Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)
1924-09-16 / 210. (658.) szám
\ I 2 Kedd, szeptember 16. Molnár Béla ropirata „Az emigráció Iiquidálásáról„ Szlovenszüó, szeptember 15, Rendkívül érdekes és értékes poiitikai tanulmány jelent meg Kassán egy 28 oldalas füzet alakjában. A füzet cinre: „Az emigráció liquidálásárór, Írója Molnár Béla dr., volt magyar országgyűlési képviselő. Egy hosszú és tekintélyes politikai múlt tapasztalataival rendelkező magyar politikus őszinte, élesen találó, becsületesen magyar s aktualitásánál fogva páratlanul érdekes politikai megállapításaival találkozunk a füzet minden oldalán. Az emigráció leplezetlenül őszinte és bátor kritikája mellett megtaláljuk benne az utódállamok magyar zsidókérdésének félreérthetetlenül világos jellemzését is. ami a szlovenszkói és ruszinszkói újságolvasó közönség különös érdeklődésére tarthat számot. Az emigráns politika kritikája során Molnár Béla röpiratában találóan mutat rá arra a tényre, hogy az emigránsok nem annyira meggyőződésből, mint inkább személyes bosszuérzetbö], vagy éppenséggel más foglalkozás hiányában keresetszeriien vetették magukat a nragyarországellenes politikai akciókra. Hogy nem a jogrendbe és a demokráciába vetett meggyőződés vezette őket Magyarország ellen, azt legjobban bizonyítja az a, ma már történelmi tény, hogy „miután az utódállamok minden oldalról szorongatott magyarsága nem volt hajlandó az emigránsoknak Magyarországon való re aktiválása érdekében sikraszállni, az emigránsok mindenütt uni sono az elnyomó kormányok soviniszta, imperialista és szélsőségesen nacionalista politikájának szolgálatába és zsoldjá- ba szegődtek11. „Telekiabálták a világot az utódállamok „demokráciájának11 dicséretével s a magyargyalázásért megfelelő kormány- támogatásban részesülve igyekeztek az itteni magyarságot saját hatalmi céljaikra kihasználni s az emberi, kulturális és béke- szerződésben biztosított egyéb kisebbségi jogaiért küzdő magyarság egységes frontját megbontani.11 (Lásd legutóbb a Csánki-párt szintén emigráns vezetőinek tevékenységét!) Ezt az erkölcstelen és haszonleső „emig- cációs politikát11 Molnár körülbelül röviden igy foglalja össze: — Az emigránsok az utódállamok hálás kormányainak oly módon igyekeztek szívességet és szolgálatokat tenni, hogy a magyarországi állapotokat állandóan szidalmazták, a magyarországi viszonyokról a sajtóban olyan kitalált, vagy valódi híreket terjesztettek, amelyek alkalmasak voltak Magyarország jóhirnevének és hitelének a külföld előtti aláásására s egyúttal a kisan- tantnak Magyarország bélügyeibe való beavatkozásra irányuló terveinek az előmozdi- Üására. Az emigránsok ezen — nemcsak a magyar kormány ellen, de kimondottan Magyarország ellen irányuló — tevékenységükben nem irtóztak a rágalmazás, a de- mmciálás és a kémkedés eszközeitől sem; az emigránsok soraiból rekrutálódtak az utódállamokban a magyarságot üldöző hivatásos agent provokátorok legdíszesebb alakjai is cs emigránsok voltak azok is, akik vállalkoztak arra a gyászos szerepre, hogy a kisan- tant magyafországellénes akcióiban a külföld előtt reájuk, mint „magyar" tanukra hivat- kozhassék. Részletesen ismerteti Molnár az emigrációnak utolsó, leggyászosabb, a magyar nép millióinak szenvedéseit állandósítani kívánó ama nagy akcióját, amelyet a leglehetétle- nebb módokon Magyarország gazdasági talp- raállása, a nemzetközi kölcsön és a szanálási program sikere ellen kifejtettek. Ennek az akciónak teljes balsikere egyúttal elvezetett az „emigráció liquidálásához"! Miután Magyarország megkapta a külföldi kölcsönt és Magyarország gazdasági konsziládicióját immár maguk a nagyhatalmak és a népszövetség garantálják, teljesen megszűnt annak a lehetősége, hogy Magyarországon rendszer- változást kívülről csinálhassanak, — nevezetesen, hogy az emigránsok a kisantant segítségével a hatalomhoz jussanak. Így áilván a helyzet, az emigrációnak úgynevezett „lét- Jöltételei“ véglegesen megszűntek, ami egyet jelent azzal, hogy az emigráció teljes fölbomlása és megszűnése önönmagátől rövidesen végbemegy. Az emigráció rövid történelmének megírása során Molnár Béla hol komoly kritikai erővel, hol gyilkos szarkazmussal jellemzi Jászi, Göndör, Kunfi és a többi vezér emig- rációs működését. Nem utolsó érdekességei a röpiratnak azon szakaszai sem, amelyekben Ignotusnak az emigrációt védő vezércikkeire reflektál. Molnárnak a tárgytól el-clkalandozó fejtegetései állandóan kitérnek a magyarországi eseményekre is. Ezek a kitérések ugyan a tanulmány egységének a rovására mennek. azonban alkalmasak arra, hogy az író közismert liberális felfogását igazolják. Amint nem helyesli a kommunizmus és az emigráció bűneit, úgy nem talál védőszavakat az ugyne- vett „keresztény kurzus" nevében elkövetett erőszakosságok mellett sem s helyesen jegyzi meg, hogy az önbíráskodásnak, a nekivadult emberi szenvedélyek kitörésének a vörös Berlin, Szeptember 15. A mai kabinetülésben, amely az első a londoni egyezmény aláírása óta, különösen az árle szállítási akcióval fognak foglalkozni és ki fogják nevezni a birodalmi vasúti társaság igazgatoBudapesí, szeptember 15. (Budapesti szerkesztőségünk lelefonje- lentése.) A letartóztatott bajor fiatalemberek ügyében a rendőrség megállapította, hogy mindhárman tagjai voltak a híres Consu! szervezetnek, Magyarországba hamis útlevelekkel jöttek és álnevek alatt rejtőzködtek itt. A fővárosban titkos összejöveteleket tartottak és főcéljuk az volt, hogy egyik-másik magyar egyesülettel fölvegyék azt az érintkezési módot, amellyel megteremthetnék Magyarország és Németország között a Consul szervezeti kapcsolatot. A főkapitányság a letartóztatott fiatalemberek lakásán házkutatást rendelt el, amely alkalommal több fegyvert és revolvert foglaltak le náluk. A nyomozás során megállapították azt is, hogy a bajor fiatalemberek Budapestre való érkezésük után az Ébredő Magyarok Egyesületének Sörház-utcai épületében jelentkeztek. Egyes lapok értesülése szerint a bajorok elmondották, hogy határozott megbízatással jöttek Budapestre és az volt a céljuk, hogy Budapesten is megalakítsák a Consul szervezetet, illetve a kampőske- resztesek szövetségét. Olyan fegyveres szervezkedést akartak itt is végrehajtani, amilyen szervezetük odahaza van. Toborzás céljából már érintkezésbe is léptek több jobboldali radikális egyénnel. A bajorok vezetője Werner Ábel, volt német katonatiszt és mellette Bartl Arnold és Kiihrmann Károly működtek. A rendőrség tovább folytatja a nyomozást azoknak a bajoroknak a fölkutatására, akik a rendőrség sejtése szerint hasonló célból jöttek Magyar- országra és a vidéken rejtőzködnek. A bajorok terveik végrehajtására meg akarták nyerni Héjjas Ivánt is, de Héjjas nem akart találkozni velük. A bajorok a rendőrségen azzal is védekeztek, hogy Magyarországon nem akartak puccsot előkészíteni, hanem az volt a céljuk, hogy a németajkú lakosságtól pénzt gyűjtsenek a bajorországi kampóskeresztes mozgalom támogatására. Tegnap délután újabb házkutatást tartottak Wernerék lakásán és ekkor térképeket, terveket és különféle parancsokat találtak. A legérdekesebb az az okmány volt, amelyet Ludendorfí állított ki és amely a horogkeresztes mozgalom megszervezését írja elő. Ezidöszerint a kampóskereszíeseket Északnémetországtól Magyarországig egyremuraiürli bukása után jelentkezett s annak reakciójaként bekövetkezett szomorú esetei eredményezték azt, hogy vörös gyilkosságokról ma már senki sem beszél, hanem néhány tucat emigráns -- mint magyar hazafi —- telekiabálhatta az. internacionális sajtó révén a magyarországi fehér terror rémtettei- vel az egész világot". (Vége következik.) tanácsának német tagjait. A külpolitikai kérdés: a háború vétkességének ügyében kelt jegyzék és a népszövetség ügye csak e hét végén Ebért birodalmi elnök elnöklése alatt megtartandó kabinetülésen kerül tárgyalás alá. séges vonalban akarták megszervezni és ecélból Hitler megbízta Werner Ábelt, hogy tizedmagával utazzék Magyarország* ba, ellátta őket utasításokkal és pontos elmékéi adott nekik, hogy Magyarországon kikkel lépjenek érintkezésbe. A tíz fiatalember közül kettő Ausztriában maradt, négyen magyarországi vidékvárosokat kerestek föl, négyen pedig Budapestre jöttek. Wernert és két társát sikerült elfogni, a uegyedik azonban idejekorán értesült arról, hogy társai a rendőrségre kerültek és megszökött. Mivel Wernerék a toborzási szándékon kivíil egyéb bűncselekményt nem követtek el, valószínűen a toloncházba kerülnek és illetőségi helyükre szállítják őket. Érdekes hogy a rendőrség két hét alatt nyolcvan bajor fiatalembert helyezett el a toloncházban, akik, miként Wernerék, útlevél nélkül lépték át a határt. Megállapították azt is, hogy Wernerék többször kirándultak Nagytétény és Soroksár környékére és több más pestvidéki sváb faluba, ahol az intelligencia körében gyűjtöttek, a fiatalok között pedig toboroztak. Igen érdekes Wernernek a rendőrségen való vallomása, aki kijelentette, hogy személyesen ismeri a Budapesten elfogott Förstert, aki azonban nem azonos Sulze- val, Erzberger gyilkosával. Hangoztatta Werner, hogy Magyarországon tisztára legális politikai utón akartak érintkezést keresni a fajvédő csoporttal és semmiféle büntetendő cselekményt nem akartak elkövetni. A negyedik letartóztatott: Braun Ottó szereplése nincsen összefüggésben Werne- rékkel. Braunt azzal gyanrsitják, hogy részese két Münchenben elkövetett politikai gyilkosságnak, de Braun ez ellen tiltakozik és hangoztatja, hogy ö csak a Hitler-puccsban való résztvétel miatt szökött meg Németországból. Braunt is őrizetbe vették és táviratilag a rendőrség kérdést intézett a müncheni vizsgálóbíróhoz, hogy milyen büncselek- mnéyek elkövetésével vádolják Braunt. A Pesti Hirlap arról értesül, hogy Budapesten egy porosz és bajor állampolgárokból alakult társadalmi egyesület működik, amelynek' tagjai jobbára idősebb volt német katonatisztek és vezetőjük egy porosz báró. Ezt az alakulatot a rendőrség szintén a puccsiuozgalomban való részességgel gyanúsítja. A nyomozás teljes erővel folyik. Harc a szlovenszkói aatonomista pártok között ■' Prága, szeptember 15. Syehla lapja, a Venkov, hosszabb cikket szentel a szlovenszkói autonómista pártok között fennálló ellentéteknek. A lap szerint a legnagyobb autonómista párt, a szlovák néppárt erős védelmi harcot kénytelen folytatnia kommunistákkal szemben, akik újabban nagy előretörést tettek az autonómia jelszavával. Ugyancsak súlyos helyzetbe került a szlovák néppárt azáltal is, hogy a keresztényszociális párttal szakított, mivel ez nem akart lemondani a szlovák vidékeken való terjeszkedésről. Hünkáék itt annyira mentek, hogy a kérésztényszocialistá yeze- tőket szabadkőművességgel vádolták meg s felszólították csatlakozásra a magyar katolikusokat azzal, hogy a néppárt az egyedüli katolikus párt. Erre Lelleyék — a Venkov szerint is igen helyesen — rámutattak az „Osservatore Romano" egy cikkére, amely kifejezetten megmondja, hogy egy politikai pártnak sem szabad hivatkoznia az egyházzal való szervi összeköttetésére. Igaz ugyan, hogy a néppárt nem igen fél a keresztény- szocialisok konkurenciájától, mivel azok most a saját belső ügyeikkel vannak elfoglalva, azonban igen kellemetlen helyzetbe kerülnek Hünkáék, ha a keresztényszociális párt belső zavarai megszűnnek s helyreáll a kisgazdapárttal való jóviszony, mivel ebben az esetben igen gyengék lesznek Hünkáék arra, hogy a magyar pártokkal és a kommunistákkal felvehessék a harcot. Minden arra ösztökéli a szlovák néppártot, hogy a kormánypártokhoz, elsősorban a cseh néppárthoz közeledjék, fegyvertárak keresése céljából. A cikk több figyelemreméltó gondolatot tartalmaz, melyek közül első helyen kell felemlítenünk azt, hogy a miniszterelnök lapja sem tulajdonit oly nagy fontosságot azoknak az adminisztratív jellegű nézeteltéréseknek, amelyek a szlovenszkói magyar pártoknál előadódtak s amelyekből egyes „magyar" lapok is oly örömmel jósolják a magyar politikánk teljes csődjét. Szomorú, hogy ezeket az urakat Svehla lapjához kell utasítanunk, hogy abból tanuljanak politikai belátást. , A másik figyelemreméltó gondolat Hün- káékuak szól, akik kereshetnek ugyan fegyverbarátokat 'ü régi szövetségeseiknél, azonban csak úgy, ha az autonómiáról lemondanak. Ha pedig ezt megteszik, sorsuk egy pillanatig sem kétséges. Ha a néppárt a koalíció vizeire evez, elveszti szlovenszkói tömegeit; nagyon csalódnék ugyanis az, aki azt gondolná, hogy Hünka és a többi vezér neve oly fogalom, mely után feltétel nélkül tódulnak a tömegek. Ily kellemetlen csalódásban volt része Ruszinszkón Kamiszky dívnak, akit máról holnapra cserbenhagyott hétszázötvenezer tagot számláló választói tábora. Ha a szlovák néppárti vezérek maguk is erre a sorsra akarnak jutni, senkinek sem áll módjában megakadályozni őket abban, hogy saját romlásukba rohanjanak. A gcorgial felkelés Páris, szeptember 15. A georgiai francia követség jelenti: A Batum és Tiflisz közötti alagutat a levegőbe röpítették. Véres összeütközés kommunisták és kampóskeresztesek között Stettin, szeptember 15. A városi?-- ma súlyos összeütközésekre került a sor a uet fajvédők és a kommunisták között, mely al* kálómmá! egy embert megöltek, hatot pedig súlyosan megsebesítettek. A rendőrség csak nehezen tudta szétválasztani a verekedőket. Radics pártja nyugodt Belgrád, szeptember 15. A horvát köz- társasági parasztpárt tegnapi konferenciája jóváhagyta a pártvezetöség ama határozatát, amely szegfűt a párt parlamenti képviselői belépnek a Davidovics-kormányba. A gyűlés nyugodt lefolyása és az a mérsékelt magatartás, amelyet Radics ez alkalommal tanúsított, kormánykröökben nagy megnyugvást keltett. Stribrny lemond a petkatagságról. Minthogy a cseh nemzeti szocialisták klubjának nem sikerült rávennie a légionárius képviselőket arra, hogy ezek a hadikölcsönjavasla- tot megszavazzák, ebből igen nagy bajok támadtak az említett klubban. Stribrny miniszter lemondott a petkatagságról. Slavicek klubelnök lemondott a klubelnökségről és Patejdl dr. légionárius képviselő lemondott a koalíciós tizes bizottsági tagságáról. Bomlásnak Indult a péfka A koalíciós káosz ietó'pímija — A pártvezérek Is hátat fordítanak a koalíciónak Prága, szeptember 15. A koalíciós pártok közötti káosz tetőfokát érte el. A koalíciós pártok harcolnak egymás ellen és harcolnak saját pártjaikon belül. Az agráriusok küzdenek a szocialisták ellen, a nemzeti szocialisták egymást marják, a nemzeti demokraták a cseh néppárt üstökét citálják. A leghívebb koalíciós harcosok is frontot alkotnak saját vezetőik allén s a petka is bomlásnak indul. A klubelnökök már nem kezeskedhetnek klubtagjaik szavazataiért, mivel ezek nyíltan lázadoznak a petka diktatúrája ellen. A kormánygépeizet meg-megáll, nyikorog s már nemcsak a képviselők, hanem a klubelnökök Is hátat fordítanak a rendszernek. A hadikölcsönjavaslat szavazásától távol maradt Kramár és a szavazás elől eltűnt Dyk Viktor és a párt közkaíonaképviselői a javaslat mellett voltak kénytelenek szavazni, holott éveken keresztül agitáltak ellene. A koalíciós sajtó Is ^beismeri, hogy vége a koalíciós szerelemnek. A lisztjavaslatot kénytelen volt a kormány sorsaraíJslÉs. A pártfönökök megegyeztek abban, hogy a javaslatot elfogadják, azonban nem ragaszkof§§jr ahhoz, hogy a pártjaik számára az elfogadás kötelező legyen. A néppárti Veéernik ezt irja^A,Láttunk oly dolgokat, mélyek Igazán gyalázatot hoznak a koalícióra. A petkatagoknak még az étkezésre sincs idejük, éjfélig tárgyainak, hogy a parlament munkásságának legalább a látszatát megőrizzék/* Keserű, de jellemző beismerés. Ludendorff parancsára mentek. Budapestre a bajéról* Kampóskeresztes organizációkat akartak szervezni — Nyolcvan bajor fiatalember van a budapesti toloncházban Komoly ellenfelei Hars és strcscHionn között Berlin, szeptember 15. Marx kancellár ma délelőtt üdülési útjáról Berlinbe érkezett. Megérkezése után összeült a. kabinet, hogy a legfontosabb külpolitikai kérdésekről tárgyaljon. A centrum körében úgy tudják, hogy Marx abszolút nem ért egyet Stresemann legutóbb hirdetett elveivel. Komolyan mérlegelik annak lehetőségét, hogy Stresemann le fog mondani. Genfi jelentések szerint a német kormány körében mutatkozó zavarok komoly aggodalmakra adnak okot. Stresemann kijelentéseit úgy fogják föl, mint a népszövetség lekicsinylését és szabotázsát annak, hogy Németország belépjen a népszövetségbe.
