Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-24 / 166. (614.) szám

„Vándoroljatok ki“

(tj.) Prága, július 23.

Jókai egy hosszabb elbeszélés keretében mesteri kézzel rajzolta meg egy magyar kivándorló családnak sorsát. A családfő, aki a negyvennyolcas szabadságharc letörése után kénytelen volt idegenbe bujdosni, a szabadság hazájába, Amerikába költözött s magával vitte egész családját. Noha a szerencse nem volt éppen mostoha vele szemben, a szülőföld csak visszavonzotta, azonban többé nem láthatta viszont azt, mert a nosztalgia, a honvágy egészségét is megőrölte. Halálos ágyán is csak otthonára gondolt s jóbarátaival megfogadtatta, hogy egyetlen leányát a régi hazába visszasegitik. Jókai emez elbeszélésének cime: Vándoroljatok ki..., amihez az

olvasó maga hozzáfűzheti a következtetést: lássatok, tapasztaljatok s rájösztök, hogy az otthont, a szülőföldet nem pótolhatja senki és semmi, hiába a nagy anyagi jólét, szivetek örökké vissza fog huzni ama röghöz, amely alatt atyáitok csontjai porladnak.

Kívánnám, hogy ezt az elbeszélést módjában volna elolvasni mindazon szlovenszkói magyar véreinknek, akik lázas sietséggel törik magukat az Amerikába szóló útlevél és az amerikai vizűm után és a kétségbeesés szélén állanak, mivel az Ígéret földjét elzárta előlük a csak „bussines“ Amerika. Nem akarom vigasztalni azokat, akik elől hess^:. időre ei van zárya még a kivándorlás lehetősége, hanem azt szeretném, ha még azok is megfontolnák az alábbiakat, akik talán már a'legközelebbi jövőben útra kelnek, hogy uj hazát keressenek.

Kétségtelen tény az, hogy a cseh-szlovák köztársaság kormányai öt és fél év alatt egy tollvonást sem tettek annak érdekében, hogy a Szlovenszkóba zárt magyarság ezt az államot a saját hazájának tekinthesse valamikor is, sőt még attól is igen távol vagyunk, hogy a szlovenszkói magyar jól érezze magát itt. Éppen ellenkezően, a kormány ténykedéseiből kénytelenek vagyunk azt látni, hogy minden erejével azon van, hogy a magyarságot politikailag és gazdaságilag lehetetlenné tegye. Ilyen körülmények között nem csodálható, ha a kivándorolni akarók tízezreiben a szlovenszkói magyar társadalom minden rétegét és osztályát képviselve találjuk. A kormány a tisztviselők ezreit az utcára dobta ki, a gyárak a borzalmas adóterhek miatt becsukták kapuikat, fillér nélkül hagyva a munkások tízezreit, a földeket légionáriusoknak és visszatelepitetteknek adta és igen sok esetben éppen a magyar nemzetiségű kis- bérlőtől vette el a földet, hogy az uj jöve- vénynek adhassa. így aztán egész természetes, hogy Szlovenszkó magyarlakta vidékein van a legnagyobb kivándorlási láz, férfi, nő, fiatal és öreg, tisztviselő, munkás, gazda és iparos Amerika felé törekszik, ott várja a megváltást és sorsa jobbrafordulását. Pedig helytelenül cselekszik.

Mindenekelőtt megállapíthatjuk azt, hogy Amerika területén — akár az Egyesült-Államokat, akár Kanadát, akár a délamerikai államok bármelyikét is vesszük — egyáltalán nem oly rózsásak a kereseti lehetőségek, mint azt sok rajongó látja. Az amerikai munkást igen kevés szociális törvény védi; ha ma sztrájkba áll tízezer munkás egy gyárban, holnap uj tízezer áll a helyén. És a fizetés? Csak látszólag nagyobb, mivel a dollárnak ma még elég magas az árfolyama. Igen sok itteni munkás ugyanannyit megtakaríthatna, sőt többet, mint Amerikában, ha életrendjét is úgy rendezné be, ahogyan az amerikai munkás. Elsősorban a szeszről kellene lemondania, másodsorban az amerikai munkás étkezése sókkal egyszerűbb, mint nálunk s az olcsó munkás tömeglakások szennyes ágyai pedig nem is említhetők egy lapön a mi munkásaink szállásaival, vagy a kisgazda családias otthonával.

Végül egy igen fontos tétel. Jóllehet Szlovenszkón oly méreteket öltött a munkanélküliség, amilyenre eddig nem volt példa, főleg nyáron keresztül a mezőgazdaságban még sincs elegendő munkaerő. Igen sok földbirtokos, de kisgazda is szives-örömest alkalmazna sokkal nagyobbszámu munkaerőt, de nincs jelentkező. Az állam pedig milliárdo- kat fizet a munkanélkülieknek, mivel nem fordult elő, hogy egy „szervezett14 lakatos vállalkoznék mezőgazdasági munkára. Pedig, ha Amerikába megy, bizony nem válogathat a foglalkozásokban. Ott majd nem kap munkanélküli segélyt s a gyomra rászorítja, hogy oly alkalmazást vállaljon, amely nemcsak szakképzettséget nem követel, hanem az ó- i hazában még bizonyos megvetésben, vagy lenézésben is részesült.

Minden kivándorló szivében ott él a távoli vágy egy kis saját gazdaság — farm — után. Azonban igen kevesen vannak azok, akiknek emez álma teljesedésbe megy. A legtöbb kivándorló hosszú éveken keresztül él állati sorsban s csak azt takarítja meg, amit a szájától megvon s ekkor visszajön az óhazába s itt valósítja meg álmát s vásárol egy kis gazdaságot.

Ez az álma a szlovenszkói magyar kivándorlónak azonban sohasem valósulhat meg. A földhivatal nyolc-tiz év múlva befejezi munkáját s akkor azután hiába tér vissza bárki is a szülőföldjére, ott idegeneket talál.

akiktől nemcsak, hogy földet nem várhat, de még egy darab kenyeret sem. Éppen ezért és főleg ezért igen problematikus értékű manapság a kivándorlás; ezért kell kitartanunk, ha nagy szenvedések árán is, szülőföldünkön, mert ha most lemondunk arról önként, soha többé nem nyerhetjük azt vissza.

Semmi titkolni valónk nincs azon sem, hogy bizony Szlovenszkón kevesen vagyunk. A szlovenszkói magyarság egymilliós létszáma nem oly nagy a köztársaság összes lakosainak számával szemben, hogy a legkisebb veszteséget is meg ne éreznők, ellenben leta- gadhatatlanul tekintélyes számban vagyunk arra, hogy közös, egyesült erővel kivívjuk azokat a jogainkat, amelyek ma még csak papíron vannak meg s amely jogok legfontosabbika az, hogy minden állampolgár, tehát a magyar nemzetiségű is, itt, a szülőföldjén megszerezhesse a tisztességes megélhetést. Nagy megpróbáltatásokat kell kiállanunk, azonban csüggednünk nem szabad, mivel ez a vég kezdete volna. Az ellenséges érzelmű kéz ólomsullyal nehezedik ugyan vállainkra, csak a kislelkü ijed meg azonban az első szorítástól, a bátorszivüt csak megedzi a szenvedés, amelyben kell, hogy erőt adjon ama remény, hogy igaz jógáinkat egyesüli erővel előbb, vagy utóbb, de okvetlenül kivívjuk.

további-intézkedéseit ezzel a testülettel való tárgyalások előznék meig.

A szövetséges hatalmak kötelezik magukat arra, hogy a kölcsön tartama alatt semmiféle szankciót nem alkalmaznak, amely a kölcsön kamatszolgálatát a szakértői bizottság véleménye szerint veszélyeztetné. A késő esti órákban azt hiszik, hogy Franciaország elfogadja Kel- log javaslatát.

Amerika képviselőjének közbelépése a konferencia munkái a fainak befejezését jelentöke rayen megkönnyi tét te.

Diktál i i#ü£

(g.) Prága, július 23.

A londoni ‘konferenciának az első napokban simán forgott kerekeit megállította a nemzetközi bankvilág vétója, mely ugylát- szik, erősebb és pozitivebb hatalmi érték, mint az antantállamok kormányzatai. Ez a vétó a politika legreálisabb leegyszerűsítése. A politikának abszolút besorozása a gazdasági kérdések közé, sőt ledegradálása a gazdasági érdekek alá. Jelenti a pénz hatalmát a politika imaginár tételei és törekvései fölött, jelenti uralmát a tőkének a világ sorsában és az üzleti elemek szupremáciáját a politikai elvek fölött.

A világháború befejezése óta ez az első i eset, hogy a nemzetközi kapitalizmus nyíltan és diktatórikusán lép föl. Találkoztunk ugyan már kéznyomaival az eddigi konferenciákon is, ott állt a mossuk kérdés háta mögött, a saarvidéki és a ruhrmelléki szén elpolitizálásánál a aunamenti államok íöl- szabdalásakor és Amerikának az európai kérdésektől történt visszavonulásánál, de a politikai élet diplomáciai játékszerének függönye diszkréten eltakarta jóltáplált ábrázatát és két kezét, melyek közül az egyikben arany cseng, míg a másik éhesen nyúl az arany után.

De amíg a nemzetközi kapitalizmusnak eddigi megjelenései és politikai érvényesü- eiHggl mirdig az antant érdekeivel harmonizáltak és amíg a tőke politikai szereplése a kihasználási alkalmazkodás jegyebén folyt le, addig a londoni konferencián úgy lép föl az internacioná'lis nagytőke, mint hatalmi szervezet, mely az apró s a politika kamatainak uzurgálására szorítkozó akciók és háttérbeli törekvések helyett képes diktatórikus hatalomra és a politika fölötti uralomra és amely a jelen alkalommal elkanyaritotta a maga útját a politika célkitűzéseitől és akaratát akként érvényesíti, hogy az a realitást lépteti elő a gyűlölet és a győzelem politikája fölé.

A kapitalizmus súlyos válságáról szóló gazdaságpolitikai teóriák, amiket annyiszor hallottunk Marx és Lenin hiveinek szólamaiként a londoni konferencián, alaposan felbuktak, mert bekövetkezett az a kirívó történelmi helyzet, hogy ugyanakkor, mikor a baloldali irányzatok politikájának jegyében ül össze az európai hatalmi szindikátus, amikor tehát a tőkeellenes mérsékelt irányzatok a produktív és konstruktív politika útjára lépnek, előáll a tőke és egyetlen szavával, a „nem adok pénzt14 jelszóval felborítja az irányzatok terveit és szándékait.

Lehet, hogy a kapitalizmus éppen a baloldali irányzatok gazdasági törekvéseinek il- luzóriusságát akarja ezzel dokumentálni, lehet, hogy a tőke és a tőkeellenes politika harcának hatalmas ütközési területe a londoni konferencia, de az is lehet, hogy nem más, mint az eddigi európai politika számára kitermelt tanulság, amely szánom-bá- nomot mondat azokkal, akik a nemzetközi nagytőke felnövelésére és felhatalmasitására alkalmas politikát folytattak eddig.

Az bizonyos, hogy a tőke él. eleven és hatni tudó erő. s amely életerejét semmivel sem dokumentálja jobban, mint azzal, hogy az cm*ősz szovjet, a tőke legkegyetlenebb tagadója a londoni City körül házal s liogj' a baloldali európai politika derengő korszakában a töke vette kezébe az uralmat és az irányitó diktálást.

100 cselí-szl. Koronáin

fizettek ma, julius 23-án: Zűriekben 16.125 svájci frankot Budapesten 237 000.— magyar koronát Bécsben 211300.— osztrák koronát Berlinben 12450000QQ0000.— német márkát

1 Jiiaslitei i lülül tpifcrcacilp

London, juliiuls 23.

(A P- M. H. külön tudósítójától.) A delegációk főnökiéi' ma délelőtt tanácskozásra ültek össze, hogy — tekintettel az angol- amerikai bankárok vétójára — a megegyezésnek ülj lehetőségét keressék. E megbeszélések folyamán számos javaslatot terjesztettek elő. Francia részről azt hangoztatták, hogy az amerikai delegátussal kiegészített jóváié- teli bizottság döntése után a jóvátétel! bizottságnak kötelessége legyen kikérni a Dawes- bizottsájg vagy a népszövetség pénzügyi tanácsának ■■véleményét. A delegációk kínosan ügyelnek arra, hogy 'az áthidaló indítvány összhangban álljon a versaüesi békeszerződéssé], természetes tehát, hogy e tanácskozások igen döcögősen haladnak s ámbár egész délelőtt és délután ’ folytak, nem sikerült megegyezést elérniük.

Mucdomald ma délelőtt felvetette Némét- öirszáignak a konferenciára való meghívását iíís, azonban döntésre még ebben a kérdésben sem került sor.

A francia delegáció azt hangoztatja* hogy Németországot c§ak akkor lehet meghívni a konferenciára, ha a szövetségesek a legfontosabb kérdésekben már döntöttek.

Herriot Parisba megy?

Hieirriot tegnap Parisba akart .utazni, hogy politikai barátaival megbeszélje, a helyzetet, azonban a tegnapi napon felmerült nehézségeik miatt továbbra is Londonban kellett maradnia. A francia miniszterelnök különben állandó érintkezésben maradt Briand- dal és Louolieurrel, akik Herriot-vial egyetem- bán megállapították azokat a pontokat, amelyekhez a francia delegációnak minden körülmények között ragaszkodnia kell, ha •el akarja kerülni a kamara leszavazását. Ezek a pontok beavatott politikusok szerint a következők:

1. A német delegációnak nem szabad egyenrangú félként részt venni a konferencián, 2. a vasutak kérdésében Herriotnak ragaszkodnia köll régebbi kijelentéséhez, hogy t. i. 4000 francia, belga vasutast hagynak meg a Ruhr vidéken, 3. nem szabad határozott időponthoz kötni a Ruhr- vidék kiürítését.

Kellog amerikai delegátus közvetítő javaslata

Berlin, julius 23. A Vossische Zeitung véleménye szerint a franciák aligha fogadják el Tíneums közvetítő javaslatát, amely a .jóvátételi bizottság gyámság alá helyezését jelenti. A lap értesülése szerint Kell'og amerikai követ uj közvetítő javaslatot nyújtott be, amely szerint a. jóvátételt bizottság, amint azt az első bizottság jegyzőkönyve is megállapítja, egy amerikai delegátussal kibővítve állapítaná meg Németország mulasztását. E megállapítás után azonban a jóvátételi főbiztos véleményének kikérése helyett szakértői bizottságot hívnak egybe. Ez a bizottság a Dawes-bizottság öt pénzügyi szakértőjéből állana $ a jóvátételi bizottság

Tfieun'is belga miniszterelnök elsőnek Íkisíérelte meg, hogy a bankárok és politikusok között konkrét javaslattal hidalja át a nehézségeket. Tbaunis javaslata nagyjában megegyezik a fentebb említett 'tervezettel, amely Németország szándékos (mulasztásának megállaipitását végső fokon a Dawes- bizottságna ruházza. Theuníis Oweu Yen aggal folytatott megbeszélései után tervezetét annyiban változtatta meg, hogy a jóvátételi bizottságnak kötelessége döntését egy albizottság elé terjeszteni, amely a Dawes-bi- zottsáigból, a bankok képviselőiből és a köl- csömjegyzők képviselőiből áll. A végső döntés joga ezt a bizottságot illetné. — A helyzetet ma már általában nem tartják olyan kritikusnak s

azt hiszik, hogy a délutáni teljes ülésen sikerülni fog megegyezést találni a különböző szempontok között.

^

mt ’ Jm MM III. évfolyam 166. (614.) szám

|!f ijf Prága, csütörtök, 1924 julius 24

árak belföldön^: ^Egész^cvr^e 300 Kd.,^

Főszerkesztő: A. Szlovenszkói és Ruszlaszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő.

PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja ” ^ FLACHBARTH ERNŐ dn