Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)

1924-09-25 / 218. (666.) szám

3 :-7 ■; A Csütörtök, szeptember 25. Testi sértéssel vádolt theolégiai tanár Pozsony, szeptember 2-t. (Saját tudósítónktól.) Durcsek Károly nyitna szemináriumi tanár tegnap súlyos testi sértéssel vádol tán állott a pozsonyi Ítélő­tábla előtt. Durcsek 1923-ban Puclión vo'H hittanár és .egy végrehajtó feljelentette, hogy a íiát az iskolában nádpálcával véresre verte. A trencséni törvényszék bizonyitékok hijján felmentette a hittanárt, az ügyész is megnyugodott, csak a végrehajtó mint pót- in a gá nv á d I ó felébb e z e 11. A táblai tárgyaláson Durcsek Károly az­zal védekezett, hogy a fin sérülését nem ő okozta. Igaz, hogy megfenyítette a fiút, mert rossz fát tett a tűzre, de sérülést-nem ejtett rajta. A fenyítés nem haladta túl az iskolai fenyítés kereteit Kiderült a tárgyaláson, hogy a fin másnap karneváhnenetben vett részt és egy medvének öltözött „maskara11 bottal megütötte a lábán, úgy hogy kórházba kel­lett szakítani. E tényállás tisztázása után Boriczky dr. állami ügyész, aki a tárgyalás elején átvette a vádat, ezt elejtette, a biróság pedig meg­szüntette az eljárást Durcsek Károly ellen. A pó tiniagán vádló se minisé gi panaszt jelen­tett be. Református egyházkerületi közgyűlés Kassán P. Czinke István püspök jelentése Kassa, szeptember 24. (Saját tudósítónktól.) A keletszloven- szkói református egyházkerület tegnap tar­totta közgyűlését Czinke István püspök és Lukács Géza egyházkerületi fögoiideok el­nöklete alatt. Hétfőn este a református tem­plomiban tartott vallásos estélyem amely bevezetője volt a kerületi gyűlésnek, Oláh Péter niagyarbödi lelkész mondott nagyha­tású egyházi beszédet. A művészi műsorból Vitéz Sándoriié éneke, Szépián József hege- diijátéka, Jakubcsák Olga szavalata és Lo- ványi Kató művészi orgonakiséreté emelked­tek ki. A közgyűlés tegnap reggel kilenc órakor kezdődött a Löcsei-házban. Az egy­házmegye kiküldöttjei között voltak: Idrá-nyi Barna, Keresztury József, Szűcs István, Buzi Márton esperesek; Péter Mihály, Oláh Péter, Kritka József, Pósa Lajos tanácsbirák; Pataki Pál egyházkerületi jegyző. A világi vezető­ség soraiban ott láttuk Szalay Lászlót, Thu- ránszky Tihamért, Paíay Györgyöt és Torna- aljai Zoltán egyházmegyei gond nők okát. A tárgysorozat legkiemelkedőbb pontja volt: Czinke István püspök jelentése, Czinke István rámutatott az igazi kálvinista szellem elter­jedésének jelentőségére. Kiemelte, hogy a tghaíaimasabb három ország élén kálvinista államfők: Dommergue, Coolidge és Mac- donuld állanak. A reformátusok nemzetközi érintkezésben állanak a külföldi testvéreik­kel, akik rendkívüli érdeklődést mutatnak az itteni .kálvinisták nehéz helyzete iránt. Az egyházkerület Péter Mihály, Thuránszky Tihamér és Patay György tagokból bízótt­Péntek: SERESS IMRE: Világbéke. (Regény.) Szombat: SZVATKŐ PÁL dr.: Francia sportregé­nyek. Vasárnap: PÁL PÉTER: Háromszékben. (Vers.) — KERÉNYI REZSŐ EDGÁR: Halál. (Vers.) SEGESDY LÁSZLÓ: Vásáríia. A rejtett tfiz — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Péchy-Horváíh Rezső. N 1. Reggel, az irodában, amikor Balázs be­lépett az ajtón, egyedül találta Irént. Alég csak fél nyolc óra volt s a többi gépirókis- asszony nem jött be, csupán a mindég pontos Irén. Balázs lassan, nesztelenül lopózott a leány háta mögé. Amikor már egészen hoz­zája ért, halkan megszólította: — Irén! A leány halk sikollyal szökött föl a szé­kéből. Pár lépést aZ ajtó felé szaladt. De amikor meglátta a jövevény arcát, hirtelen föld-érült az ő arca is. fis a durcás ábrázat helyett piruló, mosolygós arc nevetett Ba­lázsra. — Juj de megijesztett, maga rossz! •— mondta a leány mintegy pirongatóan. De apró kis kezét mosolyogva nyújtotta Ba­lázsnak. ságot küld ki a felsőz-empíéini és un-gi refor­mátus egyházak meglátogatására. A püspök jelentésének további részében hangoztatta az ifjúság vallás-erkölcsi nevelésének szük­ségességét s a belmisszióra fordítandó inten­zív munkálkodás előnyeit fejtegette. Ezután megemlékezett az egyházkerületet ért vesz­teségekről, igy Réz László rozsnyói lelkész­nek, Szeghő Béni zempléni és Seiley László szutori református lelkészek elhalálozásáról. A püspöki jelentést Buzi Márton Indít­ványára egyhangúlag elfogadta a közgyűlés s elhatározta, hogy az abban foglalt irányelvek szerint részletes utasítást bocsát ki az egyes egyházakhoz. Ezután a tanügyi és a számve­vőszék jelentését hallgatta meg a közgyűlés. Lírányi Barna abauji esperes előterjesztett adatai és Simon Mihály egyíiázkerületi pénz- tárnok számadása igazolta, hogy sajnos az anyagi eszközök elégtelensége miatt az egy­házak fejlesztését nem lehet megvalósítani.. Több kisebb tárgy után délben 1 órakor félbeszakadt a közgyűlés. Az Európa étter­mében közebédre ültek össze a kiküldöttek, mely alkalommá! ékes fel-köszöntők méltatták a nap jelentőségét. Bolsewista kegyetlenségek Georgiában Paris, szeptember.24. A gsorgiai követ­ség jelenti: Ssikum és Of-semsiri között erős szovjetosztagok operáinak nehéz tüzérséggel bőven fölszerelve. Falvakat íöfgyujtanak, a íölke’ök hozzátartozóit föikoncolják. Az egész országban kihirdették az ostromállapotot. A vidéki csékák teljhatalommal rendelkeznek és tetszés szerint gyilkolnak, A szovjetlapok eltitkolják ezeket a híradásokaí. Októberben fciAHiQAk § bnflopesti orosz követséget Budapest, szeptember 34. (Budapesti I szerkesztőségünk telefon jelen té?e.) A ma-! gyár—orosz egyezményről illetékes helyen a l következőkben tájékoztatták a sajtó képvi­selőit: — Az egyezményben nincsen semmi kü­lönösebb politika. A kormány nem zárkóz­hat e! az elöl, hogy fölvegye az érintkezést Szovjetoroszországgal, amílkor a többi ál­lamok is megtették ezt. Ez azonban nem í érinti a kormánynak a szovjettel szemben elfoglalt régebbi elvi álláspontját. A meg­egyezést a kormány októberben a parla­menttel ratifikáltatja és az okmányok köl­csönös kicserélése után az orosz követség nyomban Budapestre utaz"k. Lapjelentésck szerint a magyar kormány moszkvai képviselője Jungerth Mihály követ- ségi tanácsos lesz. fiMféberfeci snegiarftáh az emigráns-por NUAráQOlásAf A kormány nem gördít akadályt az emigránsvezérek hazatérése elé — Vas3 József helyettes miniszterelnök nyilatkozata Budapest, szeptember 24. , (Budapesti szerkesztőségünk jelentése) Politikai körökben egészen bizonyosra veszik, hogy az úgynevezett vezető emi­gránsok ellen indított pörben a fötárgyalást még októberben megtartják. A bünpörnek, mint ismeretes, számos vádlottja van, köz­tük: Károlyi Mihály, Garami Ernő, Jászi Oszkár, Kunfi Zsigmond, Hock János, Gön­dör Ferenc, Linder Béla, Buchinger Manó, Lovászy Márton, Hajnal Jenő, Hatvány La­jos báró és még sokan mások, akiket az ügyészség a haza és a nemzet megbecsülése ellen elkövetett bűntettel vádol. A főtárgya­lás iránt, amelyet most már nem fognak elnapolni és amelyen akkor is hoznak Ítéle­tet, ha a vádlottak nem jelennek, meg szé­les körben nagy érdeklődés nyilvánul meg. Egyes lapjelentések szerint a Bécsbeu tartózkodó emigránsok Garami Ernő elnöklésével ülést tartottak, amelyen resztvettek Nagy Vince, Ruppert Rezső és Wébelt Ede magyar nemzetgyűlési kép­viselők és Vámbéry Rusztem is. Ezen az értekezleten elhatározták, hogy a föfár­Balázs nevetett: — Megijedt, kis csibém? — kérdezte. A leány újból elpirult. . — Hát hogyne ijedtem volna meg, ami­kor magamba voltam mélyedve és tudtam, hogy még senki sincsen benn az irodában. Es maga mennyire megijesztett. Balázs mosolygott és közelebb lépett a leányhoz. Majd egy mozdulattal elkapta a de­rekát. Irén vörös arccal simult hozzá. Ajkuk hirtelen találkozott, összeforrt, az ifjúi lán­golás, hevülés, az igazi szerelem íöllángolá- sával csókolták egymást. Majd a leány las­san, szelíden kibontakozott Balázs karjaiból. A keblén egy élővirágcsokor pompázott. Egy csokor rózsa. Üde, friss volt valamennyi. Ép­pen úgy, mint maga a leány. Levette a blú­záról. Balázsnak nyújtotta: — Itt van, fogadja tőlem szívesen. Ma van a nevenapja. Talán jól esik a megemlé­kezés. Balázs gyorsan kapott a rózsák után. Az ajkához szorította őket. A leány mosolyogva nézte: — Nos? — Köszönöm, -- mondta Balázs és könny fátyolozta el a szemét — édes kicsikém, édes kis Irénkcin . . nem is tudtam, minek ne­vezzem magát . , . magát, akit a védőan­gyalomnak tekintek . . . — Jól van — nevetett Irén — ne beszél­jen ilyen sablonosam Szívesen adtam és tu­dom, hogy .szívesen vette. Ennyi teljesen elég nekem. Majd. halkan tette hozzá: — Mit csinái a felesége? gyaláson vagy személyesen jelennek meg, vagy pedig védőik utján képviseltetik magukat. Garami a maga részéről leszögezte, hogy nem megy haza cs nem áll a biróság elé. A többiek egy része azonban hajlandó haza­menni. Garami egyébként most egy jól jöve­delmező részvénytársaság vezérigazgatója. E hírekkel kapcsolatban Vass József dr. helyettes miniszterelnök az újságíróknak kijelentette, hogy a kormány az emigránsoknak a íőtárgya- Iáson való megjelenését semmi körül­mények között nem fogja megakadályozni, annál kevésbbé, mert Bethlen István gróf miniszterelnök már kormáuyralépésekor leszögezte azt az álláspontját, hogy Ma­gyarországon nincsen számüzetési törvény és ennek következtében minden menekült adadály nélkül hazatérhet, ha kész a biró­ság elé állani és felelni azokért a cseleke­deteiért, amelyet a külföldön elkövetett. Mindenkinek meg fogják adni a módót arra, hogy magát az esetleges vádak ellen megvédje. Balázs arca hirtelen elkomorodott. A szemeiben nehéz gondok felhő! úsztak. Le­sütötte a szemeit és egy nagyot sóhajtott: — Eh, hagyjuk őt! — mondta komoran. — Ne beszéljünk róla. Jobb lenne neki is, meg nekünk is, ha megváltaná a halál, mert . . . — Juj, hallgasson! — szakította félbe Irén ijedten. — Nern szabad ilyenekről be­szélnie! Ö csak hadd éljen tovább. Azért nem kell magának rája haragudnia. Mi szeretjük egymást, éppen úgy, mint eddig. Az isten ta­lán nem ver meg bennünket. — Nem ver meg bennünket... — ismé­telte Balázs mintegy akaratlanul. Aztán, hogy lépések hallatszottak föl a lépcsőházból, újra átkarolta a leányt. Ajkuk újra összeforrt. De csak egy pillanatra. A másik pillanatban már asztala előtt ült Irén. Vígan kopogott ujjainak gyors csapkodása alatt a glédányi irógép- biHentyü. 2. Balázs délben sietett haza ebédelni. Egész utón szerelmesen szorongatta a kezében a rózsákat. Valami összeszoritotta a szivét, amikor arra gondolt, hogy ezt a kis csokrot, ezt a kis ajándékot, nem szabad a feleségének meglátnia. Nem szabad, mert hi­szen mit gondolna? Szive erősen kezdett verni, amikor be­fordult az utcájukba. Azt hitte, hogy mindenki leolvassa róla, hogy bűnös. Hogy a feleségén kívül mást is szeret. Pedig hát lehet ö arról, hogy nem sze­reti, a feleségét? Azt a beteg, vékony, töré­keny kis asszonyt?! . . . Pénteken lesz ítélet a csongrádi pörben Budapest, szeptember 24. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) A csongrádi bombamerénylet pőré­nek mai főtárgyalásán Zombory János sze­gedi .vizsgálóbirót hallgatták ki, aki elmon­dotta, hogy Piroska Jánost nem gazemberez- te le, de kituszkolta szobájából, mivel pök­hendi módon viselkedett. Simkó János el­mondta neki, hogy társai kihasználták ittassá­gát s azután részletesen mindent bevallott. A két Sághy testvér eleinte tagadott, de amikor eléjük tárta társai beismerő vallomását, ők is mindent bevallottak. A vádlottakon sérü­lést nem látott és nem is panaszkodtak neki, hogy bárki is bántalmazta volna őket, csak Bölény mondta később, hogy verték- Zom­bory Jenő a szegedi ügyészség elnöke szin­tén nem tudott arról, hogy a vádlottakat bán­tották volna. Több jelentéktelen tanú kihall­gatása után az orvosszakértők terjesztették elő jelentésüket. Holnap még néhány tanút hallgatnak ki, majd áttérnek a perbeszédek­re, Ítélet péntekre várható. Súlyos szerencsétlenségek a berlini villamoson Berlin, szeptember 24. Tegnap a Berlin melletti Spandauban két embQrhalálIal végződő villamosszeren- esétlensés történt s ma ismét két végzetes balesetről kell beszámolnunk. A Bochumer- strassén egy villamoskocsin a fék felmondta a szolgálatot, mire a lejtős utcán a kocsi gyorsvonat! sebeséggel rohant le, az alsó ka­nyarulatnál kiugrott a vágányból és fölborult. A húsz utas közül kettő meghalt, 12 súlyosan, a többi köny­nyen megsebesült. Ugyancsak ma a városban villamos ösz- szeiitközés is volt, melynél 5 utas többé-ke- vésbé súlyosan megsebesült. ■ A berlini közúti villamos folytonos sú­lyos eseti arra késztették a felfigyelő bizott­ságot, hogy ankétot hívjanak össze és a te­endőket megbeszéljék. A villamosvasutak képviselői, a forgalmi rendőrség és a biro­dalmi vasutak igazgatósága elhatározták, hogy uj menetrendet léptetnek életbe a villa­moson, mely a kocsik lassúbb menetét lehe­tővé teszik. Azonkivii] a fékrendszer prakti­kus kipróbálását határozták el, hogy hibáit megállapíthassák. Mit tárgyalt a népszövetség? Géni, szeptember 24. A népszövetség le­szerelési bizottsága ma délelőtt ülésezett. El­fogadta a Benes-féle jegyzőkönyv hatodik szakaszát, ameiy az államok ama kötelezett­ségét tartalmazza, hogy minden háborús fe­nyegetőzéstől tartózkodnak és amely a nép- szövetségi tanács intervencióját kívánja ak­kor, ha háborús előkészületeket állapítanak meg. Hosszabb vita folyt a hetedik szakasz fölött, amely előírja, hogy a döntőbirósági el­járás előtt és alatt semmiféle mozgósítási rendszabályok nem foganatosíthatók. Belépett a kapun. Majd megállt egy pilla­natra, hogy az ajkához szorítsa és aztán, gondolta, eldobja a rózsákat. De aztán hir­telen, mint a „magas égből alácsapó vil­lám", valami uj gondolat futott át az agyán. Es nem hajította el a rózsákat. Hanem bol­dogan loholt föl velük a lakásba. — Nézd, édesem, mit hoztam neked! — kiabált lelkendezve, már amikor belépett az ajtón. Az eléje siető asszonynak mosolyogva nyújtotta a virágokat. Az asszony elvette a kezéből. Úgy lát­szott, bogs' a gondolatai között egy pilla­natra uralkodólag lépett föl a gyanú. így szólt az urához: — Talán úgy kaptad valakitől? Balázs színlelt fölháborodással utasította vissza a vádat: — De, ugyan, Erzsi, hogy gondolhatsz ilyent?! — mondotta méltatlankodva. — Hogy jut az ilyesmi az eszedbe? Hogyan' gyanúsíthatsz engem? Az asszony nem vette észre a szin- játszást. Nem vett észre semmit. Mosolyog­va csókolta meg az urát. — Na, ne haragudj, édesein, hiszen csak úgy tréfából mondtam. Ha tudtam volna, hogy megharagszol érte, inkább nem szóltam volna egy szót sem ... Egy árva szót sem... No ne haragudj, édesem! — Néni, nem haragszom — mondotta Balázs kedvetlenül. Mosolygással kendőzte keserűségét. Közben arra gondolt, hogy az a m á s i k mennyivel édesebben, mennyivel szerclme- sebbeu és mennyivel zengzetesebben tudja kimondani azt a szót: édesem . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom