Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)
1924-09-03 / 200. (648.) szám
Szerda, szeptember 3. _____________________________ Petrog allí Oszkár dr. nyilatkozata Pozsony, augusztus 31. Az országos keresztényszocialista párt f. évi augusztus hó 28-án tartott ülésén Lelley Jenő dr. nemzetgyűlési képviselő ur rólam azt állította, hogy velem megállapodást kötött arra, hogy minden politikai akció előtt vele érintkezésbe lépek és én ezt a megállapodást megszegtem. Felajánlom Lelley Jenő Urnák, hogy pártatlan bizottság a mindkettőnk által előterjesztendő anyag alapján döntsön abban a kérdésben, hogy ki szegte meg a kettőnk közötti megállapodást és fel voltam-e jogosítva arra, hogy magamat a megállapodástól feloldottnak tekintsem? PetrogaHi Oszkár dr. Lelley Jenő dr. nyilatkozata Nyitra, augusztus 30. Lelley Jenő dr. képviselőtől vettük az alábbi és a keresztényszocialista párt részéről beküldött tudósításra vonatkozó helyreigazító levelet. „Tekintetes Szerkesztőség! B. lapjuk 198-ik számában az orsz. ker- szoc. pártvezetőségnek üléséről közölt tudósításukba több hiba csúszott, amelyeket mint az ülés elnöke, szükségesnek tartok korrigálni. 1. Azok a kijelentések és fejtegetések: amelyeket a tudósítás az „előadó14 szájába ad, az előadó által téve, illetve előadva nem lettek, azon egyszerű oknál fogva, mert az ügynek „előadója44 nem volt, magam pedig sem elnöki megnyitómban, sem a tárgyalás során a kérdésben állást nem foglaltam s csupán a döntéshez szükséges tények száraz ismertetésére szorítkoztam. Az „előadó44 szájába adott kijelentéseket a vita során felszólalók tették. 2. Mérey Lajos ur, az elnöki tanács és pártvezetőség tagja az általa írásban beadott indítványhoz szóval még hozzá tette azt is, hogy „az intéző bizottságnak a ke- 1 resztényszocialista párt részéről megbízott tagjait felhívja, hogy az intéző bizottságban részt ne vegyenek, illetve tagságukról mondjanak le“ s a pártvezetőség ülése ezen szóval tett toldással fogadta el az indítványt. 3. Dr. Fleischmann Gyula kér. főtitkár ur nem kérte Szepesi Miksának a közös bizottságból leendő kizárását, hanem bejelentette, hogy ilyen indítvány a közös bizottsághoz beadatott. 4. Körmendy-Ekes Lajos képviselő, pártvezetőségi tag ur a szájába adott következő kijelentést nem tette „ő is csodálkozik azon, hogy dr. Lelleyt az akcióról nem értesítették, mert dr. Petrogalli részéről úgy lett informálva, hogy erről tudomással birt.“ i 5. Tény az, miképpen a pártvezetőség- 1 gél közöltem, hogy a közös bizottságnak sza- i bályai szerint — a pártok fölött fegyelmi 1 jogköre nincsen, hogy ilyen soha tervbe se volt véve, de éppen azon álláspontommá fogva, hogy elnöki székből ezen ügyben véleményt nem nyilvánítok, nem mondottam azt, hogy „dr. Jabloniczky álláspontja . . . merőben erőszakolt s nem helytálló.44 Ugyanezen hibák a Népakaratban megjelent tudósításban is benn voltak, ezeknek korrigálása iránt szintén intézkedtem. Maradtam a tek. Szerkesztőségnek kiváló tisztelettel: Lelley Jenő orsz. pártelnök.44 h üeroztftipzocidüs péri hatalmas megmozdulása Dű Zcmplúihen y Körmendy-Ekes Lajos beszámoló beszéde — Fleischmann Gyula a keresztényszocializmus diadaláról — Méltóságteljes gyűlés — Hatezer résztvevő — Kétszáz főnyi lovas bandérium — A P. M. H, kiküldött munkatársától — Kassa, szeptember 2- Az augusztusi nap tikkasztóan tiiz, mikor vonatunk befut az upori kis pályaudvarra. A kis éipület előtt küldöttség vár, fölvirágozott kocsikon foglalunk helyet és a menet megindul. A komarói puszta mellett Ötven tagú lovasbandérium vár, türelmetlenül toporzé- kolnak a lovak, megszólal a kürt, utána pillanatnyi csendesség, majd előlép Peti Mihály és egyszerű, keresetlen szavakkal, megható ttan üdvözli Körmendy-Ekes Lajos dr. nemzetgyűlési képviselőt, aki ez alkalommal először látogatta meg dél-Zemplént. A képviselő szívből jövő szavakkal válaszol az üdvözlésre, egy fehérruhás leány virágcsokrot nyújt át neki és a bandérium csatlakozik a menetihez. Barancs határában njabb bandérium várta a képviselőt, itt Czifrák Valér esperes plébános és Potpinka István üdvözölték a képviselőt. Bodzásujlak előtt állott föl a harmadik bandérium. Szalaga János meghatott szavai után a menet, amely most már többszáz főből állott, megérkezett Garany- ba. A falu bejáratánál diadalkapu várta a képviselőt, a kapu előtt Szabó Mihály helyi szervezeti elnök fogadta a menetet. A templom előtti nagy téren már ezerszámra gyülekeztek az emberek. A hatalmas tér feketéllett a barnára égett magyar és szlovák koponyáktól. Hozzávetőleges becslés szerint legkevesebb hatezer ember gyülekezett össze a környékbeli falvakból. Meg kell jegyezni, hogy a hatóságok is kitettek magukért. A napidijjal kivezényelt rolnická- rokon kívül vagy harminc csendőrt rejtettek el a házakban. A gyűlés méltóságteljes lefolyását azonban semmi sem zavarta. Körméndy-Ékes beszámoló beszéde A földiszitett emelvényen foglalt helyet Körmendy-Ekes Lajos dr. és kísérete. A gyűlést Mitró András alelnök nyitotta meg szlovák nyelven, majd Körmendy-Ekes Lajos dr. emelkedett szólásra és tartotta meg másfélórás beszámoló beszédét. Mindenekelőtt utalt arra, hogy négyesztendei képviselői működése alatt most jutott el ide először, mert választókerülete annyira nagy, hogy fizikailag képtelen volt eddig ide eljutni. — Nehéz dolog — folytatta — most úgy beszélni, hogy az ember akarna, mert meghozták a köztársaság védelméről szóló törvényt, amelynek alapján rögtön állam ellenes bűncselekménnyel vádolják azt, ha a kormányt kritizálja. * — Azt mondják ránk, hogy áílamellenes vagyunk, noha jól tudják, hogy m] soha ál- lamelíenes dolgokat nem követtünk el, csak azt követeljük, hogy a kormány teljesítse a békeszerződésekben és az alkotmányban biztosított jogainkat — Mi pontosan teljesítettük kötelességeinket és népünket arra szólítottuk fel, hogy tisztelje a törvényeket, teljesítse az állam iránti kötelességeit, mert csak akkor követelhetjük, hogy a kormány is elégítsen ki bennünket. Ha mérlegre tesszük a.z eddigi eredményt, akkor látni fogjuk, hogy a mérleg serpenyője a kormány terhére billen. Most csak egy pár kiáltó jogtalanságra akarok rámutatni. — A világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy azok az emberek, akiket az uj államalakulat itt talált ezen a területen, a cseh-szíovák köztársaság állampolgárai legyenek. Egész természetes lenne, hogy ezek az emberek itt tovább folytathassák tevékenységüket és kereshessék boldogulásukat. Ára, de nézzük, hogy ezzel szemben mit cselekedett a kormány? Engem 25 esztendei ittartózkodás és 21 évi adófizetés után megfosztottak állampolgárságomtól csak azért, mert népemmel szemben teljesítettem a kötelességeimet. 25 év nem elég, de állampolgárságot és illetőséget kapnak azok, akik egy évvel vagy 2 héttel ezelőtt jöttek ide. — Ezek azok a jogtalanságok, amik ellen mindig tiltakoztunk és tiltakozni is fogunk. A keresztényszocialista párt volt az, amelyik kezdettől fogva az őslakosság jogainak védelmét tűzte zászlajára és négy évi munka után elmondhatjuk, hogy minden nesz elhallgatott. A szörnyeteg várt egy kicsit s aztán a másik sarokban meghúzódó, alacsony ajtóhoz robogott. Kicsiny kamra volt ott, Noé és fiai megtiltották az asszonyoknak, hogy odakivánkozzanak. A szörny megrugta az ajtót s az darabokra zúzva, recsegve szakadt szerte. Eltűnt az alacsony nyíláson. Az asszonyok dulakodást hallottak. Meglepetéssel vegyes kíváncsisággal figyeltek fel: Fájdalmas női sikoltozás hallatszott a kamrából. A rémületük már alább is hagyott ,de benézni mégsem mertek. Kevés idő múlva a szőrös rém kibújt az ajtón. Nagyokat vakkantva, az asszonyok felé integetve eltáncolt előttük és eltűnt a fedélzetre vivő ajtón. Nagysokára a négy asszony bemerészkedett a kamrába. Ájultan heverő, összetépdesett helyzetben egy gyermeklánykát találtak ott. Hosszú, selymes haja kuszáltan feküdt szépséges alakú, vakitó fehér testén. Durva szorítások nyomai kéklettek rajta. Mikor magához tért, zokogva borult Noé feleségének a keblére. Az asszonyok nem kérdezték tőle, hogy hogyan került a bárkára. Nem is találgatták, hogy mi történt vele. Asszonyi szívvel szánták a szerencsétlent s egy kicsit hálásak is voltak neki. Férjeiket siratva, a kislányt ápolva bánatban töltöttek el még négy napot. Negyednapja a bárka megfeneklett az Ararát hegyén. Az elbocsátott galamb olajággal tért vissza, de nem tudtak örülni neki. Férfi nélkül, magukrahagyatva sirták keresztül a napokat. Nem is hagyták el a bárkát. Sokáig éltek igy együtt, de hónapok múltán a gyászukat várakozó izgalom váltotta fel. Most már egész nap imádkoztak. Röviden csak ennyit: — Add Uram, hogy férfi legyen! Asszonyok még vagyunk öten is! Áz elérkezett napon segítve állották körül a leánykát. Csodátváró hittel térdeltek körülötte, de a csoda különös módon teljesedett be: Hihetetlenül csúnya magzatot hozott a világra a leányka. A négy asszony elrémülve nézte, jajgatva adták egymás kezébe, borzadva fedezték fel külön-külön a fejét, karját, lábait. Aztán kiverte őket a hideg, vacogni kezdtek, végtére is összestek és mind a négyen meghaltak a rémülettől. Rettentő csúnya, durva szőrrel borított, lapos nagyfejü gyermek volt a jövevény. De férfi volt. Adám volt. i% semmi okunk sincs arra, hogy programunkon jottányit is változtassunk. A kormány mindent elkövetett, hogy működésűnket lehetetlenné tegye, gyűléseinket betiltotta, pártokat alapított, hogy ezzel a szlovák, magyar és német őslakosság között elhintse a gyűlölet magvát. De pártunk, amelyik megértést és a szeretetet hirdeti, kipari- rozta ezeket a támadásokat és napröl- napra erősebb— Az őslakosság tudja, hogy ki védi az ő jogait és megvonta a támogatást attól a kormányzattól, amelyik panamákkal kompromittálta magát és féktelen elfogultságában mindent meg akar fojtani, aki és ami nem hódol be előtte. Be kell illeszkedni az uj államalakulatba — Pártunk működését két részre kell osztanunk, az- egyik a békeszerződések aláírása előtti, a másik pedig az aláírás utáni szakasz. Mi, amikor bementünk a parlamentbe, hangoztattuk, hogy megkérdezésünk nélkül toltak át bennünket egy uj államba, ami ellen a népek önrendelkezési joga értelmében tiltakoznunk kell. Amikor azonban a békeszerződéseket aláírták és már jogilag is átkerültünk a cseh-szlovák köztársaság keretébe, nem szűntünk meg azt hangoztatni, hogy bele kell illeszkednünk az uj államalakulatba, teljesíteni kell kötelességeinket, de ezzel szemben megalkuvást nem türö határozottsággal követeljük jogainknak az egész vonalon való teljesítését. A kormány azt ígérte, hogy itt minta Svájcot fog létesíteni, ahelyett azouban rendőruralmat és a nemzetiségek letiprását csinálja. De nem szabad elfelejteni, hogy erőszakra egy uralmat állandó jelleggel nem lehet építeni. — De nem lehet alapozni a külpolitikai szeszélyekre sem. Egy állam igazi belső ereje nem más, mint saját polgárainak megelégedése és lelki nyugalma. Ezután a kisebbségi jogsérelmeket ismertette, megemlékezett a statisztikák tendenciózus összeállításáról, amelynél a magyarokat forint értékben, a szlovákokat pedig koronaértékben számolták. Majd kifejtette, hogy a párt kezdettől fogva Szloven- szkó autonómiájának alapjára helyezkedett. A kormány, mikor látta, hogy az egész őslakosság egyöntetűen követeli az önrendelkezési jogot, megteremtette a nagymegyéket, amely azonban nem más, mint az autonómia megcsúfolása. Részletesen fejtegette a kormány elnyomó és üldöző politikáját. Beszélt a hadikölcsönökről és a súlyos adókról, amelyeket azért kell fizetni, mert a kormánynak nagyhatalmi ábrándjai vannak és óriási hadsereget tart fenn. Mi ebben az antidemokratikus rendszerben, amely az őslakosság jogait lábbal tiporja, sohasem fogunk megnyugodni. A földreformról szóivá megemlítette, hogy itt is kétféle mértékkel mérnek és magyar ember nem tud földhöz jutni. Részletesen ismertette a kulturális sérelmeket, a vármegyei és városi képviselő testületekben uralkodó anarchikus állapotokat és azt a gyarmatpolitikát, amellyel a kormány Szlo- venszkót kezeli. — Az idő minket igazolt — fejezte be beszédét — tehát tovább megyünk az utón, amelyen eddig haladtunk. Most nem szabad megtántorodnunk, mikor látjuk, hogy a kormány épülete recseg és ropog, ma csak egy feladatunk lehet: kitartani. (Szűnni nem akaró zajos taps és éljenzés.) Utána Kmetz György beszélt szlovák nyelven. Nem rekriminálunk — mondotta — hogy minket megkérdezésünk nélkül idecsatoltak, az irredentizmus vádja is lehullott rólunk és bátran vesszük föl a küzdelmet jogaink kivívásáért. Az úgynevezett „szaba- ditóink44 szerződésekben kötelezték magukat MűfreAWM É¥| ■ >£!*l : dcpqnse. g] | Vacsora S órától Este 10 órai kezdettel ü I*I»ttren«Mi franciái lenniftta. eüsőrentalil cniivészin’oéraHn.
