Prágai Magyar Hirlap, 1924. augusztus (3. évfolyam, 173-197 / 621-645. szám)

1924-08-12 / 182. (630.) szám

Kedd, augusztus 12. Riport a fenyvesből — A P. .M- H. eredeti fürdői riportja — íglóiiired, augusztus 11. Hűséges ébresztőm, a villa előtti fenyő­fákat kedvek ő pintyőke, hangos nótázással tudatja, hogy már szégyen tovább lustálkod­nom. Egy-kettőre talpon vagyok: itt öröm felkelni! A verandáról jóreggelt.mondok Ig- íónak, mely miut szinpompás kirakójáték látszik ide a völ^v mélyéről; elismeréssel i adózom egy mókus,' pompásan sikerült salto- I mortáléjának s mind „kültelki 14 lakos bemé- j gyek a telepre. Mire megreggelizem, a fürdpház előtti j téren már eleven az étet. Elutaz ók síi-rög-1 nek-forognak felpakolt autók körül, boldo- I gan bucsuzkodnak tőlük azok, akik még ma- ! radhatnak. Kiránduló csoportok tarka moz- j galmassága. Tátrába, Jégbarlanghoz, a kö- 5 zeli hegyekbe indulnak. A fc*orvos „bácsi44 kifogyhatatlan jókedvével, humorával, min­denütt ott van. Biztatja a búcsúzokat, hogy mz emlékbe kapott csokrokat csak vigyék magukkal. Majd a faluvégi kocrcsmán túl ki lehet dobni. De illik, hogy legalább odáig elvigyék. Hatalmas sudár fenyő alatt, puha fonott székeken üldögélünk. A ..doktorba4\ a fiatalabbik, a gondnoki iroda bájos Joibblkeze44, alá egyetlen kö­nyörtelen tollvonással1 Ítél a szobákért kö- nyöngöik sorsa felett s a posta körülrajongott vezetője, nem kevésbé szívtelen s bájos hölgy. Sosem tudtam, — csak itt látom, — hogy a posta micsoda népszerű intézmény! ..Aranyos kisasszony44, „drágáim44 — nincs más dm a kis postaionölknö számárai És mindez nem indítja meg; mindig kevesebb postát ad, mint amennyit az emberek: sze­retnének. Neíkein nincs reá panaszom, ponto­san kapom a P. M. H.-t, mélyhez alig lehet másként jutni, mint hogyha az ember külön meghozatja. Az olvasószobáiban szenvedé­lyesen vadáisznak reá s ennék folytán vagy örökké kézben van, vagy egyszerűen —- el­tűnik. Pazarló kedvvel, forrón tűz a nap. Ahogy csak itt tud. Hogy még jobban ki­szolgáltassam magam fejedelmi indulatának, fel a napiürdőbe. Itt aztán fogalmat szerez­het az ember arról; mit erez a cipó, mikor a kemencébe dugják. Gyönyörűség innen az örökké locsogó hideg vizek hazájába leszáll- ni, a „goromba ember44 kezei közé, aki buz­gón gyúrja, dömödköli, nyakonönti áldoza­tait, noha azok neki semmit sem vétettek, de a főorvos bácsi bilétája így kívánja. Ez az a hely, ahol teljes a demokrácia. Egyenruha: a lepedő. Egyformán reáborul mindenkire. S a hideg vizes kádból néha Kenézy dr. egyetemi tanár karakterisztikus, tudós profilja látszik, máskor a megöregedni nem akaró tréfacsinálóé, Kner Izidoré —, amilyen jól érzi itt magát, alighanem újabb kötet aforizmát fog kiadni az ősszel, ha ha­zamegy! — s alig érnek a kád pereméig a lurkó fejek, kis nebulóké, akik a rájuk borí­tott lepedővel szeilemesdit játszanak, a gyé­kényen bélyegvásárt csapnak s szájharmoni­káznak. Vizből a vízhez. Csodaszép sétánya Tglóíürednek a Szász Károly-ut. Mása alig van valahol. Három kilométeres erdei sé­tány, minden emelkedés nélkül, mellette vé­ges-végig csevegő patak, remekbe csipké­zett páfrányokkal szegve. Ncfelejtsek, esti­kék, gerániumok az ékköveik a szegélyhez. És kétoldalt, végig, mindenütt — a leghatal­masabb, áhitatparancsoló ősfenyves. Itt Myan, mintha mindig ünnep volna. Halkan kell lépni, halkan szólni, figyelni és megér- teni a természet mélységes titkait. Égy ki­szélesedő tisztás: az „Üstököstér44. Közepén nyírfából ácsolt kereszt. A téren tavaly is- ientisztelet is volt a szabad ég alatt. Kon- i'ády Lajos kassai prépost celebrált misét a úílu népének, egyenruhás kassai cserkész- leányok ministráltak. Soha szebb templomban! A „Kilátó44 rcrreszáról, szintén gyönyörűen látni íglót s a szepesi sik halvány színekkel hímezett pa- iátsját. Idáig hallatszik az ebédharang, — érde­mes vísszaigyekezni. Csodálatos harang ez: mcgcsendülése után senki sem akar első h uni s az étterem mégis pár perc alatt megtelik és színhelye lesz a heves harcnak, melyet a farkasétvágyak a konyha remekei­vel vívnak. A győztes — mindig a konyha marad! Az asztaloknál is vidám az élet. Sok minden bonyolódik itt le, föl és össze-vissza, sokat mesélhetnék róla, de — aztán rövide­sen ki is költözhetnék a fenyvesbe, melyet bár imádok, egyelőre még nem szándékozom remetemagányba vonulni. Ergo: inkább hall­gatok. Hihetetlen rövidek itt az órák. A délután úgy elröpül, mint egy álom. S az akarat — kikapcsolódik. Félórás gondolkozásba kerül egy-egy mozdulat. Ha jól emlékszem, ezt lustaságnak is nevezik? Az erősen bíborba hajló nap mégis kicsal. Meglátogatom a „Tátra-kilátót“, csodaszép havasi rét, róla, mint az ígéret földje látszik az egész Sze- pesség s messziről intenek a fenséges, zord csúcsok, a Tátra ormai. A hanyatló naptól violaszin fátyolt vonnak magukra; mennyi kedves és fájó emléket, titkot, jövendőt ta­kar a fátyol, ezernyi örvendő életet, — oh, szenvedést is és — halált... Alig tudok ennyi szépségtől megválni- Késő érkezem a vacsorához. Majd ellcnáll- hatlanul bájos karhatalom a társalgóterem zongorájához parancsol. A Tosca, Bajazzo, Hegyeik alján áriával kőzetem, de a közhan­gulat s fehér grenadinruliás terror magyar nótákat kíván, üde szopránck csendülnek beie s zokognak az édesbus dalok, amilye­nek csak magyar szivekből fakadhatnak. Tízkor „jelez44 a villany, — szolid az élet nálunk, — később már csak a kapupénz vagy az ablakhoz támasztott létra segít a hazajutásban... Én ex-lex vagyok. Villánk fenyvesében még sokáig üldögélünk. A keleti égbolton vérvörös pompában ragyog a csodáik boly­gója: a Mars. Iglóról autók érkeznek. Va­kító reflektor-szemeikkel belchasitanak az éjszakába, mint öntudatos nagy állatok kém­lelik az utat, ezüstöt hintenek maguk elé s azon kúsznak fel ide hozzánk. Az erdőn át meg érkezük a házigazdám, le támaszba a táv­csöves puskáját s pompás őzbakot pakol ki a hátizsákjából, — valahol egy messzi feny­vesben árva lett egy őzike-család... Viharlámpákkal, gyertyákkal ősziünk a nagy villában. Rembrandti jelenetek a lép­csőkön. Lassan elcsendesül a ház. Nyitott abla­kaimon beragyognak a csillagok, künn sut­togva állnak őrt a fenyők, a völgyből felhal- latszik a patak csucsogása. Lágy rebbenés- sel denevér téved be hozzám. Talán az ál­mot hozza, a legédesebb álmot, mely csak fenyőzugásban, csillagragyogásban és patak­csobogásban szállhat így a fáradt emberi szemre... Tichy Kálmán. Vándortáska A bosnyák A lipótvári állomáson találkoztam vele elő­ször, áe talán már másutt is láttam.. Mifelénk néha tucatszámra járnak ezek a bosnyák árusok, egy­formáik mind. Két fényes fekete szia tartotta kosarát, usy járt vele, mint valami viselős asszony. Eleinte ügyet sem vetettem rá. Aztán odajött hozzám és valami furcsa keverék nyelven egy tárcát kínált megvételre. Én ránéztem és abban a pillanatban tudtam, hogy azt a tárcát meg fogom venni . . . Egyetlen mozdulata sem volt tolakodó, még csak nerií is-mosolygott, csak a száját húzta'kicsit félre és-én megdöbbentem áz arc tiszta, fájdalmas Szép­ségétől. Valami csodálatos - kéttőség volt benne: különös keleti melegség — fekete, álmatag és tág szemek, koromfekete kicsi bajusz, buja ajkak — és a szlávok komor tisztasága, hidege, közönye. Mintha a Néva partján és Babylon lomha vizeinél ültek volna valaha az ősei és most néma, elkesere­dett harcot vívnának c késői utódban . . . Beszállt utánam a vonatba és elhelyezkedett szemben velem. Asszonyok jöttek, megálltak, néz­ték portékáját, őt is, férfiak jöttek és beszédbe elegyedtek vele. Mindig volt valaki körülötte. Néztem a bosnyákot furcsa ideges nyugtalan­sággal. Szeretek igy lopva emberekre tekinteni, ahogy világos éjféleken nyitott ablakok alatt el­menni szeretek és szeretek átnézni falakon, min­denen, ami csukott, ami takart; szeretem az ál­arcokat, a szemeket, egy mozdulatot: az életet... Néztem a bosnyákot és láttam az életét. — Két gyereke van — fordultam hozzá, amint magunkra maradtunk a fülkében —, az egyik sző­ke, a másik fekete, mindkettő f'ü és szépek. A fe­lesége csúnya és öreg, nem tudom, szereti-e még, de sose veszekszik vele. Most Pozsonyba megy a szeretőjéhez — mondom gépiesen, miit valami ci- gányasszony. A bosnyák kezéből kiesett egy kis kefe. Mindketten érte hajoltunk és ekkor összeért az arcunk. A bosnyák különösen nevetgélt; éles, hibátlan fogsora megvillant előttem. És én hirtelen elhallgattam. A bosnyák is hallgatott . . . Nem gondoltam addig rá, míg újból találkoz­tam vele. Pozsonyban volt, a Vásártéren. Finom, gyöngyházas zsebkést nyújtott feléin és én meg­vettem. Vettem tőle azóta egyebet is, vonzott ez az ember, nern tudom miért. Szerettem volna még egyszer az arcába nézni, de éreztem, hogy min­den hamis, amire gondolok. Csupa kemény vonal volt az arca és a szeme álmosan lángolt, mintha valami nehéz mámorral birkózna. Régen láttam ilyen .nyugtalanító valamit, mint ezt a tragikusan szép arcot . . . Tegnap azt hallottam, hogy a Jerichó-uteában egy ember megölte feleségét. Néni tudja senki, miért tette. Az ember a háború után költözött ide, elvette az asszonyt, két gyönyörű gyermekük volt, sose hallottak a szomszédok valami vesze­kedést. Kérdezem, ki volt, hogy nézett ki? Le­ír ják. A bosnyák volt. Egri Viktor. — (Egyházi gyűlés.) Rimaszombati tudó­sitónk jelenti: A kishonti evangélikus magyar egyházmegye e hó 12-én tartja közgyűlését Rimaszombatban az evangélikus templomban. — (A Szent-Vojfech egyesület közgyű­lése Nyítrán.) Nyitrai tudósítónk jelenti: Tegnaip délelőtt tartotta a Szent-Vojtech egyesület diszgyüléséf, amely összehozta Nyítrára a szlovák néppárt minden számot­tevő tagját. Ott volt Vojtasisák szepesi és Kmetykó nyitrai püspök, több szlovák nép­párti képviselő, de kevesebben jöttek, mint amennyire számítottak, mert a lefoglalt ven­dégszobák jelentős része üresen maradt. A piaristák előtti egykori Szent László téren volt fölállítva a tábori oltár és a szószék. Ez­előtt gyülekezett mintegy ezer-ezerkétszáz ember, akik között jelentős számú gyerek és falusi asszony volt. A szentbeszédet Klinika tartotta, ráki ügyesen átterelte a beszéd fona­lát a politikára. — (Az egbeíli panama.) Pozsonyból je­lenti tuidósitónik: Az egbelii panamából kifo­lyólag már senki sincs letartóztatásban a po­zsonyi államügyészségen. Bouska bányaiföta- nácsos a múlt napokban meghalt. Pantik Já­nos hivatalnokot pedig szombaton ráz esti órákban 50.000 korona óvadék ellenében sza­badlábra helyezték. Az eljárás folyik ellene. A főtárgyalás szeptemberiben lesz. — (A szlovákhoni magyar evangélikus szövetség közgyűlése Sajógömörön.) Tudósí­tónk jelenti: A szlovákhoni magyar evangéli­kus’ szövetség évi rendes közgyűlése augusz­tus hó 12-én lesz Sajógömörön. Előző nap, azaz 11-én délután 6 órakor Bejében választ­mányi ülés, este pedig Sajógömörön, a pol­gári iskola tantermében az Evangélikus Lap javára műkedvelői előadás. A közgyűlés 12-én délelőtt, rövid istentisztelet után, 9 óra­kor kezdődik a polgári fiúiskola nagytermé­ben. . Másnap, 13-án a dobsinai jégbarlangba közös kirándulás lesz. — (Cigányok fogták el a paróehia betö­rőit.) Losonci tudósitónk jelenti: A losonci re­formátus paróchián az elmúlt hét szerdáján ismét betörők jártak, akik kifosztották Sörös Béla református lelkész lakását. A betörőt egy cigánytrupp fogta el, amint Magyaror­szágra akart szökni. Átadták a csendőrség­nek, ahol kiderült, hogy Horvát Józsefnek hívják és huszonhároméves, munkanélküli géplakatossegéd, aki már többször volt bün­tetve lopásért. Letartóztatták. — (Orvosi hir.) Lőwy Pál dr. szemorvos, v. klinikai tanársegéd rendelését szembetegek részére Léván, Molnár dr. magánkórházában megkezdte. — (Bezárták az illéspuszíai magyar nép­iskolát.) Az ESŐ jelenti: Krpelecnek újabb áldozata van: a kormány minden elfogadható ok nélkül bezáratta az illéspusztai magyar népiskolát, noha az iskola teljesen megfelelt a szabályszerű követelménynek. Az' iskolát Sümeg Hugó bérlő tartotta fönn a saját költ­ségén. Az ellenzéki pártok képviselői ebben a hallatlan kulturbotrány ügyében interpellációt intéznek a kormányhoz. — (Szabadlábra helyezték Kovács Béla dr.-t.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A vádtanács ma délelőtt szabad- i lábra helyezte Kovács Béla dr.-t, a Jacopo di Palraa kép tulajdonosát. Markó Elek ellen megszüntették az eljárást. — (Nem reformálják a feltételes elité- j lésről szóló törvényi.) Ellenkező híreszte­lésekkel szemben a Národni Politika úgy í értesül, hogy a feltételes elítélésre vonat- j kozó törvényt nem változtatják meg. — (Álhir háromezer tiszt elbocsátásá­ról.) A nemzetvédelmi minisztérium közli: Egyes lapokban megjelent hirek szerint a hadseregből 3000 tisztet fognak elbocsátani. Ez a híresztelés nem felel meg a valóság­nak, mivel a tisztek és havidíjasok száma az előirányzott mértéket sem a múltban, sem jelenleg nem lépte túl. A legutóbbi nyugdíjaztatások a tisztikar számát még in­kább csökekntették, úgy hogy nagyobbszá- mu tiszt elbocsátásáról szó sincsen. — (Repüíöszerencsétlenség Budapest mellett-) Budapesti szerkesztőségünk tele­fonon jelenti: A francia—román repülőtár­saság egyik gépe ma délben tizenkét óra­kor Csepel-sziget fölött ismeretlen okból ki- gyuladt. Gyergye József volt százados nem veszítette el lélekjelenlétét, hanem siklóre­püléssel leszállóit és igy sikerült megmen­tenie a repülő utasát, Madame Tisserandot, egy romániai urihölgyet. A repülőgép a földre érkezése után fölrobbant. — (Öngyilkos tőzsdebizományos.) Bu­dapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Lantos Géza tözsdebizományi tisztviselő a lakásán ismeretlen méreggel megmérgezte magát és meghalt. Holttestét a törvényszéki orvosi bonctani intézetbe szállították. letté­nek oka ismeretlen. — (Leányestéiy Érsekújvárod.) Az ér- sekujvári római katolikus kör leánygárdája augusztus 16-án. szombaton a kör helyiségé­ben leányestélyt rendez, amely mindenkép­pen nagysikerűnek ígérkezik. — (Tízezer cseh-sziovák mezőgazda­sági munkás dolgozik Franciaországban.) A Právo Lidu szerint Franciaországban 1923- ban 262.000 külföldi mezőgazdasági mun­kás dolgozott, akik közül 80-000 lengyel, 100.000 spanyol és 10.000 cseh-szlovák ál­lampolgár. — (A Ksod államosítása.) A Národni Listy értesülése szerint a parlament őszi ülésszakán fogják beterjeszteni azt a tör­vényjavaslatot, amely a Kassa—oderbergi vasút államosítását hajtja végre. t — (Építőmesterek kongresszusa Prágá­ban.) A prágai őszi mintavásár folyamán szeptember 22—24-ig a cseh-szlovák köztár­saság összes építőmesterei kongresszusra ülnek össze. A kongresszuson előrelátható­lag ezer delegátus fog megjelenni. — (Tejszállitmámyok és a vasút.) A vas- utigazgatóság a tej szállítás közben beállható romlásának megakadályozása céljából el­rendelte, hogy a vasúti tisztviselők és a tej- szállitók a hivatalos órákon kivül is beszél­jék meg a szállítás körülményeit. A tejes­kannákat a jövőben nem szabad a napfény­re tenni s használat előtt ellenőrzés mellett fertőtleníteni kell őket. A vasntügyi miniszté­rium tervbevette több vasutikocsi hiitőko- csivá való átalakítását. — (Őskori leletek Szombathely környé­kén.) Szombathelyről jelentik: Vasmegye egész területén, de különösen Szombathely határában építkezések, földmunkák alkal­mával egyre sűrűbben kerülnek elő régi idők állatmaradványai, értékes dokumen­tumai a tercier-kor állatvilágának. A vas­megyei múzeum ásvány-őslénytani osztálya most felhívással fordul a közönséghez, hogy legyen figyelemmel a megyének ős­kori letekben való gazdaságára, ne engedje azokat veszendőbe menni, hanem juttassa a múzeum birtokába, hogy a tudomány szá­mára megőrizhetők legyenek. i ii i 11■ ii—m ~tir,rnn-7rrrTririMiiii»imr~”*',l|"i'j--TTTrr«iiiirmTc»8Ki^»»™in<™|™|roj«»VJ|gwl:n"||||||l,a»?|”|"|M|111 M||l|«" inwi w—inwmi'imm iwi'ii iiiiiimiiim—a————m—a—■—ga—1—\ | | m&ZMawmv' fűik Híg jnn raEONVBSll’ |i S AiwesjJ. no<jjht«:épöiidcrf mm ..Janóid " c<s tiilevnfzmta «fe® ilP*«4dMta<iara»€ait8»ltt€ii Huss — KM i&. «é» •felforrni b«rende*é»el«. EN DCTAIL. Fo-utfccu 39 sss= IfioSic« — ■£«■«»«■ = Fö-ulca 39 J

Next

/
Oldalképek
Tartalom