Prágai Magyar Hirlap, 1924. augusztus (3. évfolyam, 173-197 / 621-645. szám)

1924-08-27 / 194. (642.) szám

3*>RÁffAlM&(?WÍÍ7fIRM£

Szerda, augusztus 27.

2

a három alapkő egyike: Nincsics és jött helyette egy uj, akiről azt sem lehet tudni, fog-e és tud-e liozzátapadni a két régi pillérhez.

Amig az a tény, hogy holnap Laibaehban összeülnek a kisantant külpolitikai korifeusai egészen reális és szükségszerű, addig a köz- hirré adott program azt dokumentálja, hogy

a kisantant nem akar tudni a revizionizmusról és a realizációról.

E program szerint legnagyobb gondja, hogy részt kér Magyarország katonai ellenőrzésében, tehát a poincaréizmus régi fegyvertárából előráncigált szablyát akarja köszörülni akkor, amikor London felől az uj béke negyvenkettesei szólnak. Ismét előrán- cigálja az orosz kérdést, amelynek semmi praktikus értelme nincs a jelen pillanatban, de az idők jele előtt szemethuny, a jövő hangját nem hallja s nem érzi, hogy ma, amikor a megoldás révén kikerülhet a politikai érdeklődés előteréből a jóvátételek problémája, a természetszerüség előretolja a békével ösz- szefíiggő többi kérdést s ezek között nem utolsó sorban azt, mi lesz a középeurópai helyzettel, ahol a gazdasági természetellenes- ség és a kisebbségi probléma a legtökéletle- nébb békét eredményezte. Nem érzik, hogy a revizronizmus itt is realizálni fogja a helyzetet.

%hÁRMÁm$KMM

yc0íMCK€M3jéML

Százegy kitépett oídal a magyar képviselők klubjának panaszkönyvéből

Prága, augusztus 26.

34. Zólyomi György ipolyvarból magyar kisgazda a háború kínszenvedései után visszatért szülőházába, ahol öreg atyjával, szintén hadviselt bátyjával s beteg nagybátyjával osztja meg hajlékát. Még 1917-ben vásárolt egy házat, mivel a düledező, roskadozó öreg atyai házban egy tizen- négytagu család a legnagyobb jóindulat mellett sem laikhatik a férőhely kicsisége miatt. A saját házába azonban nem tud beköltözni Zólyomi, miivel abban a fináncok laknak, akiknek kitelepítését a legmagasabb fokú hatóságok is elrendelték. A fináncok azonban nem mennek ki. A kormány törvényekkel, rendeletekkel támogatja a lakáshiány leküzdésére irányuló építkezéseket Pedig ez fölösleges munka. Építsen a csendőrség, a fináncok, a hadsereg számára épületeket, a magántulajdont adja vissza, mert csak igy segíthet a lakásínségen.

35. Hogy az alábbi panasz hová volna sorozható, azt a világ legkitűnőbb jogásza sem tudja megmondani. Vannak naiv emberek, akik azt hiszik, hogy beadványukat a hatóság néhány hónap alatt elintézi. Kedvezően vagy kedvezőtlenül, az már mindegy. Külön panasztárat nyithatnánk az oly esetekre, amidőn a fél kedvezőtlen elintézést kivár, hogy jogos sérelmét magasabb fórum elé vihesse. Sz. J. református lelkész esete ennél is különb. Okmányait egy év előtt adta be a hadügyminisztériumhoz valamely ügyes-bajos dolga kapcsán. Irataira most sürgős szüksége volna s ezért nem kéri régebbi ügyének kedvező vagy kedvezőtlen elintézését, csupán okmányamak visszaküldéséért esedezik egy hónap óta. Az okmányok nem jönnek, a szerencsétlen ember a haját tépheti kétségbeesésében. Itt nincs segítség.

Csütörtök: NEUBAUER PÁL; Mar etta Ií. Péntek: SERESS IMRE: Világbéke (regény). Szombat: MARÉK ANTAL: Megjövés.

Vasárnap: KERSEK JÁNOS: Magyar ugaron. — VÉRTESSY GYULA: A nemezis.

Marietta

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Neubauer Pál.

— Felbontottad eljegyzésedet? — kiáltott felém barátom, aiki a fe.h óborod ás szárnyain repült szobámba. — Miért? Már nem szereled Irént? Volt valami közietek?

— Nem történt semmi és Irént változatlanul szere em —• válaszoltam nyugodtan— Tehát akikor miért . . .

— Ha leülsz és megh: l'jja.tsz, mindent elbeszélek. Barátom egyszerre elcsendesedett és leült az Íróasztal mellé. Rám bámult két nagy szemével, amelynek pillantás? menyasszonyomat, Irént minden alkalommal majd elnyelte. Ez a fiú szerelmes volt a menyasszonyomba, z eljegyzés befejezet ténye azonban hal'/atásra kényszeritette s igy minden reményét régen feladta már. Mai izgatottságát nagyon is megérte tcm. A leány, akit nnyira kívánt és szeretett, engem választott és ime — én felbon ottam az eljegyzést.

— Nos hát igen: felbontottam az eljegyzést s te ahelyett, hogy itt kuksolsz a szóAnglia

német-francia kereskedelmi szövetségtől tart

London, augusztus 26.

A Times mai vezércikkében a következőket írja: Tekintettel arra, hogy a Dawes- javaslatok elfogadása a német viszonyok stabilizását vonja maga után, nyilvánvaló az a veszély, hogy az ipari és kereskedelmi verseny, amely a külföldi piacokon már a háború előtt is fönnállóit, most még élesebb formában fog jelentkezni. Az a nemzet, amely a külföldnek jelentékeny összegeket fizet, kivitelét szükségképpen emelni kényszerül. Németország tellát igen alacsony árakon fog eladni, amellyel a többi nemzetek nem tudnak versenyezni, ha nem ragaszkodnak azokhoz a feltételekhez, amelyek az ilyen külföldi fizetésekre kényszerült államokra kötelezőek. A jövő év január 10-én Németország szabadon köthet megegyezéseket más

| államokkal, amelyekkel ki- és beviteli viszonyát szabályozhatja, igy például semmi akadálya sincs egy német—francia kereskedelmi szerződésnek, amely Franciaország számára lehetővé teszi, hogy Elszász-lo tíharingiai í gyártmányait Németországba szállítsa.

Amennyiben Anglia nincs abban a helyzetben, hogy Németországgal hasonlóképpen kereskedelmi szerződést kössön, az a veszély fenyegeti, hogy Franciaország e szerződésből jelentékeny előnyöket nyer, míg Anglia egy következményeiben kiszámíthatatlan francia—német gazdasági szövetséggel ál! majd szemben.

A kormánynak bizonyára lesz majd bátorsága, hogy olyan rendszabályokat léptessen életbe, amelyek az angol kereskedelmet előnyben részesítik.

Elült laj@§ a bíróság Ciliit

Óriási érdeklődés a tárgyalás iránt — Esküit Jutsz milliárdos panamával vádolja Nagyatádi földművelésügyi minisztert

Budapest, augusztus 26.

(Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A budapesti büntetőtörvény szék Töreky-tanácsa ma délelőtt kezdte meg az Eskütt Lajos ellen kétrendbeli zsarolás és hat-rendbeli rágalmazás miatt indított pörben a főtárgyalást. Az ügyészség vádirata szerint Esküit Lajos, a kiviteli panama főhőse előbb százezer, majd ötven-, végül pedig húszezer dollárral meg akarta zsarolni Bethlen István gróf miniszterelnököt és nagyatádi Szabó István íöldmivelésügyi minisztert azzal a fenyegetéssel, hogy abban az esetben, ha ezt a pénzt nem fizetik kJ neki, akkor a kiviteli panama ügyében megtartandó főtárgyaláson mindent el fog mondani és olyan dolgokat fog föltárni, amelyek a kormányt huszonnégy óra alatt el fogják sodorni a helyéről. Ezzel egyidőben megrágalmazta a miniszterelnököt, a földmive- lésügyi minisztert, Búd János közéleime- zésügyi minisztert és Kálíay Tibor pénzügyminisztert, akikről azt állította, hogy a svájci gabonaüzletböl tizennégy milliárd koronát maguknak tartottak meg.

Polányi főügyészhelyettest azzal rágalmazta meg, hogy a kiviteli panama zsidó vádlottjait szabadlábra helyezte és a reájuk vonatkozó terhelő adatokat eltüntette, mig Vásárhelyi vizsgálóbíróról azt állította, hogy egy vadászfegyverrel megvesztegetteíte magát.

A mai főtárgyalást a büntetőtörvény szék főtanácstermében tartották meg és ez a nagy tárgyalások képét mutatta. Csak jeggyel és rendőri igazolással lehetett a terembe bejutni Eskütt elegánsan, lakkcipőben és selyemharisnyában jelent meg védői: Györki Imre szociáldemokrata képviselő és Weisz Ödön társaságában. Ez utóbbi indítványozta, hogy a mai főtárgyai ást napolják el, mert

nem lehet elkülöníteni a kiviteli panama ügyétől. Boronkay ügyész ellenezte a főtárgyalás elnapolását. A bíróság rövid tanácskozás után a védők indítványát elutasította és hozzákezdett a főtárgyalás megtartásához.

Eskütt vallomása

Eskütt Lajos az elnök kérdésére elmondotta, hogy nem érzi magát bűnösnek. Mielőtt védekezésére áttérne, szükségesnek tartja az ügy előzményeit ismertetni. Amikor titkára volt nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszternek, nem kapott fizetést sem a MÁV.-tól, amelynek azelőtt alkalmazottja volt, sem pedig a földművelésügyi minisztériumtól, de még nagyatádi Szabó Istvántól sem, hanem fizetését a-zokból a« pénzekből kapta, amelyeket közösen panama ztak.

Ugyanakkor megállapodott abban a földmive- lésügyi miniszterrel, hogy abban az esetben, ha baj lesz, mindent magára vállal, viszont a miniszter mindent megtesz kiszabadítására. Q betartotta a kötelezettséget, de be kell ismernie, hogy a íöldmivelésügyi miniszter is mindent megtett, hogy őt kihozza a börtönből. Ezután a teremben lévő orvosszakértők felé fordult és megköszönte nekik, hogy voltak olyan kedvesek és idegbetegnek deklarálták őt, sőt protektorai arról is gondoskodtak, hogy cellájába Moravcsik tanár könyvét csempésszék be, amelyben pontosan le vannak írva az elmebaj tünetei.

— Orvosi bizonyítványokat állítottak ki nekem — mondotta —, hogy nem vagyok beszámítható, olyan orvosok, akik sohasem láttak. Különösen Riedl dr. vezetett ezen a téren, aki anélkül, hogy egyszer is látott volna, bizonyítványt adott, amely szerint tetteimért nem lehet felelősségre vonni. Igaz, hogy ezért a bizonyítványért kétszázezer koronát kapott, ami ma nyolcvan milliónak felel meg.

mmini——unni wi n wibbwkbbbbwmmbwbmwbwmwb

bámban talán helyesebben tennéd, ha Irén mellett ülnék hiszen most már szítad . • .

— És miért? — kérdezte kíváncsiságtól szomjas szemmel. Úgy lá.tam, hogy tisztán akarja látni a helyzetet. A titok, amelyet e váratlan fordulat mögött szimatolt, szerelmét egyszerre ingadozóvá tette. Először bizonyosságot akart, hogy ennek birtokában közeledjék Irénhez.

— Talán meg sem érted, amit most elbeszélek. Hiszen te • . .

—- Mindent megértek! — vágott közbe türelmetlenül. — Beszélj hát végre!

— Megérteni ugyan nem fogod, de ez annál jobb neked és Irénnek. Azonfelül mint látni fogod elbeszélésemben voltaképpen semmi sem történik. A lói tartok, hogy csalódni fogsz várakozásodban. De azért megpróbálom. Emlékszel még a nagy estélyre, amelyet lovag Möher, a gyáros rendezett? Ott mutattak be Marietta asszonynak... •

— Persze, hogy emlékszem! — mondotta élénken. Hogyne emlékeznék a kis asszonyra, rűtvörős hajára, nyugodt, mindig vizsgálódó szemére, amelyből valami pajzán- ság csillogott ki. És csodálatos, majdnem 'ökéletes lábaira is emlékszem és lányos kis kebleire, amelyek oly csodá1atosan emelkedtek ki a crepe-ruha habjai közül . . .?

— Ezt a Mariettát gondolom én is. Bámulatosan * pontos adatokkal beszélsz róla s így joggal hihetem, hogy nagyon tetszett neked.

— Csak nem akarod ezt az asszonyt a menyasszonyoddal összehasonlítani s talán éppen a menyasszonyod rovására? — Háltott fölháborodva.

— Asszonyokat épp oly kevéssé hasonlítok össze egymással, mint nagyembereket. Mindnyájan zárt egyéniségek s talán éppen ez a csodálatos rajtuk.

— És Marietta asszony lenne az -oka eljegyzésed felbontásának?

— Ne vágj elébe az eseményeknek! — s egy ideig élvezettel figyeltem, hogyan ka- pálódzik türelmetlenségének hálójában. — Ezen az estén sokat táncoltam Mariettával. Aztán a télikertben ültünk és pezsgőt ittunk. Ez az asszony naiv érzékiségének és hallatlanul finom lélekkulturájának csodálatos keverékével majdnem fogjul ejtett. Érdekes és igen súlyos témákról beszélgettünk, amelyeknek ismeretét nem is feltételeztem nála — s közben szüntelenül figyeltem. Puha kis szája híven követte szavainak ritmusát és nyugodt szeme finoman elleplezte az édes titkot, amelyet lányos keblei sejteni engedtek. Majdnem egy teljes óráig ültünk igy együtt s egymás iránti érdeklődésünk — legalább is úgy vettem észre —. egyre nő. Aztán újból

táncoltunk s hazamenetel előtt férjével együtt meghívott magához. Még azt sem tudtam, hogy voltaképpen kicsoda és a kedves háziasszony, aki érdeklődésemet észrevette, néhány pillanatra visszatartott, hogy a házaspárról néhány szót szóljon. A felvilágosítás végén azt a jóindulatú tanácsot adta, hogy ne ringassam magam csalogató reménységekbe, mert Marietta asszony férje igen okos és gazdag ember, akit felesége őszintén szeret.

— Ez nem igaz! — kiáltott fel barátom, aki ma különösen izgatottnak látszott. Kérdeztél volna csak meg engem! Puszta vélet- lónségböl s anélkül, hogy Marietta iránt érdeklődtem volna, sok mindent megtudtam...

Mindinkább láttam azt a tendenciát, hogy bolondnak akarnak deklarálni és a Schwartzer- szanatóriumba akarnak juttatni. Amikor látták, hogy igy nem érnek el velem célt, akkor fölkeresett engem Zeőke Antal nemzetgyűlési képviselő és azt tanácsolta nekem, hogy mondjam azt, hogy azt a sok milliár- dot, amit a íöldmivelésügyi miniszterrel összepanamáztunk, a nyugatmagyarországi íölkeiés céljaira fordítottuk s én ebbe sem voltam hajlandó belemenni.

— Hivatalból védőt rendeltek ki mellém, akiben azonban nem bíztam, mert láttam', hogy protektoraim érdekeit szolgálja. Össze is vesztem vele, majd később kibékültem és azután óvadék ellenében szabadlábra is helyeztek. Hogy ki tette le helyettem az egy millió koronás óvadékot, ami ma kétszáz milliónak felel meg, arra csak azt mondhatom, hogy én semmi esetre sem.

— A íöldmivelésügyi miniszter tétette ezt le a ííungária-Bank utján, amely tudvalévőén ezután megszerezte magának a szesztermelési akciót. Bizonyítani tudom és akarom, hogy nagyatádi Szabó István föld- mivelésügyi miniszter tudott az egész panamáról.

Ezután elmondotta Eskütt, hogy összesen’

20 milliárdot panamázott a földmivelés- ügyi miniszterrel együtt. Megígérték neki a rehabilitációt, de ezt nem tették meg. A rehabilitáció alatt azt érti, hogy am.kor azok, akik az államot 20 milliárddal megkárosították, miniszterek és képviselők lehetnek, neki is meg kell engedni a közéletbe való visszatérést. Abba nem ment beie, hogy 100 millióval kiszúrják a szemét. Ennyit akartak adni neki, hogy hallgasson.

Bethlent nem akarta megzsarolni, mert Bethlennek nem volt tudomása a panamákról, mert ö csak nagyatádi Szabóval panamázott, aki helyett ő ült a börtönben.

Azt is elmondta, hogy egy zsűrit akartak összeállítani miniszterekből és egyetemi tanárokból és ez a zsűri rehabilitálta volna öt. Nagyatádi Szabó mindent elkövetett, hogy a panama ne tudódjon ki és megkérte Daruváry akkori igazságügyminisztert, hogy ejtse el Eskütt ellen a vádat. Daruváry ezt megtagadta.

A bíróság ezután az ügyész indítványára elrendelte Eskütt elmeállapotának megvizsgálását és a tárgyalást elnapolta.

Újabb bolgár-görög jegyzékváltás

Szófia, augusztus 6. A bolgár kormány, hivatkozással a tarliszi vérengzés megvizsgálásával foglalkozó bizottság jelentésére ma jegyzéket intézett a szófiai görög követhez, amelyben annak a reményének ad kifejezést, hogy a görög kormány a jövőben a hasonló eseteket, amelyek a Görögországban lakó bulgárokat kivándorlásra kényszerítik, minden erejével meg fogja gátolni. A bolgár kormány a bűnösök megbüntetését, a meggyilkoltak hátramaradottjainak kártalanítását, a törvénytelenül fogvatartottak szabadonbocsájtását követeli.

Az urát nem szereti és sok fiatalemberrel van viszonya, akik valamennyien fiatalabbak nála s holmi ajándékok elfogadásától sem riadnak vissza!

Mosolyogva néztem a kis erénycsőszre s mintha felháborodását nem is hallottam volna, folytattam tovább:

— Elmentem hozzájuk. A férj egy negyed óra múlva bocsánatot kért,de el kell mennie

valami megbeszélésre. Marietta asszony visz- szatartott. Maradtam. Most el kellene mesélnem neked, hogy is történtek a dolgok közöttünk, — de ez lehetetlen, meg aztán meg sem értenéd.

— Már hogyne érteném meg! — vágott közbe sértődötten. — Nagyon is értem. Te tüzet fogtál, mert hiszen Marietta asszony szép, megkívántad, elfelejtetted a menyasz- szonyodat és végül . . .

— Teli vagy felháborodással? — kérdeztem gúnyosan.

— Marietta kedvéért nem felejtettem volna el Irént!

— Még sohasem voltál ebben a helyzetben — csipkelődtem — hiszen Irén nem volt a Te menyasszonyod.

— És mégis nagyon jól bele tudom magam képzelni a helyzetbe! — erosködött tovább.

— Hallgass már végre és engedj beszélni. Hiszen mindezt csak azért teszem, hogy Irént felmentsem s minden vétséget magamra vállaljak. Tudom, hogy Irént minden pillanatban elvennéd feleségül, most azonban hogy felbontottam az eljegyzést, egy kicsit ingadozni kezdesz, szeretnéd tudni, vájjon nem Irén hibájából történt-e a dolog. Az egész történetet csak a te erkölcsi megnyug-