Prágai Magyar Hirlap, 1924. október (3. évfolyam, 223-248 / 671-696. szám)
1924-10-14 / 234. (682.) szám
EWfr.nnHM Tv/mc^nr ... .^n., Kedd, október 14. A szociális biztosítás és az kj választások Prága, október 13. Most, hogy hosszú vajúdás után' tető alá került a szociális biztosítási törvény, a szivárvány összes színeiben ragyogó koalíció egyrészt azon veszekszik, hogy kinek az érdeme a szociális biztosítás, másrészt ki akadályozta ennek törvénybeiktatását. A szocialista elvtársak a cseh néppártra fogják azt, hogy ez akadályozta meg a szociális biztosítás kiváló elintézését, most azonban Srámek lapja nyíltan megmondja, hogy éppen íiabrman és Winíer szociáldemokrata miniszterek akadályozták meg a szociális biztosítás további tárgyalását azért, hogy a törvény közvetlenül az uj Választások előtt készüljön el s az elvtársak igy egy igen jó agitációs jelszóra tegyenek szert. A cseh néppárt eme közlése egyébként a szociáldemokrata elvtársakat valódi alakjukban mutatja be. Újítások a költségvetésben Prága, október 13. A Lid, Noviny vasárnapi vezércikkében az állami költségvetés újításaival foglalkozik —n— (English A leglényegesebb újítás abból fog állam, hogy uja'bb úgynevezett beruházási költségvetést nem készít a kormány, hanem a beruházási szükségleteket az évi költségvetés keretébe illeszti oly módon, hogy a beruházási kiadások a rendes kiadások közé soroztainak. A cikkíró ezt az alkalmat fölhasználva, hosszasan foglalkozik a rendes és rendkívüli kiadások fogalmával. A kétfajta kiadás között fönnálló különbség igen relatív volt mindig, a pénz elértéktelenedése idején pedig egyáltalán nincs jelentősége ennek a megkülönböztetésnek. A tisztviselők drágasági segélye a rendkívüli kiadások között van elkönyvelve, noha ez a segély a tisztviselői fizetés javarészét alkotja s az állam ezt rendes bevételből, az egyenes adókhoz kivetett, úgynevezett hadipótlékból fedezi. A beruházások kiadásait lehetetlen az állam rendes bevételeiből fedezni, ellenben kívánatos, hogy a beruházási szük- s ég le tök hitelműveletekkel fedezi e ss enek. Nem lehet megkövetelni azt, hogy az adófizetőik filléreiből az állam jól jövedelmező üzemeket létesítsen, mivel az üzem jövedelme kell, hogy amortizálja a befektetett kölcsönt. Ha a beruházások a rendes bevételekben nyernének fedezetet, úgy ez csakis újabb adóemelés utján volna elérhető. A régebbi beruházási költségvetésnek csupán egy hibája volt, az ugyanis, hogy olyan építkezéseket is felölelt, amelyek beruházásnak nem tekinthetők, igy az iskolák, laktanyák építése.' A kormány tehát akikor járt volna el helyesen, ha a beruházási költségvetésből kirekeszti ezeket az improdük-1 tiv építkezéseket, azonban meghagyná a! költségvetést ama építendő üzemeik-számára, amelyek rentábilisaik, mint. az elektrizáció. A beruházási költségvetés.megszüntetése az államháztartásban tehát egyáltalán nem tekinthető haladásnak, hanem visszaesésnek. Tanácskozások a költségvetésről . A miniszterelnök beható tárgyalásokat folytatott a pénzügyminiszter .jelenlétében ama resszortuiiniszterckke'l, akiknek költségvetése a legnagyobb gondokat okozza. Főleg a hadügy- és földuiivelésügyi minisztériumokról van szó, amelyeknek költségvetésén a pénzügyminiszter igen. lényeges törléseket kíván eszközölni. A kereskedelmi minisztérium költségvetésének rendes kiadásai hat millióval kisebbek, mint a múlt évben, annál jobban emelkednek azonban a rendkívüli kiadások tételei, főleg a kiadós szubvenciók miatt. A Z. R. III. elindult Amerikába Szerda reggelre Amerikában lesz — Merényletterv a léghajó vezetője ellen — P. M. H. eredeti tudósítása — Friedriehshaieii, október 13. Vasárnap reggel 6 óra 35 perckor végre elindult az arnerikajáró Zeppelin. Az utazást az utolsó pillanatban megint majdnem lemondták, mert a hőmérséklet ismét emelkedett, de Eckener dr. a közhangulatra való tekintettel, nem akart tovább várni. A korai óra dacára ezrével álltak az emberek a csarnok körül, amikor a hatalmas test végre döntő útjára kilibegett. Minden ünnepség elmaradt a vezetők kívánságára, csak amikor a léghajó elmerült a láthatár ködében, zendi- tetí rá a zenekar a „Deutschland, Deutsch- ían iiber alles“ dalra, melyet a tömeg lelkesen hallgatott, de egyúttal szomorúan is, mert a „Zepp“ végleg idegenbe költözött. A léghajó 40 perc alatt tette meg a 160 km.-nyi utat Baselig, ami 200 kilométer óránkinti sebességnek felel meg. Tiz órakor már Lyon fölött volt, 11 óra 38-kor a Loire fölött, ami azt jelentette, hogy az eredetileg tervezett déli ut helyett északi irányba fordult. Délután 3 óra 50 perckor a Gironde torkolatánál elérte a tengert. Eckener dr. rádióval érintkezésbe lépett a Frankfurter Zeitunggal és üzente, hogy a hajó is, a legénység is a legjobb hangulatban vannak. 117 kin. sebességgel röpülnek s lia minden jól megy. a keddről szerdára virradó éjjelen elérik az amerikai partokat. Este fél tízkor a Zeppelint a Cap Ortegái fölött észlelteik. Szenzációja is van a léghajó utjának. Friedrichshaíenban letartóztattak egy elmeháborodott emberi, aki agyon akarta lőni Eckener tír-t, a léghajó vezetőjét. Állítólag cinkostársai is vannak. A Zeppelin mint nemzeti ügy Berlin, október 13. A Lokalanzeiger hétfői száma majdnem kizárólag csak a zeppelin utjával foglalkozik. Vezetőhelyen egy cikk jelent meg, mely kiválóan alkalmas arra, hogy a németekben szunnyadó minden nacionális érzést felkorbácsoljon. Többek között a következők vannak benne: „Szégyen, hogy a Z. R. III. a német technikának az a csodája nem a mienk, hanem mások számára kellett tudásunk legjobbját odaj adni. Rabszolgák vagyunk, akik idegenek számára robotolnak.41 Berlin, október 13. Sok érdekes esetet beszélnek a Z. R. III.-ról az itteni szakkörökben. Többek között rendkívül érdekes, hogy a légihajó mily amuletteket és kabalaiárgya- kát vitt magával nagy útjára. Schiller navigációs tiszt magával vitte azt a kis agyag- fecskét, amely a világháborúban 300 Zeppelin-írt ján végigkísérte,1 Schiller különben egyike a legtapasztaltabb “ léghajósoknak: harminc Zeppelin-támadáson vett részt, négyszer megsebesült s a kis fecske mindig szerencsét hozott számára. Stejle főmérnök megesküdött, hogy szürke cutawayát az egész utón nem veszi le magáról, nehogy a szerencsét elüldözze. — A léghajó indulása előtt alapos vizsgálat alá kellett venni minden részét, mert számtalan vak-utasról volt a vezetőségnek tudomása, akik a legfurfangosabb módon, semmi fáradtságot sem kiméivé, akartak részt venni az utazáson. Még diplomáciai bonyodalom is volt Friedrichs- hafenben: a spanyol katonai attasé azon a jegeimen, hogy a Zeppelin spanyol területen is átrepül, mindenáron utazni akart s amikor ezt megtagadták, rendkívül éleslmngu jegyzéket intézett Eckener dr.-hoz. Egyetlen újságíró, fényképező, vagy mozifölvevő sem vesz részt az utón. Éjfélután a Z. R. III. a 44. szélességi fok fölött tartózkodott s igy az ut negyedrészét már megtette, ügy vélik, hogy a léghajó sebessége folyton növekedni fog, mert óránként. az elfogyasztott 300 kiló benzinnel könnyebbül meg. — A nyugati hosszúság 12-ik fokánál libeg a Zeppelin s igy közel van már az Azori-szigetekhez éjfél után (közép- európai idő). A fiedrichshafeni Zeppelin-müvek vezetősége közölte, hogy németországi rádióállomás nem kaphat már értesítést a Z, R. III.-től, mert .a léghajó kijutott már ezeknek az álom ásóknak távolsági zónájából. A Zeppelin már az amerikai parti rádió- állomások hatáskörében tartózkodik. Ámbár számos jelzést fogtak föl, a léghajó helyéről szóló jelentések még hiányoznak. Megegyezés Castiglioni és a Depcssiten-Bank között Bécs, október 13. Az éjszaka folyamán megegyezés jött létre Castiglioni és a Depositenbank között, melynek értelmében minden íüggö kérdést megoldottak. Késő éjszaka Castiglioni a Depositen- bankba érkézéit, hogy elfogadja a megállapodást. A megegyezés azt akarja elérni, hogy sikerüljön minden büntető jogi eljárást a bank ellen megszüntetni. Castiglioni kötelezi magát, hogy elsősorban a Bo-ndy fivérek és August Léderer követeléseit egyenlíti ki. Továbbá kötelezi magát, hogy a kiegyezési összeg javára annyi pénzt bocsájt rendelkezésre, mint amennyi körülbelül egy nagy bank szindikátusi része. Meghalt Anaíole Francé Páris, október 13. Aiiatöle Francé tegnap éjjel 23 óra 26 perckor Tours melletti birtokán, La Bechel- 1 ériében meghalt. Az iró péntek óta nem volt Öntudatnál. Utolsó szavait gondolatban anyjához intézte. Többször suttogta: „Meghalok, meghalok.44 Reggel hat óra óta agóniában feküdt. Halálos ágya mellett csak felesége és néhány meghitt barátja virrasztót tok. A hétfői sajtó pártkülönbség nélkül méltányolja a nagy ember élete munkáját. A# Journal igy ir; Bármely párt is sajátítja ki magának a halottat, egy bizonyos, hogy a világirodalmat halálával nagy csapás érte. Az Oeuvre arra emlékeztet, hogy Anatole Francé szivvel-1 élekkel a béke ügyét képviselte s nevét mindig Jaurés mellett fog kclleni említeni. Anatole Francé 1844-ben született Parisban. Igazi neve Anatole Thibuult volt. Első nagy sikerét az 1881-ben megjelent „Crimc de Silvestre Bonnard44 című regényével érte el. Nevét már világszerte ismerték, amikor 1893-ban megjelent leghíresebb müve, a „Rotisserie de la reine Pédauque." Regényeinek alaphangját a látszólag mindent földre taposó irónia teszi, ámbár tagadhatatlan, hogy gúnyolódása nem egyéb, mint az olyan ember magatartása, aki féi, hogy a dolgokat komolyabban találná venni, mint amiképpen áz üdvös. Főleg a történelem iránt viseltetett Francé kérlelhetetlen szarkazmussal, ámbár „Yie de Jeanne d‘Arc“-jában megmutatta, hogy egyike kora legképzettebb történelemiróinak. Regényeinek nagy ciklusát az 1897—1900-ban megjelent „Histoire Contemporaine" zárja le. Az irodalomtörténet már régen kijelölte Francé helyét a francia regényirodalomban: Loti, Bourget és Francé az első három iró, aki erélyesen hadat üzen a Zola-íéle naturalizmusnak s Bourget a Iélekanalizissel, Loti az exotizmussal, Francé pedig a relativisztikus iróniával uj területekre vezette az elbeszélő művészetet. Szerda: NYÁRY ANDOR: A komédiás. Csütörtök: NEUBAUER PÁL: A maturansok. Péntek; KERSÉK JÁNOS: Az Élet. (Vers.) Szombat: HERMANN BANG: A lelkész. Vasárnap: JAKAB GÉZA: Isten áldott verése. (Vers.) — SEGESDY LÁSZLÓ: Ilonka. (Vers-) — MARÓTHY JENŐ: Dőli Poldi bandája. A furulyás muszka... — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Kováts Miklós. Egy osztrák ezred felváltására vittek fel bennünket a Kárpátokba s megszállottak a fenyvesek örökhóboritotía magaslatait. A szemközti magaslatokon a rnuszka sógor állomásozott. Zitnankós, vadíörgeteges decemberi nappalok és éjjelek váltogatták egymást; a Kárpátok vad hidege tombolta kacér táncát a hegyhátakon, a fák között, a fejünk fölött. Egyébként azonban a legundokabb unahnas- ságban teltek a napok; a Természet nagy némasága ránehezedett a lelkekre. De egyszer csak . . . egy holdvilágos éjjelen — valami különös történt: nóta csendült fel a fárasztó csendességben, bánatos, de meleg dallam zsongott bele a Kárpáti tél | ragyába. Odaát furulyázott valaki a muszka oidalon. Szállt a nóta felénk s mi hallgattuk lélegzetvisszafojtva, mert hiszen a nóta busou- gó dallamában ott zsongott a mi lelkünk, a mi szivünk vágya is. Ezer színes kép kelt életre pillanat alatt lelkűnkben a múltak emlékeiből a nóta nyomában: a meleg édes otthon, az otthon hagyott szeretteink, szülő, testvér, hitves, jóbarát — mind-mind mellénk simultak, godolatban. Szempillantás alatt vidám lett a holdvilágos téli éjszaka, enyhébb a hideg, rövidebb az őrhelyen töltött idő; varázs volt a kicsiny furulya hangjában, csodákat müveit. Tudtuk, éreztük, hogy nappal sem fog elbújni előlünk, hisz akinek nótás a szive, annak a lelke is csak jó lehet, az nem bánthatott minket s tudja, hogy mi sem fogjuk bántani. És mégis —■ dacára, hogy biztosra vettük megjelenését — erősen meglepődtünk, amikor a hajnali derengésben valóban ott láttuk a szemközti hegyoldalon, egy levágott fatörzsön ülve. Vakmerő volt a fickó, cseppet sem fedte magát. És a mieink nem lőttek rá, a primi- tiv hangszeren is szép volt a muzsika, kár volt a muzsikusért. Kevés megszakítással egész délelőtt szólt a nóta odaátról. De egyszerre csak, úgy dél felé, egy nóta közepén hirtelen elhalt a furulya szava s a nyomában támadt csendben fegyver kattant odaát és derék kicsi honvéd piros vére festette meg a hideg, csikorgó havat ideát. És erre munkában megkeményedett kezek szorultak ökölbe, fegyverek szaladtak vállhoz és célpont lett a furulyás muszka. De furcsa dolog történt: a furulyás a fegyverek tüze elöl sem bujt fedezékébe, még a nótát is tovább fújta, bár a távcsöveken eléggé jól kilőhetett venni a találatokat. Az eddigi csodálkozásba most már kevés félelem is keveredett. Az esemény hire futótűzként terjedt tova.- Az élénkebb fantáziájú emberek fantasztikus meséket terjesztettek: „szárnyai vannak, repülni is tudhat, nincsen emberi arca44 stb. stb. A hadosztály legjobb lövői próbálták ki fegyvereiket, de a muszka oda sem hederitett, csak annál jobban fújta, sőt mintha egyenesen a lövésektől jött volna meg a kedve — most- már még vidámabb nótákba is kezdett . . . Estére váratlanul megjött a parancs: „Hajnalba támadás!" „Megyünk előre!41 A hirt vegyes érzelrpekkel fogadták katonáink. Voltak, kik egyenesen örültek, hogy szembenézhetnek- a titokzatos furulyással, de voltak, kik elhatározták, hogy messze elkerülik. Reggeli hatkor — még sötétben — megkezdődött a cécó, fél óra mnlva már nehezen kivehetők voltak a szemközti hegyormok, hétre leértünk a hegy lábához, innen már észlelhető volt muszkáéknál a mozgolódás. Hatalmas erőfeszítéssel nyomultak előre honvédőink a derékig érő hóban, mire a hegy lábához értünk, már rendetlen meneküléssel hagyták el fedezékeiket' csak elvétve kaptunk innen is, onnan is egy-egv puskatüzet. A fumlyás muszka azonban nem tágított, bár néhányan a vállalkozóbb szelleműek közül egyenesen feléje tartottak, még a nótá- zást is csak akkor hagyta abba, amikor már vagy 400—500 lépésre megközelítették, menekülésre akkor sem gondolt, csak ült tovább rendületlenül. És egyszerre csak . . • hatalmas, kacagás szaladt a roham zajába. A gránátjaikat magasra emelve feléje rohamozok haho-íáz- tak szívből, hangosan . . . Feltárult előttük a titok. Csak szalmával tömött muszkaruha ült a fatörzsön, szájához emelt kezébe furulya volt téve, a háta megélt pedig hatalmas ür tátongott, ebben helyezkedett el a furulyázó s innen szállt a magyar állások felé a muzsikás lelkű, tréfás kedvű orosz fiú bánatos, de vigasztaló., butfelejtető nótája. y | ...Tulkán I <e sgd-s*2R fxtoven&x&ó H»ffl»dlifarpal9iia BSuss részére. — 4&E&4SS. 'ir4e8®<e® && éMerml berendezézelt. EN DETA1E. 1 || ma*c«a zzzzzzz — Kassa .......... fö-utfea SS* j a