha meg nem tartanád a szavad, a harmadik azt a keresztet jelenti, amelyikre fölfeszittet a király, ha hűtlenül elhagyod! Megértetted? — Meg! A három keresztbe beleizzadt Cserni Jován. eil is felejtette, hogy a tenyere tele van a rögtönzött atrámentommal, azzal tö­rülte 1c homlokáról a verítéket, olyan lett tőle, mintha beszámították volna a fejét va­lami csetepatéban s rászáradt volna a vér. — No, ha meg, akkor hegyezd a füled! Azt parancsolja a király, bogy gyújtsd össze azonnal a seregedet. Szeged mellett átkelsz l a Tiszán s tábort ütsz a Maros torkolatánál. Semmi dolgod nem lesz, csak gyakorlód az embereidet a hadimesterségben. Oszt, ha jön a török, elitbe állsz, hogy ne keljen át a Duna—Tisza közibe ... — Hát jön a török?! — ijedt meg a hős próféta, mert sem ő, sem dicső serege eddig igazi ellenséggel nem állott szemben. — Dehogy is jön!... Csaik az ország úgy hiszi, hogy jön, sok kósza beszéd száll faí'urói-falura, inkább politika ez, hogy ezzel is a János király mellé tereljük az ország jó- szándiékát. Csak hadd lássák, hogy a maga gondja mellett az országra is gondol s van csapata nemcsak a német ellen, de a török ellen is... De hisz ezt te úgy sem érted. — Nem is! — Nincs is arra szükség... És még egyet! Rabolni nem szabad! Egy urnák haja- szála se görbüljön meg, mert különben mind Pozsonyba szalad, ha megtudják, hogy a Já­nos király hadvezére szorítja meg őket. — De akkor miből éljünk? — Hisz most jön a java!... Itt van a zacskó, ötszáz arany benne. Ez elég lesz nyárig. Aztán úgy is itt van a böjt, annyi ha­lat foghattok a Tiszában, amennyit akar­tok!... Más dolgotok úgy sem lesz! — És ez a rezidenciám? — Itthagyod az asszonynépet a hopp- mester urnái s vagy kétszáz emberrel; nincs annyi vitéze Török Bálint uramnak, hogy ki­verjen innen. — És... Török Bálint u-r nem a király embere? —- Ettül már igazán fokhagymás az orrod! — Nehéz sor ez — vakarta a fejét Cserni Jóvan —, mert az én embereimet ne­héz ám gyeplőre fogni és szárban tartani, keli nekik a kaland, hogy meg ne sürüdjék a vérük! — Hisz az is akad! Majd kaptok paran­csot, hogy ezt, vagy azt az urait füstöljétek ki. Tudod, amelyik nem áll a mi kötelünknek. — Ahá!... Értem. Ez is politika? — Az! Mégis van eszed, amint látom! És most áldjon meg külön a te rác Bozsád, meg az öregisten is külön ha még soká itt ma­radok, okosabb leszel nálam. a‘ meg nem lenne jó! _ , Elmentében elgondolkozott Urbán Ba­lázs nemzetes ur, hogy a paraszti próféta •'ibegy ki nem ugratta a nyulart a bokor­ból s rá nem hibázott! A Török Bálint dolga beménv dió volt a János králv udw A csnfondáros, csel csap, könnyüvérü ember sok gondot okozott a király híveinek, azt is tudták, bogi? szín lég Jánoshoz tartozónak vallja magát, de besúgták azt is, hogy Sza­badika miatt Pozsonyban is panaszt tett. Azt sütötték ki bölcsen, hogy éppen Szabadkát szánják a hűség \£áltságának, visszakapja, ha nem kacsintgat a négytornyu pozsonyi vár felé. A hűségnek akkortájt nem volt nagy ára. Annyira elfajult a magyar virtus, hogy bizony sokan mást vallottak színnel, mint amit szívvel éreztek. Ott van Várady Pál, az egri püspök, meg Percnyi Péter, az erdélyi vajda doíga, még hivatalt is vésd- neik a király udvarában s valami olyat sut­tog a szél, hogy máris ellkötötték a lelkűket Becsnek. Eltitkolták a jó király előtt, mert talán a guta is megütné, ha megtudná, hogy az ő kedves Péterje-Pálja a bibliai Péter példája után igyekeznek! Mindenképpen jó tehát a Fekete Ember. Cégérnek is, hogy lám, a király a török ut­Péntek. november 21. ni nem tud, akkor válik képtelenné, amikor menni és vezetni kellene. Miért nem építenek maguk között? Miért nem alkotnak könyv­tárakat, egyesületeket? Egy ilyen tehetséges, rokonszenves, szor- jalmas és becsületes nép ne tudja letépni maga lelki láncait? Ha én miniszterelnök lennék, ugyanazt a segítséget adnám a magyar kulturális mun­kának, mint a románok. Stresemann olyan, mint szent Crisnin Egy demokrata pártvezér Stresemann e’ien — A nagyipar választási alapot gyűjt Berlin, november 20. A német választási küzdelem, mely nap­ról napra élénkebb lesz, az eddigi koalíciós pártok, a demokraták és a német néppárt kö­zött meglehetős szarkasztikus módon folyik. Egy Moersben megtartott nyilvános válasz­tási gyűlésen Erkelenz demokrata pártvezér a német néppártnak dortmundi pártnapjáról beszélt és kijelentette, hogy a német nép­párt épp oly hidegvérrel hagyta most ott a német nemzetieket, mint május 4-e után a munkaközösség pártjait. Stresemann úgy tün­teti föl önmagát, mint szent Sebastian, akinek minden oldalra oda kell tartania a mellét, hol­ott inkább hasonlít szent Crispinhez, aki a gazdag emberektől ellopta a bőrt és a szegé­nyek számára cipőt készített belőle. Strese­mann ur elveszi a többi pártoktól a politikai programot és úgy tünteti fel ezt, mint a saját találmányát és a jobboldali szellemben felfo­gott szegényeknek cipőt csinál belőle. A Vorwárts Borrk berlini nagyiparosnak körlevelét közli, amelyet a német ipari kö­rökhöz intézett és amelyben azt javasolja, hogy éppen úgy, mint a megelőző birodalmi gyűlési választásoknál, minden vállalat fizes­sen az október elsején foglalkoztatott munká­sai után fejenként két márkát. Egyes cégek már három-négy márkát fizetnek. Azokat a külö.áeges kívánságokat, amelyek arra irá­nyulnak, hogy ezt a pénzt egy bizonyos párt­nak adják, előzékenyen figyelembe fogják venni. Mindenekelőtt arra kell figyelni, bogy olyan képviselőket válasszanak, akik a gaz­dasági élet szükségleteivel szemben megér­téssel viselkednek. A Vorwárts kijelenti, hogy az ellen semmit sem szólhat, hogy az egyes vállalkozók vagyonukból egy vagy másik pártnak pénzt juttatnak, de ami itt tör­ténik, nem egyébb, mint egy korrupciós alap­ra történő gyűjtés. — (A román költségvetés.) Bukarestből je­lentik: A kormány a költségvetést a jövő héten terjeszti be a parlamentnek. A bevételek 31.750 és a kiadások 28.546 millió lejre vannak preiiminál- va. A többletből 2 milliárdOt tisztviselők fizetésé­nek feljavítására és 250 millió lejt a hadikárok és a rekvirálások által okozott károk részleges meg­térítésére fognak fordítani- Az idei költségvetés­hez viszonyítva a jövő évi 4.5 milliárddal na­gyobb, melyből 1.5 milliárd az államvasutra és 700 millió a hadseregre esik. jába áll, meg mumusnak is, hogy aki nem lesz jó fin, annalk a nyakába kuporodik a próféta. Alig kocogott el Urbán Balázs a kísérői- vei, Cserni Jován nagyban gon csőditette be legbizalmasabb házanépét, Deszerfkát és Cselnik Radoszlávot. Hogy a hatás nagyobb legyen, kiöntötte a sok aranyat a „trónfce- rem“ asztalára s nagy élvezettel markolá- s-zott benne. A fényes sárga csikók rakon­cátlanul folytak ki merev ujjai közül s csengve-bongva táncoltak az asztalon. Be­szélt is a játékhoz a gyerekké örömödött ember. — No, Jován, ennyi vert aranyat még sohase láttál egy rakáson! Hiába vagy pró­féta, csak nem is álmodtad, hogy ennyid le­gyen valaha!... Talán nincs is több arany az egész világon! Ötszáz! ötszáz!... De kár, hogy nem tudok ötszázig számolná!... Hé, Deszka, hé, Radoszláv! Hol a fenében vagytok! A két fontos személyiség lelkendezve esett be az ajtón. Jován, amikor meghallotta kuppogó lépésüket, ráfeküdt a sok aranyra, hogy eltakarja őket. — Jézus atyám, a hasad fáj, talán meg­égetett az a... Vigyorgó pofával sunyított az asszonya felé Jován: — Tudtok-e ötszázig számolni? — Ez megbolondult tisztára — vélemé­nyezte a Uoppmesfcer —, biztosan csalmata- kot adott neki az az urféle! — Tudsz-e, vagy nem!? — Tud a belgrádi metropoJita, de nem én! — Mílyjen hoppmester vagy akkor, he? (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom