Prágai Magyar Hirlap, 1924. augusztus (3. évfolyam, 173-197 / 621-645. szám)
1924-08-13 / 183. (631.) szám
Szerda, augusztus 13. 9^(rAIjÍUÖ%^fW^ ■.'í^aTMmA,vTrx.Knoaex!iJMmm,9m0nuBmmausti0mmamMKmamKaBmMimmoimmx i^^^P^Ml-Wp^!llll!lll!llllllllllllllllllllllí‘'?lllll,1(flllllllllllljllllllt/,í,,l,,/w;i^^;//fliljllll'ii 11111111111 A magyar kormány rekompenzációért hajlandó a cseh-szlovák iparnak vámkedvezményt nyújtani Fenyő Miksa a cseh-szlovák—magyar kereskedelmi kapcsolatról Budapest, augusztus 12. (Budapesti szerkesztőségünk íelefonje- lentése.) Fenyő Miksa, a Gyáriparosok Országos Szövetségének igazgatója Prágából visszaérkezett Budapestre és a prágai gazdasági érdekképviseletekkel folytatott tanácskozásairól hosszabb nyilatkozatot tett, Kifejtette, hogy prágai látogatása elsősorban azt akarta dokumentálni, hogy a magyar kereskedelem s ipar súlyt helyez a nemzetközi kapcsolatok kiépítésére es fejlesztésére. Érdemleges tárgyalásokat nem folytathatott Prágában, mivel az illetékes cseh szakemberek távol voltak. Arról azonban meggyőződött és ezt a nézetét ki is fejtette, hogy a két ország kereskedelme és ipara egymásra, van utalva. A közel jövőben Magyarországon a cseh-szlovák import emeKoedni fog, viszont a magyar gyáriparnak is szüksége van a cseh-szlovák piacra. A két államnak kölcsönös érdeke fűződik a kereskedelmi és a tarifális szerződések megkötéséhez. Magyarország elsősorban agrártermékeket akar exportálni Cseh-S zlovákiába, főképpen lisztet és bort. A magyar kormány hajlandó a csehszlovák ipar részére jelentős vámkedvezményeket biztosítani, ezzel szemben azonban elvárja Cseh-Szlovákiától, hogy a magyar export elé sem fog semmiféle akadályt gör- ditenf. Ez év. szeptemberében megalakul Pau- pera Ferenc, a Magyar Földhitelbank elnökének elnöklésével a cseh-szlovák—magyar kereskedelmi kamara, amely jelentősen hozzá fog járulni a két ország gazdasági és kereskedelmi kapcsolatának kiépítéséhez. Szterényi a esetieket okolja a kereskedelmi tárgyalások meghinsulá sáért Budapest, augusztus 12. Szterényi József nyugalmazott kereskedelemügyi miniszter Karlsbadból való hazatérése után Az Est munkatársa előtt nyilatkozott a cseh-szlovák—magyar kereskedelmi tárgyalásokról. Szterényi a többi között az alábbi rendkívül érdekes kijelentéseket tette: — Tudok róla, hogy a kereskedelmi szerződéses tárgyalások közöttünk és Cseh- Szlovákia között megakadtak. Ezt nagyon sajnálatosnak tartom, mert közös érdeke lenne, mielőbb normális kereskedelmi forgalomhoz jutni. Már karlsbadi tartózkodásom 2latt hallottam erről egyet-mást cseh részről, akik. természetesen egészen más színben tüntették fel á dolgot és okul a mi autonóm vámtarifánk szerintük exorbitáns magas tételeit, valamint a mi túlhajtott tilalmi rendszerünket állították nekem oda. Sem az egyik, s-em a másik nem felel meg a való helyzetnek. — A mi behozatali tilalmi rendszerünk pedig — bármily elvetendő legyen az elvileg és bármennyire elhibázottnak tartsam azt általában, országra való tekintet nélkül — semmivel sem rosszabb, mint a cseh-szlo- vák hasonló rendszer, különbség csak a cikkekben van, melyek természetesen az ország gazdasági érdekei szerint alakulnak- Az ok tényleg a behozatali rendszerben rejlik túlnyomóan, de ez alkalommal nem a mi oldalunkon, hanem cseh-szlovák részen, ahol a saját behozatali érdekeik állják útját a normális kereskedelmi szerződések megkötésének, sőt, amennyire én informálva vagyok, Ausztriával sem jön létre ilyen szerződés, ott sem lesz teljes gazdasági szabadság a két ország között, hanem valami fából való vaskarika készül, tarifaszerződés forgalmi akadályokkal, részleges behozatali tilalmakkal, kontingensekkel és nem tudom, még mi minden nasonió képtelenséggel. Ez nem egyéb, mirt a kereskedelmi politika kompromittá- lása. — Megismétlődik Cseh-Szlo.vákiában ugyanaz, amit évtizedeken keresztül a régi Ausztriában tapasztaltunk, ott persze csak harmadik államokkal kötendő kereskedelmi szerződések kapcsán: a harc az agrár- és ipari érdekek között. A legutóbbi napokban újból életre hivott őrlési forgalmat is azért kellett a magyar malomipar és általa az egész magyar közgazdaság nagy hátrányára annakidején megszüntetni, mert Ausztria a maga malomiparát akarta védeni a magyar malomiparral szemben, ellenben erőltette a maga iparának védelmét az egész vonalon Az az osztrák malomipar tulajdonképpen túlnyomó mértékben a mai csehországi malomipar és az annyira védett ipar is túlnyomóan a mai cseh ipar volt. — CscSi-SzIovákia szeretné fentartan? a behozatal korláfozhatásának jogát a maga részére, most talán a lisztre és borra és ez alapon kötni kereskedelmi szerződést. — Ez persze képtelenség, mert ez esetben ki lennénk szolgáltatva gazdasági bizonytalanságoknak és sokkal rosszabbul állanánk szerződéses alapon, mint anélkül. Bármily fontos érdekünk legyen is, hogy szomszédainkkal mielőbb rendes kereskedelmi szerződéses viszonyba jussunk és bár én állandóan szorgalmaztam is azt, mégis azt mondom, hogy ilyen állápon nem szabad rendezni a gazdasági viszonyt, hanem várnunk kell kedvezőbb helyzet kialakulására- A nyilatkozat Prágában érthető módon óriási feltűnést kelt s ki fogjuk kérni az érdekelt cseh-szlovák ipari körök véleményét. — A ruszinszkói sótermelós fokozása. Ungvárról jelentik: A Prágai Magyar Hírlap megírta, hogy Szlatinán uj sórétegekre bukkantak és megtették az előkészületeket e sórétegek kiaknázása céljából. A szlatinai sóbánya tökéletes kihasználása esetén a csehszlovák köztársaság sószükségletét biztosítani lehetne, amennyiben a mai 55—60 vagon napi termelést könnyen lehetne 80 vagonra fokozni. Az érdekeltek abbeli kívánságuknak adtak kifejezést, hogy Szlatinán sómalmot létesítsenek, amely a bányászott sót azonnal megtisztítaná és megőrülné. A sómalom létesítése csökkentené a kész só árát és lehetővé tenné az exportot. — A cseh-szlovák petroleumkartell. Jelentettük, hogy a cseh-szlovák petroleumfino- mitőgyárak közös eladóközpontot létesítenek. A kartellszerződést a Lidové Noviny értesülése szerint ma fogják aláírni. — A szlovenszkói borkereskedők kongresszusa. Kassáról jelentik: A szlovenszkói és ruszinszkói bőrkereskedők augusztus 27-én kongresszust tartanak Kassán a kereskedelmi és iparkamara helyiségeiben. A kongresszust az egyesület második közgyűlésével kapcsolják össze. A napirenden az elnöki és titkári jelentéseken kívül Michaelis dr. miniszteri tanácsos adóügyi kérdésekről és Klein dr. miniszteri tanácsos a forgalmi, valamint a fény- üzési adóról tart előadást. — Az idei cukorexport 3 millió méter- in ázsával nagyobb a tavalyinál, Mi-us végéig Gsdi-Sziováikiából 6 437.000 métenmázsa cukrot exportáltak külföldre, amíg a tavalyi export csupán 3,205.240 méteumázsáit. tett ki. Piaci árak CseJvSzIovákiában: Prásja Pozsony Kassa Ungvár Barna kenyér 2.40 — 2.50 240 Elsőrendű marhahús 24— [26.- 16— 14— Sertéshús lí—117— 14—|2n— 14— 15— Pasz-erizáít tej 2.20 1-9 I 2.10 l.'öj 2— 2— Vaj 28.-130— 20—122— 24— 22.-26— Túró 7—! 9.- 2.-16— 8—110— 5— Tojás 0.60| 0.70 0.551 0-70 0.55 0.50 Lencse 8.— 6— | 8— 4.60| 6— 7— Borsó 4—| 5.20 4—1 6— 4.701 6.20 5.50[ 6— Uj burtronya U50| 2.— 1—| 1.50 — ?• — Hagyma 2—1 2.40 O.loj 0.50 2.40 2.40 Sárgarépa 0.80| 1.50 03 j 0.60 1.20 1.50 Petrezselyem — 0.10| ('.50 — 4— Bors 20.-130— 3"— 14— 18— Só 2.19 2— 1.80| 1.90 3.70 Kristályoukor 5.20 4.80 5— 5.20 Petroleum 1.80 1.80 1.60 2.Osztrau vidéki kőszén 40.— 35,-145— 42— 07— Az élelmiszerek ára kilogramonkint, a tojás ára darabonkint s a folyadékok ára literenkin>t értendő. — A fapiac. A cseh-szlovák fapiac helyzete a fa világpiacán uralkodó űz’ette fenséget tükrözi vissza. Ez a tény a Garpathia szerint nem lehet meglepő, mert az üzlet tavaly is csak szeptemberben élénkült meg. Németországban a jóvátételt kérdésnek küszöbön álló rendezésébe vetett hitt a fapiacot jótékonyan befolyásolta, ami abban nyilvánult, hogy a német vevők több hajlandóságot mutatnak a cseh-szlovák árak elfogadására. Az utóbbi időben gömbíát és csúsztatott fát lehetett olcsó áron elhelyezni. A magyarországi helyzet még mindig szomorú. Az épiitési tevékenység a rossz termés és a pénzszűke miatt csekély és a faipar üzemképességének csak egy negyedrésze erejéig van foglalkoztatva. Anglia artózkodó s az importőrök csak: a prompt szükségletüket fedezik. Délameri- kálba ezen a héten valamivel nagyobb mennyiség került export utján. Franciaország jelentéktelen szükséglétét azonnali szállításra Lengyelországban fedezi, ahol a pénzszűke miatt olcsó áraikon vásárolnak. — A holland piac aránylag nagyobb mértékben íölvevő- képes, ment az építési tevékenység fokozódott és a faipari üzemiek kielégítő módon vannak foglalkoztatva.. A keményfapTacon hasonlóképpen nincsen nagyobb üzlet. Csupán kőris-, gömbfa és fünészifa, vallmlnlt különböző méretű tölgyfüré szárú iránt növekedett meg a bel- és külföldön az érdeklődés. = Magyarországon megindult a hagyma- export Budapestről jelentik: Az utóbbi években a makói hagyma fővásárlói az angolok és hollandusok. A tavaly exportra került hagyma túlnyomó része e két piacra került. A hollandi .kereskedők már a múlt hónap közepén érdeklődtek a termés- eredmények iránt, egy hét óta pedig több holland kereskedő tartózkodik Makón, ahol személyesen irányítják a lekötött hagymatételek irányítását. A világbéke — Fantasztikus regény — Irta: Seress Imre (9) Azon a napon, amikor Tass véleménye szerint Kund ismét „extázisba esett4* és a Marsba való utazásáról, valamint élőhalott gyanánt való itthonmaradásáról azokat a sejtelmes szavakat mondotta, Kund kísérleteinek első sorozata véget ért. Most a második sorozatra tért át: olyan kísérleteket akart végezni, amelyek már nem voltak teljesen hasonlóak az eddigiekhez. Eddig csak olyan emberekre irányította akaratát, akiket legalább látásból ismert: ezután olyanoknak kellett következni, akikről mindössze annyit tudott, hogy élnek. Itt már nemcsak arról volt szó, hogy valakinek akaratát a magáéval legyűrje, hanem arról is, hogy az a valaki tudja meg, ki az, aki legyűrte őt, aki vele, mint legyőzőitek rendelkezni kíván és aki egy parancsának teljesítését követeli. Arról volt továbbá szó, hogy a kísérlet tárgyául választott ember teljesítse a parancsot, még akkor is, ha Kund a legyűrés után megszűnt akaratát neá irányítani. Itt tehát úgyszólván meg kellett rögzíteni az első hatást, az idegen akarat meghódolását, hogy ez az idegen akarat ne szabadulhasson többé, amíg meg nem tette, amit neki parancsoltak. De hogyan vitte véghez Kund. hogy az ő kilétét, nevét, lakását a kísérlet tárgya megtudja? A dolog fölöttébb nehéznek látszott, de a valóságban nagyon egyszerű volt és éppen emiatt Kund csak hosszú fejtörés után tudott rájönni. Az összes nehézségeket legyőzte az, hogy a müveit nyelvek ábécéi majdnem egyformák, a számokban pedig egyáltalában nincs semmi, különbség. Ha kényszeritette a kiválasztott embert, hogy jöjjön el hozzá, csupán azt kellett még megparancsolnia, hogy az ábécéből mely betűket és a tiz közül mely számjegyeket rakja egymás után, hogy ezekből Kund Pál dr. neve és lakóhelye kikerüljön. Egy hét telt el. Kund már az első napon kiválasztotta kísérlete tárgyait, akik egytől- egyig külföldiek voltak. Csakhamar meggyőződött arról, hogy mindegyik reagált. Amikor a hét végén Tassal együtt megebédelt a kis vendéglőben és mind a ketien távozni készültek, Kund elővette jegyzőkönyvét. Kiszakított belőle egy lapot, amelyen ceruzával írva a következő nevek állottak: Konrad Mcyer, a müncheni Künstlerhaus titkára. Francois Caler^a párisi Institut tagja. John Trevellyan, a londoni British Múzeum természetrajzi osztályának igazgatója. Halmos József, Borsodvármegye főispánja. A papírlapot Kund odanyujtotta Tassnak, aki értelmetlenül nézegette. — Mit csináljunk ezzel? — kérdezte. — Csak vedd magadhoz. Én ebéd után nem megyek azonnal haza. Nagyon szép őszi nap van. Sétálni fogok' egyet. — Nekem is ez a szándékom, — felelt Tass. — Veled megyek. Kund a fejét rázta. — Nem lehet, Mihály. Neked haza kell menned és fogadnod ezeket az urakat. Tass újra elolvasta a neveket. — Már mint hogy ezek hozzánk fognak jönni? — kérdezte. — Ugyan mi az ördögöt keresnének nálunk? — Engem fognak keresni. — Hát ismered őket? — Nem én. Egy hét előtt még azt sem tudtam, hogy a világon vannak. A múlt va; sárnap olvastam nevüket a lapok hírei közt és onnan kiírtam magamnak. Ma délutánra két órától háromig magamhoz rendeltem őket. De mert nem akarok velük találkozni, te fogadod őket azzal, hogy hirtelen el kellett utaznom. Bocsánatukat kérem és majd nemsokára tiszteletemet teszem náluk. Tass olyan szemeket meresztett, hogy arcából eltűnt az intelligencia minden vonása. Kund, minden komolysága mellett, kénytelen volt mosolyogni. — Nos, megértettél? — Meg, — dadogta Tass. — De komolyan beszélsz? — Tudod, hogy ebben az egy dologban nem vágyok a tréfák embere. — És ezeket az urakat valóban te rendelted magadhoz? — Én. — Az egyiket Münchenből, a másikat Párisból, a harmadikat Londonból, a negyediket Miskolcról? — Amint mondod. — És gondolod, hogy el fognak jönni a kedvedért Budapestre? — Már itt is kell, hogy legyenek. Kund megnézte az órát a szemközti falon. — Jó lesz, ha indulsz, Mihály. Tiz perc múlva, két óra. Úgy négy óra tájban otthon leszek és te be fogsz nekem számolni .arról hogy milyen sorrendben érkeztek és azzal távoztak-e, hogy legyen hozzám szerencséjük? Most pedig megyek. A viszontlátásra. Kund eltávozott. Tass pedig csak bámult a négy névre, mint aki reggel fölnyitja a szemét és nem tudja, hogy ébren van-e már, vagy még mindig álmodik. A dolog előtte a hihetetlenségek Csimborasszója volt. A legelső gondolat, amely végre megvillant elméjében, a körül forgott, hogy barátja mégis csak tréfát tiz vele. De ismerve Kundot, ilyen gondolat mellett nem lehetett megmaradnia. És nem maradhatott meg második gondolata mellett sem, hogy Kund egyszerűen szabadulni akart tőle ma délután. Végre szintén a faliórára tévedt tekintete. Már csak ött perc hiányzott a kettőhöz. Nem maradhatott tovább, ha idejében otthon akart lenni. Fogta a kalapját, kirohant a vendéglőből. Nem tudta, hogyan került egyik utcából a másikba, sem azt, hogy hogyan ért föl a harmadik emeletre. Csak akkor tért magához, amikor már kifújta magát egy széken a szobájában. Kund pontosan négy órakor jött haza és ezúttal nem Tassal nyittatott magának ajtót. — Nos — kérdezte —, itt voltak? Tass úgy nézett barátjára, mint egy földöntúli lényre. Fölállt. — Itt, felelte. — Mind a négyen. Pont kettőkor jött az első, aztán ötperces időközökben a többi. A sorrend ugyanaz volt, amint fölirtad. Mindegyik itthagyta a névjegyét. És Tass a fölindulástól reszketve rogyott vissza székébe. (Folyt, köv.) Bltam ULámim jj 5 C!iij-Ko!ozsvár, Monostori-űt 33. (Caiea-Mooiiop) jj l Szállított elsőrendű lettéi* jj l és g l tárttá erdélyi Iármos Ottröl — A Magyarországon lévő cseh-szlovák értékpapírokat a Magyar—Cseh Iparbankban fogják nosztrifikálni. A félhivatalos Prager Presse értesülése szerint a magyar területen lévő cseh-szlovák értékpapírok nosztrifikáló akciójának végrehajtásával a Magyar—Cseh Iparbankot fogják megbízni. — Befejeződött a Koburg-müvek kényszeregyezségi eljárása. Pozsonyi tudósi tónk jelenti telefonon: A Koiburg-imiüvelk kényszer- egyezségi eljárása hosszas vita után ma befejeződött. A hitelezők 40 százalékot kapnak.
