Prágai Magyar Hirlap, 1924. október (3. évfolyam, 223-248 / 671-696. szám)
1924-10-31 / 248. (696.) szám
% Péntek/október 31. kifejtette az egész ugynevezett arbitrázs kéress.'.. E! bán árvái ~a hé;A a felek elismerjék ezt a nemzetközi fórumot a saját iigvíiVh-n üLHkes bíróságnak. Minthogy ezt az elvet a népszövetség elfogadta, ez azt jelenti, hogy a népszövetség tagjai a béke politikájának útjára léptek, Franciaország is ehsmerte ezt a kompetenciát és a cseh-szlovák kormány is készséggel járult hozzá ahhoz. Az illetékes minisztériumok most foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy a jegyzőkönyvet miképpen lehetne a gyakorlatban is keresztülvinni. Az arbitrázs második eleme a népszövetségi tanács, amely a jegyzőkönyv szellemében dönt a vitás esetekben. Ha az első kísérlet csődöt mond, akkor a feleket felhívják, hogy a vitás kérdést a nemzetközi bíróságnak adják át, vagy döntő eljárás alá bocsássák. Ha a felek ezt elutasítják, az ügy ismét a népszövetségi tanács elé kerül, amely azt vagy egyhangúan és végérvénnyel elintézi, vagv pedig átadja a nemzetközi döntőbíróságnak, amely szavazat- többséggel dönt. A Heket a döntőbíróság határozatai kötelezik. Ez egészben véve egyszerűnek látszik, a valóságban azonban rendkívül összetett. Igen hosszú tárgyalások eredménye az a meghatározás is, amely szerint támadó félnek tekintetik az. amelyik katonai intézkedésekkel, nyílt erőszakkal igyekszik magának elégtételt szerezni, továbbá támadó félnek tekintik azt, aki megtagadja a vitás ügynek a népszövetségi tanács és a döntőbíróság elé való utalását, vagy pedig nem veti alá magát a döntöbíróság Ítéletének. Á genfi jegyzőkönyv az államok véd© szerződése A paktumban azok a szankciók foglaltainak, melyeket a jegyzőkönyvben nem lehetett pontosan körvonalozni. A jegyzőkönyv mindenfajta szankciót megenged: gazdasági, pénzügyi és katonai szankciót. Ennek következtében a jegyzőkönyvet az államok védő szerződésének lehet nevezni. A szankciók gyakorlati megvalósítása mindig az illetékes kormány kezében marad. A népszövetségi tanácsnak munkája csupán az ellenőrzésre és a tanácsadásra szorítkozik. A paktum és a jegyzőkönyv között az a különbség, hogy a jegyzőkönyv szerint az államok kötelesek alávetni magukat a kiegyezkedö eljárásnak és kötelesek részt- .venni a közös akcióban, valamint kötelesek gazdasági és katonai erejüket rendelkezésre bocsátani. A regionális szerződések Benes ezután a regionális szerződésekről beszélt. A genfi jegyzőkönyv, elismeri, mondotta, a cseh-szlovák köztársaság eddigi úgynevezett szerződéses politikájának jogosságát és helyességét. Az összes ellene felhozott érvek elesnek és már a cseh-szlovák állam részéről más' külállamokkal kötött szerződések is elegendőnek mutatkoznak arra, hogy a háborús veszély elkerültessék. A jegyzőkönyv utolsó elve a leszerelés kérdése. Ezt azonban még hosszadalmas előkészületeknek kell megelőznie. Az előzetes tárgyalásokkal lehetővé kell tenni azt, hogy az akció következtében, az általános közbiztonság emelkedjék. Kiemeli, hogy különösen a veszedelmes földrajzi fekvésű államoknak szükségük van arra, hogy a leszerelési konferencia összehívása előtt pontosan közöljék velük azt a katonai erőt, amelyre szükség esetén számíthatnak, hogy ezek figyelembevételével dolgozhassák ki pontos indítványaikat. Bsiies dicséri önmagát Az egész jegyzőkönyv világpolitikai jelentőségű, , amely teljesen megváltoztathatja a nemzetközi politikai élet feltételeit, ha valóra válik. Azonban nem szabad a jegyzőkönyvet túlértékelni sem. Tagadhatatlan, hogy a cseh-szlovák köztársaság részére, mint kis állam részére igen nagy előnyöket biztosit. Ezután azt mondja Benes, hogy a cseh-szlovák politikát mindig a népszövetség szeretete hatotta át és a jövőben is a népszövetség eszméit fogja szolgálni. Nem volt tehát semmi szükség arra,' hogy az eddigi politika irányelveit megváltoztassák akkor, amikor a jegyzőköny előkészítésén együtt dolgoztak és azt elfogadták. — Mi vagyunk tehát előmunkásai a békéltető világeszmének — mondotta — amit gyakorlatilag is beigazoltunk az Ausztriával, Lengyelországgal és Francia- országgal kötött szerződéssel. Továbbra is ki fogunk tartani a béke eme politikája mellett. Az orosz és lengyel kérdés Ez után vázolja a kisantantnak (Jeniben kifejtett egységes működését és fellépését. Az összes kérdésekben a legszorosabb együttműködést fejthette ki a kisantant, főképpen azonban az ismertetett jegyzőkönyv és katonai leszerelés kérdésében. Az úgynevezett orosz kérdésben a kis antant tagjai továbbra is megőrzik a teljes szabad kezüket a Belgrátíban kötött megegyezés értelmében. A Lengyelországgal való kapcsolatokról kijelenti Benes, hogy a Cseh-Szlovákia és Lengyelország közötti helyzet az utóbbi időben bizonyos mértékben tisztul és ennek következtében remélni lehet, hogy az eddig még elintézetlen kérdésekben sikerülni fog a legteljesebb megegyezést létrehozni. Géniben hosszas tárgyalásokat folytatott Skrzin- sky lengyel külügyminiszterrel, azokról a kérdésekről, amelyek a két állam kozott még fenálló gazdasági és pénzügyi vitás kérdések liquidálására vonatkoznak. Az eddigi tárgyalások teljesen objektiven és barátságos mederben folytak mindkét fél részéről és a közel jövőben megtartandó, szakértői konferencia lesz a Lengyelországgal Genfben folytatott tanácskozásoknak a betetőzése. A magyar tárgyalásokról Ausztriával és Magyarországgal is kedvező mederben haladnak a tárgyalások. Ausztriával éppen a legutóbbi napokban fejeződtek be a tanácskozások, amelyek lehetővé tették azt, hogy Becsbe utazzék és visszaadja Seipel kancellárnak Prágában tett látogatását Magyarországgal hasonló mederben kívánja lefolytatni a tanácskozásokat, mint Ausztriával tette, majd részletesen beszélt kereskedelmi politikájáról, amelyben szigorúan és pontosan kidolgozott terv szerint járt el, amidőn a kereskedelmi szerződések hálózatát kibővítette. Különösen nagy súlyt helyez a szónok a vámtarifa szerződésekre, amilyent például Olaszországgal kötött és amilyent a közel jövőben Ausztriával fog kötni. Bejelentette, hogy teljes gőzerővel dolgozik tovább a Japánnal, Belgiummal, Spanyolországgal és Törökországgal kötendő kereskedelmi szerződéseken. Csefe-SsÜovákia, a nyugat és Németország A cseh-szlovák köztársaságnak Angliával és Franciaországgal való viszonyáról beszélve azt hangoztatja a külügyminiszter, hogy a mindkét államhoz való igazán szives és jóbaráti viszony egyáltalán nem változott. Genfben -együtt dolgozott e ké+ állam kiküldöttjeivel és ott megá,iapitott?j hogy a harmónia éppen olyan teljes, mint a múltban volt és ez a jövőben is a legteljesebb mértékben fog érvényesülni. Ugyanez vonatkozik Olaszországra is. Németországot illetően Benes megállapítja, hogy februári expozéjában elmondott feltételek tényleg bekövetkeztek, mivel a jóvátételi probléma a Dawes- féle tervezet elfogadásával nyert elintézést. Németország most jutott tulajdonképpen Franciaországhoz való viszonyát illetően uj békeállapotba. Közeledni igyekszik a népszövetséghez is és ezzel együtt akar működni. Mindezek a szimptornák azt mutatják, hogy Németországban uj szellem kezd uralomra jutni, amely reméli, hogy a mostani választásokkal meg fog erősödni. Ha a Dawes-féle tervezetet lojálisán kész Németország teljesíteni, akkor lehet beszélni a német—francia viszony hosszú krízisének befejezéséről. Cseh-Szlovákia és Németország között nincsenek vitás kérdések, a politikai és gazdasági kapcsolatok jók és reméli, hogy a jövőben is ilyenek fognak maradni. Ezután annak a véleményének adott kifejezést, hogy Németországnak a népszövetségbe való belépésé kívánatos és előmozdítja az európai konszolidációt. Európa a béke felé halad Általában azt mondhatná, hogy Európa politikája uj fázis felé közeledik, az európai viszonyok általában konszolidálódnak és az egyes nemzetek belső válságai, amelyek tulajdonképpen a háború szomorú örökségei, fokozatosan elintéződnek, ugy hogy Iépésröl-lépésre közeledünk a békés állapotokhoz. Mindenütt megnyilvánul a béke és a nyugalom utáni 'ágy. Hajlandó elősmerni de jure Oroszországot Ebből a szempontból vizsgálja a saját álláspontját Szovjetoroszországgal szemben is. Az a tény, hogy Franciaország és Anglia de jure már elismerték Oroszországot rendkívül nagyfontosságu politikai esemény, de egyidejűleg az uj helyzetnek a szímptomái is. Magunk is e! vagyunk határozva arra — mondotta —, hogy alkalmas pillanatban de jure elismerjük Szovjetoroszországot, természetesen azzal a feltétellel, ha a szov- jetkonnány szintén tekintetbe veszi az európai államok által elismert és elfoga- ós a ^mzethözi szerződésekben to- íekíetefí állapotokat. Szovjeíoroszország elismerésének kérdését az érdekeit tényezők már fontolóra vették és az erre vonatkozó előkészületi munkálatok is megkezdődtek. Hangoztatta Benes. hogy ebben a kérdésben mindenféle belső és külső nyomást már eleve is elutasít és teljesen szabadkezet akar a további tárgyalásoknál. Az Oroszországhoz való gazdasági viszony egyébként jó és nem hiszi, hogy ezen a téren a közeljövőben nagyobb változások lesznek. Meg van arról győződve, hogy az európai állapotok fejlődése Oroszországra is hat, amely most szintén egy uj belpolitikai fázisba kerül. Azt várja Benes, hogy a közeljövőben hivatalos lépések is fognak történni Cseh-Szlovákia és Szovjetoroszország közeledését illetően. A kommunista internácionálé súlyos krízisen esett át, ezt azonban nem akarja túlbecsülni, mivel a kommunizmus kriz;sen megy át minden államban az euróoai állapotok fejlődése következtében. Oroszország végleges elismerése az események további fejlődésétől függ. Ezután elfogadták Nossek dr.-nak azt az indítványát, hogy Becka és Benes expozéja felett vitát tartsanak és azt nyomban megkezdjék. Az elnök erre az ülést délután két órakor felfüggesztette és folytatását három órára tűzte ki. Megindul a külügyi vita Az ülést három óra tizenöt perckor nyitotta meg Tomasek elnök és nyomban megindult a két miniszteri expozéról a vita. Az első szónok Juriga Nándor dr. (szlovák néppárti) képviselő volt, aki rövid deklarációt terjesztett elő. Tiltakozott az ellen, hogy október 30-át, a szlovák nép nemzeti ünnepét a cseh-szlovák kormány és a cseh-szlovák közvéleA Kazinczy Társaság képző és iparművészeti kiállítása — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Szikiay Ferenc dr. A Kazinczy Társaság célul tűzte ki, hogy Szíovenszkó magyar luilíurerőit egységbe tömöríti. Az első lépést ennek a célnak a megközelítésére a képzőművészet terén tette meg, megkereste az összes képzőművészeti egyesületeket s egyes művészeket, hogy ve- gv>-m:.k részt a 25 éves jubileuma alkalmával rendezett kiállításon. A művészek megértették a hívó szó nagy fontosságát s a legnagyobb készséggel bocsátották müveiket a Kazinczy Társaság rendelkezésére. Sajnos, hogy a különben ideális világításu kiállítási helyiség szűk méretei nem engedték az egyes festők nagy í/obszabásu részvételét s így a kiállítás inkább Ízelítőt tudott adni a szloven- szkói képzőművészet értékeiről, nem teljes képet. A megnyilatkozás még c szűk korlátok között is impozáns, a kiállított müvek tanúságot tesznek arról, hogy a szlovenszkói képzőművészet végtelenül gazdag, — talán gazdagabb is, mint amilyet a közönség mai, elhanyagolt Igényei és lerongyolt gazdasági helyzete elbír. A kiállítás zsűrimentes volt. de a legszigorúbb bírálóbizottság se igen tudott volna kivetni valót találni a beküldött müvek közt. A kiállítás nem képvisel egyes irányokat, a régi iskola, akadémikus tudásu hívei megférnek a legújabb festészeti irányok uj útkeresésével. Harminckilenc festő és öt szobrászművész vesz részt a kiállításon. A szűkre szabott hely nem engedi, hogy minden egyes művészt érdeméhez képest méltányoljunk, csoportokba kell összefognunk az anyagot hogy legalább átnéz etet nyerjünk róla. í. Olajfestmények: A kiállított olajképek nagy hányada tájkép. Örömmel konstatálhatjuk, hogy minden tájképfestő kti- lön-kü'lön egyéniség, akiket nem lehet sablonok szerint megítéli, valami irányhoz beskatulyázni. A természet élesszemü megfigyelésétől s hű visszaadásától kezdve (Bánó Dezső, Jordán Miidós, Rákosi Ernő Eperjes, Mako- vics Jenő Rimaszombat, S eh affér Gusztáv. Mack Lajos Pozsony, Benczúr Béla Jekelfa- lu) az impresszionisztikus téma összefogáson át (Longino Rafael Gölnicbánya, Lenhard György Komárom), a természeti témának valami eszme szolgálatába állításáig (Basilides Barna Komárom, Gwerk Ödön Selmecbánya) a tájképfestés minden iránya képviselve van. Különösen kiemelkedők a tájképek közül Kö- szeghy Winlder Elemér (Lőcse) tátrai képei, melyek a hig, kristály levegő törését csodás harmóniába tudják hozni a kép kifejező erejével és igazságával, — hatalmas alkotás Angyal Géza (Körmöcbánya) „Hegyszakadé- ka“-a, mely a természet megrázó erejét adja vissza elemi erővel, — Flalász-Hradil Elemér (Kassa) levegős, egyéni meglátásu firenzei képei. A figurális képek is a műfaj és a kifejező erő széles skáláját mutatják. Portréban határozottan legerősebb Boruth Andor (Tátra- széplak). Lágy, meleg tónusa, határozott, egyszerű ccsetkezelése, mindéi) konvención való felülemelkedése biztosítják neki az elsőséget. Erős kézre vallanak Basilides Sándor és Barna egy-egy önarcépe, Angyal Géza „Öreg ember“-e és „Spanyol nő“-je, valamint Schubert Gyula (Pozsony) fiuarcképe is. A portré és figurális kompozíció mesgyé- jén jár Flache Gyula (Besztercebánya) három nagy vászna. A „Pipázó öreg" eleven szinpompája kap meg, a „Nő korsóval" egy kissé túlozza a színben kifejezett formák konturos összefogását, ez sokkal tökéletesebben sikerült a „Cigánynő" című képén. — Ide kell besoroznunk Mousson Tivadar (Nagymihály) mozgásban rendkívül eleven, színben kifejező tarkaságu vásárképeit, melyek mozgalmasságukban is mindég egységes hatást keltenek. Erősen akadémikus modorban, de egyéni erővel vannak megfestve Kurth Miksa (Eperjes) kompozíciói (Úrvacsora, Interieur, Búcsú stb), a kollekcióból szinte kirí Krisztus cimü képe, mely határozottan engedmény a közönség ízlésének. — Ijjász Gyula (Ungvár) „Szent test" cimü képe vallásos áhítatot lehel, kompozíciója íjagy tehetségre vall. Nagy értéket kölcsönöznek a kiállításnak Kieselbach Géza állatképei. Biztos tudás, üde sziliek jellemzik, a formákat nem aprózza el, de széles ecsetkezeléssel fogja nagyobb egységbe, anélkül, hogy evvel elvesztené az állati test lágy formáinak hatását. II. Grafika: Természetim akvarell tájképeivel Nagy Antal (Komárom), Thaisz János (Érsekújvár), Völkel József (Pozsony) válnak ki, ezeknél sokkal jelentősebbek az akvarellfestésben a kompozíciók. Itt két rendkívül figyelemreméltó tehetségről kell említést tennünk, az egyik Ticliy Kálmán (Rozsnyó), a másik Marmos Károly (Komárom)- Az ember szinte nem is tudja, mit csodáljon képeiken, n biztos rajztudást, a csodálatosan költői térmegoldást, vagy az eszmei tartalmat. Tichy talán erősebb kezű. Marmos finomabb vonalvezetésű. Tichyben erős a humorra, sőt szatírára való hajlandóság, Harmos a mesék tisztult világába emelkedik szinte korlátlan fantáziájával. Mindketten külön tanulmányt érdemelnének. — Mellettük sem halványulnak el Frech Károly (Pozsony) Mars, Venus és Saturnus cimü personifikációi, sem Ladvenica János (Pozsony) Démon cimü képe. — VVeyde Gizella (Pozsony) forrongó tehetség, aki egyelőre nem jár a saját utján, de sokat igér. Szénrajzban Gergely Tibor (Alsókört- vélyes) kelt figyelmet, némileg a modern orosz festők formáit leste el, azonban azok expresszionisztikus eszmekeresése nélkül. Egyetlen képpel, de méltóképpen szerepel Sípos Béla (Kassa) „A tékozló fiú legendája" cimü formákban gazdag tuss-kompo- ziciójával. A sokszorosító művészetben Hermély Viktor (Körmöcbánya) tökéletes technikájú figurális és Nagy Márton (Komárom) finom vonalvezetésű architektonikus rézkarcai, valamint Krizsán hangulatos monotipiái kapják meg a nézőt. III. Szobrászat. A szobrok és plasztikai müvek legnagyobb részét Pozsony szolgáltatja. Kühmayer Róbert anyagszerü, mégis hajlékony vonalú „Éva" cimü faszobra. Murniann József finom müvii bronzplakettjei és Pietája, Mack Lajos drámai erejű terrakottája („Menekülök"), Riegele Alajos gipszei mind értékes alkotások. Sok melegség van Szveteney Antal (Szliács) márványszobrában is. !V. Ipar m üveszet. Az iparmű veszetnek, női kézimunkának külön terem jutott. Egyéni tervezetekkel és kész munkákkal
