Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-20 / 163. (611.) szám

Vasárnap, julius 20. Kik képviselik Szlovenszkót a járási bizottságokban? I A P. M. H. eredeti tudósítása. Losonc, július 19. A múlt év őszén megválasztott járási bizottságok tagnévsorainak pártállás és íog- ' lalkozás szerinti feldolgozása a következő érdekes statisztikai számadatokat ered- ményezi: Szlovenszkó 78 járásában összesen 624 járási bizottsági tag van. Ezek pártállás szerint a következőkép oszlanak meg: szlo­vák néppárt 207, rolnicka strana 193, szövet­kezett ellenzéki pártok 127, kommunista párt 33, esi. szoc. dem. párt 32, cs. nemzeti szoc. párt 7, ruszin nemzeti párt 7, Csánki-párt 4, zsidó párt 2, szlovák nemzeti párt 1, magyar szoc. dem. párt 1 és színtelen pártok 10. (A kommunista párt a legtöbb járásban nem vett részt a járási választáson s ezért oly kevés a mandátumszáma.) A 624 mandátumból 369, tehát 59,2 százalék kimondottan ellenzéki, 236, tehát 37.S százalék kormánypárti és 19, tehát 3 százalék kétes, vagy színtelen párt- állású. : Foglalkozás szerint a 624 bizottsági tag­ból 230 kisgazda és földműves, 74 iparos, 61 róni. kát. lelkész, 38 tanár és tanitó, 28 ipari munkás, 27 ügyvéd, 23 kereskedő, 22 földbirtokos és bérlő, 13 közalkalmazott, 13 magántisztviselő, 10 ág. ev. lelkész, 10 ref. lelkész, 9 orvos és gyógyszerész, 9 vendég­lős, 6 bankigazgató, 6 vasutas, 6 nyugdíjas, 5 magánzó, 5 építész és mérnök, 4 banktiszt­viselő, 4 gör. kát. lelkész, 4 gyáros, 4 állami közjegyző, 4 gazdatiszt, 3 párttitkár, 2 föld­munkás, 1 újságíró, 1 biró, 1 rokkant és 1 trafikos. A 230 kisgazdából és földművesből 108 a rolnicka stranához, 79 a szlovák néppárt­hoz és 32 a szövetkezett ellenzéki pártokhoz tartozik. Továbbá a 74 iparosból 31 a nép­párthoz, 11 a szövetkezett ellenzéki pártok­hoz és 10 a rolnicka stranához, — a 6L rom. kát. lelkészből 43 a néppárthoz, 15 a szövet­kezett ellenzéki pártokhoz és 3 a rolnicka stranához, — a 27 ügyvédből 17 a szövet­kezett ellenzéki pártokhoz, 5 a néppárthoz és 3 a. rolnicka stranához tartozik. A szövetkezett ellenzéki pártok 127 bi­zottsági tagja közül 60 közös listával, 32 tiszta kér. szoc. párti listával, 29 tiszta; ma­gyar kisgazda, íöldmives és kisiparos párti listával és 6 tiszta szepesi német párti listá­val nyert mandátumot. (Az első 60-ból 6 bi­zottsági tag két járásban a kér. szoc. párt és a szlovák néppárt közös listájával jött be és igy ebből két-három mandátum a néppárt javára esik.) A 127 szövetkezett ellenzéki bizottsági tagból 32 kisgazda és földmivcs, 18 földbirtokos, 17 ügyvéd, 15 rom. kát. lel­kész, 11 iparos, 10 ref. lelkész, 5 nyugdíjas, 3 kereskedő, 3 gazdatiszt, 2 ág. h. ev. lelkész, 2 párttitkár, 1 magántisztviselő, 1 tanár, 1 gyógyszerész, 1 banktisztviselő, 1 közal­kalmazott, 1 ipari munkás, 1 gyáros és 1 mérnök. Kedd: KLISZÁK MARGIT: Nefelejtses fülbevalói. Szerda: CSOMORKÁNYI PÁL: Jiol vagy? (vers). — KLISZÁK MARGIT' Neíelcjtses fülbevaló II. Csütörtök: N. .TACZKÓ OLGA: Bundás. Péntek: EGRI VIKTOR: Ének az éjben. Szombat: OROSZ SÁNDOR: A fehér őzbak. Vasárnap: FALU TAMÁS: Koporsó (vers). — GLIN: Anna-bál volt... — VÉRTÉSSY GYULA: Berkyböl Bauer. Üzenet milói Vénusnak Tanár akartam lenni, hideg tudós, ki eszmék kristály-csúcsain üldögél s a problémában, kékes égbolt ive alatt derűsen Iát mindent; szerelmes kézzel termeted és fejed után faragni iíjui Ielkemet örök, fehér uiárványsz»>honiak s rá nevetésed igéző titkát, — De kortárs lettem: fergeteges Idők sötét sodrában buskomor ég alatt, midőn a szennyes Styx kiáradt s mindeneket belepett az árvíz. A milliókkal úsztam a vad vizen, szivem szivacsként szívta a szenvedést, mázsásra nőtt, aránytalanná: s klasszicltás csuda bája eltűnt A járású bizottságok 624 tagjából 273 kis­gazda, földmiv-es, ipari munkás és földmun­kás, 351 pedig az iparos, kereskedő és a szellemi munkával foglalkozó osztályokhoz tartozik. A bizottsági tagoknak tehát 56 százaléka a középosztályokhoz számítandó. E 351 bizottsági tagból 225 ellenzéki; tehát a szellemileg műveltebb elleniek 65 száza- a szellemileg műveltebb elemek 65 száza­Ebből 94 (351-nek 27 százaléka) a szö­vetkezett ellenzéki pártokat képviseli, (fg.) Kánikula a belpolitikában Viszik az orgonát —- A hajléktalan törvényhozás — Két szocialista miniszter megy — A petka ülése egy vitorláson — Mit tárgyal az őszi ülésszak — A klubok rengetege — A P. M. H. eredeti belpolitikai riportja — Prága, julius 19. Alig költöztek ki a nemzetgyűlési képvi­selők a törvényhozás házából, nyomban be­költöző oda — a munka. Száz és száz kéz fúr, farag, kopácsol, hogy a nagygyüléste- remből eltüntesse a „town hall“ utolsó nyo­mait is. A hatalmas orgonát már lebontották s el is szállították Briinnbe, hol a konzerva­tóriumban fogják felállítani. Ezzel az instru­mentummal kivonult a hangversenyterem utolsó darabja is, csak a kották maradtak vissza, amikről a cseh szónokok ledalolják szónoklataikat. A parlament nagy ülésterme valamivel megnagyobbodik, az elnöki emel­vény.hátrább kerül, de igy még kevésbé lesz hallható az elnök hangja a teremben. Az ét­terem helyiségeiben is nagy átalakítási mun­kálatok folynak. A visszatérő honatyákat nemcsak újba öltözött ülésterem, hanem pompás vendéglő is fogadja. Azt ugyan még senkisem tudja, mikor jöhetnek be az üdülő és pihenő képviselők, mert az átalakítási munkálatok befejezésé­nek ideje bizonytalan. Bizonyos, hogy szep­tember 2-án, mire a Ház összehívását ter­vezték, nem lesz kész az ülésterem. A kép­viselőház elnöksége már meg is egyezett a szenátus elnökével, hogy a szeptemberi ülé­seket a szenátus termében tartják, de erről a tervről le kellett mondani, mert a szená­tus sziik termében nem férnek el a nemzet­gyűlés tagjai. így csak szeptember második felében ül össze a képviselőház, hogy meg­kezdje a szociális biztosításról szóló tör­vényjavaslat hatalmas anyagának tárgyalá­sát. — Lesz-e nagy vita a munkarend első pontjánál? — kérdezek meg egy Lodgman- párti képviselőt, aki árván lézeng á klubok házában­— Vita lesz, — feleli a német képviselő, de az ellenzék nem fog állást foglalni a szo­ciális biztosítás törvényjavaslata ellen. Egyébként az is lehetséges, hogy a munka­rend első pontjáról leszorul, mert a nemzeti demokraták követelik, hogy a javaslat az állami alkalmazottak és az önálló keresetet űzök köteles biztosításával egészittessék ki, ezt a javaslatot pedig a népjóléti miniszté­rium szeptemberre alig tudja elkészíteni. A munkarend második pontja a tisztvi­selők illetményéiről szóló 1922:394. számú törvény novelláris módosítása lesz. A tiszt­viselők a javaslat szerint ismét megkapják gyermekeik neveltetési járulékait és tovább húzzák a helyipótlékokat. Szeptemberben akarják elintézni még a bankbetétek védelmének ügyét is. A tör­vénytervezet nagy alapot akar létesíteni, melyet részben a bankok alaptőkéjének be­fizetendő öt százalékából, részben a betéti kamatok két százalékának beszedéséből te­remtenek meg s ebből akarják szanálni a válságba jutott bankokat s biztosítani a be­tevők érdekeit. Ennek a három törvényjavaslatnak tető alá való hozatala után veszik elő a költség- vetést, aminek során Benes tartja meg őszi expozéját, melyben a múlt heti kisantant- konferencia anyagát és megállapodásait is ismertetni fogja. Az előkészítő munkákon kivül semmi se történik a minisztériumok portáján s a pár­tok köreiben. Csak két szocialista miniszter akarja magát kifogni a kormány hámjából- Bechyne iskolaügyi miniszter most utazott Svelilához Karlsbadba, hogy elbocsátását kierőszakolja. Habrman, a népjóléti miniszter pedig naponként sürgeti demisszióját. Be- chynet Svehla nem engedi távozni, Habr- mant ineg a szociáldemokraták tartják visz- sza. Bechyne helyét ugyanis a cseh néppárt igényli s a klerikálisok követelése az amúgy is diiledező koalíciót fenyegeti, — Habrman helyére pedig a szocialisták nem tudnak ma­guk közül alkalmas embert adni. Svehla te­hát a személyváltozásokra is keresi a kom­promisszumot, ami pedig szörnyű kemény dió neki a vámkérdés ügyében is. Hiába volt eddig minden kisérlet a megegyezésre, hasz­talan kísérletezett a petka is, az agráriusok és szociáldemokraták a vámkérdésben egy lépéssel se közeledtek egymáshoz. Pedig a petka a kánikulai forróság da­cára összeült, hogy a kompromisszum meg­felelő formáját megalkossa. Érdekesek ennek a fontos tanácskozásnak kipattant titkai. A lapok, a politikusok csak azt tudták, hogy a petka dolgozik. De sem a tanácskozás he­lyét, sem a tárgyát nem tudták kinyomozni. Most aztán kipattant,, hová zárkózott el a petka. A németektől jóvátétel fejében kapott a közársaság egy rozoga vitorlást. Erre te­lepedett fel a petka s ott tagjai úszónadrág­ban, Prága és Zbraslav között tanácskozták meg a vámkérdést, aminek elintézését az őszre odázták el. Egyes verziók szerint az uszónadrágos országvezetők úgy határoz­tak, hogy enyhe agrárvámokat szabnak ki * az ipari vámokat mérsékelten leszállítják. A vámtarifát rendeletileg léptetik életbe s nem is viszik a törvényhozás elé. Igjr a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad. A szo­ciáldemokratáknak se érdeke, hogy kiforszi- rozzák a választásokat, de ha dohogva is, belenyugszanak ebbe a kényszerű kompro­lelkera szobráról. Torz-vagyok és modern, idegzetemben minden-idegzet él: megvert a kor testvérisége s százezer arca kusza kinja rajtam! így barbár lettem buskomor ég alatt, beálltam bárdnak béna fülek között, szivemből nagy dudát csináltam s balzsamokat dalolok koromnak. Míg lábom gazban gázol a föld felett, míg öklöm uj, vad Hydra ezer fejét bunkózza örült Herkulesként: néha örök mosolyodra vágyom... Mert nemcsak ottan vársz te a Louvre ölén — Minden Kor s ember álmai távolán feltűnsz s a századok homályán átragyog ös, nevető szent arcod. Istennő! bort nyakalva a nyári hőn öreg diófa lombja alatt: sötét, bús barbár bárd köszönti rád a régi szerelmesek álom-kelyhét! Mécs László. Akit az asszony szeret — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Földi Mihály. Dávid Kornél posztógyáros üzleti leve­let diktált egy lengyelországi cégnek s arna gondolt, hogy a felesége megcsalja. Most számítolta ki ötödször, hogy hány éve há­zasok. Tizenkilenc éves korában vette el fe­Í leségül, most harmincnégy esztendős az asz- szony; tehát tizenöt évi boldog, boldog, bol­dog házasság után megcsalja. Borzalmas. — írja csak, kérem, — kiáltott a sápadt, fekete szemű, barna fiatalemberre, aki egy asztalkánál ült és gyorsírással jegyezte fő­nöke szavait. — írja csak! Különben várjon! Megállt előtte, lábait szétvetette. A fiatalember még halványabb lett s lassan, nehézkesen felállt. — Hány éves? — Huszonöt, parancsára. —' Szereti az anyját? — Szeretem. — Fontos magának ez az állás? — Nagyon fontos. — Szerelmes? * — Nem vagyok, kérem.. — Senkibe? — Senkibe. Hazudik, biztosan hazudik. Ostoba, sza­már! Ezzel a hazugsággal meghazudtolja va­lamennyi igaz. szavát. Nem szerelmes! Hal­latlan! Ezt meri mondani! Nem szerelmes! a feleségébe! Elég, ha egy ilyen friss tacskó meglátja azt az asszonyt, máris elveszti a fe­jét. Ha bevalotta volna, hogy beleszeretett, el lehetett volna neki hinni, hogy nincs vi­szonyuk. Talán. De igy? — Várjon itt rám. Beszélni akarok ma­cával, — s már ki is rohant. Az asszony a heverőn feküdt, könyve lehullott a. szőnyeg­re. Persze, tud is most olvasni. Ábrándozik. Rá gondol. Most csalja meg. Most csókolózik vele. — Jóestét, kedvesem, — mondta az asz- szony s eleje nyújtotta kezét. — Hogy* van? —• s leült a heverőre. Az asszony tovább húzódott. Persze, nem simul misszumba. Jól tudja a koalíciónak minden pártja, hogy az uj választások nemcsak har­minc főből álló többségüket döntené meg, hanem egyik-másik pártnak még hírmondója se igen maradna. A klubok házában is nagy a csend. A tizenhat politikai klub helyiségének a leg­többjét le is zárták a kánikulára s a koalí­ciós párttitkárok is szétszéledtek a nyári pihenésre, hogy szeptemberben felüdülten kezdhessenek hozzá a képviselők beszédjei­nek — elkészítéséhez. %fc/ÍRXZÁRVíÍ0láKM yasn&möjtBőL, Százegy kKépett oldal a magyar képviselők klub­jának panaszkönyvéből Prága, iulius 19. 13. Három évvel ezelőtt, mikor még Benes volt a miniszterelnök, a kormány nagy lépésre határozta el magát az elbocsátott tisztviselők érdekében. Valamennyiről gondoskodni akart nyugdijeltátmánnyal, állásba való visszahelyezés­sel. Maga a miniszterelnök felhivta az elbocsá­tott nyomorgókat, hogy közvetlenül ö hozzá nyújtsák be kérvényeiket. Rövid néhány nap alatt százával érkeztek a kérvények a minisz­terelnökségre, ahonnan négy napon belül, vagyis oly idő alatt, hogy a sok más, bokros teendővel elfoglalt Benes dr. egyetlen egyet sem tekinthe­tett meg a kérvények közül, a szakminisztériu­mokhoz vándoroltak, innen pedig újabb három­négy napon belül a pozsonyi minisztériumhoz, ungvári kormányzósághoz, iskolai referátushoz s a posta- és vasutigazgatóságokhoz. Itt aztán ugyanaz a sors érte őket, mint az előzőleg be­adott kérvényeket: elnémultak s beadóik tovább éheznek s várnak a Benes-igéret beváltására... 14. „Tizhónapos csecsemőkoromban hozott a mai Szlovenszkó területére már régen porladó atyám, akinek üzlete volt itt s magam is keres­kedő vagyok H. községben s most a csendörség bevonta útlevelemet azzal, hogy nem vagyok cseh-szlovák állampolgár. Kérdem: megfoszthn*- nak engem a hatóságok a cseh-szlovák állampol­gárságtól? Atyám hosszú ideig volt községi biró. Magam nem politizálok, társaságba nem járok.1* — Természetes, hogy Ön nem cseh-szlovák ál­lampolgár, hogy milyen alapon foszthatják meg az. állampolgárságtól, azt mi nem tudjuk, mivel az a .teljhatalmú minisztérium köz jogászainak a titka. Kedves szülei mindenesetre nagy hibát kö­vettek ef, hogy Önt egyrészt a mai Szlovenszkó területére, másrészt a világra hozták. Ez az ön egyedüli bűne s nekünk is ez a hibánk. Meggyilkolt szovjetül ságiró Moszkva, julius 19. Grigori Merinovskyt. az egyik szovjet lap munkatársát az odesszai kerületben saját bátyja meggyilkolta. A ki­hallgatás során beismerte, hogy a gyilkos­ságra a falu gazdag parasztjai és egyes ha­tósági személyek bujtotíák fel, akik a meg­gyilkolt megvesztegethetőségét már régen rossz szemmel nézték. £*v Mi rmt: amit mi M mafjtijtesT goniS&fzsinati a mi tannnfz a HsanéaéSáiaf hozzá. Be kell vallani, hogy becsületes nő, nem tud hazudni s egyszerre csak egyet sze­ret. Megkérdezte, hol akarja tölteni estéjét s közben az arcát nézte. Hogy4 kivirult, hogy4 ragyog! A tavasz sápadt, piros fátyola •borul az arcára. Szeme, szép szürke özsze- me, amely esztendőkön át bűvös és nyu­godt volt, most kék gyűrűből nyugtalanul, li­dérces lánggal világit szerteszét. Öyan, mint valami folyul ejtett, csapongó vad madár, amely szabadulni akar. És ég a szája. Nedve­sen és pirosán ég és kacérkodik fehér fogai­val. Titkos örömökről tesz jelentést ez a száj, ez a szem. Utolsó tavaszát éli ez az asszony, de a napot nem ő árasztja rá. Vége .a nyugalmának. Nem tud már oko­san higgadtan hadakozna ezzel a titokzatos ellenféllel. Felugrott. — Mért nem akar elmenni sehova sem? Mért ül mindig itthon? Mért nem őszinte hozzám? Nem volna méltóbb hozzánk, Iha megmondaná az igazat? — Mi az igazság? — kérdezte végtelen nyugalommal az asszony. — Hogy megcsal. Az asszony mosolygott. — Én? Kivel? — Hogy kivel? Tőlem kérdezi? Maga előbb tudta, mint én! Maga-----­Me gállt. Ebben a pillanatban győztesnek érezte magát. Olyan nagyszerű gondolat ju­tott most az eszébe, bogy rögtön megoldhat­ja éleiének ezt a legnehezebb problémáját. Is­mét leült az asszony mellé s megfogta a kezét. — Maga nem tudja, hogy ki az a fin. akit kitüntet az érdeklődésével. Én majd megmondom. Az én saját fiam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom