Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)
1924-11-21 / 265. (713.) szám
A cseh szlovák—magyar régi koronakövetelések összeírása Prága, november 20. Jelentettük, hogy a kormány elrendelte a volt osztrák-magyar koronában a cseh-szlo vák és magyar hitelezők között létrejött követelések és tartozások összeírását. A közérdekű rendeletet az alábbiakban ismertetjük: I. Ki köteles bejelentést tenni? Bejelentést tenni kötelesek az állami illetőségre való tekintet nélkül összes fizikai és jogi személyek s egyéb hasonló gazdasági egységek (pld. kereskedelmi társaságok, polgárságoknak sörfozési joggal biró közössége és h.), melyeknek lakhelyük (székhelyük) 1919 február 26-án a cseh-szlo vák köztársaság területén volt —• ideszámítva a köztársasághoz későbben csatolt területeket is (Teschen, Vitoraz, Valcicko, Ruszinszkó). Mindazok, akiknek lakhelyük (székhelyük) 1919 február 26-án a cseh-szlovák köztársaság területén kivül volt és csak ezen nap után költözködtek át, a belföldi összeírásból ki vannak zárva. Ha azonban lakhelyük (székhelyük) 1919 február 26. napján a magyar királyságban volt, a bejelentést Magyar- országon nyújtják be. Azok, akik 1924 november 1-én sem a cseh-szlovák köztársaság, se-m a magyar királyság területén rendes lakhellyel i em birtak, a bejelentés kötelessége alól fel vannak mentve. A kereskedelmi és ipari követeléseknél és tartozásoknál, továbbá a jogi személyek és egyéb hasonló gazdasági közösségek követeléseinél és tartozásainál a vállalat (cég), illetve a jogi személy fő (bejegyzett) székhelye (nem pedig az üzemek székhelye) szolgál irányadóul. Csupán a pénz- és a biztosítóintézeteknél dönt ama fióknak a székhelye, amelynek követeléséről, vagy tartozásáról van szó. Azoknál a hagyatékoknál, melyek 1919 február 26-án még nem voltak átadva, mérvadó a hagyományozó utolsó rendes lakhelye. A bejelentést az örökösök ugyancsak a lakhelyükre való tekintet nélkül nyújtják be. A hagyományozó elhalálozása esetén, amennyiben ez az 1919 február 26-án a csehszlovák köztársaság területén állandó lakhellyel birt, a bejelentést 1919 februái 26. után az örökösök — a saját lakhelyükre való tekintet nélkül — nyújtják be. Az a tény, hogy a követelés, vagy tartozás 1919 február 26. után bármi okból (engedménnyel, a tartozás elvállalásával, örökösödés utján stb.) más személyre lett átruházva, nem érinti annak bejelentési kötelességét, bárhol is legyen lakhelye. II. Mely követelések és tartozások jelentendők be? Az ossz Írásnak alá vannak vetve .az összes, bármikor esedékes követelések és tartozások (alanti fentartássJ), melyek 1924 novemb-. 1-én még fennállnak, amennyiben 1919 február 26. előtt magánjogi cL.en osztrák és magyar koronákban keletkeztek, vagy szerződéseken és aás magánjogi ügyleteken alapultak, szintén 1919 február 26. előtti időből. E kötelező összeírásnak alá vannak vetve 1. azok a követelések és tartozások, melyek a magyar állammal'szemben 1Q18 október 28. után, de 1919 február 26. előtt keletkeztek, 2. azok a követelések és tartozások, melyek 1919 február 26. előtt keletkeztek (meg- alapittattak) valamely oly fizikai, vagy jogi személlyel, vagy más hasonló önálló gazdasági közösséggel szemben, melyeknek lakhelyük (székhelyük) a fent megjelölt napon a magyar királyság területén volt. Ez esetben az 1919. évi február 26-án külföldi székhellyel biró pénzintézetek belföldi fiókjai belföldi intézeteknek s belföldi székhellyel biró pénzintézetek külföldi fiókjai pedig külföldi intézeteknek tekintetnek. A biztositó társaságok az 1922. évi junius 30-iki 207. számú törvény 1. szakaszának 3-ik bekezdése szerint pénzintézeteknek tekintendők. A többi jogi személyeknél, vagy más hasonló gazdasági közösségeknél az 1919 február 26-án volt (bejegyzett) székhelyük, nem pedig az üzemük helye szolgál irányadóul. Ama kérdésnek, hogy a hitelező, vagy az adós cseh-szlovák, vagy magyar illetőségü-e, az ezzel a rendelettel megállapított bejelentési kötelességre nincs befolyása. A bejelentési kötelességnek alá vannak vetve nemcsak a már lejárt követelések és tartozások, hanem azok is, melyek még nem esedékesek. Csak azok a követelések és tartozások vannak ^ bejelentés alól kizárva, melyek közjogi címen alapulnak (u. n. igazgatási, adminisztratív tartozások, mint a tulfizetett közadók, hadi szolgáltatásból eredő -kevetélések s hasonlóak.). v (Folytatjuk.) Az ellenzék klvonu ása és a cseh lapok önvigasztalása Prága, november 20. A parlamenti ellenzék legnagyobb részének a költségvetési tárgyalásokról való kivonulásával foglalkoztak a koalíció összes szónokai és ennek kapcsán a kormánypártok hivatalos lapjai is. A C-eskoslovenska Repub- lika vezércikket irt arról, hogy a magyar pártok és a szlovák néppárt is a távozás mezejére lépett, azzal vigasztalódik azonban, hogy a néppárti klub a szlovák népnek csupán igen jelentéktelen részét képviseli. A lap egyébként abban látja az ellenzék sorainak ingadozását, hogy a deklarációkat nem egyetlen egy szónok adta elő, hanem minden klub külön. Az ellenzék kivonulásának az a nagy haszna van, hogy a költségvetési vita ideje igen jelentékenyen megrövidül. — A Tribuna ugyanezzel a kérdéssel foglalkozva összefoglalja a deklarációk tartalmát s azokat összehasonlítja egymással. A német szociáldemokraták kivonulásának lég főbb magyarázatát abban találja, hogy ez a párt is érzi, tudja, miszerint az uj választások küszöbén állunk. Ez a lap egyébként nem ütközik meg azon, hogy a német szociáldemokraták elveik állítólagos feladásával mentek volna a polgári pártokkal, mivel a koalíció is élő (nézetünk szerint haldokló) példáját nyújtja annak, hogy a legellentétesebb világnézetű csoportok is egyesülhetnek egy meghatározott cél érdekében. lorga: „A mai államrendel csalt katasztrófa változtathatná meg — de az még nem fón“ Kolozsvár, november 20. Jorga Miklós egyetemi tanár és képviselő, aki a kisebbségi kérdéssel szemben több Ízben adta tanujelét megértő gondolkodásának, de aki a magyarság politikájával szemben az utódállomokbeli uj politikusok elfogultságától nem mentes, egy kolozsvári ujságiró előtt nyilatkozott és kijelentette, hogy az erdélyi magyarságnak örökös tiltakozásokban kimerülő politkáját nem lehet kisebségi politikának nevezni. Ez csupa negatívum, sorsjegyváltás a katasztrófára — mondotta. Nos, a mai áilamrendeí tényleg csak katasztrófa változtathatná meg, de az még nem jön. A bolsevizmus sem jön, kezdjenek hát hozzá egyszer a munkához. Higyjék el, végeredményében az fog győzni, aki többet, jobban, nemesebben dolgozik. Törvényes konkurrencia jöjjön létre köztünk s mindketten előbbre megyünk. A magyarokról szólva kijelentette, hogy a magyar romantikus nemzet. Ez gyönyörű. De ha romantikusok maradik — mondotta — elvesztik kis-Magyarországot is, nemcsak a nagyot. A magyarországi életnek most nem revánsra kel dolgoznia, hanem az utódállamok .nagyárságánk kultiu újára kell építeni a magyar mnkát. egy állam annái erősebb, minél kiterjedtebbek az öt körülvevő idegen országokban a testvérkulíurák. Különben szerencsétlenek is voltak. A forradalmukat Károlyi Mihály vezette, aki ugy«ü derék és jóhiszemű ?mber lehetett, de valami belső paralizisbe.. szenved, helyesen ítél, jól lát, kellemes ember, csak éppen járA Pék®!® itnber Történeti regény — A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye — Irta: Szikíay Ferenc (11) — Sebaj, van az én csizmaszáramban! Csak lénia legyen. — Azt majd én csinálok! — Előrántotta kacrát, egy láda vasalásairól lekaparta a kivirágzott rozsdát, a bal tenyerébe beleköpött és- összekeverte a jobbkeze mutatóujjával. Szolgálatkészen tartotta Urbán elé: — Tessék! — Hisz nem nekem kéül, itt a toll, ird alá. — De ... de ... én ... most nagyon reszket a kezem. Urbán jói kacagott a cigány-mosakodáson, megvigasztalta: — Jól van no, próféta uram, majd alá- kanyarintom én a neved, te meg fogd a toll végit. így ni!... Most huzz ide három keresztet. Tudod, mit jeleni ez? Az egyik a Krisztus urunk keresztjét, mert ez az írás olyan szent, mintha arra esküdtél volna, a második, hogy keresztet vethetsz magadra, ha meg nem tartanád a szavad, a harmadik azt a keresztet jelenti, amelyikre fölfeszittet a király, ha hűtlenül elhagyod! Megértetted? — Meg! A három keresztbe beleizzadt Cserni Jován. eil is felejtette, hogy a tenyere tele van a rögtönzött atrámentommal, azzal törülte 1c homlokáról a verítéket, olyan lett tőle, mintha beszámították volna a fejét valami csetepatéban s rászáradt volna a vér. — No, ha meg, akkor hegyezd a füled! Azt parancsolja a király, bogy gyújtsd össze azonnal a seregedet. Szeged mellett átkelsz l a Tiszán s tábort ütsz a Maros torkolatánál. Semmi dolgod nem lesz, csak gyakorlód az embereidet a hadimesterségben. Oszt, ha jön a török, elitbe állsz, hogy ne keljen át a Duna—Tisza közibe ... — Hát jön a török?! — ijedt meg a hős próféta, mert sem ő, sem dicső serege eddig igazi ellenséggel nem állott szemben. — Dehogy is jön!... Csaik az ország úgy hiszi, hogy jön, sok kósza beszéd száll faí'urói-falura, inkább politika ez, hogy ezzel is a János király mellé tereljük az ország jó- szándiékát. Csak hadd lássák, hogy a maga gondja mellett az országra is gondol s van csapata nemcsak a német ellen, de a török ellen is... De hisz ezt te úgy sem érted. — Nem is! — Nincs is arra szükség... És még egyet! Rabolni nem szabad! Egy urnák haja- szála se görbüljön meg, mert különben mind Pozsonyba szalad, ha megtudják, hogy a János király hadvezére szorítja meg őket. — De akkor miből éljünk? — Hisz most jön a java!... Itt van a zacskó, ötszáz arany benne. Ez elég lesz nyárig. Aztán úgy is itt van a böjt, annyi halat foghattok a Tiszában, amennyit akartok!... Más dolgotok úgy sem lesz! — És ez a rezidenciám? — Itthagyod az asszonynépet a hopp- mester urnái s vagy kétszáz emberrel; nincs annyi vitéze Török Bálint uramnak, hogy kiverjen innen. — És... Török Bálint u-r nem a király embere? —- Ettül már igazán fokhagymás az orrod! — Nehéz sor ez — vakarta a fejét Cserni Jóvan —, mert az én embereimet nehéz ám gyeplőre fogni és szárban tartani, keli nekik a kaland, hogy meg ne sürüdjék a vérük! — Hisz az is akad! Majd kaptok parancsot, hogy ezt, vagy azt az urait füstöljétek ki. Tudod, amelyik nem áll a mi kötelünknek. — Ahá!... Értem. Ez is politika? — Az! Mégis van eszed, amint látom! És most áldjon meg külön a te rác Bozsád, meg az öregisten is külön ha még soká itt maradok, okosabb leszel nálam. a‘ meg nem lenne jó! _ , Elmentében elgondolkozott Urbán Balázs nemzetes ur, hogy a paraszti próféta •'ibegy ki nem ugratta a nyulart a bokorból s rá nem hibázott! A Török Bálint dolga beménv dió volt a János králv udw A csnfondáros, csel csap, könnyüvérü ember sok gondot okozott a király híveinek, azt is tudták, bogi? szín lég Jánoshoz tartozónak vallja magát, de besúgták azt is, hogy Szabadika miatt Pozsonyban is panaszt tett. Azt sütötték ki bölcsen, hogy éppen Szabadkát szánják a hűség \£áltságának, visszakapja, ha nem kacsintgat a négytornyu pozsonyi vár felé. A hűségnek akkortájt nem volt nagy ára. Annyira elfajult a magyar virtus, hogy bizony sokan mást vallottak színnel, mint amit szívvel éreztek. Ott van Várady Pál, az egri püspök, meg Percnyi Péter, az erdélyi vajda doíga, még hivatalt is vésd- neik a király udvarában s valami olyat suttog a szél, hogy máris ellkötötték a lelkűket Becsnek. Eltitkolták a jó király előtt, mert talán a guta is megütné, ha megtudná, hogy az ő kedves Péterje-Pálja a bibliai Péter példája után igyekeznek! Mindenképpen jó tehát a Fekete Ember. Cégérnek is, hogy lám, a király a török utPéntek. november 21. ni nem tud, akkor válik képtelenné, amikor menni és vezetni kellene. Miért nem építenek maguk között? Miért nem alkotnak könyvtárakat, egyesületeket? Egy ilyen tehetséges, rokonszenves, szor- jalmas és becsületes nép ne tudja letépni maga lelki láncait? Ha én miniszterelnök lennék, ugyanazt a segítséget adnám a magyar kulturális munkának, mint a románok. Stresemann olyan, mint szent Crisnin Egy demokrata pártvezér Stresemann e’ien — A nagyipar választási alapot gyűjt Berlin, november 20. A német választási küzdelem, mely napról napra élénkebb lesz, az eddigi koalíciós pártok, a demokraták és a német néppárt között meglehetős szarkasztikus módon folyik. Egy Moersben megtartott nyilvános választási gyűlésen Erkelenz demokrata pártvezér a német néppártnak dortmundi pártnapjáról beszélt és kijelentette, hogy a német néppárt épp oly hidegvérrel hagyta most ott a német nemzetieket, mint május 4-e után a munkaközösség pártjait. Stresemann úgy tünteti föl önmagát, mint szent Sebastian, akinek minden oldalra oda kell tartania a mellét, holott inkább hasonlít szent Crispinhez, aki a gazdag emberektől ellopta a bőrt és a szegények számára cipőt készített belőle. Stresemann ur elveszi a többi pártoktól a politikai programot és úgy tünteti fel ezt, mint a saját találmányát és a jobboldali szellemben felfogott szegényeknek cipőt csinál belőle. A Vorwárts Borrk berlini nagyiparosnak körlevelét közli, amelyet a német ipari körökhöz intézett és amelyben azt javasolja, hogy éppen úgy, mint a megelőző birodalmi gyűlési választásoknál, minden vállalat fizessen az október elsején foglalkoztatott munkásai után fejenként két márkát. Egyes cégek már három-négy márkát fizetnek. Azokat a külö.áeges kívánságokat, amelyek arra irányulnak, hogy ezt a pénzt egy bizonyos pártnak adják, előzékenyen figyelembe fogják venni. Mindenekelőtt arra kell figyelni, bogy olyan képviselőket válasszanak, akik a gazdasági élet szükségleteivel szemben megértéssel viselkednek. A Vorwárts kijelenti, hogy az ellen semmit sem szólhat, hogy az egyes vállalkozók vagyonukból egy vagy másik pártnak pénzt juttatnak, de ami itt történik, nem egyébb, mint egy korrupciós alapra történő gyűjtés. — (A román költségvetés.) Bukarestből jelentik: A kormány a költségvetést a jövő héten terjeszti be a parlamentnek. A bevételek 31.750 és a kiadások 28.546 millió lejre vannak preiiminál- va. A többletből 2 milliárdOt tisztviselők fizetésének feljavítására és 250 millió lejt a hadikárok és a rekvirálások által okozott károk részleges megtérítésére fognak fordítani- Az idei költségvetéshez viszonyítva a jövő évi 4.5 milliárddal nagyobb, melyből 1.5 milliárd az államvasutra és 700 millió a hadseregre esik. jába áll, meg mumusnak is, hogy aki nem lesz jó fin, annalk a nyakába kuporodik a próféta. Alig kocogott el Urbán Balázs a kísérői- vei, Cserni Jován nagyban gon csőditette be legbizalmasabb házanépét, Deszerfkát és Cselnik Radoszlávot. Hogy a hatás nagyobb legyen, kiöntötte a sok aranyat a „trónfce- rem“ asztalára s nagy élvezettel markolá- s-zott benne. A fényes sárga csikók rakoncátlanul folytak ki merev ujjai közül s csengve-bongva táncoltak az asztalon. Beszélt is a játékhoz a gyerekké örömödött ember. — No, Jován, ennyi vert aranyat még sohase láttál egy rakáson! Hiába vagy próféta, csak nem is álmodtad, hogy ennyid legyen valaha!... Talán nincs is több arany az egész világon! Ötszáz! ötszáz!... De kár, hogy nem tudok ötszázig számolná!... Hé, Deszka, hé, Radoszláv! Hol a fenében vagytok! A két fontos személyiség lelkendezve esett be az ajtón. Jován, amikor meghallotta kuppogó lépésüket, ráfeküdt a sok aranyra, hogy eltakarja őket. — Jézus atyám, a hasad fáj, talán megégetett az a... Vigyorgó pofával sunyított az asszonya felé Jován: — Tudtok-e ötszázig számolni? — Ez megbolondult tisztára — véleményezte a Uoppmesfcer —, biztosan csalmata- kot adott neki az az urféle! — Tudsz-e, vagy nem!? — Tud a belgrádi metropoJita, de nem én! — Mílyjen hoppmester vagy akkor, he? (Folyt, köv.)