Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-29 / 170. (618.) szám

Kedd, julius 29. ^sámSt Lakásáéi esés Prágában Prága, julius 28. Ez kérem nem kroki, hanem egy bús. magyarnak szomorú írása szomorú kál- várLajáirásáról Prága városában, ahol nincs hová lehajtania bús fejét. veffkilenc lakáscímet jártam végig tizennyolc nap alatt. Jó Isten! sohasem gondoltam, hogy ebben a városban ennyi a mérnök, meg az őrnagy özvegye, meg a „csak magános urnák adok szobát", meg a poloska. Nincs is más választás, vagy az egyik, vagy a másik, vagy mind a kettő együtt. Lakás a mérnök • özvegyével, lakás poloskával, vagy lakás a mérnök özvegyénél poloskával. Negyedik eset nincs. S én szerencsétlen éppen a ne­gyedik esetet akarom. A reményt mégsein adom föl. Van még ötven koronám s van még egy lakásközve- titő, ahol nem voltam. Hátha? A cselekmény ideje julius, amikor renge­teg a kiadó lakás Prágában. Szereplője én, te, vagy ő, aki éppen olyan szerencsés, hogy ebben a kedvező időben keres lakást. A szín gyakran más s mégis mindig ugyanaz. Első délután, első szín: lakáshivatal a Lucernában. A ketrecben morózus öreg ur, meg egy bájos leányfej. Én is, te is, ő is az utóbbihoz fordul: — Jó napot! — ötven korona, — ezt a leány mondja. — Mi az, hogy ötven korona? ha kér­deznem szabad. — Ötven korona a címek. — Micsoda címek? — Hát a lakáscímek magános ur részére. — Én, kérem, fiir Ehepaar kérek lakást. — Nyolcvan korona a kétágyas szoba­cím. — Főzni is szeretnénk néha-néha. — Százötven korona. Fizetek. A leány a kezembe nyom egy cédulát. A cédulán három lakáscím. Az egyik a város déli, a másik az északi végén, a har­madikról azt sem tudom, melyik világtáj felé esik. A kisasszony sem. Azt mondja, hogy ő csak fölirja a cimet, de megkeresni a kereső dolga. Elindulok. Első ut a Mala Stranára. Félóra villamos, félóra gyalog, negyedóra mászva, föl-föl egy meredek dombra. Végre. Negyedik emelet. Nem baj. Én fönt vagyok, de sem villany, sem gáz, sem szekrény, sem pamlag nincs fönt, hanem piszok, meg po­loska az van rengeteg. Nem is kérdem, mégis mondja a hadiözvegy, hatszáz korona a la­kás, ha a szobában spirituszon főzünk — nyolcszáz, mert rongálja a butort(?), meg veszélyes a háziúrra. „Majd eljövünk együtt az asszonnyal" — ezzel az ürüggyel kiszaba­dulok. Le a toronyból, le a dombról, át a Moldván, végig a városon, ki a Weinbergre. Ah! A ház előtt gyönyörű park, csupa le­vegő, virágerdő az erkélyen. Első emelet. Föl! A szoba tágas, tiszta, csupa perzsa, pompás bútorok, a háló mellett fürdő. De egyetlenegy hübnere van: nem kiadó. Sohase is volt. A háziúr húga lak#. A lakáshivatal tévedett. i A harmadik lakás utcájáról senki sem tud. Sem a térkép, sem a sarki kofák, sem a rendőr. Csak a fiakkeros. Az pedig nem mondja meg, de odavisz a kocsiján. Mennyi­ért? Nem is felel, csak odabök a taxira. Jó. A két sárga nekifohászkodik s vagy másfél­órát lötyögünk, zihálunk, amig valahol Po- dolban állunk meg egy elárvult ház előtt. A ház körül virágos kert, a kapuban fehérkötős szobaleány. Jól kezdődik. A ház úrnője a budoárban fogad. Gyöngélkedik. A pamlagon pongyolában omlik el. Elég csinos perszóna. De nem baj, csak a lakás legyen jó. Önagy- sága kikérdez. Nevem, foglalkozásom, meg a jövedelmem. « — A foglalkozása, meg a jövedelme nem nagyon tetszik, de maga igen, — mondja ka­cér mosollyal. — Nos, válassza ki a szobá­ját s holnap beköltözhet. — Tán a feleségem... — jegyeztem meg bátortalanul. A mérnök özvegyének szemei vadul szikráztak: — Mit! magának felesége van! Lina, ve­zesse ki ezt az embert. Kint a fiakkeros a taxit rázta. Már száz­hét koronát mutatott, mégse volt neki elég. Amikor rászóltam, rendőrrel fenyegetett, meg a hatalmas ökleivel. Fizettem s gyalo­goltam vissza a Lucernába. A szép kisasz- szony borzasztó dühvei fogadott. Hát mit gondolok, az egész város lakáscímeit nekem tartogatják? Hányszor jövök még vissza, hisz a legjobb lakásokat kaptam meg. Mégis ad még négy elmet. Ezek azonban már a második nap törté­netébe tartoznak, amely lehetőleg még ered­ménytelenebb mint az első Megismerkedtem egy őrnagy özvegyével meg egy osztrák báró elvált feleségével egv helyről kidobtak, mert kifogásoltam a poloskákat, a negyedik helyen pedig p^tom tizenötezer korona lelé- pést kértek Igaz ugyan, hogy ezért az árért az én tulajdonomba ment volna a két vaságy, a háromlábú asztal, a két szék. meg egv fü­leden edény de hát istenem! először nem volt M^enötezer koronám, másodszor, ha volna nem i? Prágában hanem a Lidón. vagv Riminibep kere nék lakást. Nem o'vpp fáhó1 faragtak azonban hogv rögtön elcsüggedi''1' Csak azért is Dongó Mégis le^z lakásom rMgában A Lucernába Ugtmn "cv ví^z^rrermi. de fölkutat­tam r '' más h'~TTi lakásköz vetítőt. Hcf­Borzalmas szerencsétlenség a tüzérségi gyakorlaton Két ember meghat*, egy halálosan sebesült. — Saját tudósítónktól. Pozsony, julius 28. A malackai szerencsétlenség után most Váralján történt borzalmas szerencse.lenség katonai gyakorlatok közben. A Detrekőcsütör- ;ö:k és Nádasfő (Rohrbach) közötti területen a 7-ik tüzérezred gyakorlatozott a napokban éles tölténnyel. Az első üteg emberei este 8 óra tájt egy úgynevezett hideg (el nem sült) gránátot találtak, amit kézről kézre adtak. Hogy közben dgarettáz afk-e, nem tudni. A gránát gyujtózsinórja meggyulladt és három katonát szerencsétlenné tett. Hedrilz tizedesnek a robbanás a beleit sza­kította ki, Tislar Károly közembernek a lá­bát szakította le a lövedék és Sztraka Já­nos tizedes a lábán súlyosan megsebesült. Mind a három rettenetesen sebesült ka­tonát szombaton délután behozták a pozsonyi Szabadság-tért katonai kórházba, ahol úgy Hedritz, mint Tislar kevéssel a beszál­lítás után meghaltak. A 'katonák önmaguk voltak okai szeren­csétlenségüknek. „Soha ifibbé háborút!** Pacifista tüntetések a háború kitörésének tizedik évfordulóján Prága, julius 28. Tíz esztendő óta tart a világ fájdalmas pönitenciázása, tiz esztendő óta harcol az esztelen gyűlölet a megértés termékeny erejével, amelyet — kétségbeesetten kell belátnunk — még mindig le tud győzni. A rombolás hosszú tiz éve után csak nehezen és akadozva indul meg az építés munkája, amelyben hogy is vehetnének részt azok a népek, amelyeknek homlokán ott izzik a há­borúért való bűnösség Kain-bélyege? De tiz esztendő hosszú idő, a régi sírokat be­fedte az uj tavaszok pázsitja s a csatatere­ken ur lett a győzedelmes buzaszem, a ve- rejtékes munka s a kenyér nagy szimbó­luma. A háború tizedik évfordulóján Prága utjai kisebb-nagyobb csoportoktól nyüzsög­tek, amelyeknek mindegyike külön tüntetett a béke mellett. Volt ebben a tüntetésben va­lami szomorú irónia; azok, akik a háború­ban egymás mellett verekedtek — makülön­! külön tüntettek az ő saját pártizlésük sze­rint magyarázott békéjük mellett. A cseh nemzeti szocialisták a cseh nemzeti színház mellett gyülekeztek, ahonnan zászlókkal és táblákkal a Grabenen keresztül a Vencel- szoborhoz vonultak. A menetben résztvet- tek az összes cseh nemzeti szervezetek, köztük a díszbe öltözött, vállukon hatalmas taglót hordó mészárosok és hentesek is, akik harcias külsejükkel éppen nem tettek valami békés benyomást. A kommunisták felvonulása feltűnően gyér látogatottság mellett folyt le. A felvo­nulást hetekkel megelőző propaganda után ugylátszott, hogy a tüntetés méreteiben is a legimpozánsabb lesz, ezzel szemben, aki délelőtt tizenegy órakor véletlenül a Vencel- térre került, az a forradalmi párt lelkes részvételéből édeskeveset látott. Néhány száz ember állott egy teherautó körül, ame­lyen Smerál képviselő és egy német szónok beszéltek. A pozsonyi szociáldemokraták kudarca Pozsony, julius 28. (Saját tudósitónktól.) Hogy a szociálde­mokraták mennyire elveszítették a tömegek bizalmát s hogy mennyire lejáratták magu­kat a kormánypárttal való együttműködés­sel, legélénkebben bizonyítja a szombaton Pozsonyban megtartott népgyiilésük, ame­lyen a háború és a militarizrnus ellen tün­tettek s melyre a legnagyobb agitációval és propagandával alig tudtak felhajtani két-háromszáz em­bert, köztük asszonyokat és gyerekeket a százezer lakosú Pozsonyban. Dérer beszédében támadta a kommunis­tákat. Tisza István és Apponyi Albert sze­mélyét is belekeverte beszédébe, akik sze­rinte „háborús uszítok" voltak. Feltűnő volt, hogy a legkisebb lelkesedés sem kisérte a be­szédet. A kommunisták ma, hétfőn délután öt órára hirdettek népgyülést. Feloszlatták Láván a kommunisták gyűlését Léva, julius 27. (Saját tudósítónktól.) A lévai kommunis­ták vasárnap délelőtt 10 órakor vonultak föl a város főterére, hogy a háború ellen tün­tessenek. A népgyülésen a kevésszámú munkásság előtt Sztrojka István kiküldött oly szenvedélyesen támadta a kormányt és magasztalta Szovjetoroszországot, hogy a hatósági kiküldött megvonta tőle a szót s a gyűlést feloszlatta. Próféták sorsa A szilágysági Ady-unepségek — Szombati- Szabó István lugosi köUőpap beszéde — „Meséknél" Ermindszenten — A P. M. H. eredeti tudósítása — Zi’iah, julius vége­„Valahol, Erdély ősi szögében" ünne­pelni gyűlt össze Erdélyország igaz, kulturá­lis magyarsága julius hó 20 és 21-ik napjain. Erre a két napra ünnepi ruhákba öltöztek a szilágysági tájak s az ünnepi lelkek áhitatos megnyilatkozását veröfénnyel aranyozta be a nap. Nem lehetett akkor sem szebb idő, mi­dőn ezelőtt kerek 50 esztendővel a fiatal Ady Lőrinc oltárhoz vezette 16 évnél alig fiata­labb ifjú menyasszonyát, Pásztor Máriát, ki részese lett a legmagasztosabb anyai hiva­tásnak: zsenit ajándékozott rnéhe gyümöl­cseként fajának; zsenit, ki a próféták sorsát ött betölteni, a Balassák, a Csokonayk, az Ady Endrék sorsát. Vasárnap, julius hó 20-án délelőtt a zi­lahi református templom tágasivü terme zsúfolásig telt meg a mindenünnen elösereg- lett Írókkal, művészekkel. A román kormány hivatalos képviselőt küldött ki a magyarság e kulturális Országos ünnepére Jón Minoles- ett vezérigazgató és iró személyében. A je­lenvoltak első soraiban, az öreg szülök mel­lett ott ült Jdnovics Jenő dr., a kolozsvári Magyar Színház direktora, Ady Lajos deb­receni főigazgató és felesége. Földessy Gyula, a két Lányi-testvér, Tabéry Géza, Szentimrey Jenő, Kós Károly, a sajtó hiva­talos képviselői s még annyi sok művész, iró, kiket nem lehetne c cikk keretein belül felsorolni. Ürmeid istentisztelet volt: Ady 3 zsenijének szentelt lélekáhitat. Ebben a csendben hulltak a tárt lelkek ölébe Szo<m- bati-Szabó István remek beszédének igéi. A próféták sorsáról beszélt, azokról a prófé­tákról, akik számára elrendeltetett, hogy fa­juk veszedelmét riogják, sikoltsák, döbbent­sék véresen hörgő szájjal a világba; s mert nem simogatják áhitatos ujjakkal a nemzeti hiúságot: megvetés, nemzetgyalázás, rom­lás, halál a sorsuk. Ezek a próféták, kik el­mondhatják: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, hányszor pró­báltam egybegyüjteni fiaidat s ők meg se hallgattak engem...“ mert ez a próféták né­pének tragikuma s ez a faj örök nyomorúsá­ga. De egyszer elkövetkezik az idő, midőn a próféták jóslata beteljesedik, midőn han­gos jajjal sikoltanak a népek az Úrhoz: de akkor már késő lesz. A próféták sorsa a hal­hatatlanság; de meghal a nép, mely az igaz­ság hirdetőjének prófétás ajkait ököllel vér­zetté néma hallgatásba... Az Istentiszteletet kővető ünnepi mati­nén a próféták népe tett vallomást prófétája mellett. A déli bankett a Wesselényi-kollégium- ban zajlott le. Este az ősi Wesselényi-kollé- giumban táncestélyt rendezett Zilah magyar közönsége. Másnap, hétfőn délután félnégy órakor indult el a vendégsereg Érmindszent felé. Ragyogó élességgel száguldottak tova a vonatablak mellett a hepehupás, vén szilágyi tájak s esti félhét órakor érkeztek meg Ér­szakácsiba, hol a vendégeket toporzékoló lovak várták, hogy a távoli Bence alatt vá­ró Mindszentre röpítsék a „ídesék" vendé­geit. Tipikus alföldi tájak, kopár tarlók, gé­mes kutak és apró falusi házak rajzolódtak az esti horizontra, amint megérkeztünk. A házigazda, a törhetetlen erejű, karakán ma­gyar diósadi Ady Lőrinc, a kapuban fogadta a kocsisor beérkező vendégeit s a rendre összegyűlt vendégsereg között fiatalos moz­gékonysággal járt ide-oda az istenáldotta, kedves, öreg anyóka, Ady Endre édesanyja. Esteledett, mire a templomba mentünk. Ér­mindszent népe szinte sorfalat állott a tem- plomajtó előtt, hol két református pap, Tö­rök Sándor és Szombati-Szabó István várt már a jubiláló párra. A kis falusi Urasztala elé állott ki az öreg pár s Szombati-Szabó megáldotta őket. Ady Lőrincné zokogott, mint zokogás­nak lehet nevezni egy tuláradó szív fájdal­mas-édes megkönnyebbülését. Ady Lőrinc a költőpapot nézte: konok megnemtöréssel és Ősi erő volt arcában, a törhetetlen akarat: egy igen és egy nem voltak ők ketten. És ekkor megszólalt az a másik pap, összetöpö­rödött öreg ember: A jó Isten áldja meg, ko- mámasszony — mondotta alig hallhatóan — s amit maga elé kitűzött, érje el egészség­gel, békességgel, boldogsággal. Kívánom, hogy mindezek után legyen öröme egyetlen fiában, aki még megmaradt..." így áldotta meg másodszor az Ady-párt hajdani eskető papjuk: ma süket, béna ember. Más kép az Ady-kurián. Az udvar üres s az emléktáblát, melyet még lepel borit, nagy és tágas karéjban koszoruzza a vendé­gek, rokonok, jóismerősök serege. Az Ady- pár középen ül az esti udvaron, hallgatják a hivatalos kiküldöttek emlékbeszédeit. Szavak hallatszanak, sötétedik már. „Ady Endre emlékének — Holnap vá­rosa ... a magyar nép hallhatatlan prófétájá­nak az erdélyi magyar színészek... A Nyu­gat nevében teszem ide a babérkoszorút... Hullnak a koszorúk s kibuggyannak a köny- nyek. Aztán lehull a lepel s előtűnik Kós Ká­roly erdélyi iparművész müve,- Ady Endre emléktáblája. Már este van s a csillagok ra­gyognak. A vendégsereg szétoszlik a kertben, a szobákban. A falakon képek, Ady szomorú- jelentése, halotti maszkja: az asztalon az Érdekes Újság Dekameronja, mely Ady ön­életrajzaival kezdődik. Félhomály van min­denütt, az emberek félhalkan beszélgetnek, nézdelődnek. Odakint az udvaron Ady édes­anyja sürög-forog: nyolcvanan vagyunk s a vacsorára terítenek. Már az asztalnál ülünk és fönt ragyog a hold. Az öreg pár az asztalfön, tőlük patkó­alakban húzódik szét az asztal. Libák, ru­cák, malac, fánk, torták sorra járják az asz­talt s néha egy-egy felköszöntő, közben egy­re jönnek fel a pincéből a kifogyhatatlan fel­séges érmelléki borok. Kőmives Nagy Lajos Goga Oktavian levelét olvassa fel az udvar felé kifeszitett s az asztalon szerte állított lámpák világánál. Nagyvárad városa két aranygyűrűt kül­dött az arany lakodalmas párnak: Fehér De­zső. a Nagyváradi Napló szerkesztője nyújt­ja át. Aztán Ady-versek hullnak a szivünk­re, furcsák, melegek, bíborosak, párisi éjsza­kákról szólnak az érmindszenti éjben... Iszunk. Ady Lőrinc birja az italt: évődlk, A kassai kommimisiák antimilitarisfa tüntetése s a hiányzó munkastomeget a jelenlevő kommunista vezetők hangjuk erejével igye­keztek pótolni. Mikor a menet a hadtestpa­rancsnokság épületéhez érkezett, a tüntetők megpillantották az erkélyen álló Gajda tá­bornokot és vezérkarát, akihez a munkások felkiabálták: „Le a szibériai tömeggyilkos­sal!" Kassáról jelenti tudósítónk: A kommu­nisták nagy propagandával hirdetett tünte­tésén feltűnően kevesen vettek részt. A me­netben Kassa tízezer munkásából alig 800— 1000 munkást láttunk. A tüntetők reggel ki­lenc órakor az Erzsébet-téren gyülekeztek s innen vörös zászlók alatt a Mikes-utcai lovaglótérre vonultak. A népgyülés maga meglehetősen langyos hangulatban folyt le

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom