Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)
1924-09-04 / 201. (649.) szám
Csütörtök, szeptember 4 Ruszinszkó útvesztőjében A munkácsegyházmegyei görög katolikus püspökség ügye a kulisszák mögött Ungvár, szeptember 3. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Aki Ruszinszkó mai közgazdasági, politikai kulturális és vallási helyzetét a lapok egymásutáni közleményeiből akarja áttekinteni, az mihamar beletéved az események útvesztőjébe. Ebből az útvesztőből aztán a kiigazodás lehetetlen, mert az összekuszált események és azok kulisszatitkai teljesen elhomályosítják a szemhatárt. Ruszinszkó politikai életének egyik legfontosabb része volt az utóbbi időben a munkácsegyházmegyei püspökség ügye, mely Benes külpolitikájában nagy szerepet vitt, különösen római látogatása alkalmával. Ismeretes, hogy Rómában Papp Antal akkori püspököt azzal rágalmazták meg. hogy a ruszinszkói választások alkalmával a papságot olyan lista támogatására szólította fel, amelyen pravoszláv vallásu jelölt szerepelt. Ezzel a rágalommal a római diplomáciát is félrevezették és Papp Antal püspököt a pápa érsekké nevezte ki és a munkácsi görög katolikus egyházmegye élére Gebe Péter ungvári kanonokot állította. Kétségtelen, hogy Gébé Péternek az egyházmegye élén a legnehezebb körülményekkel kell megküzdenie és egy cseppet sem rózsás az a méltóság, amivel a római szentszék felruházta. Gébé azonban engedelmeskedett a pápai akaratnak és püspökké szenteltette magát s átvette az egyházmegye vezetését. Eddigi ténykedésében a katolikus vallás megmentésére irányuló tetteivel találkozunk. Figyelemre méltó volt például azon intézkedése, mellyel az ungvári görög katolikus tanítóképző igazgatójává Volosin Ágostont, az ismert nevű politikust nevezte ki. A politikától távol álló püspök e kinevezéssel a politikai hullámok egész sorát idézte elő. A Ru- szinszkóban erősen dolgozó cseh agrárok ugyanis egyenesen veszedelmesnek tartják a Volosin kinevezését, mert az ő vezetése alatt a tanítóképző, melyben eddig őslakos tanárok és tanárnők tanítottak, lassan, de biztosan az ukrán menekültek tanyája lesz es a cseppet sem közkedvelt, úgynevezett „Bazilissza" ukrán apácák befolyása és tényleges vezetése alá kerül. Az ügyet cseh agrár körökben oly nagyfontosságunak tartották, hogy Beszkid kormányzó (aki egyébként teljesen hatáskör mentes) személyesen interveniált a Volosin kinevezése miatt az uj püspöknél és intézkedésének megrrlásitás'A kérte. A püspök azonban udvariasan kitért a kormányzó kérelme elől, mivel ezt az ügyet az egyház belügyének, a kinevezést pedig tisztán püspöki jogkörének tekinti. Ebből kifolyólag a kormányzó és a püspök közötti érintkezés már eleve megszakadt. A püspök beiktatása Hogy mennyire a prágai kormány befolyása alatt intézik az egyházi hatóságok a munkácsi püspökség ügyét, kiviláglik abból is, hogy a Papp Antal érsekké való kinevezése és a munkácsi és eperjesi egyházmegyékből Magyarországon létesített uj egyházmegye kijelölése a magyar kormány megkerülésével történt. Kétségtelen, hogy a békeszerződések értelmében Papp Antal cseh-szlovák állampolgár. Öt csupán az erőszakosan 'félremagyarázott törvények alapján mondhatták ki magyar állampolgárrá, amelyet azonban a béke- szerződés alapján álló magyar kormány nem hajlandó elismerni. Augusztus 31-én ez a lehetetlen helyzet szomorú megvilágításba került. Gébé Péter uj püspököt ugyanis ezen a napon iktatták be az ungvári székesegyházban a püspöki stal- lumba. Prágából érkező bizalmas jelentések szerint a beiktatást megelőzően a prágai pápai nuncius a cseh kormány nyomására azt a követelést támogatta, hogy Gébé Péter püspök azonnal foglalja el a püspöki lakot, amelyben pedig jelenleg még mindig Papp Antal érsek kénytelen meghúzódni. A jólelkü és az érseket mélyen szerető püspök a pápai nuncius e követelésének nem tehet eleget, mert ha eleget tenne, akkor az érseket ki kellene ■ 1 alkottatnia. Nem jelentéktelen pikantériája a beiktatás előzményeinek az sem, hogy a hivatalos körök a püspököt a beiktatás elhalasztására próbálták rábírni. Információink szerint azért, hogy a beiktatás az érsek eltávozása után, a kormány néhány tagjának részvétele mellett különös fénnyel és pompával történjék meg. Ez a szándék nyilván a külföldnek szólt és Benes politikájának dicsőítését célozta. A püspök beiktatása azonban mégis megtörtént és mondhatjuk, nem a kilátásba helyezett fénnyel és pompával, de annál bensőségesebb szeretettel és a hívek ragaszkodó lelkesedése mellett. A beiktató ünnepség mise keretében folyt le augusztus 31-én délelőtt. A pápai bullát II- niczky szent széki jegyző olvasta föl, mig az oltárnál Szabó Simon kanonok üdvözölte elsőnek a főpásztort. A hatóságok részéről Casteila. francia tábornok, Szathmáry ezredes, helyőrségi parancsnok, Kugler vezérpénzügy igazgató, Had- zsega dr. törvényszéki elnök, Bacsinszky Ödön dr. ungvári polgármester, Zsetvay ungi zsupán és Beszkid Sándor dr. egyházi referens vettek részt a beiktatáson. Nem jelent meg a beiktatáson Beszkid Antal. Ruszinszkó kormányzója!! Távolmaradását a fönt vázolt politikai differenciákkal magyarázzák. Az ünnepség után a püspök a szokásos küldöttségeket fogadta. A székeskáptalan után Tahy Ábris római katolikus püspöki helynököt fogadta a püspök, aki népes küldöttség élén üdvözölte a főpásztort a ruszinszkói római katolikus papság és hívek nevében. Ezután következett a Casteila tábornok kimért, hideg üdvözlése, ■amelyet a küldöttségek hosszú sora követett. Az uj püspök beiktatásával kapcsolatban fölszinre került az állam kegyúri joga. A püspöki javadalom leltári átadását ugyanis nem a kormány képviselője, hanem a káptalan egyik tagja, Suba kanonok végezte. A kormányzóság — mint értesülünk — az állam kegyúri jogait szerette volna gyakorlatba venni s lépéseket is tett, de — sikertelenül. Ahol még nincs vége a háborúnak XIV. Szauiárháton Strumica felé Á P. M. H. kiküldött munkatársának jelentése Strumica, szeptember 3. Mitrovicán, Pristinán és le délnek, az ochridai-tóhoz vezető játékvasuí mentén csak éhes és rongyos albán rablók ellen kell védekeznie a lakosságnak, de a Vardartól keletre jól szervezett bolgár szabadcsapatok ölnek, égetnek, propagálnak géppuskával és kézigránáttal. Ha közben ki is rabolják a megtámadott falut, vagy embercsoportot, ez már nem sokat árthat a s z e n t ügynek. Egy- egy „vajda" vezérlete alatt 20—25 főből álló „cseták“ ezek a bolgár irredentatársaságok, amelyek szükség esetén öt-tiz csetát is ma- gábazáró csapatokká tömörülnek és a bolgár hivatalos körök legkonokabb tagadása sem hiteti el a szerb néppel, hogy nem kormány- támogatással működnek. Cankov-kormány, vagy Sztambolijszki paraszturalma, egyformán érdeke, hogy a macedón irredentizmust és a reváns eszméjét ébren tartsa. Francia- ország 1871 után Strassburg és a többi elveszett város szobrát állította a revánsgondolat örök emlékeztető jeléül, a bolgár bandák házak üszkös romjaival és az „ellenség" földjén emelt fakeresztekkel kívánják ezt a célt elérni. Hja, mindenki a maga eszközével és módján. Mitrovicáról megint Szkopljén át vezet az ut a bolgár és a görög határra, Strumicára, Stipbe és Gjevjelijába. Elhatároztam, hogy az utóbbi elejtésével Strumicáig utazom csak, onnan Stipen át Veleszbe és ezzel befejezem az utat, a minden ut Rómába vezet elvénél fogva, természetesen Szkopljén és Nisen át. Reggel hét órakor indulok Szkopjéból és három óra jól elmúlt, mire Strumicára érek. Keresem a várost — nincs. Ellenben két autó zümmög és a csárda (magyarul: hán) félszere alatt vagy húsz fölnyergeit csacsi áll. Kérdem az egyik soffőrt, kire vár? Nevet. Kiderül, hogy Strumica városa 60 kilométerre fekszik a saját vasúti állomásától és autó és csacsik arra valók, hogy a vasutat pótolják. Az autó nagyon drága, háromszáz dinár körül jár a taksája, baksis nélkül. Nem nekem való. Rohan, nem látni belőle semmit és a nyakát törheti az ember. Megyek a szamarakhoz, Illetve a gazdájukhoz. — Mennyiért viszel be Strumicára? — Poggyász is van? sok? elbírja egy csacsi? — Akár egy fél is. — Száz dinár. Soka 11 óm, enged. Hetven dinárig megy le, akkor megkérdem: — Ha veled megyek, mikér érek Strumicára? — Hát, uram, ha jól megyünk, ha a ko- mité (bolgár banda) nem bánt, akkor kilenc órakor, estére, a Jóvan liánjában leszünk. Ott alszunk és reggel, szent Prokop segedelmével, elindulunk, amikor derengeni kezd és nyole-kilenc órára a városban leszünk. Ha a komité? Akkor inkább beszaladok Gjevgjelijába, ott alszom és reggel jövök ide vissza. A gazda ráhagyja, úgy is jó, ő itt lesz. Gjevgjelija a határ Görögország, vagy precízebben, Jugoszlávia számára Szakmiki felé. Mert hiába tartozik ide az egész, hosszú és száz kikötővel gazdag Dalmácia, Szaloniki az igazi jugoszláv tengeri kikötő. A természetes. A szerbiai, vajdasági magtárak kincsei csak óriási kerülővel, Szlavónián, Horvátországon át juthatnak az Adriához, Bródban minden árut át kell rakni a bosnyák keskeny- vágányu vasút kocsijaiba, ami rengeteg költség és óriási idő. Ellenben Szaíonikibe, a görögök által átengedett szabad kikötőbe közvetlenül befuthat az áru. Ez Gjevgjelija jelentősége, azé a rongyos, egyutcás kis határfalué, amelyre nem érdemes több szót vesztegetni. Meghűlés Gjevgjeliján, hajnalban vissza Strumicára és gyerünk, szamárháton, a bolgár határ mentén Strumicára és onnan Veleszbe, ahol megint vasutat érünk. Szkopjétól délre szembetűnő az állandó készenlét. Minden állomáson katonai őrség, minden őrház, apró kis hidacska, alagút drótsövénnyel körülbástyázva, a katonák ott táboroznak barakjaikban s hangos magyar nótával töltik a macedón mezőket. Vajdasági magyar és német katonákkal találkozom mindenütt a hosszú és bizony nem mulatságos, hanem fárasztó szamaragolás közben. Jókedvnek, örülnek a változatos katonaéletnek és boldogok, mert a kaszárnyák unalma és folytonos gyakorlatozás helyett itt kinn lehetnek, ahol csaknem minden héten akad „munka". A kaszárnya teóriája igy válik néha véres valósággá. A szociális biztosítás a költségvetési bizottság előtt Prága, szeptember 3. A költségvetési bizottság tegnap délutáni ülésén folytatta a szociális biztosításról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Srdinkó dr. előadó jelentést tett, amelyben kifejtette, hogy a szociális biztosítás egységesítése takarékossági szempontból föltétlenül szükséges. A betegsegélyezést a javaslat néhány pontban módosította: táppénzt a betegség negyedik napjától kezdődően utalnak ki, a biztosítást kiterjesztik a családtagokra is és a szülő nők a szülés előtt segélyt, azután pedig szoptatási dijat kapnak. A mezőgazdaságra 851.000 biztosított egyén esik, az iparra pedig 1,742.000. Az évi illeték a mezőgazdaságnál 194 millió, az iparnál pedig 518 millió korona. Az aggkori és a rókkantbiztositásba, amelyekből 60 éven fölüli személyek és önálló keresettel birók ki vannak véve, 2,593.000 biztosított egyént vesznek föl évi 641.4 millió biztosítási illetékkel. A biztosítás ötvenedik évében a járadékot élvezők száma körülbelül 1,564.178 személy lesz s a kifizetésre kerülő járadék 2.442,717.000 fog kitenni. Az 57-ik évben pedig 1,676.000 egyén 2.917,000.000 koronányi járadékot fog élvezni. A biztosított egyén biztosításának ötvenedik éve után az A) osztályban 3200 koronát, a B) osztályban 3900 koronát, a C) osztályban 4600 koronát és a D) osztályban 5500 koronát fog, mint évjáradékot kapni. Az államot a következőképpen terhelik meg: 5 évvel a törvény hatályba helyezése után 6.6 millióval, tiz év múlva 75.6 millióval, 26 év múlva 178.9 millióval, ötven év múlva 508.5 millióval. Az állam továbbá 100. milliót bocsát a gyógyintézetek rendelkezésére s fizeti a tényleges katonák bitzositási illetményeit (17 millió), úgyszintén fizeti az államszolgálatban lévő személyek illetményeit is s fedezi mindkét biztosítási bíróság költségeit. Ma délelőtt a költségvetési bizottság Brodac elnök vezetésével tovább ülésezett Taub, Windirsch, Patzel, Modracek és Bubnik képviselők szólaltak föl. A tanácskozást ezután félbeszakították. A bizottság délután tovább tanácskozott. Hir szerint holnap végez a javaslattal. %í&MZÁRVÁCjMKM ya^íMcKeid)SBőL Százegy kitépett oldal a magyar képviselők klubjának panaszkönyvéből Prága, szeptember 3. 38. Panaszos tevéi: „Az utóbbi időben sok szó esik a régi nyugdíjasok sérelméről s erről a Kra- maf pártja is kezd tudomást venni, ősszel megalkotják az uj nyugdíjtörvényt — ha igaz. Uram Isten! Van-e oly naiv öreg nyugdíjas, aki ilyen híreknek „bedőlne", avagy hitelt adna nekik, mert feltéve, hogy a törvény meg is lesz, ennek életbelépésétől a régi nyugdíjasok oly távol lesznek, mint Prága Jeruzsálemtől. Már 1921-ben hozatott egy törvény, amely lakbért ad az öreg nyugdíjasoknak s ez a törvény négy év óta nincs végrehajtva. Ha Kramarék annyira szivükön viselik ügyünket, úgy előbb adja meg a pénzügyminiszter azt, ami az 1921-es törvény szerint megillet bennünket. Úgy látjuk, hogy a nemzeti demokrata párt ily mézes madzaggal szeretne magához édesgetni bennünket, adni azonban nem ad semmit. Tisztelettel egy öreg nyugdíjas." — örvendünk, hogy az öreg nyugdíjasok nem naivak s jól tudják azt, hogy ettől a kormánytól nincs mit várniök. Ha oly nehéz is a várakozás, más segítség nincs, mint kivárni az uj választásokat, amikor mi ellenzékiek leszünk többségben, mert ettől a kormánytól igazán semmit sem várhat senki. 39. A Kárpátaljai Magyar Gazda laptársunk telefont szeretne felszerelni a szerkesztőségében. Már egy év előtt beadta kérvényét az illetékes postaigazgatósághoz, minthogy azonban „bizonyos esetekben" csakis a minisztérium engedélyével szerelhető fel a telefon, az igazgatóság referense ezt is „bizonyos esetnek" vette s a kérvényt a postaügyi minisztériumhoz terjesztette be. A minisztérium egy év óta nem tudta eldönteni, hogy az engedély megadható-e vagy nem. — Ennek egyetlen orvoslása az hogy az ember ne kérjen telefont Mmek akar va'aki a telefonba beszélni? Úgysem hallgatja meg senki. Siőnyetlek, ftlittönyfih és ®oS*I«eu toutforficelnnélc Moramani fíftéf££§B*t|f«í»Kc, feritöBc és átfveiök Clamftn és Tussor Slsérok széfift réilasziélcban 54 ke. Siönijeá 9 Ki-tól. Váry Gyula Kassa, Fő-u. 76. Szentháromság- szoborra) szemben JA
