Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)
1924-09-20 / 214. (662.) szám
55 ___________■ - D pe-it a kormányhatalommal sze mben b é től tű csak újabb táplálékot ad. Csak szitja és éleszti a lelkekben a nyugtalanságot, mely a politikai téren mint abszolút bizalmatlanság és a kormány akciói elleni harc nyilvánul meg. Csak olajat önt arra a forró talajra, amelyben kiégett már minden Prágából ideplántált fűszál gyökere. A hatalom ökle tehát ismét lesújtott. Az ütés súlyos volt és igaztalan, a helyen olyan seb támadt, amilyet eddig is sokat ütöttek rajtunk, de fájdalmasabbat, soha! * Amint mai kassai tudósításunk jelenti, Kassa város önkormányzatára Ungvár sorsa vár. Az ungvári eset tehát nem egyedülálló, szimptomatikus'jelenség, nem egy közigazgatási esetet követő konnányhatósági intézkedés, .de fel tehetőén egy uj közigazgatási éra kezdete, egy rendszer bevezetése. Az autonómia vékonyszáru és nehezen kiviritott virágaira kegyetlen, fagyasztó dér, amit a hatalmi abszolutizmus felhői hullatnak. Dérer állampolgársági Javaslata Prága, szeptember 19. Napok óta Ilire jár annak, hogy Dérer Iván dr. szociáldemokrata képviselő és volt miniszter tervezetet dolgozott ki az állampolgársági törvény revíziójáról. Dérer egy újságírónak kijelentette, hogy a javaslat kidolgozására az szolgáltatott okot, hogy az eddigi jogállapot lehetetlen helyzeteket teremtett. Az uj javaslat a békeszerződés rendelkezéseit és intencióit fogja érvényre juttatni. A békeszerződés kimondotta, hogy mindenki, aki 1910-ig valamely ezidösze- rinti cseh-szlovák községben szerzett illetőséget, cseh-szlovák állampolgárnak tekintendő. A legfelsők közigazgatási bíróság azonban, mint ismeretes, a kifejezett községi kötelékbe való fölvételt kérte. Ez a törvény- magyarázat igen sok szlovenszkói és ruszin- szkói embernek az állampolgárságát tette vitássá. Javaslata törvényileg kívánja biztosítani, hogy mindazok, akik 1910. év előtt legalább négy évig megszakítás nélkül Szlo- venszkó és Ruszinszkó területén tartózkodtak és ezalatt az idő alatt legalább egyszer adót fizettek s ellenük a község kifogást nem emelt, cseh-szlovák állampolgárok. A javaslat gyakorlatilag azt jelenti, hogy mindazok, akik 1906 óta itt vannak, cseh-szlovák állampolgárok. Ezzel az állampolgársági ügyek túlnyomó többsége elintézést nyer és csak azok állampolgársága marad vitás, akik 1910 után szereztek községi illetőséget. Ezeken nem lehet segíteni, mert a békeszerződés intézkedéseit egyoldalúan nem lehet megváltoztatni. Itt segítség csak úgy képzelhető el, ha Magyarországgal együtt államközi megállapodással próbálnák meg a kérdés rendezését. A javaslat nem a községi illetőségű ügyeket van hivatva rendezni, hanem csak "'ypC Jwcíye'Gr?w’VVFc-3/■■£<&,Cr Doktor a kazalban — A Prágai Magyar Iiirlap eredeti tárcája — Irta: Nyáry Andor. Augusztus vége felé járt az idő. A földeken sárgásán tüskésedéit a tarlószakáll. A kánikula mégegyszer összeszedte erejét, forró sugarát pörkölve szórta a földre s a mezőkön, mint tarka hangyaboly masíroztak a katonák. Nagygyakorlat volt a Bakony alatt. A huszárezred akkor már negyven- nyolc óra óta volt nyeregben. Hol ide, hol oda rendelte őket a parancs. Egyszer a jobbszárnyat, máskor a balszárnyat javítgatta velők az előrelátó hadvezér. A huszárok mentek, diinyögtek, dúdoltak, szunyókáltak. A gyerekek nem mai gyerekek voltak, nagy részük már a harmadik esztendeje csörgette oldalán a császár kardját, hát keményen állta a helyét. Hanem Aesculap urnák, az öreg ezredorvosnak in dér Reserve, szörnyen meggyűlt a baja. Jó maga se tudta, mimódon keveredett a huszárok közé, mert — az igazat megvallva — ha véletlenül a konflisok és egyéb lóvonta kocsik úgy lettek volna szerkesztve, hogy ló nélkül mozogtak volna, hát biz ezrédorvos ur in dér Reserve még megérte volna, hogy lovat akkor látott volna életében először, amikor a huszárokhoz került. De hát parancs, parancs. Mivel pedig Aesculap ur belátta, hogy a huszár csak úgy ér valamit, ha alatta ló is van, hát a sok kincstári remondáböl kiválasztott egy öreg sárkányt, hordót gurittatott melléje, felállt Szombat, szeptember 20, a vitás állampolgársági kérdéseket és így nem más, mint interpretációja és így törvényeknek. Tehát nem radikális változtatásról van szó. A törvényjavaslat megszavazásához kétharmad többségre lesz szükség-, de azt A hiszi, hogy ezt sikerülni fog megszerezni, hiszen az állampolgársági kérdés megoldása mindenkinek egyformán a szivén fekszik. A javaslatot október végén a, nemzetgyűlés már tárgyalni fogja és uj év előtt Dérer szerint törvény is lesz belőle. Miért oszlatták lel az nimvÁrl iépwiseiefesiiictel? Kicsinyes okok és alapnéikiiü indokok támogatják a zsupán! rendeletet Ungvár, szeptember 19. (Ruszinszkúi szerkesztőségünktől.) Megírta a Prágai Magyar Hírlap, hogy az uiigi zsupán, Zseltvay János dr. Ungvár főváros községi képviselőtestületét feloszlatta. A feloszlató rendelet, a legnagyobb titokban készült, ugy, hogy az éppen ülésező bizottságokat munkájuk közben érte. A város vérkeringése azonnal megállt és bizottságok szétmentek. A zsupáni rendelet különben óriási izgatottságot okozott, mivel senki se gondolt arra, hogy a nagynehezen bevezetett alkotmányos életet a hatalom birtokosai közük valaki is meg merje akasztani és helyébe az abszolutizmust állítani vissza. A hir gyorsan terjedt és csakhamar uton-utfélen hevesei! vitatkozó csoportok keletkeztek. A kávéházakban és vendéglőkben az- érdeklődök és újságírók egész hada hullámzott és szárnyra keltek az ilyenkor szokásos rémhírek is, melyek a kommunisták kilátásba helyezett akcióiról szólották. E hírek között keringett olyan is, hogy a képviselőtestületeket nemcsak Ungváron, de egész Ruszinszkó területén feloszlatják, mert a kormány a kommunisták további működését nem tűri. A zsupáni rendeletén különben meglátszik, hogy kapkodva szerkesztették és maga a zsupanátus sem vette olyan ko= molyán az ügyet, mint amilyen komolyságot az várható következményei miatt megérdemel. A rendelet ugyanis a fővárosi jegyzői hivatalnak szeptember 11-én kelt javaslata alapján jelent meg és tartalma a következő: „Az 1923. évi 171. sz. rendelet 3-1-ik szakasza értelmében Uzhorod főváros képviselőtestületét, a városi elnökséget, tanácsot és megválasztott bizottságokat feloszlatom és az uj választások kiírása ügyében a törvény rendelkezéseinek megfelően intézkedés fog történni. Egyidejűleg a város vezetésével megbízom Zsidovszky Iván dr. pénzügyi titkárt azon jogokkal és kötelezettségekkel, amelyekkel a tanács, a vybor és a bizottságok fel voltak ruházva, amennyiben ezeket a jogokat a törvény nem korlátozta. Az ügyek átvételéig a városi, hivatalokat a rangidős tanácsos, Szóvá Péter dr. vezeti, az -ő meghatalmazása azonban csakis el nem halasztható ügyekre vonatkozik. Ez alkalommal nem mulaszthatom ed azoknak a tagoknak, akik kötelességüket esküjük szerint teljesítették, köszönetemet .kifejezni. Kötelességemnek tartom még megjegyezni, hogy ezzel a határozattal a képviselőtestület vagyoni felelőssége nem szűnik meg." Ezután a hosszú tnegqkolás következik, melynek egyetlen és legsúlyosabb pontja az, melyben a zsupán a képviselőtestületet es- kiiszegéssel vádolja. E vádnak messzebb menő következményei lesznek, valamint annak az alaptalan vádnak is, mely szerint „a képviselőtestület egyetlen alkalmat sem mulasztott eb hogy minden törvénytelen javaslatot el ne fogadjon." Érdekes a megokolás ama része, melyben arról van szó, hogy a képviselőtestület a jegyzői hivatal figyelmeztetéseit gúny tár- j gyáva tette és ha a jegyzői hivatal vadami-, lyen határozatot megíelebbezett, akkor köz-1 nevetség tárgya lett. Megállapítja továbbá a megokolás, hogy a jegyzői hivatal „szálka az összes tagok szemében" és hogy az ellen a közgyűlésen gúnyos megjegyzéseket tesznek, valamint azt is, hogy „a felsöbbség rendelkezései köznevetség tárgyai". Már ezekből a szemelvényekből is látható, hogy a zsupán nagyon eldobta a sulykot, mikor az ungvári képviselőtestületet feloszlatta. De különösen akkor, mikor Zsidov- szkyt a főváros élére állította, mivel ő volt mindig kerékkötője annak, hogy a képviselőtestület eredményes munkát végezhessen. Az üggyel kapcsolatban már eddig is egész sor nyilatkozatról tudunk. így a kormányzóságon ridegen kijelentették, hogy városi ügyekkel nem foglalkoznak. Bacsinszky dr. polgármester nyilatkozatában hangsúlyozza, hogy a képviselőtestület ezt nem érdemelte meg, mert működésével az egész város meg volt elégedve. Ha tudta volna, hogy az ő személye az ok, inkább félre -állt volna. A feloszlatás okáról különben kétféle hir kering. Az egyik szerint Zseltvay zsupán és a Bacsinszky polgármester közötti ellentétek kirobbanása, a másik szerint a városi főjegyzői és egyik tanácsosi állás betöltését akarja a zsupán kezébe venni és pártfogolt- jait ezekben az állásokban elhelyezni, mely szándéka a képviselőtestülettel nem sikerült volna. Hogy melyik igaz e hírek közül, azt a közel jövő fogja megmutatni. lesznak-e m w aiasztások? Prága, szeptember 19. A P. M. H. két nappal ezelőtt azt a koalíció köréből vett hírt közölte, hogy a petka elhatározta a parlament feloszlatását. Az DTK közli lapunknak ezt a hírét és kijelenti, hogy információnk nem felel meg a valóságnak. A cáfolat ezt Írja: Egyes pártok tárgyaltak ugyan az uj választások lehetőségeiről, de a mértékadó parlamenti körök meg vannak győződve arról, hogy az uj választásokat nem fogják 1925 előtt kiírni. Ez a cáfolat rendkívül gyönge és egyáltalában nem rontja le tudósításunkat. Hogy a kormány nem ismeri be ma, hogy az uj választások megtartása elhatározott dolog, az a tavaszi ülésszak végén és az őszi ülésszak küszöbén teljesen érthető taktikai titkolózás. Egyébként mi sem mondtunk mást, mint az UTK, mert mi is azt irtuk, hogy az uj választások 1925-ben lesznek. WtW/flí&öSl ffTjORBM # * Berlin. Brains rotterdami egyetemi tanárt az újonnan alakult német birodalmi bank felügyelőjévé nevezték ki. * London. Miller ezredest a Eidac elnökéül választották meg. * AUahabad, Az afganisztáni kormánycsapatok és a fölkelők között súlyos harcok törtek ki. A felkelők 1300 halottat veszítettek. A Times jelenti, hogy a spanyol hadsereg Te- tuan fölszabadítása érdekében ofíenzivára készül. * Stockholm. Ma folytak le a svéd birodalmi gyűlés második kamarájának választásai. 4AUAAAAAAAAAmUAAAAUAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*AAAAAAA*AAAAAAAAAi» < g í ___ _____\ Menyasszonyi kelengyék áruháza £ < ^ \ r e ° , r-. \ Saját készitményü finom férfi % 3 \ és női fehérnemű, asztal- lM(. j£ fi \ térítők és mindennemű lenáru ^ < \ ** «j » Árusítás nagyban és kicsinyben t rá, aztán beletotyant a nyeregbe és megindult az ezred után. Ment, ballagott, kocogott. Ö is aludt, meg a lova is s mert legénységi egyenruhát hordott, a nadrág és a zubbony ijesztő to- tyogósan állt rajta. Szemernyit sem különbözött a legutolsó huszártól. Egy ideig csak bírta a lovaglást, hanem a huszonnegyedik óra felé már igen mocor- gott a nyeregben. Estére kelve meg — bár egész életében istentagadó volt, — még imádkozott is Az Úristen meghallgatta kérését. A faluban már várta őket a megváltó parancs. — Leszerelni. Éjjelezés a falu északi kijáratánál. Reggel indulás tovább. Ezrédorvos ur akkorát fohászkodott, hogy a légáramlat majd levitte az előtte álló huszár sapkáját. Szörnyű iiggyel-bajjah lekászálódott a lóról, aztán hosszuszögre lovagolt lábait egymás mellé húzta, aztán* * rágyújtott. Mikorra a leszerelés megtörtént, már erősen esteledett. A tisztek nyugovóra tértek, az őrmester intézkedett: — Reggel négy órakor auf! Lópucolás. Aki pontosan nem áll lova mellett, azt meg- pálcázom. Nagyot ordított: Megértettük? A huszárok felzugtak: — igenis, meg! Az őrmester széles mozdulatot tett: ■— Abtréten! A huszárok szétmentek s negyedóra múlva aludt mindenki. Ezrédorvos ur Aesculap még mindig ott állt azon a helyen, ahol a • lóról leszállt. Aluüt-c, vagy mit csinált. Tán maga sem tudta. Egy lompos kutya elvakkaritotta magát, megijedt tőle. Aesculap megmozdult, felemelte fejét, nagyot nézett. Egyetlen lelket se látott maga körül. S amint nézelődött, észrevette, hogy az udvar végében hosszú szalmakazal húzódik. Szeme felcsillant: — Lefekszem a kazalba! Odament a kazalhoz. Nyújtózott egyet, aztán ledobta magát egy alvó huszár mellé és elaludt, mint a bunda. Közben múlt az idő, közeledett a hajnal, Az őrmester nem tréfált. Mikor a templom órája négyet ütött, „Tágvakkot" rendelt az ügyeletessel. ** A hold már lebukott, a nap még messze keleten járt, a falut sötétség takarta. A huszárok ásítottak, aztán a lovak mellé álltak és csutakolták az álmos jószágokat. Az őrmester tovább aludt. Az ügyeletes körülnézte a kazalt, hogy a szalmában nem bujt-e cl valamiféle huncut huszár s hogy keresés közben mit, mit nem csinált, elég az hozzá, hogy jó tiz perc múltán magából kikelt arccal rohant az őrmesterhez és lármásan jelentette: A— Őrmester urnák' jelentem alássan, egy huszár a szalmakazalbaii alszik. Meg- halt-e, vagy mi csuda találta, nem tudom. Nem tudok bele lelket rázni, akármit csinálok vele. Az őrmester elvörösödött: — Ki az a gazember? Az ügyeletes vállat vont: — Nem tudom, jelentem alássan. Sötét van. A képit nem láttam. Ugy aluszik, mint a féleszű bunda. Az őrmester felugrott: — Majd feltámasztom én a kutyát! — ordította, felkapta lovagló pálcáját s elrohant az ügyeletes után, egyenesen a szalmakazalhoz, ahol ezrédorvos Aesculap aludta álmát. Mikor a kazalhoz ért, rákiáltott: — Auf! Aesculap in dér Reserve aludt, mint a tej. Az őrmester akkorát bödült, hogy majd kiszakadt a tüdeje: — Auf! Ezrédorvos ur oda se fütyölt annál jobban aludt. Az őrmester lehajolt hozzá és megrázta: — Hé, nem hallod! Auf! Az ezrédorvos meg se mozdult. Az őrmestert elöntötte a méreg s nádpálcájával olyat sózott Aesculap urra, csak ugy csattant. Erre már Aesculap ur is felfigyelt, felült, bambán ránézett az őrmesterre, aztán hányát esett és megint elaludt. Az őrmesternek minden szál haja égnek meredt. Ez már mégis rettentő szabálytalanság, hogy egy bugris ilyen álmos legyen! — mordult fel, azzal magasra kapta nádpálcáját s készült, hogy emberevő haragjában irtózatosat vágjon az álmos emberre. A pálca már suhant is, az ügyeletesben azonban hirtelen meghűlt a vér, elkapta az őrmester karját és ijedten rebegte: — Szentséges! . . . ‘Szc ez az ezred- orvos ur! Az őrmester elsápadt. Most már ö is megismerte az ezredorvost. Egy ideig tanácstalanul állt, aztán gondolt egyet és se szó, se beszéd, egyenesen beszaladt a kapitányhoz és izgatottan jelentette: Kapitány urnák alássan jelentem, megvertem az ezrédorvos urat.
