Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)
1924-07-18 / 161. (609.) szám
Egységes ellenzék a megyékben! (p.) — julius 17. A megyei autonómia, a megyegyülések nem alkalmasak politikai küzdelmek felvételére, nem alkalmasak arra sem, hogy a nép elégedetlenségének levezető csatornái legyenek. A megyei autonóm testületek nem képesek javítani, enyhíteni a kormánypolitikának tényeit, intézkedéseit. Amit itt elmondottam, az egy meglehetősen elterjedt vélemény és nem is egészen alaptalan. A törvény, körülírva a megyegyülések hatáskörét odaállította a tilalomfát: Politikai ügyeket a megyegyülések nem tárgyalhatnak! Meghamisották a nép akaratát akként, hogy a megválasztott bizottsági tágok szavazatát ellensúlyozzák összesen 16—17 kinevezett tag szavazatával. Azután egy tanácskozási rendet adtak ki, amely a féktelen klotürt adja a zsupán kezébe a bizottsági tagok ellenében s igy valósággal lehetetlenné teszik a tanácskozási szabadságot. így tehát nem túlzás az állítás, hogy a megyegyülések s mindaz, amit önkormányzati szervnek neveznek a mostani megyékben, felesleges intézmények és nem érdemlik meg azt a pénzt, amit az állam a megyei közönség adójából azok fenntartására f í't, Az olvasót kérjük, olvassa át egy-egy megyei rendes közgyűlésnek tárgysorozatát. Ilyen tárgyakat talál ott: községi bábák dijainak újabb szabályozása, ebadó pótlék megállapítása az egyik vagy másik községben, 500—1000 K kegydij megszavazása elbocsátott kórházi alkalmazottak részére. Egy adóhivatali gyakornoknak nagyobb és fontosabb hatásköre van. Tudjuk, hogy 18 éves ifjak csak úgy találomra ezrekben állapítják meg a forgalmi adót, ugyanezt tették a dézsmák- nál — s mindem-e megállapítások ellen csak birtokon kívül van helye jogorvoslatnak; a jogorvoslat elintézéséig pedig évek és évek telhetnek el. Nem meglepő tehát, ha a megyebizottsági tagok felvetették magukban a kérdést, érde- mes-e tovább viselni a tagságot, helyesen járnak-e el, ha megyegyüléseken való részvételükkel hozzájárulnak annak a téves nézetnek az elterjedéséhez, hogy ebben az államban tényleg demokratikus uralom van, hogy itt valóban megyei önkormányzat létezik és a népnek tényleg van szava a közigazgatás irányításában. Érdemes-e asszisztálni ott, ahol nem a népnek választottjai, hanem a kormány kinevezettjei úgyis leszavaznak mindent s igy nincs kilátás eredményt elérni. Az természetes, hogy ezt a kérdési minden lelkiismeretes bizottsági tag felvetette önmaga előtt, azonban végzetesen helytelen dolog volna a kérdésből azt a konzekvenciát levonni, hogy az ellenzéki pártok programjával megválasztott bizottsági tagok mondjanak le. Végzetes hiba volna, ha igy határoznánk ma és mindaddig, amig ki nem merítettünk minden eszközt, amig nem kíséreltünk meg mindent annak érdekében, hogy a mai megyegyiiléseknek erőt, hatalmat és tekintélyt biztosítsunk s érvényre emeljük az ön- kormányzatnak azt a soha és sehol nem mellőzhető alapelvét, hogy a megyegyülések határozatai a nép többségének akaratát tükrözzék vissza. Mindez nem lehetetlen. Nem politizálhatunk? Egy kicsit humoros talán, amikor e tilalommal egyidejűleg felsorolja, hogy joga van a megyegyirlésnek gazdasági, szociális, kulturális, közlekedésügyi kérdésekkel foglalkozni. Mindezek a kérdések egy egy része az általános politikának, a tilalom tehát olyanféleként hangzik, mintha azt mondanám, én megvámoltatom a búzát, a rozsot,11 az árpát, a zabot, de a gabonát azt ne merjétek bántani, az vámmentes. A rnegyebizot'ságban tehát elég terünk van „a politikától mentes** kérdések elvetésére s jogunk van követelni azok tárgyalását. A tanácskozási rend ugyan egészen a zsupánok jó vagy rossz indulatára bízza a tanácskozási szabadság tiszteletbentartását. Ám ha igazunk van, a felszólalásaink a nép érdekében történnek, úgy a zsupánoknak nem lesz meg az erkölcsi bátorságuk, hogy saját jobb meggyőződésük ellenére alkalmazzák a klotürnek reakciós fegyverét. Az erőszak provokál ás ától visszariadnak. Eddig is egyedül a liptói zsupán volt az, aki a renegátok természetrajzához hiv-en az erőszak alkalmazásához utasítást adott, de to- i vább menni neki sem volt bátorsága. A kinevezettek leszavaznak? Nem baj. Kinevezett tagoknak nem lehet tekintélyük egy demokratikus állam önkormányzati testületében, a nép meg fogja tudni, hogy a saját akaratának érvényesítését a kormány akadályozta meg s ha majd egyszer mégis eljönnek a törvényhozási választások, úgy Ítélni fog e rendszer felett. Taktikai kérdések nem tárgyalhatok a nyilvánosság előtt. De az minden jó taktikának kiinduló pontja, hogy azoknak, akiket az erőszakos intézkedések egyformán támadnak, akadályozzák jogaik érvényesülését, egységesen és előre kidolgozott terv szerint kell eljárniok. Olyan természetes dolog ez, hogy talán ennek keresztülvitele nem is lehetetlen. A homionnisiáh hatalmas tüntetésekre Móniién Prága, julius 17. A Ceské SIovo több helyről kapott információk nyomán közli azt a hírt, hogy a | cseh-szlováklai kommunista párt moszkvai I utasítás folytán julius 26-án és 27-én a párt ktízdelmi akaratának megerősítése céljából erőteljes akciót kezd. Hatalmas tüntetéseket akarnak rendezni, különösen a város? központokban s főleg ott, ahol helyőrségek vannak, hogy röpcédulák utján antimiliíarista propagandát fejtsenek ki a katonaság között A Ceské SIovo szerint egy ily naiv propagandának katasztrofális következményei lehetnek a pártra nézve. A szociáldemokraták uj választásokat emlegetnek Prága, julius 17. A gabonavámok kérdésének rendeleti utón való megoldásáról elterjedt híresztelésekre az osztraui Duch Casu kijelenti, hogy a cseh szociáldemokrata párt inkább hajlandó az uj törvényhozói választásokra, mint arra, hogy oly kormányban vegyen részt, amely a kenyeret drágitja. A lap eme „fenyegetése** nem egyéb, mint a koalíciós pártoktól megszokott demagógia. Jól tudjuk, hogy a szociáldemokrata elvtársak ennél még fontosabb elveiket is feladják, ha az veszély fenyegeti őket, hogy az uj választások révén hatalmi állásukat elveszítik. Ellentétek a német kormányban Berlin, julius 17. (Sajá tudósítónktól.) A kormány és a kormánypárt kebelén belül egyre jobban kiélesednek a nézeteltérések, amelyek esetleg a kabinet jelenlegi összetételét‘is veszélyeztethetik. A kormány, mint köztudomású, elhatározta a szakértői javaslat föltételek nélkül való elfogadását, a nemzetiek azonban ragaszkodnak ahhoz, hogy ennek elfogadását elsősorban a Ruhrvidék kiürítésétől teszik függővé. A kormányon lévő német néppárt egy része újabban erősen hajlik a nemzetiek álláspontja felé Síresemann az utóbbi időben tartott beszédeiben szintén közeledni látszik a német nemzetiekhez. Éppen ezért Marx dr. birodalmi kancellár a legutóbbi sajtókonferencián, nyomatékosan hangsúlyozta, hogy ő a maga részéről a szakértői javaslatok iöltétlen elfogadása meHett foglal állást. Tagadhatatlan tehát, hogy a birodalmi kancellár és a külügyminiszter között bizonyos ellentétek állanak fenn. Besies kizirtnakjarda a londoni konferencia sikertelenségét Prága, julius 17. Benes dr. külügyminiszter a Národni Listy munkatársa előtt nyilatkozott a londoni konferenciáról. Kijelentette, hogy a jóvátétel! probléma háromnegyedrészében meg lesz oldva akkor, ha Anglia és Francia- ország megegyeznek a szakértői terv keresztülvitelére nézve. E megegyezésnek egész Európára óriási hatása lesz, mert a londoni konferencia sikere döntő lépést jelent Európa pénzügyi és gazdasági konszolidációjára nézve. Franciaország kétségtelenül belső pénzügyi megerősödést, Anglia pedig a munkanélküliség és az ipari válság problémájának megoldását érheti el. Németországra nézve az állami életnek uj periódusa kezdődik, bizonyos értelemben nehéz periódus, mert a szakértői jelentés Németországban a szisztematikus deflációt, az uj nagy adókat és ezzel belső izgalmat és viszálykodást fog bevezetni, a kérdés fölött, hogy ki fizesse meg az adókat. A többi államokra nézve, a cseh-szlovák köztársaságra nézve Is, a szakértői terv keresztülvitele és a jóvátételek fizetése nagy ipari konkurenciát fog jelenteni. Egészében véve azonban az összes európai államokban ennek nyomán gazdasági konszolidáció várható. A jövőnek a jóvátételi kérdés definitiv elintézése utáni nagy kérdése az, miképpen fogja az a bizottság feladatát megoldani, amely a fizetések átvitelét fogja eszközölni, vagyis a jóvátételi pénzeket eljuttatni a többi államokba, úgy hogy ezáltal a német valuta ne szenvedjen. Attól félek — mondotta Benes —, hogy ezáltal minden államra nézve nagy nehézség áll elő. A londoni konferencia abszolút sikertelenségét kizártnak tartja, mert ez az általános európai helyzetre oly következményekkel járna, amely úgy Nyugaton, mint Középeurópában tarthatatlan lenne. Benesnek ez a nyilatkozata a londoni konferencia második napján a tőle megszokott és a nagy vonásokat halványan és óvatosan megrajzoló politikai megnyilatkozás. Nem csendül ki belőle túlságos optimizmus és nem hangzik mondataiból semmi határozottság, amiből arra lehetne következtetni, hogy Benesnek a londoni konferenciával és az ott tárgyalásra kerülő kérdésekkel szemben önálló és kialakult véleménye van. Anglia - § politikai szfinx London, julius 17. (Saját tudósítónktól.) Aki meg akarja érteni az egymásnak látszólag ellentmondó politikai törekvéseket, amelyek Anglia tényleges politikáját egyszer balra, egyszer jobbra dobálják, annak ismernie kell e politika történelmi hagyományait s ami talán még fontosabb, e politika lélek tanát. Még •az is, alki csak fölütetes ráipiMantással veszi szemiügyre Angliát, észrevehette, hogy Anglia szellemi életében csak úgy mint politikai törekvéseiben az erkölcsi ideál és a józan anyagi haszon végtelenül közel fekszenek egymáshoz. Nem volt még angol gondolkozó, 'aki egy pillanatra is elfelejtette volna angol voltát s a leggyakorlatibb angol politikus minden hidegsége és könyörtelensége mellett zsebében hordja a politika erkölcsi igazolását, az ideált. Furcsának látszik, de igy van: Angliában idealizmus és gyakorlati érzék között az ellentmondás egészen minimális, szinte semmi. Berohand Shaw „A végzet embere" cirnü Napóleon-drámájában ezt mondja az angolokról: „Minden igazi angolnak már születése pillanatában megmutatkozik az a csodálatos lehetőség, amely őt a világ urává teheti. Ha vágyódik valami után, nem váltja be azonnal. Türelmesen vár mindaddig, míg meg nem győződik arról — hogyan, neim tudja senki — hogy erkölcsi és • vallásos kötelessége harcolni azok- ellen, akik vágyának útjában állnak. Mint a szabadság és a nemzeti függetlenség gáncs nélküli lovagija hódítja meg és unnék tálja a fél világot s ezt a cselekedetet, amelynek erkölcsös voltáról mélyen meg van győződve, gyarmatosításnak nevezi . . A világon mindenütt a politikai célkitűzések teljes megbénításához vezetne az ideálnak és a valóságnak ez a tulság : közelsége. Angliában nem. A birodalom számára politikai feliadatai vallási és erkölcsi javakká nőnek s éppen ez tette lehetővé Anglia számára, hogy évszázadokon át minden forradalomtól mentes maradjon. Amióta a,z angol politika fejlődése a parlamentarizmus békés vágányain haladt, tehát több száz esztendő óta, az angol politikának, csak 'két elvben különböző formája lehetséges. A jobboldal politikája inkább a haszon, a baloldali viszont inkább az eszme., az ideál felé hajlik. Hogy gyakorlatilag ez a két politika még sem1 különbözik egymástól, azt misem bizonyítja jobban, mint az angol külpolitika egysége és folytonossága. A konzervatívok szempontjából minden politikai program középpontjában elsősorban Anglia áll. A terjeszkedés idejében az aigresz- sziv imperializmus volt a konzervatívok célja, — ma, amikor Anglia a világhatalom csúcsára érkezett, minden törekvésük e pozíció megtartására irányul. És mégis minden könyörtelensége ellenére ez a politika erkölcsi erejét az Anglia küldetésébe vetett hitből meríti: ha Anglia ura a világnak, akkor bizonyára jó ura, különben is valakinek uralkodnia kell, Anglia világuralma tehát kötelesség. A baloldaliak doktrínája nem annyira a világuralom, mint inkább a világ felett való gyámkodás, ami azonban — ezt már megtanultuk — lényegében egyet jelént. A baloldal számára az emberiség felázabadi.tásá az egyedüli nagy politikai cél- A politikai szabadságra azonban először meg kell érniök a népeknek, éppen ezért szükségük van arra. 1(M) cscti-szl. koronáért fizettek ma, julius 17-én: Zürichben 16.275 svájci frankot Budapesten 239 500.— magyar koronát Récsben 210500.-— osztrák koronát Miiben Í24ÍOOOÖÖÖÖÖÖO.— német márkát Jw Prága, péntek, 1924 julius 18 ___ Előfizetési árak belföldön: Egész évre 300Ki, \..j*twfélévre 150 Ke., negyedévre 76 Kő., egy faónapf ra 26 Kő. Egyes szám ára 1*20 Kő. - KÜ1Í51/Wm^ W ér 7 üt jasl' Kjfrfr fiW Sm BsB Éggf Jfjffi RWll JOm kesztöaég: Prá^a II., Stépánská ullce 40/L jm luM m /W m JM Telefon: 4171 és 30349. e Kiadóhivatalt i&r NSSS? dfiSsl'33b A? s||& Prága I., Oltóvá ullce 18. szám. Telefon: 6797. Sürgönyeim: Hírlap, Praha. Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Rnszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr. JIT* Dl. évfolyam 161. (609.) szám
