Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-29 / 170. (618.) szám

Kedd, julius 29. buvárpáncél't használhassanak a búvárok. Ezt ia buváipáncélt Gall würíembergi mérnök meg is konstruálja s egy kiéli gyárnak el is adta. 1917-ben végezte Gall első kísérleteit a buvárpáncéllal. Százhúsz méter mélységre vízbe is lehetett vele szállni, azonban a pán­célban nem tudott a búvár dolgozni. Ma már annyira tökéletesítette Gall találmányát, hogy száztíz méter mélységben több órán át szabadon dolgozhatnak a buvárpánoélba öl­tözött búvárok. A készülék egészen egyszerű és olcsó áron állítható elő. Jelentősége úgy a békés, mint a háborús időben óriási. Elsülyedt hajók kiemelésénél, a tengerbe sülyedt kincsek megmentésénél nagy szerepe lesz a búvár- páncélnak s rendkívüli hasznát veszi a tu­domány is. Gall buvárpáncéljának segítségé­vel már megái lapították, hogy a vízbe száz méter mélységig napsütéses időben lehatol a természetes világosság s csak száz méternél mélyebben van szükség a mesterséges vilá­gításra. Münchenből e sorok írása közben érke­zett távirat jelenti, hogy a Walchen-tóban a buvárpáncélban százhatvan méter mélység­re ereszkedtek le s a tó fenekén szabadon dolgoztak a búvárok. Munkács élelmiszerbojkott alatt Munkács, julius 28* (Saját tudósítónktól.) Pár nappal ezelőtt megírtuk, hogy Munkács környékén a ruszin autonóm-földmives szövetségnek — tehát a Kurtyák-féle pártnak — 60 szervezett köz­sége gyűlést tartott, amelyen követelték a munkácsi vásárvám 60 százalékos leszállí­tását. A falvak lakossága értesítette Mun­kács város vezetőségét, hogy abban az eset­ben, ha követelésüknek eleget nem tesz, élelmiszer-bojkottot rendez a város ellen. A Kurtyák-párt akciója rendkívüli izgal­mat idézett elő mindenütt, a munkácsi lakos­ság már kiéheztetésröl beszélt, jóllehet a Kurtyák-párt főtitkára, Demkó Mihály nyi­latkozott, hogy kiéheztetésröl szó sincs, a falvak nem akarnak harcot a várossal, csu­pán jogos követeléseik teljesítését kérik. Munkácson ugyanis átlag 100 százalékkal nagyobb vásárvámot szednek, mint Ungvá- ron vagy Kassán, vagy bármelyik más vá­rosban. Munkatársunknak alkalma volt ez ügy­ben beszélgetést folytatni mindkét álláspont vezetőivel s egyúttal utánajárni annak, váj­jon jogos-e a falvak követelése. Sikerült megállapítanunk, hogy a Kurtyák-párt akciója teljesen jogos és igazságos s abból, ha a vásárvámot tény­leg leszállítják, Munkács városát károsodás nem érheti. A 60 község 15 napos ultimátumot inté­zett a városi vezetőséghez s ha követelései­ket nem teljesítik, e hó végén minden élelmi­szer-szállítás ezekből a falvakból megszű­nik. Valószínű, hogy az akció addig még na­gyobb mérveket ölt. A tegnapi napon ugyanis a munkácsi keresztényszocialista párttitkárságban ez ügyre vonatkozóan a következő információkat kaptuk: — Valószínű, hogy a Munkács környéki közvetlen közelben íekvö 21 német ke- resztényszocialista falu szintén csatlakozik a vásárvám-bérlet leszállítási akcióhoz, j Szervezeteink lakosságánál minden törek- ! vés erre irányul s hogy a párt eddig még nem jelentette be a város vezetőségénél csatlakozását a bojkottot illetőleg, annak oka az, hogy csak minden szervezetünk megkérdezése s a való tényállás és a tel­jes igazság megismerése után akarunk el­járni. A keresztényszocialista községek csat­lakozása a legkomolyabb fordulatot adná az ügynek, mert ez esetben a várost közvetle­nül környező falvakról van szó. Ahol még nincs vége a háborúnak A P. M. H. kiküldött munkatársának jelentése X. mint a házigazdához illik. Autogramkérők szállják körül az asztalföt: még mindenemet elárverezik, annyi mindent iratnak alá ... panaszkodik az öregur. A drága öreg anyóka, a felesége, fárad­hatatlan, mint egy fiatal leány, mintha az a dicsőséges ötven év tulajdonképp el se múlott volna... Az asztal megbomlott: régi nóták száll­nak a mindszenti kúria udvaráról- Jóval éj­fél felé jár az idő s a törhetetlen Lőrinc bá­tyám kifogyhatatlan a nótaszó adásában. Énekelünk s a bor édes mámora szivünk édes mámorával borítja be ezt az udvart, a házikókat, az eget, melyen már toporzékol- nak a hajnal tüzes paripái. Már kél a nap s a mindszenti kúria gólyái, hat-nyolc karcsú, hosszúlábú madár, tollaszkodnak a tetőn. Jönnek a kocsik s Ady Lőrinc erélyes arcán meg sem látszik az éjszaka; kemény, markáns és befelenéző, hallgatag: meg nem lágyítható vasember. Csak tán, mikor már fenn ülünk a kocsin, akkor lágyul el, kezet nyújt, könnyek ülnek a szemében. — Én köszönöm, hogy eljöttek ide, hir­detni azt a szellemet... A többit már nem is hallani. Kezet fo­gunk, pedig a nyakába szeretnénk borulni s megcsókolni az ő törhetetlen arcán a féltve rejtett lelkét. De már robogunk is a pusztán s a feltörött kocsiuton valahol, tán a szom­széd mesgyéböl kibukkan a vérvörös napko­rong s a reggel viháncoló sugárparipái dia­dalmas robajjal vágtatnak végig a szilágy­sági magyar ugaron, Ady Endre szülőföld­jén. . Jakab Géza. Esetek innen is, onnan is 4182 embert lincseltek meg Amerikában — Az uj Caruso — A buvárpáncél Prága, julius 28. „Sötét fel!hők a térképen*4, ez a címe an­nak a tanulmánynak, melyet a „Fejők közötti együttműködés érdekében alakult bizottság4* most adott ki Georgia államban. Ez a hosszú nevű egyesület tanulmányában hiteles sta­tisztikát közöl az amerikai isteni nép Ítéle­teiről. Hramlnc esztendő alatt Amerikában a nép négyezer száznyolc vauikét embert vég­zett ki. Az áld ázatok között 1036 volt a fehéT és 3146 a néger. Ebben a borzalmas számiban a nők nyolcvanöttel szerepelnek és pedig tizenhét fehér és ötvennyolc néger nő halt meg a csőcselék öklei alatt. Az áldozatok kö­zül igen sokan egyáltalán nem voltak bűnö­ztek s csak alaptalan gyanú vagy rosszindu­latú ráfogás miatt kellett meghalniok. Igen sokat a legcsekélyebb vétség miatt gyilkol­tak meg. Disznólopás, zavarkeltés, rabszök- tetés, perpatvar, vagy egy elhamarkodott ökölcsapás elég ok volt arra, hogy a nép nalálraitélje azt a tettest, akit a törvény alig egy-két heti, vagy havi fogházzal büntetett volna. Számos embert megcsonkítottak, nyár­son megsütöttek, vagy testét szétdarabolták olyan vadállati kegyetlenséggel, mely szinte hihetetlen civilizált emberek között. Egy asz- .zonyt minden ok nélkül a tömeg lábánál fogva felkötött egy fára s testét szitává lőtte, majd késekkel feldarabolta. Egy férfit, akit disznólopással vádoltak meg, lekötöztek ■ zékre s testét megtüzesitett harapófogókkal marcangolták szét. Ez a tömegőrület olyan -..igadós, hogy a lincselésben nem egyszer a örvény őrei, a békebirák is resztvettek s akárhányszor a foglyokat kiadták a csőcse­léknek né pitéiét végett. A lincselés szokása Amerikában az utób­bi években alábbhagy. Az 1924. évben még ..csak“ huszonnyolc embert lincseltek meg, mig 1902-ben kétszázötven halálos ítéletet hajtott végre az utca népe. # Cauyon Cityben felfedezték Caruso triódát, még pedig az állami börtön komor Diai között. A csodálatos aranytenor tulaj­donosa Harry Mac-Andrews huszonhatéves fatalember, .akit a múlt évben tíz esztendei fegyházra ítéltek gyilkosság miatt. A nagy­szerű hangot a fegyház zenekarának karmes­tere, Fari Stowe fedezte fel s rögtön meg­kezdte a sajátságos ragyogása és gazdagsá­gú hanganyag kiképzését. Számos karmester és művész fordult meg már Cauyon Cityben, akiket ez uj Caru­0 hangjának thire csalt oda s valamennyien ’• Cy nyilatkoztak, hogy Mac-Andrewsnak a hangja ma a világ legcsodálatosabb tenorja, mely felül fogja múlni Oarusoét is. Minden­be tre érdekes, hogy Caruso méltó utódát a 'egyház falai között találták meg. # A legújabb m-csébeillő találmány a ménre­1 ;ké. Évek óta dolgoznak, kísérleteznek zon, hogy a buvárharang helyett d, viz alatt Szkoplje, julius 28. Athén állítólag nagyon elegáns város, kis Páris az öltözködés terén, hogy azonban a férfiak Zágrábtól, a nők pedig Belgrádiéi délre nem tudnak öltözködni, arra leteszem a főesküt. Talán csak Athénben, de addig bi­zonyosan nem. Zágráb még a modern, nyu­gateurópai kultúra városa minden tekintet­ben, kivéve, hogy sovinizmusukban azt hi­szik a lakói, mindenki köteles horvátul tudni, de azt is a javukra kell Írni némiképpen, hogy büszke nemzeti daccal inkább lemonda­nak az idegenforgalomról, mint hogy a hor- váton kívül más nyelv jogosultságát elismer­jék. Egymás között, családi körben persze a német járja. De öltözködni, azt tudnak. A legszerényebb kis grizettet párisi mondaine- nek néznék Belgrádban és a kopott kishiva- talnok előkelőbb, mint egy belgrádi egyetemi tanár, aki hosszú császárkabátjához, vagy esetleg frakkhoz magas, fűzős bakkancsot, puha gallért és szalmakalapot visel. A nők, azok tanulékonyak és tanitómesterül itt van­nak az oroszok. Oroszok ugyan Nisbcn is vannak és Szkopljén is, meg mindenütt, de a tanítványok nem olyan fogékonyak. Az úgynevezett uriosztály tökéletesen lehetetlenül, minden Ízlés nélkül öltözik, rikit és nevetséges, nem a tiz év előtti divatja miatt, hanem éppen a rikitásával. Az alsóbb- rendüek nemzeti viseletben járnak, széles nadrágszoknyában a nők, nagyon különféle alakzatba kötött fejkendővel, vagy furcsa hajfonatokkal, a lábukon egy darab bőrből összeszijjazott bocskor, vagy furcsa, csak egy szijjal felkötött fatalp. A török nők rang, vagyon, kor szerint sokféleképpen öltöznek: modern kosztüm, elegáns cipő, inkább ritka, mint sűrű fekete fátyol, amelyet gyakran hajtanak föl egy kis kacérkodásra, vagy fej­től a lábfejig leomló zsákszerű feredzse, amelyben egyformán alaktalan mindegyik. De a keztyü, az elmaradhatatlan, mert a mu­zulmán nő keze éppen olyan tabu, mint az arca. Romlanak azonban az erkölcsök és bi­zony egy török utitársnőm nemcsak a kez- tyüt húzta le a kezéről, de nyitott arccal be­szélgetett velem Szkopljétől Stormicáig. Csak az állomásokon burkolózott be, mert hátha meglátja valamelyik hittársa. Abból baj lenne. A török nők fogait feketére lakkozzák, az arnauták ezt a lakkozást a fogak helyett a körmökön szeretik. Olyan furcsa az ar- nauta asszony keblén babráló pólyás kis­leány azokkal a fekete körmöcskékkel! A mamáján észre sem vesszük, annak a keze is fekete már. Divatok, nem lehet ezen megütődni! Szkopjéban a szerbeknél az a divat, hogy hajnali 4—5 órakor esküsznek. Nagyon kései, nagyon dacol a szokással az az ifjú pár, ame­lyik 8 órakor reggel áll a pópa elé. Az is di­vat Szkopjéban, hogy bizonyos vendégsze­rető házak, amely más városban elbújnak a zugutcákban és semmiféle hangzatos címet nem vindikálnak maguknak: itt mint Hotel Hajdúk Veljk, Kafana Zagreb és más, előkelő titulusok alatt kikönyökölnek a legforgalma­sabb utcákra. Akár a Grotta Fűimében. Divat, vagy szokás még erre Macedó­niában, hogy szamárháton járnak az embe­rek, apró, szelid kis csacsik hátán fanyereg és a nők férfimódra ülik meg, a férfiak azon­ban csak féloldalt, mert igy állítólag köny- nyebb a csacsinak. Divat Szkopljében a vár­ról beszélni, amely nem egyéb, mint egy ócska, törökkorszakbeli fellegvár, de a város felé néző bástyán ágyú van kiszegezve, elöl­töltő, régi csatakigyó, üdvlövések adására. A várba bemenni azonban nem szabad. Ha a várba nem szabad, annál szabadabb a csar- siára, a törökök kereskedőnegyedébe. Sőt nemcsak szabad, hanem muszáj, mert divat. Elképesztően szűk labirintus a csarsia, amelyben száz meg száz liliputi üzletben a világ minden árucikkét meg lehet találni. Olyan ékszerek, amelyeket csak régi kirá­lyok (a maiak szegények) és Carnegiek tud­nak megvenni és olyan szőnyegek, amelyek­nek ősein Scherezáde fonta-szőtte meséit. És nagykereskedések másfél négyzetméteren. Ott íil a nyugodt, méltóságos effendi, előtte a kávé, szájában a csibuk és milliós megren­deléseket, szállításokat bonyolít le ópiumban, dohányban, kelmében, vasáruban. Vásárolni nem muszáj, de a feketét meg nem inni, flag- ráns megsértése a vendégbarátságnak és még egyet: nem divat a esarsiában. hogy a boltba belépő idegentől megkérdezzék, miért jött, mit parancsol: Az üdvözlés után ott ül­hetsz Ítéletnapig, rakják elébed a feketét, meg a dohányt, aminőt nem ittál és nem sza- gpltál soha, de ha nem szólsz, akkor tökéle­tes a némajáték. És kezet ne nyújts, mert a esarsiában ez nem divat. Ellenben estefelé divat kimenni a cigány- negyedbe. ahol ezer a szép leány, könnyű a szív és olyan táncot látni, hogy a hajdani cári balett vilusrángás hozzá képest. Julius 29 Kedd _____ Elsejéig az előfizetést :: meg kell újítanom :: Hölgyeim, szépséges szépek, bájosak, .tündék, letarolt életünk virágos díszei: valaki nyilatkozott nálam az Önök nevében. S ha tolmácsolom e sokatmondó nyilat­kozatot, csak azért, hogy igazat adhassanak neki. Részemről, természetesen: szintén. Merhetnék-e — súlyos következmények nélkül — csak eggyel is szembeszállani a gyöngébb nem andalító virág­iüzérébe tartozók közül? Úgy történt, hogy valakit (ez a valaki termé­szetesen hölgy volt, szőke haja és rózsaszín, könnyű nyári ruhája, valamint meglehetősen óvo­da természete említendő a rajz hátereként), aki olykor műteremnek is nevezett szobámban hiva­talos pár percet töltött, megkérdeztem, hogy ha úgy ,ykommamizálni“ lehetne nálam, mit vinne magával? Megjegyezvén, hogy képeik, szobrok, vázák, régi könyvek, kedves, furcsa apróságok, értékes kézúmmkák meglehetős számban akadnak kis ta­nyámon. A rózsaszín szőkeség — Hölgyeim, aki a meg­kérdezés pillanatában az Önök képviselője volt, maga a Nő, az örök-asszonyi — rövid körültekin­tés és még Tövidebb gondolkozás után válaszolt: — Ezt a szép nagy tükröt vinném el, ni! A tűkor tényleg szép és nagy, eddig azonban nem sokat törődtem vele; egész alakját megmu­tatja atmalk, aki beiécsodálkozik s ezúttal nekem is mindennél világosabban megmutatta, hogy évai szempontból ítélve mindaz, amit én itt magam kö­rül összehordtam, vajmi gyönge érték; egyetlen pozitívum: a tükör. És hát — csak legyünk igaz­ságosak: egy női interiőrben ugyan mi lehet szebb, mint maga a nő? Felérhet-e a budoár tapétája a pongyola csipkéjével, mely a beléje burkolt illa­tos test billegésével együtt libben? Van-e szobor, melynek szépsége mérkőzhetek az eleven bár­sonnyal, az élettől forró, fehér vállal? Van-e bár­mi néven nevezhető iparművészeti remek, mely vetekedhetek egy finom, ideges, karcsú boka szi- vet-kalapáltató szépségével? Mi van itt nálam mindabból, amit ennek a tükörnek sima lapja vis­szaverhetne, ha előtte egy szépséges nő állana, az első álom rózsás felhőivel eszméletén, vagy egy diadalmas nap küszöbén, győzelmet villámló tekintettel, vagy bágyadt, emlékektől súlyos es­tén, selyemernyős lámpa tompa fényénél? Nagyon gyorsan átéreztem, hogy minden kép­zelt kincsemmel szegény vagyok. Egyetlen bizta­tó értékem: a tükör. De az is meddő érték addig, míg nem lesz, akinek a szépségét diadalmas öröm­mel visszaverje. Már most azután mit csináljak? Apróhirdes- sek talán, hogy: ,,Egy pompás tükörhöz vissza­sugározandó szépséget keresek? . . . Tyn. — (Körinendy-Ékes Lajos illetőségi ügye a kassai keresztényszocialista pártvezetőség előtt.) Kassai tudósitónk jelenti: A kassai keresztény szocialista párt vezetőség legutób­bi értekezletén Körmendy-Ékcs Lajos illető­ségi ügyével foglalkozott s elhatározta, hogy minden rendelkezésére álló törvény., esz­közzel megfelelő intézkedéseket tesz arra nézve, hogy a képvislőnek teljes elég létei szolgáltass ék. Egyben továbbá- is a legna­gyobb szere tétéről és bizalmáról biztosította n agyrabecsü lt képviselőjét. — (Palkovich Viktor és társai interpel­lációja a katolikus magyar papképzés ügyé­ben.) Köztudomású a kormánynak az a sé­relmes rendelkezése, mellyel a zár alá vett egyházi vagyon jövedelméből megtagadta a papnevelő intézetek fentartására szolgáló ellátási költségek kiutalását. Palkovich Vik­tor és társai nemzetgyűlési képviselők most interpellációt intéztek a szlovenszkói minisz­terhez, melyben az egyházi kormányzat és a komáromi papnevelő fentartására szüksé­ges összegnek havi részletekben való kiuta­lását kérik. A keresztényszocialisía falvak is csatlakoznak a mozgalomhoz — Milliókat nyernek a vásárvám -bérlők

Next

/
Oldalképek
Tartalom