Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-29 / 170. (618.) szám

Eretnekek — Idegenek (p.) —, julius 28. Körméndy-Ékes Lajosnak magatartása az állampolgárságot megtagadó miniszteri határozat kikézbesítése óta, azt hiszem, némi meglepetést okozott az intézkedő arak kö­rében. Ők nem ezt várták. Már régóta folyt a suttogás és a jólirá- nyitott suttogások nem véletlenül eljutottak Kőrmendy füléhez is. Suttogták, hogy nincs rendben az állampolgársága, a körül még baj is lehet. El kell ismernünk, türelmesek voltak, elég időt hagytak Körmendynek a megté­résre, a magábaszáHásrá. Várták, hogy Kör- rnendy .„tapintatosan1*, fog beszélni az itteni állapotokról. Van-e valaki, aki kételkednék abban, hogy ha Kőrmendy a hozzá jutott sut­togások. hatása alatt „tapintatosan4* beszél, a miniszter ur szükségesnek találta volna kiku­tatni az ő illetőségének történetét? De hát Kőrmendy konokul viselkedett, nem változtatta meg magatartását s ezért a suttogások teréről a miniszter átlépett a cse­lekvés mezejére. Gondolhatták, most már el­némul ez a nyughatatlan Kőrmendy, majd szaladgál hivataltól hivatalhoz, kérni fogja ügyének újabb megvizsgálását és a hozott határozat megváltoztatását. íme, e várakozások meghiúsultak;* Kör- tnendy saját ügyét föltárja a saitóÉ^;^elő- ieiroo^'Piépgyti^ékeii és most lia bán és veszedelmesebben izgat, mint valaha. Ez természetes és érthető. Erősebb izgatást, nagyobb föíháborodást kiváltani aligha le­hetne, mint azzal, ha elmondjuk szárazán, minden színezés nélkül annak históriáját, mint fosztották meg Kőrmendyt az állampol­gárságtól. Ezt az izgalmat és föíháborodást csak az fokozhatja, ha maga Kőrmendy mondja azt el. Mi már régóta verjük félre a harango­kat, régóta hirdetjük, hogy amit itten az ál­lampolgárság kérdésében elkövetnek, az pár­ját ritkító barbarizmus, durva jogsértés és e terület úgyszólván minden lakosára, aki az intelligenciához, a munkás-, vagy iparososz­tályhoz tartozik, állandó veszedelmet jelent. Minden egyes polgárnak egész exisztenciáját a hatóságok korlátlan önkényének szolgál­tatja ki. Mi láttuk és hirdettük a veszedelmet, de bármint. iparkodtunk is, hogy a veszede­lem tudata áthassa a legszélesebb néprétege­ket, mindig az a bántó érzés kisért, nem tud­tuk elég erővel, eléggé világosan föltárni a nép előtt a veszedelmet. Ez a bántó érzé­sünk ma már megszűnt, a kormány a reflek­tor erejével világította meg mindenki előtt a kérdést. Ezért Kőrmendy most is becsületesen tel­jesíti kötelességét, amikor állampolgárságától való megfosztását nem saját személyes ügyé­nek tekinti és föltárja ezt az ügyet a nagy nyilvánosság előtt. Nem ismételjük meg a tényeket, ame­lyek kétségbe nem vonható bizonysággal megállapítják Körmendy-Ékes Lajos kassai illetőségét. Ezeket már mind ismerjük s azo­kat megismerve, valószínűen mindnyájunk előtt önkéntelenül az a kérdés vetődött föl: Ha Körmendy-Ékes kassai illetőségét meg le­het tagadni, akkor ugyan kiét kell elismerni? Körmendyt 1920 április 15-én választot­ták meg nemzetgyűlési képviselőnek. Man­dátumát a választási bíróság igazolta, két­ségtelenül azért, mert állampolgárságát, nem találta vitásnak. A megválasztása óta lefolyt öt esztendő alatt neve állandóan ott szerepel azok sorában, akik a. küzdő magyarság élén állanak. Mégis, ha Kőrmendy nem volna a cseh-szlovák köztársaság polgára, úgy tűr­ték volna-e, hogy élén álljon egy elkesere­dett, elnyomott nemzet politikai küzdelmei­nek megszervezésében? Tűrték volna a ha­tóságok, hogy egy idegen járjon faluról-fa- lura .s a népet a kormánypolitika elleni ellen­állásra tüzelje? Ha Kőrmendy idegen lett volna, agy a hatóságokat óriási mulasztás terheli azért, mert Kőrmendy munkáját tűrték és nem előbb helyezték nevét az idegenek listájára. Úgy a kormány joggal járhatna el a legna­gyobb szigorral a mulasztó hatóságokkal szemben, mert Kőrmendy agitálása tényleg sokat ártott — nem az országnak, hanem a kormány politikájának. De nem történik senkinek baja, Kőr­mendy illetőségéhez kétség nem fért, tehát nem is lehetett bolygatni. Csak amikor ta­nácstalanul látták Kőrmendy fokozódó nép­szerűségét —• dacára a személye ellen elhin­tett támadásoknak — s amikor talán azt is konstatálták, hogy Kőrmendy agiíációjának jelentős része volt a kudarc előidézésében, amely a szeptemberi közigazgatási és a ta­vaszi raszinszkói nemzetgyűlési választások­Prága, julius 28. | A világháború kitörésének tízesztendős 1 évfordulója megszólaltatja a cseh lapo*kaf is. Benes dr. külügyminiszter lapja, a Ceské Slovo. vezércikkében mefenkólikus hangon el­mélkedik az elmúlt tíz év eseményeiről amelyekhez ugyancsak nem csekély vllág- fajdalom-mal Uozj^tapcsolja • a ,,ntá4* "írMeg valóságát — A legutóbbi tiz év megváltoztatta Európa térképét — Írja — a kaleidoszkópja élénkebb színekben játszik, azonban a tiz év nem változtathatja meg a közelmúltat s en­nek szellemét. Európa még ma sem él telje­sen békében. Egy nemzet nem olyan, mint a i másik, a szám uralkodik az erkölcsi1 értékeken, a nagyhatalmi politika még mindig átsiklik Belgrád, július 28. (A P. M. M. tudósítójától.) A hosszú hónapok óta vajúdó jugoszláv kormányvál­ság ma végre megoldódott, azonban a megol­dás módja még a jobban informált politiku­sokat is meglepte. Emlékezetes még, hogy Jovanovics, a radikális párt alelnöke kon­centrációs kormány megalapítás ám fárado­zott, amelyben az ellenzék egy része is részt vett volna. Ezek a tárgyalások azon­ban meghiúsultak s ma délben az ellenzéki biok vezetője, Ljuba Davidovics kapott megbízást arra, hogy a jelenlegi ellenzéki pártokból állít­son össze koalíciós kormányt. A élezi gn ált miniszterei nők este nyolc órakor nyújtotta be a királynak munkatársai listáját. A minisztérium tagjai eszerint a kö­vetkezők lennének: a nMiiszterebiiök Ljuba Davidovics (demokrata), közoktatásügyi miniszter Korosec dr. (szlovák klerikális), pénzügyminiszter Spaho dr. (ibosnyák mo­hamedán), külügyminiszter Voja Marin'ko- vies dr. (demokrata), belügyminiszter Nestad Petrovics (radikális), kereskedelemügyi mi­niszter Sumcnkovics dr. (demokrata), igaz- ságiigyminisztér Halillbeg Hrásniicá dr. (ibos­nyák mohamedán), szociálpolitikai miniszter Belhrne dr. (bosnyáik mohamedán), közleke­désügyi miniszter Sirsznik dr. (szlovén). Mint látnivaló, az uij minisztériumiban csak egy radikálispárti miniszter van, 'Petro­vics belügyminiszter. A legnagyobb feltűnést Nincsjcs kül­ügyminiszter bukása keltette, akinek távo­zása jól informált körök véleménye sze­neit igen messzemenő következményekkel járhat a kisa.rrtant szempontjából is. Mivel a horvát parasztpárt egyetlen ná| érte a kormányt, akkor határozhatták el magukat a desperátus lépésre. Ha analógiát keresünk az állampolgár­sággal űzött politika! üldözésre, úgy megta­láljuk azt annak a koronatanácsnak jegyző­könyvében, amely elmondja, hogy amikor az osztrák császár kiküldötte Caraffát, azzal az utasítással látták el, hogy irtson ki lehetőleg minden magyart, akinek népére befolyása van. Ha eretnek, úgy eretnekség chnén indít­son eljárást, ha nem eretnek, akkor reá keli fogni az eretnekséget, esetleg hamis tanuk fölbérelése utján s az eljárást Így indítsa meg. Ma csak az a különbség, hogy az üldözöt­teket nem eretnekség, hanem azon a elmen teszik tönkre, mert „idegenek**. A veszedelem itt van, azzal szemben al­kalmas eszközökkel mindnyájunknak véde­keznünk kell. a kis nemzeteken. A londoni konferencia a résztvevők bi- tiyos számára van korlátozva s Cseh-Szlovákia — noha igen nagy érde­kei üsződnek annak eredményéhez — Len­gyelországgal együtt a legfőbb érdekeltek egyike, nem részesednek a konferencián. Azáltal, hogy Macdonald kormánya el­vetette a garanciapaktumot, bebízonyult az, hogy Angliát kizárólag saját érdeke vezérli.*4 Beites lapjának ez a visszaemlékezése, mely a múltba kullogás helyett a jelen po­litikáján lovagol, fontos és jelentős önvallo­más. Keserű beismerése annak, hogy Benes pozíciója az európai politika mérlegserpe- nyőjében óriásit sülyedt s hogy a múlton el­mélkedve lehetetlen nem látni azt, hogy a jelen sem rózsás és reményeket fakasztó. tagja sem időzik e pillanatban Belgrádiban, Davidovics miniiszterielnsök számukra három helyet biztosított a kabinetben. Davidovics már a háború előtt is jelen­tékeny szerepet játszott Szerbia politikai életében és 1920-tban miniszterelnöke volt az egységes demokrata kabinetnek. Az uj (miniszterelnök mindig igen erőteljesen hang­súlyozta a szerb-foorvát megegyezés szük­séges voltát s az 5 tevékenységének követ­kezményeképpen jelenteik meg a szkup stólá­ban ez év márciusában a horvát paraszt­párt képviselői, akik öt éven keresztül nem vettek részt a parlamenti életben. Marink o- viics külügyminisztert Belgrádiban, mint kitűnő politikust igen nagyra becsülik s azt hiszik, hogy első politikai cselekedeteként valósznüen el fogja ismerni Szovjetoroszor- szágot. Belgrád, julius 2. A kormánykrizis gyors megoldása a nyilvánosságban igen kedvező benyomást keltett annál is inkább, mert a közvélemény Davidovics minisztériumában látja azt az irányt, amely a szerb-horvát konfliktust békés utón tudja megoldani. Jugo­szlávia külpolitikája, különösen annak a kis- antantoit illető irányelvei, nem fognak meg­változni. Marinkovics dr. az uj külügy­miniszter, csakúgy mint hivatali elődje, arra fog törekedni, hogy a jugoszláv királyság továbbra is megtartsa jdlenlegi szövetsége­seit és ezzel az európai helyzet további megszilárdításán dolgozzék. (A cseh-szlo­vák sajtóiroda lázas sietséggel igyekszik ellensúlyozni azt a jogos kételyt, amely Marintkovicsban éppenséggel nem látja Nin- csics utánzóját Az események különben majd bebizonyítják a cseh-szlovák távirati iroda jóslatainak igaz, vagy helytelen voltak.) Az idegenek listáján Szlovenszkó, julius 28. Ezen a címen megjelent igen fontos és nagy horderejű cikkre akarok véleményt mondani, de előrebocsátom, hogy annak min­den levont következtetését osztom és alá­írom, mert az egyedüli magyar álláspont ! más nem lehet. A cikkre vonatkozó megjegyzésem csu­pán annyi, hogy Körmendy-Ékes Lajos dr. és Palkovich Viktor nemzetgyűlési képvise­lőkkel együtt, akik a magyarságnak bátor és megalkuvást nem ismerő, mindnyájunk tisz­teletére érdemes harcosai, együtt említi Föl- dessy József dr. szociáldemokrata képviselő nevét is. Földessy dr.-nak nem olyan tragikus a helyzete, mert ő kormánytámogató és rend­id rvéüyt szállító képviselő, aki az októberi forradalom szele vetett erre a vidékre, mint református tábori lelkészből lett megyei közigazgatási gyakornokot, utóbb városi al­jegyzőt, aki a forradalmi időket felismerve, annak konjunktúráit ügyesen használta ki és a munkásság válíain felemelkedve bejutott a j parlamentbe, ahol a kormány szekere mellé ; állott be lógósnak. A szociáldemokrata párt, mint olvastuk, : kizárta tagjai sorából, kerületében százszor. 1 szólította fel mandátumának letevésére, ma- | m a nép, amelyet képvisel. A rendtörvény • meghozatalát nyilvánosan ..helyeselte, A ma- f’gyar kisebbségnek ehhez a képviselőhöz ke­vés köze van. Kerületében bizonyosra ve­szik, hogy nemcsak állampolgárságot kap, hanem mandátuma ’ lejártával valamely jobb állami hivatalba kerül: a pozsonyi protestáns állami teológia egyik tanárául tippelik. Földessy dr.-nak a választói névjegy­zékből való törlése iránt a szövetséges el­lenzéki pártok köréből történt a felszólam­lás válaszul arra, hogy a kormány Paiko- vich Viktort töröltette a választók sorából, aki negyven éve lakik és adózik ezen a te­rületen, ahol a törvény szerint kétségtelen állampolgár, Földessy ellenben semmi szín alatt sem lehet az, meri csak 1918-ban jött cseh-szlovák területre, ahol egy követ fújva, az emigránsokkal, Magyarország ellen sűrű kirohanásokat engedett meg magának még a parlamentben is. Földessy ügye tehát egészen külön ügy és nem tartozik Körmendy-Ékes és Palko­vich ügyéhez, akiket a kormány akar szer­zett jogaiktól és mandátumaiktól megfosz­tani. —a* Kramár is megszólalt a honalapitás harcánál Prága, julius 28­A Národni Listy vasárnapi száma közli a nemzeti tanács elnökének, Kramáí dr.-' cikkét, mellyel ez a politikus is beleszól a honalapitás dicsősége körül dúló sajtóhábo- ruba. A cikk tenorja ebben merül ki: „Én és Rasin...“ mi csináltuk a cseh-szlovák függetlenséget, a köztársaságot, mindent én és Rasin. Igaz, hogy az első napokban nem tudtuk, liogy királyságot vagy köz­társaságot csinálunk-e s a külföldön levő honalapítók nélkül nem is akartuk ezt a kérdést eldönteni, azonban az osztrák hatóságoknak nyíltan megmond­tuk, hogy útjaink kétfelé váltak. Hálásan emlékszünk vissza azokra is, akik a külföl­dön dolgoztak nemzetünk üdvéért, azonban hibát követnénk el, ha minden tettüket kritika nélkül helyeselnök. 100 cscSi-sil. horenOfirl fizettek ma, julius 28-án: Zűriekben 16.15 svájci frankot BudapevSten235OÖ0.— magyar koronát Bécsben 210 7ÖÖ.— osztrák koronát Bsrlifiben 124550ÖÖÖ10!.— német márkát Benes sértve1' érzi magát... _A Ceské Slovo panaszos siralmai afölött, hogy Cseh-Szlovákia nélkül konferencfáznak M ellenzéki pártok koalíciós korntánpi Jugoszláviában Nincsics bukása és a kisanlant — Az uj külügyminiszter elismeri Szovjetoroszországot? M JT ffl. évfolyam 170. (618.) szám lÉ Mf Prága, kedd, 1924 julius 29 Politikai fősTíerkesrfcő- ___ . . ___ _ A felelős szerkesztő távollétiben PE TROGALLI OSZKÁR dr. A SzloVéüSzkÓi és RüSTlDSzkÓi Szövetkezett Ellenzéki Partok a szerkesztésért felelős: Felelős szerkesztő: politikai napilapja ISTVÁN FLACHBARTH ERNŐ dr. v * v* adminisztratív főszerkesztő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom