Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)

1924-09-04 / 201. (649.) szám

* Csütörtök, szeptember 4. Az interparlamentáris konfe­rencia „kínos* jelenete Budapest, szeptember 3. Rubinek István dr. képviselő, aki részt- ,vett a berni interparlamentáris konferencián, érdekes nyilatkozatot tett a konferenciának arról a jelenetéről, amikor a román delegátus megvádolta Magyarországot azzal, hogy irre­denta politikát folytat. Elmondotta, hogy Bcr- zeviczy Albert nagy hatást keltő higgadt és nyugodt beszéddel válaszolt a vádakra, Szte- rényi József báró pedig kijelentette, hogy ami a kisebbségek elnyomását illeti, hajlandó bele­menni abba, hogy pártatlan nemzetközi döntő­bíróság elé vigyék a nemzeti kisebbségek ügyét. A konferencia elnöke félbeszakította Szterényit beszédében, utalva arra, hogy Szterényi a gazdasági kérdések előadója és eltért a tárgytól. Szterényi önérzetesen vála­szolt az elnök kijelentésére, mondván, hogy nem ő volt az, aki ezeket a dolgokat idehozta, miért nem szakította félbe az elnök a román delegátust? Neki kötelessége visszautasítani az igaztalan vádakozást. Loebe német delegátus a magyar kisebb­ségek ügyét támogatta, hasonlóképpen az an­gol delegátus is a magyarok mellett emelt szót. Általában a konferencián résztvett álla­mok képviselői nem adtak hitelt a román de­legátus vádjainak. Feltűnést keltett Mataja osztrák delegátus magatartása, aki egyáltalán nem tartotta szükségesnek, hogy a kisantant ,vádjaival szemben szót emeljen a magyarok mellett, sőt olyan magatartást tanúsított, ami a magyar delegátusokat nagyon kellemetlenül érintette. A román delegátus felszólalása óta a magyar és a kisantantdelegátusok közötti viszony feszültté vált. A kisantant delegátusai igyekeztek enyhiteni a dolgot azzal, hogy nem akartak tendenciózus beállításban vádakat emelni Magyarország ellen, a magyar delegá­tusok azonban nem elégedtek meg ezzel az utólagos kimagyarázással és továbbra is tar­tózkodó magatartást tanúsítottak a kisantant delegátusaival szemben. Képesek-e a németek a kormányzásra? Prága, szeptember 3. Képesek-e a németek a kormányzásra? kérdi a Lid. Listy vezércikke és hosszasan fejtegeti ama nézetét, hogy nem. Feltéve, hogy a német pártok meghívást kapnának a kormányban való részvételre, úgy elsősor­ban a német munkaközösség csoportja jöhet­ne számításba, amely már számtalan Ízben felbomlott s most ismét felbomlana, mihelyt a miniszteri székek betöltésére egy vagy több személyt kellene jelölni. Ha pedig a megegyezés létrejönne, további nagy kérdés maradna, hogy szakminiszter vagy politikus legyen-e az illető. A politikus miniszter ren­desen a saját embereit hozná előtérbe s ez igen megfontolandó akkor, amidőn a nagy­közönség a hivataloknak politikától való mentesítését követeli. Még ha ezt a kérdést is elintézettnek tekintjük, úgy újabb nehéz­ségek merülnek fel abban, hogy egy német politikai vezér sem tudja garantálni azt, hogy pártja vagy pártjai minden feltétel nélkül mindig a kor­mánnyal fognak szavazni. Ez csak úgy volna lehetséges, ha a né­met frakciók. egységes, homogén frontot al­kotnának. A Lid. Listy ad absurdum módon akarja bizonyítani a német pártoknak a kormány­ban való részvételét. A magunk részéről jól tudjuk, hogy ez tényleg még csak a jövő ze­néje, azonban, legalább röviden, rá kell mu­tatnunk a Lid. Listy hamis okoskodásainak hibáira. Az első két nehézséget a német pár­toknak maguknak kellene megoldaniok, így ez a gond nem tartozik egyáltalán a cseh pártokra. Teljesen helytelen a Lid. Listy ama követelése, hogy a német pártok min den fentartás nélkül mindig a kormánnyal menjenek. Szerényen kérdezzük a Lid. Listy pártját, a cseh néppártot, hogy a mai homo­gén cseh koalícióban minden föltétel nélkül vettek részt a pártok? Mindenki tudja, hogy nem. Miért követel tehát a cseh csoport oly dolgot a németektől, amit ő maga sem tart meg? Ha a cseh kormány tényleg akarja a kisebbségek együttműködését, úgy elsősor­ban a saját nagy igényeit kell mérsékelnie. Igazán különös követelés, hogy például a né­met tétlenül nézze, sőt — a kormányzásban részesülve — jóváhagyja a kisebbségi isko­lák bezárását s ugyanakkor színtiszta német községben felállítandó cseh iskola felállításá­hoz hozzájáruljon. A német szociáldemokraták a polgári blokk ellen • Berlin, szeptember 3. (Saját tudósítónktól.) A német szociáldemokrata párt ma kiáltványt adott ki, amely szerint a poígásiblokk kormánya nem jelent mást, mint a leíegyverzett Németor­szág visszatérését az Izolációba, a nemzeti érzéseknek uj feíkorbácsolását, uj külpolitikai nyug­talanságokat és gazdasági szé-tziillésí. Fölszabadítja a borzalmas szociális harcokat és veszélyez­teti a köztársaságot. A német nemzetiek hatalmi állása a kommunista franciák erején nyugszik. Ma csak egy jelszó lehet: el a nacionalistákkal és a kommunistákkal! Követelik a birodalmi gyű­lés feloszlatását. Genfiben, a világ legnagyobb politikai meetingjén — Riport Géniből a népszövetségi ülés alkalmából — wwmma nb—i Péntek: SERESS IMRE: A világbéke. (Regény.) Szombat: KRAMMER JENŐ dr.: A színek költő­iénél. Vasárnap: GYŐRY DEZSŐ: Nyárutó. (Vers.) — SAS EDE: A kifürkészhetetlen titok. Panoptikum az emberről — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Darkó István. II. A lencse. A nö eleresztett, bámész nézéssel me­redt a zörgő, recsegő vadon felé. Ádám hal­va feküdt előtte, szélesen elterülve, a bar­lang sziklás, de egy részen sima kőlappal boritott szájánál. A nő örvendő szivvel pró­bált gondolni arra, hogy mi történt, de az aggodalom félig elnyomta az örömét. Mégis, mindeneknek dacára örvendeni akart. Lassú léptékkel odament tehát a halotthoz, letérdc- pelt melléje és hosszasan nézegette. Beszélt hozzá: — Nem vagy többé! Akartam ezt! Örülök ennek! Te voltál a fortéiéin! Szőr! Röhögés! Étvágy! Vércsség! Utálat!! Különös hangon nevetett. Remegés fu­tott át a finom testén. Látta magát ájult bor­zalommal a bárkán, az előtte fekvő barna szörnyeteghez annyira hasonló mcgrablójá- nak a karjai között. — Megrothadsz' Akartam! Sikerült végre! Nincs neved! Te sár! Te hitvány hús! Te dög!! Géni, szeptember 26. Ez a nyugodt, ápolt és jólnevelt város egy világpolitikai esemény szihelyévé válto­zott. A génuai konferencia óta nem volt ilyen nagyjelentőségű és reprezentatív európai konferencia, mint a népszövetség genfi ülése. Macdonald és Herriot személyesen jöttek el, hogy meghajtsák magukat a békét őrző liga előtt és majdnem az összes európai hatalmak ideküidték miniszterelnökeiket és külügymi­nisztereiket, hogy ezáltal dokumentálják a gyűlés nagy jelentőségét. Ez .a jelentőség egészen bizonyosan abban csúcsosodik ki. hogy végre 1924 őszén bizonyos mértékben jogosult ezt a szót „béke“, reménykedéssel és bizakodással kimondani. Végre alkalma van a népszövetségnek arra, hogy létjogosultsá­gát bebizonyítsa. A gyűlésre ötvenhárom nép küldte el a maga képviselőjét. Ezek a képviselők a leg­jobb szállodákban szálltak meg, pompásan el­készített ételeket esznek, a legrégibb borok kerülnek asztalukra, hatalmas összegű diétá­kat kapnak és nem túlságosan erőltetik meg magukat a munkában a béke érdekében. A népszövetség egy-egy ülése sohasem tart to­vább, mint két óra hosszat. A lunch és diner idejét mindig pontosan betartják. Az egyes ülések között ünnepségek és fogadások van­nak. A magányos turista, akinek eszébe jutna, hogy este fölkeresi a Quai du Montblancot, bizonyos lehet abban, hgoy itt minden lépés­Kacagott és a könnyei végigíolytak csu­paszon fehérlő mellén. — Nem tudtam, hogy mit csináljak ve­led, de megsúgták nekem a fák! A vadálla­tok tanítottak meg rá! A te szörnyű, véres állkapcsaid adtak erőt hozzá! A fiad elvé­gezte: Nem vagy már!! Még igy sem bírlak megrágni! Még igy is éget a fájdalom, amellyel világrahoztalak! Éles kővel kapar belülről az undor, amit a férfiságod okozott nekem! Szúrós szőrti! Fattyufiam! Undor­fél jem!. Férfim! Ádám!! Leborult a halottra. Keserű erővel és zo­kogva ütötte. A merev test féloldalra bil­lent s a szája mozdulva nyílott ketté. A nő sikoltva ugrott hátra. Az élettelen ajkakról mintha azt a szót hallotta volna, amellyel azok pirosán, melegen, húsosán annyiszor becézték volt: Éva! Az erős mozdulattól a test még tovább gördült. Átfordult a gyomrára, másik oldalá­ra zökkenve még egyszer rámeresztette az ijedt, csnotos arcát és a kőlap szélén alá­zuhant a mélységbe. A barlang szájánál megjelent egy fiú. 'ehérbőrii. lányarcu, finom teremtés, szinte mása a nőnek. Kitárta a karját s a két lény finoman tapintó újakkal, csendes erővel ölel­kezett össze. A nő magához húzta a fiú fejét. Leültek mohára és csillogó szemmel nézték egy­mást. Két kézre fogták az arcukat, megcsó- kclták a szemük selymes takaróját, a szájuk meleg hasadt bársonyát. A fin hirtelen és ijedten kérdezte: — Hová tettétek? A nő megrettenve mutatott maga elé: — Lelöktem! A fin keze reszketve tapintotta a karját: — Borzasztó! Az apám volt! nél a legismertebb európai államférfiakkal ta­lálkozik, akik elegáns eveningdressben, a bortól kipirult ábrázattal, gondtalan kedé­lyességgel csevegnek és sétálnak föl s alá. De az életkedvet ne irigyeljük tőlük, ne iri­gyeljük azt, hogy jól táplálkoznak és elegán­san élnek, csevegjenek és mosolyogjanak, de közben csinálják meg a békét! A Quai du Montblanc, Genf főkorzója a népek nagy világboulevardja lett. Ez a pom­pás utca, amelyik hasonlíthatatlanul szebb, mint a nizzai Boulevard des Anglais, csodá­latos képet tár az ember elé. Az egyik oldal­ról a Lac Leman kékeszöld habjai pikkelyez- nek, a másik oldalról az Alpok havas csúcsait világítja meg a gondtalan szeptemberi nap­fény, amely, régi tradíciókhoz híven, szep­temberben küldi Svájcra legszebb mosolyát. Az ut szélén a leggyönyörűbb luxushotelek sorakoznak. Ezekben a hotelekben laknak most „a világ urai“. Megszámlálhatatlan zász­lók a szivárvány minden színeiben díszítik ezeket a szállodákat s az ember egy-egy szinpompás zászló előtt megáll és kérdi, váj­jon melyik állam zászlaja lehet ez, melyik államnak zászlaját diszitik csillagok, hegyek és elefántok. Az ötödik gimnazisták bizonyo­san tudják, hogy mi a különbség Uruguay és Paraguay zászlói között, a népszövetségi ülésre kiküldött újságírónak mindezt előbb meg kell tanulnia. A genfi idegenforgalmi iroda mesésen kihasználja reklámcélokra a népszövetségi ülést. A legújabban kiadott prospektus sze­rint szeptember hónapban virágünnepséget, vizipoló mérkőzést rendeznek, nemzetközi autóverseny lesz Géniben és népszövetségi ülés. Ez a kombináció nem veszti el hatását. Különösen az amerikaiak örülnek annak, hogy egy füst alatt élvezhetik a vizipolót és a népszövetséget. Az amerikaiak, akik rend­kívül nagy számmal vannak itt képviselve és akiket egy bőbeszédű Cicerone kalauzol vé­gig a városon. A Cicerone megáll egy ház előtt és ezt mondja: — Ebben az épületben minden év szeptemberében háromszáz ál­lamférfin gyülekezik Össze, akik ötvenhárom nemzetet képviselnek. Ez a világ legna­gyobb politikai meetingje. The biggest of the world — mondják az amerikaiak és egy hölgy, akinek feketeszarukeretes pápaszeme van, fölveti azt a kérdést, mennyiben került a népszövetségi palota. Kilenc millióba —■ mondja a vezető. Dollárba? Nem. frankba! Az amerikaiak részvétteljesen mosolyognak. A vezető zavarba jön, mert nem tudja helye­sen cselekedett-e, nem mondott-e olyat, ami Svájc tekintélyéből von le. Amig a szarukeretes szemüvegü ameri­kai hölgyek túlságosan sokan vannak, addig amerikai államférfiut nagyot keveset lehet látni. Amerika most nincs hivatalosan képvi­selve. Németország és Oroszország is hiány­zik. Németországot már sokan szeretnék bent látni a népszövetségben, Oroszországot már kevesebben. Ennek számos politikus örül, mert igy legalább nem kell attól tarta­ni, hogy a ravasz orosz diplomácia felrobbant az elegáns Genfben egy skandalumbombát akkor, amikor ötvenhárom nemzet politiku­sai békéről beszél és amikor szarukeretes szemüvegü amerikai hölgyek elragadtatással mondják Genfnek erről a nagy eseményéről: the biggest of the world. Tw!?esivezték Amerikában a német kölcsönt Newyork, szeptember 3.A Morgan amerikai bankház kedden jegyzésre bocsátotta az ötven- milliós német kölcsönt. Egy óra leforgása alatt a kölcsönt túljegyezték. Tudvalevőleg 25 évre szóló és 6.5 százalékkal kamatozó kötelezvényekről van szó. A cseh agrárok és a drágaság. A cseh agrárpárti képviselők ldubértekezíete fog­lakozott a drágaság kérdésével, Hodzsa re­ferált a gabona világpiaci árairál, Malypetr belügyminiszter az aktuális politikai tár­gyakról, csak a gabonavámokról mélyen hallgat a gazdaérdeknek eme jeles védelme­zője, a cseh agrárpárti képviselői klub. amely két hónappal ezelőtt oly késhegyre menő harcot inditott. Mindent kereshetünk és találhatunk a cseh koalíciós pártoknál csak elvhüséget nem. A nő szelíden, megbékélt mosollyal ha­jolt a szájára. Forró lélegzetét az arcába le­helte, a testében lángoló vér melegét egész testhosszal osztotta meg vele. Hangtalan boldogsággal, sokáig feküdtek egymás mel­lett. Akkor a nő, lágy hangon kezdett be­szélni. Lágy hangon mondott kemény dolgo­kat. Beszéd közben odahajolt a fiúhoz és sű­rűn csókolgatta: — Az apád volt! A fiam, rettentő kínok­kal világrahozott, undorban fogant gyerme­kem! A férfim, a férjem, a támaszom, segí­tőm, védelmezőm, bántalmazom, ellen­ségem! Durva volt! Kegyetlen! Hozzám sze­líd és utáltam! Szőrös volt! Szaga volt! Erős! Bátor! Az első, aki az eltörölt világ arcán uj vonás, uj fájdalom, uj forradás, uj csapás tudott lenni! Förtelmes volt! Ha, megölelt, láttam újszülöttemként, halálthozó csúnyaságában! Ha öt láttam s a bátyádat, belül basadozott a hús, jégcsapokká dermedt a vér bennem! A bátyád egészen ráütött! A fiú remegve szólt közbe: — Mindjárt jön! Félek tőle! — Ne félj! Én megvédelek! Most én ö1öm meg őt! Ijedten tette a szájára a kezét a fiú: —• A bátyámat*!! Ne mondj milyeneket édesanyám! Úgyis belehalok . . . elpusztu­lok abba, ami az apámmal történt . . . A nő szilárd hangon csitította: — Az apád volt, de nem úgy, mint a bátyádé! . . . Akkor éjjel . . . csodás ál­mom volt . . . édes boldogságban . . . vala­mi fényes, hihetetlen, szépséges látomány ölelt meg. Az apád undok testét alig érez­tem! Te jöttél aztán . . . Messziről! . . Szépnek! . . . Hozzám hasonlónak! . . , ímádásom tárgyának! A gyermekeim apjá­nak! . . . A fiú sápadtan didergett: — Anyám! miket beszélsz?! Hát nincs semmi szent kötelék?! . . . tiszta érzés?!... — De van! Ami téged hozzám köt! Ami a te fehér, sima, szőrtelen, drága szép tes­tedet hozzám láncolja, az én simaságomhoz, az én pehelytelen márványos, szépségem­hez! Belőlünk fog elindulni újnak, hozzánk hasonlónak a világ! Szeretlek fiam! Szere­lemmel szeretlek fiam! Gyenge, didergő fér­fim! Férjem, akire idáig vártam! Az imént megláttam a vágyat, a gyermekünket a sze­medben! Ma megfogan az én várakozá­som, tőled kapom tisztán megőrzött szerel­mem jutalmát, a gyermekünk . . . A fiú előrebukó fejét elhallgatva, de fel­ujjongó, hangtalan örömmel ragadta magá­hoz. Az a lábát csókolgatta s a térde hal­lásánál, ahol -a makulátlan fehérségű már­ványos test egyetlen feketés pontjaként egy kerek kis lencse húzódott meg, didergő, lá­zas ajkakkal pihent meg. A barlangot körülvevő páfrány és ha- raszt alkotta sűrűt vad recsegés kuszálta össze. Szétnyíltak a lombok és két véreres, villogó szem jelent meg egy barnásfekete szőrrel boritott, durva emberi pofa közepén. Csikorgó állkapoccsal, egyetlen lépéssel, vi­zesen párolgó, csapzottan és véresen ku­száit testtel Káin lépett a tisztásra. Az előbbi halott pontos mása, förtelmes, szenve­délyektől párolgó emberállat. A nő jajongva próbálta szorosabban ölelni a fiút. Nem birta fogni, eleresztette Térdre állott és kiáltva, kétségbeesetten szó- litgatta. A jövevény megragadta a fiút. — Utána mégy apádnak! — bömbölte és a magasba vnelte. Hirtelen letette a földre. Szaglászva fór-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom