Prágai Magyar Hirlap, 1924. augusztus (3. évfolyam, 173-197 / 621-645. szám)

1924-08-05 / 176. (624.) szám

Olló és toll (g.) Prága, augusztus 4. Schönaich báró könyvet irt. A memoá­roknak és háborús visszaemlékezéseknek dü­höngő korszakában, amikor minden aktiv sze­replője a múltnak abból akar élni, hogy raeg- libegteti a múlt egy-egy titokzatos függönyét, jóleső olvasmány ez a könyv, amely elősza­vában ezeket mondja: .. amilyen lelkes ka­tona voltam harminchét éven keresztül, oly lelkes harcosa vagyok ma a népek békéjé­nek/4 A' leszerelés szükségességét hirdeti s az utolsó fejezetben, amelynek cime „A há­ború 1930-ban“, novellisztikus formában ir arról, hogy miként alakulhat a helyzet, ha nem győz a megértés s miképpen folyhat az a háború, amelyben a háborús technika agyon­üti a háborút. A könyvhöz csatolva van Jan Hamilton angol tábornok levele, amelyben ezt olvashatjuk: „Ha a népek nem jutnak jobb belátásra, akkor a legközelebbi alkalom­mal oly szerencsétlenség szakad a kontinens­re és Angliára, ami százszor nagyobb lesz, mint a japán földrengés volt/4 Eddig az olló. A toll riadtan áfi és gon­dolkodik: — így írnak ma azok, akik valamikor az életük hivatásának, törekvéseik beteljesülésé­nek, tudásuk próbakövének és ambíciójuk legszebb álmának tartották a háborút. Mi az, ami ezt. a. nagy. változást előidézte? A háború. A háború a lelkekben, a gondolatokban, a szi­vekben és az akaratokban megölte a háborút. Ezt érzik azok is, akik .a háború mesterségé­nek voltak a mesterei és mégis, hányán van­nak, akik nem érzik ezt, mert a háború nagy asszimilálásában alárendelték lelkűket a zse­büknek és a konjunktúráknak. © A Venkov tegnapi vezércikke a republi- kanizmus fogalmát magyarázza, amely sze­rinte polgári érettséget, nagykorúságot jelent. A nagykorúság követelménye az önjoguság, amelyet a köztársaságnak köszönhetünk. A köztársasági ember nincsen senkinek sem alávetve. A kormány tényleg a nemzet meg­hatalmazottja. Ausztriában volt ugyan parla­ment, amely azonban csupán az állam főta­nácsadói szerepét játszotta. A továbbiakban a republikanizmus második követelményéről, a demokratizmusról beszél. Ennek főköveíel- ménye az, hogy a polgár tisztelje a polgár­társát. Ez a tisztelet kizárja egy embernek, vagy egy osztálynak diktatórikus hatalmát. — Végül a republikanizmus harmadik köve­telménye az igazságszeretet, amely könyör­telen harcot hirdet a hazugság ellen. A cikk ezzel a nagyon érdekes figyelmeztetéssel végződik: — Gondolkozzunk, hogy miként valósítottuk meg a republikanizmus eme kö­vetelményeit önmagunkon. Az olló itt csattogva hull az asztalra és kézbe kerül a toll: — Gondolkozzunk, mondja a Venkov, és nagy dolog, hogy végre egyszer szükséges­nek tartja a gondolkodást. Van min gondol­kodnia. Annyi elvet bolygatott meg tegnapi vezércikkével, hogy azok fölött és azoknak gyakorlati megvalósítása fölött sokáig és tér-, mékenyen gondolkodhatik. Gondolkodhatik afölött, miképpen állunk a nagykorúsággal és önjogusággal, a nemzet meghatalmazottjaként tekinthető kormánnyal, a polgárok kölcsönös tiszteletével, a diktatórikus hatalom szükség­telenségével, az igazságszeretettel, amely harcot indít a hazugságokkal . . . igen, a hazugságokkal. amik felénk zúdul­nak, ha az elveket a valóság tüköré elé tesszük és amiket megláthat a Venkov is, ha gondolkodik ... O A köztársaság alapításának dicsősége kö­rül indított harcba a pártonkivüli Tribuna is beleszól. Nevetséges volna bárkinek is ma szemére vetni az osztrák aktivizmust, — írja. — Még nevetségesebb volna, ha letagadni ákarnók, hogy osztrák aktivisták voltunk. Elkerüljük ma a krinoJint s a darázsderékvi- seletet, nem hordunk biedermejeres köcsög­kalapot és barna frakkot, azonban milyen ne­vetséges volna az az ember, aki szégyelné, hogy egykoron ezeket hordta. Mi sem köp­hetjük le a múltat s be kell ismernünk, hogy osztrákok voltunk. Amit most Ausztria elleni harcnak nevezünk, az a múltban semmi egyéb nem volt, mint a cseh nemzet védelméért folytatott küzdelem, azonban semmi sem tör­tént idebent a cseh nemzet önállóságáért. Vi­tatkozhatunk azon, hogy kinek, mily érdeme van az önállóság elérésénél, a babért azon­ban csak az kaphatja, akinek forradalmi pro­gramjában mindig benne volt az önálló cseh­szlovák állam. Idehaza senki sem volt forradal­már, mert nem is lehetett. Az olló hideg jószág és nem csodálkozik. A toll a lélekkel barátkozik és csodálkozva írja: — Miért a nagy harc a babér körül? Miért a civakodás, a múltnak viviszekciója, amely húsba vág, vért őmleszí és illúziót rombol. Miért kel kihámozni azt az igazsá­got, hogy „idehaza senki sem volt forradal­már44 s miért kell kinemmondottá, de a so­rokba beleszoritottan érezhetővé tenni azt a tényt, hogy az államatkotás dicsőségének ba­bérja senkit sem illet meg tökéletesen, mert a dicsőség szekerét húzták és tolták ugyan egy páran, de a kaput, ahol a szekér a célhoz ért, egy nagy .szélvihar forgatta ki helyéből, az európai káosz hirtelen támadt viliara. És miért kell operettszerü hangokat intonálni, amikor erről a komoly kérdésről van szó. Köcsögkalapról, darázsderékról és kávébarna frakkról beszélni és miért kel! ily drasztikus kifejezést alkalmazni: ... mi sem köphetjük le a múltat. A sok miértre csak egy válaszunk lehet. Azért, mert az emberi hiúság megmér­hetetlen. Mert a történelemben szerepelni nagy és örök dolog. És a hiúság nagy és örök pozíciókat keres, amíg nem támad föl a hiú­ság örök ellensége, a mások hiúsága, és ki nem tör a primadonnaharc, ami az operettek világába sodorja a komoly és történelmi kér­déseket is... Nem Kérünk a kManitósoKkóü Válasz a Kassai Naplónak. Prága, augusztus 4­A Kassai Napló augusztus 2-iski számá­ban kirohanást enged meg magának a P. M. H. ellen; annak az illetőségi ügyben követett magatartása miatt, amelyre lapunk semmiféle okot nem szolgáltatott. Azt veti a szemünkre a Kassai Napló, hogy mi csak azóta foglalkozunk az illető­ségnek oly felette fontos kérdésével, amióta i két keresztényszocialLsta képviselőt is meg­fosztott illetőségétől a hatalom és hogy a Földessy József szociáldemokrata képviselő ügyét nem azzal a mértékkel mértük, mint a Körmendy-Ékesét vagy Palkóvichét. A magunk részéröl nem tartjuk megengedhe­tőnek, hogy ugyanazt a hangot használjuk egy másik, ugyancsak a szövetkezett ellen­zéki pártok programját valló lap ellen, mint amely hangon a Kassai Napló támadott meg bennünket és ezért illő szerénységgel csupán azt vagyunk bátrak megjegyezni, hogy kas­sai laptársunk beállítása legalább is illojális velünk szemben. Tessék végiglapozni a P. M. H. évfolya­mait és ki fog derülni, hogy mi mindenkor az első sorban harcoltunk az illetőségi ügy terén uralkodó botrányos állapotok ellen. Megszámlálhatatlan ama cikkeink sora, ame­lyekben kiméletíenü! ostoroztuk a kormány jogfosztó rendszerét és amelyekben úgy elméleti, mini gyakorlati szempontból meg­világítottuk e kérdés minden oldalát s meg­jelöltük az orvoslásnak minden képzelhető módját. Ha Körmendy-Ékes Lajos és Palko- vich Viktor esetében talán még nagyobb nyomatékkai szállottunk síkra az igazságta­lanság ellen, úgy azt mindenki csak természe­tesnek fogja találni, mert ez a két eset any- nyira kirivó, annyira magán hordja a jogta­lanság bélyegét és éppen ezért annyira meg­világítja az itteni viszonyokat, hogy ennél alkalmasabb propagandaeszközt nem is ad­hatott volna kezünkbe a kormány, egészen eltekintve attól hogy a jogfosztó rendelet közéletünknek két olyan tiszteletreméltó té­nyezőjét érte, akiknek elvesztése pótolhatat­lan veszteséget jelentene kisebbségi küzdel­münkben. Az igazság érdekében meg kell jegyez­nünk, hogy „Az idegenek listáján44 és „A proskribáltak44 cimü vezércikkeinkben igenis állást foglaltunk Földessy József illetőségé­nek megvonása' ellen is. Ha azután egy ol­vasónk e>gy későbbi és ugyancsak „Az ide­genek listája44 címmel ellátott cikkében rész­letes megjegyzéseket fűzve a Földessy-ese- tet kísérő körülményekhez, más álláspontot foglalt el az ügy érdemében, úgy ez az illető olvasónk magánvéleménye. (Az utóbbi cikk egész tartalmából kitűnt, hogy az nem a szerkesztőségben Íródott.) Bizonyos, hogy a helyes tényállás meg­ismerése után nekünk is az a meggyőződé­sünk, hogy a Földessy-ügy lényegesen kü­lönbözik a Körmendy-Ékes és Palkovich-féle esetektől, mivel az első esetben egy olyan személyről van szó, aki csak a forradalom után költözködött be Cseh-Szlovákiába, inig Körmendy-Ékes huszonöt, Palkovich Viktor pedig harmincnyolc esztendeje lakik itt és fi­zet itt adót- A két eset között tehát jogi szempontból igen nagy különbség forog fenn és a legnagyobb igazságtalanság lenne vala­kit, aki csak öt esztendeje lakik itt, egyedül 100 cseh-szl. koronáén fizettek ma, augusztus 4-én: Zürichben 15.90 svájci frankot Budapesten 228300.— magyar koronát Bécsben 2107 00.— osztrák koronát Berlinben 12450 000 000 000.— német márkát Terjed a sztrájk LengyelszilézSában Kattowiiz, augusztus 4. A sztrájkoló munkásak száma ma elérte a 300.000-et. A munkások már hajlandóak lennének újból felvenni a munkát, azonnban a munkaadók továbbra is ragaszkodnak régi merev álláspontjukhoz. A kommunisták arra törekszenek, hogy a sztrájk vezetését kezeik közé ke­rítsék s külön sztrájkbizottságot akarnak alakítani A tóvaíalnoki kar, amely eddig mán támogatta n munkásságot, elhatározta, hogy csatlakozik a szii?4kolókhoz. A jüYő é¥ őszén ej választások lesznek Cseh-Szlovákiában? Prága, augusztus 4. A Nová Svoboda cimü hetilap úgy tudja, hogy a következő parlamenti választások a következő év őszén lesznek. Természetes —■ írja a lap —, hogy jó hatást keltene a kül­föld előtt és a cseh-szlovákiai normális viszonyok bizonyítékául szolgálhatna, ha a parla­ment 1926 tavaszáig együttmaradhatna, de egyrészt az egyes pártoknak választási ide­gessége, másrészt pedig az állam érdekei úgy kívánják, hogy a parlamentet idő előtt föi- oszlassák. Ha a következő képviselöházban a szocialisták száma kevesebb lesz, mint ma, ugy a polgári pártok a szenátus föíoszlaíását is követelni fogják. Az oroszok betörlek Lengyelországba Gépfegyverharc Stoplce városban — A várost kifosztották — Lengye demars a szovjetkormányhoz Varsó, augusztus 4. A belügyminisztérium a novogródi vajdaságtól azt a hirt kapta, hogy Szovjetoroszországból fegyveres banda nyomult be és megtámadta Stoplce határ- állomást. A körülbelül száz főből álló banda gépfegyverekkel és kézigránátokkal volt föl­szerelve. A támadás a kerületi kapitányság, a vasúti állomás, a postahivatal és a rendőrség ellen irányult. A postát teljesen kirabolták, az állomási épületet szétrombolták és a táv- iróvezetéket megsemmisítették. A lengyel katonaság harcba bocsátkozott a bandával és a harc több, mint egy óra hosszat tartott. A lengyel ulánusokat az oroszok gépfegyver- tüzzel fogadták. A küzdelemnek lengyel részről egy halottja és nyolc sebesültje van. 4 város kifosztása után a támadók visszavonultak. Közülök sikerült kettőt elfogni s megálla­pították, hogy ezek a vörös hadsereg egyenruháját viselik. A minisztertanácsot összehív­ták, amely elhatározta, hogy demarsot intéz a szovjetkormányhoz. A bolgár kormány mozgósít? Háromezer tartalékos behívása — A kisantant tiltakozik — Nagy izgalom Belgrádban a Radics-párt határozata miatt Belgrád, augusztus 4. A bolgár kormány anélkül, hogy a párisi szövetségközi bizott­ság határozatát bevárta volna, amelynek engedélyétől függ a húszezer főnyi hadsereg huszonhatezer katonára való szaporítása, háriomezer tartalékost hivott be tényleges ka­tonai szolgálatra. Rakics, Jugoszlávia szófiai követe tegnap Belgrádba érkezett s Marin- kovics külügyminiszternek jelentést tett a helyzetről, aki a londoni, párisi és római kormá­nyokhoz azonnal tiltakozó táviratot intézett. Hir szerint Görögország is csatlakozni fog a jugoszláv tiltakozáshoz annál is inkább, mert Athénbe érkezett hivatalos jelentések szerint a bolgár kormány a görög határokon megerősíti csapatait. Az athéni jugoszláv és cseh­szlovák követek a görög külügyminisztertől íölvilágositást kértek a komitácsi mozgal­makra vonatkozóan. — Belgrádban a Radics-párt egyhangú csatlakozása a III. Internacio- náléhoz óriási izgalmat keltett. Közvetlen belpolitikai bonyodalmaktól egyelőre nem tar­tanak, azonban azt hiszik, hogy Moszkva befolyása a Balkánra a közel jövőben súlyos következményekkel fog járni. J ÉTT* ME JIT* ül. évfolyam 176. (624.) szám S? Prága, kedd, 1924 augusztus 5 Politikai főszerkesztő: aoi r , A felelős szerkesztő távollétében Petrogalli oszkár dr. A Szlovenszkoi es Rusziuszkoi Szövetkezett Ellenzéki Pártok a szerkesztésért felelős: FLACHBaVth"ERNŐ dr. politikai napilapja admmsztratfv főszerkesztá

Next

/
Oldalképek
Tartalom