Prágai Magyar Hirlap, 1924. augusztus (3. évfolyam, 173-197 / 621-645. szám)
1924-08-23 / 191. (639.) szám
Szombat, augusztus 23. •B A svájci idejfeninvázió — A P. M. H. eredeti fürdői levele — Montfesux, augusztus közepe. Svájc ma már nem a;:, ami pár evvel ezelőtt volt, elérhetetlennek látszó sziget az európai sebtengerben, ma már nemcsak a kiválasztottak, a valutahercegek és siber- lovagok száguldanak oda puhafutásu Pull- mann-kocsikban, nemcsak a frakkos diplomáciának és az utolsó gyöngysorból élő orosz arisztokráciának találkozó helye, de a legyőzött népek agyonnyomoritott valutáival. vagy a győzök országaiban élő agyonnyomoritott legyezőitek sovány erszényeivel is el lehet ide jutni. Ez nem a béke áldása, ez egy természetes kiegyenlítődési folyamatnak a bekövetkezése. Az ember ama legtermészetesebb jogának érvényesülése, hogy szabadon járhassa be a természet alkotta szépségeket és kiélhesse az életét ama nagy nászban, amit a természet iránti örök szerelem teremt meg. A svájci utamat ez a szerelem inspirálta. Boldogan érzem, hogy van a világon szerelem, ami után nem következik csalódás és kiábrándulás. Az első állomásom Zürich volt. Zürich, ez a csodálatosan szép város, amelyet magához ölel az enyhén hullámos tó és amelyben eleven s a fürdői levelek nyelvén szólva: nagy az élet. Miután a keletről erre irányuló forgalomnak Zürich az első állomása. az idegenforgalom is inkább keleti. Az angol—amerikai invázió zónája Luzernenél kezdődik. Itt már az angol nyelv dominál s az utcán alig hallani más beszédet. A svájciak az idegen invázióhoz alkalmazkodva az életrendet is angolosan rendezték be. Itt a lunch és a diner a divatos. Amerika népe 50—60 személyből álló turnusokban egy-egy hivatásos vezető gondjaira bizva magát, járja be és élvezi Svájcot. Ezeknek már a Baedecker is felesleges. A vendéglőben hosszú asztaloknál terítenek a dinerhez s amint vége az evésnek, feláll az idegenvezető, a természeti szépségek impresszáriója s közli a másnapi programot, a kirándulás célját, helyét és idejét. Az utazás részben sport, részben divat az amerikainak. Az időjárás egyáltalán nem befolyásolja a terveiket. Ha a Pilátus, a Rigi vagy éppen a Jungfrau van programban, ők mennek, ha a földig ereszkedett köd is van, ha kétség- beesetten ömlik az eső, mennek, noha előre tudják, hogy egyáltalán nem fognak látni semmit. Viszont, ha tiszta a levegő, kék az ég és ragyogóan ontja sugarait a nap, ha a kilátás a legvarázsosabb panorámát Ígéri, de az előre megállapított útiterv szerint pihenő napra virradtak, nyugodtan ülnek a szálló halijában és gépiesen mondogatják egymásnak a „yes“-t. Érdekes, hogy az amerikai kirándulók 90 százaléka nő, de az már egyáltalában nem érdekes, hogy válogatottan csúnya nő. Ugyiátszik, hogy a szépek nem kiváncsiak Svájcra, sőt az sem lehetetlen, hogy azok kiviteli tilalom alá esnek Amerikában. Egy bizonyos; ezek közül a rövidhaiu amerikai leányok közül egy sem Hódítja meg európai férfi szivét. Az idegenek nagy tömegét ezek adják, de vannak az idegenek között azután elegáns népek is. A szigetországbeli angolok, a hollandusok, akik magukkal hozzák autóikat és azon járják be a kontinenst. Érdekes különben, hogy legújabban egy-egy társaság — leginkább amerikaiak — kibére'nek egy lSsze- mélyes autóbuszt és ezen járják be az egész Svájcot. Azt mondják, hogy ez kellemes módszer, mert nincs kötve a vonatok percre beosztott menetrendjéhez. Én azt hiszem, hogy ez az egymáshoz kötöttség semmi- esetre sem lehet kellemes s a vonatok elől emancipálódó látszólagos szabadság az utazás rabszolgaságát jelenti. Mikor elindultam Szlovenszkóból, úgy voltam értesülve, hogy estek az árak. Ez csak a reklám-fürdőlevelekben és a hirdetésekben található, a valóságban a jobb szállodák a mi erszényünkhez képest hallatlan drágák. A penziórendszer segit ugyan valamit ezen a drágaságon, de ennek előnyeit csak akkor élvezheti az ember, ha legalább öt napig tartózkodik egy hotelben. A svájci hotelélet sablonos s a nyugati hotelekben mindenütt megtalálható élet. A tánc divatja mindenhol és minden szállodában uralkodik. A tánc ma az emberek ismeretségkötésének jóformán egyedüli közveti- tője. Diner után, aki szórakozni akar, a Kur- saalba megy, ahol megtalálja az olvasó érmét, a játékszobát, a zenét s ahol kellemes miliőben szívhatja az ember a békebeli szivart, cigarettát. Egy Nestor Granaclcs füstje mellett elgondolkozom az életről s könnyű délutáni filozófiával megállapítom, hogy az idők megváltoztak, de a jó cigaretta megmaradt jónak. A nők toalettjéről nehéz referálni, mivel igen ritkán akad egy szép nő, igen ritkán akad egy ruha, ami érdekel. A férfiak erősen tultették magukat a szmokingkényszekó, augusztus 22. Általánosai; .. dolog az, hogy a prágai centralizmus legerősebb támasza Szlovenszkón a szlovák ág. evangélikus egyház, illetőleg annak vezetői, akik a szlovák néppártnak és a szövetkezett ellenzéki pártoknak minden őslakos előtt rokonszenves autonómista áláspontját azzal igyekeznek a szlovák evangélikusságnál ellensúlyozni, hogy állandóan hivatkoznak a szlovák evan- gél'tesoknak irányszámukat messze meghaladó jelenlegi politikai s közigazgatási érvényesülésére, ami Szlovenszkó autonómiájának kivívása után nem volna többé lehetséges. Es tény is az, hogy 1918 óta a szlovák evangélikusok özönvizszerücn lepték el a esetiektől még el nem foglalt pozíciókat. A váratlan kenjünk jurának örvendő szlovák evangélikus egyházi vezetők siettek is az egyház- hivekben azt a hitet kelteni, hogy 1918. év végével kezdődik a szlovák ág. ev. egyház aranykorszaka és hogy ez mindaddig fog tartani, amig a szlovák evangélikusok hűséges támogatói lesznek a centralizmusnak. Annál meglepőbb most az a két cikk. amely a szlovák evangélikusok vezető lapjában, a Klimo Bohoslav dr. agrárpárti nemzetgyűlési képviselő szerkesztésében megjelenő „Cirkevné Listy“ >2ugusztus 14-iki számában jelent meg. Ez a két cikk bizonysága annak, hogy a szlovák evangélikusok boldogsága sem fenékig tejfel! Mindkét cikk a kormány által tervezett állami teológiai fakultás felállítása körül támadt nehézségekről a csalódás és a neheztelés hangján szól. A cikkeknek a magyar re- formátusság szempontjából is érdekességet kölcsönöz az a tény, hogy a szlovák evangélikusok sem lelkesednek már a közös állami protestáns teológia iránt. Az egyik cikk szerzője Jánoska dr. ev. püspök, aki többek között a következőket mondja: „A Cirkevné Listy-ben közölt törvény- javaslat nem lett törvénnyé a nemzetgyűlésnek tavaszi ülésszakában. A kulturbizott- ságfean akadályok merültek fel, amint halljuk, főiskolai jellegű akadályok. E sikertelenség uián a Bechyne minisztert helyettesitő Markovics miniszter julius 1-re Prágába hívta Bodicky dékánt, Zoch és Jánoska dr. püspököket. A miniszter előadta a felmerült nehézségeket és nem hallgatta el azt sem, hogy bizonyos körökben valami közös, nem katolikus állami fakultás létesítését propagálják, amelyben elhelyezést találnak az összes nem katolikus vallások, egyházak, denomi- nációk ... Ily közös intézetben elhelyezést találna a mostani prágai Húsz teológiai fakultás és a mi pozsonyi akadémiánk is. Erre az volt a mi határozott válaszunk, hogy mi a mi teológiai fakultásunkkal csak Szlovenszkón akarunk maradni s ennek terü- létéröl sémiéi szin alatt el nem megyünk. Az említett általános főiskolának tervét nem fogadjuk el, ily konglomerátumba nem megyünk bele. És ha már nem lehet saját külön ág. h. ev. fakultásunk, akkor engedren s utcai ruhában ülnek az estebédhez. Csak az elegánsabb társaság vesz fel estélyi ruhát. Ahol most gyönyörködöm Svájc szépségeiben, Montreaux, már teljesen francia. Idáig boldogultam német nyelvvel, itt már csak néma játékot játszom és kézzel-lábbal magyarázok. Az vigasztal, hogy az angolok is ezt teszik. Megnéztem Chillou várát, ahol lord Byron sajátkezű aláírását láttam s ahol elgondolkoztam azon, hogy a napóleoni háborúk után a maihoz hasonló időket éltek. Aztán kiszakítottam magam a gondolkodásnak kötelékei alól és tovább néztem, ami szép, elragadó, amiért Svájcba vándorol az ember — gondolkozni ráérek otthon is. ményt teszünk és meghozzuk azt az áldozatot (?!), hogy készek vagyunk elfogadni a közös fakultást a szlovenszkói ref. egyházzá l.“ (A szlovák evangélikusok részéről ez az állásfoglalás teljesen nóvum! Szerk.) „Ha újból megfontolom mindazt és felidézem azokat az ellenvetéseket, akadályokat és félreértéseket, amelyekkel a fakultás kérdésében öt év óta találkozunk, nem tudok szabadulni attól a gondolattól, amelynek a bizottsági tárgyalásnál kifejezést adtam a melyet a nyilvánosság előtt is kimondok: nem kell-e inkább visszatérnünk az eredeti ág. h. ev. teológiához, amelyben idegen befolyásoktól nem zavarva és nem akadályozva nevelni fogjuk a teológus ifjakat kizárólag a saját szellemünkben, bizonyára megnyugtatóbb eredménnyel, mint az állami intézetben, amelynek igazgatásába jóformán semmiféle beleszólási jogunk nem lesz. Az államsegély általános keretében az állam köteles a teológiai intézet íemariásá- hoz az eddigi összeggel hozzájárulni. Ezt biztosítsuk magunknak, ez nekünk elég.“ Még feltűnőbb a másik cikk, amely „Úszik a mi fakultásunk*4 cim alatt a következőket mondja: „Nem ok nélkül mondják azt, hogy a cseh-szlovák köztársaságban egyedül a szlovák ág. ev. lelkészek és általában az egész szlovák ág. ev. egyház vesztették el a világháborút és ugyancsak ök fizettek rá és fizetnek rá legtöbbet az állami fordulatra. A kormánykörök — már akár vöröszöld volt a kormány, akár a politikai „petka44 szivárványszineiben pompázo-fct — velünk, szlovák evangélikusokkal szemben valóban különös, nem őszinte, következetlen, egyházunkra káros és veszedelmes szerepet játszanak. Egyik oldalon csupa jóakarattal, elismeréssel vannak, bőkezűek, tele marokkal szórják a dicséretet és elismerést, énekeket zengenek államfentartó voltunkról, konszolidációs kulturmunkánkról és elismerik jelentőségünket az egész köztársaságra nézve. A másik oladlon azonban, ha arról van szó (nem jutalomról, mert mi nem várunk és nem kérünk külön jutalmat nemzeti munkánkért), hogy nekünk e munkában segítsenek, hogy e munkánkat a jövőre nézve is lehetővé tegyék — egyszerre vége van bőkezűségüknek, összeszoritják markukat, a fukarságig fösvények s a hihetetlenségig következetlenek. Nem jelent meg olyan törvény, amely miatt a szlovák evangélikus egyház ne szenvedne. Prága Róma felé kacsintgat és a mi testünkbe szilánkokat szurkai; a haladás, fölvi- lágosodás, szocializáció, humanizmus jelszavai alatt harcba megy a klerikalizmus ellen, de a klerikalizmussal — megalkuszik és az egésznek az evangélikusság issza meg a levét! íme, itt van a mi pozsonyi teológiai fakultásunk ügye! Teljes öt esztendőn keresztül kellett várnunk, könyörögnünk, kilincselnünk, amig a köztársaság kormánya elhatáA szlovák evangélikusok kijózanodása Már az evangélikusoknak sem kell a közös áhami teológia — Szlovák evangélikus egyházi állásfoglalás Prága eilen — A Dyk- féle ultrasovinizmus a szlovák centralisták szemeit is nyitogaíja már — A P. M. H. eredeti tudósítása — rozta a fakultásról szóló törvényjavaslat benyújtását, de azt oly későn tette és oly ügyesen, hogy ebből veszekedés támadt és a fakultásunk úszik.- Lehetséges, hogy megérjük azt, hogy a magyar reformátusok az ő szívósságukkal hamarább valósítják meg saját fakulásukat, mint mi a mi közismert lojalitásunkkal és igénynélküliségünkkel. Igazán nehéz e dologról fájdalom és keserűség nélkül Írni. A legfájdalmasabban érintett bennünket az, hogy fakultásunknak leghatározottabb ellenzői voltak éppen a — nemzeti demokraták, tehát azok az emberek, akik mibozzánk jönnek a szabadelvűsig, az igazságosság és a jóakarat álarcával. Vájjon hát kellettbe Itt is győznie Dyk ultrasovinizmusának, mely minekünk, szlovákoknak nem kiván semmit sem adni ami — különálló?!44 íme, a telhetetlen, gyarmaiositó politikájában határt nem ismerő prágai centralizmus újabb eredménye! Még sok ilyent kívánunk és várunk. Miért nem fizet Uncle Ssm is? Amerika száznegyven éve tartozik Francia- országnak, Írja Dacnourt — mert nem fizet? Páris, augusztus 22. Borah szenátor, mint ismeretes, egyike azoknak, akik leghangosabban követelik, hogy Franciaország fizesse meg azt a pénzt, amivel Amerikának tartozik. Borah hangos követelésére Dancourt őrnagy a La Liberíe- ben cikket irt, amelyben azt igyekszik bizonyítani, hogy — Amerika tartozik Franciaországnak. Szerinte XVI. Lajos, 1783-ban 16,000.000 aranyfranköt kölcsönözött Amerikának a saját erszényéből és 18,000.000 aranyfrankot az állampénztárból. A személyes kölcsönt később visszavonta a király. A másik pénzt azonban Amerika hiánytalanul megkapta. Az egyezség úgy szólt, hogy Amerika köteles megfelelő időközökben a kölcsönt és annak kamatos kamatait törleszteni. Az első visszafizetés a francia-amerikai szerződés aláírásakor lett volna esedékes. Ezt a szerződést azonban sose Írták alá és az első részletet Amerika sose fizette meg. Napóleon, mikor Louisianát eladta Amerikának, bele akarta venni a szerződésbe ennek a kölcsönnek az elengedését — de nem tette meg. Ezzel a pénzzel tehát Amerika most is tartozik Franciaországnak. Dancourt szerint Franciaország eddig türelmesen várt, száznegyven évig, hogy ezt a pénzt megkapja. Azonban, itt a legfőbb ideje, hogy végre követelje ezt az összeget kamatos kamataival együtt. A régi évtizedek óta jó hírnévnek örvendő Nagyenijetii Kovács arckenőcs és Kovács Porai szappan ismét mindenütt kapható. Ara Kő 9. <1 □ [> Vezérképviselet és egyedüli főraktár egész Cseh-Szlov„k>a részére: Sdmarz Ernő és Tsa. illatszergyár és illatszernagykereskedők lio§ice Srobár-utca 18. sz. Telefon: 495. == Cipői = CSAK „NAGf." NAL VEGYEN KASSA, FÖ-UTCA 25. 1779 NEONVUT Tulkon maosarc'RllMmrm «9fl9x:um€%^rifiiBn4niE, «ra i«catrlsB»a«ll „Jinoli " »orce9lfláint|váriicBBi; lií‘.nt>vx?;.v.W.te. ée® fülenratkata ^xfovenscDtó 4b® ■UoeXilueugriuCHtfsIca Russ ■,Ő5»ae«feu*«. — lm aifcOS. #;» ■»*£B'c:ra«l«:ae4&9c:Bs. CM DEIAIE. C4r-uitfc« „, '"Tir, Koilce - Kassa zrT-r:11 Fő utca SO ■■■■!■■■ n—r mr t 1 mii— ■iiiiiiiiarowignirnisiiwasm
