Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-19 / 162. (610.) szám

Az uj Középeurópa (fi.) —, juiius 18. Klafácnak a múlt héten Az Estben meg­jelent nyilatkozatából a közvéleményben ki­váltképpen az a részlet keltett visszhangot, amelyben egy uj középeurópai államszervezet délibábjával'.igyekezett elkápráztatni a mai elaprózodottsággal méltán elégedetlen népe­ket. Ha e nyilatkozatból lehámozzuk mind­azt, ami csak színes burok rajta, azaz ha eltekintünk az üres frázisok tömkelegétől, akkor kijelentéseinek lényegét körülbelül igy foglalhatjuk össze: a kisantant csak magva egy középeurópai államszervezetnek, amely a Balti-tengertől az Egei-tengerig elterülő államok föderációját fogja megteremteni, az egyes államok szuverénitásának biztosításá­val és kereskedelmi s vámszerződések meg­kötése utján, amely államszövetség a távoli jövőben egy középeurópai parlament meg­alakulásával talán szorosabb államjogi kap­csolatokat is létrehozhat a benne résztvevő államok között. Egy pillanatig sincsen kétségünk aziránt, hogy Klofác, aki vezére annak a pártnak, amelyhez Benes is tartozik, a kisantant most lezajlott prágai konferenciájának előestéjén csupán azért csillogtatta meg ezt a grandiózus tervet, hogy itt KÖzépeurópában népszerűsí­teni ?s.. rokonszenvessé teni próbálja a kis- antantot, amelyről mindenki tudja, hogy már rósen .túlhaladta- -a zenitet és vészedéaiiesen közeledik a nadir felé. Mindazonáltal nem akarjuk elmulasztani az alkalmat, hogy Klofáé nyilatkozatának kapcsán egy pár megjegyzést ne füzzíink Prága középeurópai terveihez. Nem most hallunk először arról, hogy a kisantant hangadó diplomatája, Benes, vala­milyen uj formában ismét föleleveniteni sze­retné azt a szoros kooperációt, amely a régi monarchia fönnállásának idején hatalmas gaz­dasági egységbe foglalta össze a középeuró­pai népek változatos életműködéseit. Palacky- nak ez a mondása: „Ha Ausztria nem volna, úgy meg kellene teremteni1* pregnáns erővel fejezte ki annak idején azt az igazságot, hogy a középeurópai kis nemzeteknek nem válhat a javukra, ha önmagukba zárkózott és elszige­telt életet élnek, mivel csak ' az egymással való kooperáció biztosíthatja számukra azo­kat az előföltételeket, amelyekre a nemzetek versenyében szükségük van. A cseh történet­írónak szállóigéje azóta sem ment feledésbe és nagyon valószínű, hogy legmerészebb álmaiban maga Benes is maga előtt látja egy olyan középeurópai államszövetség tündér- palotáját, amelyben a döntő szó, a vezető szerep a cseheket illetné meg. Ne feledkez­zünk meg arról sem. hogy Kramárnak a há­ború előtt semmi kifogása nem lett volna a Habsburg-monarchia ellen, ha abban a cse­heknek jutott volna a hegemónia. Pajackyban, Kramárban és Benesben a cseh imperializmus fejlődésének egy-egy korszaka ölt testet, amelyeknek mindegyike annál nagyobb célo­kat tűz ki maga elé, mentői inkább megduz­zadt a cseh nemzeti önérzet. Ki nem óhajtaná, hogy a mostani közép­európai Balkán helyén az államok együttmű­ködésének a mainál tökéletesebb rendszere alakuljon ki? Ki nem kívánná, hogy a Baltok- tól Szalonikiig húzódó területen élő husz- huszonöt nemzet minden korlátozás nélkül cserélhesse ki gazdasági és szellemi termelé­sének gyümölcseit, szabadon közlekedhessen és szabadon versenyezzen egymással? Ámde mindnyájan igen jól visszaemléksziink arra, hogy Naumann Frigyes Mitteleurópájának koncepciója ugyanezeket a nagy célokat fog­lalta át és mégis megbukott, mert Közép- európa kis nemzetei nem ok nélkül féltek attól, hogy a terv megvalósulása a poroszok hegemóniáját és Berlin gazdasági uralmát jelentené mindazok fölött a területek fölött, amelyek a német fővárostól Bagdadig elterül­nek. A cseh nagyiparnak is szűk Macedónia, áruit nem tudja elhelyezni a cseh-szlovák köz­társaság kicsiny piacán és ezért az uj Közéj)­európának a csehek által hirdetett eszméje is már eleve kell, hogy gondolkodóba ejtse a többi nemzeteket. Vájjon nem akarják-e „a szlávok poroszai*4 ugyanazt, amit a germán poroszok akartak; nem az-e a céljuk, hogy a Balti-tengertől az Egei-tengerig, Rigától Szalonikiig egy nagy gazdasági imipérium alapjait vessék meg és az észteken kezdve s a görögökön végezve saját nagyipari érde­keik szolgálatába állítsák a többi népeket!? E miatt az aggodalom miatt nem hihető, hogy a többi nemzetek elfogadják e z t a föderációt; nem lenne ez hihető még akkor sem, ha a középeurópai parlament, az uj Reichsrat, amelyről Klofác beszél, teljesen ki is maradt volna a fantasztikus tervezgetésekből. Rossz helyen pendítették meg ezúttal is a középeurópai államszövetség grandiózus tervét. A prágai szenátus elnöki asztala ugyanis éppen oly rossz hely a sikeres pro­paganda szempontjából, mint amilyen annak idején a berlini egyetem katedrája volt. Vagy talán még ennél is rosszabb. Mert Közép­európa balkanizálásáért azokat terheli a fele­lősség, akik a monarchia politikai egységének fölbomlása után azonnal hozzáfogtak a gazda­sági együttműködés szükségtelen fölbomlasz- tásához is, akik hermetikusan elzárták a ha­tárokat, eltorlaszoíták a forgalom sínpárjait és barikádokat emeltek még a kulturális érintkezés elé is. Ezért ne is csodálkozzanak rajta, ha őket, mivel a bomlasztás erőit sza­badították föl, nem tekintik alkalmasnak az alkotás nagy munkájára. A siahszerwezeíl iníernaclonülé a Rohrvtöéü fíiürifésél követelt Berlin, juiius 18. (Wolff.) A nemzetközi szakszervezeti szövetség és a szocialista munkásinternáclonálé Amsterdamban tartott együttes konferenciáján határozati javasla­tot fogadtak el, amelyben többek között megállapítják, hogy az adott viszonyok kö­zött a szakértői javaslat a jóvátételi problé­ma egyetlen lehetséges megoldása, A hatá­rozat követeli a Ruhrvidék mielőbbi teljes kiürítését, valamint a gazdasági megszállás megszüntetését A diktatúra rendszerének helyére az egyenrangú felek tárgyalási rend­szerét kell állítani­Kétszáznyolevan erdő ég Eszakameríkában New-York, juiius 17. . A Csendes-óceán partjain a borzalmas erdőégés mindig tovább terjed. Mexikótól Kanadáig, sok ezer ember éjjel-nappal heves harcban áll az óriási tüztengerrel. A lakosság ezrei menekülnek az irtózatos veszedelem színhelyéről, hogy puszta életüket menthes­sék meg. Erdőségek, gazdaságok, farmépüle­tek, háziállatok, minden, ami éghető elpusz­tul. Legnagyobb a veszedelem Nevada, Ari­zona és Utah környékén. Az elpusztult em­beréletek számát még hozzávetőleg se lehet megállapítani, igen sok hely lakóiról egyálta­lán nincs hir. Rengeteg ember szenvedett: sú­lyos égési sebeket. ■ Angol Kolumbiában igen sokan megvakultak a lángoktól. A dühöngő északi szél lehetetlenné teszi a mentést. A hivatalos jelentés szerint eddig 280 erdőség áll lángokban. A íüzveszedelmet valószínűleg villámcsapás, vagy a nagy hőség idézte fel. Kőrmendf-Ékes Lajosi megfosztott ili. állampolgárságátél Prága, juiius 18. A Lidové Noviny és a Prager Presse mg reggeli számai azt a hirt közük, hogy e hó 16-án Körmendy-Ékes Lajos dr. ke- reszíényszocialista párti képviselőnek ki- kézbesitetíék a szlovenszkói minisztérium ama határozatát, amely megállapítja, hogy Körmendy-Ékes Lajos dr. nem bir cseh­szlovák állampolgársággal. A határozat sze~ rint a kassai államrendőrség egyidejűén uta­sítást kapott arra nézve, hogy Körmendy- Ékes Lajost az idegen áüampo’g írok listá­ján kezelje. Körmendy-Ékes Lajos a minisz­térium eme határozata ellen panaszt adott be a legfelsőbb közigazgatási biróságlioz, melynek döntése után a választási bíróság fogja fölülvizsgálni a mandátum érvényes­ségét. Ez a hir nem hatott meglepetésszerűen. Nemcsak azért, mert hozzá' vagyunk szokva ahhoz, hogy a kormány jogfosztási intézke­déseinek határai végtelenek, hanem azért is, mert már hónapokkal azelőtt halottunk hirt arról, hogy a kormány tervez valamelyes akciót Körmendy-Ékes Lajos dr. nemzet­gyűlési képviselő ellen. Ez az akció nem lehe­tett más, mint belekötés egy oly képviselő állampolgársági és illetőségi kérdésébe, aki hosszú tizesztendők sora óta él.és lakik Szlo- venszkóban, aki az uj államalakulást megelő­ző időben Kassa város szolgálatában állott mint városi tanácsos és akinek ama körül­mény folytán, hogy Kassán ingatlannal bír, föltétlenül meg kellett szereznie az illetőség’' szerzésnek minden jogi kritériumait. A cseh­szlovák kormányzati politika egy ilyen nyil­vánvalóan biztos és kétségbevonhatatlan illetőségi ügyben is mozgósítani tudja a maga szerveit s ennek legfényesebb bizonyítéka a szlovenszkói minisztériumnak fent ismertetett intézkedése. Hogy a magyarság politikájára nézve mit jelent ez az intézkedés és hogy miért kellett ennek az intézkedésnek bekövetkeznie, erre a kérdésre minden ember önként megadhatja a feleletet, aki ismeri Körmendy-Ékes Lajosnak a magyarság érdekében kifejtett és a leg­exponáltabb fronton soha meg nem torpanó agilitását és tevékenységét és aki tudja, hogy a cseh-‘szlovák kormány a nyílt ellenzéki támadást a bürokrácia sötét hátterű orv- támadásaival szokta viszonozni. A szlovenszkói miniszternek intézkedése még nem végleges helyzetteremtés, mert hiszen bíznunk kell a cseh-szlovák állam jog­rendszerében és bíznunk kell abban, hogy a jogi kérdések legfőbb hatósága, a közigazga­tási bíróság keresztül fogja huzni a kisebb­ségekkel szemben meghonosított kiirtó kor­mánypolitikának nemtelen számításait. Az esetet azonban föl kell jegyeznünk. Föl kell jegyeznünk politikai lelkiismeretünk szenve­désekben összegyűlt lapjára, mert a Kör­mendy-Ékes Lajos illetősége ellen intézett orvtámadás nem egy személy ellen irányul, de egy politikai megnyilatkozásnak, a szlo­venszkói magyar nemzet élő politikai lel­kiismeretének lebunkózása és elnémitása akar lenni, amellyel szemben a harc több mint kötelesség. x / Megtanult a ferchovina (rp.) Ungvár, juiius 18. A kánikulai napfény megsugározza a ruszinszkói Verchovina haragos-zöld völ­gyeit, ahonnan ilyenkor népvándorlás indul le az aranylón hullámzó alföldi kalászrenge­teg felé. Hiába darabolták szét a világháború ke­gyeltjei Magyarország testét, mikor a júliusi napfény virágba hajtja a verchovinai hegy­oldalakon a soványszáru krumplit, a ruszin veszi a kaszáját, fejébe nyomja vászonnal bélelt ősi szalmakalapját, zsákot lök a há­tára és ezrével indul a vasúti állomások felé, hogy menjen megkeresni a mindennapi téli kenyerét. Nem a politika, de ez az ezeresztendős tradíció forrasztotta össze a verchovinai ruszin népet a síkságon lakó magyarral. Mi­kor a világháború zsákmányolói meghuzgál- ták piros ceruzáikkal a határokat, egy pilla­natig sem gondoltak arra, hogy egy jobb sorsra érdemes népet fosztanak meg életle­hetőségétől, kenyerétől, sőt szórakozásától. Mert a Verchovina népe a nagy magyar alföldön mindig kedves vendég volt. Voltak családok, akik apáról fiúra hagyták azt a darab búzatáblát, melyet ősapáiktól örököl­tek akként, hogy a magyar gazda mással so­hasem arattatta le a sulyosfejü kalászokat, csak velük. így fejlődött ki a»z a szép,, szinte poéti- kus viszony a ruszinszkói nép és az alföldi magyar között. Amint Nagy Pál tudta és sz'ámontartotta, hogy Fedornak évröl-évre miként szaporodik a kenyérfogyasztó kis- cselédje, akként Fedor is nagyon jól tudta és számontartotta Nagy Pál családfáját. Az a pár hét, amit a verchovinai ruszin az alföldön töltött, nem munkaidő, de ünnep, de szórakozás volt számára. Kenyeret és jó­létet adó szórakozás. Ez az évszázados tra­díció azonban megszűnt. Nem száguldanak le a Verchovináról a felzöldgalyazott vonatok bús szláv nótát hangicsáló ruszin lányokkal és legényekkel. Ha mégis érkezik egy-egy vonat, sisteregve torpan meg a Tiszánál. Ne tovább! A politika kegyetlen vonalat húzott a szivek közé és a méltóságosan igyekvő Tisza vize szőtálanul viszi tova. a ruszin nép felcsukló nehéz sóhaját. A Verchovina népe e télen ismét az éh­ínség elé néz. Az aratni vágyó, kenyérke­reső ruszinok rozsdás kaszájukkal itt ődön- genek Munkács, Beregszász és Ungvár ut­cáin. Ruszinszkó azzá a ketreccé lett, mely­ben az éhhalál rémei bujkálnak. Az a poli­tika, amely kegyetlenül elzárta a határokat és megfosztotta a ruszin népet életlehetősé­gétől, munkaalkalmától, közös konyhákkal próbálja enyhíteni a maga okozta nyomort Pedig a nagy magyar alföldnek szüksége van ma is munkaerőre. Ki az oka, hogy zsandár és finánc állja útját a buzakenyérre áhitó ruszinnak? Nemde, az a kormányzat, amely didergő félelemmel szeparálja e terület né­peit hogy azok ne érintkezhessenek egy­mással. hanem senyvedjenek ama politikai válaszfalak mögött, melyeket jól kimester­kedve építettek köréjök a hatalmasok. A máskor vig, zöld, meleg Verchovina most tehát siralmas, hideg, haldokló. A mes­terségesen pusztulásra ítélt gazdasági élét alig lélekzik már. Hiába indult meg Vercho­vina a Tisza, Latorca és Ung folyásának irá­nyában, megtorpan a politika tilalomfája előtt és pár nap múlva ez az ösztönössé vált népvándorlás visszahullámzik a rablógazdál­100 cseh ül. h#r»Báírl fizettek ma, juiius 18-án: Zürichben 16.275 svájci frankot Budapesten 239 500.— magyar koronát Bécsbesi 21Ö300.— osztrák koronát Berlinben 124200000000ÖÖ.— német márkát ffl* évfolyam 162. (610.) szám Jff Prága, szombat, 1924 juiius 19 Előfizetési árak belföldön: Egész évre 500 Ke., i.i *5TíT"'KaiC? ___ __, tjTJkiujJ ^ ___ —_ —__ ^félévre 150 Ke., negyedévre 76 K£., egy hónap­ja /Áíró. ^ra 26 ^gyes szám ára 1-20 K£. — Külföl­J?* ÍW af » MW ÉjM /W Sm Js? JST JFÉBS % űr Jmf dön: Egész évre 450— Kc„ félévre 225— Kf„ & ifr AW tnmL***^ negyedévre 115 Ké.,egy hóra 39 Ké. ■ Szer­m ja» i-wí ÉÍÉfi? M&t Mai És&f Esés kesztőség: Prága II., átépánská ullcc 40T­Zró&l&L Jár Jgy fllv fíisF Jir JB& Jml? M M Jr Jm Telefon: 4171 és 30349. > Kiadóhivatal: 'i&r |j|f ^4 Prága I., LlHová ullce 18.szám. Telefon: 6797. Sürgönyeim: Hírlap, Praha. Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő. PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom