Prágai Magyar Hirlap, 1924. augusztus (3. évfolyam, 173-197 / 621-645. szám)

1924-08-27 / 194. (642.) szám

Nemzeti demokrácia (fi.) — augusztus 26. Szent-lyány József képviselőnk rima­szombati beszédében a nemzeti demokrácia jelszavát dobta bele a közvéleménybe és ez a jelszó sok mindent kifejez, amit már eddig is éreztünk, csupán „önálló névvel nem jelöl­tünk meg. Rajtunk áll most, hogy a fogalmat megtöltsük tartalommal és hogy a jelszót kö­vetkezetesen keresztül vigyük az élet min­den vonatkozásában. Hiszünk nemzetünkben, vigaszt merítünk múltjából és bizva-bizunk jövendőjében. Hisz- szűk, hogy mindaddig, amig nemzeti érzé­sünkből folyó jogos kívánságaink kielégítést nem nyernek és amíg egy nemzethez illő, szabad élet föltételeit meg nem szerezzük, mindaddig nem fejthetünk ki az egyetemes emberiség érdekében oly áldásos működést, amilyenre a bennünk rejlő értékek és tehet­ségek máskülönben képesítenének. A nemze­tiségi elv, Fichi-e és Mazzini tanítása óta a közelmúlt évtizedek fejlődésének legjelentő­sebb mozgatója, a mi korszakunkban távolról sem nyert még általános elismerést, hiszen a népeknek egész sora — közöttük mi is — idegen hatalmak uralma alatt él, amelyek még azt a keveset sem akarják a meghódított nemzetek fiainak megadni, amit az emberi­ségnek lassan ébredező lelkiismerete a béke- szerződések kisebbségi védelmének ‘tormád­ban számukra hét pecsét alatt biztosított. Ezért az emberiség általános javát véljük szolgálni akkor, amikor nemzetünk igazságos ügyéért, annak főn maradásáért és jobb jövő­jéért minden rendelkezésünkre álló eszközzel síkra szádunk. Sziklaszilárd meggyőzőcjjésünk. hogy az emberiségnek érdeke is megkívánja a rajtunk elkövetett igazságtalanságok orvos­lását, mert mindaddig, amíg valakinek nem­zeti érzülete é.s anyanyelve miatt bántódása esketik, mindaddig hiú agy Fém ábrándozni a szociális probléma végleges megoldásáról, vagy az Európai Egyesült-Államok megalko­tásáról. Az emberiségnek mindenekelőtt a nemzetiségi kérdést keli megoldania; ez a priusz és csak azután kerülhet sor a többi nagy probléma szabályozására. A mi nacio­nalizmusunk tehát nem szűk látókörű sovi­nizmus, hanem a humanitás eszméjét sarkaló princípium és ezért nem is vezethet a más nemzethez tartozók gyűlöletére, hanem ellen­kezően, magával hozza azok szeretetét és megbecsülését az emberiesség szent nevében. Ez c szeretetünk és megbecsülésünk különö­sen meleg lesz sorstársainkkal: a velünk szá­zadok óta együtíéiő szlovákokkal és néme­tekkel szemben, akik serényen dolgoztak együtt őseinkkel a mindnyájunkat átölelő kul- turközösség megteremtésén. Hiszünk a demokráciában is. De nem ab­ban az áldemokráciában, amely politikai és jogi válaszfalakat emel az egyes nemzetekhez tartozó állampolgárok közé, amely a maga­sabb kultúra lerombolása által szeretné ni­vellálni a kulturális különbségeket és gazda­sági privilégiumokkal igyekszik föntartani az uralkodó nemzet mesterséges túlsúlyát, ha­nem abban az eszmei demokráciában, amely boldoggá tudta tenni Helvécia szabad fiait. Hat esztendő szenvedései között lélekben és érzésben mindnyájan közelebb kerültünk egy­máshoz; a társadalmi válaszfalak nem omol­tak le nagyon közöttünk, de lényegesen ala­csonyabbak lettek és ma sokkal jobban érez­zük azt, ami összeköt, mint ami elválaszt bennünket egymástól. Az öss.zetiartozandóság- nak ezt az érzését naprói-naprá el kell mé­lyítenünk. Tanuljunk a esetiektől, a lengyelek­től, az Írektől és szerbektől, akik nemzeti küzdelmükben annak köszönhették sikereiket, hogy abban egyformán kivette részét a társa­dalom minden osztálya és rétege. Ne tegyünk különbségeket egymás között, ha csak nem azért, mert ez, vagy az az ember jobban ve­szi ki részét a nemzeti kötelességteljesités, nagy munkájában. A demokrácia érzése has­son át bennünket az egymással való érintke­zésben: csak a sorstestvért lássuk meg a má­sikban, aki magyarságának ugyanazt a nehéz keresztjét cipeli hátán, mint mi. Bizonyos, hogy/ hat esztendő alatt hatal­mas metamorfózison ment át a lelki életünk: nemzeti érzésünk átfogóbbá, demokratikus érzületünk pedig bensőségesebbé vált azóta, de azonkívül ez a két érzés jobban össze is forrt mibenniink. Látjuk ugyanis, hogy nem­zeti törekvéseink sikere föltételezi a nemzet egyetemének, valamennyi osztályának szoros együttműködését és minél nagyobb tömegek megmozdulását, ami demokratikus módsze­rek alkalmazása nélkül elképzelhetetlen, de ugyanakkor látjuk azt is, hogy minden társa­dalmi osztálynak érdeke nemzeti törekvéseink diadala, mert hiszen a hatalom nemcsak nyel­vünkre és iskoláinkra, de gazdasági létünkre és kenyerünkre is tör. A nemzet ügye nem győzedelmeskedhetik, ha a küzdelemben nem vesz részt minden fia, de viszont az egyesek­nek is el kell bukniok, ha mindnyájunk ments­vára: nemzetünk oly rohamosan tovább el­érő tienediik, mint az elmúlt esztendőkben. Jelszavunk ez legyen tehát: mindnyájan egyért és egy mindnyájunkért. Hs*2K®f*ÍWfáll* €1 lté|»VlS®lAlMdUMHtf A képviselöház elnöksége vetett véget a kópviseiöház összehívási időpontjára vonat­kozó találgatásoknak, amennyien az első ülést szeptember 4-én délután négy órára hivta össze. Az első ülés napirendjén a szíovenszkói és ruszinszkói ipartörvény, valamint az ál­landó bizottság tagjainak megválasztása szerepel. A képviselőház ezenkívül néhány mentelmi ügyről fog tárgyalni így Taussik Hermán kommunista képviselőt a kassal ügyészség kéri a kormány megsértése miatt kiadni Taussíkkal különben is sok baj lesz az első ülésen, mert a pozsony? ügyészség egyrendbeli elnöksértés miatt, egyrendbeli közcsendháboritás miatt és kétrendbeli rá­galmazás miatt kéri kiszolgáltatni Jung né­met nemzeti szocialista képviselőt a troppaui országos bíróság a rendíörvény alapján kéri kiadni. Az ülést elnöki értekezlet előzi meg. Berlin, augusztus 26. IÁ birodalmi gyűlés tegnapi napja sem tisztázta a politikai helyzetet, azonban a la­pok nyomán bizonyossággal megállapítható, hogy a német nemzeti frakció a szavazást nem teszi pártkérdé'ssé s így a Dawes-törvé- nyek mellett szavazó német nemzeti képvi­selők nem vétenek a pártfegyclem - ellen. A Kreuzzeitung kijelenti, hogy „a német nemzeti párt tiszteletben tartja az alkotmány 21. sza­kaszát, amely szerint a képviselők, mint az egész nép kiküldöttjei, csak lelkiismeretűknek tartoznak felelősséggel és pártkényszer utján nem késztethetek szavazásra. Senki oly éle­sen nem harcolt a párt kényszere ellen, mint Helfferich dr.“ Egyre érezhetőbbé válik a né­met nemzetiek vágya á nagy polgári biok megalakítására. Erre mutatnak a Deutsche Tageszeátung megjegyzései is, amelyek töb­bek között a következőket mondják: Sem a német néppárt, sem a centrum nem kételked­hetnek abban, hogy a Dawes-törvények élet- beléptetése után a polgári pártok együttmű­ködése mellett még nyomosabb okok szóla­nák, mint most. Mindenesetre érdekes, hogy a naciona­lista lap már most számol a Dawes-törvé- nyek elfogadásával A Berliner Tagé blatt a német nemzetiek­nek a kormányba való belépése ellen nyilat­kozik és pedig nemcsak bel- hanem külpoliti­kai okokból. A megértésnek az a légköre, amely Franciaország és Németország között az utóbbi hetekben kialakulófélben volt, eb­ben az esetben föltétlenül megsemmisülne és Herriot engedékenységére a Ruhrvidék ki­ürítése tárgyában aligha lehetne számítani. Marx dr. kancellár az éjszakai órákban tartott beszédében főként Hergt dr. német nemzeti képviselő ellen fordult s kijelentette, hogy a birodalmi kormány, tekintet nélkül arra, hogy a birodalmi gyűlés elfogadja-e a Da- wes-förvényeket, vagy sem, alá fogja írni a londoni egyezmény jegyzőkönyvét. Ha a birodalmi gyűlést föloszlatják, az uj válasz­tások szeptember 28-án lesznek. A szociáldemokraták a birodalmi gyűlés feloszlatását követelik Hilferding dr. szociáldemokrata képviselő a vita folyamán a következő nagyjelentőségű kijelentést tette: „Ez a kommunista nacionalista blokkal rendelkező birodalmi gyűlés munkaképte­len, amelyet el kell távolitani. A választások eredménye fogja meghozni a döntést. Ez a birodalmi gyűlés nem képviseli töb­bé a nép véleményét s teljesen megérett a feloszlatásra. Harcolni akarunk és győzni fogunk.4* A hangulat azonban változatlanul pesszi-| misztikus s a polgári pártok és a szociálde-' mokraták a birodalmi gyűlés föloszlatását. illetőleg a népszavazást, ha nem is biztosnak, de legalább is valószínűnek tartják. Hergt dr., a német nemzetiek egyik ve­zére beszédében kijelentette, hogy a német nemzeti párt a .javaslatokat ugyan el fogja utasítani, azonban a végleges szavazás előtt az egyes törvényjavaslatokhoz módosító in­dítványokat fog benyújtani. Amint köztudo­mású, a londoni jegyzőkönyv megváltó''tat- hatatlan, amelyet csak elfogadni, vagy eluta­sítani lehet. Amennyire Hergt homályos be­szédéből kivehető, csupán párthatározatokról lehet szó, amelyeket a birodalmi gyűlés a kormány figyelmébe ajánl. Parlamenti körök­ben azt hiszik, hogy ez az az ajtó, amelyet a német nemzeti frakció nyitva akar tartani. A csütörtöki ülésen döntésre kerül a sor, azonban a kormány szombaton minden körül­mények között aláírja a londoni jegyző­könyvet. A megszállott területekről naponként érkeznek a legkülönbözö gazdasági körök sürgető fölhívásai, amelyek követelik, hogy a londoni egyezményt minden körülmények között fogadják el. A birodalmi gyűlés ma kezdte meg a londoni megegyezésből következő törvényja­vaslatok' második olvasását, amelyet több csoportra fognak osztani. Az első csoport a bankokra, a második az ipar megterhelésére, a harmadik a birodalmi vasutakra s a negye­dik a kis érő törvények re vonatkozik. Szava­zásra azonban csupán a tanácskozások vé­gén, tehát szerdán délután kerül a sor. Elsőnek Dietnich német nemzeti vitatko­zik a birodalmi kancellár nyilatkozatával, ki­nek szemére veti, hogy a legutóbbi kormány­alakításnál megakadályozta a tényleges hely­zetnek megfelelő többségi párt alakítását. A szónok Schaoht dr.-nak, a Birodalmi Bank elnökének eljárásában hibáztatja azt, hogy hatáskörét túllépi. A ffiimkifü Hisoroiiiiflfoüfcrencia (g.) Prága, augusztus 26. Arról a konferenciáról, amely holnap kezdődik Laibachban s amelynek különös ér­dekességet kölcsönöz az a körülmény, hogy először debüttál az uj jugoszláv külügymi­niszter, senki, még a hivatalos kom­müniké sem mondhatja, hogy az „szoká- sos“ összejövetel és az időközönként megis­métlődő eszmecsere lesz. Ezt a konferenciát' az európai politikai helyzet szükségszerűen involválta i ’ s ha van még pozitív célkitűzés és politikai í irányvonal a kisanfantban, mint három állam ! érdekcsoportjában, úgy ez a konferencia a kisantant létére és jjel- | legére sorsdöntő lehet. Arról van ugyanis szó, hogy a londoni | konferencia után és a népszövetségi ülés I előtti intervallumbain az európai nagy politi- I kának határozott és uj eszmevilága kezd ki- j alakulni és talán annak a történelmi fejezet- 1 nek éljük első bekezdését, amely fölé ezt Ír­hatják egyszer a történetírók: a revíziók kora. Elkövetkezett az az idő, amikor megmoz­dult a háború utáni, hermetice elzárt és az airi mt ' üvegburájába kény szeri tett európai politikai levegő és friss szellő kezdi tisztítani d penészt és fülledtséget s amikor minden ér­dekelt nagypolitikai faktor az elérhető reali­táshoz és a fokozatos tisztítási folyamathoz alkalmazkodva, revideálni kezdi önmagát, hogy előkészítse magának az európai politi­kának revízióját. Ha a politikának geometriája is lenne, pontosan ki lehetne számítani az egyes poli­tikák revíziójának, vagy talán helyesebben: realizálásának szögét, sőt ábrázolni'is lehetne azt, mint fordult a francia politika a jóvátétel! fókusz körül Versaillestől Londonig s az an­gol politika mint realizálódott a választások előtti helyzetből a mai kiegyenlítési stádiumig s a német politikának irányvonalai mint tör­ték át az enteote cordíale zárt körét s mint alapozzák ott meg szerepük jelentőségét. Az események ebben a periódusban forr­nak és halmozódhatnak. Kezd elmúlni az az idő, amikor elvként kimondott fikciók kava­rogták a levegőben s kezd tisztulni a háború­tól inficiált ideológia, hogy helyet adjon an­nak, ami e politikának hivatása és értelme: az elvek harcának, vagy összeegyeztetésé­nek, a realitások uralmának az irracionális elképzelések hegemóniája helyett. És ebben a periódusban a kisebb politikai front, a legagi- Iisabb: a kisantant sem maradihat mozdulat­lan. A politika — mint eszmeáradat — nem ismer mesterséges gátakat s nem kérdezi sem Benest, sem az uj jugoszláv külügymi­nisztert, tetszik-e neki, vagy sem, de bele­viszi a hatóerejét az ő érdekszféráikba is. Hat és parancsol. A jelen esetben a revízionizmust parancsolja. Ezt érezniük kell a kisantant politikusai­nak és hozzá kell látótok a saját formációjuk reális és okos átgyúrásához, ha bele akarnak illeszkedni az európai politikának nagy ak­cióiba. A laibachi tanácskozás azt mutatja, hogy ezt érzik és ennek gondja megüli poli­tikájukat. Annál is inkább érezhetik, mert a júliusi prágai konferencia óta magában a kis­álltán tban is eltolódások történtek és pedig a kisantant létének alapjaiban, kiesvén onnan 100 cscls-síl. Koronáén fizettek ma, augusztus 26-án; Zürichben 16.02 svájci frankot Budapesten 230200.— magyar koronát Becsben 213 300.— osztrák koronát Berlinijén 12500080000 QQQ*—német márkát éjf' ül. évfolyam 194. (642.) szám Prága, szerda, 1924 augusztus 27 Politikai főszerkesztő: * « , , , A felelős szerkesztő távollétien Petrogalli oszkár dr. A oziovenszkoa es Kaszmszkoi özovefkezeit Jiilsnzeki Partok a szerkesztésért felelős: , politikai napilapja Gál István FLACííBARTR ERNŐ dr. adminisztratív főszerkesztő. A német kermiiur sxembafew aláírja m feMfc'si fe#V®sméniFt Nem less tekintette! a német nemzetiek állásfoglalására Szep­tember 28-án uj választások

Next

/
Oldalképek
Tartalom