Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)
1924-07-17 / 160. (608.) szám
2 Csütörtök, julius 17. Két megjegyzés Prága, július 16. A nagy konferencia, sőt — Konferencia, befejeződött. Természetesen közmegelégedésre — hogy* is történhetett volna másként? Voltak fogas kérdések, roppant nehézségek — mindezeket azonban sikerült kikerülni. Kinek? Benesnek — a Nagy Törzsfőnöknek, aki a politikai gátversenyben minden versenytársát megelőzte egy hosszal. A konferencia roppant összhanggal fejeződött be; a résztvevők külön-külön és együttvéve megálla- pitották, hogy az örök hűség oltfhatatlan lángjával szeretik egymást, de — bocsánat a szójátékért, amely itt kísértetiesen találó — mindegyik egy mást. Például: Benes szereti Romániát, de szereti Oroszországot is, Románia szereti Csehszlovákiát, de még jobban szereti Besszarábiát, — Jugoszlávia mindenkit szeret, aki őt szereti! A „szeretlek — nem szeretlek“-játék olyan bonyolult helyzete ál! igy elő, amelyben kezdjük elveszíteni a tájékozódást. Mi az, ami itt történik: európai politika, amelyet az urak állandóan hangoztatnak, vagy klikkérdekek józan adminisztrálása? Miért csúfolják bölcs providenciáli$ állam- kezónnak a bizonytalanság és tehetetlenség e furcsa kapkodását? A kisantant Középeurópa dekorációja, de — mi valahogyan szebb és hasznosabb dekorációt is el tudnánk képzelni! G Munka után édes a pihenés — mondják a politika veteránjai csomagolás közben. Svehla miniszterelnök be sem várta a kisantant konferenciáját — ki tudja, miért — s országos gondjaival egyetemben áttelepedett Karlsbadba. Követte példáját Malypetr belügyminiszter s Udrzal hadügyminiszter is, ak‘‘k Karlsbad politikai atmoszféráját különösen kedvezőnek tartják. A politika — legalább is a hivatalos kormánypolitika — üdül; a petka öt feje öt különböző fürdőhelyen töpreng a haza sorsán. Az eredményt majd meglátjuk. A karlsbadi, illetőleg marienbadi és franzensbadi kúra semimiesetre sem fog ártani az uraknak; valóban szükség van a fejek nagy tisztulására s lényegében nem fontos, hogy ez a folyamat hol kezdődik meg. Varrnak rosszgyomru politikusok, akik nem veszik be az igazságot, rosszmájnak és hamis ves-éjü- és zúzáinak, — a nagyszabású ivókúrák itt csak használhatnak. Jó nyaralást minden jótét léleknek — s mindezeken fölül jelentős gyógyeredményeket kívánunk. Már csak a saját érdekünkben is! —o— A washingtoni deklaráció kötelező ereje Prága, julius 16. A légionáriusok prágai összejövetele alkalmából egyéb követeléseik között a washingtoni deklaráció ama pontjainak megvalósítását is sürgették, amelyek az egyház és az állam elválasztására irányulnak. A Lidové Listy hosszabb cikkben kifejtette azt, hogy a washingtoni deklaráció, mely a külföldön jö.t létre s részben idegen (amerikai) állampolgárok alkották meg, a cseh-szlovák kormányra kötelező erővel nem bir, annál kevésbé, mivel egyrészt a cseh-szlovák nemzet nagy többsége annak megvalósítását célszerűtlennek tartja, másrészt a többi, külföldön kö'ött megegyezést is teljesíteni kellene. Tárcarovafnnk: Péntek: KLIMITS LAJOS: Almok (vers). — DOBOZY ISTVÁN: A bárányka. Szombat: PÉTERFY TAMÁS: A játékos asszony. Vasárnap: MÉCS LÁSZLÓ: Üzenet milói Vénusznak (vers). — FÖLDI MIHÁLY: Akit az asszony szeret. A szénakazal — A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcája — Irta; Nyáry Andor. Puskás Mihály harminc esztendővel ezelőtt ezen a napon vezette oltár elé Treszka nénit, a feleségét. Szép, meleg reggelre virradt. Az asszony kinyitotta az ablakot. A friss levegővel szagos szénaillat lebbent a szobába. Az asszony kinézett az udvarra. A szénakazal puhán nyújtózott a ház előtt. Treszka néni szive megdobbant, édes emlék hasadt fel benne, nézte az illatos kazalt s amint nézte, — Isten tudja, miért — egyenesen csak édes, bolondos vágyódás szállta meg, hogy felmegy a szénakazalra és ott maradt. Az ura éppen akkor kelt fel. Az asszony mondani akart valamit, de aztán meggondolta magát és nem szólt. Az ember felöltözött, aztán végezte dolga:. Az asszony is. A szénakazal iránt érzett vágyódását láss: nkint elfelejtette. Mikor azonban úgy dél felé a támadt szellő megint lecsapta hozzá a széna illatát, másodszor is elfog.o a furcsa vágyódás. Hogy miért vonzza az a szónakazaü A gondolat l ssan érett benne. Már indult hogy a létrát a kazalnak támasztja, de az embere akikor jött meg a kocsival. J rcszka. néni szeme az ember láttára megcsillant, megint mondani akart valamit, ezek között a pittsburgi szerződésnek a szlo- venszkói autonómiára vonatkozó rendelkezéseit. A légionárius Nár. Osvobozeni élesen kikelt a Lid. Listy cikke ellen s — nem éppen nagy elmésséggel — azzal érvel, hogy a Lid. Listy néppárti táborából senki sem irta alá a washingtoni deklarációt s igy az tényleg nem kötelező eme párt vezéreire, a légionáriusok és a köztársaság haladó pártjai azonban kitartanak az egyház és az állam elválasztására irányuló követelésük mellett, A pittsburgi szerződés megvalósítását a csehszlovák nemzet nem követeli s igy azt nem lehet összehasonlítani a washingtoni deklarációval. Mindezekből a pártközi veszekedésekből csupán az tűnik ki., hogy maga a cseh-szlovák kormány sincsen tisztában azzal, hogy miként kezelje azokat a szerződéseket amelyek a köztársaság megszületése előtti időből származnak. Eme szerződések aláírói, akik ma a köztársaság vezető állásait foglalják el, legjobban szeretnék, ha egyáltalán nem kötelezték volna magukat oly eszmék megvalósítására, amelyekről ma hallani sem akarnak. Feltétlenül kívánatos volna ezeknek a megállapodásoknak igen alapos revíziója, elsősorban pedig a kormánynak kellene nyilatkoznia, hogy komoly okmányoknak tekinti-e a pittsburgi és washingtoni egyezségeket vagy nem. A kormány eddigi magatartása ugyanis arra mutat, hogy a szerződéseknek csak amta pontjai iránt érdeklődik, melyek neki kedvesek, míg a például a szlo- venszkói autonómiáról hallani sem akar. A szerződések vagy érvényeseknek tekintendők s akkor megvalósítandó minden pontjuk, vagy pedig jelentsék ki e szerződések aláírói hogy azok megkötésekor csak játszottak, de akkor hallgasson el velük minden párt, főleg pedig a légionáriusok. A roiniekárok hamisítástól sem riadnak vissza Meghiúsult hajsza egy magyar plébános eben — Milyen eszközökkel dolgoznak a roiniekárok A P. M. H. eredeti tudósítása. Léva, julius 16. A cseh-szlovák sovonizmusnak előretolt őrszemei megkezdték „pacifikáló“ munkájukat, ami abban áll, hogy mindama magyar emberek ellen, akiknek gyökerük van a népben, hajszát indítanak. Ez történt most a honfmegyei Alsógyörödön is, ahol a rolnická- rok beadványt intéztek a nagyszombati apostoli vikáriushoz Jónás Imre plébános ellen, akit a legképtelenebb rágalmakkal vádoltak meg. A panasziraton a plébániához tartozó négy község hivei közül hatszázke:tőnek az aláírása szerepelt. Az apostoli vikárius a panaszok megvizsgálására bizottságot küldött ki, amely a napokban ejtette meg vizsgálatát. Összehívták a négy község katolikus lakosságát, fölolvasták előttük a vádiratot és megkérdezték a híveket, hogy ezek a vádak mennyiben felelnek meg a valóságnak. A hívek a legnagyobb megdöbbenéssel hallották az előadottakat. Kijelentették, hogy a vádak a legnagyobb hazugságok és hogy ők nem tettek följelentést a plébános ellen, akit változatlanul szeretnek és becsülnek. Pll , ......... A vizsgálat során azután kiderült, hogy a roiniekárok hajszájáról van szó. Kiderült az is, hogy az aláírások is hamisítottak, mert százkét nevet például ugyanaz a kéz irt alá, míg a többi aláírások legnagyobb részét úgy gyűjtötték össze, . hogy a hívekkel könyöradomány gyűjtésére ; szóló fölhívást Írattak alá s csak azután ragasztották hozzá a plébános elleni panaszról szóló szöveget. *7V / • Ezután összeült a négy község iskolaszéke, amelyen egyes szlovák híveknek azt a kérését tárgyalták, hogy az istentiszteletet szlovák nyelvén tartsák meg. Az iskolaszék megállapította, hogy ezt a kívánságot már részben teljesítették, mert a plébános minden hónap utolsó vasárnapján szlovák nyelvű prédikációt tart. A misékre a szlovák éneket nem lehetett bevezetni, mert a hívek, bár szlovákul kezdték az éneklést, áttértek a magyar énekre, mivel a szlovák egyházi énekeket nem ismerik. Az iskolaszékek tehát az eddigi rendszer fentartása mellett döntöttek, nii'ii i ni —— mm cbuwmmbmwb——ww—wbb—wmkm de megint meggondolta magát és megint nem szólt. Az ebédet is megették. Treszka néni várt valamit, maga sem tudta, hogy mit s mikor, úgy naplemente táján a kamarából kihozta a szakajtót, hogy a tyúkokat megeteti, megint megcsepta orrát a szénaillat. Szive akkorát dobbant, hogy a dobhártyája is eltompult egy pillanatra. — No, az áldóját ennek a szénakazalnak! —■ gondolta magában, — most már felmegyek rá, akármi lesz is! Az ura az udvaron volt, nem akar! előtte felmenni, úgy, hogy «z lássa. Hátha kineveti. Mást gondolt. Odament az urához, aztán megcsókolta: 'r —. Estére elmegyek édesanyámhoz. Azt üzente, hogy most gubázza a mákot, segítsek neki. . És erősen leste az ura arcát. Puskás Mihály bólintott: — Ereggy! Aztán megfordult. Treszka néni arcán csalódás rebbent, apró sóhajtás szakadt melléből. azzal ő is megfordult, az öreg aímárl- omból elöve'te a piros kendőt 'amellyel ré- gente először kötötte be a fejét menyecskés- re, aztán elköszönt az urától és elindult, hogy elmegy az anyjához. El is ment, de útjában csak a líceum sövényig ju'ott ott megállt és várt. Esze ágában sem volt, hogy ez anyjához menjen. A mák gubázását csak úgy találta ki. Tudta, hogy az ura estefelé átmegy n komájához, erre várt. Mindezt pedig azért eszelte ki, hogy az udvarra vissza'érhessen és felmehessen a szénakazalra. ügy érezte, 'hogy most már belepusztulna, ha a kazalra nem mászhatna fel. Az urára nem sokáig kellett várnia, alig hogy hazulról elment, Ö is fejébe húzta kalapját. pipára gyújtott és elballagott a ko- máékhoz. Az asszony csak erre várt. Mikor az ura már elég messzire járt, visszaszaladt a házhoz, a létrát a kazalhoz támasztotta, a piros keszkenőt ledobta, mintha véletlenül ejtette volna el, aztán a létrán hamarosan felsietett, a puha szénán végigfeküdt és vágyó merengéssel nézte a csillagosodó eget . . . • Puskás Mihály igen jól érezte magát ko- máéknál. Öreg este volt már, mikor hazaballagott. Ment, gondolkozott, pipázott. Treszka néni már régen elaludt a kazal tetején. Amint az ura a kazalhoz ért, meglátta a létrát. — Hm! — ütöd ott meg, — 'ki tette ide ezt a létrát? A létrát megfogta és a rend kedvéért letette a kazal mellé, az'án bement a szobába s minthogy tudta szerint az asszony az anyjánál van, lefeküdt és elaludt, mint afféle ember, akinek a lelkiismerete nyugodt. Kelet felől a hajnal lassan rózsaszinezett. A szomszédnak korai dolga volt a városban. Alig pitymallott még, már az udvaron volt. Ma hosszú utat kell megtennie. Jó lesz, ha a kocsikereket megkeni. Amint tett-vett, a szomszédék udvara felöl egyszere csak furcsa hangokat hallóit. Treszka néni nyiigött, hortyogott, álmodott. A szomszéd megállt: — Mi leliet az? Egyideig füleit, aztán rossz gondolata támadt; de kimondották, hogy a jövőben, ha a szlovák nyelv jobban elterjed, akkor majd újabb előterjesztést fognak tenni a fennálló rend esetleges megváltoztatása iránt az egyházi főhatósághoz. A bizottság természetesen ezek után fölmentette a plébánost az ellene emelt hamis vádak alól. Ez az eset rávilágít arra, hogy a roiniekárok milyen fegyverekkel dolgoznak és még a hamisításoktól sem riadnak vissza, ha egy magyar ember ellen akarnak támadást intézni. A magyar kölcsön olaszországi sikere Budapest, július 16. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A külföldi kölcsön olaszországi jegyzése is befejeződött és nem várt szenzációs eredménnyel zárult. 170 millió lira volt az az összeg, amelynek jegyzését Olaszország magára vállalta és a jegyzési idő letelte után kiderült, hogy az olasz pénzügyi körök több mint 550 millió lírát jegyeztek és ezzel háromszorosan is túljegyezték a kölcsönt. Erről a Banca dTtália tegnap hivatalosan értesítette a magyar kormányt. Budapesti politikai körökben nagy örömet keltett ez a hir, mert benne az olasz—magyar barátság újabb kézzelfogható bizonyítékát látják. Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter a külföldi kölcsön olaszországi sikeréről a Magyar Távirati Iroda utján a következőképpen nyilatkozik; — London után az olasz pénzpiac volt az, amely a legnagyobb összeget vállalta, tagadhatatlan jele annak az érdeklődésnek és mélységes bizalomnak, amellyel az olasz nagyhatalom nemzetünk iránt viselkedik. Az az általános siker, amelyet kölcsönünk most az Appennini-félszigeten aratott, fontos és nagyjelentőségű. Ez az eredmény; a 170 millió lírának néhány nap alatt való háromszoros túljegyzése mindennél ékesebben beszél. Az olasz nemzet, amely velünk szemben bizalmának ilyen tiszteletreméltó jelét adta, biztos lehet a magyar nemzet hálájáról. Ez a hatalmas segitség, amelyet Olaszország most nyújt, jogos reményt és bizalmat önt belénk, ho.H/ a jövőben gazdasági és pénzügyi tekintetben mindenkor harmonikus barátságban fogunk a nagy olasz nemzettel együttműködhetni. Elsimultak az ellentétek nagyatádi Szabó és Korányi között A Magyar Hírlap értesülése szerint ma délelőtt a miniszterelnökségen Bethlen István elnökié ével konferencia volt, amelyen elsimították azokat az ellentéteket, amelyek nagyatádi Szabó István földmivelésügyi és Korányi Frigyes báró pénzügyminiszterek között a vagyonváltság körül fölmerültek. A miniszterelnök egyébként már e hét yégén megkezdi többhetes nyári szabadságát. — Halódik valaki! Átment a szomszéd udvarára, aztán követte a hangokat. A hang pontosan a szénakazalról jött. A szomszéd eltűnődött: — Ki lehet a kazal tétjén? Nem sokáig gondolkozott, a létrát neki- támasztotta a kazalnak és sebtiben íellép- csőfokozott rá. Most már mindegy, akárki van is fenn. megnézi! Alig ért azonban fel a tetőre, meghökkent. A puha szénán Treszka néni hanyatlóit és horkolt, ahogyan csak a száján kifért. A szomszéd nem tudta a dolgot mire vélni, hirtelenében azt gondolta, hogy itt baj van, különben az asszony mit keresne kora hajnalban a szén a kazal tetején. Meg aztán hogyan ment oda. mikor a létra se volt a kazalnak támasztva. Hirtelen megragadta az asszony vállát, aztán megrázta: — Treszka néni! Hé, Treszka néni' Treszka néni felébredt s amint álmos szeme rávetődött a szomszédra, hamarosan nem ismerte meg s mivel éppen akkor gyilkosokkal álmodott azt hitte, hogy a gyilkos áll előtte s nagyot sikított: — Segítség! Kicsibe múlt, hogy ijedtében le nem esett a kazalról. A szomszédnak csak annyi ideje volt., hogy derékon kapta. A lármára azonban Puskás Mihály is felneszeit s amikor az ablakon kinézett, még a vér is meghűlt benne. Hogyne, mikor a szomszéd a kazal tetején ölelgeti asszonyát. — Hu a ponciusát! — káromkodott egyet, aztán kiszaladt az udvarra és sziir- nyü lármát csapott, hogy igy-ligy, a méndör- gös az ilyen asszonyba! . . . Azt hazudja, hogy mákot gubázik az anyjánál után a szomszéddal ölelkezik a kazal tetején. A iéücf nemzedék és a kormAngkoaltdö pán formai és nem tartalmi diíerenciák választják el. Az a határozat, amelyet a közel múltban pártjának központi bizottsága hozott, néhány lényegtelen változtatással a német nemzetiek párthatározata is lehetne. Érthető a jelenlegi kormány politikájával szemben mutatkozó bizalmatlanság akkor, amikor az természetes szövetségeseit ellenzékben hagyja, ahelyett, hogy bevonná a kormánykoalícióba. Berlin, julius 16. A Lokalanzeiger és a Deutsche Allgemeine Zeitung ma igen határozott módon beszélnek annak a szükségéről, hogy a német nemzetiek belépjenek a kormányba. A Lokalanzeiger többek között a következőket írja: Valóban nem értjük, hogy Síresemann miért nem gondoskodik politikájának parlamentáris és erkölcsi megszilárdításáról. A német nemzetiektől Stresemannt csu-
