Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)
1924-07-24 / 166. (614.) szám
Csütörtök, julius 24. Tükörkép a megyei nyugdíjasok helyzetéről öt árva naponként és fejenként 2 — kettő fillér drágasági segélyt kap Komárom, julius 23. (Saját tudósítónktól.) A megyei nyugdíjasok körében, akik a nyártól és a kevés nyugdíjtól félájultan lézengenek, izgalom és mozgolódás keletkezett azokra az újsághírekre, hogy a szegény régi nyugdíjasok ügyével már a petka is foglalkozik és a kormánypártok is belátták a tarthatatlan helyzetet. A napokban utam régi vármegyém székvárosába vezetett, ahol utcát sepertek. Az utcaseprők közt egy ismerős alakot pillantottam meg. — Nini, ez az öreg Pista bácsi, aki a megyeházánál hivatalszolga volt. Csakugyan nem tévedtem. Megszólítottam az öreget, aki tisztelettudóan levette a kalapját: — Kénytelen vagyok tekintetes uram munkát vállalni, mert havi 29 korona, nyugdíjamból nem tudok megélni öreg feleségemmé}. Ugyanekkor találkoztam egy özvegyasszonnyal is, az ura a megyénél volt iroda- tiszt, fiatalon halt meg ezelőtt két évvel, özvegyet és öt árvát hagyott maga után. Az özvegy panaszkodik, hogy havi 118 korona nyugdija van s havonta kap még egy csekket 3 korona 10 fillérről. Ez drágasági pótlék 5 árvára. 310 fillér osztva öttel, kijön egy árvára havi 62 fillér, 62 fillér elosztva 31 nappal az eredmény 2, azaz két fillér. A cseh-szllovák áriam tehát egy árvára napi két fillér drágasági pótlékot utalványoz. Elát igen, ennél kevesebbet csak akkor utalványozhatna. ha napi egy fillért adnának. Hogy ugyanakkor egy állami csendőr 30— 40.000, egy finánc 50—60.000 korona fizetést kap évente, többet, mint egy nyugdíjas, mint tiz nyugdíjas család, azon ne ütközzél meg magyar testvérem, akit az állam terhének és ellenségének tartanak, mert magyarnak születtél. „Hová lesznek gyermekeink ?“ A ruszinszkói tanitók akciója Ungvár, julius 23. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A prágai kormány gyarmati politikája minden vonalon érezteti káros hatását. Eddig csak a ruszinszkói magyarság tiltakozott állandóan az ellen, hogy az őslakosok mellőzésével idegen tisztviselők tízezrei lepték el ezt az autonóm területet, most ez a tiltakozás általánossá kezd lenni. A ruszinszkói tanitók egyesülete tanácsának julius 17—18-án tartott kétnapos közgyűlésén ennek a gyarmatosító rendszernek jövőbeli következményeit mérlegelték. A tanítóegyesület tanácsa nagy megdöbbenéssel tapasztalta, hogy az őslakosság fiaiból kikerülő tanult emberek hontalanok a saját hazájukban és nincs kenyérkereseti lehetőségük, mert a bevándorolt idegenek a százféle hivatalok minden zugát-betöltik. És Leóna jött és a teremben elhalt a zsivaj. Fehér köntösben jött, lehajtott fővel; hideg téli hajnalok sápadtsága az arcán és cellák magánya a homlokán. Gunda asszony indula'osan megrázta tüzveres haját intett az énekesnek. Az énekes halkan megpengette lantját, kutatóan a leányra emeke szemét és ajkáról szállt a dal. gyengéd szerelmes ének. Valami halk mámor volt a hangjában s mikor elhalkult, — mintha messze valaki sírna. Majd üdén, tisztán csengett a tenor csengett és szárnyalt: Hársfa [övében künn a mezőn, ho! nemrég kettőnk ágya volt, ott láthatjátok a gyeppárnán, hogy fü és virág meghajolt. Fölöttünk az ág bogán---------Ej haja huj j! szépen szólt a csalogány---------Pa jzán volt a nóta, az urak nevettek, tüzelték a lantost. És a lantos dalolt. Ültében előre hajolt, szeme végigsiklott a termen és megállapodott Leónán. Nézte és dalolt. A leány pillája megrebbent. Bronztartókban fáklyák lobogtak és kor- molták a falat; hosszú, széles árnyékok hulltak a padlóra, friss tálak kerültek az asztalra, ömlött a bor és csengett a pohár és a lantos dalolt. Szeme állhatatosan csüngött a leányon. Néz*e és dalolt Mámoros ujjongó szerelmi dalt és arcán el ömlött az ének 3S Az iskolák jövő generációjának elhelyezése és kenyérkereseti lehetősége érdekében a tanítóegyesület tanácsa elhatározta, hogy akciót indit és oda fog hatni, hogy az autonóm területben elsősorban az őslakosok érvényesülhessenek. Evégből a közgyűlés körlevelet bocsátott ki az össztanitósághoz, amelyben fölhívja a tanítókat ez akcióban való részvételre. A fölhívás magyar fordítása a „Hová lesznek gyermekeink?" címet viseli s tartalmának legfontosabb része a következő: “A cseh-szlovák köztársaság és Ruszin- szkó, mint autonóm területnek, ötéves fönnállása után megjelentek az első fecskék: tanulmányaikat szláv szellemben végzett gyermekeink. Alig vártuk azt az időt, hogy édes gyermekeink fölváltják az ideiglenesen behelyezett es különböző hivatalokban alkalmazott idegen tisztviselőket. Az idő elérkezett, gyermekeink tizével hagyták el az egyes tanintézeteket s íme, rendelkezhetnénk saját fiatal erőinkkel, sajnos, azonban ezek valóban fecskékké változtak: repdesnek egyik helyről a másikra; hivatalból hivatalba, keresve elhelyezést és kenyeret, de mindenünnen sóhajjal távoznak, mert az a válasz üti meg szorongó szivüket: „Néni mista" (nincs hely).“ Ruszinszkó tanitói egyesületének tanácsa folyó hó 17—18-án megtartott rendes közgyűlésén e ténnyel foglalkozott és egyhangúan elhatározta, hogy e szomorú kérdés megoldásához minden erejével közre fog működni. A fentiek alapján a tanítóegyesület elnöksége fölhívja az össztanitóságot, hogy mindenki saját községében, esetleg kerületében írja össze az iskolát végzett ifjúságot s a bejelentést a „Narodna Skola Mukacevo uh Düchnovica c. 17—a. Derz. nár. §kola ő. II." cim alatt a tanitói egyesület elnökségének küldje meg," Fölhívja végül az elnökség a tanítóságot arra, hogy a körlevélben foglaltaknak elintézését tartsa mindenki hazafias kötelességének. A cél az, hogy a tanítóegyesület a saját tekintélyével hasson oda az egyes minisztériumoknál, hogy az állás nélkül tengődő ifjak elhelyezést nyerjenek. hiszen ezeket a beszédeket a derék Camer- lynck legalább százszor hallotta... A konferencia azonban mégis a pipa jegyében folyik. Bonar Law, Baldwin épp oly szenvedélyes dohányosok voltak, mint Macdonald. Poln- caré gyűlölte a dohányt, hivatali elődje, Briand azonban naponként hetven cigarettát szivott. Lloyd George csak a nehéz havannákat és Upmannokat szerette. A szövetséges miniszterelnökök között a nikotinélvezet szempontjából sem volt tehát teljes az egyetértés. Herriot azonban ugyanazt a tipusu pipát szívja, mint Macdonald,. Mind a ketten valóságos művészei a pipázásnak, a lassú, tempós mozdulatoknak, amellyel a dohányt lehetőleg lazán a pipa fejébe tömködik. Vannak, akik a két államférfi lelkirokonságát erre az ártatlan közös szenvedélyre akarják visszavezetni. A pipa dominál a londoni konferencián. Adja Isten, hogy e pipákból egyszer béke- pipa legyen. Vagy ki tudja, talán a Macdonald és Herriot rövid angol pipái nem is alkalmasak a pipa e nemes hivatásának betöltésére...? H. G. A pipák konferenciája — A P. M. H. külön tudósítójától — London, julius 23. A konferencia kimenetele még bizonytalan, de az már ma is bizonyos, hogy London éppen nincsen meghatva a konferencia történelmi tényétől. A genuai konferencián a város tele volt zászlókkal és girlandokkal, mindenütt egyenruhák és cilinderek ragyogtak — az élet középpontjában a konferencia állott. De itt... Igaz ugyan, hogy az angolok ismét megtanultak németül s a hotelportások és pincérek a németül beszélőknek németül válaszolnak, a német nyelv Berlintől az erősen germanizált Hollandián át ismét elért Londonig. Mindez nagyon szép, de — egyáltalában nem tartozik a konferenciára. A valóság az, hogy Londonban legfeljebb minden huszadik embert érdekel Németország, vagy a konferencia. Még a sajtó sem nagyon töri magát az „eredeti értesülések" után. A londoni közvélemény szívesebben foglalkozik a Mahon- pörrel s a londoni nagy lapok szárfttalan változatban közlik a csinos Mahon fényképét, akinek túlzottan, egyenesen bűnösen nagy szerencséje volt a betéti könyvecskékkel rendelkező önálló hölgyeknél s aki egyik barátnőjétől csak úgy tudott megszabadulni, hogy Castbourneben agyonütötte. Ez a pör tehát jobban érdekli Londont, mint a Downing Street, amely előtt néhány magános autótaxi és a két megszokott rendőr posztói. London sokkal nagyobb ahhoz, hogy akármilyen konferéncia is meglátszód- jék benne. A politikusok azt mondják, hogy éppen erre van szükség: a londoni konferencia üzleti megbeszélés, amelyen az üzletemberek tárgyilagosságának kell uralkodni. 0 A konferencia színhelye Macdonald két szobája s mindenekfölött Sir Cyre Crowe államtitkár irodája. Ez utóbbiról különben legendákat beszélnek. íróasztalán kísérteties rendben állanak a ceruzák, tollak, pecsétviaszrudak, tintatartók, irómappák, kartotékszekrények, naptárak és jegyzőkönyvek. Sir Cyre Crowe irodája talán a legfontosabb szerepet tölti be az egész konferencián. Ha valami baj van, ha a politikus urak akadékoskodnak, ha külön kívánságaik vannak, akkor Macdonald barátságos mosollyal átküldi őket Sir Crowe szobájába... Itt aztán megkezdődik a puhitás. A szobában a beszélgetés alatt kísérteties csönd uralkodik, nem úgy, mint lord Curzon idejében, aki különösen, ha Benes látogatta meg, végigmenydörgött az egész külügyminisztériumon. Most azonban dermesztő nyugalom uralkodik a tárgyalások alatt. Amikor azonban egy, vagy másfél óra múlva újból kinyílik az ajtó, Sir Crowe látogatója teljesen megtörve és kimerültén ül az íróasztal előtt — és megadja magát. Csak kevesen tudják, menynyit köszönhet a konferencia zavartalan menete a szívós és kitartó Sir Crowe módszeres makacsságának. Mert a módszeren múlik minden. Macdonald például jobban bízik a fehér asztalban, mint a zöldben és szívesen intvitálja politikai vendégeit holmi barátságos vacsorára. Az eredmény természetesen nem mindig kielégítő, — Macdonald határtalan bizalma az angol konyha irányában kissé túlzott... © A konferencia másik nevezetes személyisége Camerlynck, az angol—francia tolmács, aki 1918 óta egyetlen konferenciáról sem hiányzik. Hogy franciául és angolul egyformán tökéletesen beszél, ebben nincs semmi különös, annál bámulatosabb azonban emlékezőtehetsége. Jegyzeteket nem csinál magának s mihelyt a szónok befejezte beszédét, Camerlynck föláll s ugyanezt a beszédet elmondja a másik nyelven, szinte ugyanazzal a hanghordozással, mint a szónok a sajátját. Ki tudja, talán nem is olyan nehéz a dolog: Tovább tart a braziSiai forradalom Párls, julius 22. Newyorkból jelentik: Sao Pao- lo birtokáért kormánycsapatok és forradalmárok között újból megindult a harc. A hivatalos jelentésekkel szemben Montevideóból és Buenos Airesből érkező jelentések szerint a forradalmárok jelentékeny haderővel rendelkeznek. Húszezernél több katonájuk van és tüzérségük tűz alatt tartja a Sao Paolóba vezető vasútvonalakat. A forradalmárok kijelentik, hogy a nemzeti hadsereg nem ismeri e* a Bemados-kormányt. Háromezer halottja van a sao-paoiói harcoknak Washington, julius 23. Beérkezett jelentések szerint a Sao Paoló körüli harcoknak 3000 polgári személy esett áldozatul. A fölke- lők csapatai jól vannak fölszerelve és legalább tízezer emberre ragnak. Sao Paolóból igen sokan menekülnek. A brazíliai kormány a város védelmére további erősítéseket küld. A bolgár kormány a kommunisták ellen Szófia, julius 23. Szófiai lapjelentések szerint a bolgár kormány a plevnai merénylet után kőriratot intézett a balkáni hatalmakhoz, nevezetesen Romániához, Jugoszláviához, Görögországhoz és Törökországhoz, amelyben a kommunisták elleni küzdelemre kéri föl a kormányokat. Több oldalról azt állítják, hogy a merénylők Románián keresztül jöttek Bulgáriába és arról is beszélnek, hogy Várná és Burgas között igen sok kommunista szállt partra. A plevnai merénylet áldozatainak számát még nem "ismerik.- Eddig tíz holttestet találtak meg," amelyek közül öt fölismer- hetetlen. _________________ — (Uj politikai párt alakul Szlovenszkó- ban? Pozsonyi tudósítónk jelenti: Bátorke- szí községben a minap az egyik szlovenszkói diszidens képvselő elnökletével értekezlet volt, ahol elhatározták egy uj magyar parasztpárt létesítését, amely a falusi lakosság érdekének védelmezését tartaná szem előtt. gyönyöre. Csak a lánynak dalolt, feléje hajolt, delejezve nézte és hangja mindjobban halkult, gyengéd, simogató volt a vers, szűzi és szerelmes. Leóna csak egy nagy égő szemet látott. Valami húzta, taszította és mélyen bent önmagában különös megmozdulást érzett. Mintha valami f diák ad t volna benne, hirtelen megenyhült a rekkenő melegben. Éjfél előtt, egy őrizetlen pillanatban, kiszökött a teremből, de a lantos követte. III. A íerasszon utolérte az énekes Leónát. — Ki vagy? — rezzent össze a leány. — Konradin, a szolgád, hercegnő. Úgy rémlett, mintha futnál előlem. Leóna tétován visszafordult: — Te vagy a.z a Konradin, kit arany- szájúnak hívnak? — Költő vagyok és olykor tetszik a dalom. — Költő vagy!? —------— Tükör vagyok, hercegnő. Amit az élet mutat, azt megmutatom másnak. Előttem nincs titok, előttem nyitott lap a lélek és én eldalolom nelked miit láttam benne, hogy te is megéld. — Te látod a lelkeket és olvasol bennük, Konradin? Az enyémet is látod? — A tiédet is, hercegnő. Arcodon, homlokodon és a szemedben látom. Vérezni látom, mielőtt kifestene, mint a virág bimbaja. Leóna ingerülten felütötte fejét: —. Merész vagy, Konradin. De tudod-é útját a megváltásnak? — Tudom, hercegnő. A férfi tökéletessége a nő megváltása. — Lehet földi ember tökéletes? . . . Bűnös és balga vagy, Konradin. Rajongva nézett az éjszakába. Körösikörül, a hegytetőkön, mint Gunda asszony rőt kaja, lobogtak az őrtüzek. A homályban, — úgy rémlett előtte — mintha egy szenvedő, némaszáju arc lebegne. A megvesszőzöttifju arca. — Csak a Megváltó tökéletes, — mondta Leóna összekulcsolt kézzel . . . Fenn az emeleten egy sor ablak szórta fényét az éjbe. Duhaj ének hallatszott az ebédlő felől. — Hallod, Konradin? — Hallom, hercegnő. És hallom Szanisz- lót, .a káplántokat. Rossz szemű ember. Kerüld őt, hercegnő. Konradin halkan megpengette lantját: — Megengeded, hercegnő? ... Az éj oly tikkasztó. Nézd, hogyan haldoklik az éjfél, a hold arca csupa tűz. oly csodás, babonás! Mintha vérezne és a hársak lent. — alvadt vér és ezüst . . . Hűvös lesz a hajnal... Daloljak, hercegnő? — Beszélj csendesen, igy a lábamnál. Beszélj, merre jársz, honnan jösz, Konradin? — Messziről, hercegnő. Az élet, a szerelem, az ének honából, Itáliából . . . Milyen forró és ikkasztó ez az éjfél. Nézd. a kegyeken sápadoznak a tüzek és sápadt lesz a hold. Elállód: a född alszik, ha ráhajtod fejed, megérzed szive dobbanását. A föld lélekzik, dobban, él, hercegnő. És minden hallgatásban ezer hang zsong. Hallod az éjszaka dalát; úgy muzsikál, mint a szived vére benned.., Daloljak, hercegnő? — Beszélj —------- dalolj! Merre visz az utad, K onradin? — Wormsba, hercegnő. Worms ünnepelni készül. Leóna sápadt arca kipirult: — Worms messze van, Konradin. — Aki hajnal előtt útnak indul, az még az éj előtt beér . . . Daloljak, hercegnő? — Dalolj! Konradin fürge ujja a lant idegébe kapott és az éjben messze szállt az ének; Vígan futottam ki a rétre és kedvesem már vár reám----------A hegytetőkön már kihunytak a tüzek és csillag elsápadt valahány, mikor Leóna kiszökött a várból. Járt, mintha testetlen volna. Előre hajolt, hallgatódzott. Az ut mentén bólogattak a nádibuzogányok, amint a szét átszaladt a sás felett. Keleten halványlila esik derengett, mikor Leóna a worms! útra ért. Háta mögött a vár -i:t szemekkel meredt a virradóiba. A sás zizzent, suhogott és az utón, az oszló homályban, — ugy rémlett, — mintha Konradin hangja szólna. És Leóna lélckzcthalva futott a hang nyomában.-----ff-------------9
