Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)
1924-11-01 / 249. (697.) szám
Szombat, november !. a problémáknak a megoldását kiváló alkalmazkodó képességével intézte el. Expozéjában beszélt Aristoteles békeszeretetéről, majd megállapította a esek királyok béketörekvéseit és természetesen konstatálta, hogy a cseh-szlovák politika mindig a békét kereste és ennek folytán nagyon természetes, hogy azok az uj gondolatok, amelyek a nemzetek szövetségében legutóbb felülkerekedtek s megteremtették a genfi jegyzőkönyvet, tulajdonképpen a külügyminiszter ur, valamint a régi cseh-szlovák békeszerető királyok gondolatában és felfogásában már ré- ges-régen megvoltak. És igy nagyon természetes. hogy egész nyugodtan állapíthatta meg, hogy semmit sem változott eddigi álláspontja^ sőt teljes joggal vindikálja magának még talán a kezdeményezést is. Belesitek alkalmazkodnia kellett! A külügyminiszter ur expozéját dominálja a genfi jegyzőkönyv ismertetése, valamint annak indokolása, hogy miért volt szükséges és miért kellett hozzájárulnia. Az előzmények azt bizonyítják, hogy a külügyminiszter ur a genfi tárgyalások alatt az európai koncernben valamilyen szerepet játszani kívánt, kényszerűvé volt, hogy a nemzetek szövetségének a béke biztosítását célzó akcióját támogassa, illetőleg ahhoz hozzájáruljon, hogy igy beilleszkedjék az uj viszonyok közé. A béke és a népszövetség Maga a genfi jegyzőkönyv igen sok hibát tartalmaz, igen sok kérdést, amelyek az államok közti vitás eseteket előidézhetik, teljesen nyitva hagy és egyáltalán messze van attól a tökéletes műtől, amely a nagyon tiszteletreméltó és emberies célt: a háború rémének mindenkorra való kiküszöbölését, kiirtását akarja. Bármennyire el kell ismernem a nemzetek szövetségének európai jelentőségét kénytelen vagyok megállapítani azt, hogy Európa és mondjuk, általában az emberiség legsúlyosabb problémájának, a hábom vagy béke kérdésének eldöntésében ma még nem jáísza azt a szerepet, amely a béke állandósítására való törekvést eredményessé is teszi. Abból az egyszerű okból, mert a békének megteremtése nem kizárólag és nem egyedül a föld államai jó részét összekapcsoló szerződésektől függ és ezek a szerződések, ha bizonyos nagy erkölcsi súlyt is nyernek azáltal, hogy az államok egy nagy része által kötött hatalmas testület által hozattak létre, ezek a szerződések csak akkor fogják az emberiség részére az igazi és komoly erőt jelenteni, ha Európa és a föld államai politikájukban mindennél előbbre helyezik a nemzetek, a népek, a különféle társa- dalinak általános megnyugvását. A béke, a békés munka utáni vágy uralkodó vonala a tömegmozgatásoknak, a tő meg’ él eknek, a felettünk elvonult világháború borzalmai még élnek Európa népeinek lelkében. Sohasem volt ennél kedvezőbb alkalom, mint most, hogy ezt a néphangulatot és ezt a mindenütt előtörő óhajt Európa békéje és az emberiség nyugalma érdekében kihasználják azok, akik ma a hatalmat kezükben tartva az európai politikát dominálóan befolyásolják. A béke biztosítására való törekvés nem uj keletű dolog. A legrégibb történelemben is találunk olyan megállapodásokat uralkodók között, amelyeknek ez volt a célja. De, hogy a mai viszonyok szerint ezzel a kérdéssel oly belterjesen foglalkozik a nemzetközi politika és a közvélemény, ennek indító oka az a tö- meghangúlát, amely az emberiség egy nagy részét dominálja. A másik pedig annak a felismerése, hogy a ntai Európa organizmusáéban a béke természetes következményeit nem lehet feltalálni és az uj Európa létesítői a mai békét csak úgy tudják ideigróráig fentartasii, ha a r»eraze.Kedd: ERDÉLYI ÁRPÁD: A budapesti őszí táiúaU Szerda: MARÉK ANTAL: A „tanár4' ur. Csütörtök: KOVÁTS MIKLÓS: Az utolsó akkord. Péntek: MÉCS LÁSZLÓ: Péter hajóján. (Vers.) Szombat: STRELISKY JÓZSEF: Alom. Vasárnap: SEGESDY LÁSZLÓ: Eli bem himnusza. (Vers.) — NYARY ANDOR: A lakodalom. —— -—----A ragály ellen Piros mezben, lárvás alakban Kígyóként kúszik a ragály; Nem betegség és nem halál, Csak a mosolyt száműzi végleg. Szolgálólányai a könnyek, Mely hull, ki tudja, hogy miért? Ha himes gondolat kisért, Már bölcseiébeu raegíagyasztja. A fürge kezdet is kicsorbnl, Minden szándék rossz sínre Sut, Alvó reményünk is hazug, Ha vágyunkra tolvajként térdel. Kígyóként kúszik a ragály; Éu szerelemmel ojtom lelkem, Napfény-imádat a szerelmem, Mit ifjúságom küldött vértnek. Tamás Lajos. lek szövetségét ilyen irányban építik ki a háború ellen védő szervezetté. Európa politikai vezetői aggodalommal tekintenek arra a miire, amelyet alkottak. Teljes joggal féltik a békét, hiszen a békeszerződések olyan rengeteg erőszakos területi és egyéb intézkedést foglalnak magukban, amelyek teljesen lehetetlenné teszik a népek megnyugvására épített konszolidálódást és békességet. És vájjon a béke biztosítékai közül melyek értékesebbek? Azok-e, amelyek a szigorúan végigvezetett önrendelkezés , és egyenjogúságra építik a világot, vagy azok, amelyek a győztesek szerződésdiktátüínáira vannak fektetve. A kóbora csirái a békeszerződésekben vaunak Európa politikusainak el kell ismerni, hogy a háborúnak csirái a békeszerződésekben el vannak ültetve és az a tiszteletreméltó törekvés, amely a nemzetek szövetségének idealizmustól fütött tagjait vezeti és az igazi békét akiarja a nemzetek szövetségén keresztül biztosítani, nem fogja elérni a célját, nem fogja lehetővé tenni az emberiség tartós, nyugalmas béke munkáját. A békeszerződések teljesen jogosulttá teszik az aggodalmat és a feleimet egy újabb háborútól. És mert nem egyszer volt alkalmunk megállapitani, hogy a józan emberiség jogosan elvárta volna a békeszérző hatalmaktól a háború borzalmainak kiküszöbölésére használni fel a szemünk előtt lefolyt világtragédia befejezését és kitörölni végleg az emberi elméből azt a falsiíikációszerü felfogást, amely a békeszerződések szülöany- jának nevezhető: hogy vannak békebontó nemzetek és ezeket meg kell büntetni. Ismétlem a nemzetek szövetségének munkáját nagy értékűnek tartom. A genfi jegyzőkönyv európai jelentőségéhez kétség nem fér, de ezt csak az első lépésnek keli tekintenem ahhoz az úthoz, amely egészen biztosan oda fog vezetni, hogy legyének bátor és emberséges gondolkodású hatalmasságok akiknek végre egyszer nyíltan meg kell mondani,, hogy a békeszerződések komoly becsületes revíziója és az igazságtalanságok kiküszöbölése nélkül nem lehet igazi öékejnmikáí, végezni, nem lehet kiirtani a háború gyomnövényeit és megteremteni a tartós békét. Mindaddig az ideig, amig lesznek álla mok, amelyek önző imperialista céljaik szolgálatába vélik állítani a nemzetek szövetsége gondolatában kifejezett ideált és azoknak a túlsúlya fogja irányítani ennek munkáját, kénytelen vagyok a nemzetek szövetségében az igazságtalanságok békéje végrehajtó szervét látnom. Egyen] ognságot a leszerelésben A külügyminiszter ur beszéde folyamán megállapította, hogy egyike a legfontosabb és legnehezebb kérdéseknek a leszerelés kérdése. És véleménye szerint dlenmondás keletkezeit akkor, amikor az egyes államok képviselői a teljes leszerelést követelték. Nem vagyok az oktalan pacifizmus barátja, de meg kell állapítanom, hogy amennyire figyelemmel kísérhettem a tárgyalásokat, a leszerelés kérdésében nem ellenmondá- sokról kell beszélni, de arról, hogy a nemzetek szövetségének azok a tagjai, amelyek államaiban az erőszakos leszerelést még a civilizáció elpusztítása és gazdasági nyomor felidézése ellenére is véghezvitték, teljes joggal kívánták és követelték az egyenjogúságot ebben a kérdésben is. A kontinensen folyó politikai tevékenységet a győző és legyőzött népek közötti folytonos nyílt vagy burkolt marakodásnak keli tekinteni, az Európában élő nemzetek közti gyűlölködés szitása sokszor az egyedüli taktikai eszköz a politika népszerűsítése és hatalma érdekében, ahelyett, hogy a gyűlölködésre okot adó intézkedéseket meg- ^ziintetye a civilizált Európa egyetlen nagy erős hatalommá, egyesüljön . abból a célból, hogy a keleten az egyik válságból a másikba kerülő kommunizmus erősödését figyelembe vennék és a megfelelő intézkedéseket ■ennék meg a civilizáció minden nagy alkotását elpusztító bolsevizmus további terjesztésére. Á kisebbségi kérdés külpolitikai fontossága A külügyminiszter ur belekapcsolódott a nemzeick szövetségének uj levegőjébe. Érdeklődéssel várom, miként fog viselkedni és ekként fog ismét belekapcsolódni abba az uj irányba, amelyet a nemzetek szövetsége idővel a legnagyobb európai problémák egyikével: a kisebbségi kérdésében fog elfoglalni. Ezekről a kérdésekről a külügyminiszter ur idehaza nem nagyon szokott nyilatkozni. Talán azért, mert a kisebbségek helyzetét még mindig az államok kizárólagos beliigyeinek tekinti. Érdeklődéssel várom, hogy miként fog belekapcsolódni az európai koncernbe akkor, amikor — hiszen egészen bizonyosan be fog következni — a nemzeti kisebbségek kérdése nyilvánvalóan és végleges jii nemzetközi természetűnek lesz nyil- vániha és a nemzetek szövetsége létesíteni fogja azokat a független bíróságokat, amelyek a nemzetközi jogászok fejében már régen megvannak az amelyek előtt a kisebbségek sérelmei orvoslást nyernek és jogai a független bíróság gyakorlati működése folyamán megállapitíatnak. A külügyminiszter ur nem tartja szükségesnek, hogy a kisebbségi ügyek nemzetközi vonatkozásairól beszéljen, pedig a politikai okosság azt ajánlaná, hogy ezekben a kérdésekben világos álláspontot foglaljon el, különösen, amikor a köztársaságot jórészt a nemzeti kisebbségek tartják fenn, még akkor is, ha az úgynevezett államalkotók sorából bennünket ki is zárnak. Tudomásom szerint a külügyminiszter ur a külföldön és legutóbb Géniben is, ahol a kisebbségi jogok és a kisebbségek kezelése tekintetében, mondhatnám, kellemetlen érdeklődést tapasztalt, mindig azt igyekszik bizonyítani, hogy a cseh-szlovákiai nemzeti kisebbségek helyzete kitűnő, semmi kívánnivalót sem hagy hátra és amennyiben ilyen panaszok merülnek fel, azok a destruktív és felforgató irredenta elemektől indulnak ki, de a népben talajra nem találnak. Mi a magyar nemzeti kisebbség képviselői az állam keretei közt folyó aktív és tárgyilagos ellenzéki politikát akarjuk folytatni és ezt tesszük, amikor megállapítjuk, hogy a kisebbségek gazdasági és kulturális visszafejlesztése nyíltan folyik. Mit céloznak a földreform, a hadikölcsön- törvény és egyéb gazdaságpolitikai kormányakciók? Mit céloz a kulturális kérdések kezelése, a magyar főiskola hiánya, a nyelvtörvény végrehajtási rendeletének elmaradása, az uj közigazgatási és bírósági és beosztás, a nemzeti kisebbségek kulturális és gazdasági erőinek visszafejlesztése, a nemzeti frisebbségnek az egyes közigazgatási és egyébb autonóm szervekben való megsemmisítése. A külügyminiszter ur magát a politikai előrelátás szemüvegével felszereltnek tartja és ha politikai hatalma tényleg olyan nagy, mint amilyennek beállítani szereti, kötelessége volna becsületesen és őszintén figyelembe venni a kisebbségek kívánságait. Hacsak nem úgy gondolja, hogy majd a nemzetek szövetsége ebben a kérdésben fogja a maihoz hasonló leckét feladni. Ezután a cseh-szlovák kereskedelmies külpolitika viszonyát vázolta Szent- Ivány képviselő. Beszédének ezt a részét lapunk keddi számában közöljük. Az angol választás mementó a koalíciónak! Feltűnő, hogy a külügyminiszter ur dacára annak, hogy az angol választások lefolyásáról már elég részletes értesüléseket kaphatott, egyáltalán nem emlékezett meg. Nem lehetetlen, hogy az angol választások ilyen eredménye a genfi megállapodások ratifikálását nehezíteni fogja. Kiváncsi vagyok, a külügyminiszter ur miként fogja a •jegyzőkönyv mellett felsorakoztatott érveit megfelelő irányba terelni. Nem akarok az angol választások kapcsán jövendölésekbe bocsátkozni, csak azt állapítom meg, hogy az angol alkotmány történelmi nagy neve még maris szemléltetően állítja elénk azt, hogy a nép akaratával ellentétesen vagy a nép akarata ellenére kormányozni nem lehet. A haldokló középeurópad parlamentáriz- musnak is csak akkor jósolhatok jövöt vagy imaBKmnxsamsamaamtmammKaEammammm — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája -- Irta: Majerszky István. Tiszta, polgári butorzatu szoba. A fiatal gyászruhás anya zajtalanul tesz-vesz a szobában, hogy még alvó fiacskáját fel ne ébressze. Azonban mégis rnegcsörren egy pohár, mire a fiúcska az ágyacskában előbb nagyot nyújtózik, majd édesanyját észrevéve öröm hangom kiált:-—Jó reggelt Anyucikéin! Mit álmodtam én?! — Jó reggelt kicsi fiam! Mit álmodtál? — Gyere csak ide ülj az ágyamra, majd elmondom! , Az anya mosolyogva ül az ágyacska szélére: — Halljuk! A kis fiacska szavainak komoly voltot mutató ujjának kedves figyelmeztető rázásával emeli és mondja: — De jól figyelj Anyuci! — és a távolba nézve kezdi: —- Hát azt álmodtam, hogy tegnap este a temetőben voltunk- A sok gyertya és mindenféle lámpa a sírokon, a sok ember, aki ideoda járt a temetőben.------Es te Anyuci csak ál ltái apuka sírkövéhez támaszkodva és sírtál. -....— Én meg először féltem és Téged néz telek miért sírsz. Aztán a sok-sok gyertyát, mécsest és a sok embert. Aztán nem tudom hogyan jött, egyszer csak nem mécseket láttam és az egész temető nem volt már temető, hanem az égő gyertyák csillagok voltak és minden még jobban ragyogott és olyan fényes volt, hogy ki sem mondhatom. Az emberek pedig nem is voltak emberek, hanem sok fehér szárnyas angyal volt köztük, a többiek pedig mint hogyha csupa szentek lettek volna, olyan fény volt a fejük körül és nem is a földön jártak, mert nem is volt föld, hanem csak egy nagy fényesség. Aztán a kápolnából olyan csodaszép ének hallatszott és jött a precesszió, elől csupa angyal pálmaággal az-j tán megint a szentek és oda mentek, ahol a temetőben a középen a #agy kereszt áll. De már nem volt ott a kereszt, hanem ott állt az Ur Jézus olyan fényességben, hogy a sok-sok csillag ulig-alig látszott és az angyalok és szentek és minden jeinber odatartott Jézushoz. És olyan nagyon szépen szólt a zene és1 olyan szépen énekeltek, hogy éli nem tudtam hova lenni a gyönyörűségtől. — Csak Te Anyuci nem láttál semmit ! Te csak sírtál, mert csak apuka sírja látszott: és Te a sírkeresztre dőlve csak sírtál. És ón! olyan jól éreztem magam és szerettem volna, ha Te is látod mindazt és hallgatod azt a gyönyörű muzsikát- Aztán meghúztam a szoknyádat, mert szólni illetlen lett volna, de Te csak a fejemre tetted a kezedet és nem néztél fel. És ekkor ahogy ránézek apuka sírjára. Iiát‘már nem volt ott a sir, liánéin apuka maga feküdt ott. De nem is feküdt, hanem már állt úgy, ahogy ott a fényképen van katonaruhában karddal és nézett minket és mosolygott. És én megint nem tudtam szólni, pedig úgy szerettem volna sikoltani, hogy „Apuci édes!“ és ölébe kapaszkodni! De az a muzsika és ének olyan gyönyörű volt és Jézus olyan szép és fenséges és olyan jóságosán nézett. — Aztán csak úgy éreztem, hogy apuka felvesz a karjára és én átöleltem a nyakát és ő megcsókolt és Rád mosolygott. És már Te is láttad, hogy ő ott van és Te is mosolyogtál és ö bal karjával Téged is átölelt és megcsókolt és a muzsika és ének most még szebb gyönyörűségesebb lett és olyan jó volt apuka karján. De akkor, ahogy apuka megmozdította a lábát a kardja megcsörrent és én felébredtem. Pedig olyan nagyon-nagyon jó volt . . . — Ugye szép álom volt Anyuci? De miért sírsz, hiszen én még most is érzem, milyen nagyon-nagyon jó volt?! A zokogó anya görcsösen szorítja magához gyermekét: — Azért kicsi fiam, mert — álom voltAlom
