Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)

1924-06-11 / 130. (578.) szám

2 Szerda, jjtmins 11. Az elveszetted, kabinetje ma estére megbukik nem vétetett föl, így tellát illetőségi jogot nem szerzett s ennélfogva a 236—20. sz. alkot­mány-törvény 1. §. 1. pontja értelmében — amely az adott esetben egyedül vehető figye­lembe — cseh-szlovák állampolgárrá nem lett. Ennélfogva a község határozatát, mint törvényelleneset és abszolúte semmiset, hiva­talból megsemmisíteni kellett. A miniszteri döntésnek két szépséghibája is van. Először az, hogy az illető az 1886: XXII. t.-c. alapján már 1910 január 1. előtt ipso facto illetőséget szerzett a mai Szloven- szkó területén, amely jogot részére az 1920- ban kiadott miniszteri Tájjékoztató is biztosította, tehát itt illetősége lévén, a 236— 1920. sz. alkotmánytörvény alapján állampol­gársága is elismerendő. Ezt nem is vonta senki kétségbe az 1923. évi október 6-án ho­zott döntésig. A döntésnek a minisztérium visszaható erőt tulajdonítva, az érdekelt felet állampol­gárságától és réges-régen megszerzett illető­ségétől is megfosztja, amihez nincsen joga, mert az 5 illetősége egész 1918 október 28-ig a magyar törvény és a magyar törvény- magyarázat, tehát a magyar közigazgatási biróság joggyakorlata alapján bírálható csak el, azon ország joga alapján, amelynek szu­verén itása alatt állott. Mivel pedig az illetősége minden nagy­korú embernek automatikusan megszűnik szü­letési községében Magyarországon, ha egy jpás községben négy évig lakik és a községi ♦erhekbez járul, ennélfogva Magyarországon illetőségi bizonyítványt nem kaphat és ott ál­lampolgárnak nem tekinthetik. Ha egy döntvénynek visszaható ereje le­hetne (ami még a törvénynek sincsen), akkor semmivé válnék minden jogszerzés és teljes jogbizonytalanság állana be. Ez pedig jogál­lamban nem fordulhat elő; már pedig erről a köztársaságról ezt kétségbevonni nem sza­bad. A. Gy. dr. — (A koalíció, mint politika tröszt.) A Trübuna pünkösdi számra a koalíció helyzeté­vel foglalkozva megállapítja, hogy nagy baj az, hogy a politikai dogma tizmus a pártokat a'z állam fölé emelte s ezek nemcsak pénzzel, hanem az állam erkölcsi hitelével is gazdál­kodnak. Igazán csodálatos — írja a Triton­ná —, hogy azok akik elítélik a gazdasági trösztöket, istenítik a -politikai trösztöt, mely a lélek leigázását jelenti. 1 — (Milyen pénzekből él a cseh nemzeti szocialista párt.) Élénk e mii ékezetünkben van Prések hírhedt szenátusi beszédjének ama része, ahol azt mondja, hogy mégis csak kü­lönös az, hogy csupán a szeszszövetkezetet 'gyanúsítják állandóan mi liős vesztegetések­kel, mig egyéb iparágaknak békét hagy a közvélemény, noha a fémiparosok, szövő­gyárosok, cukorgyárosok is kezelnek bizal­mas milliós alapokat. A Rude Právo utána­járt ezeknek az alapoknak is és a cseh cu- korgyárosck központi egyesületének évi je­lentése alapján megállaitja, hogy a szociál­demokrata munkásakadémia és a cseh szo­cialista központ mun.kásiskola 200.000, il­letve ez utóbbi 150.000 koronát kapott a cu­korgyáros egyesülettől. Paris, junius 10. Miílerand szombaton este Francois Marsallt, az eddigi pénzügymi­nisztert bízta meg a kabinetalakitással aki össze is állította az uj francia kormányt. Ezt a kormányt a kamara folyosóin „az elveszet­tek kabinetijének" nevezik. Nem snás ez, mint folytatása a Pojncaré kormányának és pár napos parlamentáris levezetője és előké­szítője egyrészt Miílerand lemondásának, másrészt fierriot kormányrajuíásának. Bi­zonyosra vehető, hogy az uj francia kormány ma estére megbukik. Francois Marsall ma este Komárom, június 10. (Saját tudósítónktól.) A rendkívül esős időjárás, a Dunának hetekig tartó állandó magas vízállása, amelyhez hasonlóra a leg­öregebb emberek sem emlékeznek és sok tekintetbn a belvizlevezeíés hibái sok helyen végzetes szerencsétlenséget okoztak. A Garam, Ipoly és a Vág mentén, a ga- lántai és a vágsellyei járásban részben az esővíz fölgyülemlés-e, részben fakadó vizek folytán megmérhetetlen területek vannak viz alatt. Legnagyobb azonban a kár Csallóköz­ben, ahol ezer és ezer holdakat pusztított ki a viz, ami azonban még jobban fokozódik a Csilizközben, valamint a dunaszerdahelyi já­rás déli részén és a komáromi járás Duna— Csil'iz szögében. A Csilizközben sok ezer hold áll viz alatt, sok helyen az országutakon hömpölyög át az ár, több községben még a házakból is kiszo­rította az embereket. A csilizközi községek: Nyárád, Szap, Medve, Balony, Kulcsod, Rad- vány határában még a kenyérre való sem fog megteremni. A vetett takarmány, a kaszálók és legelők természetesen a laposabb területe­ket foglalják el, ezeket sok helyen méteres viz borítja. Az állatok mind az istállókban vannak s hogy éhen ne pusztuljanak, a gaz­dák kénytelenek a dombos részeken megma­radt búzával és rozszsal etetni őket. Hogy mi lesz a télen, hogy miből tartják el állatai-* kát, azt csak az Isten tudja, arra még gon­dolni sem mernek, hisz arra sincs kilátás, hogy a kipusztitott gabonafélék helyébe leg­alább takarmányt vethessenek. Hasonló a helyzet a dunaszerdahelyi járásban Nadasd, Baka, Dercsika, Böős, a komáromi járásban Csicsó és Kolozsnéma községekben. Ezek azok a helyek, ahol a kár katasztrofális mé­reteket öltött. A Csallóköz minden részén egymást éri a víztől kipusztitott terület. Most bizonyosodik be ismét, amit oly sokszor a vagyondézsmabecsléseknél is hangoztattunk, hogy a legnagyobb igazságtalanság volt a Csallóközt elsőosztályu földnek minősíteni ugyanakkor, amikor a Galánta—Vágsellye vonaltól északra eső, legjobb cukorrépatermő vidéket másodosztályúnak deklarálták. Mi, bejelenti Millerandnak lemondását s ezt kö­vetni fogja Miílerand lemondása is. Ha min­dez így történik, úgy az elnökválasztó kon­gresszus pénteken ül össze s választja meg az uj köztársasági elnököt. Ma az a hír terjedt el, hogy a jobboldaliak Poincarét fogják je­lölni erre a tisztségre. A baloldali pártok még nem egységesek atekintetben, hogy Páinlévé, vagy Doumergue lesz-e a jelöltjük. Valószí­nű, hogy a mai nap folyamán itt is megegye­zés történik. akik ismerjük ezt a földet, tudjuk legjobban, hogy Szlovenszkónak minden időjárásra leg­jobban reagáló földje a Csallóköz. Száraz­ságban kieserepesedik, kőkemény lesz, ned­ves időjárásban pedig a viz pusztít rajta. A végzetes szerencsétlenség mellett a hi­vatalos köröknek nem szabad könnyen el­menni s az ármentesitö- és belvizlevezető- társulatoknak is minden intézkedést meg kell tenni, hogy hasonló időjárás esetén ilyen csapás elkerülhető legyen. Az állam nyújtson segédkezet a károsul­taknak, hisz enélkül ezer és ezer gazdacsalád elpusztul, ezer és ezer ember, aki öt-, tiz-, huszholdas bérleteken gazdálkodott, amit most teljesen semmivé tett a viz, — koldus­botra jut. Nem szabad azonban megállani a földadó elengedésénél, hanem le kell írni a földadót összes pótlé­kaival együtt, a jövedelmi és forgalmi adót (ha nincs termés, úgy jövedelem és forga­lom sincs), bérleteknél a III. oszt. kér. adót s a vagyondézsmarészietek fizetésére több­éves, kamatmentes haladékot kell nyújtani. V vizkársujtotta területek lakóinak — amint ez a háború előtt is történt — vetőmagot s hogy állatállományukat ne legyenek kény­telenek elkótyavetyélni, takarmányt kell ol­csón és kamatmentesen nyidban? Ez alkalommal nem mulaszthatjuk el, hogy föl ne vessük azt a gondolatot, hogy az állam is járuljon hozzá a vizjárásos területek vizievezetési munkáinak költségeihez, mert hisz elsőrangú államérdek, hogy jól és bizto­san termő földeket nyerjen, mert ezáltal a lakosok adófizetési képessége is emelkedik s igy a befektetett összeg visszatérül. Annál in­kább jogos ez a kívánság, mert az állam úgyis tetemes összegeket költ folyók és hegyi patakok rendezésére, amivel a közvetlen ott- lakók érdekeit szolgálja s így jogos kíván­ság, hogy’mi, akik adóinkkal ezen munkála­tokhoz hozzájárulunk, ilyen formában szintén részesüljünk támogatásban s az állam érde­keit is szolgáló ármentesités és belvizleveze- tés költségei ne egyedül az érdekelteket ter­heljék. Ifj. Koczor Gyula. Miiisilréiális vfzftároh Delsilovenszhön Nagy károk mindenfelé — A Csallóköz duna menti részein teljes pusztulás — Kenyérre sem terem elég T árcaro vatunk: Csütörtök: BOROS FERENC: A millió. Péntek: FRANK I1ELLER: P'soíti púpja. Szombat: RADNAYNÉ SOLTÉSZ IRÉN: Jánoska bogárkája. Vasárnap: TAMÁS LAJOS: Tanács (vers). — SOMLYÓ ZOLTÁN: A bábu. A zacskó — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Nyáry Andor. Mikor Botos István bácsi a „Tusórélen“ jártában találkozott az öreg Bőgős Pállal és pipatömés közben meglátta sallangos do­hányzacskóját és megérdekelte tőle, hogy a dohányzacskót az uraság juhásza, Fitos Jó­zsef bácsi csinálta neki két kiló szalonnáért meg öt liter borért, hát attól a naptól kezd­ve nem volt neki maradása, akármerre né­zett, tekintett, mindenhol Bőgős Pál dohány- zacskóját látta, amint a sallangjai hosszú sokféleségben lobognak a ködmenzsebböl. Igen megfájdult érte a szive. Sokszor el­gondolta, hogyha neki olyan zacskója volna, hát nem adná oda még a községházáért se. Pedig azt még békében építette Pintér Gyuri és tiszta kőből van, aztán csak a minap bá- dogoztatta be a tetejét a jegyző ur piros bá­doggal, mivelhogy a nagy háborús pusztu­lásban annyira megrongálódott, hogy a múlt heti cső belyukasztotta a plafon s a lyu­kon át a bíró ur fejére csöpögött a majteros viz, éppen, mikor az a malacok ügyében Ítélkezett. llát nv'g ezért az újonnan bádogozott községház/'ért se adta volna oda azt a fáin- tos zacskót, hu az övé lett volna! Mivel pe­dig rettentően vágyódott rá, hát egy napon iföikerekedett, a nyakába kanyaritotta a ta­risznyát, a kezébe vette a botot és megin­dult. Elhatározta, hogy meglátogatja Fitos Jó­zsefet és ha Bőgős Pálnak megcsinálta a zacskót két kiló szalonnáért meg öt liter borért, hát ő is megfizeti neki a szalonnát, meg a bort is. Ha meg nagyon akaratosko- dik, hát a szalonnát még meg is toldja egy kilóval, meg a boros üvegjit is megtetézi még egy 'literrel. De a zacskónak meg köll lenni! Éppen jókor érkezett az öreg juhászhoz, csak pár nappal ezelőtt kergtilt meg a vén kos, mivel pedig az operáció nem sikerült rajta, Fitos bácsi nem sokat teketóriázott, gondolta magában, van az uraságnak elég bikája, aki nem kerge, nem megy tönkre, ha ennek az egynek elrántja a nótáját. Hát el is rántotta, úgy hogy mikorra Botos István bácsi széles-szives „Aggyon Isten!“ szóval megállt az istálló előtt, már a bundáját hú­zogatta. József bácsi felnézett a kalapkarima alól és ő is megköszönt: — Aggyon Isten! — szólt nagy hangom és a tisztesség kedvéért rövid időre békét hagyott a kos bundájának. Mikor aztán megtudta, hogy Botos Ist­ván minémii szándékkal jár, igen sajnálko­zott, nagy bizalommal bevallotta, hogy a vén kos, — bocsássa meg a jó Isten a bii- nct — voltaképpen nein is kergült meg, több esze volt annak, mint némelyik főszolgabí­rónak. A bolondériát csak azért fogta rá, hogy az uraságnak beszámolhasson vele, mivelhogy a dohányzacskója már igen kitö­redezett, ideje volt, hogy csináljon magának másikat. Ezenképpen hát a zacskót nem ad­hatja oda. De megvigasztalta, hogy ha vár, hát a jövő hónapban megint megkergit egy öreg kost és akkor vállalja a zacskót. De azt is hozzátette, hogy aztán szavának áll­jon, mert haszontalanul egy kosra se fogja rá a megikergülést. István bácsi ümmögött, vakarózott, hogy akkor most hiába tette meg a nagy utat? Meg, hogy neki is pénz az idő, mert a zacs­kó miatt holnapra halasztotta a permete­zést. Mivel pedig Fitos József — a koskergi- tést leszámítva — igen becsületes ember volt, belátta István bácsi nagy igyekezetét a zacskó irányában, hát megegyezett vele, hogy a zacskó az övé lesz, a jövő héten már el is mehet érte s a két kiló szalonna, meg az öt liter bor fejében el is viheti. A nagy egyezségre kezet fogtak, mikor aztán a következő hét csütörtökjén István bácsi a kikötött szalonna, meg a bor elle­nében megkapta a zacskót, még a szeme is kikerekedett. Olyan zacskó volt az, hogy no! Húsz sallangja is volt s cifra és a zacskó alján meg daruláb volt kilyuggatva, hogy még szebb legyen. István bácsi igen meg volt elégedve. Elköszönt az öreg juhásztól, aztán hazament. — lien dohányzacskót még nem láttak P ön tőién! Vasárnap felöltözött, a tajtékpipát a szá­jába vette, rágyújtott, a zacskót a ködrnen- zsebbc tette, úgy hogy a sok sallang csak úgy lengedezett, mikor aztán a harangozó elsőt harangozott, megindult a misére. A magyar kölcsön ügye végleges megöföés előtt Budapest, junius 10. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) A magyar kölcsön ügye immár a megvalósulás végleges állapota felé közele­dik- Az ország sokat szenvedett és zaklatott népe egy szebb és reményteljesebb jövő felé tekint, amelynek biztosítékát látja azokban a fényes eredményekben, amelyeket Popovics, a Nemzeti Bank elnöke és Teleszky volt pénz­ügyminiszter külföldi utazásaik alkalmából elértek. Megvan tehát a lehetőség arra néz­ve, hogy a múlt minden zavarából nyugodt, rendezett és kemény munkával megterhelt, de bizalommal teljes viszonyok közé kerül­jön az az ország, amely legutoljára került az őt környező hatalmas államok jóakarata támogatásának gyümölcseihez. A kölcsön megvalósításáról szóló legújabb értesülé­seink a következők: Popovics, a Nemzeti Bank elnöke visz- szaérkezett Londonból és beszámolt utjá­nak eredményeiről. Ezek az eredmények várakozáson felül kielégítetek, amennyiben sikerült a magyar kölcsön kötvényeinek háromnegyed részét Londonban elhelyez­ni. Teleszky pénzügyminiszter Rómából visszaérkezve, szintén arról a megnyug­tató tényről számolt be, hogy a kölcsön- köívények hátralevő egynegyed részének több, mint a felét Rómában sikerült elhe­lyezni A még ezenfelül eleddig még jegy- zeílenül maradt kölcsönkötvényeket Zü­richben, Párisban és Amsterdamban fog­ják elhelyezni. Egy hétfői lap úgy értesül, hogy Smith magyarországi és Zunmermann ausztriai népszövetségi főbiztos a népszövetségnek most Genfben tartott ülésén azt az együttes javaslatot fogja tenni, hogy Ausztria és Ma­gyarország szüntesse meg összes jelenleg fennálló vámhatárait, vagyis tegye úgy a bé- mint a kivitelt teljesen szabaddá. Amint it­teni szakkörökben vélik, a javaslatnak nincs nagy kilátása arra, hogy megvalósuljon. Smith és Tyler Kállay 'kíséretében ma utaz­tak el Genfbe. Angol bankok jegyezték le a magyar kölcsönt Budapest, junius 10. Budapesti szerkesz­tőségünk jelenti telefonon: Korányi pénzügy­miniszter szerdán a nemzetgyűlésen nyilat­kozni fog a külföldi kölcsön sikeréről. A köl­csönt teljes egészében angol nagybankok jegyezték le. Egyik budapesti nagybank igazgatója, aki a mai minisztertanácson részt vett, kijelentette, hogy a magyar korona mai kurzusa stabilnak tekinthető. — (A nemzetközi döntőbíróság elnöke Budapesten.) Budapesti szerkesztőségünk je­lenti telefonon: De la Bárrá, a nemzetközi döntőbíróság elnöke Budapesten tartózkodik. A legközelebbi napokban a miniszterelnökkel és a pénzügyminiszterrel fog találkozni. — Hadd csudájuk meg az emberek! Hát meg is csudálták! Kézről-kézre járt Olyan zacskója nem volt a faluban senkinek, mióta az öreg Mojzsik Péter meghalt s a zacskót is magával vitte, mert hogy a halá­los ágyán úgy rendelkezett, hogy a pipáját meg a dohányacskót tegyék melléje a ko­porsóba, azt még a másvilágon se akarja el­hagyni. De mindenkinél jobban megcsodálta ke­mény Kötörő János, akit azért neveztek el keménynek, nfiert szörnyen akaratos ember volt s amit elhatározott, hát addig nem en­gedett, amíg azt ki nem vitte. Úgy történt a zacskóval is. Mikor meg­látta, azon percben elhatározta, hogy az a dohányzacskó az övé lesz, ha mindjárt akár­mi történik is. Botos István nem is gondolt rá, hogy a zacskó milyen veszedelemben forog, pedig ha tudta volna, nem mutatta volna meg sen­kinek, csak egymaga gyönyörködött volna benne. De hát akkor a zacskó sorsa már meg volt pecsételve s a nagy büszkeségért úgy mcgcsufolta István bácsit, hogy oljant még nem ért. Úgy volt ugyanis, hogy Botos néni a gó­lyát várta, mivel pedig a hosszuosőrü ma­dárnak csak ősszel kellett megérkeznie, Kő­törő János se tétlenkedett. Mindig Botos Istvánok háza körül ólál­kodott s úgy kedvibe járt az asszonynak, meg István bácsinak, hogy mikor a gyerek már nagyon közel volt, Kati néni műn áll­hatta. megszólalt: .. Jó vóna, Ita koma után nézne kec! Az ember megállt az asszony előtt:

Next

/
Oldalképek
Tartalom