Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-11 / 155. (603.) szám

Péntek, juHus 11. * ■mm rt~itrr~r •rnrrm-i—rmmrw 11 ii in 111 ■iptth-i t-------­rozo tt, ezeket is en bl-oc törölte Fodor dr. nácselniik helyettes ur. Meg fogja érte dicsér­ni a principálisa, ha hazajön a szabadságá­ról. Haas dr. megint tiltakozással áll elő és a törvényből alkar felolvasni valamit: — Megvonom a szót, vitának nincs he­lye. A gutái öreg bácsi riadtan néz körül nem is tudja mi történik a Csánik'i-párt körül. Alapy dr. azt kérdi, hogy tiltakozásaik bele kerülnek-e az ülés jegyzőkönyvébe? — Megvonom önöktől a szót! — szól erélyesen a nácséInikjelölt, erre a két ma­gyar párt képviselője távozott a teremből. Azután bizalmas családi együttlétben fo­lyik az ülés tovább és húsz percen belül 200 magyar választóval kevesebb van a demo­kratikus cseh-szlovák köztársaságban. A felszólamlásl bizottság törölte Föl- dessy József dr. magyar szociáldemokrata képviselőt is állampolgárságinak hiánya miatt. Ej. ej: hogy ezt nem tudta a rendtör­vény tárgyalása alatt megszerezni, aminek olyan helyeslőén bólogatott. OOOOOOOOOOOOOOOO A hafármegállapitó bizottság tagjainak nógrádi autóbaleseté Egy sulyos és négy könnyebb sebesülés — Losonci tudósítónk távirati jelentése — Magyarország nyugodtan néz a prágai konferencia elé Losonc, július 10. Kedden délután félhat órakor a határ- megállapitó bizottság cseh-szlovák tagjait su­lyos autóbaleset érte. Losonci bérautón utaz­tak Somorkőről Fülek felé s Ragyolc mellett az utkanyarodásnál a teljes sebességgel hala­dó gépkocsi öt méter magasságból az árokba zuhant. Zenovitz Ernő dr. besztercebányai bá­nyafőkapitány életveszélyesen megsérült, koponyacsönttörést, belső sérülést és bélcsa­varodást szenvedett. Kriskó Bogdán pozso­nyi miniszteri tanácsos, Mitek minisztériumi tisztviselő, Nesvada ragyolci jegyző és Body soffőr könnyebben sebesültek meg. A sebe­sülteknek az első segélyt a magyar bizott­ság tagjai és Korbácska s Iványi füleki or­vosok nyújtották. Kriskót a füleki kórházba szállították, Zernovitzot pedig a losonci kórházba vitték, ahol ma reggel sikeresen megoperálták. A szerencsétlenül járt bányafőkapitány sulyos idegsokkot is kapott. A soffőr ellen büntető eljárást indítottak. 0000000004$ 0004000 0000*000 000*000*004 000400000+000040 000000000000000*0000 *0+4* +0000000000000000004 UpüUiit széftakerONck 12 Hlcfffstgl sérelmek !$ Budapest, július 10. A népszövetséget támogató ligák uniójá­nak lyoni konferenciáján résztvevő delegá­ciók a legnagyobb figyelmet a kisebbségi kér­désnek tárgyalására fordították. A kisebbségi panaszok vizsgálata ezidén főleg a mace­dóniai területeken élő bolgárok elnyomására, a lengyelországi ukránok bajaira, a török- országi kisebbségek helyzetére szorítkozott. A magyar delegáció Lyonban felhívta a bizottság figyelmét arra, hogy a cseh­szlovák illetőségi kérdést a prágai közigaz­gatási bíróság jogtalanul magyarázza. Ami a kisebbségek helyzetének javítását illeti, a bizottság azt a népszövetségben és azonkívül kívánja sürgetni. A bizottsági és teljes ülési tárgyalásokon Lukács György és Ludwig Ernő vállalták a magyar álláspont képviseletét, amely álláspont az eddig elért eredmények integráns fentartását, azoknak a népszövetség által való hatékonyabb tekln­tetbevéteiét óhajtotta ás különösen arra töre­kedett, hogy a kisebbségi panaszokat a nemzetek szövetsége lehetőleg pártatlan nemzetközi bíróság elé vigye és igy a poli­tikai elbírálásoktól mentesítse. Lukács György volt miniszter rámutatott az utódállamokban élő magyarság szánalmas helyzetére és a nemzetközi béke biztosítása érdekében energikus közbenjárást kért, ki­fejezve, hogy a magyarság különösen a nem­zetközi bíróság döntéseit szeretné igény­be venni. Ludwig Ernő felszólalása azt emelte ki, hogy a magyarság a maga részéről eleget tett a békében foglaltaknak és igy joggal elvár­hatja, hogy a nemzetközileg azzal szemben vállalt kötelességeket szintén tiszteletben tartsák. A magyar helyzetfestés eLlen román rész­ről Djuvara tanár, cseh részről Brabec sze­nátor szólaltak fel s arra mutattak rá. hogy ők eleget tesznek kötelezettségeiknek. 3Bssa®K5Sf5ssaBH oae. yg.-'j a Budapest, julius 10. (Budapesti szerkesztőségünk telefon­jelentése.) A Pestet Lloyd mai számában föltünést keltő vezércikkben foglalkozik a prágai konferenciával és azt inkább jelen­ségnek, mint eseménynek tartja. A magyar közvélemény figyelmét inkább a londoni kon­ferencia köti le, noha ott nincs is közvetlenül érdekelve. A magyar közvélemény nagyon jól tudja, hogy egész Európára sorsdöntő tanácskozások folynak most Londonban. A prágai színpadon sokkal szerényebb faragásn­ak a szereplők. A prágai határozatok csak akkor vihetők keresztül, ha a londoni határo­zatokkal összhangba hozhatók. A kisantant lapjaiból kétségtelenül megállapitható, hogy már csak a magyar kérdés az egyetlen, amelyben a kisantant államainak közös ér­deke és közös fölfogása van. A kisantant összefogásának oka egyedül a Magyarország elleni bizalmatlanság. A megcsonkított kol­dussá tett és a védekezésre is képíelenitett lefegyverzett országot szerencsétől dédel­getett szomszédai még mindig hatalmi ténye­zőnek tekintik, amely gazdag zsákmányukat, sőt állami biztonságukat is veszélyezteti. Bizonyos, hogy Magyarországot az össze­omlás után is összetartotta az élniakaíás energiája és ezt az életképességet a nagy­hatalmak is respektálták a kölcsönnel, amikor bizalmukat csengő érccel juttatták kifejezésre nem úgy mint Ausztria esetében, ahol a köl­csönt a jegyző államok garantálták, míg a nagyhatalmak Magyarországot egymagában is képesnek tartották arra, hogy a kölcsönre kezességet nyújtson. A világ pénzpiacainak az a nézete, hogy Magyarország életereje teljesen elégséges biztosíték a kölcsönre. Az aggodalmaskodókat azonban megnyugtatjuk, hogy balsorsunk után is megőrzött életener­giánkat nem akarjuk céltalan harcokban felő­rölni, hanem produktív munkára akarjuk föl­használni. Ha a kisantant ebben az irányban még szkeptikus is, az egész világ más belá­tásra jutott. Mi nyugodtan fogjuk bevárni azt az időt, amíg a kisantant is be fogja ezt látná. Érthető a kisantantak vonakodása, mert ennek az elvnek feladásával egyetlen létjogosultságát is elveszítené. A kisantant konferenciáját most sókkal nyugodtabban szemléljük, hiszen a nagyhatalmak garantál­ták Magyarország területi integritását 'és ezt a kisantant- államai is ünepiesen kifejezésre juttatták a márciusi genfi jegyzőkönyvben. Jtn mexs-Otfsesnp W€B.f£vg. te eszi .............. ■ 11 ■ I III I I I ■Ilin —ao—1 I IMIIM Hl II UH II MB—I TTVI f~Tl Eg y negyedóra alatt kétszáz magyar választót töröltek Komáromban A járási felszólamlási bizottság ülése Komárom, július 10. A járási választási felszólamlása bizott­ság Komáromiban szerdán ülésezett Fodor Adolf szolga-bíró elnöklete alatt. A bizott­ságban a pártok egy-egy taggal vannak kép­viselve és az egés-z apró kis cseh prátocs- kák is, meg a nagy magyar pártok és az ötezer tagú kommunista párt is egy taggal szerepel a bizottságban. A cseh pártok kép­viselői és a Csánki párté, a gutái Földnélküii- Fördős Erazmus is megjelentek, de a magyar kisgazdapárt, a szociáldemokrata párt és a kommunista párt megbízottai hiányoztak. A kerésztényszocialista és jogpártot Alapy Gyula dr. és Haas Márk dr. képviselték. Fodor dr. megnyitva a gyűlést jelent;, hogy 269 felszólamlás érkezett Komárom­ból. a járás területéről egy sem. Indítványoz­za 39 kihagyott választó felvételét, néhány kiigazítás elrendelését, amihez a bizottság hozzájárult. A többség határozott! Miután az elnök felolvas 60—70 nevet és bejeelnti, hogy ezek idegnek és mint külföl­diek vannak nyilvántartva, törlésüket java­soltja. (Ezeket a kormáromi folyammérnök- ség cseh alkalmazottai jelentették be, a hi­vatal főnöke a bizottság egyik tagja, ahol a komáromi 100 főnyi nemzeti demokrata pár­tot képviseli,) A magj^ar pártok képviselői a névsornak egyenként való tárgyalását kérik, amint az a múlt félévi ülésen is történt. A2 elnöklő szolgabiró cseh nyelven beszél vala­mit, majd kihirdeti magyarul is. — A többség határozott és nem kívánja a részletes tár­gyalást. Alapy dr. tiltakozik a tárgyalás ezen módja ellen, mire az elnök megvonja tőle a szót. Haas dr. felszólalása szintén szómegvo­nással végződik. — Vitának nincs helye, — enunciátja az elnök, a többség döntött. Megvonom a szóti Azután megint felolvas sebes iramban az elnök 80 nevet és kijelenti, hogy ezek felvé­telét kérték a jegyzékbe, de ezek is idege­nek, külföldiek a szegények, mert csak 30— 40 esztendeje laknak még Komáromban. Alapy dr. a részletes tárgyalást indítvá­nyozza. A válasz, mint fent: a többség Üiatá­Könnyek éjszakája Mikor mindenki álmodik s azur-selyein hintóba' ring . . . bágyadton hull le két karom, mint téli-kerti rozmaring . . . Mikor a hold nagy-nrsssze jár . . . s az éj oly furcsa-íurcsa mély . . . a szivem fájón üdsikolt! S én biztatom, ne félj, ne félj! De mindhiába, jő a csend s jönnek vcíe a bánatok . . . óimosan, halkan, némán, vérzőn* hullnak a könnyek s könny-dalok. És sir az éj (a furcsa mély) és sir a fii és sír a nád . . . s a fákat végig harmaíozz?.: egy nagy-nagy, szent könny-szerenád. Urr ída. Tragédia és komédia — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — irta: Hamvas József. A hónap első vasárnapja volt. A párisi polgár ilyenkor családostul Versaillesbc vonul, mert működnek a szökőkutak és nyit­va van a nagy képtár, mely a francia nemzet dicsőségét mutatja be a római időktől a íelenkorig A képek legnagyobb része silány művészet, de azért lelkesedni lehet mellettük. Mert mindig többet ér az, ha ió ember nézi a rossz képet, mintha rossz ember nézi a műremeket. Kis társaságunk is azzal kerekedett föl, hogy kimegy, de aztán átszcreltímk és Mcu- donra szavaztunk, ahol még sincsenek any- uyian. Mert, hogy megint heves vitákkal telik el majd a délután, az előrelátható volt. Fényes, meleg délután ragyogott ránk, nyár elején. . Amilyen a francia novellák szerelmes történeteiben szokott ragyogni. Bennünket azonban jobban érdekelt az a véletlenül fölvetődött kérdés, hogy mi köze a színdarabnak az élethez és mikép függ össze a tragédia és a komédia az ember fej­lődésével? Egy sem volt közöttünk francia és csak egy fatal német társunk beszélt csodálattal a franciákról.Ez még a háború előtt volt. A többieknek meglehetősen rossz véleményük volt a franciákról. A legjobban túlzóit egy fiatal angol ur, aki gúnyosan magyarázta, hogy Taine a nagy Taine mennyire nem értett meg Dickensből semmit! A tragédiába és a komédiába merült el a társaság. — A tragédia a tiszta művészet! — lel­kedesett az egyik. — A komédia hanyatlás, széthullás, az eszmék bemocskolása. — Dehogy! — vitatta a másik. — A művészetek a zordon fenségesből a derii és a bájos felé fejlődnek. A görögnél is előbb volt a komoly dór stílus, aztán jóit a deríil- tebb ión építés. A szobrászatban is előbb volt a fenséges Feidiász, aztán jött a bájos Praxitelesz. — Fen tartom, hogy a komédia a társa­dalmi bomlás költészete. A tragédia akkor virágzott Angliában, amikor a nemzet elsőt lépett a világuralom felé. A magyar Bánk bán is a nemzet legtermékenyebb félszázadá­ban keletkezett. A komédia francia műfaj, mert a román nemzetek a középkorral be­fejezték szerepüket és azóta züllenek. hanyaí- lanak. — És én azt vélem, — szólt bele egy szép szeldi nézésű fiú, aki nem rég tért vissza Damaszkusz vidékéről, ahol övéit láto­gatta meg. — úgy vélem, hogy nincs is kü­lönbség a tragédia és a komédia között. Csak a környezet és a közönség más. Ha erősen hiszek benne, megnő előttem a dolog, akkor tragédia, ha felülről tudóin nézni, akkor komédia.- Nem rossz halljuk a bizonyítást!-• Elmondom. Tudjátok, hogy otthon voltam. Az egészen más világ. Amit elmon­dok, az ottan tragédia volt. Megrázó ször­nyűség. Itt más a közönség és tiszta komédia lesz belőle. — Halljuk! — Tehát otthon történt, Szíriában. Mi arabok, otthon hiszünk a dzsipekben. Nincs az a müveit ember, aki kételkednék bennük. Tehát ez a dolog a dzsinőkről szól. — De minket nem kötelezel arra, hogy hagyjunk a dzsipekben? Az arab homlokán egy kis felhő siklott végig, aztán megint nyugodtan mondta: —- Nem. Itt én sem hiszek bennük. Tehát elmondom. Az a szokás nálunk, hogy a für­dőt egy-egy család kibéreli egy éjszakára, akkor elmegy fürödni az egész család. Más­nak természetesen nem szabad ilyenkor a lábát betenni oda. — Van világítás a fürdőben? — Nincs. A lámpát mindenki magával hozza. így történt, hogy egy jómódú család feje kibérelte a fürdőt egy éjszakára, de az asszony nem akart elmenni. Hiába volt minden. A férfi végre megharagudott és el­ment egyedül. — A férjnek tehát kimenője volt. —' Az egészen más világ. Nálunk a férfi erkölcsét éppen olyan komolyan veszik, mint a nőét. Mondom, hogy tragédia az, amit elbeszélek. — Lehetőleg komolyan vesszük. — A férfi fogta a petróleum lámpását, elment a fürdőbe és felakasztotta a lámpát egy szegre. Maga pedig lefeküdt egy melegí­tett kőlapra. Mert fürdőzés közben ez ott a legnagyobb élvezet. Amint igy fekszik, tizenkét óra lesz, éjfél. Most jönnek a dzsipek. — Kérlek benneteket, képzeljétek bele magatokat egy kicsit a hangulatba. Éjfél van, a nagy sötét fürdőben egyetlen lámpa vilá­gánál egyedül van az ember. Akkor egy­szerre zajtalan léptekkel jön be egy idegen. Egy szót se szól, lefekszik nyugodtan. A fürdő bérlőjének kellemetlen az eset. de mél­tóságán alul valónak véli, hogy ő szóljon elő­ször. És ime egyszerre hala vány odni kezd a 1 lámpa fénye. Mintha valami láthatatlan kéz csavarná vissza a belet. Erre mégis meg- [ szólalt és megkérte az idegent, hogy csavarja föl a lámpát, mert ö közelebb van hozzá. És az idegen csak úgy fektében fölemelte az egyik lábát, a láb abban a pillanatban olyan hosszúra nyúlt, hogy fölért a lámpásig és fölcsavarta. — Ez a dzsin! — Több se kellett az embernek. Ruháit az ölébe kapva szaladt ki az éjszakába, és addig futott, amíg az éjjeli őrrel nem talál­kozott. Az éjjeli őr lámpájánál egy kicsit lecsillapodott és öltözni kezdett. Amint öltöz­ködik, belefog az esemény elbeszélésébe. Eljut ahhoz a ponthoz, amikor a rejtelmes idegenek olyan csodálatos hosszúra nyúlt a lába, hogy fölért a lámpáig. Az éjjeli őr arca erre különösen elváltozott és azt kérdezte: — Csak nem volt ilyen hosszú a lába? — Ezzel felemelte az egyik lábát és ime a láb belenyúlt az éjszakába, elért a követ­kező utcasarokig. Mintha megcsípték volna, úgy ugrott föl az ember és félig felöltözve rohant tovább ruháival. Egyszerre egy bolt elé ér, a bolt nyitva van, ki van világítva. Csodálatos dolog ez éjfél után. De a boltos jó barátja volt, hát bement hozzá. Nagy lihegve öltözik itt tovább és elpanaszolja barátjának, hogy mi történt vele. Mikor odaér* ahol a csodálatosan hosszú láb következik, a boltos fölemeli lábát és kérdi: — Csak nem volt ilyen hosszú? — És a boltos lába végignyult a bolton, kilógott az utcára. — Csupa dzsin! — Ijedten ugrott föl a halálra fáradt ember és kirohant a boltból. Meg sem állt hazáig és reszketve roskadt le szobájában. A felesége fölébredt a zajra és csodálkozva kérdezte, mi történt. A hangra a férj ijedten riadt föl és remegő ajakkal mondta néki: — Egy szót se szólj addig! Semmit! Egy szót se! Mutasd a lábadat! Erre az egész társaságból kitört a kaca­gás. Az arab komolyan nézett végig rajtunk: Ugy-e. hogy csak a közönségtől függ minden? Otthon senki sem nevetett az eseten. Mindenki kerülni kezdte a családot, akit a dzsinek üldöznek. Bukott emberek lettek. \ férfi eladta házát, földjeit és elköltözött olyan vidékre, ahol senki1 sem ismerte őket. Tárcarovatunk: Gregoriánnak Az aj Macchiarvelli című tárcáját technikai okokból egyik legközelebbi számunk­ban közöljük, Szombat: SZEGEDY ISTVÁN: Szerelem. Vasárnapi MIKLÓS JENŐ: Dudaló (vers). — SCíiöPFLIN ALADÁR: Vigyázz, ha jön a vonat!

Next

/
Oldalképek
Tartalom