Prágai Magyar Hirlap, 1924. augusztus (3. évfolyam, 173-197 / 621-645. szám)

1924-08-02 / 174. (622.) szám

2 Szombat, augusztus 2. &Fiá£&JfaWtíÍ7fiRZ& r Az Eszakamerikai Egyesült Államokba kivándorolni aka­rók figyelmébe Prága, augusztus 1. (A népjóléti minisztériumból.) Tekintettel az U. S. A. uj 'kivándorlási törvényére, a nép­jóléti minisztérium az U. S. A.-ba való kiván­dorlásra vonatkozólag uj irányelveket adott ki, amelyeket szét is küldött a cseh-szlovák köztársaság összes ulevélkiálitó ’hivatálá­hoz. Tekintettél arra, hogy az U. S. A. cseh­szlovák bevándorlási kvótája csak 3073, míg az U. S. A.-ba kiállított útlevelek száma tíz­szer annyi s a kivándorolni akarók száma még több, a népjóléti minisztérium a kiván­dorolni akarókat kategóriákra osztotta szét s azok részesülnek előnyben, akiknek szociális szempontból a legnagyobb — több műre — létérdekük fűződik az U. S. A.-ba való ki­vándorláshoz. Sorrenben a következőknek van igényük arra, hogy az 1924—25. gazdasági évben a csefanszloválk kvóta béleltéig felhív ássanak a népjóléti minisztériumtól az U. S. A.ba való kivándorlásra: 1. Az U. S. A.-ban letelepe­dett férjek feleségei, úgyszintén a feleségei­ket követő férjek. 2. Az U. S. A.-ban letelepe­dett: atyák, vagy (és) anyák 21 évesnél fiata­labb, házasságba nem lépett gyermekei. 3. Azon apák és anyák, tekintet nélkül a ko­rukra, akiknek az U. S. A.-ban ellátatlan, kis­korú gyermekeik vannak: azon atyák és anyák, akik 60 évnél idősebbek, akiknek a cseh-szlovák köztársaságban semmi létalap­juk sincsen, követik az U. S. A.-ban letele­pedett és ellátott gyermekeiket. 4. Azc kiskorú árvák, alkiknek a cseh-szlovák köz­társaságban nincs meg a lélmánimumuk se.m s igazolni tudják, hogy ha ki vándorolnak, az U. S. A.-ban el lesznek látva. 5. Más az U. S. A.-ba kvándorolt cseíh-szlo-vák illetőségű egyének, akik visszatérve a cseh-szlovák köztársaságba s most ismét ki akarnak ván­dorolni, ameddig ezt saját hibájuk nélkül még nem tehették meg, vagy ha az itímaradássaJ a létük van veszélyeztetve. — Az összes fel­sorolt személyeknél természetesen föltéve, hogy az U. S. A. bevándorlási előírásainak megfejelnek s nem tartoznak sem a ,-nem bevándorlókhoz" (látogatók . . .), sem a ..kvótán kívüli bevándorlókéhoz, amint az amerikai bevándorló törvény 3. és 4. szaka­rában föl van sorolva. »­A felsorolt személyek közé tartozó ki­vándorlók, akiknek igényük van felszólításra az U. S. A.-ba való kivándorlásra (1—5.) jelentkezzenek ezen igény megállapítása végett a népjóléti minisztériumnál Prágá­ban irásbeliieg legkésőbb 1924 szeptember 30-ig s ezen jelentkezéssel egybekötve küldjék be azon okmányokat is, amelyek a kivándorlásra való fölhívás igényét iga­zolják. Azon személyek, akik a megjelölt időn belül nem jelentik be az igényüket, ezen igé­nyüket •— ha a kivándorlásra nem lesznek fölhívta — nem használhatják ki s nem vehetők tekintetbe. Az U. S. A.-ba való kivándorlás­sal kapcsolatban előforduló kisebb részletek­ről az illető utlevéíkiállitó hivatalok adnak információkat. Páris, augusztus í. A francia sajtó a londoni konferencia tegnapi napját egyhangúan az eddigi tárgya­lások legeredményesebb szakaszának tartja. Általános az a vélemény, hogy, ha csak vá­ratlan események föl nem lépnek, a francia javaslat alapján a teljes megegyezés rövid időn belül biztosittatik. A Petit Journal a helyzetet a következőképpen foglalja össze: Bizonyos, hogy még számos nehézséget kell kiküszöbölni s számolnunk kell azzal is, hogy a harmadik bizottság minden erőfeszítése el­lenére sem tudja munkáját befejezni. Mindez­zel szemben azonban tény az, hogy a konfe­rencia olyan pontra érkezett, amelyen komoly differenciáktól többé nem kell tartani. Herriot a francia javaslat meghiúsulása esetén amúgy sem tudna uj programot adni. Általában szá­molunk azzal, hogy Anglia részéről a francia A népjóléti minisztérium figyelmezteti az érdekelteket továbbá arra, hogy interven­ciókat a kivándorlás ügyében egyáltalán nem vesz tekintetbe, igy nem is lesz hatásuk s azért kéri, hogy a rend megtartása és a ki­vándorolni akarók érdekében hagyjanak föl az intervenciókkal. Anglia továbbra is megterQa csapatait a Kölni zéiiban Optimista a frasacia sajtó javaslattal szemben nem fog lényegesebb el­lenállásra sor kerülni. A Petit Párisién sze­rint angol csapatoknak a kölni zónában való további megtartását az angol hadügyminisz­térium helyesnek tartja és ebben az esetben francia részről azt javasolják, hogy az ango­lok vegyék át Kaehl megszállását is. A kimondottan ellenzéki lapok közit! Pertinax az Echo de Parisban megállapítja, hogy a jóvátételt bizottság jelentősége most már határozottan háttérbe szorult. A Matin szerint Franciaország cselekvési szabadságát sikerült megőrizni s ugyancsak a Matin jelenti, hogy Hughes államtitkár pá­risi tartózkodása alatt nemcsak Poincaréval, de Milleranddal is tárgyalt és mindkét áflam- férfi előtt kijelentette, hogy Amerika föltétle­nül szem előtt tartja Franciaország bizton­ságát. Három különböző fórum dönt Németország mulasztásáról Már a tegnap este folyamán egyhangúan megállapították - a konferencia résztvevői, hogy az első bizottság minden lényeges ellenvetés nélkül elfogadta a francia részlet­javaslatot. Az első bizottság határozata jóvátételt kérdésiben nagyjában megfelel az Echo de Paris tegnap ismertetett közle­ményének. A határozat szerint mindaddig, amíg Németország mulasztását hivatalosan nem közük, egyetlen hatalomnak sem szabad önállóan szankciókat igénybe venni. Ha azonban a jóvátételi bizottság nem álla­piíja meg egyhangúan a szándékos mu­lasztást, úgy három döntőbíró határozzon a kérdésről, akiket a jóvátételi bizottság­nak egyhangúlag kell kineveznie. Ha a jóvátételi bizottság nem tud egyhangú megegyezésre jutái a döníöbiró személyét illetően úgy a kinevezés joga átszáll a hágai állandó döntőbíróság elnökére. Hir szerint a delegációk főnökei u*eg* egyeztek abban, hogy e tervbe vett döntő- bíróság elnöke amerikai állampolgár lesz. A 'harmadik bizottság egész éjszaka foly­tatta tárgyalásait s ima már csupán két kér­dés megoldása van hátra, amelyek előre­láthatóan nem fognak különös nehézségeket okozni. Jól értesült körökben azt hiszik, hogy a konferencia még a mai nap folyamán minden pontban teljes megegyezésre jut. Bizalmatlan a német közvélemény A Berliner Tageblatt egyik londoni jelentésé­ben utal arra, hogy a franciák a szankciók kérdé­sében nem engedtek eredeti álláspontjukból. Az első bizottság jelentésének 4. szakasza szerint a hatalmak a versaiilesi békeszerződésből folyó ösz- szes jogaikat fentartják. Mivel a franciák a ver- saillesi szerződésből az önálló eljárás jogát is le­vezetik, ez a pont a jövőre nézve sem teszi lehe­tetlenné az egyes hatalmak külön akcióját. A Vos- sische Zeitung szerint az egyhangúan elfogadott francia javaslat első része a következőképpen hangzik: A jóvátételi bizottság feladata, hogy a szándékos mulasztás megállapítására vonatkozó valamennyi javaslatról a békeszerződés második függelékének 22. szakasza alapján és az 1924 ápri­lis 9-iki Dawes-fervezet alapján döntsön. Ameny- nyiben a jóvátételi bizottság döntését, amely a szándékos mulasztás megállapítását kérő indít­ványra vonatkozik, nem egyhangúan hozza, a jó­vátételi bizottság valamennyi tagjának joga van nyolc napon belül a háromtagú döntőbírósághoz fe- lebbezni, amelynek döntése végleges és felebbez- hetetlen. Hazudnak rendületlenül Mintakollekció a cseh újságírók ugorkaszezoni fantáziáiból A vörőshaju — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Marék Antal. Tulajdonképpen már nagyon későn vet­te észre, hogy mi lett belőle. Reggel felöltö­zött, elment az irodába, este elolvasta az új­ságot végig, még az apróhirdetéseket is és .efeküdt. Csak egyszerre látta meg ijedten, hogy a lányai má.r milyen nagyok, hogy az egyiknek vörös a haja és nagyon különöse­ket mond és nagyon különösen nevetgél hoz­zá. Önkénytelenül az utca leányai jutottak szivszorulóan az eszébe. A feleségén nem vett észre semmit. Amióta együtt élnek, megszokta, hogy na­gyon kevésszer nézzen rá jó szemmel. Az egykori város szépe, akiért ő még vidéki gyakornok korában rajongott és feleségül vette, elhízott, lomha unalmas hustömeg lett. Csak a leányain akadt meg nagyranyiló- an a szeme és a maga semmis életén. Az evésnél el révedezett. — Milyen puha a teste, milyen kicsatta­nt) a szája és milyen veszélyes vágású a szénié — gondolta és elpirult, mint egy gim­nazista, hu összetalálkozott véletlenül a sze­me a leánya szemével. — Milyen különös vagy nia papa, — afektá’ita a vörös hajú, miközben hanyagul tartott villával finnyásan turkált a tányérján lévő ételben. — Igen — mondta az anyjuk, — úgy lát­szik szerelmes az .apátok. A kis dijndkot egyszerre elfogta a düh. Minden visszafojtott keserűsége mint egy nehéz szál tölgyfa dőlt hirtelen a csendes szobára. Szelíd hangja dörgős lett, mint a főnökéé szokott lenni, kopasz feje is belepi­rult, ahogy kiabált: — Igen szerelmes vagyok. Beléd, a te szépséges karcsúságodba, a hangodba, az unalmadba, amivel! kopaszodó ötvenévesnek látszó embert lustálkodtál belőlem. Csak a kisasszony okát cifrázod, hogy ragyogóak le­gyenek, aztán a bálokba viszed, hogy tanul­janak férfiakkal kacérkodni, szajhásikodni. Nekem meg két hónapja nincs pertli a cipőm­ben, csak úgy kinkklolk vele minden reggel, amig a görcsökkel össze tudom huzni a lába­mon. Az utón meg ötször kibomlik, amig az irodáig érek. Az asszonytól, a leányokon keresztül a cipőper.tliig nagy ut volt a csendes dijnok- nak. Révedező szemmel csodálkozva a nem szokottam nézegetett önmagára és .a három pár szemre, amely mosolygó csodálkozással tapogatta az ő arcát, a szemeit, a kezét, amellyel nagyobb nyomatékosság kedvéért az asztalt ütöget'e. Az asszony vállat vont, felvette az asz­talról a megüresedett tálat és kiment a kony­hára. A szobáira kincs csend borult A két lenti be. Minthogy pedig az ilyen cikkekre sommi komoly alap sincs, az újságírói fan­táziát szabadjára engedik s ennek következ­tében oly dolgokat olvashatunk az ellenzék­ről, hogy joggal következtethetünk arra, hogyha szeptemberben összeülő parlament­ben csupa „államalkotó" kezes báránnyal ta­lálkozunk s az ellenzéknek híre sem marad. Albumra való anyagot gyüjthetnénk ezekből a cseh fantáziákból, itt azonban csak a legérdekesebbeket említjük meg. A kommunista párt bomladozik, Moszk­va elégedetlen a cseh-szlovák kommunisták mérsékelt Irányával. Forradalmat szeretne látni s minthogy ez nincs, megtagadja a pénzbeli segélyt s ezért bomlik a párt. A szlovák néppárt Rómából kapott uta­sítás, szerint köteles a megértés útját keresni a cseh néppárttal, ezenkívül ugyancsak ró­mai rendelkezés szerint egységes katolikus pártot kell alapítania Szlovenszkón, hogy ezzel megakadályozza a szabadkőműves ve­zetés alatt álló keresztényszocialista pártnak szlovák vidéken való terjeszkedését, sőt a szl-ovenszkói magyar katolikusok is kivonan- dók eme párt befolyása alól. Hlrnka végleg leszámolt a keresztény- szocialista párttal s máris keresi a közeledés útját Srámekhez. A keresztényszociaíista s a magyar kis­gazdapárt — a cseh sajtó hangja után Ítélve — már nem is létezik. A nép elégedetlen a vezetőivel s ezért megalakul az uj magyar liberális párt, mely egyesíteni fogja az egész szlovenszkói magyarság „államalkotó" ele­meit s a Lelley—Szent-Ivány pártoknak hír­mondója sem marad. A magyar pártok saj­tója, igy a Prágai Magyar Hírlap is a leg­nagyobb nemtetszésének ad kifejezést az uj pártalapitás miatt. Az uj párt a magyar zsi­dóságot is felöleli, amellyel a régi pártok oly mostohán bántak. A Venkov már azt is tud­ja, hogy a katolikus magyarságot Hlinka akarja megnyerni a maga számára, mivel „az ő ellenzéki táborában jobb helyen van­nak, mint a páncsehesitő kormányai alkudo­zó liberális polgári magyar pártban". Mutatóba ennyi is elegendő abból, hogy mi mindenről álmodozik forró júliusi éjsza­kákon a koalíciós újságíró, aki másról, mint ellentétekről nem tud Írni, mivel a saját kö­rében csak a marakodáshoz van hozzászok­va s igy másutt is csak azt keresi. A meg­lágyult agyakban született eszmékkel nem foglalkoztunk a múltban sem részletesen, most sem érdemesítjük arra, hogy egyenkint cáfoljuk, mivel nem akarunk fantomok ellen harcolni. Csupán egyet kérdezünk a cseh koalíciós, álmodozó kollégáktól: Ha tényleg oly rosszul áll az ellenzék mindenütt, miért nem Írja ki a kormány az uj választásokat? leány kényelmetlenül feszengett a széken, a vörőshaju csikorgó hangokat karcolt villájá­val a tiszta tányérra. Ö meg csak nézett maga elé. Szeretett volna felugrani, megfogni a vörőshaju telt nyakát, amelyik annyira az anyja nyaka volt, erős újakkal megszorítani és ia rémületre fe­héredéit arcba belediktálni egy esküt, hogy soha a testét senkinek ne adja, vagy meg­fojtani, hogy senki el ne vehesse. Felugrott, szó nélkül vette a kalapját és sírásra álló szájjal csapta be a belül kifli n- cseis, kívül rézgombos pesti ajtót. Elhatározta, hogy ma nem megy iro­dába. Beteg vagyok, — ismételte magában — szamár vagyok, ostoba vagyok — és a jóem­berré levés érzése fakasztotta ;a leikéből a legkülönbözőbb szavakat önmagára. — Beteg vagyok, beteg vagyok. Felült a Nyugatinál egy 79-esre és a Margitszigetnél leszállt. Fizetett éis a vissza­kapott pénzt olvasatiamul gyűrte a zsebébe. Letért a korzóra. Szemei, amiket a sze­génység és az örökös megalázkodás nem lá­tóvá tettek, mint egy maszületett, kíváncsis­kodott a világba. Megnézte az előtte elhaladó asszonyok lábait, meztelen karjait, ahogy napernyőjük­kel bcleakaiszkodtak néha a sétány homok­jába és egy-cgy fekete, naptól meg nem fe­hérített csikót hagytak cl maguk után. Már jó egy órája szívta magába a Margit­sziget szépségeit, gyönyörű faóriásainak illa­tát, az emberi parazitákat, akik ilyenkor a májusi napsütésben fiatalos lélekkel, indiil- nak valaki keresésére, vallaki vánására a margitszigeti sétányok padjaira. Elfáradt, le­ült ő is egy padra. Már nem is gondolt a délre, csak az idő­sebbik leány a vörőshaju keringett még min­dig kegyetlen forgással a fejében. Az ő le­ánya, az ő másnak viruló szép leánya, akit csak ma vett tulajdonképpen észre, aki ottho­ni pongyolájában, kirajzolódó idomaival, megzavarta, bolonddá tette az apja eszét. Átkozott légyen az a férfi, akinek a sors odadobja a vörőshaju asszonyos testet első mámorra, első ábránd összetörésére. Egy nevelőnő ment el előtte. Egy kis­gyereket vezetett kézenfogva, szeme futólag rávéletlenkedett a dűjnokra, akinek egyszer­re gyorsabbakat lüktetett a szive. Hosszan kimeredt szemekkel nézett utána, várta, hogy megforduljon a leány s ő rohanjon hoz­zá, de az ment lomháin, senkit maga körül nem tudó emberként, ment előre a Kavicsos utón, míg be nem fordult, újra egy sétányra, amilyen befordulásoknál sohse tudja az em­ber, hogy hová jut rajta. ö is felállt és megindult arra, amerre a nevelőnőt eltűnni látta. Kiért a Dunához. Nagy vonta tóhajó hozta hullámzásba a vizet, mögötte feszes drótkötélen fekete te- herhajók úsztak egyenletesen. — Nekem is kiírom élethajót keli vontat­nom. Csak a kötél régi már, nem tudom ki­tart-e még addig. Itt megdöbbent. Most gondolt a halálra először. Igaz, egyszer itthagyja őket. Ha hoz. A vezérek nélkül maradt, veszekedés­hez szokott cseh koalíciós sajtónak igy nincs politikai „anyaga", mert a pártvezérek nem tépik egymás üstökét s mivel ez a sajtó másról, mint marakodásról már nem is ké­pes írni, az ellenzéki pártok között keresi- kutatja az ellentéteket, azok teljes bomlását jósolja, uj, államalkotó pártok alakulását je­Prága, augusztus 1. A koalíció vezérei szétszéledtek a világ minden tájéka felé. Az egyik Itáliában nya­ral, többen Karlsbadban gyógyítják epekö­veiket, mások régi lovagvárak hüs termei­ben álmodoznak a múlt dicsőségéről, amikor még a nagyhatalmak a kis nemzetek külügy­minisztereit is meginvitálták a zöld asztal­É, * Belgrád. Az angol földközi-tengeri flotta augusztus első felében meglátogatja Sipalato kikötőiét Az angol flotta ünnepélyes fogadtatásán Davidovics miniszterelnök kíséretében a királyi pár is meg­ipl pnHí

Next

/
Oldalképek
Tartalom