Prágai Magyar Hirlap, 1924. augusztus (3. évfolyam, 173-197 / 621-645. szám)

1924-08-05 / 176. (624.) szám

41 Kedd, augusztus 5. Kopermczky Ferenc aranymisé| e Pápai áldást osztott a híveknek Lélek­emelő ünnepség A P. M. H- tudósítójától. Pozsony, augusztus 4. Tegnap délelőtt tartotta az ünnepéesan íöMisziitett pozsonyi székesegyházban Koper­mczky Ferenc dr. nagyprépost, a keresztény' szociális párt szenátora aranymiséjét. A város minden előkelősége ott volt az ünme- pies ss ten tiszte létén. Spiré francia tálbor nők, katonai parancsnok a templom szentélyében állva hallgatta végig az egész misét. Reggel kilenc órakor vonult be a templomba az ősz, de ereje teljében álló hetventhárotm éves jubiláns a kanonok! kar élén. Evangélium után Kopamiczky az oltár elé lépett és előbb német, maid szlovák és magyar nyelven szólt híveihez. Történelmi visszapillantást vetett az ehírűit ötven esztendő munkájára. Na­gyon jól tudja — mondotta —, hogy a mai ünneplés nem az ő személyének, mint in­kább papi állásának szól. Majd bejelentette, hogy tavasszal Rómában járt, s&hol a pápa fölhata'mazta arra, hogy jubileumi áldásával egyidejűén a Szentátya apostoli áldását adja a hívekre. Az istentisztelet után a préposti lakban egymásután járultak a jubiláns nagy­prépost elé a küldöttségek. Ott volt a kato­likus kör, a katolikus egyházközség, a ke­resztény-szocialista párt, a Toldy-kör és a Mipsz küldöttsége. Az üdvözlő beszédekre Keperrriczky meghatottan válaszolt és kifej z- tette, hogy csak a katolicizmus mentheti meg a világot jelenlegi na,gy válságából. A jubiláns prépost 1851-ben született Zebegényben. 1874 julius 27-én szentelték pappá Esztergomban. 1878-ban Érsekújvárra került mint segédlelkész. 1880-ban az eszter­gomi érseki liceum tanára lett. 1908-ban esz­tergomi kanonokká, 1915-ben pedig pozsonyi préposttá nevezték ki. Pomcaré szerint Anglia megakadályozhatta volna a háborít London, augusztus 4. A mai angol lapok vezércikkben foglal­koznak annak tizedik évfordulójával, hogy Anglia megüzente Németországnak a háborút. Amig a legtöbb angol lap az angol nép vitéz­ségét dicséri, addig a Daily Mail rendkívül kritikus hangokat penget. Kijelenti, hogy 1914-ben az angol kormánynak nem volt bá­torsága arra, hogy a németeket figyelmez­tesse, hogy ha Franciaország ellen lépnek föl, akkor Angliát Franciaország oldalán fogják találni. A lap vezércikkében Poincaré elmond­ja az 1914. évi júliusi eseményeket. Ezeket írja: Jules Cambon londoni francia követ meg volt győződve arról, hogy a német háborús párt győzelmét csak úgy lehet megakadá­lyozni, ha Anglia és Franciaország politikai szolidaritását kinyilatkoztatják. Poincaré ezért julius 30-án magához kérette Sir Francis Bertie angol nagykövetet és tárgyalt vele. E tárgyalásnál Poincaré kijelentette: — Én azt hiszem, hogy csak Anglia biztosíthatja a békét, —. Meg vagyok győződve arról, hogy ha az ön kormánya nyíltan kijelenti, hogy Ang­lia német támadó háború esetén Franciaor­szág oldalára lép, Németország megváltoz­tatja álláspontját és a háború elkerü'hetö. Sir Francis Bertie ezzel az eljárással szemben, hivatkozva az angol közvélemény­re, meggondolásokat fejtett ki. Poincaré azonban nem tántorodott meg, de erős hang- súlyozással jelentette ki: — Ha a kontinensen általános háborúra kerül a sor, úgy Angliát saját érdekei védelme folytán a háború ma­gával ragadja. Ha tehát ebben a pillanatban Anglia kijelenti, hogy Franciaországot támo­gatni fogja, ugy ez elég lesz arra, hogy Né­metországot a támadástól visszatartsa. Hajbakaptak a rusziaszkói autonómián Ungvár, augusztus 4. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Is­meretes a ruszinszkói ellenzéki pártoknak az az interpellációja, melyben Ruszinszkó auto­nómiájának kiépítését követelték. Ennek az interpellációnak egyik szerzője a kommu­nista párti (iáti József képviselő is volt, aki azonban a tettével — állítólag —* a kommu­nista érdekeknek nem megfelelő cselekedetet végzett. A ruszinszkói szociáldemokraták, akik Ruszinszkó leendő autonómiájának ki­építését a maguk vívmányának tüntetik fel már jó előre is, ebből kifolyólag erős és so­rozatos támadásokban részesítik a kommu­nistákat és megállapítják, hogy a kommunis­ták az autonómia követelésével „lelkiisme­retlen demagógiát folytatnak", ugyanúgy, mint a többi ellenzéki pártok is. A támadás éle egyenesen Gáti ellen irányul, aki már próbált védekezni egy ungvári polgári lap­ban a vádak ellen, de ez igen nehezen megy, mivel letagadhatatlan tény, hogy a ruszinszkói kommunisták az autonómia követelésekor szöges ellentétbe kerültek a moszkvai kongresszus határozataival és célkitűzéseivel. A szociáldemokraták hivatalos lapja ezt ugy magyarázza, hogy a kommunistáknak nem kell az autonómia, amit félre nem ért­hetően elárulnak a moszkvai kongresszus ama határozatai is, amelyek nyiltan kifejez­ték a világ előtt, hogy Moszkva rávetette szemét Ruszinszkóra és amelyet éppen ugy cl akarna tiporni, mint letiporta és autonó­miájától megfosztotta a független kis Geor­gia köztársaságot. A Ruszinszkói Népszava hosszú cikke végén azzal a leleplezéssel áll elő, hogy az autonómia érdekében készített interpelláció miatt Gáti képviselő a párttól orrot kapott és hogy a párt az egész inter­pellációt vissza akarja vonatni. Komáromban az egyesületek tagjainak névsorát felülvizsgálja az államrendőrség ötvenkét egyesületben kutatják, van-e a tagok közt „állampolgárgyamis" — A P. M. H. eredeti tudósítása — Komárom, augusztus 4. Az illetőség és állampolgárság ügye leg­frissebb hulláma most ért Komáromba: az összes komáromi egyesületek — természe­tesen csak a magyar egyesületekről lehet szó — felhívást kapnak aziránt, hogy tag­jaik névjegyzékét mutassák be. Ez ugyanis nagyon ügyes csapdának kínálkozik, hogy egyes nemíetszö egyesületekbe beleköt­hessenek azon a címen, mert tagjai „kül­földiek." A külföldieken mindig csak azokat a magyar embereket tessék érteni, akik a rendőrségnél a „külföldiek" listáján vannak nyilvántartva és állampolgárságuk a törvény szempontjából teljesen kifogástalan, csak egy uj döntvény szerint lett vitás. De ne feled­jük, hogy a mi sajátos demokráciánk sze­rint a törvény fog a döntvényhez igazodni­A hatóságok legalább így állítják. Az egyesületeknek tehát fel van adva a lecke. Lehet, hogy az állampolgárgyanus egyének elfelejtettek kilépni akkor, amikor illetőségi bizonyítványt nem kaptak és rövid utón külföldieknek deklarálta őket a rendőr­ség vagy a járási hivatal. Ezt felírják az egyesület terhére. Mert meg kell jegyezni, hogy az egyesületek alapszabályai 1921. év óta kormányhatósági jóváhagyás alatt van­nak. Csekély három éve, az igaz, de hát sok az egyesület ilyen magyar városokban. Az is lehet, hogy az egyesületek rendőri intelmet kapnak „külföldi" tagjaik törlésére és ennek eleget kell tenni, mert a rendőrség­gel nem lehet vitatkozni; de nem is akar egyik egyesület se. Nem, igazán nem pa­naszkodhatunk, hogy nem eléggé vigyáznak reánk. Jforfáth Eiirc ir. Szlovcnszkó és RdszírszKó Kulturális és gazdasági integritásáért Válasz a Kassal Naplónak és Hlinkának A P. M. H. kiküldött tudósítójának jelentése Barkaszó, augusztus 4.- ’Kodáiüi Erűdre dr. ruszinszkói nemzet­gyűlési képviselő tegnap impozáns gyűlés keretében nagy beszédet mondott, melyben megemlékezett arról is, hogy az utóbbi he­tekben sok szó esett a sajtóban a cseh-szlo- vákiai magyarság politikájának .helyességé­ről, vagy helytelenségéről. „Őszinte szó" címen indult el útjára a kritika — mondotta — melynek egyetlen célja volt: összeveszi- teni, egymásra uszítani az exponáltabb ma­gyar politikusokat. Nem vonja kétségbe a kritika jogát, de elvárja, hogy csak oly ember kritizáljon, aki egyúttal komoly tanácsokkal is elő tud áílani, Ezt az „őszinte szavakban1" nem találta meg. Az egyetlen tanács a jövőre nézve az volt, hogy a magyar képviselek a parlament­ben csehül beszéljenek. A magyar képvise­lők beszédeit azonnal átfordítják csebre, minden képviselőnek kikézfoesitik, így a baj nem abban rejlik, hogy a cseh képviselők nem tudják, hogy mént mondottak a magyarok hanem amit mondottak, azt nem akarjak megérteni. Ha a kritikus ezen az állásponton van. kérdi Korláth, miért nem írja a Kassai Naplót csehül a cseh képviselők akkor job­ban megértenék. A magyar nyelv használa­tának jogát a szónok nem hajlandó feladni, de megfordítja a tételt és kijelenti, hogy a hatóságok vannak a népért és azoknak köte­lességük megtanulni minden nép nyelvét. Megállapítja, hogy a kritikus nem érte el célját, ment azon kívül, hogy egyes kép­viselők túlértékelitek a cikket, reflektáltak rá, az eredményt nem váltott ki. Az ugyanis, nem tekinthető eredmény­nek, hogy a Hlnka lápja e cikk kapcsán fel­hívta a magyar katolikusokat, hogy hagyják ott vezetőiket, akik között kálvinisták és szabadkőművesek is vannak. Ezek között a Slvák a szónokot is megnevezte, Kijelenti, begy hat év óta nem tagja egyetlen szabadkő­műves páholynak sem s hogy amikor benn volt a páholyban, akkor sem volt egyházellenes, mert hiszen akkor ma nem lehetne egyházmegyei ügyész, cgy- házVerületi tanácsbiró, konventi és zsinati rendes tag és az anyjuk után katolikus gyer­mekeit nem részesítené zárdiai nevelésben. Hogy fagy vdt a szabadkőművességnek, annak egye dili magyarázata fatalos, ábrán­dos, jóhiszemű és a világháborútól irtózó lelke volt, amely előre érezte 1912-ben, hogy egy világháborúnak kell következnie. Látta, hogy a keresztény Európán erőt vett a kap­zsiság, a hatalomra valló törekvés és belé­pett a szabadkőműves páholyba, melynek varázsát emelte annak titokzatossága. Rövi­desen meggyőződött arról, hogy a páholy nem más, mint sokat beszélő, de semmit sem cselekvő társaság. A szabadkőművesség nem tudta megaka- dolyozni a háborút, sőt ott volt az üvöltők között. Mikor látta, hogy a esdi szabadság­hősök, akik szintén szabadkőművesek, nem tudnak megáldani azon az utón. ahol szabad­ságukat kivívták, de rendcsinálás .jelszava alatt fegyverteleneket igaznak le s az inter- nacionálé és demokrácia köntösében készítik elő az időt egy uj világháborúra, kilépett. Most már az idő megtanította arra, hogy a világbéke vagy humbug, vagy szélhá­mosság s hogy abnormis félkótyaság hinni az inter- nationáíé belátható időn belüli megvalósit- hatásában. Ma már biztos abban, hogy nemzetét csak az önvédelmi harc mentheti meg hogy a szétszórtan élő magyarságnak egy akarattal az együttérző népekkel a megértést munkálva kell dolgoznia Szlbvenszkó és Ruszinszkó gazdasági és kulturális integritá­sának meigv é de lmezés éér t. így van ez Hlinka ur! — mondotta —. Mindaketten látjuk, hogy ugy a szlovák, mind a magyar kultúra és nyelv, valamint a gazdasági élet veszélyben van és mégsem tettünk semmit. Önöké a vezető szerep Szlo- venszkóban és Ruszinszkóban. Önöknek kell a gazdasági és kulturális integritásunk kiépí­tésének zászlaját a kezűkbe ragadniok és nem csak szlovák és ruszin kultúráról, de — hacsak okosságból is — szlovcnszkói é ruszinszkói kulturális és gazdasági integritásról beszélniük. Mi nem kívánunk politikai fejvesztést, mint ön kívánt nekünk, nem kívánjuk az ön sorainak megbontását, de a magam részéiről önnek kínálom föl a vezetést a közös ér­dek szempontjából vívandó közös küzde­lemben. Ez népe előtt is szimpatikus lesz, mely megszokta, hogy együtt küzdjön a magya­rokkal Végül figyelmezteti Hlnkat. ' hogy tul- nagv jelentőséget tulajdonit a Kassai Napló cikkeinek, amelyeket az elbizakodottság jellemez. Cseh vádirat a skolsky referátus ellen Prága, augusztus 4. A Lid. Noviny hosszabb cikkben ismer­teti a szlovcnszkói iskoláié állapotát. ’ Az is­kolák egy harmada állami iskola, míg a többi felekezeti és községi. Minthogy a felekezetek nem képesek anyagiakkal ellátni az iskolái­kat, igen sok községben teljesen bezárulnak a közoktatás épületei, másrészt igen nagy ellentétek fejlődnek ki az állami és felekezeti iskolák tanerői között. Az állam ugyan hozzájárul egyes esetek­ben a felekezeti iskolák föntartásához, azon­ban rendszertelenül, minthogy a segélyezés­nek törvényes alapja nincs. A magyar kor­mány törvény nélkül is kiadósán segélyezte a felekezeti iskolákat, az uj álalra azonban nem tesz semmit. A felekezetek — még ha módjukban is volna — nem sokat törődnek az iskolaépüle­tek karbantartásával, mivel állandóan fejük fölött lóg az államosítás Damokles-kárdja. A szlovcnszkói iskolákért első és végső fokon a pozsonyi iskoíaügyi reierátus a fe­lelős, amely bizony igen súlyos hibákat kö­vetett e! a múltban s a jelenben is vétkes gondatlanságra vall, hogy ennek a reíerá- fusnak egyrészt semmi programja nincs, másrészt — ami a fő — pénzügyileg nem támogatja a népiskolákat. A cikk elsősorban a szlovák iskolák helyzetét ismerteti; megállapíthatjuk azon­ban, hogy a kisebbségi nemzetek iskoláiban fokozott mértékben jelentkeznek a pozsonyi iskolai referátus bűneinek következményei. Eperjes zsidó hitközségének választási panamája Eperjes, augusztus 4. Az eperjesi ortodox zsidó hitközség vá­lasztásai az utóbbi években nagy elégedet­lenségre adtak okot. Már az 1920. évi hitköz­ségi választás hamisított szavazólapokkal, hamisított hitközségi bélyegzők és álkulcsok „segítségével" ment végbe. Ily módon vá­lasztották meg Preisz Lajost elnökké Hart- mann Emillel szemben. Az idei tavasszal megtartott újabb választáson Preiszék kizár­ták az ellenpárt bizalmiférfiait és ismét a ma­guk javára „korrigálták" a választás ered­ményét. Az újabb választásban legfontosabb szerepe Fischgrund József választási elnök­nek ,és helyettesének, Weisz Herschnek ju­tott, mely utóbbi — különben az iskolaszék elnöke is — maga szállítja a tüzelőfát hit­községének. Az újabb választáson a képvi­selőtestületi tagok választására vonatkozó szavazócédulákat is meghamisították. A hit­község nagy tábora, az ellenpárt, eddig a történtekért a hatósági közbelépést még nem tudta kiharcolni, de eresen bízik benne, hogy Szlovenszkó teljhatalmú minisztere nem hagíria megtorlatlanul az eperjesi ortodox­izraelita hitközség újabb választási panamá­ját és módot talál rá, hogy az autonómia megsértése nélkül megsemmisítse a botrá­nyos választást. A hitközségnél meghonoso­dott választási visszaélések a legutóbb, jú­lius 27-én tartott rabbiválasztásnál is megis­métlődtek. A hitközségi tagoknak ezúttal j nem a rabbi személye, hanem a választás módja ellen van kifogásuk és elvárják Szlo­venszkó teljhatalmú miniszterétől, hogy ha­ladéktalanul vizsgálatot indít s megtisztija Szlovenszkó egyik legnagyobb hitközségét, a nem odavaló elemektől, akiknek önkényes j uralma és gazdálkodása súlyos erkölcsi és j anyagi károkat okoz a hitközségnek. Jellem­ző különben Eperjes város közigazgatási vi­szonyaira, hogy Preisz Lajos hitközségi el­nök és csatlósa, Fischgrund József továbbra is tagjai a város képviselőtestületének, noha i a hitközségi választásokkal kapcsolatos 1 visszaéléseiket a hatóságoknak tudomására | hozták és azokról a vidéki sajtó is elitélő módon megemlékezett. Összeütközés Drezdában kommimisták és imneplők között Drezda, augusztus 4. A német birodalom valamennyi városában impozáns külsőségek közepette ünnepelték a háborúban elesett hő- j sok emlékét. Az ünnepségek általában zavar- ; talanul folytak le, csupán Drezdában került j összeütközésre a sor az ünnepség résztvevői és a kommunisták között. Ez utóbbiak délben i az Tnteruacionálét énekelve vonultak az Alt- ma rkt felé, ahol az emlékünnepélyen részt- vavők a „Deutschland‘‘-dalt kezdték énekelni. A kommunisták továbbra is folytatták az In- ternacionálé éneklését, ami a tömeget annyira felbőszítette, hogy csupán a rendőrség azon­nali cs erélyes közbelépése akadályozta meg a két csapat veres összeütközését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom