Prágai Magyar Hirlap, 1924. augusztus (3. évfolyam, 173-197 / 621-645. szám)
1924-08-03 / 175. (623.) szám
Vasárnap, augusztus 3. Micsura, Gajda tábornok és a végrehajtó Taussik képviselő interpellációja Prága, augusztus 2. Taussik kommunista képviselő Gajda tábornok ügyében a nemzetvédelmi miniszterhez kérdést intézett, amely a többi között a következőket tartalmazza: — Masek József végrehajtó és Szilágyi bírósági becslő a minap Gajda tábornok lakásán járt, hogy lefoglalja a tábornok ingóságait a kassai járásbíróság Ítélete alapján, melyet a bíróság Gajda tábornoknak egy gyermektartási pőrében hozott. A tábornok távollétében a tisztviselőket a tábornok felesége fogadta, aki nem engedte meg a foglalást. Gajda tábornok panaszt emelt Masek végrehajtó ellen Miesuránál, a kassai Ítélőtábla elnökénél, akitől azt kérte, hogy a végrehajtót azonnal bocsássa el. Micsura maga elé idézte Maseket és annak ellenére, hogy a tisztviselő eljárásának jogos voltát el kellett ismernie, a végrehajtót fegyelmi utón megbüntette. Az erről szóló aktákat Micsura magához vette és az ez ügyben szereplőknek megparancsolta, hogy az esetet tartsák titokban, Taussik kérdezi a nemzetvédelmi minisztert, hogy hajlandó-e az ügyet megvizsgálni és Gajda tábornokot figyelmeztetni arra, hogy mint a cseh-szlovák hadsereg katonája nem vindikálhat magának olyan jogokat, melyeket Szibériában élvezett Kolcsák rémuralma alatt. Pozsony város tiltakozik a kormánynál a gabonavámok ellen Lakásokat csak akkor rekvirál a katonaságnak, ha a kaszárnyákat a kormány visszaadja a katonaságnak Pozsony, augusztus 2. (Saját tudósítónktól.) Pozsony város tanácsa pénteken délután ülést tartott, amelynek főtárgya a hirtelen fölbukkant drágaság .volt. Ismeretes, hogy az utóbbi időkben a lisztáruk 30 százalékkal emelkedtek és ez az emelkedés már minden más közszükségleti cikkre is kezd átragadni. A tanács a pénteki ülésén elhatározta, hogy az augusztus 11-én összeülő rendkívüli városi közgyűlésen fog tiltakozni a kormánynál az ellen, hogy a gabonavámok behozatalával a folyton növekvő drágaságnak még tápot ad. A tanács oda fog hatni, hogy a többi városokat is hasonló lépésre birja. A másik nagy vitát a lakásrekvirálások idézték elő. A város jogügyi bizottsága azt azt indítványt terjesztette elő, hogy a város egyáltalában ne foglaljon állást a katonatisztek részére szóló lakásrekvirálások ügyében. Ezt az indítványt a tanács elutasította és elfogadta Kovács Lajos dr. szociális előadónak indítványát, hogy a beszáilásolási törvény értelmében laktanyákat csakis katonai beszállásolásokra lehessen használni. A helyzet ma Pozsonyban az, hogy a régi 72-es kaszárKedd: OROSZ SÁNDOR: A fehér őzbak. Szerda: BOROS FERENC: Hazatérő munkásoknak (vers). — BIBÓ LAJOS: M’háJy magára marad. I. Csütörtök: BTBÓLAJOS: Mihály magára marad II. Péntek: PÉTERFY TAMÁS: Bubus. Szombat: g. gy.: Francia irodalmi körökben. Vasárnap: ÖLVEDY LÁSZLÓ: A föld (vers). - GLIN és GREGORIÁN: Két ló. Haldokló órák hófehér ágyánál Ezek az édes arany-dús <5rák most hullanak halkan, haldoklanak . . . Nincs lárma fájós csönd van csak csönd s a csöndben vérzik egy vér-ajak: enyém. 6 drága vesztett arany-dús órák elmentek mind és nem segíthetek . . . ködként csapódtok, halódtok reám a sok aranyból új szivet verek: magamnak. Ö órák, rózsák: szirmotok ha hull már oda tartom két forró tenyereim: új órák, rózsák nyílnak százszor szebbek s viszem őket a langyos tenyerén: muzsikaszóval , . . Urr Ida. nyát a közmunkaügyi minisztérium kirendeltsége, a volt honvédkaszárnyát a vasut- ügyi minisztérium és a trénkaszárnyát állami és magánliivaíalok részére foglalták le (!) Amíg tehát a helyzet ez, addig Pozsonyban magánlakásokat nem fognak rekvirálni. A tanács kiküldött ugyan egy lakásrek- viráló bizottságot, amely már hétfőn megkezdi működését, de egyelőre csak összeírja az üres lakásokat és az anyagot a tanács elé terjeszti. Ebbe a bizottságba beválasztották Jarabek Rezső keresztényszociális), Junger Jenő (kommunista), Urminsky (szlovák néppárti), Embry (német), Foltin mérnök (csehszlovák és Kokes (cseh-szlovák) tanácstagokat. Óriási vasúti szerencsétlenség Szolnok és Budapest között Egy halott, hat sebesült A kár több milliárd korona Budapest, augusztus 2. (Budapesti szerkesztőségünk teiefonje- Ientése.) Ma éjjel íélegy órakor súlyos szerencsétlenség történt a Szolnok—budapesti vonalon. Ujszász és Tápiógyőrke között két gyorsított tehervonat hibás váltóállítás következtében egymásnak szaladt. A karambolnak borzalmas következményei voltak. Mindkét vonat kisiklott és harminc kocsi a töltést szegélyező árokba zuhant. A szerencsétlenségnek egy halott és hat súlyosan sebesült áldozata van. A vizsgálat megállapította, hogy a szerencsétlenséget az idézte elő, hogy a váltóőr az ujszászi állomás mellett a teher- vonatot ráengedte a fővonalra, noha azon teljes sebességgel közeledett az ellenvoiiat. A katasztrófa a pályát teljesen megrongálta, úgy, hogy ma délelőtt a Budapestről Szolnok felé közlekedő vonatok el sem indultak. A kár több milliárd korona. „Bizalom önmagunkban és akarat... és megint csak akarat...“ A P« M. H, munkatársának barátságos beszélgetése Mussolini Arnold tirraí, a „Popolo dItália" igazgatójával Róma, augusztus 2. Mussolini Arnold, a miniszterelnök fivére és egyben a „Popolo dTtalla" feje, nem akar tudni interjúról. — ön — mondja — közzéteheti a mi barátságos beszélgetésünk lényegét, amely azonban — né feledje el — mindig egyéni véleményemet fejezi ki és nem tévesztendő össze egy másik Mussoliniéval. — Egyébként pedig: rövid kérdések és még rövidebb válaszok. —- Hát jól van — kezdem én — akkor mondja meg Méltóságod, mi a véleménye az olasz baráti szerződésekről, amelyek a szláv népekkel köttettek meg? — Ezek Középeufópa békéjét fentartó célok érdekében jöttek létre, amely cél az olasz külpolitika alapköve. .— Más szóval: érdekházasság . •.!? — Szó sincs róla. Egész egyszerűen „társasviszony", amelyet Olaszország megteremtett, mert érdekeit szolgálta és mert ugyanakkor egy neki nem kedvező helyzetet egyben meg is szüntetett. — És ha a nemzet nem érzi át mindezt vonz almi alapon? — Érzelmekről csak akkor beszéljünk, amikor már olyan jól megy nekünk, hogy még erre is idő fog juthatni. — ,És mi Méltóságod véleménye Magyarország helyzetét illetően e szerződésekkel szemben? — Magyarország az olasz befolyásnak Középeurópában való érvényesülésétől csak nyerhet. Magyarország úgyis jól tudja, hogy Olaszország mellette áll. De ma Magyarországnak békére van szüksége, hogy magához jöhessen! Csak okos és óvatos politika lehet irányzsinórja, amint ez egyébként tör-1 ii iiiniwiiiniiiiiiiiiii ■■■■■ ii —i iimiifiiiímii i uinrnnrr ^rmimriimn n ténik is, minden egyéb öngyilkosság és őrület volna! — És mondana valamit Méltóságod Cseh-Szlovákia politikáját illetően? — Ez nem volt mindig baráti Olaszország iránt. De amikor rájöttek, hogy a mai Olaszország nem az 1920-iki, azonnal baráti köhíntések indultak meg és egy olasz—cseh megegyezést jó üzletnek ítéltek. — Talán belpolitikai okokból? — Lehetséges! Mindenesetre egy annyira heterogén állam benső élete nem lehet sziklabázisra építve! Egyrészt ott van Németország, amely szintén nem fogja csak úgy lenyelni, hogy négymilliót kitevő német tömeg elszlávosittassék, azután Lengyelország szintén nehezen fog lemondhatni számos érdekeiről, valamint a bekebelezett lengyelekről,, másrészt pedig a velőkig menő cseh—magyar gyűlölet szintén nem fog máról-holnapra ölelkezéssé változni. Végtére pedig a már lenyelt futén és magyar tömegek sem bizonyultak másnak, mint a gyomrot megfekvő kavicsdaraboknak! Nagyon gyorsan és sokat akartak ott enni*..! — És ezek után Méltóságod gondolja, hogy a Dunamedence mai elrendezése örök időre szól? _ Mindenesetre nem vagyok próféta és helytelennek tartanám tenyérből jósolni! Ma békére van szükség és ehhez nem fér kétség! Egy bizonyos időnek kell elmúlnia, amíg újra a bot kerül a kézbe döntőbíróul! Mindenesetre a béke az mindig relatív valami, kivéve az agyonütött fél abszolút békéjét! _Még egy utolsó kérdés: Hisz Méltóságod egy jobb magyar jövőben? — Mindenesetre a magyar nép mögött így mókáztunk a halállal — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Flnta Zoltán. Szilveszter napján történt. Azon a napon, amikor búcsúzni szoktunk régi dolgoktól, eternit szép történetektől. Széles hótáblák között kitaposott ösvényen bandukoltam a kisleánnyal. Kamasz életem első nagy tragédiáját kellett volna most szebben és jobban elintézni, mint a többiek csinálták. Menekülni akartam ettől a lánytól, akit tegnap, tegnapelőtt még a szív mellől felszakadó vallomásokkal ringattam sírig tartó örök szerelem kábulatában. Tegnap este is, még csengő frázisok bolonditó zu'hataigával ígértem égről lelopott csillagokat, tündérkertből szakított aranyvirágot. És ma már komisz és rozsdásan csikorgó dadogással mondom: — Kisasszony, közöttünk mindennek vége . . . — Miért? Miért? Nem tudtam. Hiszen tegnap még haza kísértem. Csókra gondolunk, de nem mertük bevallani, mert vágyunk szemérmes és tiszta volt. Csak búcsúzáéikor vetett lob- bot szemünkben a kívánság. S aztán, hogy az ölelés gyámoltalan mozdulataiból kibontakoztunk, aj kaimon vittem az élet legszebb és legigazibb jutalmát. És a ncmrcmélt csókkal többet érön, büszkén mindenkinek a szemébe néztem: „Ide nézz, csókot adtam a legszebb lánynak." ..........—* De ebben a boldog percben valami történt. Felém villant egy szempár. Szebb volt szelíd és haüfcszavu leánykám szemeinél. Megfogott. Nyugtalanná tett. Leigázott Többet sejtetett é's ígért a félig lehunyt pillák mögül íelémküMÖtt sugárzás. És nem tudom,, hogyan is történt. Egy finom, zengő húr meg* pattant. A nyugtalan vágyakozás, a bolondos táncolhatnék most egyszerre elkallódott. Az ő személyére irányult delejesség irányt változtatott. Minden idegszálam az ismeretlen leánykáról zengett. Hát ez töntént. Valahogy így. És ezért lett értelmetlen a séta ezen a megszokott utón. Aki tegnap még az egyetlen volt, az életem értelme volt, ma már kínos zavar és unalom és fájdalom. Ez történt. És most jaj nekem, el kel! mondanom, hogy útjaink párhuzamossága itt elválik és itt vége mindennek. Kusza és gyűrött szavakat téptem ki a lélek lomtárából. Szennyes mondatokat lobogtattam előtte. Értse meg, volt ami volt: itt hiába minden. Megértette. De az arca ijesztően fehér lett és a szeme is kihűlt. Hallfc, csukló szavakban gyöngyözte ki a bánatát. — Ilyen ember volt maga. Hazug és komisz. És most ezzel a tiszta és mocsoktalan vágyódásommal eldob magától. De miért? Mást szeret? Istenem, kitől vár több boldogságot, mint tőlem? Mellemre borult. Csókra kínálta arcát. Nem tudtam magiamhoz ölelni. Elhárítottam az ájuló terhet. A ködben láttam a másik szemét s így kellett tennem. ------egy dicsőségteljes múlt és az ezer év próbaköve áll! Műveltségre törekvő, bátor és derék volt mindig a magyar, nem szabad két-', ségbe esnie! Nem szabad elfelejteni, hogy Magyarország nem „állam", hanem „nem-j zet "Egyébként is Magyarország vezetői ki-! egyensúlyozott emberek! Bizalom önma- • gurukban, minden végleteken túl, akarat és : megint csak akarat...! Corrado Rossl. \ ItáÁMZ ÁRVÁCSKÁK AZ yhg?íMCKtlÖ)£BOL Százegy kitépett oldal a magyar képviselők klubjának paiiaszkönyvéböl Prága, augusztus 2. 21. „Jelenleg katonai szolgálaton, vagyok I.-ben (Csehország) s áthelyezésemet kértem Pozsonyba, hogy ott elkészülhessek egy nosztrifikáeiós vizsga tétételére. Itt nem készülhetek, mert az idegen nyelvet nem érteni s anyanyeivemen szintén nem kapok felvilágosítást senkitől. Családien- tartó vagyok. A katonai szolgálati kedvezményekről szótő törvény alapján beadott kérvényemet szintén elutasították, miként az áthelyezés iránti kérvényemet. Ez utóbbit azzal az indoko- I lássál, hogy Pozsonyban nincs oly tizedes, akit a szolgálat nélkülözni tudna, özvegy édesanyám beteges, öcsém rövidesen szintén bevonul s ha én befejezem katonai szolgálatomat, mehetek koldulni, mert külföldön szerzett diplomám itt érvénytelen. Volna-e mód arra, hogy átheiyeztetésemet keresztüivigyem?" — Erre nincs mód. mert hiszen az elutasító hatáTozat nyilván megmondja, hogy a hadsereg léte van veszélyeztetve, ha ön Pozsonyba kerülne. Illetve onnan elvűmének egy baka-tizedest. Má köze a legfelsőbb badvezetőség- ne'k ahhoz, hogy ön koldulni mehet, ha leteszi az egyenruhái? Hogy ezen egy kis jóakarattal segíteni lehetne? Igen tehetne, ha csak egy kevés jóakarat volna! 22. A katonatiszt illetőségével mindig sok baj volt. A mi esetünk azonban nem ilyen, mivel P. Qy. ezredesnek háza volt Kassán, adót fizetett Kassán 1906 január elseje óta s állandóan Kassán szolgált. Véletlen szerencse, hogy illetőségének elismerését is kérte még a háború előtt s a városi tanács meg Is adta azt. özvegye a cseh-szlovák kormánytól is élvezte az őt megillető nyugdijat hosszú tfdön keresztül, addig, amig a • teljhatalmú miniszter ur ki nem sütötte, hogy az özvegy nem lehet kassal illetőségű, mivel csak 1907-ben fizetett a férje Fádót. Igaz, hogy visszamenőleg megfizette 1906-ra is, ezt azonban nyilván azzal a gonosz szándékkal tette, hogy özvegye egykorpn „kosScei" illetőséget s cseh-szlovák állampolgárságot Igényelhessen. Kiélesedik a görög-bolgár helyzet Athén, augusztus 2. A lapok jelentései szerint a görög kormány Szófiában erélyesen lépett ré-T, bogv véget vessen azoknak a viszonyoknak, amelyek a görögök helyzetét Bulgáriában elviselhetetlenné teszik. A görög kormány részletesen felsorolja a görögök ellen elkövetett különböző merényleteket és az irreguláriis bolgár bandák tevékenységét a határokon. A görög kormány a nagyhatalmak figyelmét is felhívta a helyzet veszélyes voltára. —re———■ — Jó, nem kellek magának. Hittem lelketlen é.s gyönyörű szavainak. Felzaklatott alvó Csipkerózsát és amikor szépségekre nyi- tanám szemem, hátat fordít és elmegy. Itthagy ... Én nem bánok semtmtt, csak meg-. halok. Holnapra megölöm magam. Mellemben nagyon kezdett sajogni valami. Kamaszos butaságom megdöbbent. Halál? Még nevetni is tudtam ezen a szón? Hisz mások is így szoktak és én sem lehettem különb. Elmentem tőle. És ő — gyászos mementója az eltündöklött szép pillanatoknak — sokáig zokogott ia nyirkos ködben. Az esti korzón szomjasan kerestem az ismeretlen lányka pillantását. Mikor az emberek hullámzásában találkoztunk, nézése minden szavaknál szebben beszélt. Később kezünk is összeért. S reszkető ujjaim közzé odacsempészett egy halványlila szaikgfosz- lányt, válasznak, vallomásnak, zálognak. Mennyivel szebb és izgatóbb játék ez, mint a másik törleszkedése. Nagyszerű játszma ez. Csak nyerni lehet benne. És .amikorra bele ringattam magam a biztos győzelem reményébe, ismét szembe jött velem a bűvös szemű ismeretlen. Hozzácsatlakozott valaki. Nem fs valaki, hanem egy kikent, kifent, hetyke, monoklis tisztecs- ke, hadn-agyocska. Az udvarolt az én tün- dérkénmek s hazudott neki szépen, hízelgőén. És az a lány minden atomjával odafigyelt. Én hiába vártam és ténferegtem. Nem látott meg többé . . . Mcgcsufolva álltain, álmélkodtam. Mi ez? Miért van ez? így ugrálni és heccélni azj
