Prágai Magyar Hirlap, 1924. október (3. évfolyam, 223-248 / 671-696. szám)

1924-10-08 / 229. (677.) szám

52

wrtytrrr*?. Vk.'Mmnm*Ktui3>ms m

Szerda, október 8.

Meddig terjed Roszinszkó?

Határkérdés a bölények nyomán — Szlovenszkó! beruházások Ruszmszkó terhére

Ungvár, október 7.

(Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A P. M. H.-ban cikk jelent meg a készülő vadász- törvényről, melyben szó esik a ,/ruszinszkói bölényekről** is. A ruszinszkói bölények ügyét az Ungváron megjelenő Uj Közlöny szová- tette és pedig azért, mert a mai Ruszinszkó- ban tényleg nincsenek bölények.

A cikkíró tévedése onnan eredhetett, hogy a Széchényi gróf, amerikai magyar követ remetevasgyári birtokán még ma is bölénytenyésztés folyik. E birtok pedig a régi Ungmegyében feküdt és csak a legújabb időben került Szlovenszkóhoz, illetve a kassai nagyzsupa kebelébe.

A bölényekkel kapcsolatban most nagy szóbeszéd tárgya lett Ruszinszkó nyugati határainak kérdése, mely még igen kemény dióként fog szerepelni a prágai nemzetgyűlés asztalán.

A ruszinszkói ellenzéki pártok ugyanis Ruszinszkó nyugati határainak kitolását egészen Eperjesig követelik, sőt vannak, akik még Kassa városát is Ruszinszkóhoz csato- landónak tartják.

Ruszinszkó határai tehát még ma sincsenek megállapítva s hogy mennyise tájékozatlan Ruszinszkó nyugati határaira vonatkozólag maga a prágai kormány is, az bebizonyítható az 1924. évi állami költségvetésből,

melyben egész sor beruházás van Ruszinszkó terhére előirányozva.

E beruházások között, — hogy hiteles adatokkal bizonyítsunk —akövetkezők szerepelnek :

1. A homonnai gyalogzászlóalj laktanyájának építésére felvett 2,300.000 korona*

2. A tőketerebesi határzászlóalj laktanyájára felvett 2,800.000 korona.

3. A nagymihályi táborépités befejezésére felvett 1 millió korona.

4. A nagymihályi elemi lőtér felépítésére felvett 700-000 korona.

5. A tőketerebesi lőtér átalakítására felvett 400.000 korona.

6. A homonnai állami faipariskola szakműhelyének toldására felvett 50.000 korona.

Mivel ezek az összegek Ruszinszkó terhére vannak a költségvetésben felvéve, az a kérdés merült fel: vájjon a prágai kormány egyáltalán tudja-e, hogy Ruszinszkó nyugati határai meddig terjednek.

A költségvetés adataiból Ruszinszkóban mindenki azt következteti, hogy a prágai kormány komolyan számol Ruszinszkó jövő helyzetével és a fent elsorolt tételeket már

előre Ruszinszkó költségvetésének terhére i jesztette be. (!?)

Szlovenszkó természetesen nem tiltakozik a beruházások költségeinek ily módon való kirovása ellen, pedig ez is egyik dokumentuma annak, hogy Ruszinszkó határai a mai helyen úgy közgazdaságilag, mint közigazgatásilag lehetetlenek.

Szóval: ha nincsenek is Ruszinszkóban bölények, — de lesznek...

A szociális biztosítási Javaslat a szenátus előtt

Három napig fog- tartani a vita — Habrman beszédet mondott

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása a szén^us mai üléséről —

Prága, október 7.

A szenátus ma Összeült és hozzákezdett a szociális biztosítási javaslat vitájához. Az ülés iránt meglehetős élénk érdeklődés mutatkozott és a szenátorok nagy figyelemmel hallgatták végig a beszédeket. A vita a szenátusban is széles mederü lesz és legalább három napig el fog tartani. Az elnökség is ennyire kontem.plálta a vita idejét.

Az ülést fé Tizenkét órakor nyitotta meg D o n á t elnök. Jaros szenátor, a szociálpolitikai bizottság előadója hosszabb beszédet mondott, amelyet a következő szavakkal kezdett meg: Ebben az épületben több rend- kivüli fontosságú eseménynek voltunk szemtanúi. Itt ült össze a nemzet első képviselete, itt fogadtuk a külföldről hazatérő köztársasági elnököt és itt szavaztuk meg az alkotmány tör vényeket Most pedig ugyancsak e helyen fogjuk megkoronázni a képviselők áznak azt a munkáját, amely a munkások aggkori és rokkantbiztositásáről szól.

Lehetne még módosítani a javaslaton, de nem szabad az idővé! bőkezűnek lenni, mert ha változtatnánk rajta, akkor vissza kellene küldeni a képviselöháznak és ez kitolná a javaslat életbe'épfelésének idejét, pedig erre a javaslatra két millió ember vár.

Ezután részletesen ismertette a javaslatot é<s kérte a szenátust, hogy egyhangúan fogadja el.

Kiucsak szenátornak, a költségvetési bizottság előadójának jelentése után Habr- m a n népjóléti miniszter tartott hosszabb beszédet és bejelentette, hogy

a népjóléti minisztérium nemsokára a nemzetgyűlés elé terjeszti az önálló kereseti foglalkozást iiző egyének kötelező biztosításáról szóló javaslatot.

Majd hosszasan fejtegette a javaslat előnyeit és nagyjából azokat mondotta, amiket már egyrészt a képviselőházban, másrészt a képviselőház bizottságaiban már többször elmondott. Kérte a szenátust, hogy fogadja el. a javaslatot, mert nagy igazságot és haladást jelent a szociális viszonyok terén. Hangoztatta, hogy az állam teljesíti kötelességét a

dolgozókkal szemben és megértéssel viseltetik velük szemben. /

Ezután megindult a javaslat általános vitája, amelynek első szónoka

H i 11 g e n r e i n e r (német keresztény- szociális) szenátor volt. Nagy hibának tartja, hogy a bizottságok nem foglalkoztáik érdemlegesen a beérkezett módosító indítványokkal. A javaslatnak két nagy hibája van. Az egyik az, hogy a munkanélküliség kérdését nem oldották meg e javaslattal együtt, a másik még nagyobb hiba pedig az, hogy

a javaslat növeli a bürokratizmust és táp- í 'Jja a centralizmust, ami ebben az államban annyit jelent, mint a cseh nacionalizmus előretörését és a kisebbségek jogainak a lehetőség szerint való te'jes lecsökkentését.

A javaslatot pártja, bár sok hibája van, elfogadja, mert szociális haladást lát benne.

HI a d i k (német szociáldemokrata): Elismeri, hogy a törvényre ezer és ezer család vár, de a javaslatnaik számos hibája van. Reméli, hogy idővel meg fogják azokat javítani.

J a k u b k a (cseh szociáldemokrata): Egy munkás a cseh-szlovák köztársaságban csak. az- életföntartás költségeit keresi meg. Damokles kardjaként lebeg fölötte a rokkantság és aggkor veszélye. Ezt a lehetetlen állapotot fogja megszüntetni a szociális biztosítási törvény.

Chlume tzky (kommunista): Elégtelennek tartja a javaslatot, amely nem védi meg eléggé a proletariátus érdekeit. Pártja a javaslat ellen fog szavazni, mert

a munkásság úgy érzi, hogy szemfényvesztés mindaz a sok dicséret, amellyel a javaslatot elhalmozták.

Tihor (cseh iiparospárti): Nagyjelentőségűnek tartja a javaslatot, figyelmezteti azonban a kormányt a nagy pénzügyi terhekre és arra, hogy ezek fedezéséről gondoskodni kell.

Az elnök félbeszakította a vitát és Hav- lena beszéde után az ülés véget ért*

A szentáus legközelebbi ülését holnap délelőtt 11 órakor tartja.

Csütörtök: PÉTERFY TAMÁS: A kőrispatak!

gyógyító.

Péntek: MONTÉ RÓZA: Souvenir. (Vers.) Szombat: SEGESDY LÁSZLÓ: Rémületorszáf.

Vasárnap: FALU TAMÁS: Volt egyszer . . .

(Vers.) — KERSÉK JÁNOS: Az Élet. (Vers-) — GLIN: Temebria őszi estéje.

A csndad®kt©r

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti íárcája — írta: Somlay Károly.

Daru, a század kedvenc pejkója egy bravúros ugrásban lesántult. Tehát mint szolgálatra alkalmatlant, rázós paripát kimustrálták a svadronybó! és eladták a hosszúlábú Jankura Misoj bátyónak*

Itthon, Hlobokán elég tűrhető állapotba csöppent a négylábú obsitos. Anyaszéna, bükköny, csalamádé, zabocska és egyéb ió- esemege annyi termett a Sztregova-hegy alatt, hogy nem kellett félnie Darunak az Ínségtől. Szedte is magára a hajat. Fényes lett a szőre, rriirft a tükör

A jómodorért csak annyi ellenszolgáltatással tartozott, hogy naponként kihúzta Jan- kura bátyó szekerét a Tiszovnyik-patak mellé a mezőre. Addig, mig az öreg Jankura kapálta a krurnplicskát és a kukoricát, Daru csipegetett, torkoskodott a patak mellett Al- konyodás után megint haza cipelte a szekeret a faluba, aztán lepihent az istállóban a friss alomra.

Hónapok múltak el a Daru felett ebben a csöndes színekurában. Egyetlen hanggal sem adta jelét, hogy nem volna megelégedve a sorsával és annyira összecimborált a gazdájával, hogy ez még a kenyerét is megosztotta a sánta obsitossal.

— A katonaságnál sántuií le u Dani; ü

véle hát nem lehet úgy bánni, mint holmi paraszti gebével, — gondolta a vén Jankura Misoj és mosolyogva simogatta a lovacska szőkehamvas sörényét.

Hanem az ármányos Daru is beigazolta a régi közmondást, hogy asszonynak, lónak nem szabad hinni.

Szombat este, — mivel vasárnap nem kell mezei munkára menni a Tiszovnyik mellé, — Misoj gazda pipát dugva a kalapzsinór mellé, vállára dobta a rongyos kabanyicát. lábára szijjazta a bocskort és kötőféken kivezette a pejkót a Sztregova lankáira legelni.

Istenem, milyen gyönyörűség idejárni az erdős Sztregova alá, a hlobokai tótok sziklája alá • . . Hiába csúfolják a szomszéd faluban lakó palócok a hlobokai tótokat meg a Sztregovát: olyan gyertyánok, bükkök és nyirfák nem teremnek sehol másutt, csak a Sztregova gerincén.

A pajkos palócok mégis azzal csúfolják a. hlobokai atyafiakat, hogy a Sátán annak idején a Sztregova tetejére vitte volna fel Uramjézust, hogy felkínálják néki ajándékul a világot. A bolondos mesének voltaképpen abban rejlik a méregcsirája, hogy a ravasz Sátán rátétté volna a farka bozontos bojtját Hlobokára; mert attól tartott, hogy ha a Mester megpillantja a Sztregova csúcsáról a nyáron fülig poros, ősszel térdig sáros falucskát: tüstént elmegy a kedve a világ birtokolásától.

Ezt természetesen csak a palócok mesélik a hlobokai atyafiakról; tehát egy betűnyi igazság sincsen a mesében. Mert a Sztregova mégis szép; kiváltképpen ha a csengős Daruval ballag ki az ember a hegy alá nyári estéken, hogy ott éjszakázzon a Ti- ■^ovnyik nefelejcses partjain.

Misoj bátyó hát kipányvázta a paripát a fűre; aztán rágyújtott a kuríanyeüi kis zá- pekütykára. hanyatt feküdt a halinán és nézegette az égen futó fehér országutat, amelynek eleje sincsen, vége sincsen. Nézegette a sziporkázó csillagokat és hallgatta a lovacska nyakán csilingelő csengőt. Csak nézde- gélt az öreg Misoj, csak fülelt és szipákolta a pipácska füstkarikáit. Maga sem vette észre az édes elfelejtkezésben, hogy elaludt. A szellő pedig boronálgatta hosszú, ősz haját és mesélgetett a régi időkről, mikor még a Marinka olyan fiatal volt, hogy át tudta volna ugorni a Tiszovnyik vizét is . . .

Már fütyültek á rigók és a pirosfejü fakopáncsok is már javában kalapálták a re- ves bükkök asszuágait, mikor Misoj bátyó fölébredt. Hajnalodott. Az erdőben őzek futkostak a tenyéren; az árpavetés szélén meg két nyúl bakfittyeit a harmatos fűben. A nyirkos levegőben * néhány vadgalarnb repült a patakra. A magános határfa koronája felett rétisas terített. Mindenféle állatot lehetett látni, csak a sánta pejkónak nem volt sem híre, sem hamva.

— Daru, Daru! . . . Szálka akadjon a torkodon, merre vagy? — dörmögi a vén Jankura és tenyerét a szeme fölé görbítve vizsgálja a határt, hogy hová is lett a Dani.

De hasztalan járta be a Tiszonyik partjait; hasztalan tette tiivé az erdőt: sehol nem 'ehetett találni a hálátlan jószágot.

— Hátha haza sántikált a poklok pozdor- jája? — villant meg a gondolat a zsiros kalap alatt és sietett az öreg Misoj a falu felé.

De Hlobokán sem tudtak semmit a Daru felől.

— Bizonyisten megverem a sánta dögöt, ha megtalálom, — boszankodott mérgében a vén Jankura, pedig nem volt hörcsögös ember.

Haneni a lovacska úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. A beste állat ... A hektikus. sánta féreg . . . Felzabálja a sok finom szénát, szecskát, zabocskát. aztán búcsút mond a kapufélfának. A nehézség cifrázza ki a. füiegornbjnt! Szolgabiróhoz, csendőrhöz a világért sem menne Misoj gazda, hogy bejelentse a kárt. Inkább átballag a szomszédba, j Pálosdra. Ebben a palócfaluban lakik egy 1á-j tóasszony, egy szent özvegy; ez maid meg-*

Budapestre érkezett József Ferenc főherceg feleségével

Ünnepi fogadtatás — Csernoch hercegprímás megáldja a fiatal párt

Budapest, október 7.

(Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) József Ferenc főherceg, akinek tegnap volt esküvője Sibyllenortban Anna szász királyi hercegnővel, ma délben hajón Budapestre érkezett feleségével együtt. Az Eötvös-téri hajóállomáson ott volt a főhereegi család, a kormányzó, a kormány és a főváros küldöttségei, számtalan előkelőség és tízezer főnyi közönség. József főherceg ma- huszártábornagyi egyenruhában jelent mcW mig Auguszta íőhercegasszony ezüst szálakkal ékesített ruhát viselt. Amikor a hajó befutott a kikötőbe, tízezer torokból harsogott fel az éljen.

Karonfogva lépett le az uj pár a hajóról. József Ferenc főherceg daliás alakját magyar imszárszázadosi egyenruha fedte, feleségén pedig tolldiszes arany lumékosztüm volt. A lelépő fiatal főherceget ed óbb atyja üdvözölte, majd küldöttségek járultak elébe. Egymásután üdvözölték a kormányzó, a kormány és a főváros képviselői. A főherceg érces hangon válaszolt az üdvözlő beszédekre. Hangoztatta, hogy minden gondolata és érzése a magyarságé s azt tekinti legfőbb céljának, hogy fiatal feleségét:1 a száz királyleányt, is megtanítsa a magyarok szeretetére. Az ö élete magyar földből sarjadt és családja azért lett magyarrá, mert megszerette ezt a népet, amely annyit szenvedett és meggyőződésből vallja magát magyarnak.

A fiatal főhercegnét, aki magas szép asszony, nemes vonásokkal, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének elnöknöje üdvözölte. A szász királyleány magyarul válaszolt az üdvözlésre, tisztán beszélt, alig érzett kiejtésén az idegenes akcentus. Kijelentette, hogy minden vágya az, hogy jó magyar asszony legyen belőle. Zugó éljenzés csapott föl erre a kijelentésre.

A fiatal pár ezután a Mátyás-templomba vonult, ahol ünnepies istentisztelet volt, amelyen Csernoch János hercegprímás személyesen adta áldásai az uj párra. A templomot szinültig megtöltötte az előkelő közönség. Ott volt Horthy Miklós kormányzó, József főherceg és Auguszta főhercegasszony, valamint Gizella főhercegnő férjével: Lipót

bájor királyi herceggel. Mig a menet a Mátyás-templomba vonult, az utat végig ünneplő tömeg állta körül, virágokat szórtak a fiatal főhercegi pár lábai elé és repülőgépek keringtek a menet fölött hatalmas őszi rózsákat szórva rajok. A templomban ott volt a magyar arisztokrácia minden számbavehető tagja és több idegen követség is képviseltette magát.

mondja, hogy hol kell keresni azt a ceíet lovat.

A palócok falujában azonban kárba veszett a fáradsága, mert a látó-asszony még a télen meghalt.

— Most mitévő legyek? — töprengett bujában Jankura bá* és befordult a korcsmába, hogy bánatát felejtse a félliteres mellett

A korcsmában egy sandaszemü, szurtos- képü palócot talált, akinek el is panaszkodta a baját. Csakhogy akár a gyargaló szeleknek mondta volna el a szive keserűségét, akár ennek a sanda embernek; mert az egyetlen szót sem értett tótul. Viszont Misoj gazda sem konyitott a spanyol grammatikához.

— Nyilván beteg a szegény, tót- Mán alig áll a nyakán a gégeszoritókendő, olyan vékony a nyaka, — gondolta a pálosdi ember és eligazitotta Misoj gazdát a körorvoshoz.

Az orvos szokott nyájassággal fogadja a pácienst, aki alázatosan, meggörnyedve, emigyen adja elő jövetele okát:

— Sztratioszum konya, pán velkomozs- ni . . .

Ha a doktor ur tudott volna tótul, megértette volna, hogy Misoj bátyó a ló elvesztését panaszolja; vagyis ló-baj miatt panaszkodik. Csakhogy a doktor ur annyit sem értett a tót nyelvből, mint a falusi harangozó a szasszanida dialektusból. Tehát joggal következtette, hogy az öreg valami testi nyavalyáról uyög&csél; vagyis meg kell állapítani a kórismét.

Levetkőzteti hát a pácienst; mellét és a hátát megkopogtatja, kihallgatja. Az érveréseket megfigyeli; kiöltteti a nyelvét és végül megállapítja, hogy az érverések heveny gyomorbajra engednek következtetni.

— Hyperpyretícus láz van jelen. A test normális hőfokát felülhaladó hőmérséklet van jelen. Gyomorhurut, lndigestio, — szól a doktor ur, mikor befejezte a diagnózist és a betegség, eredményesnek ígérkező kezelését taxüvák alkalmazásával véli végrehajtani.

Csak még azon tűnődött, hogy a gyógy-