Prágai Magyar Hirlap, 1924. október (3. évfolyam, 223-248 / 671-696. szám)

1924-10-11 / 232. (680.) szám

Szombat, október 11.

Hiti éri

a hciiéIis tavaszi ifésszaka

— A P. M. H. eredeti tudósítása a szenátus

mai üléséről —

Prága, október 10.

A szenátus ma délelőtt fél 11 órakor összeült és alig háromnegyed órás formális ülést tartott. Elfogadtak néhány elemi kár- sujtotta csehországi község megsegítéséről szóló javaslatot azzal a. megszorítással, hogy a segélyezésre szánt összeget elsősorban az erre a célra megszavazott tízmillióból és a talajjavitási alapból kell kiutalni. Ezután második olvasásban elfogadták a tegnap első olvasásban megszavazott banktörvényeket és az elnök kellemes „nyaralást" kívánt a szenátoroknak. Az ülés negyed 12 órakor véget is ért.

A legközelebbi ülést írásban hívják össze.

Perzsia? törzsek Anglia ellen

London, október 10. A inohammeri seik ellen, aki az angol miniszterelnököt azzal vádolta, hogy törvénytelenül foglalta el törzsének birtokait, angol kormánycsapatokat mozgósítottak. A seik erélyes készülődéseket tesz a hadműveletek felvételére. A teheráni angol követség közvetítő eljárást léptetett életbeÁ cseh szociáldemokraták nem hisznek a szociális biztosítási törvény megvalósításában

Prága, október 10.

•Több ízben volt alkalmunk rámutatni arra a tényre, hogy a szociális biztosításról szóló törvény érvénybelépése még soká fog késni azért, mivel annak zárórendelkezései szerint az önálló kereseti foglalkozást űző személyek biztosításával egyidőben kell érvénybe lépnie, ennek az újabb törvénynek az előkészítése pedig még bizonytalan időt fog igénybevenni. Ezen kivid azonban még más, sokkal súlyosabb akadályok is vannak, mint azt Meisner dr. cseh szociáldemokrata képviselő, a politikai petka tagja, a Svepomoc hasábjain kifejtette:

„Az állam adósságai torony magasságba emelkedtek s az állampénztár a legnagyobb nehézségekkel küzd a pénztári jegyek havi beváltásánál,

annyira, hogy a kiadásokat nemcsak a beruházásoknál, hanem a saját alkalmazottainál is korlátozni kénytelen. A szociális biztosítás uj terheket ró az államháztartásra oly időben, amidőn az uj kiadástöbbletek nem fedezhetők újabb bevételekkel, éppen ellenkezőleg, az adóterhek okvetlenül leszállitandók. A szociális biztosításról szóló törvény oly helyzetet teremtett, hogy

az állam a saját alkalmazottainak igényét képtelen teljesíteni, ha a törvényt végrehajtani akarnáAz ipart is uj terhek érik a törvénnyel, oly időben, amikor még nem élte túl a*nagy

gazdasági krízist, amelyet a deflációs politika okozott." Meisner egész cikkéből az tűnik ki, hogy a szociális biztosítás közeli megvalósítását lehetetlennek tartja. Ugyanígy vélekednek azonban a többi koalíciós párti nagyságok is. így Srámek miniszter lapja a következőket

ÖlWél

irta: — A szociális biztosítási törvény talán végre lesz hajtva akkor, ha az önálló kereseti foglalkozást űző személyek biztosítása is törvénnyé válik. Minden esetre kételkednünk kell abban, hogy a szociális biztosítás az 1925. év folyamán életbe lépne.

'. tk legfels© jcözfgazgátisi bíróság

©IUsmerl Ruszinszkö autonómiáiét

Óriási kavarodás egy ítélet körül — Miért érvénytelen a 171—923. sz. kormányrendelet Raszmszkóban? — A kormány választhat az autonómia elismerése vagy a nyílt erőszak között ,

Munkács, október 10.

Beszámoltunk arról, hogy a legfelsőbb közigazgatási bíróság 10956—24. szááhu ítéletével megsemmisítette a munkácsi vybor által választott elnökséget. Az első pillanatban senki sem sejtette, hogy milyen óriási jelentősége van ennek az Ítéletnek, csak a szöveg pontos lefordítása után derült ki, hogy a legfelső közigazgatási bíróság ítélete lényegében Ruszinszkó autonómiájának az elismerése.

Az Ítélet ugyanis kimondja, hogy a 171—923- számú kormányrendelet azért törvénytelen, mert Ruszinszkónak a cseh-szlo- vák alkotmánytörvény 3. paragrafusa szerint önkormányzati joga van és ez a nyelvi, tanítási, vallási és helyi közigazgatási ügyekre áll fenn.

Mivel pedig a 171—923. sz. kormányrendelet a ruszinszkói helyi közigazgatásra vonatkozik, az a közigazgatási bíróság szerint Ruszlnszkóban nem érvényes, mert itt ilyen rendeléíet csak a szóimnak van joga kiadni.

Az ítéletnek világos következménye, hogy a ruszinszkói városokban nincs helye az állami jegyzői hivataloknak, a városi képviselőtestületekben nem lehetnek kinevezettek, „szakértők", a ruszinszkói városok polgármestereiket és azok helyetteseit maguk választják, a vyboroknak nincs elnökségük és végül a képviselőtestületek az ítélet szerint maguk választhatják a tisztviselőket, függetlenül a zsupáni megerősítéstől, mivel mindezeket a 171—923. számú kormányrendelet léptette érvénybe.

A legfelső közigazgatási bíróság Ítélete roppant fontossága háromágú. Először: megállapítja Ruszinszkó autonómiáját, amelyet kormányrendelettel megsérteni nem szabad. Másodszor: Visszaadja a ruszinszkói városok igazi önkormányzatát, amelyet éppen a

törvénytelennek deklarált 171—923. sz. rendelet semmisiteít meg. Végül harmadszor a köztársaság legfelsőbb bírósága egy kormányrendeletre a törvénytelenség bélyegzőjét nyomta rá.

Az ítélet ezenkívül bebizonyítja az ellenzéki politika törvényességét, alaposságát és fontosságát. Az ellenzéki politikát minduntalan haszontalannak és meddőnek szeretik mondani a kormánypárt korifeusai és feleb- bezéseiket, tiltakozásaikat üres szófecsérlés- rtek minősítik. íme, a legfelső közigazgatási bíróság Ítélete bizonyítja, hogy nem cé.tálán a panasz, a felebbezés, a tiltakozás, mert sok sérelem orvosolható lett volna, ha bele nem nyugodunk könnyedén sok-sok törvénytelenségbeEz az ítélet azt bizonyltja, hogy az ellenzéki politika törvényes és megdönthetetlen alapokon áll

é-s annak győzelmét hirdeti.

A legfelsőbb közigazgatási bíróság Ítéletének a hatása óriási megdöbbenést keltett Ruszinszkó hivatalos köreiben. Az Ítélet lényegének a megismerése után Petrigalía Péter dr., Munkács város polgármestere az ungvári kormányzóságra utazott, de természetesen ott is teljesén tanácstalanok voltak az ítélettel szemben. Ór,ák -hosszáig tartó megbeszélések után elhatározták, hogy a kényes természetű dologban azonnal a belügyminiszterhez fordulnak, akitől távirati utón kértek a továbbiakra nézve utasításokat.

Erre a megkeresésre eddig még érdemleges válasz nem érkezett, de nem is érkezhetett, mert a belügyminisztert is teljesen váratlanul érte az Ítélet.

Az ítélet lényegét és annak messzemenő konzekvenciáit Petrigalía memorandumba foglalta, amelyet a mai nap folyamán személyesen fog felvinni Prágába.

4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA A* * É»

| \ Menyasszonyi kelengyék árnházs %

*5 . \ Saját készítményt) finom férfi £

és női fehérnemű, asztal- £

2 \ térítők és mindennemű lenáru j*

j Árusítás nagyban é* kicsinyben %

Szombaton indul

az amerikai Zeppelin

Friedrichshafen, október 10.

Tegnap reggel, tizennégynapi nyugalom után, 8 óra 15 perckor indult utolsó rövid próbautjára, nagy tömeg jelenlétében, a Z. R. III. Iránya Konstanz volt, majd a bódeni tó fölött egy körülbelül 190 kilométeres kört leírva visszaröpült Friedrichshafen fölé, hol még huzamosabb idéig cirkált a város fölött. Ez alkalommal a léghajót Lehmann dr. vezette, mert Eckener dr. a földről akarta megfigyelni a zeppelin manőverezését.

Újabb jelentések szerint a nagy érdeklődéssel várt amerikai ut szombaton reggel 8 órakor kezdődik. Péntekre több délamerikai diplomata jelentette Friedrichshafenbe érkezését, hogy a léghajó indulását a helyszínén megfigyelhesse.-»»♦♦♦<>♦ t «♦»»»+♦ »»»»♦ »-e<- ♦ »»■*»♦♦

Mülerand tényleg visszatér a politikai pályára

Paris, október 10. A lapok qgegerösttik azokat a híreszteléseket, melyek Millerandnak a politikai pályára való visszatéréséről szólnak. A Journal szerint a volt elnök tanácskozásokat folytatott hajdani minisztereivel.

Csangszoiin védeni fog la a külföldieket

Mukden, október 9. Csangszoiin kijelentette a diplomáciai testület memorandumára, hogy Pelking elleni támadása alkalmával mindenképpen azon lesz, hogy a diplomáciai városrészben ne essen kár.

— (Az esküdtblróságokról szóló törvény módosítása-) Az igazságügyi miniszterhez közelálló Lidové Listy jelentése szerint a kormány a közeljövőben módosítani kívánja az esküdtbiróságokról és az esküdtek jegyzékéről szóló törvényt. A módosítás lényege abban állana, hogy az esküdtektől megkívántalak az államnyelv ismerete, ezenkívül pedig oly körzetekben, ahol megvan a húsz százalékos nemzeti kisebbség, az esküdteknek eme kisebbség nyelvét is kell beszélniük.

— (A genfi munkahivatal tjsztiílitása-) Géniből jelentik: A nemzetközi munfcah'ivatal igazgató- tanácsa csütörtökön Laföntaine eln ölelése mellett Genfben összeült, hogy Albert Thomas igazgató jelentését, melyben a munkahivatalnak a három utolsó hónapban végzett munkájáról számol be, megtárgyalja. Az igazgató-tanács örömmel vette tudomásul, hogy az utóbbi időben , a nemzetközi munkásegyezséget negyven helyen ratifikálták és hegy az olasz kormány a washingtoni szerződésnek a nyolcórai műnk ad őre vonatkozó passzusait íöttételesen elfogadta. Ezekkel az újabb ratifikációkkal a munkahivatal végzéseit 136 helyen ismerték el hivatalosan. A munkahivatal igazgató- tanácsának tísztujitása alkalmával Laíontaine-t, Franciaország delegál1.tjét, két évre újból elnökké választották. Carlier (Belgium) alelnök lett.

Rénsflletország

Irta: Segesdy László.---A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája —

... És megérkeztem Rémületországba.

Az egész ország nem volt nagyobb, mint egy jókora mezőváros. Csúnya, egyenes- falu házak, sötétszürkére és feketére mázolva, mint rengeteg koporsók, alkották a nyílegyenes utcákat. Semmi kiszögelés, semmi cifrázat, semmi minta. Csupasz, egyenletes és szögletes volt minden, mint egy megfejthetetlen, nagy mértani ábra, vagy mint egy laby- rint útvesztő sikátorai. A középületekre fehér betűkkel volt fölirva a hivatásuk, hogy a gyakorlatlan és idegen (bár ilyen nagyon ritkán vetődött ide) oda találjon.

Járókelőt sehol sem láttam, egyszerűen azért, mert itt nem voltak járókelők. A lakosság (mintegy százezren lehettek!) egyszemélyes apró repülőgépeken cikkázott tíz méter magasságban. Olyan pic:k és olyan praktikusak voltak ezek a gépek, hogy ott szállt le velük az ember, aho* akart, sőt berepülhetett a kapukon és felszánhatott velük az emeletekre. Hihetetlen mozgalmas volt az-, utcák képe tiz méteres magasságban, de érdekes, hogy ritkán láttam két személyt együtt, mindenki külön ment és lehetőleg elkerülték egymást.

Ez volt tehát az örök bizalmatlanság, a rettegés, a rémület országa. A lakosok nem csak egymástól féltek, hanem épp úgy a tárgyaktól és a jelenségektől is. Féltek az esőtől, a hótól, a széltől s csakis napsütéses,

csendes órákban merészkedtek ki a házaikból, hogy esetleges dolgaikat elvégezzék. Ha ugyan volt dolguk. Úgy, ahogy pár órai ott tartózkodásom alatt megfigyelhettem őket. , aem tudtam megállapítani, hogy mi célból röpködnek össze-vissza, mért rajzanak, mint a legyek, mi az értelmük, milyen a társadalmuk és milyenek az életkörülményeik. Furcsák voltak, mindössze ennyit tudok mondani róluk. Eemberek voltak-e, nem tudom, mert mindegyikük egyforma fekete csuklyát viselt, melyből csak a két szemük villogott elő rémülten és félelmetesen.

Alighogy a nap lenyugodott, eltűntek a koporsószerti házaikban és megszűnt minden élet az országban. Fényt, világítást nem ismertek s ezért nagyon korán besötétedett. Ilyenkor bolyongtam a néptelen utcákon, a fekete-falu házak mellett és kerestem valakit, aki magyarázatot tud adni. Egy órai gyaloglás után, miután senki sem vett tudomást a jelenlétemről, kértem az ország határára és akkor találkoztam egy emberrel. Szembe jött velem. Hosszú, fehér haja és szakálla volt, lehetett úgy százötven esztendős már, de olyan egyenesen járt, mint egy húszéves kamasz. Jóságos, szolid arca volt, mosolygott és kérdőn nézett rám. Köszöntöttem. Visszaköszönt azon a nyelven, melyen beszéltem. Érdeklődtem nála és csodálkozásomnak adtam kifejezést az ország és annak furcsa lakossága felől.

— Még tudom érteni a csodálkozását — mondta és elmesélte, amit az országról és annak lakóiról tudott.

— Bizony, emberek ezek, — felelte kérdésemre — mind olyan emberek, egytöl- egyig, akiket elüldözött a morális és reális világból a lelkiismeretűk és az abból folyó óriási félelmük. Ezek itt mind, valaha nagy szerepet

játszó, közéletü emberek voltak, szerte az egész világon és óriási hatalom volt a kezükben összpontosítva. Nagy emberei voltak a világnak és talán ma is azok lehetnének, de mindegyiküknek volt egy óriási hibája: az emberi gyarlóság. Mikor látták, hogy milliók élete forog kockán az ő irányításuk alatt és mikor érezték az egyéni haszonvágytól kirívó gyámolatlan gyöngeségüket, akkor letették a közügyek vezetését és a lelkiismeretük ide űzte őket, ahol társadalmat igyekeztek alapítani- De csak igyekeztek, u.. :t ahol nincs meg a megértésen nyugvó szilárd erkölcsi alap, ott soha sem lehet heterogén elemek társadalmát megszilárdítani.

— És mégis vannak és élnek, — felleltem bátortalanul, mint aki még mindig nem látja tisztán a dolgokat.

— Élnek? — legyintett az öreg seiranit- mondóan és gúnyosan elcsavarta a száját. — Hát életnek lehet ezt nevezni? Örökké rettegnek egymástól, mert mindegyik tudja a másikról, hogy épp olyan világbolonditó volt, minit ö. Kerülik egymást és harcolnak egymá^ ellen a legalacsonyabb és legutolsó fegyverekkel. Kétszinüek, árulkodók és alattomosak. Jeííemtelenek, bosszúállók és gyávák, mint minden alacsotiyrendü teremtése az istennek, aki csak büntetésből engedhette meg az ilyen emberek megszületését.

— Hátha visszatérnek egyszer hazájukba? —- vetettem föl érdeklődve a kérdést.

— Lehetetlen. Erre egyiknek sincs elég bátorsága és a többiek amúgy is megakadályoznák. Aki egyszer ide betette a lábát, annak könyörtelenül itt kell elpusztulnia. Itt senkinek sincs kegyelem, hisz az emberi aljasságok olyan söpredéke vetődött itt össze, mely nem ismeri az érzések legparányibb elemeit sem, mert kiveszett belőle teljesen.

— És ön? — dadogtam —ön is itt fog elpusztulni közöttük? *

— Én már megszoktam őket. Száz éve élek közöttük és az egyetlen vagyok, aki emberi alakommal figyelmeztessem őket egykori bűneikre. Éri vagyok az ő istenük, a rémületük fokozója, az ostrozójuk, birájuk és mégis a legszánalmasabb közöttük, mert teljesen elszigetelten élek ebben a sivatagban és nem szabad addig meghalnom, mig ki nem veszett belőlük az utolsó is. Sokáig tart, talán örökké, mert mindig újak jönnek, a világ minden tájáról és körülbelül megtartják az átlagos létszámukat.

— De én! . . . motyogtam — ez borzasztó lehet, itt eltölteni egy életet. Hogy jutok én • innen vissza az emberek közé?

— Mért jött ide? — kérdezte az öreg jóindulattal.

— Kíváncsiságból. Az emberiség fejlődés- történetét akarom megírni és tanulmányutam közben idetévedtem ismeretlen utakon. Segítsen rajtam, uram, ön jólvszemünek látszik és esküszöm minden élőre és holtra, hogy sohasem fogom belemártani magam más emberek dolgaiba . . .

— Ami igen helyesen is van, — válaszolt az öreg — mert hiszen logikusan következik, hogyha mindenki csupán magával törődnék és a maga sorsát intézné, akkor a' legboldogabb emberek élnének a földön. No, de nem kell félnie, vissza segítem.

Elvezetett lakatlan és ismeretlen tájakra, majd föltárt előttem egy rejtett ösvényt, melyen egy-ke tőre visszataláltam. Idehaza lemondtam minden címemről, rangomról, a legteljesebb visszavonultságban éltem egy ideig és most, látják, most minden nap itt halászok a folyóparton . . .