Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)

1924-09-14 / 209. (657.) szám

Á hadiköksdn-tőrvény és a németek % ■ , Prága, szeptember 13. A hadikölgsönjavaslaí elfogadott német módosító indítványaihoz írja a Kár. Lisfy: A német polgári pártok ma egy hosszabb nyi­latkozatot adtak ki, amely szerint a hadiköl- csöniigyet nem tekintik véglegesen rende­zettnek, hanem tovább folytatják a harcot a kedvezőbb elintézés érdekében. A költségve­tési bizottság által elfogadott szöveg a né­met indítványokkal módosult. Nagyon meg­fontolandó, h-ogy a plénmn köteles-e a bizotí- ’ ság javaslatát módosítani ily lényeges dol­gokban, ahogyan ez itten történt. Ha ez a gyakorlat megmaradna,, a bizottságok szük­ségtelenné válnának s a.felelősség kizáróan a plénuniot terhelné. Ezért ajánljuk nagyon, hogy a hadikölcsönjavaslat sorsa ne szolgál­jon precedensül a jövőben intézendő tár­gyaknál. A félhivatalos Cs. RcpubÜka irja: A liadj- kölcsönjavaslat a német pártok kívánsága szerint legfontosabb rendelkezéseiben módo­síttatott s igazán érdekes látvány volt, hogy a német indítványoknál már nemcsak az el­lenzék, hanem a koalíciós képviselők is szor­galmasan emelgették a kezüket. A tegnapi szavazás a német pártok kétségtelen sikerét jelenti. A többi koalíciós lap az egész esemény fölött napirendre tér s nem méltatja azt na­gyobb figyelemre. Kis riport egy kis művészről Iglóiiired, szeptember 13. Uzsonnához van terítve a friss . fenyő­ágakkal díszített verandán. Nagy a család, sok a vendég, vidám zajjal jár az elhelyez­kedés. Kijelölt helyéhez nehezen jut egy ki­csi ember, akit előbb az összes nénik majd megíojtogatnak a csókjaikkal. Végre szaba­dul az ölelő karokból, diákos étvággyá! ozsonnázik, komoly gyönyörűséggel máj- szolgaija a pompás Suhajda-desszertet. Meg- rebbenti közben omló szőkeiiiríös fejét, ol­dalt néz, a veranda lépcsőjén lieverészö va­dászkutyára- Oh, de jói esnék, ha most el­kiáltaná magát: „kutyuka!..S odasza- iMna fnégpacsköhii a daxlí sima fejét. De — a kiesi ember hallgat, szavát sem hallani, tiszta, szép gyermekszemei valami fojtott nyugtalansággal repesnek körül az asztalnál, mosolya nincs, öröme nics — már rajta ül a prornetheusi átok. A kis vendég — leendő nagy művész. Károlyi Gyuszi nevét valaha büszkén fogjuk emlegetni. A zongorajátszás fejedelmének. 35m Kedd: SERESS IMRE: Világbéke. (Regény.) Szerda: DANI ÉLNÉ LENGYEL LAURA: Mit is j mondott Caterina? í. Csütörtök: DÁNIELNÉ LENGYEL LAURA: Mü is mondott Caterina? II. i Péntek: SERESS IMRE: Vilásbéke. (Regény.) Szombat: NYÁRY ANDOR: Doktor ür a kazal-: bán. Vasárnap: FALU TAMÁS: Téli vándor. (Vers.) — GYÖRY DEZSŐ: Hóit költők találkoznak, (Vers.) — FÖLDY MiHÁY: Az asszony, aki megaláz. ■ *-—-— —*“ Baliaáa Holt fehér Csók, öröm Holdvilág. Muzsikás . . . Lángoló Zeng a vágy Rózsafa . . . Csillaga. összeér . . - Néma könny, Két virág Semmi más . . . Harmatos Vérzik az AJaku. Éjszaka. Herényi János, Iglé is bolond lesz —■ A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája —- Irta: Kilián Zoltán. Timót napjára érkezett haza Iglóra Kra- kóból Zielony Matej, a sztaroszta és menten végigszaladta a várost a nagy tíjságolással: — Vig dolgokat láttam, asszonyok, em­berek! Uj módi ez, Krakóba is most került Franciaországból: a bolondtársáság! Túl a hegyeken nincsen, most város, ahol ne volna ilyen felekezet Mindenki bolond, a legna­gyobb urak is: hetenként egyszer nagy vig- súgót csapnak és olyankor mindenki szaba­don megmondhatja, ami a szivén van A ki­figurázás írt nem szabad megharagudni. Dolmányé mesternek Ítélete s utasítása egyengeti a tízéves kis virtuóz pályáját, — most . Varró Istvánnénál tanul s mire visszatér nyári vakációzásából, az F-mol'l szonáta eljátszásával készül meglepni mes­ternőjét. Már megizíelíe a legédesebb mérget: a sikert, az ünneplést, a magyár főváros hang- versenydobogóin. Már — kompozíciói van­nak, az Op. 17-néi tart s szöszke fejében zsonganak a megszólaltatást kereső gondo­latok. Játszott nekünk. Mindnyájan felmentünk a társalgóterembe zongorájához, melynek pedálját a rövidharisnyás lábacskák alig ér­ték el s a kicsi művész egészen a szék szé­lére ült, hogy pedált s billentyűket egyszer­re elérhessen. És játszik. Szaggatott, rapszó- dikus gondolatok, a legmodernebb zenei mondatok, Puccini és d‘Albert hangkpltései. Csöppnyi gyermekiijjai alól tisztán gyöngyöző futamok peregnek s dörgő, izmos akkordok zugnak. Csupa komolyság, elmeriilós, érett férfibánat ez a zene, amit előad, saját szer-1 tyagpufórsiág problémái® a tökcltár<Ks Bethlen nyilatkozata — Mit ir az ango 1 sajtó Bethlen beszédéről? zeménye, az Opus 13- Ugyanilyen hangu­latú az Op. 16. is, melyet szintén hallottunk az ifjú mii vésztől. Míg játszik, gondosan ke­zei után néz — néhol tulszéíés a fogás, — nyílik az ajtó: rögtön felkapja a fejét s nyug­talan, örökké nyugtalan szemei szemrehá­nyóan néznek a csendzavaróra. Persze — a nénik ismét agyonölelgetík a kis komponistát. De , .— Istenem — csak egyszer mosolyogna! Csak egyszer ugrana oda vígan, az őt némán csodáló fiatal pajtá­sai közé: naptól barnára égetett, erdei ka­landokban veresre sebzett térdű, parázssze- mti lurkók! — s szaladna velük ki, boldogan, vigan, könnyű lélekkel, a nyári naptól rajon­gó erdőbe! Az a távolbanéző, ijedten rebbenő sze­me, átlátszóan sápadt arca olyan, mint egy örök szemrehányás. És vájjon van-e művé­szet, mely az elvesztett, eltékozolt ifjúságért ifjúságot tud adni majd ott fenn, az ormon, ahonnan diadalaira, befutott szikrázó pályá­jára néz majd visza a beérkezett zseni?! Tichy Kálmán. Biidapest, szeptember 13. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje- leníése.) Bethlen István gróf miniszterelnök a bécsi Neue Freie Presse munkatársának intervjuí adott, amelyben a többi között ezeket mondotta: — A szanálás programszerűen halad előre és noha a termés gyenge, az állam bevételei stabilaknak bizonyultak, sőt ked­vezőbben alakultak, mint ahogy a program előirányozta. Nagy szerencse, hogy a kor­mány barátságosan tud együttműködni a népszövetségi főbiztossal, aki mindent el­követ, hogy Magyarország segítségére le­hessen. Nagy megértéssel viseltetik az ország minden ügye-baia iránt. A Nemzeti Bank kitünően működik. A korona árfolya­mát az angol fontéhoz kötöttük és meg va­gyok arról győződve, hogy a font árfolya­ma közeledik a világparitás felé. Ausztria jövőbeni problémája a piackérdés, Magyar- országé pedig a tökekérdés. Miként a múltban, úgy a jövőben is arra fogunk tö­rekedni. hogy megfelelő tőkepiacot te­remtsünk. \ áss József Bethlen és Appo- nyi beszédéről. Vass József dr. helyettes miniszterelnök nyilatkozott Bethlennek és Apponyinak Géniben tartott beszédéről, amelyek szerinte kimagaslóak voltak. A két beszéd igazolta. hogy az őszinteség és az igazság kimondása milyen nagy hatást ér el. A genfi tárgyalá­sok — mondotta —- kedvező mederben foly­nak és rendkívül fontosak Magyarországra. Végül kijelentette, hogy a külföldi tőke erő­sen érdeklődik Magyarország iránt, ami két­ségkívül a külföld bizalmának nagyobb fokú megerősödését jelenti. Az angol sajtó Bethlen beszédéről Az angol sajtó részletesen foglalkozik Bethlen István gróf miniszterelnöknek Géni­ben tartott beszédével. A Morning Post közli az egész beszédet és azt irja, hogy a magyar miniszterelnök szavai nagy ha­last keltettek. A Tüijes, a Daily Teiegraph és The Fi­nancial nagyobb cikkben foglalkoznak Ma­gyarország szanálásával, ismertetik az elő­adói jelentést és közlik Bethlen beszédét. Megállapítják, hogy Magyarország szanálása gyönyörű példája a nemzetközi együttmű­ködésnek. Minden ország nyer azáltal, ha Magyar- országot talpraállítják. A magyar szanálás a legkedvezőbben in­dult meg és minden remény meg van a vég­leges sikerhez. Bethlen beszéde találóan mutatott rá azok­ra a hibákra, amelyek a középeurópai po­litikában történtek és kétségkívül megfon­tolásra késztetik az angol politika vezetőit. r-n— ■ .............mm mi No ez derék dolog, vélték az iglóiak. Urnák, bolondnak minden szabad, mondja a közszáj; ur nehezen lehet mindenki, de bo­lond annál hamarabb. Ki ne bolondulna meg egyszer egy héten szívesen?! Mégiscsak okosak azok a franciák, jókat eszeinek ki s nem sajnálják az uj módit a többi nációtól sem. Csakhogy idejött ez az uj okosság! Még aznap este egyet hajtogatott egész ígló a sztaroszta nyomán: — Igíó is bolond lesz! Lett is. Főbolondnak egyhangúan meg­tették a sztarosztát, aki minden egyeben kí­vül azzal is igen rászolgált erre a rangra, hogy hatvanesztendős létére tizehateves feleséget vett. Iglón. De ez volt az uj módi, Franciaország­ból jött, ha nem is egyenest s ezt a vigságot élvezte Krakóban hercegeivel, uraival, a ma­ga hires bolondtársaságával a király is. Ke­gyes és jóságos volt tehát a sztaroszta. ahogy a királytól látta és nyájasan mondta a j polgároknak: — Ti becsületesek, ti emberségesek, ti j jók, ti okosak! Utat, ti tökéletesek! Harsogó kacagás kísérte az Ilyen sza-j vait. Nyilvánvalóan azérí, hogy ennyire pom-; pás bolondságokat mondott. Uj volt a dolog, mondom, s kinek-kinek j a begyében sok az elmondandó. Kereste kiki \ a maga „kedveltjét”, asszony az asszonyt, férfi, a férfit. Akadtak, akik kévéseitek bolondnak az íglóiakat és azt vitatták, hogy a többi tizenöt zálogba csapott szepesi város népét is bele j kell venni a felekezetibe, hiszen egyforma bolondságot csinált valamennyiükkel Zsig- rr.ond király: elmulatta az értük kapott száz­negyvennégyezer aranyat s lengyel kézen hagyta mindet. Tiszta volt ennek az argumentálásnak az igazsága, be illett venni a többieket is. Bolond lett igy mind a tizenhat. Timót napja szombatra esett. Páva ló szombaton volt az első bolond nap. Nytizsgött az utca, tarkábbmíl-tarkább ruhákban visongtak a nekiszabadult asszo­nyok, lányok: s szamárháton, disznókon pyargalásztak ide-oda tülkölve a suhancok Maga a sztaroszta is piros-zöld ruhában, sár­ga csörgösapkában ott rendezkedett egy fe­hér csacsi hátáról a városháza előtt: hajdúi meg menetbe igyekezték formálni a sok ra- ’-ouoátlankodó embert. Hiába A parancsszavukra az arcukba nevettek és. huncut dolgokat kezdtek emle­getni, miket a hajdúk igen szégyenlettek s műiket uruk, a sztaroszta sohasem hallott. Bajba kerültek igy a hajdúk s csak az ''olt a vigasztalásuk, hogy a sztaroszta is megkapta a magáét. Elmondták piócának, bi­valynak. kakasnak, boroshordónak; még olya­nok is szidták, akiket sohasem látott még Nagynehezen mégiscsak egybeverödötí a menet. Úgy volt a dolog kieszelve, hogy a sztaroszta háza előtt vonulnak jó tekergősen végig az utcákon, ott leánybolöndok üdvöz­ük a föbolondnét, Zielony Matej gyönyörű Annáját s aztán bolondok által vontatott ko­csin a városházára viszik a nagy ünnepség­re. Otthon erősen készülődött ez a feketesze- mü, szőkehaju kincs, még amikor eljött a sztaroszta, a ruhái között Válogatott valami szép főkötőpánt után. De azért megcsókolta a csörgősapkás, fehércsacsis sztarosztát vagy húszszor is: — Te ... te drága vén bolondom! Csak eredj! Nagy öröm ér, mire idejöttök! Hát jöttek is. Egetverő orditozásba tör­tek ki a föbolondjuk háza előtt, szólt a zené­jük és éltették Annát. Semmi sem mozdult a házon. Az üd­vözlőszerepre szánt leányok hasztalan éne­keltek a kapu előtt . . . Végül is Anna szolgálója bujt ki: • - Nem találjuk a kis úrnőnket , . . nem letiük sehol . . . Zielony Matej rámeredt á szolgálóra. Az­tán egyszerre csak felvágta a csőrgösapká­ját az égnek, eszébejutott valami: ’az Ígért nagy Öröm.- Meg . . . megszö . . . megszökött! kiáltotta fuldokló nevetéssel. — Bolondok. | megszökött a fcbolOiiduétok! Illetőségrevizió Pozsonyban Őszi kiutasítások előtt? Pozsony, szeptember 13. (Saját tudósítónktól.) A kormánylapok — igy A Reggel, Slöv. Dennik — cáfolni igyek­szenek azt a városban elterjedt hirt, mintha a pozsony i rendőrigazgatóság illetőségre ví­ziót tervezne. Azt állítják, hogy csak azok illetőségét vizsgálják felül, akik „visszaható- lág“ szerezték meg a Domovsky Üstjüket. Ezeket átküídík a zsupánt hivatalhoz, ahon­nan ,a teljhatalmú minisztériumhoz terjesztik fölülvizsgál ás végett. Tudjuk jól, mit jelent ez a mehdai: „a teljhatalmú minisztériumhoz küldik föl felül­vizsgálás végett!“ Ez azt jelenti, hogy a mi­nisztérium a lehető legszigorúbban jár el kü­lönösen azoknak az illetősége elbírálásánál, akik a politikai életben szerepet töltenek be. A kormánylapok cáfolata ellenére is kö­zölhetjük a jő forrásból eredő értesülést, hogy a rendőrség politikai osztályára na­ponta turnusokban hívják be azokat az em­bereket, akiknek Illetőségébe még valami­lyen utón-módon bele akarnak kötni. Ezek­kel hosszadalmas jegyzőkönyveket vesznek föl a rendőrigazgatóságon. Pénteken is egy ellenzéki magyar lap szerkesztőiét citálták rövid ütőn a rendőrségre ez ügyben. Úgy hírlik, hogy a rendőrség az „őszi kampányban” tevékenyen részt vesz és ki­utasításokat tervez. Azokat, akiknek nincs rendben az illetőségük, egyelőre az „idegép­listára “ teszik és a legkisebb „politikai sze­replés esetén” rövid utón túlteszik a határon. ______________ Vasárnap, szeptember 14. ^Ot jorbM # * Pék ing. A kínai parlament Yen doktort választotta miniszterelnöknek. Yen dr.-nak nagy diplomáciai múltja van. * Paris. Ypung főbiztos szeptember 14-én a jóvátételt bizottságnak be fog számolni azokról a rendsza­bályokról, melyeket a Dawes-tervezet keresztül­vitele érdekében Németországban tett. * London Lloyd George tegnap váratlanul visszaérke­zett Walesbő! Londonba, ah-o! tanácskozott Sir Alfréd Monddal a liberális párt energikus válasz­tási akciójának érdekében. A szakszervezeti tanács feliratot intézett a parlament mutikásképviselÓSiez, melyben felszó­lítja őket, hogy az angol-orosz szerződés ratifiká­lását minél előbb kereszíüivigyék. Az emberek megzavarodtak. Nem tud­ták, íréfa-e, vagy komoly-e a dolog? Nézték a nevető, fuldokló Zielonyf. Két Városkatona csak nehezen törhetett köztük utat: — Úrnőnket vágta tűst vitte Gölnic felé az a miskolci legény, aki itt ólálkodott már hetek óta! — Utánúk! Utánuk! — hördült fel a tö­meg. A sztaroszta hallgatást intett: — Most bolondok vagyunk, minek csi­nálnánk ilyen okosat?! . . . Elszökött, elszö­kött! Punktum! Megrökönyödve bámullak rá az embe­rek. Zielony nevetett:-- Bolondok vagytok, vágy nem vagy­tok bolondok? — Bolondok vagyunk! No azért! Szekér után, asszony után sose szaladjon senki! Maid jön másik! Nevettek. A föbolond vigan mondta tovább: — És most uj sztarosztánét, akarom mondani uj föbolondnét keresünk, bolondok! Szétnézett az üdvözlésre ott álló leány­seregen. Megakadt a szeme az egyik helyes­kén. ~~ Gyere csak, Maska, Pompás >zta* rosztáné lesz belőled! Valaki közbeüvöítött. Vén kecske, elszökik ez is! Zielony Matej kinyúlt a szamár hátán: — Addig, amíg én élek, mindig tesz lg- tón tizenhatéves eladó, aki sztarosztáné akar lenni, fiam! Szökjön a Maska, majd jön má­sik! Legalább mindig tizenhatéves felesé­gem lesz! Olkonszki Wladi, a lublói kapitány ren­geteg mélységű hangja nyomta el a zajgást: — A censtohowol Szűzre, még Ilyen oko­san sohasem beszéltél, sztaroszta! Tiltako­zom most bolondok vagyunk: Maska édesen felkacagott. Megcsókolta j a sztarosztát s felugrott íöbolondnénak a kordéra.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom