Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)
1924-11-19 / 263. (711.) szám
A koalíciós vénasszonyok nyara (g.) Prága, november 18. November második leiében járunik, már megcsiklando'Zta az orrunkat a ráhulló hó- pihe, már éreztük a té'l didergését is s mégis mosí közöl „A vénasszonyok nyara“ címmel vezetőcikket a kormánynak egyik félhivatalosa, amely nem ikerül túl a redalkciós asztalon, merít célja a lapokat informálni. A redak- ciós asztaliról legföljebb a papár kosárig jut el. Hogy a vénasszonyok nyara már elmúlt s a kormány információs fullajtárja mégis ezt adta vezércikkeimnek, azon ne csodálkozzunk. A kormánysajtó nehezebben mozog, mint az örök természet és főleg ólomlába akkor, amikor kimos kérdésekről kell Írnia. Ez a vezércikk az ellenzéki lapoknak ama hiradásaiit igyekszik cáfolni, hogy a koalíció belső erőtlensége és egyenetlensége az uj választásokat teszi szükségessé s hogy a kormányzás rezsimje most éli a vénasszonyok nyarát. A cáfolat beleakaszikodfk Svehla szoknyájába és a költségvetési bizottságban tett nyilatkozatával akarja agyonütni az uj választásoknak a koaládéra nézve rémet jelentő hírét. A vénasszonyok nyarának kissé elkésett politikai aplükálésával érdemes foglalkozni, mert a cikk: a koalícióra nézve érdekes jellemzést nyújt. Vigasztalja magát Bismarcknak azzal a publicisztikában agyoncsépdlt mondásával, hogy Le Cauohemar de la Coa- lition s kijelenti, hogy a koalíció oly akciós- bázisra van épitve, amely csak a programbeli és taktikai kompromisszum utján jöhet létre s amely úgy fest, mint a mozaik. Egészen természetesnek találja, hogy a többségi mechanizmusban vannak időnként nézeteltérések, összeütközések és zavarok és kijelenti, hogy a koalíciót alkotó pártok sajtójának dvakodása, amdy végeredményében szerinte a koalíciós atmoszférára megfciszti- tóan hat, ébreszti föl az ellenzékben azt a véleményt, hogy a koalíció számára elérkezett a vénasszonyok nyara. Szól az ellenzékről is, fölállítva azt a tételt, hogy egy kormányzati politikát csak akikor válthat föl más, akkor következhetik uj csoportosulás a kormány gyepiöhö z, ha ez az uj csoportosulás készen van. Nos, ez ‘az okfejtés éppen annyira erőszakolt, mint igaztalan. Mert a cseh-szlovákiai ellenzék egyetlen frakciója sem kapaszkodik a kormánypolcok felé és egyeteln akcióját sem vezeti ez a szándék. Ez ;aiz ellenzék nem bánja, hogy petkás, deszitkás, vagy akárhánytagu mellékk ormány diktatúrája mellett díszeleg a miniszteri székekben a tizenhat miniszter, nem bánja, hogy Svehlának hívják-e a kormányfőt, vagy másvalakinek, mert célja nem az, hogy az állaim ügyeinek intézését kezébe kaparintsa, de hogy az állem belső életét elviselhetővé tegj^e. A ma kezdődött költségvetési vitánál ez az- ellenzék kijelenti, hogy morális elvei nem egyeztethetők össze a kormány cselekedeteiben való kritikai részvételiéi Kivonul a parlamentből és ott hagyja a koalíciót, hogy az a saját felelőssége mellett hozza tető alá a jövő évi állami lét alapjait jelentő költség- vetést. Ez nem komédia. Ez nem üres tüntetés és vakmerő fenegyerekeskedés. Ez négy millió választó „nem“-fciáltása a kormány lehetetlen politikája felé. Ez annak a közhangulatnak a parancsa, amely követeli az uj választásokat, hogy megnyilatkozhasson és elsöpörhesse azt az uraloanbitorlást, ami itt folyik s amit szemérmetlenül, ostoba okfejtéssel akarnak alátámasztani a kormánysajtó vékonydongáju napszámosai. Az ellenzéknek ez a határozata annak bizonysága, hogy a koalíció évszakában a vénasszonyok nyara is elmúlott már. Itt a dér és itt a fagy, amely elpusztít minden ka- fcángkórót, még a kormánypolitika kertjében diadalmaskodó dudvákat is. Ha $eii»elmelc mennie kell — KSemes bulctfatf «n meg — A P. M. H. eredeti értesülése — Prága, november 18. Az osztrák kormányválság, amely látszólag a vasutasok anyagi exlsztenclájávai összefüggő követelésekből keletkezett s amely az európai problémák nagy komplexumában nem tűnik fel elsőrendű fontosságúnak, egészen közelről érdekli a cseh-szlovák politikai életet és annak külpolitikáját. Az a válság, amely ma kétségessé teszi Seipel kancellárságát, egyúttal Benes legújabb terveinek krízisét is jelenti. Minden cáfolatok ellenére bizonyos az, hogy Benesnek tervezett és az osztrák kormánykrizls miatt lemondott bécsi utazása arra irányult volna, hogy egy középeurópai kibontakozási terv megvalósításának első lökését adja meg. Ez a kibontakozás a föderációs forma betartásával szeretné a szétszakított gazdasági érdekeket ösz- szekötözni úgy, hogy a föderáció ne involváljon politikai összefüggéseket s hogy a régi monarchia feltámasztásának vádját senki se emelhesse ellene. Benesnek ez a lépése nem önakaratu- Mások akarják és ezek a mások diktálnak Benesnek, aki a cseh-szlovák politikai közvélemény gyerekes rétegei előtt mint külpolitikai diktátor szeret szerepelni. Benesnek ezt a diktálást végre kell hajtania és az uj célok első lépése a Seipellel való tárgyalás lett volna. Benes tudja azt, hogy azzal az Ausztriával, amely 1922-ben először Olaszországhoz fordult, azután az ö segítségét kérte s amely életképtelenségével elveszítette önálló akaratát is, a legsimábban lehet minden kibontakozás teltételeit megteremteni. Tudja azt, hogy Ausztria nem hozakodik elő a kisebbségi kérdéssel, mint az utódállamok közötti megegyezés slne qua Honjával, mert hiszen Ausztriának e pillanatban a maga kétmilliós Becsének élete és a szanálás eddigi eredményeinek mentése és lehető konzerválása a fontos. Ámde a Benes terveit és a Seipel várható hajlandóságát jóelöre átlátták az osztrák politikának ama tényezői, melyek a Benessel való szorosabb kapcsolattól joggal féltik a német nemzeti érdekeket s megmozgatták azt a talajt, melyen Seipel pozíciója nyugodott. Ha Seipelnek végérvényesen mennie kell — Benes buktatta meg. „A versalllesi szerződés a világtörténelem legDrntállsaftö és legzsarnohlbb öéheszerzödese" Nemcsak a legyőzőit Kiépeket, hanem a győzelemhez segítő Amerikát Is megcsalták. — Egy amerikai politikus feltűnést keltő beszéde a fegyverszünet évfordulóján London, november 18. A fegyverszünet évfordulójának alkalmából az Egyesült Államokban rendezett ünnepségek közül a legjelentősebb az a Newyorkban megtartott nagygyűlés volt, amelyen Sámuel Untermayer, a demokrata párt egyik vezére .tekintélyes newyorki ügyvéd óriási feltűnést keltő beszédet mondott. Untermayer beszédében kijelentette, hogy maga a fegyverszünetre való emlékezés egyáltalában nem nyújt alkalmat az ilyen ünnepélyek rendezésére, legkevésbé Amerikában, amelyet elkerültek, ugyanúgy, mint a legyőzött nemzeteket Európában. A versaillesi békeszerződés a legbrutálisabb és legzsarnokibb, amelyet valaha is a történelem során megkötöttek. Amerika, amelynek a háborúba való belépése a szövetségeseket fenyegető vereséget győzelemmé változtatta, ellenértékűi olyan békeszerződést kapott, amellyel megsértették Wilson valamennyi ígéretét és amely csak arra alkalmas, hogy a jövő nemzedékekben újabb gyűlölködő érzéseket tápláljon. A demokrata politikus többek között ezt is mondotta: — Ma Franciaország a katonai hatalom birtokosa az uj európáÁ államokban. Lengyelországban, Csehországban és Jugoszláviában és ezekben úgy uralkodik, mintha ezek az országok francia államterületek volnának. A német militarizmus helyébe a franciát ültettük, de súlyosabb alakban. Ha Anglia nem ratifikálta a genfi jeguzökönuvet agy külön szerződés Jön léire Páris, november 18. A szenátus külügyi bizottságiában Herniot miniszterelnök kijelentette, hogy Németország a Dawes-javaslat érvénybelépése óta havi fizetségeit rendesen végzi. A leszerelésre vonatkozóan még nem hoztak döntést. Az uj angol kormányhoz való viszony a lehető legjobban indul Szovjet Oroszország elismerése főleg gazdasági, politikai és katonai szempontból történik s Franciaországnak koneftáns magaviseletét nem szabad úgy magyarázni, hogy' nemzeti jogait áldozza föl — A Journal értesülései szerint a külügyi bizottság tegnapi ülésén Poinoaré rámutatott arra, hogy Anglia minden valószínűség szerint nem fogja ratifikálni a genfi jegyzőkönyvet. Herriot válaszában kifejtette, hogy ebben az esetben nem lehetetlen a francia—angol—belga külön szerződés létrejötte. Sándor Jugoszláv király — a bolgár köztársaság elnökjelöltje Belgrád, november 18. A múlt évi bulgáriai forradalom idején a meggyilkolt Sztambulinszky miniszterelnök hívei ezrével menekültek Jugoszláviába. Az emigránsok innen igyekeztek erőteljes akciót inditam a Cankoff-kormány ellen s éhez -a Pasics-fcormány támogatást nyújtott Az újonnan kinevezett Pasics teljes támogatásáról biztositotta a bolgár emigráns forradalmárokat s — minit beavatottak mondják — velük megállapodást kötött. A megállapodás egyes pontjai felette szenzációsak. A jugoszláv kormány eszerint állítólag kötelezi magát arra, hogy erőssé teszi a bolgár emigránsok mozgalmát Jugoszlávia határain belül. Hivatalos propagandát indit a Cankoff-kormány ellen és ugyanekkor segít előkészíteni a bolgár forradalom sikerét. A megállapodásnak legmesszebbmenő célja az, hogy a Balkán minden szláv népét egyetlen uralom alatt egyesítsék, amelyet olymódon igyekeznek majd nyilvánvalóvá is tenni, hogy a bolgár forradalom sikere esetén Sándor jugoszláv királyt a bolgár köztársaság elnökévé választanák meg. A képviselőház megkezdte a költségvetés vitáját . Az előadó kifogásolja a költségvetés késői benyújtását Prága, november 18. A képviselöház ma délután négy órakor összeült és hozzákezdett a költségvetési! javaslat vitájához. A mai ülés volt a Köztár-j saság fennállása óta a háromszázadik kép-! viselőházi ülés. Sauer német agrárius képviselő letette Tomasek elnök kezébe az; esküt, majd az elnök bejelentette, hogy a! vitát két részre és pedig általános és rész-1 letes vitára osztja. A részletes vita négy fejezetre: poű-j tikai, gazdasági, pénzügyi és kulturális fejezetre oszlik. A beszédidő a nagyobb kluboknál képviselőnként tizenöt perc, a négy tagnál kisebb kluboknál pedig egy óra. Ezután Srdinkó, a javaslat főelőadója kezdett hozzá jelentéséhez. Kifogásolta, hogy a kormány a költségvetési bizottság egyhangú határozata ellenére október elején nem terjesztette be a költségvetést és azt is sajnálja, hogy a zárszámadások sincsenek meg. Az ideális állapot az lenne ha a költségvetést az elmúlt év első felének zárszámadásával együtt tárgyalnak. Ezután részletesen beszélt az állami üzemek uj rendszeréről. A kormány kénytelen volt kölcsönöket felvenni, ezt helyesli, bár kívánatosnak tartaná, hogy a jövőben ezek a kölcsönök minél jobban összezsugo-; rodjanak. Ezután ismertette, hogy az idei! költségvetés egy nűlliárddal kevesebb ki-; adást és 699 millióval kevesebb bevételt tüntet fel. A deficit a tavalyinál 330 millióval kevesebb. Részletesen kitért a költségvetés egyes fejezeteire, amit már lapunkban ismer-; tettünk. Ezután az ellenzéki deklarációk követ-' keztek, amelyről lapunk más helyén számo- . Ilink be. Ulainékal a Kúria fölmentette Hiányoztak a büntetendő szövetkezés tárgyi alapjai Budapest, november 18. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje- lentóse.) A Kúria ma délelőtt tárgyalta Ulaln Ferenc Szemere Árpád és Bobula Titusz pőrét, akiket a Lajorokkal való összeesküvés gyanúja miatt a törvényszék hatheti fogházra ítélt, a tábla azonban fölmentett. A Kúria is zárt tárgyalást tartott, majd délben kihirdették az Ítéletet, amellyel jóváhagyták a tábla fölmentő Ítéletét. A megokolás kimondja, hogy a büntetendő szövetkezés tárgyi alapjai hiányoznak és a Ludendortfal létrejövő megegyezés amúgy sem volt alkalmas arra, hogy az ország biztonságát veszélyeztesse. Az egyenes adók reformja. A Lidové No- viny vasárnapi számlában Englis a készülő adó reformtervezettel foglalkozva arra a megállapodásra jut, hogy a mai idő egyáltalán nem alkalmas egy ily hatalmas munka1 megvalósítására. A rendes adórendszer első feltétele volna a megállapodott egyenletes közgazdasági organizmus, a második az állandósult jó valuta, a harmadik az alaposan kiépített pénzügyi közigazgatási szervezet. Eme teltételek egyike sincs meg a köztársaságban s így az adóreformmal való kísérletezés elhamarkodott és meg nem fontolt gondolat, amely csak károkozó lehet az államra. 100 cseh-szl. koronáin fizettek ma, november 18-án: Zürichben 15.475 svájci frankot Budapesten —.— magyar koronát Bécsben 211700.— osztrák koronát Berlinben 12400000000000-— német márkát J jijni M áT^W "W m. évfolyam 263. (711.) szám Prága, szerda, 1924 november 19 Előfizetési árak belföldön: Egész évre 300 K&, tmm ll <yi| I l **T-**?r*^ ÉÉr jjy — félévre 150 KiL, negyedévre 76 Ki, egy hónap-. J W* M «]H||IT jSP F Jnr negyedévre 115 KC, egy hóra 59 K6. • S*et~, Í4I/y/T#¥ M & ____ ói ■ I«Í7» Prága L, Ullová ullce 18. szám. Telefon: 6797. \ 18 3^ ^ Sürgönyeim: Hírlap, Praha. ?ŐS2CT ftesxtö: A Sztovemsxbói és (Rusxinsxfeói stcmös <**««**< &etTo&alti teiár dr. $%ifo)&t6ezeit £ffenzéfci pofiiifeai napifapja Jstván
