Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)
1924-06-12 / 131. (579.) szám
Csütörtök, jimius 12. & terén is eltérések vannak. Szlovenszkó kereseti adója 10 százalék, a történelmi országoké 3 százalék. Ezt a törvényt nem változtatják meg, a többinek megváltoztatása azonban borzasztó sürgős volt. Ha majd sok cseh fog ide települni és azoknak is kényelmetlen lesz, majd kijárják, hogy megváltoztassák a törvényt. így vagyunk a hadiköl- csönökkel is. A hadi kölcsönt nem akarja a kormány elismerni. Furcsa örökös, aki a hagyatékból csak a vagyont és jogot, de a terhet s a kötelezettségeket nem akarja vállalni. Azonban majd eljön az idő, a cseh bankok igen olcsón beváltják a hadikölcsönöket és akkor a cseh lapok kórusban fogják kiabálni, hogy a kisembereket meg kell védeni és a hadikölcsönöket elismerni s a bankok ismét fényes üzleteket csinálnak. Én, őszintén mondom, nem csodálkozom, ha sehol sem szeretik őket. Változzanak. meg és kedveltessék meg magukat. Hagyják meg mindenkinek a jogát, akkor senkinek sem jut eszébe semmi, csak békés polgári munkájának folytatása. (Tetszés.) A szerződések, amik semmit sem érnek — Ami-a külpolitikát illeti, Benes derüre- borura köti a külföldi szerződéseket. Őszintén megvallva, a külföldi szerződésekre semmit sem lehet adni. — Olaszország és Románia a hármas- szövetséghez tartoztak és a háború folyamán onnan kiléptek és ellenünk fordultak. Megváltoztak a viszonyok? Nem. A szerződés ismét nem fog érni semmit akkor, amikor kellene. A külügyminiszter azért van állandóan utón, hogy a belpolitikában uralkodó nyugtalanságot időnként levezessék. A kisantant létét is ez magyarázza meg: Cseh-Szlovákia, Románia, Jugoszlávia egyesültek Magyarország ellen, hogy megtartsák a tőle elvett területeket. De érdekeik ellentétesek és ha bekövetkeznék egy háború, akkor azok az emberek, akiknek van mit veszteniük, abban lélekkel vesznek részt, de azok, akiknek nincs vesztenivalójuk, azokat a háború sorsa nem izgatja. Az ilyen háborút el kell veszteni. — A külföldi szerződésekre miért is van szükség, hiszen vannak „igazságos és meg- változtathatlan" békeszerződések? A szerződések olyan igazságosak, hogy azt olvashatjuk ki azokból, hogy mi magunk is kívántunk a cseh-szlovák köztársasághoz csatlakozni. Nem akarják és nem merik bevallani, hogy ezek a szerződések rosszak. A szerződő felek végül összevesztek egymás között, Anglia Franciaországgal, Lengyelország Cseh-Szlo- vákiával. Ha olyan jó a szerződés, akkor nincsen háború, ha a szerződés nem jó, akkor azt nehezen lehet elkerülni. A magánember jogvitájában a bíróság Ítélkezik, aki a port elveszti, azt végrehajtják. Az államoknál azonban nem igy van, a vita elintézésében az államok tönkremennek. Az angolok nem azért akarják a békeszerződések megváltoztatását, mert a németek iránt valami nagy rokonszenv vezérelné őket, de azért, mert azt gazdasági szükségesség kívánja és nem akarnak még egy háborút. A szerződések kötése csak arra való, hogy a békeszerződéseket foltozgassák. Nagy tetszés mellett mond erről egy találós mesét. — A földéhes ember elszántott a szomszédjától néhány barázdát és a határkövei beljebb helyezte el. Ez az ember meghalt és a lelke hazajárt kisérteni halála után is, minden éjjel tizenkét órakor megjelent a szántóföldön és sóhajtozott. Kiemelte a határkövet és azzal járt-kelt, azt hajtogatván: hová tegyem, hová tegyem? Valami tíz esztendő múlva egy részeg ember botorkált arra és meghallva a sóhajtozásokat, részeg fejjel azt mondta neki: Maga ostoba ember, tegye oda vissza, ahonnan elvette, ahol azelőtt állt. A kisértet szót fogadott s azóta nyugalma visz- szatért. — A békeszerződéseknél is a határkő eltávolítása az ütköző. Ezeket vissza kell csinálni. Ez a kisértetjárás a külpolitikai helyzetben is meg van, holott ezen roppant egyszerűen lehetne segíteni a határkövekkel. (Élénk derültség.) Mit követelünk? — Követeléseinket abban foglalta össze, hogy a törvényeket egyformán alkalmazzák mindenkivel szemben és nemzetiségi különbségeket ne tegyenek az állampolgárok közt, akik híven teljesítik kötelességeiket az állammal szemben. A kisebbségi jogokat becsületesen hajtsák végre. A földreformot igazságosan vigyék keresztül. A Himnusz éneklését izgatásnak minősítik és a rendtörvényt alkalmazzák reá. A legfelsőbb bíróság döntvényben mondta ki, hogy az első versszak negyedik sora: „Ha küzd ellenséggel'1 a cseh nemzetre vonatkozik. Ha a legfelső biróság igy mondja, ezzel vitába nem bocsátkozik, ezért csak a' Himnusznak első sorát mondja el befejezéséül beszédének: Isten áldd meg a magyart! (Hosszantartó, lelkes éljenzés és taps.) H benzinpanama tárgyalása annak köszönhette, hogy Rasin támogatta őt. Ezután az egyes tiszteknek adott karácsonyi ajándékokról volt szó s vádlott beismerte, hogy Pokorny főhadnagynak ezer korona kölcsönt adott. Ezután S t u f f k a vádlottat hallgatták ki. A tárgyalást délután megszaki- tották. Bolondok háza, vagy micsoda? Prága, jimius 11. A jólnevelt Nár. Listyb-en intézi ezt a kérdést Fousek dr. a koalícióhoz az agrárvámok körül dúló ádáz harcban. Nekünk régen meg volt a véleményünk a koalíció erkölcsi alapjáról, mint ellenzéki lapnak azonban nem állt módunkban, ily kategorikusan megkérdezni a hatalmonlévöket, hogy miért csinálnak bolondházat a politikából, mert nézeteltéréseink támadhattak volna a cenzor úrral. Most azonban, hogy az egyik koalíciós párt sajtószerve, amely egyébként igen sokat ad jó modorára, ily nyíltan kiáltja ki a koalíciós politika nagyvásári zajába a kérdést: „bolondok háza ez, vagy micsoda?", mi is nyugodtan kérdezzük, mikor lesz vége ennek a bojondériának? A Nár. Listy egyébként az iparvámokat védi, illetve azok eltörlésének következményeiből az állam gazdasági csődjére konklu- dál: az ipari vámok eltörlése nyomán az idegen áru ellepné az országot, a belföldi gyárak bezárnák üzemeiket, a munkanélküliség növekedne, adót nem fizethetne a gyáros, nem lehetne szociális biztosítást csinálni. Aki ezt nem érti meg, az bolondok házába való. Ezt a normális ésszel nem egészen érthető zűrzavart növeli a Venkovnak általunk már több Ízben említett kérdése, aláirják-e a szocialisták és a szociáldemokraták az ipari vámok törlését követelő interpellációt. A szoPrága, junius 11. Tegnapi számunkban jelentet ük, hogy a benzinpia penna pör vádlottjainak kihallgatása megkezdődött. Mali.na Vencel kihallgatása során azt vallotta, hogy Kőiben egy ízben m:igához .hivatta és 4000 korona havi fizetéses á'lást helyezett számára kilátásba. Először Pardu- bitzba küldte Dos tál kapitányhoz, akinek ott benzint kefett átvenni, azzal a megbízatással, hogy a kapitányt „méltányosságra" kérje. A vádlott megemliti, hogy karácsonykor Kőiben lakásán volt, ahol a honvédelmi minisztérium benzinszál hasairól tanácskoztak. A megbízatást egy romániai cég kapta, mire Kőiben, hogy a vásárlást meghiúsítsa, a cég fizetésképtelenségéről terjesztett el való:lam híreszteléseket. A Naftaspol irodájában egy ízben Kőiben felszólítására egy minden követelménynek megfelelő benzinmintát állított elő, amelynek fejében negyvenezer koronát kapott, melyen Mottl, Stufka és Dostal’al kellett osztozkodni. Az elnök ama kérdésére, hogy ez vájjon nem közönséges megvesztegetés volt-e, a vádlott hosszas habozás után igennel felelt. Fo usta Vladimír, a kőve'kező vádlott kijelenti, hogy tevékenysége csupán adminisztratív fdadáitokból állott. Vallomása Benőni igazgatóra igen terhelő adatokat tartalmazott. Benőni több iziben hatalmas összegeket, igy példán, egy Ízben négyszázezer koronát utalt ki, ez utóbbi összeget Svátek részére. Svátek, mikor tudomására jutott, hogy a benzinpanamák kiderültek, rendkívül izgatott lett és állítólag azt mondta, hogy a törvény előtt rfííndent tagadni fog. A következő vádlottak Khyn József, Beck dr. és Síp, a Légióbanka igazgatói valamennyien ártatlanságukat hangoztatják, Szerepük a. Naftaspol vezetésében állítólag alárendelt volt, legfeljebb leveleket és csekkeket írtak alá. Svátekné, valamint B o u b e 1 a n é szintén tagadják a panamában való részességüket. A mai tárgyaláson N e j e d 1 y kereskedő vádlottat hallgatták ki, aki kijleníette, hogy Ádám ezredessel 1921-ben ismerkedett meg és társul fogadta üzletéhez. Amikor egy benzinügyben információkra volt szüksége, Ádám Bohnöella kapitányhoz utasította, aki azonban nem volt hajlandó vele tárgyalni. Azután Stratulatho zvaló viszonyáról beszélt s kijelentette, hogy Stratulat elbeszélése szerint Stratulat összeköttetéseit a minisztériummal cialisták azzal feleltek, hogy ily bolond kérdésre csak nem-mel lehet válaszolni. A szociáldemokraták beugrottak a Venkovnak s a Právo Lidu hajlandónak mutatkozott az aláírásra. A szociáldemokraták ritka soraiban is azonban ellentétes nézetek uralkodnak erről a tárgyról, mert a pilseni „Nová dobó" például határozottan elutasítja a cseh gazdapárt kérdését és az osztraui „Ducii Casu" is elítéli az ilyenfajta terveket. E lap szerint az ipari vámok törlése a közgazdasági élet császár- metszése volna, amelyet nem bírna el a köztársaság. A Venkov úgy véli, hogy a Pr. Lidii igenlő válasza csak sajtóhiba lehet, míg a Nár. Listy eme kérdés kínos feszegetésében választások előtti demagógiát lát. Hogy az agráriusok nagydobos lármája csupán demagógia, az már nyilvánvaló régen, legérdekesebb azonban a Nár. Listynek az a megállapítása, hogy a nagy íegyvercsörtetés a választások előhírnöke. Nem csalódunk azonban, ha azt mondjuk, hogy a koalíciós pártok igen csöndes, kezes bárányokká változnak, ha Svehla a választások kényszerzubbonyát lobogtatja meg az egyes rakoncátlankodók szeme előtt. Ahogy a lépcsőn lefelé indult, a cselédek épp akkor kezdték el hangos traccsal, pufíogó ütemben porolni a szőnyegeket, egy- egy pJIanatra megálltak és nevettek azon, amit meséltek egymásnak. Egy asszony kávét vitt vigyázó léptekkel, hogy ki ne locs- csantsa a teli bödönből. Hivatalnoklányok indultak fázósan, álmosan hazulról. Az utca sáros volt, lucskos és vigasztalan, mint az este. Munkások jöttek vele szemben, nagy, nehéz járású, görnyedt emberek s elmentek mellette. Az arcuk komor volt, sötét, a hangúk mély, rekedtes. S ahogy igy bandukolt a szűk utcán, hirtelen erre gondolt: — Valamit mesélni kellene nekik. Mennek az utcán sietve, komor rendben s nem látnak a világból mást, csak a szürke, álmos reggelt s a fáradt, sötét estét. Valamit mondani kellene nekik, hogy fölragyogjon a szemük, hogy mosolyog anak, nevessenek. Hogy felviduljanak, mint a cselédlányok, ha táncolni kezdenek az udvarban szóló verklire s hirtelen gyorsabban megy a varrógép s fiityörészni kezd a suszterinas. A barátié már várta a kávéházban. Sándor, a pincér hozta a kávét. — Már voltam nálad, de netn akartalak fölkelteni! — mondta a barátja. — A háziasszonyom említette — szólt Bálint — siettem, ^ogy még itt találjalak. Aztán újságolvasás közben elmondta mosolyogva, mit álmodott. — Tudod, hogy kinevettél? — mondotta. A többiek nyugodtan elvették tőlem a pénzt, a te képedről leolvastam, hogy az egész színjáték, áltatás, nem igaz. A barátja harsogón nevetett. — Rettenetesen, végérvényesen megbuktál — vihogott. Először is, nem voltál becsületes. Nem szaladtál a pénzzel, hogy letétbe helyezd, habár az igaz, hogy akire ennyi rengeteg pénzt bíztak, az tudja, hogy vége van, ha elveszíti s két kézzel szorítja a bankókat a szivéhez. Csak gazdag ember veszíthet el ennyi pénzt. De még álmodni se tudsz, fiam okosan. Más ember annyi rengeteg bankóból gyárakat alapit, vállalatokba, jó papírokba fekteti szemhunyoritás nélkül, amije van. Fölényes lesz egy pillanat múlva és hidegen fogadja a köszöntést. Kezd pimaszkodni az emberekkel. Határozott, parancsoló hangon beszél, ha egyáltalán beszél. Nem is emlékszik rá, hogyan került ilyen furcsa helyzetbe. Idegen, ismeretlen embereknek lehetőleg sohase ad pénzt. Te meg se vacsoráztál a talált pénzből, komám, végérvényesen megbuktáL És újra nevetett hozzá. Átfutották az újságokat s fizettek. Az utcán szótlanul mentek egymás mellett. A nagy körutakra már özönlött a nép. Villamosok csengettek, autó rohant. A sarkon kezet fogtak. Bálint most már magára maradva ment tovább a hatalmas paloták alatt a reggeli tömegben. Az egyik utca keresztezésénél vak harmónikás üldögélt, mellette kisfiú állt s kalapját a járókelők elé tartva nyöszörgőit egy-két koronáért. Bálint, mintha nem is őket figyelné, hátat fordítva megállt néhány lépésnyire tőlük s cigarettára gyújtott. A harmónikás azt mondta: — Ma jó. napos idő lesz, érzem a szememen. És tovább játszotta vontatott melódiáju nótáját. Fejét fülelve fölfelé tartotta s úgy hallgatta az utca növekvő zaját, kocsik, társzekerek, villamosok, autók zörömbölő lármáját. Egy kisasszony papírpénzt dobott a kalapba. A fiú hangosan köszönt: — Kezét csókolom. A vak harmónikás meghajtotta a fejét. — Köszönjük szépen — mondta elnyújtva, aztán tovább billegette a harmonika billentyűit. Bálint gondolt egyet. — Meg kellene kérdezni az öregtől — ötlött az eszébe — milyennek képzeli a világot, ezt a zűrzavaros össze-vissza várost autóival, villamosaival, színházaival s ezer csodájával, miket vak szemmel sohase láthat. De aztán mást gondolt. Zsebébe nyúlt, papírpénzt vett elő s a kalapba dobta. Jól megnézte a szemfüles fiút, ahogy mohón, tág szemekkel bámulta a tarka utcát. Aztán gondolkodva, fejét lecsapva tovább ment. Néhány lépésig még hallotta a harmonikát. A sarkon két kereskedő állt. Az egyik alacsony, zömök, vörösarcu erűbe- hangosan magyarázott a társának, aki nagy figyelemmel hallgatta. Az alacsony számlakönyvet tartott a kezében és azt mondta: — Hát bolond vagyok, hogy elosztom a pénzemet? És nevetett hozzá. A magas, soványképü társ is mosolygott. Bálint megiitődve fölkapta a fejét és rájuk tekintett. A két kereskedő észre se vette. Megelégedett, nyugodt mosollyal néztek egymásra.- , fiaiiiáii ™E™Í és €9l!i%Bníxáiriú»«áa!, Icéstficezraüitezés épHief jiveéeié*. «n IccBirlE«R»««ai ..jftnoll ftéi»rise)íetfe és MEmnmm — W.M 'B'arIS®* BNséiwéBhaéíaES és «5íü0taift«*WHSsa SERI MBSMBaaUBHaHHI Az összetartás és a szociális elvek bános, a kitűnő szónok beszélt a néphez és a keresztényszocialista párt alapvető elveiből a szociális részt fejtette Iá. A gyűlés délután félhatkor ért véget és rendben eloszlott a környék falvaiból is ösz- szereglett tömeg. Jabloniczky dr. hatalmas beszéde után Méhes Gáspár, az Országos Keresztény Gazdaszövetség népszerű elnöke emelkedett szólásra és lelkes szavakkal buzdította a sazdatársadalmat az összetartásra. Beszédét lelkesen megéljenezte a népgyiilés közönsége. Végül G r Pg o r o v i c s Lipót jókai plé-1
