Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)
1924-09-06 / 203. (651.) szám
Szombat, szeptember 6, Lelley Jen© dr. levele Prága, szeptember 5. Lelley Jenő dr. nemzetgyűlési képviselő közlés végett elküldte szerkesztőségünknek a következő levelét: Nagyságos Petrogall] Oszkár dr. Urnák a szövetkezett ellenzéki pártok központi irodája igazgatójának Losonc. Kedves Barátom! A Híradó mai számában megjelent nyilatkozatra a következőkben válaszolok: Te, úgy hozzám intézett leveledben, mint a fent említett nyilatkozatban elismered, hogy a kérdéses tátraiüredi megállapodást be nem tartottad s így tényleg megszegted, úgy vélem tehát, hogy annak megállapítását bármilyen bizottság döntésére bízni merőben felesleges és céltalan. Azonban úgy hozzám intézett leveled, mint a nyilatkozatból látom, hogy azt véled, miképpen ezen megállapodást előzőleg én nem tartottam be s az jogositottt fel Téged arra, hogy magadat alóla feloldottnak tekintsd. Közlöm Veled, hogy magamat az általad ajánlott pártatlan bizottság döntésének ezen utóbbi kérdésben szívesen alávetem. Tökintettel azonban arra, hogy Te ezen általam állítólag elkövetett szerződésszegésről engem nem értesítettél, azt se közölted velem, hogy a megállapodás alól magadat mentesitettnek tekintetted, igy tehát meghallgatásom nélkül ítéltél rólam, nélkülem, ne vedd rossznéven, ha a fenti kérdésen felül még a következő kérdésre is ki óhajtom terjeszteni a bizottság döntését: „Helyesen járt-e el Petrogalli Oszkár dr. ur akkor, amidőn Lelley Jenő dr.-nak a tát- rafüiredi megállapodást állítólag sértő eljárásáról tudomást vett, azt egyoldalulag felbontottnak, magát alóla egyoldalulag feloldottnak tekintetté anélkül, hogy a megállapodást sértő tényeket Lelley Jenő dr.-ral közölte, netáni védekezését meghallgatta s őt arról, hogy a megállapodást felbontottnak tekinti, értesítette volna?“ A bizottság egybeállítására vonatkozó javaslataidat és védekezésem előkészithetése céljából az általam állítólag elkövetett szerződésszegő tények közlését kérve maradtam tisztelő híved: Lelley Jenő dr. A kereskedelem katedrálisa —, szeptember 5. A newyorki házszörnyetegek közt van egy, mely még az amerikai arányokhoz szokott szemet is elkápráztatja. Messziről, a tengerről megismerni már 54 emelet magas tornyát, melynek vonalai emlékeztetnek némileg a gót domok kecses vonalaira. A Woolworth Co. brodwayi üzletháza ez a házcsoda s ötvennégy emeletének minden kis szobájában egyetlen kultusznak hódolnak csak: a kereskedelemnek. A Woolworth Co. elnöke, Hubert T. Parson elmondott a múltkor egyeí-mást egy berlini lap tudósítójának a ház nagyszerű berendezéséről. Mint egy méhkasban, úgy zug éjjel-nappal az élet és a munka a 792 láb magas épületben. Minden emeleten 35.000 négyzetméternyi tér áll a cég rendelkezésére, naponta legalább tízezer ember fordul meg a „Woolworth Buil- ding“-ben s 24 lift bonyolítja le a forgalmat, E huszonnégy lift közül kettő expresszielvonó, azaz megállás nélkül teszi meg az utat a földszintről a tetőre. Amikor a belga király utoljára Amerikában volt, külön élvezetet talált abban, hogy az órával a kezében mérje ezeknek az expresszfélvonóknak gyorsaságát. S megállapította, hogy a majd S00 láb- nyi utat másfél perc alatt futották be. Akinek a gyomra gyenge, az ne üljön ezekbe a villámgyors gépekbe. 19li-ben kezdték építeni a házat s már a telek 4 millió dollárba kerü’t, inig a tulajdonképpeni építési költségek 9 millió dollárt emésztettek föl1913-ban már készen is állt a csoda. A Woolworth Co. Amerika legnagyobb tömegcikk áruháza.1 Legnagyobb forgalmát 5—10 centes árukkal teszi s főüzletét az olcsó játékszereikben csinálja. A „Woolworth Buil- ding“ minden emeletén külön osztályok vannak elhelyezve, de egyetlenegy zug sincs a házban, mely nem az üzletet volna hivatva istápolni. Az őröket és a szolgaszemélyzet egy részét kivéve itt nem lakik senki. Nincs otthon, nincs család bene, csak az üzlet szertartásainak él itt mindenki. A modern életnek, a pénz nosztalgiájának dómja ez a ház, melynek felső emeletei, mondják, úgy néznek ki, mint egy gót dómnak tornyai. Éjjel a nemzetgyűlésen Kinyitják — becsukják — Asszonyok az alkotmányban — Szavak pergőtüze a drágaság ellen — A leszorult ipartörvény — Az újságíró, meg a szappan A P. M. H. eredeti riportja a képviselőházból Prága, szeptember 5. A prágai nemzetgyűlés házában a folyosói élet még csecsemőkorát éli. Nehezen is tud kifejlődni, mert hiányzik hozzá a kényelmes pamlag, meg a csöndes pipaszó. Álldogálva, oldalogva, cigaretta mellett csak egy- egy ötlet sziporkázik föl, de annak szikrája sem gyújt. A tricc-traccs is inkább- a klubok szobáiba húzódik s az ülésterem látványosságának rendezői is ott osztják ki a szerepeket. Ma este azonban szokatlanul népes az oszloperdő. Az összjáték nem klappol s az öreg Tomasek ötpercenként kikergeti a színről a szereplőket. Az ellenzék egy része morogva kibicel a koalíciósok rossz előadásához s fölkészülődik, hogy beleszóljon a müharcba. Különösen a kommunisták köpik a markukat. Hogyisne! A szoedemek koalíciós barátaikkal mézesmadzagot akarnak sodorni a nagy drágaság miatt dohogó választóiknak s megrendelt interpellációjukra sürgős választ s vitát provokálnak. „Nahát ez nem lesz fenékig tejfel", — fogadkozik^az öblöshangu Tau- sik, aki egyébként a koalíciós zavart arra használja föl, Trogy előadást tart a kommunista államról: — Minden erőt föl- és kihasználunk s mindenkit a maga helyére átütünk. — S mit csinálnak például én belőlem? — kíváncsiskodik egy jó húsban lévő ungvári ujságiró. — Magából szappant főzünk s akkor legalább betölti a tisztitói hivatását, amit most szörnyen elhanyagol. Az öreg Hlinka pátert is nagy csoport veszi körül. Fölszólal-e, kérdik minden oldalról. Fejét rázza s legyint a kezével: „Nem avatkozom a komédiába!" Aztán be ballag az ülésterembe és Sramekkel kezd diskurálni. Ez a pikáns jelenség fölcsigázza az érdeklődést s igen sokan már politikai következtetést vonnak le a két pap diskurzusából. A terem bejárójánál két magyar képviselő: Korláth Endre dr. és Fíissy Kálmán, az ipartörvény első szónokai állnak és várnak. Hátha abbahagyják a drágaság meddő vitáját s elmondhatják beszédeiket. Az ajtón át ki-be rajzanak a képviselők és a képviselő„Lássa ez a kép nagy szomorúságot hirdet a látóknak: Nagypéntek a szózata. A sokszorosan megtört fehérszalag: Krisztus a keresztfán. Ugye fáj ennek a nemes, fehér vonalnak többszörös, kegyetlen megtörése, Szent, szűzi törekvéseink kálváriája gyötrődik benne. Ez a háttéri vörös pánt: a kereszt. Mint szinbenyomás: lázadó, vad, vértkiáltó ... Az emberiség megfeszíti Megváltóját! A köröskörül terpeszkedő szürke háromszögek: a város, az emberi tömeg semmit nem mondó, egyhangú nemtörődömségének hangulati benyomását igyekeznek felkelteni. Ez az a szürkeség, mely nyomába lép minden nagy emberi történésnek, minden felujjongó örömnek és lesújtó fájdalomnak." Egyszerre élet volt a képben, minden színében -és minden vonalában és lelkembe mélyült örök mondanivalója. „Ugy-e most már ért engem! Nézze csak most azt a naturalista önarcképet, milyen kevéssé tud az hozzáférkőzni a lélekhez. A szem meglátja: ez a kép hasonlít rám, találóak a szinei, megragadható élet van formáiba, de abból, ami a legbensőbb énem, az a keresés, kutatás, az a mely lelki átélés, amellyel múlt, jelen és jövő minden élménye bennem gyötrődik, művészek, költők, nagyok az enyémekké lesznek: abból itt semmit sem lát. Ellenben a nagypénteki képen ugy-e a színek, a formák maguk nyilatkoztatják ki legbensőbb mondanivalómat. Ez az amit akarok, a sziliek és formák egyszerű összetétele, hangulati foka, érzelmi értéke (mert htéz/tnind hatnak a lélekre, bizonyos benyomást keltenek benne) maguk beszéljenek. Hangok és sziliek nem sokban különböznek egymástól! Színeknek is van intenzitásuk, köztük is van intervallum, mért ne lehetne tehát színekből is alkotni, sokatcl- mondó, lélekbe hatoló kompozíciókat. Az ábrázolás, a valóság még oly ideális fényképezése csak kerékkötő a színek hatalmas szabad szimfóniájában . . . Nézze itt a Sirbaom- lást. Csupa tarka kis téglalap, ha nem mondom el mit lát, nem lát semmit. De nézze: itt a megtört holttest, itt vannak a sirba- eresztők, itt a zokogok és búsulók, ugye csak a szinek és vonalak beszélnek. Vagy itt A vörös hegedű. A kis hangszer lángoló szinbe- nyomása felfelé sugarakban veszik el. Miért? Ugye, mert a hegedű nem azt a valóságot jelenti nekünk, amit a hangszer ábrázol, hanem azt a mély- lelki benyomást, amelyet a hegedűből felszakadó melódiák bennünk kiváltanak. Itt a hegedű valósága szerepet sem játszik. Vagy az Összeomlás, csupa elzuhanó szin, vege . . . vége ... ez a szinértékük... Itt egy alakba lOglalva férfi és nő. a keret nők, akik különösen nagy számban vonultak föl a mai ülésre. Nem is csoda, hiszen a drágaságról van szó s az legjobban az asszonyokat érdekli. A honanyák — hogy is mondjam? — nem keltenek már nagy érdeklődést s a daliás Fíissy Kálmán meg se is sodorja szép szőke bajuszát, amikor elsuhognak előtte. — Egy volt köztük csak csinos — mondja félhangon —, annak is megsemmisítették a mandátumát. Közben Tomasek elnök meg-megnyitja, majd be-bezárja az ülést s végre ráteremt a koalíció mestereire s azok elhatározzák, hogy beszéljen csak Franké miniszter, utána pedig ők beszélnek egy kissé — haza. Nossza, föl is iratkozik vagy tizenegy képviselő, köztük persze pár kommunista is. Aztán Franké miniszter beszél. Hosszan, unalmasan, szárazán. Statisztikai adatainak fölsorolására alig hallgat valaki, csak egy-egy asszony ripako- dik rá s szidják a korpás lisztjét, — meg a kommunisták kiabálnak közbe s a szeszpa- namát vagdalják a kormány fejéhez. Vagy egy óra múlva kiCsuklik Frankéból az „Ámen" s egy képviselőnő lép föl a szónoki emelvényre. Alig van túl a beköszöntőn, a terem kiürül. Még asszonykoliégái is otthagyják, csak az öreg elnök marad a háta mögött, de annak a szemei is lecsukódnak közben. Nem fontos, mert a koalíciós honanya úgy sem a háznak, hanem a választóknak beszél. Közben megnépesül a butiét. Az összes asztalokat körülülik s a pincérhad görnyed az ételek és italok terhétől. Vig zaj tölti meg a termeket, csak az ipartörvény szónokainak arcán ül bosszúság. Nem tudják, szőnyegre kerül-e még ma az ipartörvény, vagy csak kedden s igy az éjszakát át kell virrasztások. A drágasági vitára egyébként az egész ellenzék dühös s a legtöbb asztalnál kemény kifakadások hangzanak el a koalíciós körmédia ellen. 'Csak a buffetbérlőnek tetszik a hosszú vita s boldogan dörzsöli a kezét a sok vendég láttán, majd összeszedi az étlapokat s minden étel után magasabb numerust ir be. Na ja! idebent van a drágaság a házban. Mcm hagyhatom sm nélkül* hogy a nemzetvédelmi miniszter egy képviselő . interpellációjára válaszolva kijelentette, hogy a P. M. H.-t nem engedheti be a kaszárnyákba, mert a lap állandóan a köztársaság ellen ir cikkeket. Meg kell írnom, hogy a miniszternek ez a kijelentése kellemetlen helyzetbe hozott, mert hiszen ebbe a kiközösített lapba én is szoktam Imi és most, hogy a miniszter mondja, kezdek félni attól az összerágicsált Kohinórtól, amit a kezemben tartok. Kezdem érezni, hogy én egy veszedelmes ember vagyok, akinek az irása indexen van s akit óvatosan távoltartanak az állam közéletének egyik jelentős részétől. Ezentúl, ha este elmegyek megnézni a szórnom Moldvát, amiben száz és száz lámpa nézi magát és a hidon magyar katonákat látok, akik nézik a vizet és sóhajtozva ezt mondják: még huszonöt nap... mondhatom-e nekik, Miniszter ur, ezt: Adjon Isten jó estét?! Kérdezhetem-e ezt: Milyen az életetek, magyar fiuk . és mit Írnak otthonról az otthoniak? Vagy húzzam be a fejem a kabátom gallérjába és süssem le a szemem és siessek cl onnan, ahol magyar fiuk vannak, mert én egy veszedelmes ellensége vagyok az államnak? Nem tudom, mit csináljak. Csak azt tudom, hogy egy miniszter nagy ur, amit egy miniszter mond, az komoly dolog, a miniszter nem beszélhet a levegőbe, a miniszternek pozitív adatokra kell támaszkodnia, tényeket kell a kezében tartania, hiszen miniszter, felelős tényezője a kormánynak, demokratikus megtestesítője a jognak és törvénynek és minden jog örök forrásának: a népnek. De éppen ezért nem értem, hogy mondhatta ezt a nemzetvédelmi miniszter és ha mondotta, miért nem terjesztette be a bizonyítékait, a bírósági ítéletek listáit, amik arról tanúskodnának, hogy a P. M. II. szerkesztőjét ennyiszer és ennyiszer Ítélték el az államellenes Írásaiért és ennyi és ennyi évet iilt a börtönben# Vagy ezt azért nem mondhatta, mert egyetlen il? eset sincs. Akkor meg minek, mily alapon beszel? Nem hagyhatom szó nélkül ezt a dolgot, izgat, nyugtalanít, kimegyek a Moldva-partra és megkérdezem a legelső magyar katonától, kezet foghat-e velem azután, ami történt. * Kimentem, kezet fogott. Jó éjszakát, demokratikus miniszter ur! din. Konfliktus Anglia és Szovjetorosz- ország között a kínai polgár- háború miatt Moszkva, szeptember 5. Nagybritanniá- nak az a jegyzéke, amely katonai intervencióval fenyegeti meg a kínai fülkelőket és bejelenti az ellenségeskedés esetleges fölvételét húsz mértföldre Shanghai fölött, mély benyomást akozott Moszkvában. A „Sovjet- presse" rokonszenvét fejezi ki Sun-Yat-Sen iránt, aki a kínai nemzeti fölszabadítás forradalmi mozgalmának vezetője. A szovjetköztársaság szakszervezeteinek központi irodája a hullj angol szakszervezetek kongresz- szusán lévő szovjetdelegátusnak táviratot küldött, amelyben fölhívja a kongresszus figyelmét arra, hogy az európai államok, vagy Amerika belekeveredése a kínai ügyek- be könnyen egy uj világháborút idézhet elő. Ki lesz Rechyné utóda? Az iskolaügyi tárcában beálló változás kérdésével a Tri- buna is foglalkozik. Az idézett lap úgy véli, hogy mindenképpen lehet miniszterváltozásra számítani, de a miniszter személyében még nem egyeztek meg. A népjóléti tárcának Habrman után való betöltése után lehet csak Bechyné távozásáról beszélni. . v íhtjui- i—bbmb—mwanüBM—aPB.»—— úgy, mint a mai emberiségen. Érezzük: nyomorúságunkból, esettségünkböl fel kell támadnunk, de még nem látjuk az uj utat, káoszban vagyunk és keressük a megváltó ösvényt. Ezt ismétlem. Őszintén meg akarom mondani, ami bennem van, de a mai kornak n ' incsen kifejező beszédformája. Ezért gyötrődöm, ezután áhítozom. Az abszolútot akarom." Nagy őszinteség volt ezekben a szavakban. Mélyen az abszolutotkereső müvészlé- lek vallomása csengett bennük, erejében ki- L.r-' -létlen, '.ágyaiban betolthetetlen. — Meghatottan emelkedtem fel. S ekkor tekintetem elakadt a könyves szekrényen. Vájjon mit olvashat Bodzássy mester? Kíváncsian megindultam. — „Ezek -cm az én könyveim; nekem csak egy könyvem van," — Azt az egy könyvet is hirtelen megláttam. Ott feküdt az ágyfejhez állított kis asztalkán. Az öreg Biblia. Feketébekötötten, szerény, apró kis betűkkel, kopottan,Károlyi magyarságában, a vizsolyi könyv Látszott rajta, sokat lapozgattak benne. — A testamentum ihlető ereje mennyire csodálatos, mennyire örök. Rembrandtban is eleven élet volt a bibliai világ, Ady is, hogy összeforrott vele. Történetesen ez a két név villant át emlékezetemen. Pedig um „ucsak soka., annak az emberiség nagyjai közül, akik a könyvek könyvét forgatták és 1 iába érkeztünk el nagykulturáju, hat„l; történelmi múltú korszakunkba, ma is C alakító v ' óságok a re ;ék és Y-dcn égsö vetk. tetés bennük talál erőt, hitet az emberiség jövőjére. ____ közep én vonzódásuk mindenkori szent célja:'a szunyadó gyermek. Mennyit mond itt a szinek és formák egységbezáródása, csak meg kell érteni beszédüket. Ketíen a keresztfán (Vér és arany) egy emberpár keresztre- feszitetten. A szenvedélyek és a Mammon rabszolgái, — minden szép akaratuk ezekhez van láncolva, minden nagy érzelmük ezekhez kötötten sorvad el, nincs itt valóság, a szinek mélységes lelki átérzést akarnak, ezért lángol a vörös, ezért csillog az arany és gyötrődik rajtuk a két vonalegység." De valahogy, művész ur, amiként a zenéhez hallás, legalább kis zeneérzék kell. úgy a szinek beszédének megértésére is bizonyos lelki készségre van szükség! „Igen, ez igy van. Persze ez a meglátási képesség ki is nevelhető. Ritkán látott modern képet, de ha többször benső rejtekükbe hatolhat: mind megérti őket. De azt se felejtse el, amit nagyon hangoztattam: mi nem vagyunk célnál. A mai mély lelki átalakulás még csak kifejezést keres. Mindezeken a képeken még igen érzik a keresés láza. Csak—'— \ Menyasszonyi kelengyék áruháza £ \ * ► iU , / ^ , \ Saját készitményü önöm férfi * i \ és női fehérnemű, asztal- im % i \ térítők és mindennemű lenáru ^ ! \ SSÁrusítás nagyban és kicsinyben £