Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)

1924-09-10 / 205. (653.) szám

Plil jelent lenes poltflkálára nézve Géni? Egy német politikus nyilatkozata a P. M. H. számára dálkozni, mert már nagyon megszoktuk nár- luk, hogy elveiket csak addig tartják meg, amig Svehla le nem inti őket. 11a pedig ki­tartanak a tiltakozásuk mellett, úgy a szociá­lis biztosítási javaslat szenved halasztást, mivel annyi kétségtelen, hogy a barna knédli robbanásával a koalícióban okozott szak ad á- dásokat még Svehla sem képes helyreigazí­tani. Akárhogy is fordul a kocka, bizonyos az, hogy a koalíciós szakácsok nem gondol­ták, nem is sejtették azt, hogy a karlsbadi magányukban főzött eledel úgy megöli a kor­mánypárti gyomrokat, hogy azoknak csupán egy újabb diéta segít. Mint már fentebb is említettük, az ellen-, zéki pártok nem avatkoznak ebbe a küzde­lembe, annál is kevésbé, mivel vannak itt más, sokkal súlyosabb bajok: kérlelhetetlenül közeledik a zord tél s nyugdíjasainkat senki sem kérdi, lesz-e zabkenyérre s nem hófehér knédlire valójuk. Ez a kormány, ez a parla­ment nem nézi azt, hogy mi a nép igazi szükséglete, hanem oly dolgokon verekszik — miként a példa mutatja — amelyeket egé­szen nyugodt lelkiismerettel átengedhetne a hivatásos szakácsnéknak. Ha a Franké knéd- lijének robbanása nem is.öli meg a koalíciót, bizonyos az, hogy a keményre főtt nemzeti eledel olyat zökkent a petka fakó taligáján, hogy a rendbeszedése igen bajos, nehéz do­log lesz. A Jamis-arcu Beues Prága, szeptember 9. A cseh-szlovák külügyminisztérium által a népszövetséghez terjesztett aktákban ünne- pies kijelentések foglaltatnak arról, hogy a földbirtokreform nem egyéb, mint igazságos szociális rendszabály. Amig az akták igy be­szélnek, addig másképpen szól Benes lapja, a Ceské Slovo, amely a „A földbirtokreform és a mi kisebbségeink11 címmel kifejti, hogy az uj államalakulás folytán a csehek sorsuk urává lettek és érdekükben áll, hogy nemze­tük életfeltételét különösen gazdasági és szo­ciális szempontból kedvezően szabják meg és állami tekintetben a vegyes területeken biztosítsák. E tekintetben a legtöbbet a föld­birtokreform utján lehet elérni, amely a cseh­szlovák államnak és a cseh nemzetnek, érde­keit szolgálhatja. A lap kifogásolja, hogy az eddigi akció nem védte meg eléggé a cseh­szlovák érdekeket, mert egyes vidékeken a németek számára jelentett előnyt a földbis- tokreform és ezáltal a németeket gazdasági­lag erősítette. Ezt katasztrófának minősiti. Kijelenti, hogy a földbirtokreform keresztülvitelénél a ve­zető gondolatnak a cseh nép megerősítése és biztosítása kell, hogy legyen, mert ez­által az állam megbízható elemét erősítik, emelik az áSlameszméi és az állam bizton­ságát. Az úgynevezett maradékbirtokokat oly cseheknek kell adni, akik származásuknál, nevelésüknél és egész életüknél fogva garan­ciát adhatnak és akiknek helyén van a szi­vük s kik nemcsak nemzeti, de szociális szempontból is emelni fogják az illető vidék javát. A földbirtokreform keresztülvitelével kapcsolatosan az ipart is nacionalizálni kell. A Ceské Slovonak ez a fejtegetése a kül­föld előtt nagyszerűen korrigálhatja a nép- szövetségi aktákban foglalt állításokat­Németország és a háboni vétkessége Berlin, szeptember 9. A genfi tanácskozás mellett a politikai érdeklődés leginkább ama kérdés felé fordul, elküldi-e a német birodalmi kormány azt a jegyzéket, amely tiltakozik az antantkor­mányoknál a háború vétkességének vádja ellen. Géniből érkező jelentések szerint a francia delegáció angol körökből úgy értesül, hogy Marx kancellár eltekintett attól, hogy a jegyzéket nyilvánosságra hozza. A Moníagspost úgy tudja, hogy a berlini francia követ tegnap megjelent a német külügyi hivatalban és figyelmeztette Malzahn államtitkárt, a külügyminiszter helyettesét, hogy ha a német kormány most a háborús vétkesség ügyében jegyzéket intéz a francia kormányhoz ez a francia politikai körökben kellemetlen benyomást fog kelteni. A jobboldali radikális sajtó erősen kriti­zálja a kormány eljárását és követeli Malzahn államtitkár visszalépését, mert az a francia követtel szemben nem fejtett ki elég energiát. A bajor jobboldali sajtó szintén hevesen tá­madja a kormányt. A Vorwárts úgy értesül, hogy a jegyzék ügyében a birodalmi kormány e hét elején fog dönteni. Prága, szeptember 9. A genfi népszövetségi ülés, amely az európai politikában London után a második hatalmas stáció, szorosan véve érdekli a középeurópai államokat is és ezek között elsősorban Cseh-Szlovákiát. Alkalmunk volt egy jól informált német politikus véleményét a genfi eseményekről a P. M. H. számára megszerezni. — Macdonald genfi beszéde — mondotta informátorunk — első Ízben szakított a tradí­ciókkal, amely a nagy államférfiak népszö­vetségi nyilatkozatai számára mértékadó volt. Először szakított azzal a tradícióval, hogy a nagy politikai kinyilatkoztatásokat nem a plénum előtt, hanem egy bizottságban te­szik meg, ami eddig annyit jelentett, hogy ezek a nyilatkozatok a nyilvánosság kizárá­sával történtek. De a tradíciókkal való sza­kítást jelenti az is, hogy nagy feltűnést keltő beszédét nem közölte előbb a népszövetségi ülés fődelegátusaival. A beszéd alapjában véve lesújtó kri­tika az eddigi népszövetségi politikára, amelynek nem volt bátorsága ahhoz, hogy azokat a nagy problémákat, amelyek a népek számára a békét meghozhatják, tudniillik a döntőbírósági rendszert és a leszerelési kér­dést a szükséges energiával vegye tárgyalás alá. A cseh-szlovák külpolitikára nézve a be­szédnek két része közelről érdeklő. Elő­ször, amikor Macdonald elitélte a népszövet­ségnek a felsösziléziai kérdésben követett el­járását, melynél a cseh-szlovák külpolitika tudvalévőén nagy szerepet játszott s má­sodszor, amikor Macdonald közvetlenül a kisállamok képviselőihez fordult és éles sza­vakkal ítélte el a szerződések kötésének po­litikáját. „Egy egyszerű szerződés, vagy egy más papiros sohasem adhat biztonságot11 ezek a szavak nyilván Benesnek és az ő regionális szerződéseinek szóltak és ezek egy villámlás fényével világították meg azt a középeurópai Zágráb, szeptember 9. Radics Moszkvából való hazaérkezése óta néhány alkalommal célzásokat tett arra, hogy legnagyobb ellenfelének, Pasics bu­kott miniszterelnöknek terhére Írja Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolását és a ' világháború elindítását. A Pasics párti sajtó felháborodott tiltakozására Radics lapjában a Slobodni Dom-ban megismétli és terjedel­mesen megindokolja szenzációs állítását. — Már több Ízben kijelentettem — Írja Radics — hogy Ferenc Ferdinánd főherceget Pasics Nikola gyilkolíatta meg. — Barátai körében Pasics maga is gyakran dicsekedett ezzel, sőt azzal is, hogy a borzalmas világháború az ö, Pasics há­borúja. A radikális botosok, szokásuk sze­rint azt hazudják, hogy én a szerb népet hi­báztatom Ferdinánd meggyilkolásáért. — Pasicsnak szerencsétlenségére telje­sen világosan és kétségbevonhatatlanul bebizonyult és ép­pen szerb részről, hogy ő a tulajdonkép­peni értelmi szerzője a szarajevói gyil­kosságnak. — Ezt bizonyítja elsősorban Sztanojevics belgrádi egyetemi tanár történelmi érteke­zése, amely minden köntörfalazás nélkül közli, hogy a szarajevói gyilkosságot a szerb vezérkar főnöke, Dimitrijevics-Ápisz ezredes készí­tette elő. — Ezt az Ápiszt 1917-ben Pasics had­bíróság elé állította Sándor akkori régens el­leni merénylet vádja címén. A tárgyaláson a bíróság elnöke idézte Ápisz és társai előtt, hogy az „Egyesülés vagy Halál,, című egyesü­let alapszabályai megengedték a politikai gyilkosságokat is. — A vádlottak azzal védekeztek, hogy ez ugyan igaz, de ők csak Szerbia határain kívül engedtek meg politikai gyilkosságokat. — Ennek ellenére a bíróság Ápiszt bű­nösnek mondotta ki Sándor, régens elleni me­rénylet kísérlete miatt cs Ápiszt valóban ki­végezték. A halálos Ítélet végrehajtása ha­talmas elkeseredést idézett elő nemcsak az angol közvéleményben, hanem az angol kor­mánykörökben is, úgy, hogy Pasics meg­helyzetet, amelyben a szövetségek játékát űzik, kisantantokat alkotnak és ezek a szövetkezők számára nem jelentenek biz­tonságot és a szövetségen kívülállókat nem tölthetik el nyugalommal. — Macdonaldnak ez a kijelentése meg­erősítése annak az álláspontnak, hogy a kisaneantnak nincs tovább létjogosult­sága. —. Európa békét akar, a kisaníatnak nincs tovább létjogosult­rnert Európa szivében — Lengyelországot is hozzászámítva — négy állam egyébre sem gondol, mithogy százezres hadsereget tart­son fegyverben Is azzal dicsekedjék, hogy bármely pillanatban képes hadseregét bár­mely nagyhatalom felkészültségével szembe­állítani. Ez a militarista politika a gazdasági téren is érezteti hatását, mert széttépi és izolálja az egymásra utalt gazdasági egysé­geket és viszont gazdaságilag össze nem tar­tozó egységeket igyekszik egymáshoz közel hozni. Az ellenzék számtalanszor hangoztat­ta azt, amit most Macdonald megerősített és amint a francia miniszterelnök szavai sem változtattak, mert hiszen Herriot csak egész általánosságban mondotta azt, hogy a kis­államok biztonságát is meg kell védeni anél­kül, hogy a regionális szerződések számára egyetlen jóváhagyó kijelentést is tett volna. A Benes genfi beszéde sem volt egyéb, mint a kényszeredett helyzetben annak hangozta­tása, hogy ő a kötött szerződéseket a nép- szövetség és a közvélemény ellenőrzése alá bocsátotta. A népszövetség ellenőrzése for­malitás, a közvéleményt pedig a koalíció je­lenti, amelynek véleményéről nekünk is meg van a véleményünk. A genfi tanácskozások nagy eseménye az, hogy ott az eddigi francia politika, amely Európa fölött hegemóniát akart gyakorolni és amelynek Benes oly lel­kes zászlóvivője volt, tökéletesen eltűnt a szin­hagyta Jovánovics Ljuba akkori külügymi­niszternek, hogy a hivatalos lapban közölje, hogy Dimitrijevics ezredest teljesen sza­bályszerűen és törvényesen végezték ki. mert Írásbeli beismerést tett arról, hogy ő ölette meg Ferenc Ferdinándot. — Végül Pasics dicsőítője, Hermann Wendel német publicista is, legújabb „A Habsburgok és a délszlávság11 cimü férc­müvében kifejezetten állítja, hogy Pasics csak a szarajevói merénylet miatt végeztette ki Dimitrijevicset. — És igy kiderül, hogy Pasics Nikola nemcsak a világ legnagyobb gonosztevője, hanem a világ leghitvá­nyabb hitványa is. —- Pasics ugyanis az egész szerb politikát Bosznia-Hercego­vina meghódítására állította be és az egész világot, különösen Oroszorszá­got azokkal a szemérmetlen és aljas hazug­ságokkal mérgezte, hogy Ausztria-Magyar- országon hétmillió szerb földmives él a leg- szörnytibb szociális, vallási, politikai, kultu­rális és gazdasági rabságban és hogy teljesen jogos és föltétlenül szükséges, hogy leg­alább a két „legtisztább szerb föld11, Bosz- ni és Hercegovina, a maga két millió csupa szerbjével egyesüljön a szerbiai négy millió földmivessel, akik a legszabadabb és legbol­dogabb nép a világon . . . — Moszkvában való tartózkodásom alatt állandóan harcolnom kellett Pasics összes hazugságainak a maradványaival, amelyeket ez mindenütt nagy sikerrel helye­zett el, mert mindig igen bőkezű volt a nép pénzével és szokatlanul vakmerő volt Itegyszerb kul- lancsoskodásában. — Voltak azonban pillanatok a világ­háborúban, amikor Pasics nagyon is megingott és amikor csúnyán beijedt nem Szerbiáért és a szerb népért, hanem a saját fejéért és ősz szakádéért. — Félt, hogy végezetül mégis békét kell teremtenie a győző, vagy legyőzött Ausztriá­val, mert jól tudta és látta, hogy sem Amerika, sem Anglia és még Francia- ország sem akarta a néhai Ausztriát meg- gyengiíeni, még kevésbé szétmorzsolni és megsemmisíteni. — És minthogy állítólag bölcs embeí* erre az esetre is biztosítani akarta magát és kivégeztette Dimitrijevicset és társait, hogy azután dicsekedhessék Ausztria előtt: — „íme, én már megbüntettem a föbü- nöst, aíú/egyébként a bűnét maga is, Írásban beismerte.11 A külvilág nem tudta, hogyan ju­tott Pasics ehhez az írásbeli vallomáshoz, de enélkül is I az egész nemzetközi diplomácia egyetér­tett abban, hogy Pasicsnak aljasságban nincs párja a világon. — Ez a szörnyű igazság Pasicsnak a szarajevói merényletben és a világháború­ban való bűnösségéről és ha PasicSról sem­mi mást nem tudnánk, csak ezt, már sintér, vagy kutyapecér sem lehetne, nemhogy miniszterelnökjelölt. A javíthatatlan félhjvatalös Prága, szeptember 9. A félhivatalos Cs. Republika Budapestről keltezett vezércikkében Maxwell Franz: „The Treatment of Hungárián Minorities11 cimü közleménye nyomán a magyarországi szlo­vákok kérdésével foglalkozik. Az utóbbi idő­ben ugyanis a nyugati államok nagyobb fi­gyelmet szentelnek Magyarországnak, a francia és angol újságírók személyesen is meggyőződnek az ott élő, jelentéktelen szá­mú nemzetiségi kisebbség állapotáról s las­san rájönnek arra, hogy a kedves szomszé­dok által világgá kürtőit sérelmek üres szó­beszédnél nem egyebek. Ezeket a pletykákat cáfolja Maxwell említett cikkében is, ami az­tán sehogy sem tetszik a félhivatalos Cs. Re- publikának, amely a notórius füllentő gör­csös ragaszkodásával panaszolja a békés- csabti szlovákok nemlétező fájdalmait. Leg­főbb ideje volna, ha a félhivatalos is leszá­molna azzal a körülménnyel, hogy egyszer s mindenkorra lejárt már az az idő, amikor csupán a szabadalmazott cseh-szlovák poli­tikus propagálhatta nyugaton eszméit, ame­lyek igen sokszor igen tévesek voltak és ha­misan állították be a helyzetet. A háború előtt Scotus Viator a „szenvedő11 szlovák ve­zérek kalauzolása mellett járta be a mai Szlovenszkót s minthogy az akkor még ra­jongó ifjú semmit sem látott, csak a hallot­takat irta meg. Egy évtizeddel később újra bejárta ugyanazt a vidéket s ekkor már nem járt bekötött szemmel, hanem maga győző­dött meg a valóságról s íme rájött, hogy csúnyán meg volt csalva, rájött arra, hogy a szlovák nemzet sokkal súlyosabb helyzetben van, mint néhány év előtt. Ugyanezt látja és tapasztalja minden más elfogulatlan idegen is. Kár tehát a Cs. Republikának siránkoznia, mivel a farkast kiáltozónak csak egyszer hittek. g-orfORBM # * Géni. Seipel kancellár tegnap este kilenc órakor ideérkezett. * Basel, A svájci szociáldemokraták pártértekezletü- kön 133 szavazattal 57 ellen elvetették a népszö­vetség erélyes támadását kívánó javaslatot. * Nápoly. A király résztvett az olasz hadiflotta nagy szemléjén. A gyakorlatok után San Marinóba uta­zott, ahol a lakosság lelkesen fogadta. * Belgrád. A Radics-párt két minsztert delegál a kor­mányba. Marinkovics és Mussolini csütörtökön Velen­cében találkoznak. * London. A Central News értesülése szerint Szent­péterváron kihirdették a statáriumot. Tangeri jelentések szerint Centa és Tanger között a vasúti töltést szétrombolták. A baudiabi előőrséget elfogták. * Berlin. Tegnap megszűnt a megszállott és meg nem szállott terület közötti vámhatár. Stresemann külügyminiszter szabadságának letelte után Svájcba megy üdülni. Állítólag érint­kezni fog ott külföldi diplomatákkal. *Bem. Anglia, Franciaország, Németország és Bel­gium munkaügyi miniszterei a munkaidőre vonat­kozó washingtoni egyezmény ratifikálása \^é.gett konferenciára ültek össze. * Paris. A Petit . Párisién ugv értesül, hogy a Quay d'Orsay a diplomáciai Jcarban változásokat ké­szít elő. Szerdán kabinetülés lész, amely a drágaság kérdésével fog foglalkozni. Szerda, szeptember 10. térről. ladlcs Pasicsot vádolja Ferenc Ferdinánd meggyilkoltatáséval i „Pasics az egész szerb politikát Bosznia meghódítására állította be“ — „Szemérmet­len és aljas hazugságok1* a monarchia szerbiednek rabságáról — Miért végezték ki Ápisz ezredest? — Az „Egyesülés vagy Halál** szerepe

Next

/
Oldalképek
Tartalom