Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-27 / 169. (617.) szám

Vasárnap, julius 7), 5 Levél a Lidóról lik, mintha az egész város csöndes, szerel­mes, vágyakozó szerenádot adna az éjsza­kának ... Baros Ferenc. Annabál volt... Irta: GHn. Valaki azt mondta egyszer ne- keni: magának kék a szeme, Jl maga másként látja a világot, % mint más. És mert sokszor más- képpen látom, mert crzein, hogy wáiW|imv simul hozzám a nyári égbolt kékje, mint a szerelem szokott és úgy járnak hozzám a sziliek, mint a mindennapos barátnők w-fimjjí szoktak egymáshoz járni, elhi­szem, amit valaki egyszer mondott nekem. Elhi­szem és arra gondolok, hogy láthatta a világot az a lány, akinek kékebb volt a szeme, mint az enyém, kékebb, mint a távolba ömlött levegő és akit egyszer... régen egy Anna-bál hangulatá­ban szemencsókoltam. Anna-bál volt. Egy csöndes fürdőn élt akkor velem a nyár. Zúgtak a hársak, ha jött a szél és ropogtak a fenyők, ha megbolondult a zivatar. Ide járt pihenni, leiket tisztítani és hangulatot szedni a magyar D'Artagnan, itt magyarázta a hangyák lelki életét kedvesen cs mindig moso­lyogva Nagy Sándor, a magyar gyorsírás egyik rendszerének ősapja, itt élt velünk a Hungary angolpipás szerkesztője, aki pirospettyes pisztrán­got evett reggelire, egy fiatal magyar mágnás angol asszonyt hozva ide nászúira, aki először mutatta meg nekünk, mint néz ki a szvetter, egy nyakkendőgyáros, aki szenvedélyesen csente a park rózsáit a szépasszonyok kedvéért, egy abauji földbirtokos, akinek ládaszámra érkezett a sajáttermésü óbora, amitől fölmelegedett a szív és virágos lett a szó és egy pesti orvos, akinek volt egy tizennégyévcs leánya, akinek kékebb volt a szeme, mint a Dráztis mellett mosolygó nefelejts és akiből később filmpriiíiadomult csi­nált az élet, ami megváltozott egy éjszakáról a másikra. Anna-bál volt ezen a kis fürdőhelyen és én húszéves voltam. Azt hittem, hogy csak szét kell tárnom a két karom és megreped a világ abron­csa és én kibújhatok azon egy uj, szebb, jobb vi­lágba. Azt hittem, hogy csak le kell ülnöm egy üres papírlap elé és rá kell dobni a lelkcmet a papírra és a világ sohasem látott szépségektől kábul el. Azt hittem, hogy verset Írni, nehéz bo­rokat inni és tapadó szájakat csókolni, ez a ki­választott éué!etem gyönyörű joga. A csalódás­tól nem féltem, mert erősebb voltam, mint az élét és élőbb, mint minden más, amit láttam. És egyszer jött a tizennégyévcs kékszemü. Lány volt, aki először érzi, hogjfta nyári estébe sírni, Felejtíieteílen est Velencében Lidó, július 26. Ah, a Lidó... az idén is olyan örült ult­ramarin a tengere, hogy az ember elteszi a szivébe emlékül ezt a csodás, ragyogó kék­séget. Ahogy Velence elképzelhetetlen száz súlyos könyv, útleírás, Baedecker, költőknek örökszép munkái... mind kevés ahhoz, hogy magadnak látatlanban megalkosd a tenger királynőjének varázslatos hatását, hogy a Lidó tengere és ege is olyan, mint a földre- szállt álom. Ha este megállsz a Rialtó gyö­nyörű hidián s elnézesz a Palazzo dúcaié csóklátta ivei felé, a finom reneszánsz palotá­kon, a gótikus ablakok a felejthetetlen Ca- uale grandé épületein kibámulnak a vízre, lenn szerelmeseket visz a baldahinos gondola s a gondola orrán büszkén, mosolygó képpel, ünnepi fehérben, vörössel átkötve derekán ál! a szerelmesek révésze... úgy azt hiszed egy percre, hogy valami varázslat hatása alatt állsz, édes és kábító, hogy szinte kéri az ember, ne múlj el, ne szaladj el gyönyörű­séges álom ... A paloták a fényben mintha áítüzesednének, úgy ragyognak, mintha por­celánból volnának. S a Lidó ehhez a csodálatos városhoz komponált gyönyörű tengert, egyetlen nagy mosolygó sötétkékkel a víz fölött. Iia a nap ragyog, Így nyári délután, sárgállik a fénye a csillámló homokba, színes kabinok, tarka fürdőruhák... Egész Európa találkozót ad egymásnak itt a. strandra, hallhatsz szőke, magas angol gentlemant, evikkeres, barna, jól megtermett németet, vékonydongáju, éles hangú, jókedvű olaszokat, kis, rőtszakállas franciát és persze magyart, csehet, románt, szerbet is össze-visszaságban No persze, a nőket sem szabad kifelej­teni. A múltkor egy francia a hátam mögött nagy ékesszólással fejezte ki a homokban hanyattfekve s már a kopásig vörösre sülve- főve a naptól, hogy évente a Lidón adnak Európa legszebb asszonyai és leányai egy­másnak találkát. Persze, ebben is van valami tévedés. A nők nem igen kiváncsiak egymásra, legfel­jebb a fürdőkosztümöket nézik végig lesújtó szemmel egymáson. Az Olaszországba rándulók az idén álta­lában hálásak lehetnek, olyan ftirdőszezón, mint az idei, már bizonyára régen volt, alig van eső, mulatni, fürödni, kirándulni minden­nap lehet, ezer alkalom volt, hogy akinek na­gyon sok voít a pénze, hamar és tetemesen megszabaduljon tőle, mert itt erre igazán van elég alkalom. Velence különösen szépen be van ren­dezve arra, hogy az ember szépen elköltse a pénzét. Ha kilépsz az ajtón az utcára, a gondolás s a motoros rádköszön, ha mú­zeumba mégy, belépődíj, katalógus és cice- rone, ha templomot óhajtasz látni, ugyancsak a pénztárcához kell nyúlni. Az árak persze, az igényhez képest, rendkívül változatosak. A fürdés. A Lidón kabin, íürdőnmahasználatok, lepedővel össze­sen 3 iirába kerül. Benn a városban 35—40 lírától kezdve már lehet penziót kapni, persze, ez künn, az előkelő hotelekben fői megy százig, sőt föl­jebb is. Velence egyébként mindig gondosko­dik szórakozásról, mulatságról. A Giuardino publicoban ott van a kiállítás, amelyet az. aki igazán jól végig akar nézni, akár egy hétig is nézegethet. Csak most nemrég volt a külön­böző ének- és zenekarok versenye. Az Ex- celsior-hotcl a legutóbbi szombaton jelmezes bált rendezett, egy éjszakára idevarázsolta a rokoó fehérparókás urait, krinolinos höl­gyeit. Eragonard mesternek, a rokokó pompás, finom, udvari művészének nagy öröme lehe­tett ezen a muzsikus éjszakán, ha éppen le­pillantott Velencére és a reggelig fényes bál­teremben láthatta újra a Napóleont izzó Parist... Bizony, Velencéről s a Lidóról csak azt lehet irm, hogy akik nagyon szeretik egy­mást, jöjjenek ide ... Este, a Giudecca partján, szemközt a San Giorgi Maggioréval irom ezeket a soro­kat. Messze fénylik a Lidó, a San M.arco fe­löl néha.erre csapja a szél a térzenét. A Pa­lazzo dúcaié előtt két Iainpionös, zenés hajó. Most olyanok, mintha égnének a sötétlő vi­zen. Hegedű, harmonika, csörgők, zongora... Körül állnak a vizen a gondolák. A zenés ha­jóknak minden este nagy a hallgatóságuk. Csodálatos szép ez igy este. Fönn a telihold. Most éppen ott van a Márkus-templom ku­polái fölött. A zene előbb a Tosca nagy áriá­ját játszotta. Most azután a Tipcrari követ­kezett, maid egy hangos szicíliai népdal Női szóló, aztán az apacslcgény, olaszul, Pestről hozva. A tornyok órái lassan clkongatják az éj­— indus 26, (Lejátszódik a „Fővárosi Tü!ök“ politi­kai napilap szerkesztőségében- Síri csönd, amilyen csak egy uborkaszezonban léket. A ceruza, toll, írógép nagyokat pihenek . . . az olló ellenben dolgozik. A szobában fl ­ott immagmárius uborkák szétszórva. A fő­szerkesztő dühösön belép.) Főszerkesztő: Iiol a politikus? , . (meg­látja) • . hát kedves öregem, ez aztán már igy nem •niieáiet! Hát miit gondolsz te, hogy én a lapot pattogatott kukoricából állítom össze? Hát micsoda politikus vagy te? . . itt hagysz anyag nélkül. Politikus: Kérlek kedves főszerkesztő ur, a dolog a következőképpen ál'i: A mai atmoszféra annyira labilis a politikai szituá- cóiiak, hogy a momentán perspektíva kreá­lása irracionális distanciákban fluktuál . . . illetőleg fluoreszkál, hogy ne mondjam iosz- íoreszkái . . azazhogy . . de persze . . Főszerkesztő: Ne politizálj itt, hanem csináld a politikát, ezt amit itt elmondtál rég megírhattad volna cikkben - . , ird is meg azonnal, le ugyanúgy kifejtve ... jó hosszúra ifyujtsd el úgy inásíé’ hasábra - . . Poíi'lkus: (ijedtében az ollóval akar Írni, irás közben pedig centiméterrel méri, mikor lesz ki a másfél hasáb-) Főszerkesztő: (újra feldühödik) . Az­tán meg, . hol az irodalmár? a szépiro- dalimár . . . (megpillantja) mondta Tinód', ez magának szépirodalom, amit maga csinál, - . ez se nem irodalom, még kevésbbé szép . . ez magának tárca, amit beadott? - . Ezt ne­kem ne adja be, mert felfordulok ebben a kánikuláiban - . ez barátom nem tárca - . ez egy buksza . . még az sem, hanem egy or­denáré koffer, érti . . egy bőrönd, de nem tárca. Ennek nőm ér semmit a címe! . Tárcaíró: Megvál1tozfatom majd a címét. Főszerkesztő: ... és nem ér semmit a tartalma! Tárcaíró: Megváltoztatom majd a tar­talmát is . . . Főszerkesztő- Úgy van. ha ezt a kettőt megváltoz tatja, akkor le köz löm . . No, de a uapdiirek, ez aztán a felháborító . • . eSYóra \ múlva megjelenik a 1-ap és egy napúdre-rn van: Döglött ló a kém ecset utón ... én már látom, hogy a riporterek is döglödnek . , - miért nincs napihir? Napihir rov, vez.: Nincs, nincs és nincs kedves főszerkesztő uram, se tűz se öugyr- kosság se semmi . . és, ha kétfelé szakadok, akkor sincs napihir - . . Főszerkesztő: Ha kettészakadnál akkor legalább volna még egy . . de ez nem mehet igy . . muszáj lenni . . pont . . csinálj egy pár marólúgot, vagy mit bánom én . . vagy ha nincs, hát az is jó - . hát nem elég napihir az, hogy nincs napihir . . hát dolgozd fel ezt . . félhasábban! Napihir rov. vez.: (megírja fél hasábban, d.e annyit izzad, hogy hamarjában a vizállási rovat vezetőjének is akad dolga.) Főszerkesztő: (újra méregbe jön.) Mi van a rövid hírekkel? . . hát még rövid hí­reik sincsenek? Rövid hír. rov. vez.: (niegporóbál tréfál­ni-) Máma a rövid hírek annyira rövidek, hogy nem is lehet őket látni. Főszerkesztő: Majd adok én neked még viccelni, . . . egész nap szívod a rövid szi­varjaidat és még néhány rövid hirt sem tudsz belőlük kiszívni, gyönyörű, mondha­tom . Hanem a légié,Iháboritóbb a sport, . . . ebből aztán egy sorom sülős, most • . most . . amikor dühöng az olimpiüsz . . , Sporírov. vez.‘: Vége ott már minden érdekesnek . . . különbén is már három napja nem kapok Párisiből egy sürgönyt sem . . . Főszerkesztő: Ejnye az ördög vigyen el öcsém, hát te tényleg Parisból akarod a párisi 'sürgönyöket? . . . Sportrav. vez.: (viccesem.) Az egyedüli érdekes az egészben Pitola. Ki az amerikai­akkal 3000 méteren kitola­Főszerkesztő: (nagyon haragszik.) Még egy 'Íven rim és a fejedhez vágom a mai vezércikket . , . biztos *pozdorjává törik a fejed a maitól ■ . . mert ez a vezércikk a ’egalja-sa'bb merénylet az újságírás ellen. En­nek a közepén van a farka és a végén a füle és azonkívül se füle se farka nincs . . ez nem vezércikk . . ez egy rakás betű ez egy . . ez egy . . kroki . .ima .a mai kroki, annál meg nem vagyok tisztában hői kell nevetni . . ilyen marhaságot még életeimben nem olvastam . . sajnálom, hogy elolvas­tam . . ez nem egy kroki ez egy • • ez egy . . vezércikk . . Krokfiró: (csöndesen kiszól a sarokból.) Tessék talán főszerkesztő ur a vezércikket a kroki, a krokit pedig a vezércikk helyére szedetni . . hiszen elvégre is uborka . . Főszerkesztő: (a homlokára csap.) Meg­van!! (igy tesz és íme, a lap rendes időben, rendes terjedelemben^ rendes . . azazhogy . . . ma igen megjelenik.) Buda László. A német birodalmi gyűlés viharos ülése A kormány nem nyilatkozik a londoni kon­ferenciáról Berlin, julius 26. A birodalmi gyűlés tegnapi ülésén a kor­mány határozott intenciói ellenére a bal- és jobboldali ellenzék szóvá tette a londoni kon­ferenciát és az ezzel kapcsolatos külpolitikai eseményeket. Marx kancellár az ülés kezde­tén nyilatkozatot tett, amelyben kijelentette, hogy a kormány semmieseíre sem hajlandó hi­vatalosan jelentést tenni álláspontjáról, an­nál kevésbbé, mert a birodalmi kormány külpolitikai programja semmiképpen sem változott. A német nemzetiek gúnyos megjegyzé­sékkel kísérték a birodalmi kancellár rövid beszédét, amely ellen a koalíciós pártok eré­lyesen tiltakoztak. A háborúért való bűnös­ség kérdésében Rewentlow gróf (nemzeti szocialista) azt kívánja, hogy ezt a kérdést nemzetközi döntőbíróság vizsgálja meg s egyben pártja nevében tiltakozik a Dawes- javaslat elfogadása ellen. A nemzeti szocialisták bizalmatlansági indítványt nyújtottak be a kormány ellen, amelyet a többség elutasított. Ezután a biro­dalmi gyűlés a kommunisták és a jobbolda­liak szavazatai ellenében elfogadta a vita befejezését indítványozó javaslatot. Féltizen- ketíőkor a ház megkezdte a jogügyi bizott­ság javaslatának tárgyalását, amely azt in­dítványozza, hogy a bajor népbíróságok által hozott íté­leteket vizsgálják fölül. Preger bajor követ kijelentette, hogy e törvény elfogadása alkotni á n y változ ást jelentene. s a bajor kormány egy ilyen törvényt a ba­jor igazságügyi szuverenitás súlyos megsér­tésének tart.- A Vorwárts erősen támadja a német nemzetieket, akik magatartásukkal a kor­mány és Németország helyzetét megnehezí­teni igyekszenek. A nacionalista Deutsche Tageszeiíung úgy látja, hogy végre sikerült a német nép szavát a német delegáció Lon­donba való elutazása előtt megszólaltatni. Ezzel szemben a Lokalanzeiger beismeri, hogy az a törekvés, amely a tárgyalások fo­lyamán nagy külpolitikai vitát akart megin­dítani, nem sikerüli. A Vossische Zeitung kü­lönösnek találja, hogy a német nemzetiek a vitánál, amelynek oly nagy politikai súlyt tulajdonítottak, pártjuk vezető embereit, Westarpot, Hergtet és Tirpitzet nem szólal­tatták meg. Arról beszélnek, hogy a német nemzeti párton belül a bomlás tünetei mutat­koznak. A kommunista Rotc Fahne kijelenti, hogy a német nemzetiek az egész vonalon visszavonultak. A brazíliai forradalom tovább tart Washington, julius 26. A braziljai konzu­látushoz érkezett jelentések szerint a szövet­séges csapatok 100 embert ejtettek foglyul, akiknek legnagyobb része külföldi. 3 A legmegbízhatóbb t 3 test- és szépségápolási t 3 cikkek, arckrémek, £ púderek, szappanok, ► 3 stb. a £ ] Cím fariBBeriabai [ KoSice-Kassa, Fő-utca 49. szám. ► <í >­^ Valódi kölni vizek és francia illatszerek £ ^ Postai szétküldés. £ félt. Velence még mulat. Nem borral, része­gen, duhajul, de szépen, melegen, jókedvvel andalogva, ahogy az az álmodó vizekhez il­Uborkaszezon 1 vagy csókolni kell, harmadik eset nincs — elő­ször ébred arra, hogy az élet napokból, hetekből és hónapokból áll és minden életporcika önálló élet, szerelem, csók és boldogság akar lenni és küzd a holnap ellen, mely elveheti az önállósá­gának kincseit. A kislány lelke elkezdte védelmezni a mát a holnap ellen és tágranyllt a szeme, amikor egy esős júliusi, délután az olvasóterein nádfotelében ülve szerelemről meséltem neki és rásimogaítam a fehér kezére a szerelem első halk leheletét. Azóta még kékebb volt és még szebb volt a szeme. Aztán jött az Anna-bál. Nagy pepita nadrágom volt, uj lakkcipőm, sötétkék kabátom és a gomb­lyukamba fehér rózsát tettem. Az első csárdás után elmagyaráztam a kékszemü lánynak, hogy mindig szomorú vagyok, ha virágot teszek a gomblyukba, mert arra kell gondolnom, hogy egy sápadt, köhögés szabólegény sóhajtással varrta ki azt és átkozta a sorsot, mert az ő gomblyukába nem tűz virágot. A lány is szo- morkodott ezen és mikor jött az éjfél és a ci­gány abbahagyta a táncmuzsikát s odasompoly- gott a pezsgős asztalhoz, ahol a kedv nóta után vágyakozott, mi kett'en kimentünk a zöld renge­tegbe belesimult virágagyak közé sétálni. Az éjszaka csendes volt s csak a levelek duruzsoltak valami érthetelen melódiát. Men­tünk és egy bokor mögött, ahová nem jutott el a virágos terein fénye, ahol fekete árnyék aludt a földön, mcgállottuiik. Itt megcsókoltam a kék szemet. A csók megriadt. A homok mögött, valahol járt valaki... valahonnan jött valaki. Egy ron­gyos, tépett favágó volt. Az erdőből jött és meg­emelte a kalapját. — Jó estét... — Adj Isten... — Az erdőben lóg egy ember a. fán —mon­dotta — megyek a csendőrökért. Elment. Az erdőben lóg egy ember a fán... szólt felém a halál és én szemencsókoltam az életet. Bent a teremben Anna-bál volt, húzott a cigány, bolondult a jókedv. Visszakisértem a lányt és nem táncoltunk többé. Másnap az élet nagy tragédiájának szomo­rúságából kifakadt felhőt láttam a kék szemen és sohasem volt többé szabad megcsókolnom azt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom