Prágai Magyar Hirlap, 1924. augusztus (3. évfolyam, 173-197 / 621-645. szám)

1924-08-13 / 183. (631.) szám

Szerda, augusztus 13. 9^(rAIjÍUÖ%^fW^ ■.'í^aTMmA,vTrx.Knoaex!iJMmm,9m0nuBmmausti0mmamMKmamKaBmMimmoimmx i^^^P^Ml-Wp^!llll!lll!llllllllllllllllllllllí‘'?lllll,1(flllllllllllljllllllt/,í,,l,,/w;i^^;//fliljllll'ii 11111111111 A magyar kormány rekompenzációért hajlandó a cseh-szlovák iparnak vámkedvezményt nyújtani Fenyő Miksa a cseh-szlovák—magyar kereskedelmi kapcsolatról Budapest, augusztus 12. (Budapesti szerkesztőségünk íelefonje- lentése.) Fenyő Miksa, a Gyáriparosok Or­szágos Szövetségének igazgatója Prágából visszaérkezett Budapestre és a prágai gaz­dasági érdekképviseletekkel folytatott ta­nácskozásairól hosszabb nyilatkozatot tett, Kifejtette, hogy prágai látogatása elsősorban azt akarta dokumentálni, hogy a magyar ke­reskedelem s ipar súlyt helyez a nemzetközi kapcsolatok kiépítésére es fejlesztésére. Érdemleges tárgyalásokat nem folytat­hatott Prágában, mivel az illetékes cseh szak­emberek távol voltak. Arról azonban meg­győződött és ezt a nézetét ki is fejtette, hogy a két ország kereskedelme és ipara egymás­ra, van utalva. A közel jövőben Magyarorszá­gon a cseh-szlovák import emeKoedni fog, vi­szont a magyar gyáriparnak is szüksége van a cseh-szlovák piacra. A két államnak kölcsönös érdeke fűző­dik a kereskedelmi és a tarifális szerződé­sek megkötéséhez. Magyarország elsősorban agrártermékeket akar exportálni Cseh-S zlovákiába, főképpen lisztet és bort. A magyar kormány hajlandó a cseh­szlovák ipar részére jelentős vámkedvezmé­nyeket biztosítani, ezzel szemben azonban elvárja Cseh-Szlovákiától, hogy a magyar export elé sem fog semmiféle akadályt gör- ditenf. Ez év. szeptemberében megalakul Pau- pera Ferenc, a Magyar Földhitelbank elnöké­nek elnöklésével a cseh-szlovák—magyar ke­reskedelmi kamara, amely jelentősen hozzá fog járulni a két ország gazdasági és keres­kedelmi kapcsolatának kiépítéséhez. Szterényi a esetieket okolja a kereskedelmi tárgyalások meghinsulá sáért Budapest, augusztus 12. Szterényi József nyugalmazott kereske­delemügyi miniszter Karlsbadból való haza­térése után Az Est munkatársa előtt nyilat­kozott a cseh-szlovák—magyar kereskedel­mi tárgyalásokról. Szterényi a többi között az alábbi rendkívül érdekes kijelentéseket tette: — Tudok róla, hogy a kereskedelmi szerződéses tárgyalások közöttünk és Cseh- Szlovákia között megakadtak. Ezt nagyon sajnálatosnak tartom, mert közös érdeke lenne, mielőbb normális kereskedelmi forga­lomhoz jutni. Már karlsbadi tartózkodásom 2latt hallottam erről egyet-mást cseh rész­ről, akik. természetesen egészen más szín­ben tüntették fel á dolgot és okul a mi autonóm vámtarifánk szerintük exorbitáns magas tételeit, valamint a mi túlhajtott tilalmi rendszerünket állították nekem oda. Sem az egyik, s-em a másik nem felel meg a való helyzetnek. — A mi behozatali tilalmi rendszerünk pedig — bármily elvetendő legyen az elvi­leg és bármennyire elhibázottnak tartsam azt általában, országra való tekintet nélkül — semmivel sem rosszabb, mint a cseh-szlo- vák hasonló rendszer, különbség csak a cik­kekben van, melyek természetesen az or­szág gazdasági érdekei szerint alakulnak- Az ok tényleg a behozatali rendszerben rej­lik túlnyomóan, de ez alkalommal nem a mi oldalunkon, hanem cseh-szlovák részen, ahol a saját behozatali érdekeik állják útját a normális kereskedelmi szerződések meg­kötésének, sőt, amennyire én informálva vagyok, Ausz­triával sem jön létre ilyen szerződés, ott sem lesz teljes gazdasági szabadság a két ország között, hanem valami fából való vas­karika készül, tarifaszerződés forgalmi aka­dályokkal, részleges behozatali tilalmakkal, kontingensekkel és nem tudom, még mi min­den nasonió képtelenséggel. Ez nem egyéb, mirt a kereskedelmi politika kompromittá- lása. — Megismétlődik Cseh-Szlo.vákiában ugyanaz, amit évtizedeken keresztül a régi Ausztriában tapasztaltunk, ott persze csak harmadik államokkal kötendő kereskedelmi szerződések kapcsán: a harc az agrár- és ipari érdekek között. A legutóbbi napokban újból életre hivott őrlési forgalmat is azért kellett a magyar malomipar és általa az egész magyar közgazdaság nagy hátrányára annakidején megszüntetni, mert Ausztria a maga malomiparát akarta védeni a magyar malomiparral szemben, ellenben erőltette a maga iparának védelmét az egész vonalon Az az osztrák malomipar tulajdonképpen túlnyomó mértékben a mai csehországi ma­lomipar és az annyira védett ipar is túlnyo­móan a mai cseh ipar volt. — CscSi-SzIovákia szeretné fentartan? a behozatal korláfozhatásának jogát a maga részére, most talán a lisztre és borra és ez alapon kötni kereskedelmi szerződést. — Ez persze képtelenség, mert ez eset­ben ki lennénk szolgáltatva gazdasági bi­zonytalanságoknak és sokkal rosszabbul ál­lanánk szerződéses alapon, mint anélkül. Bármily fontos érdekünk legyen is, hogy szomszédainkkal mielőbb rendes kereske­delmi szerződéses viszonyba jussunk és bár én állandóan szorgalmaztam is azt, mégis azt mondom, hogy ilyen állápon nem szabad rendezni a gazdasági viszonyt, hanem vár­nunk kell kedvezőbb helyzet kialakulására- A nyilatkozat Prágában érthető módon óriási feltűnést kelt s ki fogjuk kérni az ér­dekelt cseh-szlovák ipari körök véleményét. — A ruszinszkói sótermelós fokozása. Ungvárról jelentik: A Prágai Magyar Hírlap megírta, hogy Szlatinán uj sórétegekre buk­kantak és megtették az előkészületeket e só­rétegek kiaknázása céljából. A szlatinai só­bánya tökéletes kihasználása esetén a cseh­szlovák köztársaság sószükségletét biztosí­tani lehetne, amennyiben a mai 55—60 vagon napi termelést könnyen lehetne 80 vagonra fokozni. Az érdekeltek abbeli kívánságuknak adtak kifejezést, hogy Szlatinán sómalmot létesítsenek, amely a bányászott sót azonnal megtisztítaná és megőrülné. A sómalom léte­sítése csökkentené a kész só árát és lehetővé tenné az exportot. — A cseh-szlovák petroleumkartell. Je­lentettük, hogy a cseh-szlovák petroleumfino- mitőgyárak közös eladóközpontot létesítenek. A kartellszerződést a Lidové Noviny értesü­lése szerint ma fogják aláírni. — A szlovenszkói borkereskedők kong­resszusa. Kassáról jelentik: A szlovenszkói és ruszinszkói bőrkereskedők augusztus 27-én kongresszust tartanak Kassán a kereskedelmi és iparkamara helyiségeiben. A kongresszust az egyesület második közgyűlésével kapcsol­ják össze. A napirenden az elnöki és titkári jelentéseken kívül Michaelis dr. miniszteri ta­nácsos adóügyi kérdésekről és Klein dr. mi­niszteri tanácsos a forgalmi, valamint a fény- üzési adóról tart előadást. — Az idei cukorexport 3 millió méter- in ázsával nagyobb a tavalyinál, Mi-us végéig Gsdi-Sziováikiából 6 437.000 métenmázsa cukrot exportáltak külföldre, amíg a tavalyi export csupán 3,205.240 méteumázsáit. tett ki. Piaci árak CseJvSzIovákiában: Prásja Pozsony Kassa Ungvár Barna kenyér 2.40 — 2.50 240 Elsőrendű marhahús 24— [26.- 16— 14— Sertéshús lí—117— 14—|2n— 14— 15— Pasz-erizáít tej 2.20 1-9 I 2.10 l.'öj 2— 2— Vaj 28.-130— 20—122— 24— 22.-26— Túró 7—! 9.- 2.-16— 8—110— 5— Tojás 0.60| 0.70 0.551 0-70 0.55 0.50 Lencse 8.— 6— | 8— 4.60| 6— 7— Borsó 4—| 5.20 4—1 6— 4.701 6.20 5.50[ 6— Uj burtronya U50| 2.— 1—| 1.50 — ?• — Hagyma 2—1 2.40 O.loj 0.50 2.40 2.40 Sárgarépa 0.80| 1.50 03 j 0.60 1.20 1.50 Petrezselyem — 0.10| ('.50 — 4— Bors 20.-130— 3"— 14— 18— Só 2.19 2— 1.80| 1.90 3.70 Kristályoukor 5.20 4.80 5— 5.20 Petroleum 1.80 1.80 1.60 2.­Osztrau vidéki kőszén 40.— 35,-145— 42— 07— Az élelmiszerek ára kilogramonkint, a tojás ára darabonkint s a folyadékok ára literenkin>t értendő. — A fapiac. A cseh-szlovák fapiac hely­zete a fa világpiacán uralkodó űz’ette fenséget tükrözi vissza. Ez a tény a Garpathia szerint nem lehet meglepő, mert az üzlet tavaly is csak szeptemberben élénkült meg. Német­országban a jóvátételt kérdésnek küszöbön álló rendezésébe vetett hitt a fapiacot jóté­konyan befolyásolta, ami abban nyilvánult, hogy a német vevők több hajlandóságot mu­tatnak a cseh-szlovák árak elfogadására. Az utóbbi időben gömbíát és csúsztatott fát lehe­tett olcsó áron elhelyezni. A magyarországi helyzet még mindig szomorú. Az épiitési tevékenység a rossz termés és a pénzszűke miatt csekély és a faipar üzemképességének csak egy negyedrésze erejéig van foglalkoz­tatva. Anglia artózkodó s az importőrök csak: a prompt szükségletüket fedezik. Délameri- kálba ezen a héten valamivel nagyobb mennyiség került export utján. Franciaország jelentéktelen szükséglétét azonnali szállításra Lengyelországban fedezi, ahol a pénzszűke miatt olcsó áraikon vásárolnak. — A holland piac aránylag nagyobb mértékben íölvevő- képes, ment az építési tevékenység fokozó­dott és a faipari üzemiek kielégítő módon vannak foglalkoztatva.. A keményfapTacon hasonlóképpen nincsen nagyobb üzlet. Csu­pán kőris-, gömbfa és fünészifa, vallmlnlt külön­böző méretű tölgyfüré szárú iránt növekedett meg a bel- és külföldön az érdeklődés. = Magyarországon megindult a hagyma- export Budapestről jelentik: Az utóbbi években a makói hagyma fővásárlói az angolok és hollandu­sok. A tavaly exportra került hagyma túlnyomó része e két piacra került. A hollandi .kereskedők már a múlt hónap közepén érdeklődtek a termés- eredmények iránt, egy hét óta pedig több holland kereskedő tartózkodik Makón, ahol személyesen irányítják a lekötött hagymatételek irányítását. A világbéke — Fantasztikus regény — Irta: Seress Imre (9) Azon a napon, amikor Tass véleménye szerint Kund ismét „extázisba esett4* és a Marsba való utazásáról, valamint élőhalott gyanánt való itthonmaradásáról azokat a sej­telmes szavakat mondotta, Kund kísérletei­nek első sorozata véget ért. Most a második sorozatra tért át: olyan kísérleteket akart végezni, amelyek már nem voltak teljesen hasonlóak az eddigiekhez. Eddig csak olyan emberekre irányította akaratát, akiket leg­alább látásból ismert: ezután olyanoknak kel­lett következni, akikről mindössze annyit tu­dott, hogy élnek. Itt már nemcsak arról volt szó, hogy va­lakinek akaratát a magáéval legyűrje, ha­nem arról is, hogy az a valaki tudja meg, ki az, aki legyűrte őt, aki vele, mint legyőzői­tek rendelkezni kíván és aki egy parancsá­nak teljesítését követeli. Arról volt továbbá szó, hogy a kísérlet tárgyául választott em­ber teljesítse a parancsot, még akkor is, ha Kund a legyűrés után megszűnt akaratát neá irányítani. Itt tehát úgyszólván meg kellett rögzíteni az első hatást, az idegen akarat meghódolását, hogy ez az idegen akarat ne szabadulhasson többé, amíg meg nem tette, amit neki parancsoltak. De hogyan vitte véghez Kund. hogy az ő kilétét, nevét, lakását a kísérlet tárgya meg­tudja? A dolog fölöttébb nehéznek látszott, de a valóságban nagyon egyszerű volt és éppen emiatt Kund csak hosszú fejtörés után tudott rájönni. Az összes nehézségeket le­győzte az, hogy a müveit nyelvek ábécéi majdnem egyformák, a számokban pedig egyáltalában nincs semmi, különbség. Ha kényszeritette a kiválasztott embert, hogy jöjjön el hozzá, csupán azt kellett még meg­parancsolnia, hogy az ábécéből mely betűket és a tiz közül mely számjegyeket rakja egy­más után, hogy ezekből Kund Pál dr. neve és lakóhelye kikerüljön. Egy hét telt el. Kund már az első napon kiválasztotta kísérlete tárgyait, akik egytől- egyig külföldiek voltak. Csakhamar meggyő­ződött arról, hogy mindegyik reagált. Amikor a hét végén Tassal együtt meg­ebédelt a kis vendéglőben és mind a ketien távozni készültek, Kund elővette jegyző­könyvét. Kiszakított belőle egy lapot, ame­lyen ceruzával írva a következő nevek ál­lottak: Konrad Mcyer, a müncheni Künstlerhaus titkára. Francois Caler^a párisi Institut tagja. John Trevellyan, a londoni British Mú­zeum természetrajzi osztályának igazgatója. Halmos József, Borsodvármegye főis­pánja. A papírlapot Kund odanyujtotta Tassnak, aki értelmetlenül nézegette. — Mit csináljunk ezzel? — kérdezte. — Csak vedd magadhoz. Én ebéd után nem megyek azonnal haza. Nagyon szép őszi nap van. Sétálni fogok' egyet. — Nekem is ez a szándékom, — felelt Tass. — Veled megyek. Kund a fejét rázta. — Nem lehet, Mihály. Neked haza kell menned és fogadnod ezeket az urakat. Tass újra elolvasta a neveket. — Már mint hogy ezek hozzánk fognak jönni? — kérdezte. — Ugyan mi az ördögöt keresnének nálunk? — Engem fognak keresni. — Hát ismered őket? — Nem én. Egy hét előtt még azt sem tudtam, hogy a világon vannak. A múlt va­; sárnap olvastam nevüket a lapok hírei közt és onnan kiírtam magamnak. Ma délutánra két órától háromig magamhoz rendeltem őket. De mert nem akarok velük találkozni, te fogadod őket azzal, hogy hirtelen el kellett utaznom. Bocsánatukat kérem és majd nem­sokára tiszteletemet teszem náluk. Tass olyan szemeket meresztett, hogy arcából eltűnt az intelligencia minden vonása. Kund, minden komolysága mellett, kénytelen volt mosolyogni. — Nos, megértettél? — Meg, — dadogta Tass. — De komo­lyan beszélsz? — Tudod, hogy ebben az egy dologban nem vágyok a tréfák embere. — És ezeket az urakat valóban te ren­delted magadhoz? — Én. — Az egyiket Münchenből, a másikat Párisból, a harmadikat Londonból, a negye­diket Miskolcról? — Amint mondod. — És gondolod, hogy el fognak jönni a kedvedért Budapestre? — Már itt is kell, hogy legyenek. Kund megnézte az órát a szemközti falon. — Jó lesz, ha indulsz, Mihály. Tiz perc múlva, két óra. Úgy négy óra tájban otthon leszek és te be fogsz nekem számolni .arról hogy milyen sorrendben érkeztek és azzal távoztak-e, hogy legyen hozzám szerencsé­jük? Most pedig megyek. A viszontlátásra. Kund eltávozott. Tass pedig csak bámult a négy névre, mint aki reggel fölnyitja a sze­mét és nem tudja, hogy ébren van-e már, vagy még mindig álmodik. A dolog előtte a hihetetlenségek Csimborasszója volt. A leg­első gondolat, amely végre megvillant elmé­jében, a körül forgott, hogy barátja mégis csak tréfát tiz vele. De ismerve Kundot, ilyen gondolat mellett nem lehetett megmaradnia. És nem maradhatott meg második gondolata mellett sem, hogy Kund egyszerűen szaba­dulni akart tőle ma délután. Végre szintén a faliórára tévedt tekin­tete. Már csak ött perc hiányzott a kettőhöz. Nem maradhatott tovább, ha idejében otthon akart lenni. Fogta a kalapját, kirohant a ven­déglőből. Nem tudta, hogyan került egyik ut­cából a másikba, sem azt, hogy hogyan ért föl a harmadik emeletre. Csak akkor tért ma­gához, amikor már kifújta magát egy széken a szobájában. Kund pontosan négy órakor jött haza és ezúttal nem Tassal nyittatott magának ajtót. — Nos — kérdezte —, itt voltak? Tass úgy nézett barátjára, mint egy föl­döntúli lényre. Fölállt. — Itt, felelte. — Mind a négyen. Pont kettőkor jött az első, aztán ötperces időkö­zökben a többi. A sorrend ugyanaz volt, amint fölirtad. Mindegyik itthagyta a név­jegyét. És Tass a fölindulástól reszketve rogyott vissza székébe. (Folyt, köv.) Bltam ULámim jj 5 C!iij-Ko!ozsvár, Monostori-űt 33. (Caiea-Mooiiop) jj l Szállított elsőrendű lettéi* jj l és g l tárttá erdélyi Iármos Ottröl — A Magyarországon lévő cseh-szlovák értékpapírokat a Magyar—Cseh Iparbankban fogják nosztrifikálni. A félhivatalos Prager Presse értesülése szerint a magyar területen lévő cseh-szlovák értékpapírok nosztrifikáló akciójának végrehajtásával a Magyar—Cseh Iparbankot fogják megbízni. — Befejeződött a Koburg-müvek kény­szeregyezségi eljárása. Pozsonyi tudósi tónk jelenti telefonon: A Koiburg-imiüvelk kényszer- egyezségi eljárása hosszas vita után ma be­fejeződött. A hitelezők 40 százalékot kapnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom