Prágai Magyar Hirlap, 1924. október (3. évfolyam, 223-248 / 671-696. szám)
1924-10-14 / 234. (682.) szám
4 Szerda, október 15, akkor, ha vészé] még 3 sorsjegyet összesen 150 ezerért. Kiadtál, ha ügyetlen vagy, a 3 pár harisnyáért 200 ezret, de ha ügyes vagy, mint én, akkor a 3 sorsjegyet tovább adod s van 3 pár szép harisnyád potom 50 ezerért, így hólabdázhatsz, ameddig akarsz! Elszontyolodva ismertem be ügyetlenségemet a pesti élet eme hősikölteménye hal- lattan. Barátom biztos tekintettel nézett ki az utcára. Kürtösökkel deli teherautó robogott végig az utcán, az utcatest megtisztult, a villamosok megállották, rengeteg ember nézte a nagy stafétát, amelyet a.z összes .sportegyesületek, iskoláik, katonaság közreműködésével rendeztek Budapest utcáin. A start a Vérmezőn volt, a finisz a Ludovika Akadémia előtti Névtelen hős szobránál s minden staféta egy koszorúval futott, amelyet aztán a szobor talpazatára helyeztek. — Látod — mondotta barátom —, még a Névtelen hős szobrát is részletekben ko- szoruzzák meg! Fölállottam', fizettem s menekültem. Éreztem, hogy most jönnek az aktuális viccek, a részlet-viccek. Bucsuzónaik elmondotta mégis, hogy a háziasszonya, egy vén banya, aki eladta az aranyos, drága kutyuskáját egy másük vén banyának, égi?- millióért, havi 200 ezer kor. részletfizetésre. Három hónap múlva a drága állat jobblétre szenderiilt s a vásárló néni nem akarja a fönmaradt 400 ezer koronát megfizetni. A bíróság elé vitték a súlyos kérdést s ezzel a legaktuálisabb pör is megszületett, szegény pincsi kihűlt objektumán keresztül. (d, i.) Lezuhan! égi katonai repülőgép Mustrán Egy halott, egy súlyosan sebesült Nyiíra, október 14. (Saját tudósítónktól.) Tegnap délután 5 órakor súlyos repiilőszereucsétlenség tör térd a városban, amelynek egy halott és egy súlyosan sebesült áldozata vau. Egy kétfedelű katonai repülőgép mintegy félóráig keringett a város fölött, majd a pilóta siklórepüléssel akart leereszkedni. Leszállás közben nekiment a gép az Árpád féle gőzmalom magas kéményének és mintegy húsz méter magasból lezuhant egy épület tetejére. A bentülőknek: egy őrmesternek és egy mechanikusnak már nem volt ideje kiugrani. Egyikük nyomban meghalt, másikuk pedig súlyos agyrázkódást szenvedett. Életbenmaradásá- hoz alig van remény. Nem egyesitik Magyarszőgyént Németszogyénnel Lelley Jenő eredményes akciója a belügyminisztériumban Prága, október 14. Magyarszegyén és Nérnetszőgyén nyit- ramegyei községeket a belügyminisztérium a községi jegyző javaslatára egyesíteni akarta. A két község szinmagyar és mindössze az a különbség van közöttük, hogy Németsző- gyént jómódú emberek lakják, mig Magyar- szőgyén nagyon el van adósodva és a község lakosai 250 százalékos pótadót fizetnek. Mindkét község lakossága ellenezte az egyesítést, sőt még a járási főnök és a járási bizottság is ellene volt a terv végrehajtásának. Ennek •ellenére a község lakosai arról értesültek, hogy .a belügyminisztérium az egyesítést végre akarja hajtani. Lelley Jenő dr. nemzetgyűlési képviselő, az országos kereszíényszociális párt elnöke ma délelőtt a uémetszögyéni lakosság öttagú küldöttségéi vezette Malypeír belügyminiszterhez, aki előtt kifejtette a lakosság kívánságait. A belügyminiszter kijelentette, hogy amennyiben a lakosság sem akarja az egyesítést, akkor a hatóságoknak semmi érdekük sem fűződik ahhoz, ennélfogva az egyesítés tervét elejtik. Mussolini iróiiikisuu hcszéll lenes btkefcxvfrffl — A P. M. H. eredeti tudósítása. — Szombaton összeül a török nemzetgviilés a Mossal-ügy miatt Konstantinápoly, október 14. A köztársaság elnökét szerdára várják Angorába. A nemzetgyűlés döntő ülését szombaton tartja. A Mossul vidékről nincsenek újabb hírek. 444«444444®44®<>4444«>4444444444®444444®4444444-84* A borzsavolgyi cigány vajda temploma — A P. M. H. eredeti riportja — Ilosva, október 14. A Borlógyil alján, anosolygó őszi mezőkön, ott, ahol a Borzsova-patak habjai csobognak, erdő- szélen, faluvá gén egy szép kicsi kápolna áll. Fehér falai az alkony] nap fényében messze világítanak a Vöröshegy alján s a Beregszász—itosvai kis kávédaráló utasainak figyelmét is hamarosan magukra vonják. A kis fehér kápolnát Sándor vajda, a borzsa- völgyi cigányok hírneves és jótékonyságáról messze földön ismert nagyura építetteSándor cigány régen egyszerű, vályogvető, muzsikaíát pengető, vasat kalapáló, feketearcu Fáraó-ivadék volt. Éveken keresztül szürke egyformaságban morzsolta napjait a Borzsavölgy bol- dogarou kis falujában, Ilosván. Csöndes békéjének és egyhangú nyugalmának napjaiba azonban beledobbantott a világháború rettentő borzalma és az öreg Sándornak, aki időközben népének vajdája lett, annyi sok más apával együtt búcsút kellett vennie fiától, hogy a becsület mezeiére küldje őt. És akkor Sándor cigány a Péter és Pál apostoloknak szentelt itosvai öreg templomban — ie- borulva a Szüzmária képe előtt — fogadalmat tett, hogy keresztet emel az Istenfia dicsőségére, hogy a fia visszatérjen a háborúból. És fogadalmát meg is tartotta: a Vöröshegy alján, a vályogvető cigányok birodalmának határában, magas kőkeresztet állíttatott. A kereszt két vízszintes fája az embergyilkolás négy véres esztendeje alatt mint a világ félé kitárt két ölelő jóság-kar remélni és imádkozni hívta magához a Borzsavölgy népét. Az anya, akinek kedves fia, a hitves, akinek szerető férje és a leány, akinek ifjú imádója a harci mezőkön küzdött — mind, mind idejött fohászkodni a seregek Urához. Közben telt-múlt az idő. A háborúnak vége lett. A konjunktúra mindjobban kedvezett Sándor vajdának. A tégla ára emelkedett, az ingyen-mun- kadij pedig változatlanul megmaradt. Mert Sándor cigány ura és gazdája volt népének: a Vörösbegy alján mindenki neki dolgozott- Igaz, hogy törődött is a „fenhatósága" alatt levő Fáraó-nemzedékkel, ö látta el az ilosvai és környékben cigányokat mindennel. Veit nekik búzát, meleg ruhát — és tüzelő Is csak akadt a Borlógyilben. Sándor vajda rövidesen meggazdagodott. Házat épített, földet és erdőt vett s nemsokára valóságos nábob hírében állott a Borzsavölgyön. Halála előtt kápolnát épített a kőkereszt fölé, úgy hogy a kereszt a kápolna oltárkeresztje lett. Azután — mint aki földi hivatását jót betöltötte — rábizta népét a fia gondjaira s az elmúlt napok egyikén, egy bágyadt, szép őszi este visszatért lelke a Teremtőhöz. Temetése nagy részvét mellett és díszes asz- szisztenciával ment végbe. A görögkatolikus esperes három pappal temette el — a fehér kápolna mellé. A vörösbegyi cigányok uruk halála után kezdésiek elszéledni Ilosváról Nyugtalan, forró vérük ui tájak felié hajtja őket. Csak Sándor vajda emléke, a fehér kápolna marad meg — irgalomkereső, •istenfélő hívek buzgó imádságának színhelyéül TlMilánó, október 14. Mussolini Milánóban nagyjelentőségű politikai beszédet mondott, amely élénk visszhangot váltott ki az egész országban. Szólt ez a beszéd az olasz bel- és külpolitikáról. Az ellenzéki sajtónak ama vádjaival szemben, hogy Olaszországban nincs szabadság, Mussolini ezeket mondotta. — Naponta kívánják a szabadságot azok, akik visszaéltek vele. Milyen szabadságról van szó? Arról, hogy vörös zászlókkal lehessen az utcákon felvonulni, sztrájkokat és gyűléseket rendezni, rendőröket eltenni lábaló! és Lenint éltetni? Nos ezt a szabadságot nem adom meg, ezt nem adhatom meg, ezt nem akarom megadni! Azután azzal a váddal foglalkozott, amely antiptarlamenfárisnak nevezi öt és törvények megszegőjének. így beszélt: — Mi az uralmat nem megszokott eszközökkel szereztük meg, nem rendes szótöbbséggel a parlamentben, de a király beleegyezésével, a nép hozzájárulásával és ama dicsőséges csapataink vérével, amely egész Olaszország utcáin és terein a bolsevizmus elleni küzdelemben elveszett. Ezért kijelentem, hogy én a parlamentet nem ösmerheíem amaz egyedülálló helynek, ahol a nemzet a rendes megoldásait megtalálhatja. Egyébként az az egyszerű nézetem a kormányokról, hogy jobb egy nemzet számára az, ha. kormánya középszerű de állandó, mint egy oly kormány, amely zsenikből áll, amely azonban nem állandó, fin ezzel nem akarom azt mondani, hogy örökké korPáris, október 14Vincéidé Blasco' Ibanez, a modern Spanyolország egyik dicsősége. Mint regényírónak neve éppen olyan ismeretes hazáján kivid, mint a francia Anatol Erance-é, az angol Rudyard Kipplingé, az olasz D‘Annun- zioé, a német líauptmanné, vagy az orosz Maxim Gorkij-é. 1867-ben született Valenciában. 24 éves korában befejezte irodalmi és filozófiai tanulmányait. Egy egész politikai múlt állott mögötte. Filozófiai tanulmányai az ideális anarchizmus, majd a köztársasági mozgalmak felé vonták s mint fiatal diák oly heves politikai támadást intézett az akkori rezsim ellen, hogy az száműzte Franciaországba. Blasco Ibanez irodalmi tevékenysége első száműzetése idejében kezdett külföldön is ismeretessé válni. Nemsokára amnesztiát kapott és visszatért. Amidőn azonban Kuba akkori spanyol gyarmat ügyében Spanyolország és az Egyesült Államok között háborúra került a sor, rendkívül heves kampányt indított a háború ellen. Ekkor már menekülnie kellett Spanyolországból és Olaszországban telepedett le. De Spanyolország, Goya és Greco tájai, szülőföldje, Valencia hívták vissza. Hazaszökött, elfogták és négy évi börtönre ítélték. Valencia kérésére megkegyelmeznek neki, kiszabadul és egy év múlva már szülővárosát képviseli a Cormányon akarok maradni, de viszont nem szándékozom magamat a pártok erőszakának és a parlament játékának kitenni. De a belpolitikai nyilatkozatnál szen- zációsabb volt beszédének az a része, amely az olasz külpolitikával foglalkozott. E beszédében mondotta azt, hogy Európa egén uj csillag fog feltűnni: Németország. Kijelentette, hogy az olaszok nem pazarolhatják idejüket belső kis játékokra, ha el kell készülve lenniük arra, hogy óriási nemzetközi problémákkal kell szembeállaniok, amelyektől függ az, hogy Olaszország gyarmat lesz-e vagy pedig egy nagy nemzet. Mi a jövő népe vagyunk — mondotta — de azért ne tápláljunk illúziókat. Mindazok, akiknek ezen a földön egy jó kis helyük van, arra .törekszenek, hogy ezt minden eszközzel meg is védelmezzék. De mivel a háború rendkívül nagy zavar — mondta ironikus nevetéssel Mussolini — keresnek más intézményt, amely a túlságosan finom számításaival állandó státus quot akar teremteni. Ha mi most békepolitikát folytatunk és ha nekünk most békepolitikát kell folytatnunk, úgy ez azért van, mert az én véleményem szerint Olaszországnak öt vagy tiz évig abszolút nyugalomra van szüksége, hogy előkészüljön ama nagy küzdelemre, amelynek rövidesen ki kell törnie. Eme súlyos szavaknak értelme igen világos. Mussolininak az a gúnyos megjegyzése, amellyel Benes genfi ' tervére célzott, mutatja, hogy mily kevésre értékeli Benes- nek koncepcióját és mennyire nem hajlandó akceptálni a status quo fenntartását. Conrado Rossi. tesben, ettől kezdve hat ülésszakon keresztül. Ekkor úgy látszott, hogy az iró végleg visszavonul a politikától, amelyből kiábrándult és amelytől megborzadt. Blasco Ibanez azóta Franciaországban él, Mentonban, a Földközi Tengernek eme kies partján, ,egy gyönyörű villában. — A villám, mondja Blasco Ibanez látható szeretettel, tele van a múlt század nagy Íróinak emlékeivel. Zola, Victor Hugó, Stend- hal, Flaubert portréivei, leveleivel. Ezek között elek odalenn és különösen még egy nagy írónak a társaságában, Cervanteében, akit mindenek között leginkább tartok ősömnek. Naponta 10—12 órát dolgozom teljes elvonultságban lé lek erő sitt) és szellemet frissítő magányban. Egész életemen keresztül nomád voltam. Bejártam az egész világot. Magyarországon többször megfordultam a háború előtt. Nem akarok Önnek sablonokat mondani magyarországi élményeimről, amelyek megleptek és megkaptak és amiket azóta is' mélyen őrzök magamban. Most második földkörüli utániról jövök. — Ez a második utam teljesen elmossa az első emlékeit. Csodálatos dolgokat láttam. A legcsodálatosabb mindenek között talán mégis Japán. Valóban úgy tetszik nekem, hogy Japán a legelőrchaladottabb ország, az a nép, amely a leginkább útban van az em4*4444444444<444444*44444 ♦4444e4444444444*4444<>444»4M> 444®444S4444444444444444444444444444444444444 Beszélgetés Blasco Ibanez-zel — A Prágai Magyar Hírlap eredeti interjúja a híres spanyol íróval — beriség uj ideálja felé. Micsoda bámulatos emberek ez#k a japánok! Milyen bámulatos képességgel vannak megáldva! A pusztító földrengés már csak nyomokat hagyott maga után. Egész városnegyedek épültek már ujja. Képzelje csak el, hogy milyen érzés volt, midőn ebben a vulkanikus emberi levegőben, uj alkotások és uj erők megérzése közt, régi érintetlen hagyományok közepette, ahol még élnek a gésák és a különös japán színészek, az .én „Vérző Arénáik11 című regényemet láttam a mozi vásznán. Blasco Ibanez most Zola barátainak hívására jött fel Parisba. A nagy francia regényírónak medoni lakóhelyén emléktáblát helyeztek el és az ünnepi beszéd megtartására Blasco Ibauezt kérték fel, akit „spanyol Zolának11 neveznek. Blasco Ibanez bár franciául épp oly tökéletesen beszél, mint D‘Annunzio, spanyolos kiejtése miatt csak megírta, egyébként egy jó barátjával mondatta el beszédét, melyben a Föld szerzőjének dynamikus erejét és Írói képességeit ünnepli. Párisból a spanyol mester visszatér a gyönyörű Fontana-Rosa villába a Földközi Tenger mellé. De vájjon sokáig marad-c ott? Ugylátszik, hogy politikai szenvedélyei újra hatalmukba kerítik a nagy spanyol regényírót, régi köztársasági érzelmei újra lángot vetnek. Irotoliát vitriollal akarja megtölteni és világszerte harcot hirdetni a Primo de Rivera diktatóriuma ellen, amelyet Spanyolország örök szégyenének tart. — A regényíró nem nyomhatja el bennem a politikust, akinek kötelességei vannak. A regényírónak egy kedves kis birtoka van Mentonban, ahol bőkezűen élvezhetné azt az egyetlen emberi jót, amit nyugalomnak neveznek. De a politikusnak hazája is van és hazájával szemben kötelességei. Barátaim mindenfelől ösztönöznek és én nem térhetek ki kívánságuk elől. Fel kell emelnem tiltakozó szavamat az egész világ előtt. El vagyok szánva, hogy a legizzóbb harcot fogom megvívni a mai rendszer ellen, akármilyen nagy áldozatot is fog ez tőlem követelni. Nehéz volna Ítéletet mondanunk arról, hogy helyesen cselekszik-e Blasco Ibanez. Arra gondolunk, hogy milyen kivételes életet élhet az emberi képzeletnek olyan hatalmas birtokosa, mint Blasco Ibanez Mentonban, távol a kiváncsiaktól, üres hiúságoktól, a salaktól és az arany sáros utjától. Milyen boldog lehet élni és alkotni a Fontana-Rosa villában. Azért szomorúan hallgatjuk a politikus Blasco Ibanez szenvedélyes kitöréseit. — A király a főbünös. Maga Primo de Rivera is báb csak a kezében- Soha sem akartam, hogy bemutassanak neki, mintha éreztem volna, hogy még meg kell vívnom vele. A háború, akárcsak a kubai kaland, szerencsétlenség, amely szerencsétlenül fog végződni. A Riff-ben kincseket érő bányákat ígértek a népnek, ezekért omlik most a spanyol vér. De ezek a bányák csak a holdban vannak és ha a háború balul fog végződni, iszonyú kiábrándulás következik be. Nekünk azonban már mos fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat 'és meg kell mondanunk a világnak az igazságot . . . És az iró még tovább beszél szenvedélyes gyűlölettel a marokkói háború ellen, mintha most is Apokalypszis vészes látomá- nyai gyötörnék. (g. gy.) tCÁSKAlMNft: „imtafomdus" AZÉRT LEGOLCSÓBB ÉS EGYÚTTAL A LEGFINOMABB TEA HASZNÁLATBAN * I
