Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)
1924-07-24 / 166. (614.) szám
& Csütörtök, július 24. A kormányrekonstrukdő karlsbadi kúrája A szlovenszkói minisztérium törvénytelen intézkedései adják a legfelsőbb közigazgatási bíróságnak a legtöbb munkát Prága, julius 23. A Tribuna esti száma azt a hirt közölte, uogy a koalíciós politikusok karisbadi értekezletei szoros összefüggésben vannak a kormány közeli rekonstrukciójával, összesen hat miniszter távozna a mostani kormányból, akiknek helyét uj emberekkel töltenék be. A Národni Listy ennek kapcsán megállapítja, hogy ily nagyméretű változásokról nem* lehet szó a legközelebbi időben, legfeljebb egy szociáldemokrata miniszter kicseréléséről gondolkozik a petka, ez a szociáldemokrata miniszter azonban nem Bechyne, hanem valaki más. Minden bizonnyal Habrman népjóléti miniszter, aki aggkora miatt akar félrevonulni a politika küzdőteréről, mihelyt a rokkantsági s aggkori biztosítás megvalósul. Bechyne betegségében — a Národni Listy értesülése szerint — örvendetes javulás áldott be s igy semmi ok sincs arra, hogy az iskolaügyi miniszter elhagyja a bársonyszéket. A Ceské Slovo merőben tagadja a kormány átalakítására vonatkozó híreszteléseket, szerinte a mostani kormány megdönthetetlenül szilárd alapokon nyugszik. Tény azonban az, hogy ez a kormány is, mint minden emberi alkotás, alá van vetve a természet örök törvényeinek s az idő vasfoga ezt is megőrli majd egyszer, a legközelebbi jövőben azonban ez még nem fog megtörténni. A „Reíorma“ értesülése szerint a vezető koalíciós politikai körök ismét behatóan foglalkoznak a minisztériumok redukciójának a tervével. A kicsi köztársaságnak tizenhat minisztériuma van jelenleg, ami óriási megterhelést jelent a költségvetésre. Már régen megnyilvánult a közóhaj, hogy a fölösleges minisztériumok egyszerűen likvidáltassanak, másrészt egyes reszortok vonassanak össze. Most leginkább azzal a tervvel foglalkozik a petka, hogy a posta és távirdaügyi minisztériumot kellene összevonni a vasutügyi minisztériummai s a két minisztérum ténykedését átvenné a közlekedésügyi minisztérium. A két reszort szak- ügyeit a posta-, illetve vasutügyi főigazgatóság intézné, mely a közlekedésügyi minisztérium alá volna rendelve. Teljesen fölösleges minisztériumok, amelyek nemcsak, hogy finánciális megterhelést jelentenek az államra nézve, hanem még a közigazgatási eljárást is nehézkessé teszik: a szlovenszkói teljhatalmú minisztérium, a közellátásügyi minisztérium és az unifikációs minisztérum; ez utóbb semmiféle működést sem tud felmutatni, a közellátásügyi minisztérium idejét múlta s a szlovenszkói tárcanéíküli minisztérium pedig az amugyis nehézkes közigazgatásnak a keréktörője, főképpen a „szakszerű" törvénymagyarázataival. Eme állításunk helyességét igazolja az a tény, hogy a legfelsőbb közigazgatási bíróságnak a szlovenszkói minisztérium törvénytelen rendelkezései adnak legtöbb munkát. Egyedül ez a minisztérium egymaga több törvényellenes határozatot ad ki, mint az összes többi minisztérium együttvéve. Tisztujitás Munkács városnál Az őslakosság és a zsidópárt jelöltjei győztek — Munkácsi tudósítónk jelentése — Munkács, julius 23. Munkács város képviselőtestülete ma választotta meg a megüresedett tizennyolc állásra az uj tisztviselőket. A választáson a magyar őslakosság és a zsidópárt képviselőtestüíeti tagjai együtt szavaztak s minden állásra nagy szótöbbséggel a két párt közös jelöltjeit választották meg. A kommunisták nem vettek részt a szavazásban. A szláv blokk jelöltjei teljesen lemaradtak. A szláv blokk tagjai zsidó jelöltre nem szavaztak s amikor csak zsidó jelölt volt, üres szavazólapokat adtak le. A magyar és zsidó képviselőtestületi tagok felekezet és nemzetiségi különbség nélkül állapodtak meg a jelöltek személyében s igy a ruszin tisztviselőik is nekik köszönhetik megválasztásukat, mert a szláv blokk tagjai csehekre és légionistákra szavaztak. A kandidáló bizottság kinvezett tagjai több régi, családos tisztviselő jelölését megakadályozták. A magyarság és a zsidók összetartása városszerte nagy megelégedést keltett. Az uj tisztviselőket a zsupán erősiti meg állásaikban. Magyarország és Cseh-Szlovákia között meg kell kötni az állampolgársági egyezményt Prága, julius 23. A budapesti lapok legnagyobbrészt vezércikkben foglalkoznak a szlovenszkói teljhatalmú miniszternek azzal az intézkedésével, mellyel Körmendy-Ékes Lajos dr. csehszlovák állampolgárságát megsemmisíti. E vezércikkek között kimagaslik a kisebbségi kérdés egyik kiváló szakértőjének, Ludwig Ernő volt főkonzulnak a Magyarság tegnapi számában irt vezércikke. E vezércikkben kifejti, hogy mikor a magyar delegáció a népszövetségi ligák uniójának lyoni konferenciájára készült, már tisztában voltak azzal, hogy a prágai legfelsőbb köz- igazgatási bíróságnak 16.455. szám alatt 1923 december 28-án hozott döntése mily messzemenő következményekkel fog járni számos cseh-szlovákiai magyarra. Hivatkozik arra, hogy magyar részről ezt a kérdést tisztán jogi diskusszió tárgyává tették s kijelenti, hogy a magyar természet olyan hogy a volt, vagy tényleges ellenségeinél sem tételezi föl a limitie, a szándékos károsltási törekvést. Ennek alapján nem teszi föl, lliogy a prágai biróság bírái elfogultak voltak politikai okoknál fogva, hanem kijelenti, hogy a prágai biróság döntésében azt állapítja meg, hogy a magyar joggyakorlat nem ismerte sohasem a községi illetőség automatikus megszerzési módját és bár az 1886. évi XXII. törvénycikkre egyenesen ki is tér, beleszuge- rálja a törvényhozónak azt a szándékát hogy a községi illetőséget Magyarország területén csupán kérvény és a község külön felvételi igazolványa alapján lelhetett megszerezni. Kimutatja azt a hivatkozott törvény és a legfelsőbb magyar közigazgatási biróság döntései alapján, hogy a prágai biróság fölfogása helytelen. A prágai biróság döntése abból a tézisből indul ki, hogy Szlo- venszkóban az osztrák 1896. december 5-iki törvény van érvényben, amely az illetőségnek automatikus megszerzését nem ismeri. Ezzel a fölfogással szemben kjielenti, hogy nincsen az a hatalom a világon, mely a múltnak tényleges jogáüapotaif megváltoztathatná. Akit 1910 január 1-ig a magyar állam szlovenszkói községi illetőségűnek elismert, a magyar törvények és a magyar joggyakorlat állapján, — akár hallgatólaígosan is — azt a cseh-szlovák államnak is feltétlenül el kell ismernie és ha ezt nem teszi, ellentétbe helyezkedik a békeszerződésnek szavaival és szellemével és az általánosan elfogadott nemzetközi jogszokásokkal js. Kitér arra, hogy a csehek fennen hirdetik a demokráciát és hivatkozik A. de Lapra- delle nagytekintélyű francia, nemzetközi jogászra, aki egy az illetőségi kérdésről irt brossiirájában a nemzetközi jog szempontjából hevesen támadja azt a bürokratikus és reakclonárius álláspontot, amely a községi illetőséget egy különös lajstromhoz és igazolványhoz köti. Hivatkozik a legfelsőbb hágai bíróságnak 1923 szeptember 15-iki végzésére, amely világosan azt mondja, hogy a lengyel állampolgárság megszerzésének kritériumára egy pótló feltételt oktrojálni, mely nem foglaltatik kifejezetten az 1919 június 28-iki szerződésben, nem jelentené a szerződés értelmezését, hanem a szerződés megmásitását. A lengyel szerződés lényegében ugyanazt mondja, amit a cseh-szlovák és a trianoni szerződések és igy mutatis mutandis a szlo- venszkói illetőségi kérdésekre is alkalmazható a hágai biróság döntése, mely mindenesetre a prágai legfelsőbb közigazgatási bíróságnak is kell, hogy Útmutatóul szolgáljon. Végül utal arra, hogy lyoni tartózkodása alatt Sir Di-ckinsomra!, a kisebbségi bizottság elnökével kimerítően tárgv^alta a szlo- vensz'kói magyarok illetőségi kérdését, Péntek: EGRI VIKTOR: Ének az éjben. Szombat: OROSZ SÁNDOR: A fehér őzbak. Vasárnap: FALU TAMÁS: Koporsó (vers). — GLIN: Anna-bál volt ... — VÉRTESSY GYULA: Berkyből Bauer. Ének az éjben — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Egri Viktor. I. Leóna imazsámolyán térdepelt és feltekintett a magasba, a Megváltó kínban vo- nagló alakjára. Valami kóbor nürnbergi mester faragta meg nemrég ezt a feszületet, ezeket a kapaszkodó, görcsösen szétpeckelt Híjakat és a kiinb.n feszülő sovány testet. Égő kármJinnal festet,e körül a dárda sebét; az arcon és a szeggel átvert lábfejen néhány vércsöpp tüzelt. A nap nyugvófélben volt. A kápolna festett üvegablakán (űző sugarak mintha rneglebbentették volna a szén ek bőredőjü köntösét. Nőni, lebegni, megnyúlni és alá- ■ zállani látszottak'a mozaikra hulló fényben. Leóna felágaskodott. Könnyei fátyolán át úgy rémlett előtte, hogy a sebek fölfakadnak, véreznek. a test megrándul fájdalmában fönn a kereszten és a Megváltó szomorúan, végtelen levertséggel tekint le rá. Leóna megre- megett és egy sikollyal a padlóra zuhant... Szaniszló, a várkáplán lelte meg ájultan alkonyaikor. — Atyám, az ő arcát láttam, az ifjúét, kit tegnap véresre vesszőitek, — szólt még aléltan és borzadozva gondolt a tegnapra, mikor a poroszlók belökték a kapun az ifjút. A terasszról nézte, hogyan dacol, hallgat és még akkor sem jajong, mikor cafattá tépik a korbácsok húsát. Szaniszló, a káplán megfogta és vezette Leónát, mint a kisdedet. Szikár, aszkéta arcú ember volt, szúrós, nyugtalan szemű és hollófekete haja kámzsájára hullott. — Mi történt az ifjúval, szent atyám? — kérdé a leány. — Ne törődj vele gyermekem . . . Engedetlen. dacos lélek, nem érdemli meg a te részvétedet. — Részvét! . . . Szent atyáin, a ‘e szivedbe is e kemény sziklafal mérge hullt. A káplán megadóan hajtotta le fejét: — A bűnösnek tömlőében a helye, ott megtörik és engedelmes szolgája lesz atyádnak. Nyakas a nép. hamar lázong, íha nem fogja Pncrkos tenyér . . . A terasszon letelepedtek. Szaniszló elővette a bibliát. Isten végtelen jóságáról, sze- retetéről beszéli; keze szakadatlan járt, ino- tolált, néha rátévedt a. leány hűvös ujjaira és megreszketett. Rajongva, szomjas hittel beszél: és Leóna elmélyedve hallgatta. Lenn rajzott az udvar, mint a felbolygatott méhkas. A torony őre belefojt kürtjébe. Láncok csörrentek. Egy csapat harcos robogott át a hídon; porosak, hangosak, jóked- vüek voltak. Csatlósok jöttek és csutakolni kezdték a lovaikat. A konyhákon tüzek lobogtak, hataHmas bográcsokban főtt a vacsora, nyársak forogtak és a. készülő pecsenye zsiros szaga úszott a levegőben. És az alkony veresre festette már aiz ablakokat. Leóna kikönyököli a mellvédre és nézte a kevély, duhaj fiatalokat: csupa páncél, csupa fegyver, csupa férfi: éjfélkor borgőzös arcok, durva kezek, lárma és kezükön vér, a ruhájuk vérszagu. Csupa férfi, csupa tett. csupa indulat, zabolátlan garázda legények. És az apja köztük a leghangosabb és Gunda asszony, a mostohája a legjobb cimbora . . . Futni, menekülni innen, ez volt Leóna egyetlen gondolata. Szembeszállaná apja akaratával, Wormsba menni, a fejedelemasszony elé és térdre vetve kérni a megszabadítás*... Krisztus menyasszonyának menni, imádni őt és szenvedni hangtalan, miként az ifjú'hallgatott a korbácsok alatt. — Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg terhel tette lek és én megnyugosztilak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szivii vagyok és nyugalmat találtok a ti leik elteknek. Mert az én igám gyönyörűséges és az én terhein könnyű! — olvasta a prédikátor és Leóna rajongva hallgatta . . . Wormsba menni, a fcjedelemasszony elé, téli hajnalokon a klast- rom hideg márványán térdepelni, szeges deamely az októberi tanácsülésen tárgyalás alá kerül. A maga részéről kívánatosnak tartaná, ha a két érdekelt állam, Magyarország és a cseh-szlovák köztársaság illetékes tényezői haladéktalanul rendezés alá vennék ezt a kérdést é»s addig, míg a két állam elvben meg nem állapodik, a cseh-szlovák államnak méltányossági szempontból fel kellene függeszteni minden sérelmes intézkedést. A demokrácia és az emberiességi szeretet egyaránt megkívánják ezt az eljárást. %kAim/WVÁCJKMM yei^íMcKemjML Százegy kitépett oldal a íncgyar képviselők klubjának panaszköny véből Prága, julius 23. 15. F„ Kassa város őspolgárának leánya a mait évben férjhez ment egy magyarországi ifjúhoz és most anyai örömök elé néz. A nagy eseményt Kassán lakó anyjánál szeretné bevárni s ezért az apa a kassai rendőrigazgatpsághoz fordult beutazási engedélyért. Sem az apa/ aki iiparosmes- ter, sem a család egyebem tagja nem polliffizál. Az apa reverzálist adott, hogy áldott állapotban levő leánya nem avatkozik a köztársaság belügyeibe, ha a beutazási engedélyt megadják. Csakhogy nem adták meg, mert az apa jótállása kevés a rendőr- igazgatóság számára, minthogy alapos a veszély, hogy a Magyarországból átjövő anya vagy talán születendő gyermeke lángbaboritaná Szlovenszkót 16. L. B. Beregmegye területén volt körjegyző; a nyolcvanéves aggot a cseh-szlovák kormány nyugdíjazta s havi száznyolcvan Ke ellátmányt adott neki. Minthogy ily Összegből nemcsak Bereg- megyében, hanem Prágában sem lehet megélni, kénytelen vdt Magyarországon lakó gyermekeihez költözni, akik azonban szintén igen szűkös viszonyok között élnek. A közélet agg munkása végül! egy budapesti kórház mgyenágyára került gyógyíthatatlan betegségével. A cseh-szlovák kormány természetesen beszüntette a t ,,nyugd:ó“-niaík külföldre való fizetését, amiből nyilván kitűnik a jeles morál: mindenki ott haljon meg éhen, ahol életét töltötte s ne keresse sorsa javulását a külföldön. — (A ruszinszkől nagymegye székhelye.) Néhány hónappal ezelőtt került nyilvánosságra a kormánynak az a terve, hogy Ruszinszkóból egyetlen •nagymegyét csináljon. Erre a gondolatra nyilván oly módon jutott a kormány, hogy, mivel Szloven- szkóban „a kitünően bevált" nagymegyei rendszer olyan széleskörű „autonónüát" biztosit a lakosságnak, Ruszinszkóban is el fogja ejteni a nép a nagymegyei rendszer bevezetése esetén az autonómiára vonatkozó kívánságait. A szojmot majd helyettesíteni fogja a nagymegyei vibo-r és így egy csapással két legyet üt majd a kormány: megadja a saját eszejárása szerinti „autonómiát" ennek a területnek és megtakarítja a külön autonómiatervezet kidolgozását Hogy a békeszerződés kifejezetten úgy rendelkezett, hogy Ruszinszkó a többi között a közigazgatási beosztásáról is maga intézkedik, az mellékes. Értesülésünk szerint máris megindult három város versengése a nagymegyei székhelyért. Ungvár mellett szól az az érv, hogy Ruszinszkó legnagyobb városa, de ellene szól, hogy nincs központi fekvése. Beregszászt azért szeretné a kormány nagymegyeszékhellyé tenni, hogy ezáltal a város szinmagyar jellegét az odaözönlő tisztviselők légióival megváltoztassa. Munkács is szeretné megszerezni a „főváros" címet, azonban jelenleg gondolná sem lehet arra, hogy az eladósodott város hétm'llió korona költséggel fclépittesse a nagymegyei székházat. ______ ré követ felöltem, szenvedni mert az ö igája könnyű, lieborulni magányos cellák imazsámolyára és szeretni őt. titkolt, forró, megváltó szerelemmel . . . Futni, menekülni innen, mindenkit feledni, még e szelidszavu, áj- tatos prédikátort is, futni szemének veszedelmes tüzétől . . . rí. Kiirt harsant a kapu előtt, valaki bebo- ■csátást kért. Láncok csörrentek. A várhid az árok halszinü fényben csillogó vizére ereszkedett Az udvar lármás szolgahada hirtelen elcsendesedett. Körülvették a vándort. Nézték furcsa, idegen ruháját: csikós ujjasát, combján feszülő nadrágját, térdszijait és tompa orrú csattos cipőjét. Süvegén sastoll, oldalán tegez és kezében lant. Messzi utak pora napbarnítottá arcán, de ujja fürgén pengette a lant burját és a hangja csengett és szárnyalt. Alig hangzott el a beköszöntő ének, újból megmozdult az udvar. Ajtók csapódtak, a magasban kinyílt egy ablak. Gunda asz- szony tiizveres haja lángolt az alkonyatban. Egy cseléu jött rohanvásf a garádicson. Gunda asszony meghívta az énekest . . . Kukta, szakács szaladt a sok tállal, a pincemester két hordó sert vert csapra, aranyszínű mosdj és a Rajna ruhános nedűje gyöngyözött a serlegekben. Gunda asz- szoiiy kevély arccal körül tekintett. — Hol marad a lányod, herceg? Látni akarom, — Ihizclgctt a hangja. — Hadd tisztelje vendégeim. Akarom! — És a szeme villám! 9 tt.
