Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)

1924-09-06 / 203. (651.) szám

Szombat, szeptember 6, Lelley Jen© dr. levele Prága, szeptember 5. Lelley Jenő dr. nemzetgyűlési képviselő közlés végett elküldte szerkesztőségünknek a következő levelét: Nagyságos Petrogall] Oszkár dr. Urnák a szövetkezett ellenzéki pártok központi irodája igazgatójának Losonc. Kedves Barátom! A Híradó mai számában megjelent nyi­latkozatra a következőkben válaszolok: Te, úgy hozzám intézett leveledben, mint a fent említett nyilatkozatban elismered, hogy a kérdéses tátraiüredi megállapodást be nem tartottad s így tényleg megszegted, úgy vélem tehát, hogy annak megállapítását bármilyen bizottság döntésére bízni merőben felesleges és céltalan. Azonban úgy hozzám intézett leveled, mint a nyilatkozatból látom, hogy azt véled, miképpen ezen megállapodást előzőleg én nem tartottam be s az jogositottt fel Téged arra, hogy magadat alóla feloldottnak te­kintsd. Közlöm Veled, hogy magamat az általad ajánlott pártatlan bizottság döntésének ezen utóbbi kérdésben szívesen alávetem. Tökintettel azonban arra, hogy Te ezen általam állítólag elkövetett szerződésszegés­ről engem nem értesítettél, azt se közölted velem, hogy a megállapodás alól magadat mentesitettnek tekintetted, igy tehát meg­hallgatásom nélkül ítéltél rólam, nélkülem, ne vedd rossznéven, ha a fenti kérdésen fe­lül még a következő kérdésre is ki óhajtom terjeszteni a bizottság döntését: „Helyesen járt-e el Petrogalli Oszkár dr. ur akkor, amidőn Lelley Jenő dr.-nak a tát- rafüiredi megállapodást állítólag sértő eljárá­sáról tudomást vett, azt egyoldalulag felbon­tottnak, magát alóla egyoldalulag feloldott­nak tekintetté anélkül, hogy a megállapodást sértő tényeket Lelley Jenő dr.-ral közölte, netáni védekezését meghallgatta s őt arról, hogy a megállapodást felbontottnak tekinti, értesítette volna?“ A bizottság egybeállítására vonatkozó javaslataidat és védekezésem előkészithetése céljából az általam állítólag elkövetett szer­ződésszegő tények közlését kérve maradtam tisztelő híved: Lelley Jenő dr. A kereskedelem katedrálisa —, szeptember 5. A newyorki házszörnyetegek közt van egy, mely még az amerikai arányokhoz szo­kott szemet is elkápráztatja. Messziről, a tengerről megismerni már 54 emelet magas tornyát, melynek vonalai emlékeztetnek né­mileg a gót domok kecses vonalaira. A Woolworth Co. brodwayi üzletháza ez a házcsoda s ötvennégy emeletének minden kis szobájában egyetlen kultusznak hódolnak csak: a kereskedelemnek. A Woolworth Co. elnöke, Hubert T. Parson elmondott a múlt­kor egyeí-mást egy berlini lap tudósítójá­nak a ház nagyszerű berendezéséről. Mint egy méhkasban, úgy zug éjjel-nappal az élet és a munka a 792 láb magas épületben. Min­den emeleten 35.000 négyzetméternyi tér áll a cég rendelkezésére, naponta legalább tíz­ezer ember fordul meg a „Woolworth Buil- ding“-ben s 24 lift bonyolítja le a forgalmat, E huszonnégy lift közül kettő expresszielvo­nó, azaz megállás nélkül teszi meg az utat a földszintről a tetőre. Amikor a belga király utoljára Amerikában volt, külön élvezetet talált abban, hogy az órával a kezében mérje ezeknek az expresszfélvonóknak gyorsasá­gát. S megállapította, hogy a majd S00 láb- nyi utat másfél perc alatt futották be. Aki­nek a gyomra gyenge, az ne üljön ezekbe a villámgyors gépekbe. 19li-ben kezdték épí­teni a házat s már a telek 4 millió dollárba kerü’t, inig a tulajdonképpeni építési költségek 9 mil­lió dollárt emésztettek föl­1913-ban már készen is állt a csoda. A Woolworth Co. Amerika legnagyobb tömeg­cikk áruháza.1 Legnagyobb forgalmát 5—10 centes árukkal teszi s főüzletét az olcsó já­tékszereikben csinálja. A „Woolworth Buil- ding“ minden emeletén külön osztályok van­nak elhelyezve, de egyetlenegy zug sincs a házban, mely nem az üzletet volna hivatva istápolni. Az őröket és a szolgaszemélyzet egy részét kivéve itt nem lakik senki. Nincs otthon, nincs család bene, csak az üzlet szer­tartásainak él itt mindenki. A modern élet­nek, a pénz nosztalgiájának dómja ez a ház, melynek felső emeletei, mondják, úgy néz­nek ki, mint egy gót dómnak tornyai. Éjjel a nemzetgyűlésen Kinyitják — becsukják — Asszonyok az alkotmányban — Szavak pergőtüze a drágaság ellen — A leszorult ipartörvény — Az újságíró, meg a szappan A P. M. H. eredeti riportja a képviselőházból Prága, szeptember 5. A prágai nemzetgyűlés házában a folyo­sói élet még csecsemőkorát éli. Nehezen is tud kifejlődni, mert hiányzik hozzá a kényel­mes pamlag, meg a csöndes pipaszó. Álldo­gálva, oldalogva, cigaretta mellett csak egy- egy ötlet sziporkázik föl, de annak szikrája sem gyújt. A tricc-traccs is inkább- a klubok szobáiba húzódik s az ülésterem látványos­ságának rendezői is ott osztják ki a szerepe­ket. Ma este azonban szokatlanul népes az oszloperdő. Az összjáték nem klappol s az öreg Tomasek ötpercenként kikergeti a szín­ről a szereplőket. Az ellenzék egy része morogva kibicel a koalíciósok rossz előadásához s fölkészü­lődik, hogy beleszóljon a müharcba. Különö­sen a kommunisták köpik a markukat. Hogyisne! A szoedemek koalíciós barátaik­kal mézesmadzagot akarnak sodorni a nagy drágaság miatt dohogó választóiknak s meg­rendelt interpellációjukra sürgős választ s vitát provokálnak. „Nahát ez nem lesz fené­kig tejfel", — fogadkozik^az öblöshangu Tau- sik, aki egyébként a koalíciós zavart arra használja föl, Trogy előadást tart a kommu­nista államról: — Minden erőt föl- és kihasználunk s mindenkit a maga helyére átütünk. — S mit csinálnak például én belőlem? — kíváncsiskodik egy jó húsban lévő ung­vári ujságiró. — Magából szappant főzünk s akkor leg­alább betölti a tisztitói hivatását, amit most szörnyen elhanyagol. Az öreg Hlinka pátert is nagy csoport veszi körül. Fölszólal-e, kérdik minden ol­dalról. Fejét rázza s legyint a kezével: „Nem avatkozom a komédiába!" Aztán be ballag az ülésterembe és Sramekkel kezd diskurálni. Ez a pikáns jelenség fölcsigázza az érdeklő­dést s igen sokan már politikai következte­tést vonnak le a két pap diskurzusából. A terem bejárójánál két magyar képvi­selő: Korláth Endre dr. és Fíissy Kálmán, az ipartörvény első szónokai állnak és várnak. Hátha abbahagyják a drágaság meddő vitá­ját s elmondhatják beszédeiket. Az ajtón át ki-be rajzanak a képviselők és a képviselő­„Lássa ez a kép nagy szomorúságot hir­det a látóknak: Nagypéntek a szózata. A sokszorosan megtört fehérszalag: Krisztus a keresztfán. Ugye fáj ennek a nemes, fehér vonalnak többszörös, kegyetlen megtörése, Szent, szűzi törekvéseink kálváriája gyötrő­dik benne. Ez a háttéri vörös pánt: a ke­reszt. Mint szinbenyomás: lázadó, vad, vért­kiáltó ... Az emberiség megfeszíti Megvál­tóját! A köröskörül terpeszkedő szürke há­romszögek: a város, az emberi tömeg sem­mit nem mondó, egyhangú nemtörődömsé­gének hangulati benyomását igyekeznek fel­kelteni. Ez az a szürkeség, mely nyomába lép minden nagy emberi történésnek, minden felujjongó örömnek és lesújtó fájdalomnak." Egyszerre élet volt a képben, minden szí­nében -és minden vonalában és lelkembe mé­lyült örök mondanivalója. „Ugy-e most már ért engem! Nézze csak most azt a naturalista önarcképet, mi­lyen kevéssé tud az hozzáférkőzni a lélek­hez. A szem meglátja: ez a kép hasonlít rám, találóak a szinei, megragadható élet van for­máiba, de abból, ami a legbensőbb énem, az a keresés, kutatás, az a mely lelki átélés, amellyel múlt, jelen és jövő minden élménye bennem gyötrődik, művészek, költők, na­gyok az enyémekké lesznek: abból itt sem­mit sem lát. Ellenben a nagypénteki képen ugy-e a színek, a formák maguk nyilatkoz­tatják ki legbensőbb mondanivalómat. Ez az amit akarok, a sziliek és formák egyszerű összetétele, hangulati foka, érzelmi értéke (mert htéz/tnind hatnak a lélekre, bizonyos benyomást keltenek benne) maguk beszélje­nek. Hangok és sziliek nem sokban külön­böznek egymástól! Színeknek is van inten­zitásuk, köztük is van intervallum, mért ne lehetne tehát színekből is alkotni, sokatcl- mondó, lélekbe hatoló kompozíciókat. Az áb­rázolás, a valóság még oly ideális fényképe­zése csak kerékkötő a színek hatalmas sza­bad szimfóniájában . . . Nézze itt a Sirbaom- lást. Csupa tarka kis téglalap, ha nem mon­dom el mit lát, nem lát semmit. De nézze: itt a megtört holttest, itt vannak a sirba- eresztők, itt a zokogok és búsulók, ugye csak a szinek és vonalak beszélnek. Vagy itt A vörös hegedű. A kis hangszer lángoló szinbe- nyomása felfelé sugarakban veszik el. Miért? Ugye, mert a hegedű nem azt a valóságot jelenti nekünk, amit a hangszer ábrázol, ha­nem azt a mély- lelki benyomást, amelyet a hegedűből felszakadó melódiák bennünk ki­váltanak. Itt a hegedű valósága szerepet sem játszik. Vagy az Összeomlás, csupa elzuhanó szin, vege . . . vége ... ez a szinértékük... Itt egy alakba lOglalva férfi és nő. a keret nők, akik különösen nagy számban vonultak föl a mai ülésre. Nem is csoda, hiszen a drá­gaságról van szó s az legjobban az asszo­nyokat érdekli. A honanyák — hogy is mondjam? — nem keltenek már nagy ér­deklődést s a daliás Fíissy Kálmán meg se is sodorja szép szőke bajuszát, amikor elsuhog­nak előtte. — Egy volt köztük csak csinos — mondja félhangon —, annak is megsemmisí­tették a mandátumát. Közben Tomasek elnök meg-megnyitja, majd be-bezárja az ülést s végre ráteremt a koalíció mestereire s azok elhatározzák, hogy beszéljen csak Franké miniszter, utána pedig ők beszélnek egy kissé — haza. Nossza, föl is iratkozik vagy tizenegy képviselő, köztük persze pár kommunista is. Aztán Franké mi­niszter beszél. Hosszan, unalmasan, szára­zán. Statisztikai adatainak fölsorolására alig hallgat valaki, csak egy-egy asszony ripako- dik rá s szidják a korpás lisztjét, — meg a kommunisták kiabálnak közbe s a szeszpa- namát vagdalják a kormány fejéhez. Vagy egy óra múlva kiCsuklik Frankéból az „Ámen" s egy képviselőnő lép föl a szónoki emelvényre. Alig van túl a beköszöntőn, a terem kiürül. Még asszonykoliégái is ott­hagyják, csak az öreg elnök marad a háta mögött, de annak a szemei is lecsukódnak közben. Nem fontos, mert a koalíciós hon­anya úgy sem a háznak, hanem a választók­nak beszél. Közben megnépesül a butiét. Az összes asztalokat körülülik s a pincérhad görnyed az ételek és italok terhétől. Vig zaj tölti meg a termeket, csak az ipartörvény szónokai­nak arcán ül bosszúság. Nem tudják, sző­nyegre kerül-e még ma az ipartörvény, vagy csak kedden s igy az éjszakát át kell virrasz­tások. A drágasági vitára egyébként az egész ellenzék dühös s a legtöbb asztalnál kemény kifakadások hangzanak el a koalíciós körmédia ellen. 'Csak a buffetbérlőnek tetszik a hosszú vita s boldogan dörzsöli a kezét a sok ven­dég láttán, majd összeszedi az étlapokat s minden étel után magasabb numerust ir be. Na ja! idebent van a drágaság a házban. Mcm hagyhatom sm nélkül* hogy a nemzetvédelmi miniszter egy képviselő . interpellációjára válaszolva kijelentette, hogy a P. M. H.-t nem engedheti be a kaszárnyákba, mert a lap állandóan a köztársaság ellen ir cikke­ket. Meg kell írnom, hogy a miniszternek ez a ki­jelentése kellemetlen helyzetbe hozott, mert hiszen ebbe a kiközösített lapba én is szoktam Imi és most, hogy a miniszter mondja, kezdek félni attól az összerágicsált Kohinórtól, amit a kezemben tartok. Kezdem érezni, hogy én egy veszedelmes ember vagyok, akinek az irása indexen van s akit óvatosan távoltartanak az állam közéletének egyik jelentős részétől. Ezentúl, ha este elmegyek megnézni a szórnom Moldvát, amiben száz és száz lámpa nézi magát és a hidon magyar katoná­kat látok, akik nézik a vizet és sóhajtozva ezt mondják: még huszonöt nap... mondhatom-e ne­kik, Miniszter ur, ezt: Adjon Isten jó estét?! Kér­dezhetem-e ezt: Milyen az életetek, magyar fiuk . és mit Írnak otthonról az otthoniak? Vagy húzzam be a fejem a kabátom gallérjába és süssem le a szemem és siessek cl onnan, ahol magyar fiuk vannak, mert én egy veszedelmes ellensége va­gyok az államnak? Nem tudom, mit csináljak. Csak azt tudom, hogy egy miniszter nagy ur, amit egy miniszter mond, az komoly dolog, a mi­niszter nem beszélhet a levegőbe, a miniszternek pozitív adatokra kell támaszkodnia, tényeket kell a kezében tartania, hiszen miniszter, felelős ténye­zője a kormánynak, demokratikus megtestesítője a jognak és törvénynek és minden jog örök forrásá­nak: a népnek. De éppen ezért nem értem, hogy mondhatta ezt a nemzetvédelmi miniszter és ha mondotta, miért nem terjesztette be a bizonyíté­kait, a bírósági ítéletek listáit, amik arról tanús­kodnának, hogy a P. M. II. szerkesztőjét ennyi­szer és ennyiszer Ítélték el az államellenes Írá­saiért és ennyi és ennyi évet iilt a börtönben# Vagy ezt azért nem mondhatta, mert egyetlen il? eset sincs. Akkor meg minek, mily alapon beszel? Nem hagyhatom szó nélkül ezt a dolgot, izgat, nyugtalanít, kimegyek a Moldva-partra és meg­kérdezem a legelső magyar katonától, kezet fog­hat-e velem azután, ami történt. * Kimentem, kezet fogott. Jó éjszakát, demo­kratikus miniszter ur! din. Konfliktus Anglia és Szovjetorosz- ország között a kínai polgár- háború miatt Moszkva, szeptember 5. Nagybritanniá- nak az a jegyzéke, amely katonai interven­cióval fenyegeti meg a kínai fülkelőket és bejelenti az ellenségeskedés esetleges fölvé­telét húsz mértföldre Shanghai fölött, mély benyomást akozott Moszkvában. A „Sovjet- presse" rokonszenvét fejezi ki Sun-Yat-Sen iránt, aki a kínai nemzeti fölszabadítás forra­dalmi mozgalmának vezetője. A szovjetköz­társaság szakszervezeteinek központi iro­dája a hullj angol szakszervezetek kongresz- szusán lévő szovjetdelegátusnak táviratot küldött, amelyben fölhívja a kongresszus figyelmét arra, hogy az európai államok, vagy Amerika belekeveredése a kínai ügyek- be könnyen egy uj világháborút idézhet elő. Ki lesz Rechyné utóda? Az iskolaügyi tárcában beálló változás kérdésével a Tri- buna is foglalkozik. Az idézett lap úgy véli, hogy mindenképpen lehet miniszterválto­zásra számítani, de a miniszter személyében még nem egyeztek meg. A népjóléti tárcának Habrman után való betöltése után lehet csak Bechyné távozásáról beszélni. . v íhtjui- i—bbmb—mwanüBM—aPB.»—— úgy, mint a mai emberiségen. Érezzük: nyo­morúságunkból, esettségünkböl fel kell tá­madnunk, de még nem látjuk az uj utat, ká­oszban vagyunk és keressük a megváltó ös­vényt. Ezt ismétlem. Őszintén meg akarom mondani, ami bennem van, de a mai kornak n ' incsen kifejező beszédformája. Ezért gyötrődöm, ezután áhítozom. Az abszolútot akarom." Nagy őszinteség volt ezekben a szavak­ban. Mélyen az abszolutotkereső müvészlé- lek vallomása csengett bennük, erejében ki- L.r-' -létlen, '.ágyaiban betolthetetlen. — Meghatottan emelkedtem fel. S ekkor tekin­tetem elakadt a könyves szekrényen. Vájjon mit olvashat Bodzássy mester? Kíváncsian megindultam. — „Ezek -cm az én könyveim; nekem csak egy könyvem van," — Azt az egy könyvet is hirtelen megláttam. Ott fe­küdt az ágyfejhez állított kis asztalkán. Az öreg Biblia. Feketébekötötten, szerény, ap­ró kis betűkkel, kopottan,Károlyi magyarsá­gában, a vizsolyi könyv Látszott rajta, so­kat lapozgattak benne. — A testamentum ih­lető ereje mennyire csodálatos, mennyire örök. Rembrandtban is eleven élet volt a bibliai világ, Ady is, hogy összeforrott vele. Történetesen ez a két név villant át emléke­zetemen. Pedig um „ucsak soka., annak az emberiség nagyjai közül, akik a könyvek könyvét forgatták és 1 iába érkeztünk el nagykulturáju, hat„l; történelmi múltú korszakunkba, ma is C alakító v ' óságok a re ;ék és Y-dcn égsö vetk. tetés bennük talál erőt, hitet az emberiség jövőjére. ____ közep én vonzódásuk mindenkori szent cél­ja:'a szunyadó gyermek. Mennyit mond itt a szinek és formák egységbezáródása, csak meg kell érteni beszédüket. Ketíen a kereszt­fán (Vér és arany) egy emberpár keresztre- feszitetten. A szenvedélyek és a Mammon rabszolgái, — minden szép akaratuk ezekhez van láncolva, minden nagy érzelmük ezek­hez kötötten sorvad el, nincs itt valóság, a szinek mélységes lelki átérzést akarnak, ezért lángol a vörös, ezért csillog az arany és gyötrődik rajtuk a két vonalegység." De valahogy, művész ur, amiként a ze­néhez hallás, legalább kis zeneérzék kell. úgy a szinek beszédének megértésére is bi­zonyos lelki készségre van szükség! „Igen, ez igy van. Persze ez a meglátási képesség ki is nevelhető. Ritkán látott mo­dern képet, de ha többször benső rejtekükbe hatolhat: mind megérti őket. De azt se felejt­se el, amit nagyon hangoztattam: mi nem va­gyunk célnál. A mai mély lelki átalakulás még csak kifejezést keres. Mindezeken a ké­peken még igen érzik a keresés láza. Csak­—'— \ Menyasszonyi kelengyék áruháza £ \ * ► iU , / ^ , \ Saját készitményü önöm férfi * i \ és női fehérnemű, asztal- im % i \ térítők és mindennemű lenáru ^ ! \ SS­Árusítás nagyban és kicsinyben £

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom