Prágai Magyar Hirlap, 1924. augusztus (3. évfolyam, 173-197 / 621-645. szám)
1924-08-30 / 197. (645.) szám
Szombat, augusztus 30. A cseh szocialisták és szociáldemokraták féltékenykedése Ruszinszkón Prága, augusztus 28. A cseli szocialista Ceslcé Síovo tegnapi száma hosszabb cikkben foglalkozott a cseh szociáldemokrata párti Necas képviselőnek ruszinszkói agitációjával; egyebek között egy héber nyelven Írott népgyülésre szóló meghívót is közöl a lap, amelyben Necas képviselő, Masaryk elnök urnák a titkárja s a zsidó nép legigazabb barátja magához édesgeti a zsidó elvtársakat. A C. S. örömmel állapítja meg, hogy a szociáldemokrata eszméknek Ruszin- szkóban végleg befellegzett s a pártot a héber irásu meghívó sem képes megmenteni, mivel a párthivek tömegesen lépnek át a kommunista pártba; A cseh szociáldemokrata Právo Lidu nem tűrhette ezt a bántalmazást s a ma reggeli számában máris megadja a választ a C. Slovonak azzal, hogy a szocialista párt egyik főkortese, bizonyos Kricfalusi testvért tizennégy napi fogházra ítéltek el azért, mivel egy népgyü- lésen ezeket modotta: — Mi szocialisták megmentettük a ruszinokat a magyar járom alól és lesz elég erőnk, hogy felszabaduljunk a cseh járom alól is. A Právo Lidu eme cikkében — oh borzalom —• tanúnak hívja az „irredenta" Határszéli Újságot is. — A cseh néppárti Lid. Listynek főleg az nem tetszik, hogy Necas képviselő a köztársasági elnök nevével él vissza akkor, amidőn magát Masaryk titkárjának adja ki, ami pedig nem is igaz, mivel Necas már nem tisztviselője a kabinetirodának. emészt fel. A szenátus vagonszámra fo gyasztja a szenet akkor is, amidőn egy kis teremben egy bizottság ülésezik; ugyancsak a szenátusban több szolga van, mint tisztviselő és szenátor együttvéve. Ezeket nem kell ugyan elbocsátani, azonban áthelyezhetők volnának oly hivatalhoz, ahol nyugdíjazás, elhalálozás folytán üresedés áll elő. Egy bizonyos hivatal főnöke a dolgozó- szobája berendezésekor 10Q.00 Kcs értékben vásárolt eredeti perzsaszőnyeget, amely nem mondható nélkülözhetetlennek az akták intézésénél. Egy bőbeszédű hölgyet diplomáciai megbízatással küldtek Amerikába. Minthogy az illető angolul nem beszél, k é t tolmácsoló kisasszonyt osztottak be hozzá s mindezt a köztársaság fizette. Végül külképviseletnél a diplomáciai tisztviselők 90 százaléka fölösleges. Semmi szükség sincs az egyptomi, brazíliai nagykövetségekre, ahol teljesen megfelelne egy-egy kereskedelmi konzulátus. Ennél a néhány tételnél is könnyen meg lehetne takarítani annyit, hogy a nyomorgó nyugdíjas átlag havi száz Kcs nyugdijtöbbletet kaphasson. Mindezt a kormánypárti Lid. Listy Írja. fOMcsusiamlás. árvíz és tűzvész Japánban Tokió, augusztus 29. A Japánt sújtó elein? csapások még mindig nem értek véget. A ki- sebb-nagyobb földrengések napirenden vannak s az abnormális időjárás nagy anyagi károkat okoz. Néhány nappal ezelőtt a Hakone körüli hegyvidéken a kéthetes esőzés következtében óriási földcsuszamlások történtek. A folyók kiléptek medrükből, a földeket több ezer hold területen elöntőitek és hétezerötszáz házat romba döntöttek. Hakodaíeban nagy tűz ütött ki, amely száz házat teljesen elhamvasztott. A kormány újabb nagyarányú segélyakciót kezdett az árvíz- és íiizkárosul- íak fölsegélyezésére. A nép körében nagy a nyugtalanság. Bethlen icn fogait® cl Magptádi lemondását A földmivelésügyi miniszter még- nem vonta vissza a lemondást — Bethlen mindenben szolidáris Nagyatádival „Kezdjétek meg egyszer már komolyan az álfami takarékoskodást" Prága, augusztus 29. A Lid. Listy vezércikkében S. V. eme fájdalmas felkiáltással mutat rá arra a tényre, hogy minduntalan halljuk ezt a zenét a takarékoskodásról, az éhes nyugdíjas és a nyomorral küzdő közalkalmazott ezzel nem lakik jól. Egy hétszemélyes család minimális havi szükséglete dohányzás, újság, színház, mozi, szeszes ital nélkül ezernégyszáz Kcs, de kétezer Kcs-ból sem telik semmi fényűzésre. A pénzügyminiszter állandóan hangoztatja, hogy a költségvetés kiadási tételeit le kell szorítani s ilyenkor mindig a közalkalmazottak érzik meg a takarékoskodást. Ezzel szemben milliókat költ az állam felesleges dolgokra Ilyen fölösleges kiadások a következők: A cseh kormány tudományos expedíciót küldött Babylon, Ninive felkutatására; szép dolog a tudomány, egyelőre azonban a gazdag nemzeteknek kellene átengednünk az ily feladatokat, amelyek megoldása több milliót Budapest, augusztus 29. (Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Bethlen István gróf miniszterelnök a Magyar Távirati Iroda utján az Esküit ügyben a következő kijelentéseket tette: — Mikor az általános választások előtt az Esküit ügy először merült föl, nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter lemondott, amelyet én elfogadtam, azonban nem azért, mintha az ügy reá nézve hátrányos lett volna. A választásokból azonban nagyatádi Szabó megerősödve került ki, tehát meghívtam kabinetembe, ami tökéletes bizonyítéka volt annak, hogy meg vagyok arról győződve, hogy a reá szórt rágalmak és titkos vádak becsületét nem érintik. Szolidáris vagyok Nagyatádival és meg fogom őt védeni azoktól a támadásoktól, amelyekből egyesek politikai tökét akarnak ellene kovácsolni. A fölhozott rágalmak senkit se tévesszenek meg. Mikor Tórfy Béla annak idején a földmivelésügyi minisztériumban lefolytatta a vizsgálatot, éppen az ellenkezőjét tapasztalta annak, amit Esküit mondott. Máskor is előfordult a bűnügyi krónikákban, hogy a vádlott másokat igyekezett bemártani, hogy magát mentse. Világos, hogy egyesek pártpolitikai hasznot akarnak a dologból huzni. Kérem a pártpolitikai torzsolkodást és intrikákat megvető közönséget, hogy ne üljenek föl azoknak a törekvéseknek, amelyek egy érdemes magyar ember becsületét akarják föláldozni pártcélokra. Nagyatádi Szabó megvédi becsületét, amikor a bíróság erre alkalmat ad. Nézetem szerint nagyatádi Szabó ezt mint miniszter is megteheti, nemcsak mint magánember, mert jelenleg lemondásával csak politikai ellenfeleinek kedveskedne. Éppen ezért lemondását nem fogadtam el és úgy vélem, hogy ezzel az ország érdekeit is szolgáltam. Nagyatádi Szabó elfogadta álláspontomat. Végeredményben az Eskütt ügy nem más, mint egy közönséges bűnügy, amelyből nem lehet politikát csinálni. Várjuk be nyugodtan az eljárás befejezését. Politikai körökben a miniszterelnök nyilatkozata nagy megnyugvást keltett és azt mondja, hogy ez az ügy most már végleges befejezést nyert. Nagyatádi Szabó István kijelentette, ^hogy a miniszterelnök nyilatkozatát kielégítőnek tartja, lemondását azonban egyelőre nem vonja vissza. Ma délelőtt az igazságügyminiszteriumban tanácskozás volt afelöl, hogy miképpen lehet nagyatádi Szabónak törvényes formában elégtételt adni. Bethlen vasárnap utazik Genfbe A miniszterelnök svájci utazására az összes intézkedéseket megtették. Bethlen vasárnap délelőtt tiz órakor utazik Genfbe, ahol előreláthatóan két hétig fog tartózkodni. Megj övés — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Marék Antal. A vonat mint egy óriási fekete hernyó csattogott be a pályaudvarra. Az öregasz- szony váltig dörzsölte a szemeit, hogy kitörölje a szemei elé kitolakodó könnyeket amelyek mint egy fátyol borultak a fiát váró nézése elé. Kereste a leszállók között a fiát. Azt irta mankóval jön. Az ő fia. Az ő egészséges szépszál fia nyomorék lett. A szemét is elvesztette az egyiket, csak egy fekete kötés éktelenkedik az egyik szeme helyén. Már eltisztult a leszállók és felszállók tölekvo egymásnakmenésc s a vonat mellett idegenül, fáradtan mankóval várt a legény. Maga elé bámult s mitha a mankó mozdulatlansága szállt volna az egész testébe . . . A szemei előtt végigvonult a múlt. tizennégy. Ahogy felvirágozva, uj csukaszürkébe tömték őket a vaggonokba s vitték oda, ahol ágyuk, puskák, halálhörgések olvadtak össze őrjítő muzsikával. Akkor még egészséges, erős, fiatal volt s csikószilajság vágtatott az ereiben . . aztán ahogy közelebb és közelebb értek ahogy összetalálkoztak kórház vonatokkal, ablakokhoz tapadt beteg arcokkal, lassan lehullott az ajkukról a nóta. Gyenge érintésre rezzent fel. Az anyja állt előtte. Osszctiporodva. najlott háttal fekete kendővel a fején. Szemeiből hullottak a könnyek. ~~ Andris fiam, mi lett belőled, mi lett beleírd. A iiv megrázta a fejét Hogy elhesege.- ,c a léríisirását, vagy a fekete kötés lett nehéz a fején? Csak megfogta az egészséges karjával áz anyja derekát s vitte a kijárat felé. Ne lássák, hogy sírnak, hogy keserves megtépázottak, nincstelenek lettek. A városon szótlanul mentek keresztül. Az anyja szapora léptekkel, a legény fáradtan, zilálva, meg-meg pihenve s az egyik, ép szeme mereven nézte az utat. Kiértek a városból az országúdra. A legénynek elszorult a melle. S az első szavak nehezen összesürüsödve súlyoson szaggatóztak elő a melléből. — Édesanyám. Judit micsinál? Gondol-e még rám? Merev szemekkel átaludott éccakák szivet markoló gondolatja, rohamnál sok halálfélelem után az egyetlen életbemarasztó cél, orditó, fáradt betegek közt, piszkos kórházi ágyban mozdulatlan beverések álom- csillaga. Judit —• kérdezte attól a kis össze töpörödött vénasszonytól, aki a szülőanyja, ártatlanul kínos életre szülő asszonya volt neki. — Férjhez ment az fiam, éppeg egy éve '"sak nem tudtunk értesítést küldeni róla, Hadd el hitvány jány vót az, hogy úgy megtudott felejteni az eskiivésiröl. A legénynek mint lassúbb és lassúbb hűt a járása. Melle elfulladt. Megállt. Az égen feltünedeztek a csillagok. Az ut mellett a föld végtelensége húzódott szépen Icborotvált fekete szántással, mely olyan vplt, mint egy fekete bársonytapinlásn áldás. — Üljünk le íldes — hangja lehalkctott voh, mint egy nehéz, bánatot cipelő hangja. , Leültek egy utszéli körtefa alá. A legény maga mellé fektette a mankóját és mélységes szomorúság reszketett a hangjából. — Nyomorék lettem, nyavalyás lettem. Árva lettem. Pedig még most is úgy emlékszem rá, mintha tegnap láttam volna. A szemeit látom még leteslegjobban. Olyan álmodozó volt, mint a faluban egynek se. Aztán, meg ha átöleltem ílldesanyám, úgy tapadt hozzám, mintha nagyon szeretett volna. Hej de kifáradtam. Nem tudom, hogy bírom el a faluig. — Nem vagyunk már messze lelkem fiam. Otthon aztán majd csak kipihened magad. — Nem ér az már semmit Édesanyám. Az volt még ami éltetett, ami eddig is hozott. Sokszor jártam a Halál szomszédságában de az a leány mindig visszahúzott — növekedett tüzes lett a hangja. — Most már amugyse keltenék neki, csak szánakozva fog' rám nézni Idesanyám és én ezt ezzel az egy jó szememmel észre fogom venni. És az fájni fog íldes jobban, mint mikor a lábam tőbül metszették le. Fent voltam , hallottam, ahogy beszélgettek mellettem s az éles kés beleszaladt a combomba. Aztán ahogy fűrészelték a csontomat . . Olyan volt, mintha egy évig fűrészelték volna folyton folyvást. Aztán reggel felébredtem, felemeltem a takaróm, csak egy lábat láttam elnyúlni alatta, a másik ... a másikat levágták. Kezeibe temetett arccal zokogott. Amit nem tett meg soha, még azon a véres halál- lakodalmon se, ahol káromkodtak és imádkoztak egyszerre, ahol sírtak és kacagtak, az életüket féltő férfiemberek. Ügyetlen merev ujjakkal morzsolta szét ezeket a meleg kis guruló cseppeket. Letette maga mellé zsíros neliézszagu katonasapkáját, fejét a fának támasztotta és figyelte, hogy jön fel a hold vágtatva az égboltra. — Akkor is az volt.az első gondolatom, hogy azért élek és az a fontos, hogy visszatalálok én még a faluba mankóval is . . . A görög külügyminiszter a bolgár kisebbségekről Athén, augusztus 29. Otsov külügyminiszter az „Elvheronvim" lap munkatársa előtt a következő nyilatkozatot tette: Görögországban a kisebbségekkel szemben nincsen külön rendszabályokra szükség, még kevésbbé a bolgár kisebbségekkel szemben, amelyek a görög hatóságok külön védelmében részesülnek. A tarlisi véres események sajnálatos kivételnek tekintendők, amelyekről azonban a vegyesbizottság is megállapította, hogy a görög kormányt ezért felelősségre vonni nem lehet. „Amíg azonban mi minden lehetőt elkövetünk — mondott: a miniszter —, hogy a bolgárokat megvédelmezzük, a Bulgáriában élő görögöket állandóan üldözik, ami ellen kénytelenek leszünk a bolgár kormánynál tiltakozni. Valamennyi szomszédunkkal s így Bulgáriával is jó szomszédságban akarunk élni s most már a bolgár kormányon van a sor, hogy a bandák alakulását megakr dályozza s biztosítsa a két ország között a normális viszonyok helytállását. Bulgáriának szabad zónát ajánlottunk föl, amely az Egei-tengerhez vezet s hajlandók vagyunk gazdasági fejlődését lehetővé tenni, azonban minden olyan gondolatot, amely a szabad zóna szuverenitására, vagy nemzetközivé tételére irányul, föl kell adnia." A sgovjettörványszék halálra Ítélte Boris Savinkovot Moszkva, augusztus 29. A napokban a G. P. U. — állam-politikai igazgatás, a volt Cseka — az Oroszország területén jólismert politikust, Boris Savinkovot letartóztatta. Boris Savinkov, aki hamis útlevéllel érkezett Oroszországba, legkérlel- hetetíenebb ellensége Szovjetoroszországnak. Rövid tárgyalás után a szovjettörvényszék Savinkovot halálra ítélte, azonban a feljebbviteli hatóságot az ítélet enyhítésére kérte föl. Boris Savinkov az orosz forradalom egyik legjelentékenyebb és legenergikusabb egyénisége volt. 1914-ig a „Népakarat-csoport vezetője, valamint a szociálforradalmá- rok tevékeny tagja volt és ebben a minőségében minden erejével harcolt a cárizmus ellen. 1914-ben, a világháború kitörésekor, mint aviatikus belépett a francia hadseregbe s több elvtársával együtt a militarista Németország legyőzésének szükségét hangoztatta. Az orosz forradalom kitörésekor, 1917-ben a Kerensky- kormány hadügyminisztere lett s az orosz hadsereg gyors kiépítését és a bolsevikiek letörését követelte. Lenin diadala után csatlakozott Déloroszországban és Szibériában az ellenforradalmi hadseregekhez. Kolcsák tengernagy őt küldte az antibolsevista Oroszország képviselőjeként a párisi békekonferenciára. Mostani visszatéréséig nagyobbrészt Parisban élt. ahhoz a leányhoz. Az öregasszony mellette kuporodott és zuhogott rá a fia szomorúsága, a törékeny, éjszakákon testet ébrentartott lelkére hangos zuhanással. Sírni se tudott, csak hallgatott s a körtefa is valami az anyaföldböl felfelé szálló szolidaritással nyögte a legény szavait. — Aztán ahogy megindultunk íldes, ak- kó jutott eszembe . . . Valami, ami késő éjszakai átgondolásain soha nem vetődött fel az eszébe, csak egyszerre mint egy szikrázó üstökös, amely felvilágit és lobban és utána siiketitő csend lesz az éjszakában. — Hogy ilyen nyomorékon tudna-e szeretni az a leány? Utána csend lett. Hallgattak. Az asszony lelke simogatta a fin lelkét. Megindultak újra. A legény nyögve tápászkodott fel. Megmarkolta a mankóját s a poros utón lenyo- módott az ép lába mellé egy kis kerek nyom: a mankójának gumnilvége. Odaértek a falu széléhez, ahol a vályog- vető cigányok viskói szóródtak széjjel rendetlen összevisszaságban. Hamis hangok szűrődtek ki a csukott ablakok valamelyikéből, egy kis cigánypurdé tanult bizony- uyára muzsikálni. Pihenni, rettenetes nagyot, bosszut pihenni. Tömöttollu párnát a feje alá. dunnát a teste fölé és meredten feküdni csendben napokig. Pihenni, hogy elfelejtse az arcába frecs- cseuö embervért, a drótakadályokon rothadó orosz katonák rémültre torzított arcát, a züllést, októbert, betegségét. A lába, a szeme . . . s egy leány két szemének az elvesztését . . . ff
