Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)
1924-11-20 / 264. (712.) szám
3%Í(TAlJU(XAR/fíftL±]? Csütörtök, november 20. vették és hogy elpusztításunk minél gyorsabban menjen, az üldözésnek legkényelmesebb módszereként az illetőségi kérdésnek olyan gyakorlatát honosították meg, amely őslakosságunk százezreit hontalanná tette és a kormány gazdasági politikája Szlovenszkót és Ruszlnszkót nyomorba és reménytelenségbe taszította. — Ebhez j'rult még az, hegy a parlament elé vitt sérelmeink sem találtak sohasem meghallja ásra, interpellációink évekig válasz nélkül maradnak vagy csak formai elnézésben részesülnek, javaslataink — bármilyen cbjekfivek is legyenek azok — a papírkosárba kerülnek. A parlament a petka diktatúrája ará helyezett koalíciós pártok hatalmi instnniien urnává sülyedt, amelyben minden kezdeményezés és a meggyőzésnek minden eezköze hiábavaló. Ez csak álparlaoieniarizmus és mi az alkotmányosságnak ebhez a Potemkln szín* Játékához nem vagyunk hajlandók statisztálni. — Töltsék meg a színteret azok, akik kinevezték magukat államién tartóknak és akik ezen önmaguk által privilegizált ál- lantíentaríói tevékenységük közben osak a gyülöteEerJcsztésnek és a panama ^változatosabb módszereinek alkalmazásával tudtak edd'g példanélküli sikereket elérni. — Amíg a koal'cló a nemzeti állam kiépítésének a fantomját kergeti és ezen vegyes- nyelvű. különböző vallásu és világnézetű lakosságból álló országot — ahol a népesség többsége az elkeseredést elégedetlen —- a saj't együgyű módszereihez kísérlet? nyúlnak használja, addig n’nes célja annak, hogy mi az állami költségvetés? előirányzatnak napirenden levő javaslatával szemben bírálatot gyakoroljunk s a vitában akár módosító javaslatokkal, akár ped*g argumentumokkal résztvegyünk. Ezért a fent megnevezett pártok k^nviseffíi az állami költségvetés t'rgyalás'ban résztvenn! teljesen céltalannak s így feleslegesnek látják. Két kormánypárt? képviselő beszéde atán az ülés ^7 óraikor vécét ért Hagy e*ökés2Ü?etek a némef-angoü- francia kereskedelmi ; ■ szerződésekre tfferí/VO !Q> 1L. . Berlin, november 19. Á VossSsche Zeitung jelenléte szer kit De Margerle berlini francia nagykövet tegnap Parisba utazott. A lap ezt az utazást összefüggésbe hozza a német—francia kereskedelmi tárgyalásokkal. Lord d‘Álbemon angol nagykövet is Londonba utazott, hogy élőszóval informálódjék az angol—nemet keresik e4elinw szerződés megtárgyalásának feltété leiről. A Kommunisták jobb szárnya a szociáldemokratákhoz eS2fakoz*k. A Lid- Nov. Jelenti, hogy a ‘kommunistáik jobb szárnya fúziós tárgyalásokat folytat a szociáldemokrata párttal. A kommunista' (képviselők és szenátorok klubja tegnap választotta meg enökségéí. Elnök Búr án képviselő lett A többi t’sztségekre is mind a párt balszárnyihoz ■tartozó politikusokat választották. Anglia eliBtfasiifa Benes genfi f@giüJeíWteíiMWvéí London, november .19. A Daily Teleg- raph diplomáciai munkatársa abban az írásban, melyet Anglia a népszövetséghez Intézett és melyben kéri a genfi jegyzőkönyv érvénybelépése időpontjának későbbi időkre való elhalasztását, a BeneMéíe Jegyzőkönyvnek végleges elutasítását látja. A lap szerint ez nem fs csodálható, mert a domíniumok már hosszabb idő óta a legélesebben tiltakoznak a számukra kártékony jegyzőkönyvnek elismerése Jlcn. Anglia elutasitása az egész genfi döntőbírósági szerződést, *.iely tudvalevőleg Be- nes cseft-szluvJi külügyminiszter eszméje volt, illuzórikussá teszi. Míg-az Egyesült Államok a népszövet- sé által tervezett leczerclésl — aferenciához cs. pán megfigyelőt küldött volna, Coolidge most abba a hw.yzetbe kerül, hogy olyan konferenciát hívjon egybe, rre’yen nem a lözépetirópai kis államok, hanem az amerikai Unic viheti a vezetősze- repet. Herriot expozéja Oroszország eSísnteréfiröl Paris, november 19. Herric. miniszterelnök a kamara külügyi bizottságának ülésén expozét mondott, melyben kijelentette, hogy minden alapot nélkülöz az a hír, mely szerint Franciaország Szovjeíoioszország elismerésével az angol választásokra akart befolyást gyakorolni. Az, hogy a szovjetet az ar.gol választásokat kőzvet!~\ül mígelőzve ismerték el, csak véletlenszerű jelenség volt. — Herriot ismertette továbbá az elkövetkező francia-orosz konferencia p.^gramját. Románia és Lengyelország nem kifogásolták Oroszország elismerését. A miniszterelnök ezután állást foglalt azon orosz javaslattal szemben, mely az orosz adósságokat úgy akarja elkönyveltetni, mint nemzetközi, hosz- szulejáratu kölcsönöket. A román szenátusban megtámadta* Sűiloppa nuaciust A „Magyar Hiszekegy'** miatt Dúca külügyminiszter panaszt tett Rómában Bukarest, november 19. A szenátus miután befejezte a felirati vitát, november 24-ig elnapolta magát. Az utolsó ülésén Bianu dr. erdélyi liberális képviselő kérdést intézett a kormányhoz Schiop- pa Lőrinc budapesti pápai nunciits magatartása ügyében, ak! a magyar katolikusok nagygyűlését az irredenta Hiszekeggyel nyitotta meg, amivel ellenséges cselekedetet követett el Románia ellen. B:anu kérte a kos- mányt, tegyen lépéseket a Vatikánnál. Dúca külügyminiszter erre a következőképpen válaszolt: Mint külügyminiszternek tiltakoznom keli B:anu kérdésének egyes részei és különösen ama kitétele ellen, melyben kétségbevonja a Szentszék pártatlanságát. Ilyen szavaknak nem lett volna szabad el- hangzaniok a ro.nán parlamentben. Bianunak nem volt igaza és tévesen volt Informálva. Ami Scl.ioppa nyilatkoztát illeti, felvlágosi- tást kértünk budapesti követségünktől. Másfelől felhívtuk a Szentszék figyelmét arra a meg nem felelő magatartásra, amelyet a nuncius Romániával szemben tanúsított. Az osztrák Iparosok és hivatalnokok scipel centralizmusa melleit Bécs, november' 19. Az aLóausztriai Iparegylet határozatot fogadott el, melyben az egyes tartományok önállósági törekvései ellen foglal állást. Ugyanilyen értelemben nyilatkozott az állami alkalmazottak szövetség - is. A „Ver!ánderung“, azaz a tartományok autonóm közigazgatása a sétálási mü vesiLL -ztétését jelenti, a politikától teszi függővé a hivatalnokokat, mindent a párthelyzet alá rendel, ami semmiképpen sem válik előnyére az osztrák hivatalnok...nak. A föderációs gondolat ellen való ez az állásfoglalás tulajdonképpen a centralista Seipel meletti tüntetést jelenti. kf. uj osztrák kabinet összeállítása Bécs, november 19. A nemzeti tanács holnap délelőtt 11 órakor választja meg az uj kormányt. Külügyminiszter mégis Mataja d.. a pénzügyminiszteri tárcát tényleg Ahrer dr. veszi át. Resch dr. a szocialista ügyek minisztere lesz. Vaugoin megmarad hadügyminiszternek, A MiitagszeHung szerint az uj kancelDr személye elég garancia arra, uogy Seipel no’í fikáját folytatni fogják. A pénzügyminiszter azon ie^z, hogy Kien- böck ellenséges politikáját a bécsi városi tanáccsal szemben meszüntesse. Valószínű, h^gy Webe. dr. lesz az uj kancellár. A holnapi ülésen Remek dr. kifejti programját, mire a pártok megteszek észreveIeleiket. — Ramek Jr. sziléziai származású és általában úgy ismerik, mint a művészetek nagy barátját. Richard Strauss intim barátai közé tartozik. A miniszter megfosztotta Kamrás József dr.-t állampolgárságától Eltilttatta az ügyvédi gyakorlattól — Város! képviseleti és tanácstagságától „közérdek cimén“ fosztják meg Komárom, november 19. (Saját tudósítónktól.) Komárom társadalmának legtiszteltebb tagja Kamrás József dr. ügyvéd, a komáromi jogpárt elnöke. Egész élete nyitott könyv, negyedszázad óta bíró, tanácselnöke volt ,■ a komáromi törvényszéknek, mikor magyarsága miatt íegy írni eljárást indítottak ellene, büntetésből áthelyezték, akkor hivataláról lemondott és ügyvédi irodát nyitott Negyedszázad óta lakik Komáromban, tehát illetősége kétségtelen, de állampolgársága sem lehetett vitás, hiszen esküt tett és 1919—1922. években a cseh-sz'ovák köztársaságnak teljesített bírói funkciót Mindez, úgy látszik, a minisztériumnak nem érv, mert ott azt derítettek ki, hogy a bírói, illetve állampolgári fogadalmat 1920 július 16 után , tehát a 236. számú törvény élet- beléptetésének napja után tette le, tehát állampolgárságot nem szerzett. A sérelmes miniszteri határozat ellen Kamrás dr. panasszal élt a közigazgatási bírósághoz, de egyúttal az ügyvwJi kamarához is bejelentette az ügyet és a turőcszentmárlo- ni kamara az ügyvédi gyakorlattól felfüggesztette. Ez az ügy a legfelsőbb bíróság ítélkezése alá kerül Brünnben. A do?ognak a c^atEnóH azorb^n ^'ost következik. A járási főnök átirt a község? tanácshoz, hogy Kamrás dr. helyére a .egkö- zelebbi póttagot hívja te és a tanácsi tagságát pótolja.. A városi tanács egyhangú határozatban mondta Ul, hogy a miniszter ezen döntése e'Ien panasszal fordul a közigazgatási bírósághoz, mert a miniszter „közérdek Címén** követeti Kamrás dr. eltávolítását a tanácsból és a képviseletből, holott a város közédeke az ellenkezőt követeli és minden párt amellett van, hogy Kamrás József dr. a városi képviselőtestület dísze és legértékesebb tagja ott tovább is megmaradjon. Az ügynek fejleményeiről beszámolunk. Malvy és CaSISaux pemjifást kérnek Páris, november 19. A francia szenátus 176 szavazattal 104-el szemben elfogadta Caillaux amnesztiáját, 176 szavazattal 62-vel szemben pedig Malvyét. Ca llaux amnesztiája ily kedvező fogadtatására a kormánynak még legoptim sztikusabb tagmi sem számítottak. — Lapjelentések szerint Malvy vo?t miniszter csak az amnesztia jóváhagyására várt. hogy a legfelsőbb bíróságnál azonnal kére’mezze pőrének ujrafölvételét. Szombat: FENYVES PÁL: A film dramaturgiája. Vasárnap: SEGE3DY LÁSZLÓ: Az udvarias Halálnak. (Vers.) - TAMÁS MIHÁLY: Pufi. Téréi — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — írta: Dánielné Lengyel Laura. (Az eióadás Joga fentartva.) Szobaleány: A nagyságos ur olyan gyönyörűen beszél. Ha éri azt egész nap hallgathatnám. (Lehajol és hirtelen megcsókolja Rosenbaum ur kezét.) Rosenbaum (kissé meghatva és el- lágyulva): No,no, íjam, maga kedves, jó gyermek volt mindig. (Megsimogatja a leány fejét.) Szép dús haja van magának Teruska és milyen arcbőre (a nyakát és vállát simogatja), no de milyen arcbőre! . . . Szobaleány: A nagyságos tir nagyon jó hozzám. De ha a nagyságának el tetszik mondani, hogy szóltam a vacsorájáról. Rosenbaum: Hát aztán? Ha nekem úgy tetszik, elmondom. Azt hiszi, félek a maga nagyságájától? Szobai euny: Oh kérem! Kitől félne egy Ilyen gazdag, hatalmas, nagy ur? De ét;? Ha a nagysága kidob?! . . . Úgyis haragszik rám. Rosenbaum: Pedig maga ügyes, hűséges kis lány. 1 Szobaleány; Sokat ér az a mai vij lángban! Ma csak az boldogul, aki szemtől szemben szinészkedik-mázoskodlk. A háta mögött meg kigunyolja, nevetségessé teszi a ióltevőjét. Rosenbaum: Hallja lelkem, ne bekel): Kiről beszél maga? Szobaleány: Oh Istenem, megint eljárt a szám. Rosenbaum: Miért nem folytatja? Szobaleány: Inkább vágja le a nyakam a nagyságos ur. Rosenbaum: Hallja, telkem, ne be- j széljen bolondokat. (Kiveszi a pénztárcáját.) No hát halljuk .ovább. Kit nevettek ki? Kit csúfoltak itt ki? Szobai -ány ( a legnagyobb felindulással visszautasítja a rénzó: Mit tetszik gondolni én rólam? Ha fele vagyonát mind rekem ajándékozná a nagyságos ur, akkor tudnám \i azt elmondani. Rosenbaum: Hát jól van. Akkor majd elmondod ingyen. Szobaleány: ÉL? Rosenbaum (nevetve): Biztosinak róla, hogy igv sokkal jobban jössz ki. Szobaié ány: Nem vagyok én olyan nő. Rosenbaum: Ha szépen kérlek. Szobaleány: A nagysága elkerget Rosenbaum: Eh, ne légy már olyan bárgyú. — Egy leány, kinek ilyen foga, szeme, haja, arcbőre van. Szobaleány: Ha a nagyságos ur minden áron parancsolja, hát elmondom. De én reám ne tessék haragudni. A nagyságám azzal mulattatta a báró urat, meg a kamarást, hogy utánozta a nagyságos urat hogy iszik a nagyságos ur, hogy fogja a kést, a villát meg a pezsgés poharad Nekem úgy fájt a szivem, mikor nevettek. Rosenbaum: Neked jó szived van fiam. Ezt mindjárt láttam rajtad, mikor becsöngettem ide. Előttem pedig, mint már mondottam neked, nincs sem rang, sem méltóság. sem cím. Szobaleány: A nagyságos ur nem büszke, pedig van reá elég oka. R o s 0 n b a u in: Van mit aprítanom a tejbe. De azért nem felejtem el, hol lakik az Atya Ur Isten, mint némelyik elblzakodott parvenü, ki ha összelop, összecsal pár millió koronát, rcrndjárt divatos primadonna szeretőt keres, ki szives és bőkezű adakozásáért rut hálátlansággal fizet. Istennek hála, tu! vagyok már azon, iiovv c gém enni, inni, járni, meg jó modorra tanítsanak. És ha eszembe jut, hogy most már én oktathatnék, vezethetnék, taníthatnék egy jókedvű, fiatal kis nőt, ki hálás gyöngédséggel viszonozná gondoskodásomat. S z o b a ! e áfn y: Oh, bta a nagyságos ur. Rosenbaum: Azért mondom fiam, ne félj semmit, ha el is kerget a nagyságád. Szobaleány: Nem várom én. hogy elkergessen. Nem tudok én ezzel a hálátlan viperával egy fedél alatt lenni. Aki Így bánt az én jó, az én nemes, az én drága nagyságos urammal. (Lehajol és buzgón csókolgatja Rosenbaum ur kezét.) Rosenbaum: No, no kis bolond . . Elég volt már . . . Hát beszéljünk okosan. Úgy látom, belém bolondultál egy kicsit? Mi? Szobaleány: Ne tessék bántani. Elég baj az nekem, szegény árva leánynak. Rosenbaum: Baj? M;ért volna bai? Baj volna, ba valami koldusba, vagy pimasz zsugoriba gabalyodsz belé. De hogy nálam felejtetted a te kis szivedet. Szobaleány: A nagyságos ur nagyon kegyes, de . . . Rosenbaum: Semmi de . . . Beszéljünk okosan. Mit akarsz? Szobaleány: Ha a nagyságos ur megengedi, színésznő leszek. Rosenbaum (ijedten): Színésznő?! Szobaleány: Ne tessék engem azért megvetni. Én nem leszek olyan. Én a drámai szakra egyek. Ro.enbaum: A drámai szakra? Szobaié ány: Igenis, már voltam Tatavnál. Rosenbaum (nagy áhítattal): Tatay- nal? És mit mondott a mester? Szobaleány: Hogy a drámára nagy tehetségem van. Direkt a drámai szakra van tehetségem. R o „ti b a ti m (elíünödvH: Dráma? Szavalás? Nem bánom, legyen. Ezen versbe szedett örckbecai müvekben sok helyt., józan, megszívlelendő, praktikus közmondás és körmondat szokott lenni; mi1 "i z asszonyok, gye nekek, — kik-, ez mindig ráfér, — sokat c illatnak. Viszont a férfiaknak nem jut paj zán, bűnös gondolat eszükb,, ha betévednek az ilyen sza básba, mert ott a nők korosabbak és nem öltözködnek olyan lengén Remélem téged is csak ékesebb korban fogna!- majd elővezetni. Addig pedig zor almasan tanulsz, niig én majd körül nézek és el* .. lyezlek valami biztos, kedves kis otthonban . „ . Szó balé ány; Nem, nagyságos uram, é egy perei'"'sem maradok itt ennél a hálátlan viperánál aki az én ió naavsáaos uramat Vt
