Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)
1924-11-18 / 262. (710.) szám
2 Kereszténysgociáfis ramnkás- nagygyűlés Pozsonyban Fleischmann Gyula dr. főtitkár beszéde. Pozsony, november 17. (Saját tudósítónk jelentése.) A pozsonyi keresztény szociális munkásság tegnap délelőtt tartotta nagygyűlését a római katolikus hitközség termeiben. A gyűlést, amelyen végeláthatatlan sokaságu ember jelent meg, Kaiser Gyula nyitotta meg, majd átadta a szót Uhor Géza központi titkárnak, aki rámutatott a munkásság legfájóbb sebeire. Ellenfeleink — mondotta — az egységes front szükségességét hirdették, de mindent elkövettek, hogy azt elgáncsolják. A mi jelszavunk az, hogy szeresd felebarátodat, mig ellenfeleink: a kommunisták és a szocialisták zászlaján ez a mondat díszeleg: Halál a felebarátra. Ezután a szervezkedés fontosságára hívta föl a megjelenteket. Fleischmann Gyula dr. kassai főtitkár mondott ezután nagy beszédet. Száz évvel ezelőtt létesítette a keresztény munkásság első szervezeteit és ez idő alatt kihullott a könnyen hivő munkások kezéből a vezetés. Nem a jelen aggaszt minket, hanem a sivár jövő. A kormány gadasági politikában tönkreteszi Szlovenszkót és ezzel akaratlanul is támogatja a kommunista agitációt. Nem veszi föl a kapcsolatot a szomszéd államokkal, elsősorban Magyarországgal, mert itt hiányzik az okos gazdasági politika. Németország ipara megfojtással fenyegeti Cseh-Szlovákiát, de erre senki sem gondol addig, mig itt nem lesz a baj. A baj oka az, hogy a parlamentbe került szociáldemokrata többség összejátszva a nagytőkével tönkreteszi a szlovenszkói ipart és kereskedelmet. Jönnek az uj választások, amelyeknél tudni fogjuk kötelességünket. Hangoztatta ezután a keresztény munkás szervezetek központosításának szükségességét, majd a drágaságról és a munkásbiztositás hibáiról beszélt. Fölhívta a munkásságot, hogy a megejtendő választásoknál saját embereiket küldje be a biztosítókba. Élies kritika tárgyává tette a munkanélküli segély kiutalási módját, mert szerinte, ha a szakszervezet munkanélküli segélyéhez az állam ugyanoly kvótával járul hozzá, mint amilyet a szakszervezet fizet, akkor a visszaéléseknek, a terrorizálásnak a legtágabb tere nyilaik. Egy frontba kell tömöríteni az egész világon erősen gyarapodó keresztény munkás- szervezeteket. Dicséretes példát mutattak a szudétanémetek, akik minden elvi kérdést velünk egyöntetűen akarnak megoldani Ezután beterjesztette határozati javaslatait, amelyeket egyhangúan elfogadtak: I. A szlovenszkói termelés biztosítását kívánjuk. II. Harc a kapitalizmus bűnös túlkapásai ellen. III. Harc az osztály és nemzetiségek elTérés — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Dánielné Lengyel Laura. (Az előadás joga fen tartva.) Személyek: A primadonna szobalánya. A manikiirnő. A költő. Rosenbaum Igó. Szin: A primadonna szalonja. A szobalány a zongoránál ül és merev gyakorlatlan ujjal üti a billentyűket, mialatt halkan dúdolja: „Ugylátszik mindhiába Jöttem cn Indiába . . Tulajdonképpen micsoda hülyeség! . . . A kövér öreg nő ma énekli kilencvembeíed- szer. A szegény nő az unalomtól és utálattól minden előadás után hízik (Csengetés.) Jézus csak nem? (Az órára néz.) Nem, ez csak a manikürnő. (A körmeit vizsgálja.) De ideje is már, csütörtök óta nem hozattam rendbe a kezemet. Második jelenet. S z o b a 1 e á n y, Manikürnő. Manikürnő: Jó napot édes gyermekem! Hallja, mit csinál maga magával? Szobaleány: Én? Manikürnő: Igen, maga kis boszor5FftÍ<TjUJfa(?rAJ{7frfiTj*P nyomtatása ellen. ÍV. Szociális intézmények létesítéséi követeljük. V. Arányos és megfelelő . kép viseletét a parlamentben és a műnk ásbiztositó pénztárakban. VI. Önművelődés, segélyezés, áldozatkészség általában és a szakszervezetekkel szemben. VII. A keresztény világnézet védelme. _ A gyűlés a keresztény munkásság éltetésével ért véget, Poincaré megakaddlvozhafta volna a Háborúi Páris, november 17. A lapok sokat foglak koznak Georges Louisnak. a most meghalt szentpétervári francia nagykő vetnek a Regije d‘Europe-ban megjelent feljegyzéseivelLouis azzal vádolja Poincarét, hogy megakadályozhatta volna a világháborút, ha nem vált volna tudatosan IzvcSszki eszközévé. 1913-ban Péíervárott elhatározták, hogy Izvolszkilt harcias magatartása miatt visszahívják, de Franciaország nyomást gyakorolt a cárra, hogy ez ne történhessék megA feljegyzések élesen kritizálják Paléo- fogneot, Franciaország utolsó oroszországi nagykövetét, akit tehetetlen és tehetségtelen embernek állit be. E kijelentéseikhez megjegyzik a lapok, hogy Louis nem tudott annakidején (1913- ban) belenvugodni abba, hogy visszahívták a cárt fővárosból s ezért Ítéli e! utódainak ténykedését. Po in cáré a Matinban arról ir. hogy ő már régen tud Louis fő'jegyzéséiről, de e memoárok vádjai megdőlnek Pichon és Cambop azon levelei nyomán, melyeket a közeli napokban adnak ki. AhciOru készülnél* a francia lobboMall párfok Három csoport szervezkedik Herriot ellen — A passzivitásból kimozdult francia társadalom — A P. M. H. eredeti párisi tudósítása — Páris, november 17. Az angol konzervatívok győzelme nagy morális hatássá! volt a francia jobbodali pártokra. Ennek első jele a Millerand-féle uj pártnak, a „Liguie Républicaine Nationailíe”- nak megalakulása. Az uj párt törzskara a régi nemzeti blokk tagjaiból rekrutáiódott, de Poincaré maga távol tartotta magát az uj alakulástól- A volt francia kormányenök iránt a jobboldaliak nagyobb gyűlölettel viseltetnek, egyszerűen árulónak nevezik, mert a baloldal felé való csúszást elősegítette és végeredményben uralomra jutatta a baloldali blokkot. A párt Mlilerand-t vallja vezérének. Tekintve, hogy a nagytőke és a nagyipar tekintélyes támogatásában részesül, a szervezkedés igen sikeresen halad előre. A francia katolikusok szervezése A Milíerand-féle párt megalakulásénál sóikkal fontosabb az a mozgalom, amelynek élén Castelneau tábornok áll. Ez a mozgatom pártkülömbség nélkül meg akarta szervezni egy katolikus népszövetségben a francia ka- to.iikusokat. A mozgalmat a Herriot-konnány által tervezett egyházpolitikai javaslatok hívták életre, melyekről ennek a mozgalomnak egyik szervezője igy nyilatkozott: — Az egyház és álam szétválasztásáról szóló törvényt Franciaország a háborút megelőző években szavazta meg. Amikor a háború kitört, ez a probléma lekerült a napirendről. Ezt az időt a kiűzött szerzetesek, apácák és oktató rendek felhasználták arra, hogy a hivök kéréseinek engedve, visszaszivárogjanak Franciaországba- Mikor a háború véget ért, a „Szent egység” vagyis a pártpolitika kiküszöbölése a francia poétikából egyideiig még tovább tartott- Azután a Bloc National került kormányra és ennek uralma al.att szemethunytak a szerzetesek vissza- özönlése előtt. A szerzetesek kiűzésének kérdése — A baloldali blokk választási programjának egyik sarkalatos pontja volt az egyháztörvények szigorú végrehajtása és a szerzetesek kiűzése. Csakhogy a helyzet azóta lényegesen megváltozott. A kormány a megszavazott jogra hivatkozik, viszont a katolikusok úgy intézik a dolgot, hogy jogi szempontból a francia kormány ne találjon jogcímet az újonnan alakult iskolák és kolostorok bezárására. A hívők ezeket az épületeket nem adták át a szerzeteseknek, hanem külön egyesületeket alakítottak, amelyek az épületeket formailag bérbeadták a szerzeteseknek. A kormány tehát az épül etek elkobzására nehezen fog találni jogcímet. — De a szerzetesek kiűzése sem fog simán menni. Azok a szerzetesek, akik a háború alatt visszaszálhngóztaik Franciaországba — minthogy Franciaországban a papság nincs felmentve a katonai szolgálat kötelezettsége alól, — beléptek a francia hadseregbe és mint egyszerű közkatonák kivétel nélkül mintaképei voltak az életüket kockáztató hős katonáknak. Közülök számosán estek el hazájuk védelmében. Fzek a szerzetesek most a a francia közvéleményhez felebbeznek, igazságtalanságnak tartva azt, hogy Franciaország, mely véradót követelt tőlük, most hontalanná akarja őket tenni. — Ilyen körülmények között a Herriot- kormány egyelőre taktikázik és utasítást adott a megyei prefektusoknak, hogy terjesszenek fel a kormányhoz jelentésieket a katolikus szervezkedés erejéről. ín forrná lóm érdekes részleteket mondott leány. Talán valami varázsitalt tud főzni, hogy napról-napra szépül. Szobaleány: Tudja mit, Berta néni, ne fárassza magát. Hagyja ezt a nagyságám, az öreg kövér nő számára. Én nekem nincs reá szükségem. (Gőgösen kihúzza magát.) Én húsz esztendős vagyok. Manikürnő: Istenem! (Nagyot sóhajt. Kiszedi a táskából a manikürözéshez való szerszámokat, leül a szobaleánnyal szemben és reszelni kezdi a körmét-) Húsz éves! . . . Maga nem is tudja, hogy milyen gazdag maga lelkem. Szobaleány: De tudom, Vigyázzon erre a körmömre, Berta néni, nagyon érzékeny. Manikürnő: Vigyázok lelkem. Hát maga igazán tudja, hogy milyen gazdag? Szobaleány: Tudom. És éppen erről akarok magával beszélni. Manikürnő: A nagysága?! , . . Szobaleány: A kövér nő most egy amerikai kozmetikusnál van, aki becsületszavára megígérte, hogy leszed tokájáról egy félkilát . . . Manikürnő: No-no lelkem . . . Szobaleány: Berta néni, mondok én magának valamit. Maga látta a kövér nőt füzetlenül, papucsban, a Tizián vörös parókája nélkül. Mondja, hát van az emebereknek józan eszük? És ez az öreg kövér nő énekli ma ki- lencvenhetodjére: „Ugylátszik mindhiába Jöttem én Indiába” Igaz, hogy mikor ezt a két sort énekli, mindig a kontvához. meg a harisnyakötöJéhez kap. Ennek a két mozdulatnak mindég beugranak a férfiak. Hát jól van. Nem bánom. De a tők?! ... A nők is meg vannak gargyul- va, Berta néni. Úgy őrjöngenek, mintha be- lendeket ittak volna. Milyen sok buta asszony van ezen a Pesten! . . . Nem jut eszükbe, hogy nekik is van kontyuk, meg harisnyájuk. Tulajdonképpen nekem is csak ma jutott eszembe. Manikürnő: Mihez akar fogni lelkem? Nekem csak elmondhatja? Szobaleány: Berta néni, ki van most adva a szobája? Manikürnő: Ha magának kell lelkem . . . Szobaleány (határozottan): Kelleni fcg. (Csengetés.) No most szedje össze magát, meg a szerszámait. Aztán gyorsan be ide. (Egy kis tapétaajtóra mutat.) Manikürnő: A fürdőszobán át majd elmegyek. Szobaleány (egy percnyi tűnődés utáni): Nem. Maradjon itt. Manikürnő: De a nagysága . : - nem ma van a napja . . . Szobaleány: A kozmetikustól csak három óra felé kerül haza. (Manikürnő szerszámaival bemegy a szomszéd szobába.) Harmadik jelenet. S z o b a 1 e á n y, Költő. Költő: Jó napot menyország! Szobaleány: Kezét csókolom nagyságos ur. Költő: Ugyan lelkem ne bolondozzunk ■ni egymással. Szobaleány: E)c uag.vságos ur ... el a katolikus szervezkedés munkájáról, amejy társadalmi utón és helyi sejtek utján folyik, A szervezet országszerte gyűléseket tart s ezeken olyan a hangulat, hogy a híveknek csak ki kellene adni a jelszót s elkeseredett lelkesedésük tettekben jelentkeznék. Ha tehát a Herriot-kormány terveit megvalósítja, Franciaország igen súlyos belső harcok előtt áll. A forradalmi royalisták A jobboldali mozgatom egyik harmadik árnyalata, amely a Millerand-csoportot élesen támadja, az „Action Francaise”, illetve a francia royalisták egy részének mozgama. Ezeknek a kebelében is különböző irányok és emberek s eszmék vetődnek fel, amelyek niind azt mutatják, hogy a jobboldali köreik erősen forronganak és hogy a tömegekben a politikai cselekvés utáni vágy ég. Ennek a törekvésnek egyik érdekes jelensége Geor- ges Valoisnak evolúciójaGeorges Va’ois legutóbb Perigueux-ben beszédet tartott. Szerinte a polgárság parlamentarizmusát, amely teljes t eheteti épségben szenved, likvidálni kei!. Oly nemzeti államot kelj alapítani, amely a Fejedelem és a Nép szövetségén alapszik és amely vissza fogja helyezni az uj államban a polgárságot arra a polcra, amelynek szo’gálatában oly értékes munkát végzett egykor az állam részére. Mindennek megva- lósitásáxa hirdeti a forradalom szükségességét. A legérdekesebb az, hogy Georges Va- lois a gyűlésen jelenlevő kommunistáfchez a következő szavakat intézte: „Mi találkozunk a kommunistákkal a polgári áfám kritikájában s a kommunisták áf ami elfogása, általános gazdasági eszméi találkoznak a mieinkkel. A különbség köztünk az, hogy mi a polgári osztálynak is megadjuk a maga hivatását aiz uj államban, csakhogy ettől a polgárságtól vissza kell venni azt a politikai hatalmat, amit különben sem tud gyakorolni és gazdasági funkcióra kell e'i- az osztályt szorítani. Ilyen feltételeik mellett akiár szövetségre is léphetünk a kommunistákal az uj rend megalapítására.” Való is beszédére egy kommunista, Peri- gueux polgármestere váiaszo’t. aki elfogadta a kommunisták és royalisták szövetségét a forradalom megszervezésére. De ki fogja ezt a forradalmat megszervezni és ki fog az uj államban parancsolni? — Mi, — felelte a royalista. — Mi, — fel été a kommunistaEzen azután összevesztek még mielőtt megegyeztek volna. Mindezeknek a jelenségeknek több fontosságot kell tulajdonítani mint ahogy első percre gondolnék. Csakis felületes szemléd nem veszi észre, hogy a francia társadalom rétegei kimozdultak eddigi passzivitásukból és most keresik az utat, amelyen közgazda- sági és ideális vágyadat megvalósíthatják. Úgy a jobboldali, mint a ba'oldali pártok nagy odaadással figyelik a szeizmográf mutatóját. amely a francia népJéleknek ezt a vulkanikus mozdulatait jelzi nekik. Kedd, november 18. Költő: Én nem vagyok nagyságos ur, csak egy szegény, beteges, nyavalyás macska. Én már nyávogni, panaszkodni sem tudok. Szobaleány: Rosszul tetszik ma lenni? Költő: Én fiam? Soha sem lesz ilyen jó kedvem, még akkor sem. ha három hónapos hullaként fekszem s a férgek a jobb vesémet kikezdik. Szobaleány: Már megint rosszat irt a nagyságos úrról a Salgóvári ur? Költő: Salgóvári? Ki törődik ezzel a mocskos kloákával? Szobaleány: Én csak azt mondom, kár volt vele összeveszni. Valaha olyan jó barátságban éltek a nagyságos úrral. Mindig egv űrt jártak de is. Költő: Hát ez az. Ide nem kellett volna együtt járnunk. Külön-külön, egymás előtt, után, egymás tudta nélkül, vagy talán sehogy sem. Mert hidd el nekem szivem Julim. Szobaleány: Teréz vagyok, nagyságos ur, kérem. Költő: Teréz, Teca, Angyalka. Látod, hogy őszintén beszélek veled. Te feketeszemü angyal. * Szobaleány: Kék az én szemem nagyságos ur. Tessék csak megnézni. Költő: Az ám. Nem is unalmas búzavirág szinü, hanem tengerszem mélységéből való. Hát tudod, amit már mondtam neked, Salgóvári egy kloáka, de én nagyon szerettem őt, egy analfabéta, de az én dolgaimról tudott Írni. Emlékszel mit irt az \ranyfácáti premierje után. Szobaleány (nevetve): Jaj Istenem, hpl voltam Ári truw Siklrru- naívsirrjre
