Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-03 / 148. (596.) szám

Csütörtök, julius 3. Az agráriusok beadták a derekukat Nem szabotálják többé a kereskedelmi szer­ződéseket — A szenátus mai ülése — Tíz millió az árvízkárosultaknak — A P. M. H. parlamenti tudósítása — Prága, julius 2. A szenátus utolsóelőtti ülésével kapcso­latosan gyors iramban likvidálják az elinté­zendő politikai kérdéseket. Ma délelőtt bi­zottsági ülések voltak s a megvesztegetési, hitbizoimányi és tanitói nyugdijsegálytör- vénnyel szemben merültek föl módosítást kí­vánó koalíciós javaslatok, végre azonban győzött a vakáció vágyakozása és elhatároz­ták, hogy a javaslatokat jóváhagyják, nehogy júliusban további bizottsági üléseket kelljen tartani. A klubelnöki konferenciának, amely a szenátusi ülés előtt volt, nem mindennapi szenzációja akadt. A cseh-szlovák agráriu­sok bejelentették, hogy ezentúl nem sza­botálják a külkereskedelmi szerződéseket s köznapi nyelven szóivá, beadják derekukat. rA szenátus holnap már tárgyalni fogja a holland—cseh-szlovák kereskedelmi szer­ződést. A szenátorok egyébként ma két uj kor­mányjavaslatot találtak padjukon s ezek kö­zül az egyik az árvízkárosultak számára kí­ván tíz millió korona azonnali segélyt folyó­sítani a tavaly megszavazott ötven millió és az elemi csapások elleni köteles biztosításra szolgáló alapból, a másik pedig a kisbérietek szabályozásáról szóló 1922. évi törvényt ja­vasolja meghosszabbítani. A szenátus ülését öt óra után nyitotta meg Donát elnök. Másodszori olvasásban el­fogadtak egy pár javaslatot, majd a mező­gazdasági állatok fajzására, a polgár perrend­tartás módosítására vonatkozó javaslatot fo­gadták el. Ezután a dajkatörvényt kezdték tárgyaim. Lapzártakor az ülés tart. Tető alatt a magyar indemnltás Megszűnt a kétnapos ex-Iex — Londonban megjelent a kölcsön aláírási fölhívása — Györört Malafitsoí választották meg Budapest, julius 2. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje- lenté'Se.) Az -ex-Iex, amely hétfőn éjjel tizen­két órakor bekövetkezett, sokkal hamar óbb ért véget, mint ellenzéki körökben hitték. Az általános vita még tegnap este véget ért, a TÓszSletes vita ma délelőtt kezdődött meg és délben már az egész javaslat tető alá került. A Ház aztán hozzákezdett a fővárosi vá­lasztásokról szóló javaslat tárgyalásához. Az még nem bizonyos, hogy a nyári szünet előtt törvényerőre emelkedik-e, vagy sem, mert ha a kormány azt látja, hogy egyes pártok a javaslatnál nagyobb vitát akarnak provokálu­nk akkor kormányzói kézirattal elnapoltatja a nemzetgyűlést és a javaslat végleges tár­gyalását őszre halasztja. A kormány szilár­dan el van tökélve arra, hogy a Házat leg­később julius 10-én szabadságra küldi. A vitában az első szónok Farkas Ist­ván szociáldemokrata volt, aki élesen bírálta a javaslatot, amelyet reakciósnak és igazság­talannak mondott. Beszéde után áttértek az interpellációkra. Mára 21 interpellátiót je­gyeztek be. Az első interpelláló Györki Imre szociáldemokrata volt, aki újból az Es­küdt-ügyet hozta szóba. Kifogásolta, hogy három év óta nem tartottak főtárgyalást és hogy az ügyészségről ebben az ügyben bizo­nyos akták eltűntek. y Az ülés tart. Malasiis lett a győri képviselő Tegnap este hirdették ki a győri idősza­ki választás eredményét. A küzdelemből Ma- lasits Géza szociáldemokrata került ki győz­tesen, akit ellen jelöltjével: Bernolák Nándor volt népjóléti miniszter, keresztényszocialista jelölttel szemben nemzetgyűlési képviselővé választottak meg. Londonban kiírták a magyar kölcsönt A ma reggeli londoni lapokban megjelent a magyar kölcsön aláírási fölhí­vása, amelyet a Baring testvérek, a Rot- schild fia és a Schroeder Henrik bankházak írtak alá. A kölcsön sikere Londonban biz­tosított. Rómában julius 10-én jelenik meg az aláírási fölhívás. A római bankok a 170 millió lira lejegyzését már biztosították. Az angol lapok hasábokon át közük Bethlen István gróf miniszterelnök nyilatko­zatát, amelyben Bethlen kijelenti, hogy Ma­gyarország újjáépítése rohamos lépteikkel ha­lad előre, az adókból többet vesznek be, mint ameny- nyire számítottak, a kivitel 6o százalékkal emelkedett és a gazdasági korlátozásokat is rövidesen megszüntetik. A kölcsön jegyzé­sének eddigi sikere máris szflárditóan ha­tott a koronára. Végül elismerőleg nyilatkozott SmitJh népszövetségi főbiztosról, akit egész Ma­gyarország szeret. A szocialisták az árvizkárosultak segélye ellen Prága, julius 2. A szenátus költségvetési bizottsága ma este tárgyalta az árvízkárosultaknak nyúj­tandó tízmilliós segély javaslatát. A cseh­Pöstyén, julius 1. Délután félnégy órakor körülbelül 150 személyt találok a Royai-szálló szalonjában. Az aukció még nem vette kezdetét. Van időm körültekinteni. A pénztárnál ülő kisasszony gyorsan beszámol, hogy néhány nap alatt ezernél több érdeklődő kereste fel a kiállí­tást. Közvetlenül a bejárat mellett, felfede­zem Haycinthe Rigaud francia barokkfestőnek Giulio d‘Arese viscontot ábrázoló mellképét, mely a megnyitásnál elkerülte figyelme­met. De Rubens katalogizált állatképét nem találom, ezt csakugyan eladták a kiállítás előtt. A szalon nincs túlzsúfolva, a fürdővendé­gek másutt keresik a szórakozást, úgy lá­tom kevés idebent azoknak a száma, kiket pusztán az unalom, vagy a kíváncsiság ho­zott be. A komoly érdeklődők nagy része a délutáni pozsonyi gyorssal érkezett Bécs és Budapest felől. Az első sorokban, fentartott helyeken Szlovenszkó arisztokráciájának elitje foglal helyet. Néhány jellegzetes arc, köztük: Odescalchi herceg (Szárazipatak) a feleségével, az Andrássy, Mailáth, Zidhy és Pálffy családok néhány tagja. A prágai régb ségkereskedők kevés kivétellel mind itt van­nak, a pozsonyiak is, élükön Jarabek keres­kedő és Faust Ovidius dr. Bécsi alig van szlovák szociáldemokrata szenátorok a ja­vaslatok ellen foglaltak állást, mert a segélyt az agráriusok számára kidobott pénznek mi­nősítik. itt egy-kettő. A pozsonyi városi muzeum is kiküldte megbízottját. Néhány pozsonyi nagykereskedő, bankember, néhány gyár­igazgató, jószágkormányzó és Weisz Man- fréd báró családjának megbízottja egészíti ki a sort. Csodálatomra azonban egyetlen angolt és amerikait nem látok. Az aukció fo­lyamán kiderül, hogy két londoni kereskedő megadott limitekkel, a kitünően megirt kata­lógus alapján vásároltat a prágaiakkal, ma­gukkal a kiállítókkal. Négy óra felé megjelenik végre Polák dr. az emelvényen és a katalógusban nem szereplő jelentéktelen festménnyel megkezdi a műtárgyak aukcionálását. Nincs érdeklő­dő. Polák doktor nem kísérletezik tovább. XIX. századbeli festőik munkái kerülnek sor­ra. Néhány 5200 koronára becsült Blaas fél­áron talál gazdát. Polák doktor hihetetlen gyorsasággal hadar, németül és csehül egy­szerre. Hiuzszeme van. egy fél mozdulat, egy kar emelkedik és már ugrik felfelé az összeggel. Ördöngős gyorsasággal. Az em­bernek eláll a lélegzete. Néha pedig mulatsá­gos. Kabaré. Egy kassai kopasz úriember ,.na, még egyet rá“ kiáltásokkal közberecs- csen, de az ezreseknél már eláll a mersze és törli izzadtságát. Charles Jósnak Chaplin finom képét po­lom áron veszik meg, a 90.000 koronára be­csült Makartokra csak ketten licitálnak, az egyik nagyon biztos a dolgában és 39—40.000 koronáért meg is veszi a képeket, öreg mes­terek kerülnek ezután sorra, az érdeklődés komolyabb romát ölt, Paris Paschalinus (Bordoue) figyelemreméltó munkájáért (Vén­ember arcképe) valóságos kis harc folyik, mig jóval becsértéken alul, 11.800 koronáért kel el, Egy szlovenszkói gyárigazgató ve­szi meg. Ettől a pillanattól fogva nő a vásár­lókedv és bár érezhetővé válik, hogy a bel­földi érdeklődők kevés készpénz felett ren­delkeznek, — a pozsonyiak alig-alig jutnak szóihoz — több kép jó árt ér el. Egy isme­retlen német festő munkáját — Pálffy nádor II. Józseffel — egy Pálffy gróf veszi meg 15.000 koronáért. Mignard egyik képe Prá­gába kerül, Hughteniburgh gyönyörű csata­képét jóval becsérték.en felül külföldiek vá­sárolják meg. A képanyagnak másik, értékes része holnap kerül kalapács alá, Polák doktor a ke­rámiai rész árlejtésére tér át. Érdekes most megfigyelni a vásárlókat. A kisember is szó­hoz jut. Sok darabnak árlejtése 300 koroná­val indul meg és felverik az összeg 6-8- szorosára. Gyakran jóval értéken felül kel el. Az árhoz egy-egy százast hozzácsapni nem okoz fejtörést, de az ezresekkel baj van. Itt már nincs marakodás, a ezreseknél meg­csappan a licitálók száma. Pozsony vásárol néhány finom figurális darabot, sévresi, meisseni porvellánt és delfti fayenceot mú­zeuma részére. A lalkktárgyaknál hasonló a versengés, a miniatűröket is tulfizették, ha a régi mesterek képeinek árát vesszük tekin­tetbe. Szünet után újból a katalógusban nem szereplő darabok kerülnek sorra. Körülbelül '30 műtárgy. Néhány jellegzetes hoÜicsi, stom- íai fayence van köztük, cseh üvegek, egy elefántcsontmadonna, trieszti márkával el­látót poroellánok és 5 darab miniatürszerü Zieglier festmény. Egy 12.000 koronás ezüst­hajóra nem akad vevő. A katalógusban nem szereplő műtárgyaik legértékesebb dárabja egy japán selyemtakaró (348. szám). Az egész kiállítási anyagból kimagaslik, jóval értéken alul vásárolják meg 31.000 koroná­ért. Az ezután sorra kerülő bútorok nagy ré­széi az arisztokrácia vásárolta meg. Ezeket ta tárgyakat már nem annyira a véletlen hoz­ta egy födél alá, több kegyelet illeti őket és muzeális értékük mellett hasznossági beccsel is bírnak. Hét óra után egészen kimerül a IScitáitor, a közönség is erősen elfárad. A hagyaték fenmaradó részének árlejtésére holnap ke­rül a sor. Sok kevés értékkel biró holmi és közepes értékű műtárgy közt még néhány minden kritikát megálló darab vár eladásra. Köztük van Mária Terézia szalonja, Mig­nard Tieipols, Gnido Reni és Rubens képei, Mária Terézia vitrinje, értékes karosszékek és lakkmunkák. És végül Napóleon ágya, amin minden szemlélő talál valami megne­vetni valót. E, V. A prágai drogériában vásá­rolt „romániai44 benzin A hadosztálybáró súg előtt folyó benzin- pörben ima Nejedly János mérnököt tanú­ként hallgatták ki. A tanú vallomásával súlyosan terhelő adatokat szolgáltatott Adáim ezredes ellen. Nejedly 1920-ban ismerkedett meg Adamimial s azt állítja, hogy senki sem bánt vele olyan gonoszul, senkii sem sér­tette agy meg, mint Adam. Aduim akkoriban közölte vele, hogy elégedetlen és szívesen mondana le a rangjáról, hogy üzleteket köt­hessen. 1921-ben közölte vele az ezredes, hogy a nemzetve deörmi minisztériumnak benzinre van szüksége és hogy Nejedly forduljon Bouibela törzs kapitányhoz. Boni- bela azonban brüszkül elutasította. A tanú ezután a Stratulat cégről be­szélve kijelentette, hogy a cég mintáit úgy szerezték meg, hogy valamelyik prá­gai drogériában vettek egy kis üveg ben­zint, melyet mint az állítólag Romániában levő benzin mintáját mutattak be. Adam ezredesről kijelenti, hogy nyere­ségéből mindig juttatott neki. A tárgyalás folyik. =^:= C i & É === CSAK NAL VEGYEN KASSA, FŐ-UTCA £3 Beszélgetés egy mogorva külpolitikussál arról: miért éppen Nincsies? — A P. M. H. külpolitikai riportocskája — Prága, julius 2. A szerkesztőségek kül politikusai napok óta haragosak. Epés megjegyzésekkel fogad­ják a táviratokat és minden telefoncsönge- tésre homlokukra ráncolódik egy-egy újabb árok. A szerkesztőségi külpolitikusokat az elkonferenciázott nyári szabadság emészti. Látják, hogy a belpolitikus átásitja az órá­kat, hogy sűrűn lapoz a menetrendben és gyakran telefonál az utazási irodákhoz s irigyli kollégáját, aki még megvárja azt a pár szenátusi ülést, azután kiröpül, esetleg a szónak legvalóságosabb értelmében a redak- ciobói. A külpoiitikus nőm mehet. Az ő nap­tárán sűrűn sorakoznak a följegyzések. Most a kisantant konferenciája köti ide, azután a londoni konferencia nyűgözi le, azután ami a konferencia után kialakul, annál kell ésszel és tollal helyén maradnia s augusztusra a népszövetségi ülés van a napirendjén. Szóval eljön majd az ősz s hiába meleg a víz lent a simogató tengernél, hiába bárso­nyos a homok és hiába -mesél hegyek hátán a haragosan zöld fenyő, neki itt kell asza- lódniia, ingujjra vetkőzve robotolnia s szá­mára csak a. piszkos Moldva jelenthet föl- üdülést s ha mesére kiváncsi, akkor vérsze­gény parki bokrok tövében huzódhatfk meg egy pádon. Ezért legyen elkészülve mindenki, aki a külpolitikát és nem csupán a tarka híreket szokta olvasni arra, hogy ezen a nyáron ke­sernyésen, epésen és a sors ellen duzzogva írják majd ezt a rovatot az újságírás magas- fejhordozó olimpiai bajnokai: a külpoiitikus szerkesztők. © Tegnap egy ilyen rosszkedvű kollégával hozott össze az utam. Este volt és ő a Moldva partján nekitámaszkodott a korlát­nak és nézte a vizet. Ki tudja, hová gondolt és milyen vizek csobogtak képzeletében!... Hozzászegődtem és megkérdeztem tőle csak épp sablonosán, nehogy ő kérdezze én- tőlem: Ml újság? — Újság az mindig van — morogta —, hiszen ha nem volna, akkor most elsején fize­tés helyett fölmondólevelet kaptam volna, mert nem lenne szükség újságokra. Újság az van, csak azt nem tudom, minek van?! Mi­nek történnek olyan dolgok, amik fölött gon­dolkodni, amiknek okai után kutatni kell. Nézze, például itt van egy eset: Belgrádból ma azt a táviratot küldte a tudósítónk, hogy Nincsies Prágából Párásba megy, ott bemu­tatkozik Herriotnaik és onnan Londonba uta­zik a konferenciára. Hát látja, ez egy olyan újság, ami miatt nyugodtan vacsorázni sem lehet. Hiszen ha elkezdünk számolni, akkor rájövünk arra, hogy 12-én lesz a prágai kon­ferencia és 16-án Nincsies már Londonban lesz s közben Parisban is hajbókol, vagyis négy nap alatt konferenciázik is, be is mutat­kozik és keresztül is utazza fél Európát és a csatornát is. Ebből nem lehet másra követ­keztetni, mint hogy. a kisantant prágai kon­ferenciája egy nagy blöff lesz, üdvözlés a pályaudvaron, fogadások és kikisérés a pá­lyaudvarhoz. Közben legföljebb egy kommü­niké számára marad idő. De miért maradtam én akkor Prágában, ha a kisantant külügyi napóleonjai nem verik be egymás fejét Besszarábia miatt s ha nem robban föl annak szenzációbombája, hogy ismét tető alá hoz­tak egy vagy két uj barátsági, vagy előzé­kenység! szerződést. Mit siet ez a Nincsies Herri öthöz? Azt hiszi, hogy Herriolnak nincs is más gondja, mint hogy Nincsies bemutatkozzék neki. És miért éppen Nin­cs! cs? Mi van Benessel? Miért nem ő??? ... Kérdezte és hosszú hajából leszaladt egy hullámos tincs a homlokára és kérdőjellé kunkorodott. — Én megmondom, — válaszoltam. — Kollega ur bizonyosan nem foglalkozik a ke­reskedelmi utazók mozgalmaival. — Nem, — mondotta haragosan és na­gyon bizalmatlanul nézett fám. — Nos, a kereskedelmi utazók egyesü­lete Benest legutóbb disztagjává választotta s a diszokle vetet julius 12-ike és 16-ika kö­zött akarja átnyújtani Benesnek. Tehát neki itt kell maradnia... Nincsies viszont még nem tagja ily egyesülésnek és így neki előbb érdemieket kell... Nem tudtam befejezni, mert rámmorduli és otthagyott. Vájjon miért, vájjon hová sietett? Ugy-e mondtam az elején, hogy ezekkel a k^politikusokkal ezen a nyáron nem lehet beszélni. Nem érdemes velük szóbaállani, epések, rosszkedvűek és morózusak. mint egy munkába kényszeritett fáradt lélek ... ta. Kalapács alatt a Pálffy-hagyaték A P. M. H. kiküldött tudósítójának jelentése az aukció első napjáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom