Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-05 / 150. (598.) szám

Szombat, jnlfus 8. __________________________________________» A. reiadtőrvény alapján elitéit Szent Ferencrendi áldozár Nem hallgatták ki a védelem tanait Pozsony július 4. '(Saját tudósítónktól.) Csütörtökön a pozsonyi Ítélőtábla Malhusák Agápa 29 éves római katolikus felszentelt pap, lengyel-or­szági születésű, körmöcbányai Szent Fe- rencrendi vikárius izgatási perét tárgyalta. A vikáriust 1923 december 23-ikán tartott templomi prédikációjának állítólag izgató tartalma miatt jelentették fel. Eszerint a pré­dikáció közben ezeket a kitételeket is hasz­nálta volna: „Nincs szükségünk a esetiek­re, az^k bennünket kizabáinak." A beszter­cebányai törvényszék ezért egyhónapi fog­házra it-élte a ferencrendi atyát és az ítélet végrehajtását nem függesztette fel. A törvényszék két körmöcbányai szlo­vák asszony: Zelinova és Dvorszkyné ter­helő vallomása alapján hozta meg a ma­rasztaló ítéletet, amelynek mikor híre -ter­jedt Körmöcbányán, egymásután jelentek meg a papnál a hívek, akik a prédikációban semmi államelleneset nem találtak és a vád­beli szavaikat sem hallották. Az ítélet ellen az ártatlanságát hangoz­tató hitszónok felebbezést jelenteit be a po­zsonyi táblához, amely Stumpf dr. elnökle­tével tárgyalta a pert. A vádlott elhozta a táblai tárgyalásra nyolc mentőtanuját, akiket azonban a bíróság nem tartott szükséges­nek kihallgatni. A tábla helybenhagyta a törvényszék marasztaló Ítéletét a rendtör- vénybe ütköző izgatás miatt. Schlachta ügy­véd közvédő semmiségi panaszt jelentett be* az ítélet ellen. Filmdarabok a prágai öntözőkocslkról, a villamosról, a magyarul káromkodó fináncról és a cseh­szlovák demokráciáról — A P. M- H. eredeti riportja — ? Prága, juhos 4. Színhely Prága; a száztemplomu város. Julius. A nap élesen tűz, az aszfalt bizonyá­ra olvadna, ha egyáltalában lenne Prágában aszfalt és nem lábtörős kődarabokkal lenné­nek a prágai utcák kikövezve. A hőség szinte kitarthatatlan, az ég bársonyos kékje vigasztalanul kék, sehol egyetlen nyoma sem a felhőnek. Tikkasztó és bágyadt hőség, az utcán mindenki olvadozik. A pocakos prágai spiszbürgerek pillanatonként előszedik zseb­kendőjüket és letörlik verejtékező homloku­kat. Látszik rajtuk, hogy sokért nem adnák, ha végigszaladna az öntözőkocsi és egy kis hűvösséget lehelne magából. Az öntözőkocsi­nak azonban nyoma sincs. Hirtelen beborul- Egy perc alatt tömör szürkeség sűrűsödik a város felett, villám is kicsap a felhőtömeg­ből és lezuhan az első kövér esőcsepp, hogy milliárdnyi társa kövesse. Ebben a pillanat­ban feltűnik az öntözőkocsi és vastag viz- sugarat locsol szét a széles Vencel-téren. Az emberek nem tudják, hogy az égből, vagy pedig a villamossínekről (Prágában villamos­síneken futnak az öntözőkocsik) feléjük zú­duló víztömegtől meneküljenek-e. Tabló. Prá­gában csak akkor, vagy legtöbbnyire csak akkor öntözik az utcákat, ha az égből is csősíül hull az áldás. 6 Más. Este tizenegy óra. A villamos per­ionján állok. Egyszerre felszáll két mő, egyi­kük testvérek között is megér vagy száz­húsz kilót és egy férfi, mellém állnak és fesz­telenül beszélgetni kezdenek. Magyarul. A nők éles nyelvükre vesznek mindent, amit látnak. Mikor már mindenkit és mindent ki­végeztek, engem vettek bonckés alá. El­mondták, hogy kissé kövér vagyok és úgy nézek ki, mint aki imádja a hasát, a monok­limról is különös megjegyzéseket tettek, majd találgatni kezdték, hogy milyen nemze­tiségű vagyok. Abban megegyeztek, hogy nem igen tartózhatom az államalkotó elemek közé és megállapították, hogy minden bi­zonnyal német leszek. Úgy hallgattam a megjegyzéseket, mintha egyetlen szót sem értettem volna belőlük. Még a szempillám sem rebbent meg. Perc múlva megérkeztem. A leszálláskor szándékosan beléjük ütköz­tem. „Pardon, bocsánatot kérek" — mondot­tam. Tabló: leesett állak. A kövér nő ijed­tében legalább félkilót fogyott. 5 Más. Színhely a prágai Masaryk-pólya- udvar. Egy budapesti kollégám érkezett a reggeli gyorssal. A kijáratnál mellé toppan egy zordarcu finánc és kéri — természete­sen csehül, — hogy nyissa föl táskáját. Kol­légám nem érti. Erre a finánc tört németség­gel megismétli a kérést. A vizsgálat után kollégám dühösen mormogja a fogai között: „Pukkadj meg!" „Pukkadj meg te!" — vála­szol a finánc magyarul, mire kollégám sietve otthagyja a csatateret. Tanulság: Prágában ne kívánd magyarul másnak, amit nem kí­vánsz magadnak. •. 6 A film tovább pereg. Színhely a Kassa— prágai gyorsvonat egyik másodosztályú fül­kéje. A kocsi fele van romániai utasokkal, akik mindannyian Karlsbadba utaznak. Meg­indul a beszélgetés. A romániaiak — vala­mennyien magyarok — dicsérni kezdik az itteni állapotokat. Valósággal ömlik ajkukról a sok dicséret, hogy itt mennyivel különbek a viszonyok, mint Romániában, hja, itt de­mokrácia van, itt az emberek azt mondhat­ják, ami a szivükön fekszik és nem kell attól tartaniok, hogy emiatt kellemetlenségük tá­mad. Igión felszáll egy cseh tisztviselő, aki most valamelyik szepesi városkában ül egy kidobott magyar tisztviselő helyében. Leül a fülkében található egyetlen helyre. Ahogy hallja a magyar nyelven folyó beszélgetést, idegesen kezd mozgolódni helyén. Végre megszólal Előbb csehül beszél, majd mikor látja, hogy senki sem érti, németül hívja fel az utasok figyelmét arra, hogy Cseh-Szlová- kiában vannak, ahol illik, hogy az állam nyel­vén beszéljenek. Tabló. A romániaiak nem dicsérik többé a cseh-s.zlovákiai demokrá­ciát. Én sem dicsérem. oső. a zólyomi e&sftttfingdés negyvenegy vádiofijái fölmentették Csak két vádlottat Ítéltek el két-két havi fogházra Besztercebánya, julius 4. (Saját tudósitónktól.) Tegnap kezdte meg a besztercebányai törvényszék a tavalyi zó­lyomi éhségtüntetés bünpörémek a tárgyalá­sát. A vádlottak padján negyvenhárom mun­kás ült, köztük Schwartz besztercebányai kommunista titkár, akit az ügyészség azzal is vádolt, hogy kommunista titkos organizá­ciót szervezett Szlovenszkóban. A többiek izgatással, valamint hatóság és magánosok elleni erőszakkal vádoltan kerültek a bíró­ság elé. Az ügy előzményei ismeretesek. Tavaly május 26-án a munkanélküli segé­lyüktől megfosztott munkások közül mint­egy százötvenen behatoltak Slavik akkori zólyomi zsupán hivatalába, míg ezerötszá- zan a zsupanátus épülete előtt gyülekeztek- A tömeg mindaddig nem tágított, míg a zsu­pán telefonon nem intézkedett munkanélküli segélyük folyósítása iránt. Ebben az időben éppen Szliácson nyaralt a szlovenszkói telj­hatalmú miniszter is, akinek titkára történe­tesen a zsupáni hivatalban tartózkodott. A munkások arra kényszerdtetíék a titkárt, hogy közüllők kettőt autón Szliácsra vigyen, ahol a miniszternek személyesen mondották el panaszaikat. Ezalatt azután a közben alar- mirozott csendőrség szétverte a „lázadó" munkásokat. A negyvenhárom vádlott kihallgatása tegnap reggeltől a késő esti órákig tartott. A tanúkihallgatások ma folytak le. Ezután a perbeszédekre került a sor, majd hosszabb tanácskozás után a bíróság kihirdette Ítéle­tét. A negyvenhárom vádlott közül negy­venegyet fölmentettek, csupán Tomysates és Dobránszky vádlottakat ítélte el a bíró­ság két-kéí havi fogházra és kétszáz ko­rona pénzbüntetésre. Az ítélet ellen Traub dr. védő és az ál­lamügyész felebbezést jelentettek be. Amerika fascisfái — a Kti-KItix-Klan szervezetek New-York, június vége. (Saját tudósitónktól.) Az európai közön­ség sokat hallott a Ku-Klux-Klanról, Ameri­ka legnagyobb titkos szervezetéről, amely misztikus szertartásainak titokzatosságába burkolózva egyre erősebben érezteti befolyá­sát az Egyesült Államok politikai életére. Eddiigelé megelégedtek a „Mindenkihez!" in­tézett szózatok nyomatékos módon való ter­jesztésével, nem riadtak vissza holmi kisebb emberrablástól sem s éjnek idején nagyobb csoportokban megjelenő fehérbe öltözött osztagai végigszáguldottak az utcákon. Úgy látszik, hogy a mumus szerepére már rá­untak s újabban egyre erőteljesebben befo­lyásolják az Egyesült Államok politikai éle­tét is. Az Egyesült Államok legnagyobb párt­ja, a demokrata párt a múlt héten tartotta New-Yorkban pártválasztmányi ülését, ame­lyen az elnökjelölt személyében s részletes program kidolgozásában akartak meg­állapodásra jutni. Az ülés permanens volt; negyvennyolc órán keresztül tartott a vita, amelynek be nem vallóit programja messze túlterjedt a szokásos pártpolitikai debatto- kon s amelyek szenvedélyessége a be nem avatott számára szinte érthetetlen volt. A péntekről szombatra virradó éjszakán már úgy látszott, hogy a pát két részTe fog sza­kadni. Csak kevesen tudták, hogy Ku-Klux- Klan okozta majdnem ezt a pártszakadást, amely teljesen megbénította volna a hatal­mas pártot s amelyet ugylátszik egy alka­lommal még sikerült elkerülni. A Ku-Klux-Klan szervezete nagyjában Európában is ismeretes. Ez a titkos szövetség alapjában véve pro­testáns és amerikai fascizimis, amely az amerikai polgárháború idejében, telháí több mint ötven évvel ezelőtt alakult, azonban csak a háború után kezdte hatását és befolyását politikai téren is érvényesíte­ni. A Ku-Klux-Klannak színpadi hatásokat jól értő vezetői vannak, akik újabban rádióval közük mami esz turrraikat, amelyeknek, ün­nepélyes és régieskedő stílusa a puritaniz­must s a Monroe doktrínát hirdeti ezerfajta variációban. A Ku-K!ux-Klan ellenségeinek jelentette ki a zsidókat, a katolikusokat, a szabadgon­dolkodókat, a sárgákat és a feketéket. Alapszabályai szerint az á'llamügyek ve­zetésére csupán a fehér fajhoz tartozó pro­testánsok s az ortodox puritánság elveit val­lók vannak hivatva. Egyesegyedül a nemzeti nagyság az a cél amelyet a Ku-Klux-Klan saját bevallása szerint szem előtt tart s fel­veendő tagjait is ebből a szempontból bírál­ja meg. Jellemző, hogy az Amerikában élő protestáns németek közül senki sem tagja a Klánnak, amely a háború alatt a legélesebben harcolt Németország ellen. A Klánnak különösen a déli és délnyugati államokban van nagy befolyása s éppen ezekben az államokban a legerősebb a demo­krata párt is. Viszont a demokrata pártnak másik jelentős részét az északon élő katoli­kus írek és a middlewesti német amerikaiak teszik. Elképzelhető, hogy ilyen körülmények között milyen nehezen érhető el valamilyen megegyezés: Az írok és német-amerikaiak igyekszenek a párt vezéreit a Klán ellen való állásfoglalásra bírni, a déli államok protes­tánsai akik még emlékeznek .a rabszolgatar­tás idejére, viszont annál jobban ragaszkod­nak a Klán épségbentartásá'hoz. Maguk a vezetők is két pártra szakadtak: az öreg WílHam Jennings Bryan a Klán meliett foglalt álást, viszont Bainbridge Coiby, V/üson volt államtitkára a Klán ellen. Mc. Adoo az egyetlen opportunus párt­vezér, aki az egész kérdést azzal véli elin­tézni, hogy a problémát agyonhallgatja . . . Úgy látszott már, hogy a hatalmas párt menthetetlenül ketté szakad s- ezzel a Ku- Klux-Klan mellett és ellen folyó harc még jobban kiélesedik. Ha ez a harc az itt szoká­sos arányokat ölti fel, komolyan veszélyez­tetheti az Egyesült Államok békéjét. Talán ez a jogos félelem volt az oka annak, hogy a szombat éjszakai ülésen hajnaltájban Bryan égfelé emelt karokkal, szinte kétségbeesetten kiáltott fel: — Könyörögjünk Istenhez, hogy világo­sítsa meg elménket! Az inspiráció nem is váratott magára. A választmányi nagygyűlés határozatot foga­dott el, amely kimondja, hogy „a demokrata párt hü marad alapelveühez, amelyek az Egyesült Államok minden polgára számára biztosítják a lelkiismereti szabadságot s az állami hivatalok feltételeit nem kötik semmi­féle fajhoz, vagy valláshoz." Ez a határozat ugyan hallgatólagos elíté­lése a Klán működésének, azonban a diplo­matikus megfogalmazás mégis lehetővé tette, hogy az ellentétek ne robbanjanak ki már most. Az Egyesült Államok lakossága nagy izgalommal várja a dolgok további fejlődé­sét, amely még komoly bonyodalmakra adhat okot U. G. „Európa tragédiája*6 Francesco Nitti uj könyve Prága, julius 4. E napokban jelenik meg Nitti „Európa tragédiája" című uj könyve. A volt olasz mi­niszter elnök ebben a könyvben újra fölveti a kérdést: Ki felelős a háborúért? A háború kitörése óta egymást érték a vád- és védira- tok. Mindkét részről magukon viselték a fon­toskodás, a sovinizmus, a föld- és pénzéhes politika pecsétjét. Nitti könyve tehát csak annyiban érdekes, amennyiben ez az olasz, tehát a lezajlott háború szempontjából ellen­séges mü tárgyilagosan világítja meg a hely­zetet. Nitti szerint a versaiílesi szerződés nem egyéb, mint egy kapi faliszt ikusan imperialiszíikus gyö- zöbJok Németország tönkretevésére irá­nyúié rendszere. A Saar- és Ruhrvidék barbár megszál­lása, Felsőszilézia annektálása, a jóvátétel! bizottságok tevékenykedése, amely a fran­cia nehézipar érdekeit szolgálja, csak oly módon volt lehetséges, hogy történeti és er­kölcsi falsum alapján a békeszerződés 231 -ik pontját sző végezték meg és szentesítették ezt a meghamisít ást, amely az uj háború for­rása. Ezt ma már mindenki tudja és maga Lloyd George is igyekezett „jóvátétel em­beridként föllépni. Könyve végén Nitti köve­teli a reparációs politika beszüntetését, a ne­hézipar érdekeit szolgáló organizációk föl- oszlatáisát, a megszálló csapatok visszahívá­sát és a békeszerződések re vízióját. Nagyon természetes, hogy ennek a könyvnek épp oly kevés praktikus eredménye lesz, mint Lloyd George propagandabeszédeinek és Írásainak, de örülni kell neki, hogy akad egy bátor em­ber, aki a legyőzőitek mellé áll ott, ahol az ő oldalukon az igazság. Házkutatás a német biro­dalmi gyűlés épületében Kézigránátokat és lőfegyvereket találtak Berlin, julius 4. (WoltfS.) A kommunista párt központi bizottságát tudvalevőleg a felmerüli bi­zonyítékok alapján az államügyészség hazaárulás bűntettével vádolta meg. E hazaárulás] pör folya­mán az ügyészség elrendelte, hogy a birodalmi gyűlés és a porosz országgyűlés épületében ház­kutatást tartsanak, miután a hatóságok értesülése szerint a két épületben a kommunistákra terhelő okmányok vannak elrejtve. Miután a birodalmi gyűlés elnöke engedélyt adott a házkutatásra, azt a vizsgálóbíró jelenlétében megtartották s ez alkalommal számos kézigránátot és fegyvert, va­lamint több kompromittáló okmányt találtak. A házkutatás után a kommunista képviselők az el­nökségtől a lefoglalt oícmányok azonnali vissza­adását követelték. Angliában „álomkor" dühöng A dublini egyetem szerint az álomkór — influenza Dublin, julius 3. (Saját tudósitóruktó!.) Hetek óta egész Angliát izgalomban tartják egy uj betegség­ről szóló hírek. A betegség olyan tünetek kö­zött jelentkezik, amelyek tévesen az álom­kór nevét adják neki. Ez év első húsz he­tében 2468 ember halt meg ebben a beteg­ségben az 1923. évi 1025 és az 1922. évi 454 halálesettel szemben. Bebizonyított tény, ■hogy az epidémiának semmi köze sincsen a tropikus álomkórhoz, melyet egy a vérbajt előidéző spirohéta csalódhoz tartozó bacilus okoz. Az uj betegség sokkal inkább agyin- íluenziának nevezhető. Ezidöszerint még nem tudják, hogy e betegség miért dühöng oly hevesen éppen Angliában. Lehet, hogy ösz- szefüggésben áll azzal a ténnyel, hogy Ang­liában néhány hónappal ezelőtt nagy influen­za járvány volt, melynek következtében több ezer ember elpusztult. Nagy vita indult meg az iránt, hogy ez az „álomkór" válfaja-e az influenzának, vagy sem. A dublini egyetem orvosi kara szerint a kísérleti eredmények megállapították, hogy igen. Egy női beteget influenza elleni gyógy­móddal kezeltek, amennyiben másfél millió bacilust fecskendeztek a bőre alá. A beteg aznap négy óra hosszat ébren volt és jól érezte magát. Az erre következő két napon már hat-hét órát töltött ébren. A negyedik napon ismét jelentkeztek a betegség tünetei. Erre újabb injekciót kapott, mely mégegy- szer olyan erős volt, mint az előző. Azóta jól érzi magát és az egynapi reakciótól eltekint­ve egészségesnek minősíthető. A dublini orvosi körök sokat várrfak a fölfedezéstől. Ezzel szemben a londoni egész­ségügyi minisztérium óva inti az orvosokat a dubliniak optimizmusától. Az egészség- ügyi minisztérium.kategorikusan kijelentette, hogy az évek óta tartó vzsgálat eredmé­nyei szerint az „álomkor" és az influenza két különböző betegség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom