Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)
1924-07-19 / 162. (610.) szám
Szombat, lulius 19. kodással letarolt hegyek közé, hogy belekezdjen a tél beálltával egy rettenetes, rneg- gátolhatatlan, ravaszul kiszámított — haldoklásba ... Hogyan született meg l csehszlovák köztársaság? Prága, julius 18. Néhány n'ap előtt hosszabb cikkben ismertette a légionárius Nár. Osvobozeni az 1918. évi október 28-iiki prágai eseményeket. A lap szerint az akkori nemzeti tanácsnak igen csekély érdeme van a köztársaság létrehozásánál, mivel Kramár dr. még október 26-án, tehát két nappal a jelentős dátum elütt úgy nyilatkozott, hogy monarchlsta elveit nem adja fel s az emlékezetes napon is a nemzeti tanács tagjai békésen tárgyaltak az osztrák kormány prágai helytartójával arról, hogy a hatalmat nekik átadja, ami meg is történt a bécsi kormány beleegyezésével. A légionáriusok eme beállítása nyilván arra irányul, hogy a köztársaság létrehozásának dicsőségét egyedül és kizárólag a saját, külföldi működésűk számlája javára Írják. A helyzet ilyen kiszinezése méregbe hozta a volt nemzeti tanács tagjait, akiktől a légionáriusok a honalapitás dicsőségét el akarják ragadni s ennek következtében Stribrny vasutügyi miniszter a Ceské Slo- vóban hatalmas cikkel támadja a légionáriusokat s ismerteti az október huszonnyolca- diki eseményeket. A miniszter ur azonban jobban ért a futballozáshoz, mint a történe- lemiráshoz, mivel hosszú fejtegetésével nem képes meggyőzni az olvasót a Národni Osvobozeni által közölt adatok helytelenségéről, mert éppen a legérzékenyebb pontoknál csupán tagadásba veszi a légionáriusok állításait s nem mondja meg, hogy mi a valóság. Hogy kinek köszönhető a köztársaság létrehozása, ez a kérdés a legújabban megindult vita következtében sokkal homályosabb, mint amilyennek eddig láttuk s a való igazságot a jövő kor történésze fogja csak megállapítani. Vonatkisiklás nyolc halottal Berlin, julius 19. Milánóból jelentik: A novara-milánói expresszvonat kisiklott. Eddig nyolc halottat és hatvan súlyosan sebesültet húztak ki a romok alól. A halottak száma valószinüleg még emelkedni fog. A játékos asszony — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Péterfy Tamás. I. —- De édes, aranyos, drága mind'ensé- gem! . . . Lidikén!?! . . . A törvényszéki jegyző még a lábával is toppantott egyet. Neki feszitette lábizmait. Keresztbe fonta a karjait. És összeszoritotta az ajkait, nehogy káromkodni bírjon . . . És az asszony? Olyan, mint a játékos boltban, nagy dobozokban tartani szokott drága, francia babák. Tágra nyílnak ábrándos szemei. Rózsaszín pongyolájában csupa üdeség az alakja, bájos formai szépség egész valója. Mintha elömlene rajta az ifjú, édes, ártatlan butaság . . . Éppen olyan gyönyörű, mint a iáték'babája, amellyel játszik . . . Betakarja finom selyem paplankával. Altathatja ringó- dallamu, szép bölcsődallal játékbabáját. A baba, a babát ... És mintfha haragudna a játékos asszony, hogy szendergő kicsikéjét zavarják . . . Még fölébred és nem birja elaltatni? . . . — Tente baba. tente! . . . Aranyos kemence! . . . Puha kalács benne! . . . Haragszik az Endre bácsi . . . Lefekteti s a gyönyörű, merev babának pompásan lecsukódnak a szemei. Az édeske elaludoít. Csitt! . . . Föl ne ébredjen . . . Szépeket álmodjon! . . . És a szépséges szép asszony lábujhe- gyen jön ki a hálószobából. Az ajtót csendesen becsukja és suttogva beszél: — ... Már alszik ... Föl ne ébresz- sze . . . Szépeket álmodjon . . . Forray Endre, a fiatal férj tótágast állott. Bámult a levegőbe ... A semmibe . . . De összeszoritotta ajkait, hogy szólni sem birt. Mérges volt. És ezt a haragos embert a csodaszép asszony átkarolta s elvonta az itó elől. Nehogy fölzavarja a játékbabáját álmából . . . — Édesem! Maga az előbb mondott valamit?! ... — beszél a játékos asszony, mintha fölébredt volna. Ciliiéit és jégeső pusztította el Tárcái községei Huszonhat milfiárd korona a kár Budapest, julius 18. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A tokaji hegylánc mellett fekvő és boráról világhírű Tárcái községen óriási vihar vonult végig, amely a községet teljesen elpusztította. A borzalmas vihar délben kezdődött és mindössze tiz percig tartott, de ez a tiz perc elegendő volt arra. hogy tiz év munkáját romba döntse. Délben egyszerre elsötétült az ég és a következő pillanatban süvíteni kezdett a szél. Egy perc múlva hatalmas fák kitépetten hevertek a földön és a 'háztetők javarésze is a földön hevert. A ciklon semmit sem kiméit. Ház>ak dőltek össze és a templomtorony is romokban hevert. Ugyanekkor jégeső kezdett esni, ökölnagyságu jégdarabok zuhantak alá az égből és percek alatt arasznyi magasságban hevertek a jégdarabok a földön. A legborzalmasabb pusztítást a földeken és a szőlőkön végezte a vihar. A már betakarított és keresztekbe rakott termést szétszórta, a szőlőtőkéket kitépdelte és az egész évi termést tönkretette. A mezőn hatvannyolc gyerek gyomlálással foglalatoskodott, ezeket a lezuhanó jégdarabok többé-kevésbé súlyosan megsebesítették. Szerencsére haláleset nem történt. A községnek összesen. 997 hold szőlője van, ennek felét 100 százalékban, másik felét pedig 40—80 százalékban tette tönkre a vihar. A kár hozzávetőleges megállapitás szerint huszonhat milliárd koronára rúg, amelyből tizenegy milliárd korona kárt maguk a szőlőtulajdonosok szenvedtek. A legtöbb kárt a Csobay Gyula és Andrássy János féle uradalmak szenvedték. A vihar történelmi műemlékeket sem kiméit. Azt a történelmi nevezetességű házat, amelyben annak idején Rákóczi Ferenc lakott s amely most az And- rássy-uradalom tulajdona, szintén ledöntötte a vihar. Ahol még nincs vége a háborúnak Tüntető sztrájk és mozi — Magyarok a fronton VIII. — Talán mondottam ... de nem figyelt rám ... a játék . . . — Olyan édes volt ma a kis baba! — csacsog a szép asszony. — Soká mulattam vele. EJ sem akart aludni ... De végre el- szenderült . . . Mit akart mondani édesem?... — Semmit! . . . Éppen semmit! . . . — Maga haragszik . . . miért haragszik? —■ beszél lágyan a szép, játékos asszony. Forray Endre hirtelen előveszi az óráját. Nézi és közben idegesen, reszketve beszél. Úgy ömlenek a szavak ajkairól, amint a beszélőgép kopott lemezéről szokott- recsegni a színész hangja. Nem kiabál. Inkább magyaráz. — Délután öt óra . . . Látogatóba jönnek ma a közjegyzőék . . . Bizonyosan eljönnek Márky törvényszéki biró, meg a felesége is . . . Talán Józsiék is átnéznek . . . Egy szóval — vendégeket várunk . . . Minden percben itt lehetnek és maga édesem?... Babával játszik . . . Játékbabával ... A gyermekkori babával . . . Mintha asszony se volna? . . . Mintha Gyepespusztán a tanyai gyermekek között élne? — Egy úri nő . . . A törvényszéki jegyző felesége a fővárosban? . . . Csengettek. Vendégek érkeztek. Forraynak ajkára dermedt a szó. Pedig el akarta még mondani, hogy no most mi lesz? . . . Itt- vannak a vendégek s a játékos asszonyt készületlenül találják! . . . Úgy lesz itt is, mint a törvényszéki biróéknál ... A vendégek fülehaHatára parancsolgatják a cselédnek, hogy hozz teát! hozz rumot! hozz cukrot! . . . hozz mindent! . . . Lidiké ártatlan, édes mosollyal tekintett a haragos, ideges férjére és halkan beszélt: — F.ndrém. édesem! . . . Ha szeret!? Hát ne féljen! Nem vagyok én pesti dáma... Bizza csak rám ... a Lidikéjére . . . Különb leszek én valamennyinél . . . A cseléd már nyitja az előszoba ajtaját. Behallatszo't a beszéd. — Csókolom kezeit nagyságos asz- szony! . . . Csókolom kezeiket . > , Itthoni — Ma? Ma bolgár bandák nyugtalanítják a vidéket, fel akarják szabadítani az itt lakó testvéreiket, akik nincsenek, de ez jó ürügy a rablásra. Csakhogy a mi vitézeink véres fejjel verik vissza őket Halkan teszi hozzá: — Magyarok. Hát igen, magyarok. Pirottól, Caribród- tól lefelé Gjeogjeliáig és azontúl fel Ohridig, Mitrovicáig, Bitobjáig magyar fiuk őrzik a határt és a városokat, falvakat, hidakat, alaguíakat. Magyar fiuk verekedtek májusban azzal a bpjgár bandával, amely váratlanul elfoglalta Stip város egyik szélét és elsáncolta magát az egyik házban és magyar fiuk pörkölték ki őket onnan véres áldozatok árán. Magyar fiuk laknak a határszéli kis blokhávannak! . . . Nagyon várták! . . . Alig várhatták . . . Forrayék az érkező vendégek elé sietnek. Fodaják Bevezetik. Leültetik. Az asz- szonyok csevegnek, beszélnek egyszerre négyen, még akkor is, ha hárman vannak . . . Dicsérik egymás ruháit . . . szépségét . . . üdeségét . . . (No, a jóságról sohasem esik szó az asszonyok között, mert az nem divat) Lidiké nem mélyed bele a beszédbe, hanem egy-kettőre ellátja vendégeit uzsonnával. A terített asztal mellett kedvesebb a beszéd. A csokoládé édes zamatja, az illatos tea szürcsölgetése, a pompás házi sütemények ropogtatása közben jól megértik egymást. A városi úrnők könnyen összebarátkoznak a pusztai tiszfartó leányával . . . III. — Mama! . . . édes mama! . . . — Mi baj van drága vejem uram? . . . — Futni fogok az utcán! . . . Érzem, hogy megörülök! . . . — És miért édes vejem uram? Ha segíthetek, segitek , . . — Lidiké . . . csak Lidiké! . . . — Mit tett az én egyetlen gyermekem?! . . . Forray föl és le sétál. Nem birja egy helyen állva elmondani. — Játszik . . . Játszik . . . Játszik . . . Babával játszik este . . . Babával játszik reggel . . . Babával játszik délután! . . . Még akkor is, amikor vendégeink vannak... Az asztaltól kiszökik pár percre a játékbabájához játszani ... A, vendégek meglátták . . . nevették . . . Őrületbe visz a játékával! . . . —• Lidikém . . „ — Igen Lidiké . . . Neki az operában a balerina nem szép, mert hosszúkás az arca és nem gömbölyű, mint az ő babájának! A közjegyzőnek nem szép a felesége, mert barna és nem szőke, mint az ö játékbabája!... Az egész világ, az egész élet neki csak játék . Bábáját ék! . . . — Milyen boldog, aki még tud játszani!... — sóhajt a gyepespusztai tisztartóné csendesen. És Forray Endre rábámul az anyósára í , » . "'~~ zakban a magyar fiuk azok, akiket egykét csomag cigarettapapirosért napi járóföldre küld be a podporucsnik ur (alhadnagy) hármasával, mert hárman talán mégis megvédik magukat a huszával-negyvenével támadó bolgár komité ellen. Nis a hadszíntér eleje, Kumanovó és közvetlen környéke már úgyszólván a front. Itt és innen délfelé már, illetve még állandó a harc. Harc folyik itt, nem a bolgárok ellen, hiszen velük a neuilly-i szerződés szerint békében élünk, hanem a szivszélhüdés ellen, ami erre ragályos betegség. Majd mindennap kap valamelyik bácskai vagy bánsági magyar, német anya üzenetet, hogy a fia szivszélhüdés következtében meghalt. A betegség latin neve: Mauser. Kumanovó már tipikus török—szerb város. A kacskaringós utcákon apró boltok, amelyek ma zárva vannak, mert az ország kereskedői négyórás tüntető sztrájkot rendeztek az uj adójavaslatok ellen, de a kis Musztafa nem tart velük, hanem nyolcéves gyermekségének bájos energiájával fog meg, hogy tisztittassam vele meg a cipőimet és engedjem meg, hogy kalauzoljon a városban. A cipőm odanyujtom, ám kalauzra nincs szükség, annyira tenyérnyi a városka és annyira áttekinthető a düledező turbános sírokkal ékes török temetőtől a túlsó végéig. A nagy mecset minaretjén sok, nagyon sok villamoskörte fürtözik. Amig a cipőm tisztítja, addig azt is elmagyarázza a nyolcéves kis muzliman, hogy a lámpák jeladásra valók, melyik színét kell olvasni a Koránból. A város holt, unalmas, minden sarkon igazolnom kell magamat, hogy nem vagyok bolgár kém, azután egy csebabcsirás vacsora után beülök a moziba vonatindulásig. Amerikai cowboy-darabot hirdet a mozitulajdonos vendéglős, persze az étteremben, terített asztalok mellett, vacsorázó, söröző vendégeknek, esti félkilencre. Háromnegyed- kilenckor 40—50 ember ül benn és a gyönyörűségtől előre reszketve hallgatja a motor kezdődő bugását. Egyszerre felharsan egy reszelős hang, tulharsogva az orosz zenekart: — Megállj, Jóvó, ne kezd el, még nincs itt a feleségem! A polgármester ur rendelkezett. A berregés megszűnik, néhányan jönnek még, várakozó, hangos, egyik asztaltól a másikhoz folyó beszélgetés, majd féltiz után újra megszólal a ,.gradonacselnik“: —Most már kezdheted! önagysága megérkezett, sorba üdvözölte az ismerősöket, megivott egy feketét: jöhet a praisie *9 M öcs* embert pusztított el Kínában a vihar Moszkva, julius 18. Kínában az állandóan tartó viharok és esőzések óriási károkat okoztak. Pekinget és Tlencsint árvíz fenyegeti. A katasztrófa eddig többezer áldozatot követelt. Kumanovó, julius 16. Két messze szomszédos hegyről hatalmas fehérségek tiindöklenek a vonat elé: rengeteg kaszárnyaépületek, amelyek között ezernyi apró házikó, karcsú minaretek és hármaskereszttel is szerénykedő pravoszláv templom lapul, ez Kumanovó. A szélesen terpeszkedő völgy felett egy ezredes magyarázza a vonaton a híres ku- manovói csatát, amelyből a bukaresti béke Szerbiája és végső eredményben a mai SHS fakadt. — Itt álltak a törökök, erre vonultunk fel mi, onnan dirigált Putnik vajda, amott tört elő a tartalék — lelkesedik a javakor- beli katona— És ina? — kérdi egy indiszkrét újságíró. IV. — Édes lányom! Drága gyermekem! Ne panaszkodj. Szokd meg. Ott az élet, :a kultúra a nagyvárosban! Szinház. Zene. Fényes ünnepségek! Korzó! Mulatság jut minden szakára a napnak! . . . Itthon? . . . Tudod. Egytlen-egyszer voltál bálban s akkor is faggyugyertyát égettek, mert eltörött a peU roleumlámpa kör égő üvegje . . . Faggyú- gyertyát hoztak :az istállóból . . . Budapesten pompa vesz körül Lidikém . . . — Lemondjak a babázásról? . . . — kérdezi forró könnyeket törölgetve a szeméből a törvényszéki jegyzőné. — Le!! — Ha édesanyám kívánja, lemondok, szót fogadok . . . — A férjed igy akarja . . És a játékos asszony gyönyörű babája ott maradt Gyepespusztán. V. A családi életben ;a második esztendő a legboldogabb. Gőgicsélő gyermek picike aja- k.a egy szót próbálgat kimondani: mama!... Azután a papa következik . . . Van-e ennél gyönyörűbb zene a világon? . . . Beszél a parányi ajak. Megszólal a család édes min- densége . . . Forray Endre ismét ellátogatott Gyepespusztára. Házasságának második éve végén panaszkodott. Keserűen panaszkodott. — Lidiké költekezik . . . Havonta uj ruha ... Uj cipők . . . Kalapok . . . Divatos kalapok . . . Minden nap meglát valamit, ami szép és uj divat . . . Aztán csak neki áll jól ... A fizetésem tízszerese sem volna elég arra, hogy a Lidiké igényeit csak részben kielégítsem . . . A tisztartőné hallgatja csendesen. Ezek a vidéki asszonyok nem cifrák, de nagyon értelmesek, Sokat tapasztaltak és az életet, úgy elölről, mint visszájáról ismerik. Nyugodtan felel a panaszra: — Maga is csak egy városi ember édes vejem uram ... A régi világban a városi kényes urak nem jöttek ki a falura, a pusztára, a trágyabüz közé. De változóit a világ s magukat is kihozta a gyomruk . . . Bizony kár volt az én angyalomnak, az én egyetlen Lidikénmek a játékát elrontani . . .
