Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)
1924-07-05 / 150. (598.) szám
A politika szive (o.) Prága, juüus 4. A politikai jogaitól megfosztott nép teremtette meg a keserű szállóigét!: „A politika úri huncutság!" Mindenütt, ahol a politika célkitűzéseit hangzatos frázisokkal leplezték el, ahol tra nemzet gazdagságát** hangoztatták szenvedélyes pátosszal az őszinte, de éppen ezért veszélyes „imperializmus“ helyett, ahol ^egységes nemzeti álam” szerepelt a kormányprogramokban a megértés é<s méltányosság józan, de nem csalogató igazságával szemben, — mindenütt, ahol a politikai morál ismeretlen fogalom lett, megszületett ez a fanyar igazság, amely a politikát néhány csoport — rendszerint érdekcsoport — frivol és hazug játékának bélyegezte. Igaz volt-e, igy voit-e ez? A múlt ítéletei csaik a jelenben éreztetik igazi hatásukat, aminthogy a háború szörnyű születési kieséseit is csak ma érezzük igazán. Az igazság mértéke az a hatás, amelyet a lelkekben és a társadalmi szervezetekben kelt. A politika, a cselekvő, aktív politika kevesek kiváltsága volt a háború előtt — némely helyütt, sajnos, még a háború után is —, ez a politika a kisebbségek huncutsága volt, amellyel azok saját létüket és érdekeiket akarták biztosítani. Azokat a fanyar gyümölcsöket, amelyeket a nép széles rétegeinek a politikától és a közélettől való elfordulása érlelt, mindnyájan ismerjük és sokaknak talán még ma is keserű a szájuk ize tőle. Pedig 1914 és 1924 között az „újratanulás** tiz kemény esztendeje fekszik, a közömbösség, hibás orientáció, politikai ballépések hosszú sorozata. Clausewitz szavai szerint a háború is politika, mindenesetre más eszközökkel folytatott politika, amelyben azonban mindenütt a világon részt vettek a nép legszélesebb rétegei is. Ez a nagy árral megfizetett lecke, amelyet a szó való érteimében puskatussal vertek az emberiség koponyájába, tanította meg a világot a politika uj értékelésére, az abban való aktív munka szükséges voltára, — erre a véres példára volt szükség, hogy mindenki fölismerje: a politika nem úri huncutság. Ma már tudjuk, hogy az úgynevezett napi politika apró-cseprő vitái, súrlódásai, eredményei határozzák meg azt a nagy vonalat, amelynek végpontjában háború és béke, nyomor és boldogulás, élet és halál állanak. Az indemnitás vitája valamikor sok idővel rendelkező honatyák ambíciójától függött — ma a legfőbb igazságot, a több és jobb kenyér igazságát jelenti. A büntetőtör- vémmk reformja ezelőtt jogászi és kodifiká- tori munka volt — ma mindenki, aki tudja, mit jelent az állami életben megtalálható személyes szabadság, féltékenyen ügyel a hajdan közömbös paragrafusokra. A politika ma azt jelenti, amit aszó valóban jelent: az állam- építés művészetét, az egyéni szabadság és a „sahts rei publicae** legmagasabb fokának összekapcsolását és összeegyeztetését. A háborút és a háború utáni éveket vé- gigkinlódott állampolgár számára megnyilatkozott valami, amit azelőtt nem ismert: hová tartozandóságának tudata, egyéni tetteinek jelentősége, az államhoz való viszonya — egy szóval a politika szive, amelynek lassúbb, vagy kevesebb lüktetését életének minden vonatkozásában megérzi. Amikor a régi politikai módszerek megbuktak, amikor a romlás lehetetlenné tette a tájékozódást, akkor egyszerre r eh ab i 1 rtál tat ott a politika, amely úri huncutságból a társadalmi alakulatokban együttélő emberek számára az élet szive és. legfőbb hatalmi eszköze lett. A malom alatti politizálás eddigelé gúnyos megjelölés volt — legyen ezentúl a fokozódott öntudat, a polgári önérzet jelszava, amelynek számára a parlamenttől a malomig való távolság nem olyan nagy, hogy egy ember nagyon hamar meg ne járhassa. A tétlenségbe kergető utópiáik helyett a cselekvő részvétel, fokozott ellenőrzés és kíméletlen kritika, amely igenis még a malom aljában is megszüfeíhetük, — ez lesz a háború után dolgozó ember politikai életprogramjai. Mert ha terjed a politikai kultúra, úgy terjedni fognak a politikai igazságok is. Stre- semann német külügyminiszter a minap mondotta: az imponderabibák politikájára van szükség, a finom részletek s a politika lelki tényezőinek figyelembevételére. Ez a politikai fölfogás sok helyütt terjed s ha egyszer Beigrád, julius 4. A külügyminisztérium közlése szerint azt a jugoszláv bizottságot, amely tegnap Sorvicába érkezett, hogy a jugoszláv- obsz hatás-incidenst megvizsgálja, egy olasz őrség megtámadta és tüzelni kezdett rá. Az eset uralomra jut, meg fogja szüntetni a rövidlátást és kicsinyességet, amely ma még kormányoz s amely egy világháborút mór megteremtett Ha majd mindenütt megértik a politika szivét talán eljön az ideje annak, amiről Hennesy francia delegátus beszélt a nép- szövetségi ligák uniójának ülésén Lyonban — akkor talán megszületik az „egységes, pacifi- zált Európa" 1 Belgrádban óriási elkeseredést keltett. Ma délelőtt a külügyminisztériumban Nincsics elnöklete alatt értekezlet volt, melyen az oáasz követ is résztvett. i Hogyan képzelték a francia imperialisták Németország megsemmisítését Prága, julius 4. Franciaország politikáját a békeszerződés megkötése óta majdnem kizárólag „Franciaország biztonságának fenntartása** címén vezették a legreakciósabb és az imperializmust nyíltan valló módon. Most, hogy a katonai ellenőrzésről Párisban ismét sok szó esik, megint aktuális Franciaország „biztonsága", amely a Poincaré-korszak gyűlölet- légkörében nem jelentett mást, mint a be nem vallott, de következetesen előkészített francia támadó szándékot. Hermáim Schützinger száz rendőrezredes és ismert katonai iró érdekes cikkben foglalkozik a német revánsra váró francia támadási tervvel, amelyről a francia vezérkarhoz közelálló aviatikus, Pierre Bruneau különböző francia folyóiratokban közöl részleteket és térképekéi Amennyiben Németország támadást intézne Franciaország ellen — írja Schützinger — a francia vezérkarira kettős feladat háruL Részben meg keli védelmeznie a veszélynek kitett francia területeket az ellenséges betöréssel szmben, részben pedig az európai és gyarmati Franciaországnak teljes erőkifejtésével kell magát Németországra vetnie. Éppen ezért szükség van egy önálló határhadsereg (armée froníiére) felállítására, amely azonnal átvonulna a Rajnán. A határon néhány hét alatt összevonható harminckét gyalogos és öt lovas hadosztály, nehéz tüzérség és számos tankosztag, amelyeknek munkáját a légi hadosztályok készítenék elő. Köztudomású, hogy Franciaország 1550 azonnal igénybevehető hadirepülőgéppel rendelkezik, amelyeket néhány héten belül négyezerre egészíthet ki. í E repülőgéposztagok megsemmisítenék a városok vizeiláísái biztosító vízmüveket s főcéljuk a Berlin—Hannover—Erfurt— Drezda által bezárt ipari négyszög, valamint a bajor vízierőművek megsemmisítése lenne. Egy ilyen légitámadás a gyorsjáratú repülőgépektől és repülőgéptámadásokat elhárító védelmi eszközeitől megfosztott Németország ellen természetesen egyet jelentene a teljes megsemmisitéssel. Szerencsére az uszító francia imperialisták, Maginot, Daudet és Bruneau mellett ott vannak még Herriot, Blum és Pierrefeu, akik közül különösen az utóbbi, akit pedig sem szocializmussal, sem túlzott pacifizmussal megvádolni nem lehet, állapította meg, hogy a Pomcaré-kormány a császári Németország bűneit utánozza. Előreláthatólag Herriot hadügyminisztere, Nollet, nem fogja követni hivatali elődjét a dühöngő bosszú és esztelen gyűlölködés veszélyes utján. A magyar kolcsonfegyzés sikere Mewyorkfeara Budapest, juffius 4. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) New Yorkban a nyolc millió dollár magyar kölcsönt teljesen lejegyezték. Hollandiában és Svédországban holnap kezdődik meg a kölcsön jegyzés. A belföldi kölcsön föltételeit hétfőn állapítják meg. A belföldi kölcsönt magyar koronákban is lehet fizetni. 100 c$eti-«ii. K©r®néírí fizettek ma, julius 4-én: Zürichben 16.50 sváici frankot Bndapesten —.— magyar koronát Bécsben 208 900.— osztrák koronát Berlinben 12270 00(1000 DOB*—német márkát ¥€§i€ltfl£ff a londoni konferencia! — A P. M. H. párisi tudósítása. — Paris, julius 4. Miig Herriotn&k checquersi és brüsszeli látogatása után úgy festett a helyzet, hogy az antantból kiíküszöbölhetetten feszültség Brüsszel és Páris között áll fenn s London és Paris között a legösszelhangoltabb viszony teremtődött meg, addig mára akként fordult a helyzet, hogy a látszólagos harmóniába disszonáns hangok szólanak bele. Eegy mértékadó francia politikus a napokban kijelentette, hogy a belgáknak nincs érzékük az iránt az uj muzsika iránt, amit Herriot és Macdonáld komponált az európai politikában. Ma ugylátszik, hogy a két komponista maga sem találta meg a kellő akkordot ahhoz, h'°gy megteremtsék az európai béke szimfóniáját. Az angol kormány szétküldte a julius 16-iki konferenciára a meghívókat és Franciaországot nem hívta meg. Nem mellőzésből, nem sértés gyanánt, de akként fogta föl a helyzetet, hogy a francia kormány a checquersi találkozás nyomán már meghívottnak tekinthető. Macdonald a konferencia meghivóih% iprogrampontokat is fűzőit, amelyek nem fedik a francia politika álláspontját úgy, hogy a francia kormány kénytelen volt hivatalos kommünikében kijelenteni, hogy a meghívókban foglalt programpontok kizárólag az angol kormány álláspontját alkotják. Ebből a kommünikéből min- renesetre arra lehet következtetni, hogy Macdonald és Herriot a konferencia programjára nézve egyáltalán nem egyeztek meg. Ez a meg nem egyezés a legfontosabb kérdésben, a szankciók kérdésében történt, mert hiszen a francia politikát az nyugtalanítja rendkívül, hogy Macdonald a hivatalos meghívóban kijelentette, hogy uj szankciókat csak akkor alkalmazhatnak, ha Németország durván megsérti kötelezettségeit s hogy ezt a körülményt nem a jóvátétel! bizottság, de egy újonnan szervezendő bizottság fogja megállapítani. Ebből nyilván következik az, hogy Macdonald a jóvátételi bizottság eddigi politikájának tökéletes csődjét látva, magát a bizottságot, a modern politikai nyelven szólva, „leépíteni" kívánja s hogy ezzel szemben Herriot úgy tekint a jóvátételi bizottságra, mint a francia politikának szükséges bázisára. A francia sajtó ezzel a helyzettel, amely, a szenzáció erejével ható, érdeméhez méltóan foglalkozik. A Quotidien ügy véli, hogy könnyen lehetséges a londoni konferencia elhalasztása s ezt azzal is megokolja, hogy a német birodalmi gyűlés a szakértői tervvel összefüggő törvényeket valószínűen csak julius második felében fogja tető alá hozni. A Maiin kijelenti, hogy a Foreign Office & programpontokat önhatalmúlag áíbtotta föl és annak a gyanújának ad kifejezést, hogy ez esetleg Macdonald akaratán kívül és a checquersi megállapodás ellenére történt. A lap szerint Páris még ma precíz fölvi'lágositást fog kérni Londontól. A Matrn következtetésében odáig megy, hogy annak lehetőségét hangoztatja, hogy Franciaország esetleg nem vesz részt a konferencián, ha az említett pontra nézve nem kap kielégítő fölvilá- gositást. Az Echo de Parts Herriottol azonnali precíz kijelentését követeli annak, hogy nem foglya Angliának s a Gaulois szerint a Macdonald meghívójába illesztett program Franciaország öngyilkosságát jelentené. Berlin, julius 4. A birodalmi kormány tegnap tanácskozott az egyes országok államelnökeivel s a tanácskozáson Medklen- burg Schwerin képviselőinek kivételével mindannyian helyesnek ismerték el a birodalmi kormánynak azt az eljárását, amely a szakértői javaslatok gyors megvalósítás ára irányul. A Vorwárts kiemeli, hogy Heid, aki- | nek kormányában a német nemzetiek is képviselve vannak, továbbá a német nemzeti t befolyás alatt álló thüringiai kormány, vala- ■ mint Würitemberg német nemzeti államel- j| nöke a szakértői javaslatokat szükségesnek ! ismerték el. Az angol választ az egész francia közvélemény óriási érdeklődéssel várja. Némi megnyugvást keltett Macdonalönak választási kerületében mondott tegnapi beszéde, amelyben az angol miniszterelnök kijelentette, hogy úgy hiszi, hogy a londoni konferenciának sikere lesz. A1 syövetségesek konferenciájának — mondotta — abban a tudatban kell összejönnie, hogy az európai történelemben egy uj oldalt kell nyitni, ha Európát meg akarjuk menteni. Örömmel mondhatja azt, hogy Amerika figyelőén, segítőén részt fog venni a konferencián. Kimúlt a ruszinszkói trojka. A cseh nemzeti szocialista Gagatkóból, a cseh agrárius Kaminszkyból és a cseh szociáldemokrata Necasból álló úgynevezett ruszinszkói trojka rövid szenvedés után jobblétre szende- riilt. A cseh koalíciós petka mintájára alakult ruszinszkói trojkát Gagatkó robbantotta föl, aki levelet intézett ruszinszkói képviselő- társaihoz, melyben kijelentette, hogy nem ért egyet a ruszinszkói koalíciós politikával és a trojka által benyújtott emlékiratra adott! kor mány válasszal. DJ választáson lesznek tagoszláviáhan Páris, julius 4. A jugoszláviai kamarának már hosszú idő óta tartó válságát egy legközelebb bekövetkező feloszlatással oldják meg. Az uj választások októberben lesznek. Olasz őrség tűz alá vett egy Jugoszláv bizottságot J JjrH m y ffl. évfolyam 150. (598.) szám W Prága, szombat, 1924 julius 5 BMftaetádénfchcUSldőn; Egáw évre 500 ^pp .£* ^r jir-jip-1 «i> félívre 430 K5., no^yedévre 76 e^y hőnű p /WmJL W/B-mJp mHjrm JL# M füb .#JP ULjL TT Iflil # Bmm%BLABlBl Prága Lfllová tilice 18. szám. Telefon: 6797. ^5?*^ " Sfir$Cnyctm: Hírlap, Praha. . Főszerkesztő: \ Szlovenszkői és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR «5r. politikai FLACHBARTH ERNŐ dr. • I ' U! j ;■ 11 1 1 ' i: . -11 • .
