Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)
1924-06-03 / 124. (572.) szám
3 Kedd, június 3. SPrI(TA! Egp A száraz boísevizmus Cseb-Szlovákiában Prága, június 2. A tegnapi Cecilbe Ho-rsky cikket ir s kifejti, hogy a legfőbb ideje annak, hogy a cseih-szlovák politika baloldalról jobbra kanyarodjék és ezeket módja: — Még nem vagyunk oly messze, mint Oroszország, de a kommunizmushoz vezető utón már éppen eleget mentünk előre s ú, Meissner által kidolgozott alktományunk 109. paragrafusa kitárja a kaput a bolsevik kommunizmus előtt. Nálunk a kommunizmust nem véres erőszak és nem egyszerű forradalom, de törvényhózói utón részlíben viszik keresztül. Az az eljárási mód, amint nálunk az úgynevezett földbiríokreíorlot keresztülviszik, szilárd meggyőződésünk szerint az államunk átka lesz, mert ez, noha egy pár kiválasztott agráriusnak segít, az emberek ezreit möSröviditi kenyerében. Az az eljrársi mód- amint nálunk az úgynevezett niveilálást keresztülviszik, amely megfosztja az intel’i- gociát szellemi tulajdonától az adódrákoniz- mus és különösen a részleges vagyonelkobzás és aztán a akók védelmi törvénye, mind nem egyéb, mint keresztülvitele Prouthon következő gélének: A magántulajdon kisajátítása a száraz boísevizmus utján. Százhuszonbétezer korona titokzatos eltűnése Ersekujvárott Szerkesztő, aki egy hónapig ártatlanul ült a börtönben Nyitra, junius 2. (Saját tudósítónktól.) Országszerte a szenzáció erejével hatott, annak a misztikus lopási esetnek a híre, amely Ersekujvárott történt múlt év április 7-én. Pach Mór érsekujvári lakásából eltűnt 127.150 korona. A pénz egy lezárt szekrényben elhelyezett papirkazettában volt. A lopás délután 3 és 6 óra között történt. Pach leányának, Rózsinak, komoly szándékkal udvarolt féléven keresztül Engel Ignác betűszedő, egy napilap felelős szerkesztője. Mint rendesen, Engel az említett nap délutánján is látogatást tett a családnál. A látogatás ideje alatt múló rosszullét fogta el és megkérte a leányt, hogy főzessen részére egy teát. Ennek elfogyasztása után Engel még ott maradt és félhatkor távozott el, egyenesen munkahelyére, a Minerva r.-t. nyomdájába. Eltávozása után egy óra múlva vették észre a lopást. A szekrényajtó nyitva volt, a kazetta pedig feltörve hevert a szekrényben. Pach veje, Grab Károly ekkor följelentést tett Engel ellen. A család Engelt elhivatta munkahelyéről azzal, hogy rettenetes szerencsétlenség történt. Midőn pedig az a helyszínen megjelent, a rendőrség személyi motozás, valamint lakásán tartott házkutatás után őrizetbe vette. Mivel azonban semmi bizonyitékot nem produkált ellene a nyomozás, rövidesen ismét szabadon bocsátották, már csak azért is, mert a tulajdonképpeni károsult Rózsi a rendőrségen jegyzőkönyvbe mondotta, hogy Engel nem követhette el a lopást. A család tagjai Engelt uton-utfélen tolvajnak nevezték, de ennek ellenére forró óhajuk volt, hogy Engel feleségül vegye Pach Rózsit, az állítólagos károsultat, de Engel nem mutatott hajlandóságot arra, hogy egy olyan családba nősüljön be, mely őt tolvajnak nevezte. A házassági terv füstbemenése után újból feljelentették Engelt*. Először május 27-én tárgyalta az ügyet a nyitrai törvényszék. A biróság a bizonyítás kiegészítését rendelte el. Az elhalasztást elrendelő végzés hallatára az izgalomtól remegő Engel felugrott, a védő asztalát verve, a következőket kiáltotta az elnök felé: „Egy éve várom az ügy elintézését, ítéljenek el, ha bűnös vagyok, vagy mentsenek fel, de ezt a lehetetlen állapotot tovább nem bírhatom ki.“ Halotti csend támadt e kifakadásra, majd az ügyész azon az alapon, hogy a vádlottnak sem lakása, sem foglal1 ozása nincs, kérte az azonnali letartóztatást, melyet a biróság el is rendelt. Engel, valamint többek lakásán házkutatást is tartottak, azonban minden eredmény nélkül. Május 30-án volt a folytatólagos főtárgyalás, melyen a biróság Pach Róza meg- esketését nem rendelte el. A biróság a védőbeszéd után visszavonult s pár perces tanácskozás után meghozta felmentő Ítéletét és elrendelte a letartóztatott vádlott azonnali szabadlábra való helyezését. Az ítélet indokolása kimondja, hogy egyetlen bizonyíték sem merült fel a vádlott bűnössége mellett, sőt még az sincs bebizonyítva, hegy az állítólagos 127.000 korona tényleg megvolt-e. Az Ítélet kihirdetését a termet zsúfolásig megtöltő közönség hatalmas tapssal és éljenzéssel fogadta. Szomorú séta a munka temetőjében A szélütött Korompa — Kilencszáz éhező család — A ininiszer kimondta Szlovenszkó egyetlen vasolvasztótelepének haláliíéieíéí — Kiküldött munkatársunk riportja — Korompa, junius 1. A völgyi vadvirágok pazar szőnyegét hamu és salak nyelte el, a csörgedező folyó halk muzsikáját, a madarak csattogó dalát a vaskutyák csikorgása, gépek, kemencék dörgő moraja nyomta el, a karcsú kéményeik piszkosszürkére pipálták a tátraaljai ég ragyogó azúrját — mégis a Hernád völgyének legboldogabb szakasza volt tegnap: Korompa. A kohók hatalmas lángjának rőt fényében kétezer kormos titán olvasztotta a vasércet, amelynek csengő aranyai szertegurultak a völgyben s meleg, puha fészekké párnázták a fáradt munkások otthonát. S ma a korompai gyártelep a munka szomorú temetője. A Hernádvölgyi részvénytársaság másfél év előtt szüntette be a korompai gyártelep üzemét. A részvényesek közgyűlése elhatározta, hogy a gyártási jogot értékesíti, a gyártelepet leszereli, tisztviselőt, munkást pedig szélnek kerget. így is történt. Vitkovic megvette a korompai gyártási jogot, a kát kohót kifújták, a négy Martin-kemencében eloltották a tüzet, a hengersorok megálltak s a tisztviselők, munkások egy része vándorbotot vett kezébe, más része pedig nyakába akasztotta a koldustarisznyát. Szomorú, halott lett Korompa. A gyönyörű villasor, ahol a tisztviselők laktak, teljesen elhagyatott. A kertek, parkok útjait a dudva verte föl. A munkásházak környéke a szomorúság, a kétségbeesés tanyái. A Hernád partján száz és száz apró gyermek játszik. Ványadt, soványka testek, sápadt arcok. A megtisztult levegő, a meleg napsugár nem tudja pótolni a kellő táplálkozást. Délre jár az idő, mégis a legtöbb kéményből nem párázik a kékes füst. Hideg a tűzhely a házakban s a kerítések mellett őgyelgő koravén anyák arcán sir a gond, mit adjanak ebédre a harang szavára haza siető apróságoknak. — Miből élnek hát? — kérdezem kísérőmet, Hamornik munkást, — Amíg a segélyt kaptuk, abból tengődtünk. Ma a környéken dolgozgatunk, ha ugyan akad munka. A legtöbben már az utolsó ruhadarabot is eladták s lassanként a puszta földön, mezítelenül maradnak lakásaikban. Háromezerén dolgoztunk a korompai és szalánki telepeken. Még nyolc—kilencszáz család éhezik itt. A többi szétszéledt a szélrózsa irányaiban. A legtöbben az országba (értsd: Magyarország) mentek, sokan a Ruhr- vidékre. Mi, az itthonmaradtak pedig várunk, reménykedünk: hátha! Ez a remény azonban miliőén nap egy árnyalattal színtelenebb lesz s nemsokára valamennyiünket elűz innen az éhség. Hozzánk csatlakozik öt-hat busarcu munkás: Sztratil, Stark, Kovács, Néme'h, Vassz — sorba bemutatkoznak. Nem szívesen adják a szót, csak állnak és belemerednek a messzibe. — Bizony, uram — csuklik ki a szó Starkból —, másfél millió koronát fizetett ki a gyár havonként a munkásoknak. Ez a hatalmas összeg nemcsak Korompán teremtett jólétet, de Iglótól Kassáig minden kereskedő, iparos, őstermelő sajnosán érzi most ennek hiányát. öreg, törődött, elnyűtt ember közeledik csoportunkhoz. — Hová menjünk mi? — sír a sző fogatlan száján. — A fiatalja csak elverg"dik a kenyér szaga után, de mi, öregek ében fogunk itt veszni. Két öklömnyi gyerek fog el. Pénzt kérnek. A koronát mohón kapják el s rohannak vele haza. öreg éhezők, apró koldusok világa ma Korompa. Száz ember dolgozik a telep leszerelésén. Ezeknek van még kenyerük, de az utolsó falatot eszik már. A hivatalnokok közül is itt lézeng még néhány. Nincs hová mennie. Valami csodára vár, vagy valami olyanfélére, hogy a sors mégis a hona alá nyúl. — A társaság — mondja az egyik — magyar pénzben adta ki végkielégítésünket. Régen föléltük. Azok még a szerencsések, akik nem fogadták el a magyar pénzt, hanem poroltok. Ezeknek a biróság nyugdijat Ítélt meg, még pedig cseh pénzben. A gyár gépeit, fölszereléseit a Hernád- vöigyi részben eladja, részben pedig el z'l- litja másik érdekeltségének, a Rimamurányi- nak gyártelepeire. A gyárnak már csak puszta falai s karcsú kéményei állnak. Ezeket majd lebontatja a — hatóság. A telep modern kórházának fölszerelését is el akarták Hand- lovára szállítani a héten, de a munkások nem engedték. Legalább a kórház maradjon meg hisz elöbb-utóbb úgyis odakerülnek az Kimaradtak valamennyien. — Lehetetlen, lehetetlen — mormogja Kovács —, hogy Korompát meghelasszák, hisz egész Szlovensz'tonak ez az egyetlen vasolvasztó telepe. Az összes bányák: Sza- Iánk, Ötösbánya, Márkusfalva, Kisóc, Jászó, Betlér, Rozsnyó, Dobsina^ kénytelenek lesznek a vasércet idegenbe vinni. Ezt r.z egyetlen földolgozótelepet csak nem öli meg a kormány! Pedig megöli, jó Kovács barátunk. A köz- jólétügyi miniszter ugyanis Körmendy-Ékes dr. interpellációjára, amelyben a képviselő a korompai vasművek üzembeszüntetését tette szóvá, kihirdette Korompa halálitéletét. „A szorult pénzügyi viszonyok következtében — mondja a miniszter — a korompai vasgyárnak üzembentartása lehetetlen, tehát a munkásság oly vállalatokban lásson munkaalkalom után, amelyek üzemüket terjeszteni fogják.“ Sic! Nagyon érdekes a miniszternek in- terpellációs válaszában az a kijelentés, hogv a kormány a Hernádvölgyi részvénytársaságnak nem csak rendkívüli szállítási kedvezményeket adott, hanem egyszer háromezer tonna talpvasat, másszor 1200 kocsi sinvasat rendelt meg a korompai vasmüveknél, hmgy az üzemet a társaság föntarthassa. A Hernádvölgyi részvénytársaság azonban ezt a kontingenst pénzért átengedte Vitkovicnak s a gyárak üzemét beszüntette. Korompa haláláért a felelősséget a közjóléti miniszter a részvénytársaság igazgatóságának nyakába varrta, ami ellen az igazgatóság nem is emelt eddig óvást. A Hernádvö’gyinek most egyetlen gondja van. hogyan értékesítse a korompai telep milliókat érő ingatlanait. Tárgyalások folynak rokkanttelep létesítése iránt, sőt Ilire jár annak is, hogy egy amerikai filmvál- ialat filmgyár céljaira akarja megszerezni a korompai telepet.------A korompai munkásházak ablakaiban nem virít már a muskátli, meg a rezeda. A munka vidám zaja elült s a halálosan nagy csöndben bekúszott a nyomor. Kilencszáz családra siirii sötét borult, amelyből a kiutat egyetlen sugár sem világítja meg., Korompán újra sirt ásnak: temetik a reményt. Olasz-török konfliktus London, junius 2. Konstantinápolyi Rpje- lentések szerint Rodos szigetéi olasz csapatok szállottak partra. A török sajtó emiatt hevesen támadja Olaszországot. Olaszország jegyzéket intézett Angórához, m^'yben követeli a törökországi olasz iskolák megnyitását. Ma Megmagyaráztam mindent annak a leánynak, akit szeretek. Egy hangulatos, májusvégi estén, amiről azt hittem eddig, hogy csak a regényírók fantáziájában létezik. Lassan mentáink s belőlem tompán zsongtak elő a szavak, csak az útjukat nem tudom megtalálták-e a leány szivéhez. Mert ez az ut a leguttalanabb ut az ember életében. Aki erre az útra bocsátja a kis szökdécselő szógyerekeket, az ne higyjen egy percig sem azok cé'megtalálásában. A Szerelem szógyerekei nem tudják jól az utat, de a Hízelgés szógyerekei minden nehézség nélkül eljutnak oda. Ott aztán telezajongják, tele- hangoskodják a szív négy termét, kibámulnak a szemablakokon és gúnyosan figyelik, ahogy a Szere'em szógyerekei lassan bandukolnak, botladoznak az útvesztőkben. Nem is emlékszem már rá, mit mondtam neki. Csak egyes szófoszlányok úszkálnak az öntudatom egén ebből a beszélgetésből: férfiszerelem ... leány... közöny... örök szeretet... szépség ... egészség ... Aztán emlékszem vártam. Vártam az én szógyerekeimet, hogy majd megbeszélés szerint ki- mosolyognak a szemabiakokon és feltárják a szárnyaikat nekem, hogy beletekintsek a leány szivébe. Vártam mindig csüggedő reménnyel a két sötét ablaik kitárulására, aztán az utolsó pislogó láng is kialudt és az én vendégváróan kivilágított nagy szivtermem két szemablaka csodálkozva, valakit-várón meredt a leány szuroksötétségü, közönyös ablakai felé. (ma.) — (Izgalmas közgyűlés Nagyszombatban.) Nagyszombati tudósítónk jelenti: Az utolsó napokban lefolyt városi közgyűlésen Matzner dr. városi képviselő interpellált a város villanyvilágításának ügyében. Tarthatatlan állapotnak minősítette, hogy a villamos cég 5 koronát szed be az áram kilowattjáért, amire egész Szlovenszkóban nincsen példa. A vezetékek roppant primitívek, a fölszerelés hiányos és egyáltalában fukar módon invesztáltak. A cég hónapok óta az utcáknak villannyal való megvilágitása cimén 7%-ot számit föl a fogyasztóknak, de az utcai villany- világításnak máig se híre, se hamva. Matzner dr. ajánlja a jogtalanul fölszámított 7%- nak törlését, az utcák ingyen való megvilágítását, valamint a fogyasztóktól elvett régi órák árának 60%-os megtérítését. A közgyűlés Viszkocsil sztaroszta által a Zemska Bankától megszerzett 2 milliós kölcsön gazdaságos fölhasználása ügyében is tárgyalt. A városi tanács ajánlatát, amely szerint a kölcsön építkezési célokra, útjavításokra és egyéb közmunkálatokra fölhasználandó, a városi közgyűlés elfogadta. A közgyűlés vezetését ezután Marnusek alpolgármester vette át, akinek ügyefogyott vezetése alatt a tanácskozás személyeskedéssé fajult. A néppárt kivételével minden párt elhagyta a termet, ennek dacára az egyik kérdésben leszavaztak. Az általános zűrzavarban az elnök berekesztette a gyűlést. — (Kinos botrány egy kassai vallásos felvonuláson.) Kassai tudósítónk jelenti: A legutóbbi keresztjáró napok egyikén a katolikus hitközség a Rozáliára rendezett ünnepi körmenete:. A menethez a vallási egyesületek is csatlakoztak. A kassai oltár egyesület tagjai is csatlakozni akartak a kivonulásihoz, amikor egy magából kikelt borvirágos arcú alak nekirontott az ol.áregyesület zászlóvivőjének és a legvisszataszitóbb hangon kijelentette, hogy a menetben csak szlovák katolikusok vehetnek részt és ezért megtiltja, hogy a szerinte magyar katolikus oltáregyesület résztvegyen a felvonulásiban. Az izgága alak Dulya Mihály cipész, a hírhedt kassai külvárosi demagóg volt. Az oEáregyesü- let tagjai, hogy a provokációt elkerüljék, inkább nem vettek részt a felvonulásban. Az ügy a hitközségi tanács elé került, ahol a magáról megfeledkezett Duiyának szigorú megbüntetését fogják követelni. — (Harakiri Japanban.) A hasfölmetszés ősi szokása már kiment a divatból Japánban s már évtizedek óta nem követett el senki harakirit. A tokiói lapok jelentése szerint egy japán férfi újította föl ezt a régi öngyilkossági módot, aki az amerikai követség kertjében fölvágta a hasát, hogy igy demonstráljon az amerikai bevándorlási törvény ellen. lg u l Éc cg i5” «*«»«« j «* ép«llc< ilvesSc*és, «a ..JKn&tr ftépvlselefe é® /ölerafiuto «« E2wis® ré**es*e. -Bzfti Teljes B«sűiwéRn<űta:i B»c;ir<esrci«i8ce2E^5««5l«. KM || Fé-gnácfli 59 a Uoilce - Kos§<a | j *
