Prágai Magyar Hirlap, 1924. október (3. évfolyam, 223-248 / 671-696. szám)

1924-10-09 / 230. (678.) szám

Csütörtök, október 9. A népszövetség titkára Jugoszláviába megy a kisebbségi kérdés tanulmányozására Belgrád, október 8. A népszövetség utolsó ülésén a bolgár és magyar delegáció egész sor memorandu­mot olvasott fel, amelyekben főleg a Jugo­szláviában élő bolgár, illetve magyar nem­zeti kisebbségek sorsáról panaszkodtak. A Népszövetségnek a kisebbségi kérdéssel fog­lalkozó bizottsága ülést tartott, amelyen a jugoszláv delegátus azt az indítványt tette, hogy küldjön ki a Népszövetség egy kiküldöt­tet, hogy a Jugoszláviában élő nemzeti ki­sebbségek helyzetét tanulmányozza. Az ülésen elfogadták a jugoszláv dele­gátus javaslatát és Coldbaunt, a kisebbségi ügyek referensét megbízták, hogy utazzék Jugoszláviába és személyesen győződjék meg arról, hogy n bolgár és magyar delegá­ció panaszai mennyiben felelnek meg a való­ságnak. Coldbaun szerdán érkezett Belgrád- ba, először Macedóniába utazik és azután a Vajdaságba is ellátogat. iéÁMÍMVÁCjKMM yu&tFécmmféBőL Sssézegy kitépett oldal a magyar képviselők klubjának panaszköny véből Prága, október 8. 46. Sok bába közön elvesz a gyerek. Régi igazság. Azt azonban már kevesebben hallották, hogy sok gyerek (között elveszett a bába. íme itt a példája. Bozsejovszky Ilona Bustyaházán, mint a kincstár szolgálatában álló tudós asszony segítette szokás szerint az újszülötteket erre a Világra. | Maid élete alkonyán megérdemlett pihenésre vá­gyott s ezért kérte a nyugdiját. Kérvénye pont egy éve és két hete vajúdik a földművelésügyi minisz­térium tizenötödik ügyosztályán- Most aztán kide­rült, hogy a minisztertanácsnak kell megszülnie azt az elvi döntést, hogy jár-e a kincstár eme al­kalmazottjának nyugdíj vagy sem. Ismerve a mi­nisztertanács egyéb elvi döntéseit, egy csöppet sem fo-g meglepni, ha a sok magas ur nem találja meg annak a módját, hogy miként lehetne segíteni egy bábának élete alkonyán, aki pedig oly sók magas árnak nyújtott segítséget élete kezdetén, így fog elveszni' a bába nyugdija a sok ur között 47. L. J. a lovasságnál teljesít szolgálatot. A lovaglásból igen alapos leckéket kapott, annyira, hogy egyszer lezuhant a lóról s a lábát törte. Öz­vegy édesanyja k így ógyi itatta, azonban a fiú egész életére béna maradt a törött lábára. Kiszu- perálták. Ennek dacára a jeles csapatparancsnok- ság most is ben tart ja a katonaságnál, noha a fin itoriársaf éppen a napokban hazamentek, ő kény­telen a betegágyban töltött időt utánszolgálni, ö, a rokkant. Az özvegy anya folyamodott már min­denfelé, a kérvények azonban mindig szőrén-szá­lán eltűnnek- A fiú semmit sem tehet, mert ha pa­naszra menne, hogy mint rokkantat szolgálatra kényszeri tik, még becsuknák. ______ 48. Körmöcbánya, a nemes aranyak szülőhazá­ja, németnyelvű elemi iskolát kért, mivel polgárai­nak javarésze németajkú. Az iskolaügyi miniszté­rium nem is zárkózott el a kérelem teljesítése elöl, semmit sem tehetett azonban, mivel a. pénzügy­Genf, október 7. A népszövetségi tanács tulajdonképpen egyenlő a népszövetséggel, mert a népszö­vetséget .a győző államok csinálták meg s ezek mindenekelőtt a tanácsban foglalnak he­lyet. Tíz állam van képviselve benne, négy állandóan (Anglia, Franciaország, Olaszor­szág, Japán), hat pedig alkalomadtán (Belgium, Svédország, Cseh-Szlovákia, Spanyolország, Brazília és Urugay.) Ez a tanács produkálja azután a tulaj­donképpeni „népszövetségi szinielőadássokat.** Minden kérdést, mely a népszövetség elé k£- rül, egy „előadó*4 sajátít ki és a tanács elé terjeszt. Persze a legtöbb esetben az előadó­nak fogalma sincs, hogy miről is van tulaj­donképpen szó. Mert mit ért például Uruguay követe a vilnai területhez vagy a spanyol Quinones de León a Danzig-kérdéshez, amelynek már éppen négy év óta állandó előadója anélkül, hogy egyetlen egyszer a szép Hansa városban lett volna. A tulajdon­képpeni cirkusz akkor kezdődik, amikor a sérelmes ügyben szereplő államok megbízot­tait a tanács elé citálják. Ilyenkor a lehető legfinomabban megszerkesztett udvariassági procedúrán megy keresztül minden, fölszóli- tésok, kimért elhelyezkedések, lekötelező mo­solyok csakúgy tolongnak a tanács hires „C“-termében, ahol az ilyesféle kérdéseket el szokták intézni. Körülbelül a következő pon­tokból áll a tanácskozás: 1. az elnök meg­nyitja az ülést és felszólítja a szóban forgó államok képviselőit, hogy foglaljanak helyet; 2. az előadó fölolvassa referátumát; 3. a kér­déses államok megbízottai egymásután föl­szólalnak; 4. a tanács tagjai véleményüket nyilvánítják; 5. az elnök kijelenti vagy, hogy az eset meg van oldva, vagy hogy a követ­kező ülésre halasztják; 6. az ülést kölcsönös udvariassági formák és szerencsekivánságok közt bezárják. Egyáltalában a leglényegesebb dolog az az udvariaskodás, amit a tanács ironikus tag-1 jai „kínai ceremóniának*4 neveztek el. A ta-1 miniszter ur kijelentette, hogy • nemesik uj német elemi iskola alapítására nincsen pénz, de uj szlo­vák elemi iskolákat sem állíthat a kormány, mivel nincsen, pénz. Nincsen pénz a körmöd nemes dúltá­tok szülőhazája számára; j gok állandóan, törvényszerűen, , kölcsönösen I _gratulálnak egymásnak. A tanács rendsze­rin t saját működésének gratulál és önmagá­nak köszöni meg ténykedését. Ez a szó, „féli- citation** minden formájában folytonosan ott röpköd a népszövetségi zöldasztal fölött. Sorrendet tartva, körülbelül így bonyolódik le egy iiyen udvariaskodás! procedúra: Az előadó köszöni a meghívott államok megbi- zottainak békekészségét, ezek a tanács tag­jainak köszönik nagylelkűségüket, a tanács tagjai köszönik az előadó nagy munkáját, az elnök mindnyájuknak köszöni a megnyilvá­nult „békülékenységi szellemet** és igy to­vább. Minden szónok beszéde elején megra­gadja az alkalmat, hogy néhány lelkes szó­val dicsérje a népszövetségi gondolat „ma­gasztos elveit*1 és a „humanitás szent gondo­latát.** Mindenben a fötrompf: az udvariasság­isten ments, hogy például a francia megbí­zott az angol megbízott beszédéről, mely neki nem tetszett, igy nyilatkozzék: „Érdek­lődéssel hallgattam az angol előadó beszédét, de“. Ellenben mindenesetre igy kezdi: „Vég­telenül nagy érdeklődéssel követtem a hatal­mas brit impérium tiszteletteljes megbízott­jának nagyszerű beszédét, de...“ Megállapittatott, hogy a tanácskozások alkalmával legtöbbször használt szó az „élo- quent“ s a legtöbb beszéd kezdete a követ­kező: „X. tisztelt megbízottja nagyszerű be­szédében arról az idealizmusról tett tanúsá­got, mely nemzetének egészen különösen a sajátja.** Ilyesféle udvariaskodásnak főleg a román nemzetek követei hódolnak, mig a germánok már sokkal nyugodtabbak. A fran­cia, az olasz, a spanyol megbízottak torkán ömlik a sok mély gutturális „ó“ és „ah“, ar­cukon örökké lekötelező mosoly libeg, tes­tük, karjaik, lábuk szinte kicsavarodik a sok meghajlás és udvariassági gesztus alatt, mig — sok szóval semmit sem mondanak. Ezt nevezik a népszövetségi tanács „kí­nai ceremóniájának.** Csökkentik a minisztériumok számát Fölszámol az umfikádós és a közélelmezési minisztérium ~ Prága, október 8. A cseh agrárius Veeer arról értesül, hogy a kormány elhatározta a közélelmezési és uniíikációs minisztériumok likvidálását. A postaügyi a vasutügyi minisztérumokat pe­dig forgalmi minisztérium elnevezés alatt egyesíteni fogják. Valószínűen fölszámol az egészségügyi minisztérium is, amelynek ügykörét a belügyi és a nemzetvédelmi mi­misztériumok fogják ellátni. A közélelme lést minisztérium fölszámolását a kormány tudvalévőén már régebben elhatározta és valószínűen teljesen simán fog menni az uniíikációs minisztériumnak a belügyminisztériumba való beolvasztása is. A népszövetségi tanács kínai ceremóniái A berlini békekongresszus a szovjetigazságszolgáltatás ellen Berlin, október 7. Nyugateurópa demokratái egy nyilatko­zatot intéztek Szovjetoroszországhoz, amely­ben arra mutatnak rá, hogy a bolsevista kor­mány politikai foglyait még mindig a Solo- werkij szigetekre és még északabbra az An- serski szigetekre szállítja, ahol a lassú éhhalálnak és megíagyásnak vannak kitéve. Az aláírók a nyilvánosságra bizzák a foglyok borzalmas bánásmódjának megítélé­sét és a szovjetkormányhoz sürgős fölszó- litást intéznek, hogy a foglyokat a rettenetes vidékről egészségesebb helyekre szállítsák. A nyilatkozatot a világbékekongresszus tag­jai, igy Bernstein, Herz, Loebe, Hilfferding képviselők, továbbá Stivin prágai főszer­kesztő, Quidde, Kessler gróf és Hirsch is alá­írták. * Kopenhága. Október 8-án összeült a nemzetgyűlés. Elnök egy szociáldemokrata képviselő lett. * Belgrád. Az 1925. évre szóló jugoszláv budget 12 mil­liárd dinárra fog rúgni, mely összegből 3 milliárd a katonai kiadás. * London* Nem biztos még, hogy Ibn Sarad elismeri-e Hedzsas királyának Ali emirt. Hussein király ígé­rete dacára még nem hagyta el Mekkát. * Athén. Az uj (kormány október 7-én megalakult. Mi­niszterelnök Michalakopoulos, külügyminiszter Roussos lett. * Bécs. Bratianu román miniszterelnök október 7-én 22 óra 55 perekor elhagyta Bécset. A „szent évw a missziók ügyét is szolgálja Nagy kiállítás mutatja be a hitterjesztés munkáját Róma, október 7. (Saját tudósítónktól.) A szentatya leg­utóbb azzal a megbízatással tüntetett ki egy 'nagy olasz grafikai müintézeiet, hogy nyo­massa ki a január elsejével kezdődő szent év egyik legkimagaslóbb eseményének, a misz- szionárius kiállításnak kalauzát. Tulajdon­képpen két ilyen kalauz fog megjelenni: az egyik ideiglenes, amelyet a kiállítás megnyi­tásának napján osztanak szét a hívek között, Péntek: MONTÉ RÓZA: Souvenir. (Vers.) Szombat: SEGESDY LÁSZLÓ: Rémület-ország. Vasárnap: FALU TAMÁS: Volt egyszer . . . (Vers.) — KERSÉK JÁNOS: Az Élet. (Vers.) — GLIN: Tenebria őszi estéje. A kőrispataki gyógyító — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Péterfy Tamás. Meg nem mondhatom az igazi nevét egyiknek sem, mert ez a barométeres gyó­gyítás csakugyan megtörtént Háromszéken. Kőrispatakon. Megeshetik még, hogy talál­kozom egyik-másik emberrel közülök s ak­kor a nyakam közé suppant örömében. Hát inkább más nevet mondok, hiszen odahaza úgyis ismerik valamennyit . . Kőrispatakon a Marton Péter kőlábas kapuja előtt megállót o -rkosi t S ’> hintója. Pali bá.ró azt hitte, hogy sebesen futnak ki a hintőrecsegásre, de abizon senki sem moz­dult meg odabent. Csupa kemény, bükkfa­deszkából készült kapu. Azo-n kukucskálha­tott be a báró ur, mert a tatárok sem tudná­nak rajta könnyűszerrel átmászni. A cigánykocsis leugrott a bakról s pró­bálta a kis kaput Hát nincs bezárva. Belé­pett. Kinyitotta a nagy kaput, de az a rette­netes nehéz kapu meg sem moccant, úgy meg vala kenve a sarkánál degcnyeggel. Ebből észrevette a báró. hogy rendes ember házához jött. Mire a kocsi beállott az udvarba, addig­ra Márton Péter székely gazda is előkerült a csűr megül. Hiszen a pergőmozgásu székely asszony előforgolódott volna a vendég fo­gadására, de Péter gazda megtiltotta tegnap: amikor Gyurka gróf levelét megkapta Buda­pestről. Azt irta a gróf: „Te Péter! Ha igaz barátom akarsz ma­radni, gyógyítsd meg a hozzád küldött Pali bárót. Engemet jól rnegkinoztál. Öt se kí­méld, mert száz karikába fogadtam.** Még egyéb is volt a Gyurka gróf leve­lében, de azt elhallgatta Márton Péter, a kő­rispataki gyógyító. A báró csak segítséggel bírt leszállni a hintójáról* Megismerkedtek hamar s a góbé nem sokat beszélt. — Tessék, tessék bennebbecske a tor­nácra! . . . így biztatta és vezette a hűtésektől ván- szorgó bárót hátra a tornác végébe. Ott be­nyitott egy nagy kamrafélébe a kettősajtón. Erős pálinkaszag csapott ki az előtörő párás­gőzben, de kellemes, illatos volt. Ez a gyógyító góbé nem parádézott so­kat. Fürdésre készítette elő a bárót mindjárt; A kocsisnak kiüzent, hogy hazamehet a szomszédos faluba, Árkosra. Majd hirt ad cgy-két nap múlva a báró ur állapotáról. Úgy parancsolt Péter gazda, mint a száraz dajka a gyermeknek. Mikor a báró ur vo­nakodott valamitől, Péter bá‘nak ravasz mo­soly vonult el a harcsabajusza alatt. — No. no! . . . ennek igy kell lenni!!... Végigtapogatta Péter gazda a báró ur egész testét s a jajgatás szépen megmagya­rázta a fajos részeket. Ez vala a góbé-rönt- gonezés. Pali bárónak a lábujj-kái hegyétől egészen a térden felül egy arasznyira jaj- gatós, köszvényes vala a lába. — Hozd bé az uruságos csizmákat, Es­tán! . . — szólt ki Péter gazda. Tagbaszakadt, sorozáshoz közeledő zolgaUgény két lovaglócsizmát hozott be* Oldalt bükkfakaróhoz valának erősítve a ret­tenetes nagy és bő csizmák szárai. Ez mere­vités végett történt, hogy a szár vissza ne gyürődjön. — No dugja belé mind a két lábát a csiz­mákba! — szólítja meg a gyógyító ember a bárót s közben egy széket is odatett, hogy nekiülhessen a csizmába költözésnek. — Mit akar?! ... — kérdezi Pali báró. — Itt ne kérdezzen, hanem mozogjon!! — recseg a hangja keményen Márton Pé­ternek. — Ez ellen protestálok! — fenyegetőzik a báró. — Nete ne? . . . Están te! , . . Hozd bé a csaptatófát! A legény kifordul és visszajön azonnal. Kezében egy akkora karót hoz, hogy agyon lehetne vele verni száz embert. Márton Pé­ter rá sem néz az ijedezö báróra, hanem egyenesen Estánnak beszél kiabálva, recse­gése- hogy immár a báró ur is megértse: — Ha ez a beteg ebben a szempillantás­ban ide a csizmákba a lábát hé nem dugja, iát huzz rá a csaptaiéval! De ne tréfálkozz, hé! Nagyot üss. mert különben kitekerem a nyakadat!! . . . Többet nem szólott. Pali báró engedel­meskedett. Mind a két lábát bele dugta az óriás csizmasLatakba s mikor ilyeténképpen b kö iczÖf féltestével a csizma-alkaT atos- ságokba, a gyógyító ember pompás, puha pár­nákat lakóit a hátához, fejéhez, úgy, hogy félig ült. félig állott a báró ur. No, nőst* Oda megy Márton Péter a rengeteg pálinkás kádakhoz. Nekigytirközve könyökig vájkái benne. Kevergeti a meleg szeszt s e'kezdi belemerni egy fakupáva! a csizmaszárakba. Jó illatú melegséget érzett Pali báró és össze-vissza gondolt minden­félét . , . Están buta arccal bámult a szenvedő báróra s ott szorongatta a hatalmas doron­got a kezében, mintha ütni akarna . . . Már­ton Péter az ujját könyökig dugta bele a gyógyító pálinkába. Kavarta, merte, fakupá­va! öntögette a Pali báró lábaira . . . Vala­mi rettenetes volt a gőz, a szeszillat az ezer- gyógyfü szaga . . . Már elkészült a legrosz- szabbra Pali báró: . . Az a Gyurika gróf borzalmas tré­fát csinált velem ... — igy gondolta, — Engedelmeskedem, mert ezek az őrültek min­den lelkiismeretfurdalás nélkül leütnek, mint egy vadállatot . . . No, most . * . Tessék... spirituszban megfőznek félig ... Ez a vad székely góbé elkészít a kolozsvári muzeum részére, elevenen . . . No, de legalább nem fáj . . . Pali báró elaludott. A fenyőborsikából, faszurokból és sokszáz mindenféle gyógyfü- vek indáiból összekotyvasztott és kifőzött szesz elkáb’totta. Mikor felébredett, egy hosszú pádon feküdt lombos csergéken s a gyógyító, meg Están a szolgája vastag ken­dervászon törülközőkkel, vízbe inártogatva közbe-közbe, dörzsölték a lábszárait. De kí­méletlenül, kegyetlenül. Még a vér is kiser­kent a munkájuk nyomán. Dolgoztak . . . — Elevenen megnyuznak. — gondolta Pali báró és kérte, hogy gyöngédebben bán­janak vele, de a góbé. meg a szolgája nem hallgattak a kérésére. Még a káromkodást sem ügyelték. Úgy dolgoztak napszámos módjára • . . Pali báró elájult Később az ágyban ébredett fel. Tiszta volt az ágynemű, Csergetakaró rajta- A szoba fala fehérre me­szelve. Az ablakok átlátszók és között'' te­lesteli színes virággal. Mindez kellenm' ml a Pali bárónak s mégjobban esett mgy nem fájt nagyon a lába . . . Pompás étvággyal evett s még buda­pesti újságokat is hoztak olvasni. Az első napokban sokat aludott. Aztán megszokta a gyógyítást, a spirituszba főzést, a durva vá- szondörzsölést. Sőt csiklandozta a vászon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom